„A profán fertőző. Egyetlen érintése elég ahhoz, hogy megtörje a varázst, és visszahelyezze a használatba azt, amit a szent elkülönített és kővé dermesztett.” AGAMBEN, Giorgio: A profán dicsérete
Szombathelyen viszonylag későn alakultak szabadkőműves páholyok. Az első a csúcsidőszakban száz taggal működött.
Az egykori szabadkőműves páholy helye. A Weiss Oscar által tervezett épület ma is áll a Zrínyi utcában Fotó: Szendi Péter
A vasi szabadkőműves páholyok története két időszakra osztható. Ezek
egymástól 120 év távolságra vannak, a történet pedig együttesen „csak”
három évtized. Az első, Vas megye területén működő páholy 1775-ben, még a
felvilágosodás korában Monyorókeréken (ma Eberau, Burgenland) alakult. A
páholy
előbb az Arany szarvashoz, aztán az Arany kerékhez nevet viselte. Az
alapító a monyorókeréki várkastély tulajdonosa, Erdődy Lajos gróf volt.
Az elnevezésekben szereplő szarvas és kerék egyaránt az Erdődy címer
motívumai. Az alapításban tulajdonképpen semmi rendkívüli nincs.
Ausztriában és Magyarországon ebben az időben már több tucat páholy
működött. Ez a szervezet a felső arisztokrácia egyik tagjához köthető.
Konkrét tevékenységéről ugyan nincs információ, de a szervezet tagja
volt egy időben Széchenyi Ferenc is, a Magyar Nemzeti Múzeum
megalapítója. Monyorókerék kis település, a tagok a tágabb környékről
jöttek össze. Két ismertebb szombathelyi nevet érdemes megemlíteni.
Egyikük Szegedy János szombathelyi székesegyházi kanonok, a másik
Kenedics József vármegyei mérnök, térképész. Az egy évtizeden át működő
páholy részletes történetét aztán Gerald
Schlag osztrák történész írta meg.
Bár a középkori építő és kőfaragó céhekről gyakran úgy beszélnek, mint a
szabadkőművesség előzményeiről, az első szabadkőműves szervezetek
(általánosan elterjedt elnevezéssel: páholyok) csak a 18. század elején
jöttek létre. Az általuk megfogalmazott legfontosabb alapelveket – a
humanizmus, az egyenlőség vagy a szabadság – ma is értékként tartjuk
számon. Fontos volt Istennek, „a Világegyetem Nagy Építőmesterének”
tisztelete is. Szabadkőműves rendezvényeken tilos volt napi politikai
kérdésekkel foglalkozni. Szertartásaik nem voltak nyilvánosak és
általános volt a titoktartási kötelezettség is. A szabadkőműves páholyok
hierarchikus szervezetek, a jelentősebb elnevezéseket (inas, legény,
mester) az építőcéhektől vették át. A legfontosabb szimbólumok a
kőművesek és építőmesterek szerszámai voltak: mint a vakolókanál, a
kalapács és a körző. 1795-ben, amikor elítélték a
Martinovics-összeesküvés vezetőit, betiltották a szabadkőműves
szervezeteket is. Az újraszerveződésre csak a kiegyezés időszaka adott
lehetőséget. Az 1870-ben létrejött magyarországi nagypáholy vezetője
Pulszky Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója lett.
Az első szombathelyi páholy meglehetősen későn, 1902-ben alakult meg.
Első főmestere, Bárdossy István a város korábbi polgármestere volt. A
szervezet taglétszáma a csúcsidőszakban megközelítette a százat. Azok
közé a tehetősebb vidéki páholyok közé tartozott, amelyek önálló
páholyházat tudtak építeni. A Weiss Oscar által tervezett épület ma is
áll a Zrínyi utcában. A Bárdossy halálakor, 1910-ben megjelent hírlapi
tudósítás fontosnak tartotta közölni az alábbiakat is: „A temetőben az
egyházi szertartás után, mikor a gyászoló közönség szétoszlott, a
szabadkőműves páholy küldöttsége a szokásos láncfonással és
szabadkőművesi szertartásokkal juttatta kifejezésre a sírnál az elhunyt
főmester iránt való kegyeletét.” A láncfonás azt jelentette, hogy a
„kőművesek” egymásba karolva állták körbe a sírt.
Az Ébredés mellett jóval kisebb létszámmal, de működött egy másik páholy
is. Ez 1915-ben alakult, neve Horváth Boldizsár – Az Igazsághoz volt. A
körön belül lévők röviden csak boldisoknak nevezték magukat. Amíg a
magyar páholyok többsége az egymást kölcsönösen respektáló két országos
szervezet (Nagyoriens Páholy és Symbolikus Nagypáholy) valamelyikének
oltalma alá tartozott. Ők egy, az előbbiektől független harmadik
szervezet, a Magyarországi Szabadkőművesek Reform Nagypáholyának
megalakításában vettek részt. A reformpáholyi kezdeményezés német
gyökerű volt. Bár a szabadkőművesség az alapeszményét tekintve
felekezetsemleges, erre az irányzatra a protestantizmus is hatással
volt. Különösen jól érzékelhető ez a szombathelyi páholy esetében, ahol
az egyik alapító és vezető a Németországból származó Zimmermann Károly.
Ő, illetve édesapja adták ki a Szombathelyen megjelenő német nyelvű
hírlapot, a Volkstimmét, egyben tisztségeket töltöttek be az evangélikus
egyháznál is. Annak ellenére, hogy a szabadkőműves szervezetek
működését 1920-ban betiltották, a Horváth Boldizsár Páholy korábban
elkezdett tevékenységét egy ideig még tovább folytatta. Így diákokat
támogattak, szegényeket segélyeztek. Megalakulásuk 10. évfordulójáról is
megemlékeztek. A hivatalosan nem létezőként kezelt szervezet
tevékenysége a húszas évek vége táján halt el véglegesen. A magyar
szabadkőműves szervezetek a második világháborút követően rövid ideig
újra szabadon működhettek, de pár év után újra betiltották őket.
Újjáalakulásra csak 1989-től volt lehetőség. A cikk szerzője úgy tudja,
jelenleg nem működik Szombathelyen szabadkőműves páholy.
Videó: nem kímélték a kérdezők a magyar szabadkőművest
Mi köze van a szabadkőműveseknek a zsidókhoz, a gyíkemberekhez
vagy Soros Györgyhöz? Egy páholytag kiállt a nyilvánosság elé, és
minden felmerülő kérdést őszintén válaszolt meg.
Szeretlek Magyarország
2017. május 15.
"
Kik
azok a szabadkőművesek? Munkanélküli építési vállalkozók? Ártalmatlan
filozófusok vagy összeesküvő Soros-bérencek? Hány tégla van közöttük, és
vajon falaznak-e valakinek?
Ezzel az elmés narrációval startolt kollégánk diplomafilmje. A
közel háromnegyed órás anyag főszereplője Horváth Iván, a Magyarországi
Nagyoriens Szabadkőműves Páholy tagja és egykori nagymestere, akinek
megkötés nélkül tehettek fel kérdéseket az érdeklődők. Az előadó
válaszait legalább nyolc kamera rögzítette; a YouTube-ra a beszélgetés
alapján készült film került fel.
Az
eszmefuttatás folyamán szóba kerültek többek között az illuminátusok, a
gyíkemberek, a zsidók, Soros György, illetve a CEU-ügy is. Horváth Iván
az is elárulta, hogy mi a véleménye a szabadkőműves kézfogásról, és
hisz-e Istenben. A vizsgafilmben kollégánk megszólaltatott néhány
résztvevőt is, akik nem tartották magukban a kritikus gondolatokat sem.
Az előadóról
Horváth Iván irodalomtörténész, egyetemi tanár és a Mindentudás egyetemének egykori szereplője - közleményei azonban nem kapcsolódnak a szabadkőművességhez. Egy évvel ezelőtt, 2016 nyarán írt politikai röpirata a páholyában viszont élénk vitát váltott ki.
Forrás: http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/video-nem-kimeltek-a-kerdezok-a-magyar-szabadkomuvest/
1945-50 között, Magyarországon csak a Symbolikus
Nagypáholy alá tartozó páholyok léteztek. Nem volt többféle kőművesség.
Közel 3000 testvérünk volt, és én nem hiszem, hogy volt köztük akárcsak
egy is, aki gondolta volna, hogy létezik másfajta szabadkőművesség is.
1948-ban vettek föl a Kőművességbe. A Martinovics páholyba.
A Martinovics páholyon belül, de az egész Podmaniczky utcai épületben,
endkívül magas színvonalú előadások, ahogy mondjuk, munkák voltak. A
páholyok tagjai látogatták egymást. Tartottak nővér napokat, színvonalas
koncerteket, írók kitűnő előadásokat. Ennek egyik oka természetesen,
hogy volt egy tiszteletre méltó helyiség, ami lehetőséget adott arra,
hogy több ember jöhessen össze. Rengeteg intellektüellel volt szerencsém
ott megismerkedni, amire mindig szeretettel emlékezem, annál is inkább,
hogy amikor később, Amerikába kerültem, ilyet soha többé nem találtam.
Sem Európában, sem Amerikában.
A Martinovics és a Petőfi páholy, baloldalinak számított és ezt sokan felrótták nekik.
Az 1950-ben egy szép napon, be akartam menni a páholyházba, de Polgár
Tibor barátom, aki közismert zeneszerző és karmester, zongorakísérő
pianista, azzal hívott föl, hogy „Pali vigyázz, ne menj be!".
És
aztán tudtam meg, hogy mi az ok. Bezárták a Székházat, betiltották a
szabadkőművességet. Arról nem tudunk, hogy bárkit letartóztattak volna
azon a címen, hogy szabadkőműves. Talán én vagyok az egyetlen, aki
lebuktam, de ez inkább engem jellemez, hogy én olyan ember vagyok.
A
betiltás után megállapodtunk, mivel féltünk, tíznél többen soha ne
jöjjünk össze. Lakáson találkoztunk egymással, és én voltam az
összekötő, én szerveztem meg, hogy más páholyból is jöjjön mindig
valaki. Ezekre az összejövetelekre viszonylag sok ember járt.
De új tagokat nem mertünk felvenni.
Sajnos 1952-ben lebuktam, és akkor mindez megszakadt, és aztán 1953 elején szabadultam, akkor folytattam, egészen 1956-ig.
1956 augusztusában fölhívott telefonon Szegő János, akinek az apja a
Haladás páholyban volt. A Haladás páholy szintén pénteken működött a
székház bezárása előtt. Akkoriban minden héten volt munka, és pénteken
működött a Martinovics, a Petőfi és a Haladás. Természetesen így aztán
többen ismertük egymást. Vakolni együtt vakoltunk. Volt a székházban egy
rendes vendéglő is. És ismertem Szegő papát, aki szappangyáros volt.
Amikor a fia 1956-ban Pesten járt Párizsból, a szüleit meglátogatni, az
apjától megtudta, hogy én vagyok az, aki kapcsolatban áll a többi
páhollyal, eljött hozzám és elmondta, hogy szándékukban van régi magyar
szabadkőművesekből Martinovics néven egy magyar páholyt létrehozni
Párizsban.
Néhány nevet, akikről beszámolt nagyon jól ismertem.
Mit tudnék segíteni ebben az ügyben, kérdeztem.
Adj egy meghatalmazást, átadod, amitek van, jelek, vagy ilyesmik...
Bevallom, fogalmam sem volt ilyesmiről, de természetesen mivel a
Martinovics páholy titkára voltam, meghívtam a lakásomra a főmestert,
dr. Posta Lajost és a szónokot, dr. Beck Salamont, világhírű nemzetközi
jogászt. Így, hárman, kiállítottunk egy dokumentumot, Szegőnek, azzal,
hogy megkértük, nagyon vigyázzon, mert ebből nekünk itthon bajunk lehet.
Úgy gondoltuk, miután a magyar szabadkőművesség belátható időn belül
nem lesz életképes, és mivel ez a szabadkőművesség teljes joggal
nemzetközi elismertséggel bír, fölhatalmazzuk és felkérjük Szegőt, hogy a
Martinovics páholy a magyar szabadkőművességet Párizsban folytassa.
A dokumentumot átadtam Szegőnek, aki rögtön továbbadta Kemény
Istvánnak, és ők ketten alapították meg Párizsban a magyar páholyt, a
Martinovics páholyt.
Ez 1956 augusztusában történt. Az október 23-i
eseményeket ismerjük, majd november 20-án én is elhagytam
Magyarországot. Bécsbe érkeztem, és eszembe jutott Szegő. Fölhívom
Párizst, Szegő nincs otthon, de átadják az üzenetem. Délután 5-kor
megszólal a telefon, Szegő jelentkezik: a francia állam megbízásából
Bécsben vagyok. Az a feladatom, hogy a magyar menekülteknek segítsek.
Ezután Bécsben részt vettem szabadkőműves munkákon, minden további nélkül elfogadták szabadkőműves jogaimat.
A Martinovics páholy igazi fénykora az első világháború előtt volt, amikor Jásziék létrehozták, kilépve egy másik progresszív páholyból, ahol
szintén politizáltak. Politizálás alatt, egy társadalomalakító mozgalmat
kell érteni, amire akkor, egy zavaros, félpolgári, feudális
Magyarországon hatalmas szükség volt.
Balassi Bálint egy haverjával Bécsben
bulizott még 1589-ben, és a menő dumájukkal felszedték a környéken elég
jó nőnek számító Susanne nevű csajt és annak Anne-Marie nevű rokonát a
Tiefer Graben utcában. A lányok ott is laktak, úgyhogy Balassiék
felmentek hozzájuk, és minden elég jól sikerült a költő szerint.
Többek közt a srebrenicai mészárlások hírére
a NATO 1995 őszén az Operation Deliberate Force keretében kibombázta a
szerb hadsereget Boszniából, év végére véget is ért ott a délszláv
háború.
A monda szerint Salamon király a jeruzsálemi
templom építésekor egy félig főníciai főmérnököt importált, Hirámot.
Hirámot viszont az építkezés befejezése előtt egyes szaktársai
megfenyegették, hogy áruljon el bizonyos építési titkokat. Ő nem tette,
ezért kalapáccsal agyonverték.
Mi a közös szál ezekben az eseményekben?
Elég valószínű, hogy semmi. Na de tényleg semmi? Akkor minek lenne
ideírva? Azoknak is semmi, akik éhezik és szomjazzák a rejtett
igazságot? Azoknak is, akik már el is kezdték érezni, hogy itt valami
ősi titok lappang? És akik már visszafelé olvassák a szöveget a rejtett
betűkódokért? Na jó. Az arra hivatottaknak esetleg a végére felsejlhet a
ködben valami halovány fénysugár, de erről most egyelőre nem mondhatok
többet.
De Vermis Mysteriis
Kezdjük a témámat az elején – mondta Agrippa von Nettesheim, és ő már csak tudta, mi illik, ha okkult tudományokról volt szó. Ma már kevesen vannak tisztában azzal, hogy boszorkányok nem csak nők lehetnek, Beliált,
a kísértőt férfiak ugyanúgy szolgálhatják a kétes előnyökért. Sötét és
szörnyű oka lehet annak, hogy ezt kitörölték a tankönyvekből, ördögi
démonidézéseiket, szennyes vérorgiáikat azonban ez mit sem gátolja, sőt.
A boszorkánymester rendek működését csak nagy
vonalakban írja le az egyébként hasznos Malleus Maleficarum, igazi
titkaikat sokáig csak megfejthetetlen nílusi hieroglifák, balti
barlangok bálványai vagy a kormány páncélszekrénybe zárt jelentései
őrizték. Nem véletlenül: a testet öltött gonosz kinyilatkoztatása elől a
jámbor ember menekül, a legfeketébb mágia érintése még beavatottak
számára is elviselhetetlen következményekkel járhat. Ezért járt át a
jeges rémülettel vegyes döbbenet, amikor kutatásaim során egy olyan Facebook-eseménybe botlottam, ahol egy élő szabadkőműves vallatását ígérték.
A Bedburgi Halál felfedhető vallomásaiból
mondjuk már sejtettem, hogy hozzávetőleg miről lesz majd szó: nagyjából
terhes nőkből kitépett és elfogyasztott magzatok, vérfertőzés,
démonokkal való közösülés a legkevesebb, ami várható a rejtett
hatalomért. Magamhoz vettem hát a perzsa óvó amulettemet, a Jordán folyó
vizébe mártott keresztemet, illetve Heinrich és Isaac Kramer speciális fohászát elmormolva nekiindultam. De az az aljasság, ami ott várt, még így is minden képzeletemet felülmúlta.
Ördögimádás illusztráció Eugen Lennhoff, A szabadkőműves című, 1932-ben publikált könyvéből
Fotó: UniversalImagesGroup
Rossz jelek kísértek már az úton is, mert
majdnem kutyaszarba léptem. Ez a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán
nem szerencsét hozott volna, az értők számára ez a dögvész hírnöke, és
letakarítani is nehéz. Majd az Andrássy úti fészkükbe lopakodva
kiderült, hogy fél órát csúszik az egész. De akkor már kezdett bezárulni
a kör, gyülekeztek a misztikusok, szektatagok, megszállottak, nem volt
többé kiút. Éreztem, hogy gyanakodva figyelnek már engem is. De még
jobban összeborzadtam volna, ha tudom, mi vár rám.
A pusztítás arca
Döbbent csend uralkodott el a mintegy
harmincfős tömegen, amikor a háttérből előlépett maga a szabadkőműves.
Az egyik szemlélő épp hogy megette addigra a zsebéből elővett répát, a
másik fanatikus rögvest visszabújt a cipőjébe, a környéken elnémultak a
madarak, és sötét fellegek takarták el a napot. A szabadkőműves ugyanis
agg fizikai testet bitorolt, és Horváth Iván néven
régóta Balassit és korát kutatja az ELTE bölcsészkarán!
Közismert igazság, hogy az Örök Ragadozó
legnagyobb trükkje az, amikor elhiteti, hogy nem is létezik. A szolgái
is megtanulták az undorító leckét ezek szerint. Ennek megfelelően
Horváth ajkai már formálták volna az „In nomine Dei nostri Satanas,
Luciferi Excelsi...” kezdetű szöveget, de csak olyan hangok jöttek ki
belőle, hogy a 18. század elején alakultak meg az első
szabadkőműves-páholyok, és hamar megjelentek Magyarországon is,
Kazinczy, később Kossuth, Kosztolányi, Karinthy végül is simán
szabadkőműveskedhettek.
Ehhez nem árt tudni, hogy 1718-ban már
bizonyos Jakub Kranewitter vérfarkassá vált a mostani murau-i sípályák
mellett, amit onnan tudhatunk,
hogy elkapták. Hét évvel később már Karintiában tűnt fel a következő
hasonló rém, szóval tényleg elég gyorsan beszivároghattak a
szabadkőművesek Magyarországra is.
Horváth testvér fedősztorija alapján
egyébként az rajzolódott ki, hogy a szabadkőművesség egy korai
önképzőkör volt, Monty Pythonba illően hülye szertartásokkal, mivel 18.
századi gazdag angolok alapították a céhekből kinőve. Hogy mást ne
mondjak, van homoerotikus kézfogásuk meg testvéri csókjuk. Vagy például
az összejöveteleiken körzőt és derékszöget kell tenni egy Bibliára
valami hagyomány miatt, amit lehet úgy is érteni, hogy a tudomány a
valláson nyugszik, de úgy is, hogy a tudomány a vallás felett áll. De
Hirám kulcsával is bűvészkednek valamit jelképesen. Emellett döntően
szolid maskarákba bújva vitáznak adott témákról, ami közben nem
egymásnak válaszolnak, hanem a moderátor-főnöknek, hogy minél kevésbé
személyeskedjenek.
A vita után esznek, de az nem derült ki, hogy
mit. (A szakirodalom alapján szűz lányokat és betegségben frissen
elhullt állatokat vegyesen.) Igyekeznek jótékonykodni is, a fő céljuk
pedig egy értelemre és dialógusra épülő világ, amiben a megismerés módja
vagy akár a vallás majdnem teljesen relatív és az emberi jogok
egyetemlegesek.
Szabadkőműves szimbólum illusztráció Thomas C. Jack, A szabadkőművesség története című könyvéből
Fotó: UniversalImagesGroup
Ezzel egyfajta ultraprotestáns felekezet is lehetnének Horváth szerint,
mindenesetre a katolikus egyház már szintén a
18. század óta tiltja a részvételt a híveinek. Egyúttal még mostanában
is zajlanak olyan előremutató viták,
mint például hogy szimbolikusan be lehet-e kötni egy keresztény ember
szemét, ha egyszer Krisztus az egyetlen fény, így egy keresztény sose
lehet sötétségben.
Szóval leginkább egy nagy önfejlesztő,
jótékony, baráti klubhálózatnak tűnik az egész, ahol több a macera a más
hasonló szervezethez képest, mint mondjuk a Rotary vagy a Lions Club.
Cserébe kínálnak némi misztikumot, titokzatoskodást és történelmet,
illetve csak férfiak lehetnek tagok a legkeményebb szabályok szerint.
Az érdeklődő közönségből ez utóbbit
kifogásolták a legtöbben egyébként, de volt, aki a mozgalom teljes
csődjét látta már, hiszen a világ egyre rosszabb, az emberek egyre
butábbak, visszaestünk az elmúlt háromszáz évben. Persze, ha hihetünk a
Kígyó küldöttének, akkor azért jobban élünk, mint a 18. században.
Horváth tényleg friss vitapartnernek, vidám
öregúrnak tűnt, erősen romantikus beütésekkel. Például kétségtelen, hogy
a 19. században lehetett még érdemibb szerepe a szabadkőműves közös
gondolkodásnak, de szerinte az USA-t a szabadkőműves mozgalom hozta
létre, és az EU-nak is az a fő baja, hogy azt nem egészen csak ők
csinálták, mert ott megállapodtak a kereszténydemokratákkal.
Illetve a NATO boszniai légicsapásai előtt
egy évig vitáztak a francia szabadkőművesek, hogy kéne-e, még minket is
megkérdeztek, de a mi páholyaink csak 4:1 arányban járultak hozzá. Hála
az égnek, a NATO úrrá tudott lenni ezen a szabadkőműves megosztottságon,
és ettől függetlenül lezárta délszláv háború azon részét, de azért azt
is ők csinálták. Horváthnak egyébként is imponált, ha meghökkentő, nagy
vagy huncut dolgokat mondhatott, ami persze egy előadónál általában
inkább pozitív.
Az előadó szerint a világon tényleg a
legnagyobb erő a szabadkőművesség, ami szintén kicsit megmosolyogtató,
valószínűleg a cserkészet régóta nagyobb lobbierőt tud kifejteni
bármiben, itthon még valószínűleg a piarista öregdiákok szövetsége is.
Különösen, ha a mindenhol csökkenő taglétszámot nézzük, ami alapján harminc-negyven év múlva lehet, hogy egy darab szabadkőműves nem lesz már sehol.
Jó eséllyel elrontottak egy egyébként értékes
márkát, aminek volt történelme, titokzatossága, ellendrukkerei,
hagyományai, de érzésre talán túl mereven ragaszkodtak globálisan ezek
az öregebb férfitagok a hülyébb hagyományokhoz és a nők kizárásához. Nem
sikerült különösebben szexivé tenni az általuk nyújtott tartalmat, így
pedig elég jelentős hanyatlásban lesznek még egy jó darabig a hasonló
szervezetekhez képest. Pedig kár lenne érte, az érdemi, élő vita
gyakorlása korosztálytól függetlenül mindenkinek előremutatóbb lenne,
mint Facebookon anyázni a bérkommentelőket vagy a szociopatákat.
Ekkor ötlött csak fel bennem, hogy végem. Sikerült a szentségtelen litánia.
Elátkozott a pogány varázsló
Észre sem vettem, de fekete tudományával már
arra vett rá Horváth testvér, hogy baljós előérzeteim ellenére
befogadjam természetellenes állításait. Egy pillanatra ránézve azonnal
láttam, ahogy fellobban szemében a gonosz tűz. Kétségbeesetten meredtem
csak, sikoltani se volt erőm, de legbelül a sír rothadó szaga
fojtogatott, testemet pedig a leírhatatlan kín rántotta őrült görcsbe,
ki is öntöttem a maradék kávémat véletlenül. Mondjuk szerencsére nem
ment másokra és rám is alig.
Pedig ő már a legmélyebb titkoknál tartott,
ami szerint alkimistákkal, illuminátusokkal, Cagliostro-féle
misztikusokkal, teozófusokkal vagy gyíklényekkel nem tartanak
kapcsolatot, a rózsakeresztesekről pedig a legkevésbé sincs jó
véleménnyel. Pár elejtett szó alapján azt vettem le, hogy nem tartja
őket igazán hitelesnek. „Pedig az áldozataik utolsó üvöltése elég
valóságos” – válaszoltam volna tébolyult kacagással, ha tudtam volna
hangokat formálni. Ütni kezdett a harang a szomszédban.
Nem tudom, hogyan jutottam ki a szünetben,
hogy mennyi vért vesztettem, vagy hogy mikorra sikerült megnyugodnom, de
úsztam a verejtékben, amikor magamra eszméltem a körúton. Annyit
tehetek most, hogy leírom: láttam a lényt, nem a képzelet szüleménye. És
azóta érzem, hogy a sarkamban van, nem fogom megúszni ennyivel.
Rettegek, hogy egyszer elkerülhetetlenül utolér, és akkor már tényleg
nem tudom, mi lesz. (Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)
Forrás: http://index.hu/gazdasag/2017/04/20/szabadkomuves_eloadas_magyarorszag_hatterhatalom_osszeeskuves/
Egy új szabadkőműves weblap megjelenését, fejlődését láthatjuk a www.szkp.eu címen. A magát "Ősi és Elfogadott Skótrítusú Magyarországi Nagypáholy"-nak nevező szervezet három páholyának a nevét jelenítette meg a honlapján: "Igaz Testvériség", "Önzetlenséghez" és "Vízöntő".
Az Ősi és Elfogadott Skótritusú Magyarországi Nagypáholy Szabadkőműves Egyesület
(kulturális), Helyben: (kulturális)
1041 Budapest
, Templom utca 1.
képviselő: dr. Tihanyi István
képviselő: dr. Tihanyi István
a befolyástól mentes, szabad,
demokratikus, kultúrált és fejlett gondolkodás és cselekvés
népszerűsítése, fejlesztése az egyesületi tagok egészséges szellemű
életmódjának kialakítása és a nemes szellem terjesztése, fejlesztése és
befolyásolása.
Nemrégiben jelent meg egy REGULÁRIS SZABADKŐMŰVES OLDALAK című blogoldal a magukat regulárisnal nevező (angolszász irányzatú) páholyok listájával. Mint blog, feltehetőleg további bejegyzésekre is számíthatunk a szabadkőművességgel kapcsolatosan.
Ami különösen érdekes, az az, hogy a lap vége felé Rózakeresztesség alcím után SZABADKŐMŰVES RÓZSAKERESZTES TÁRSASÁG néven van egy link a Societas Rosicruciana in Anglia magyar nyelvű lapjára. Ez egy olyan társaság, amelynek csak mesterfokú szabadkőművesek lehetnek tagjai.
Feltételezhető, hogy itthon is lesznek S.R.I.A. College-ek, vagy már léteznek is és hamarosan a nagyközönség elé fognak lépni.
