Román cikk Nagyrománia létrehozásáról, a trianoni tárgyalásokról

Rendkívül érdekes cikk jelent meg a román sajtóban - s ismertetése magyarul -, amelyből kiderül, hogy a trianoni béketárgyalásokra a román küldöttség tagjai azzal is készültek, hogy előre eltervezetten beléptek egy szabadkőműves páholyba Párizsban. Az erdélyi román tárgyalóküldöttség prominens tagja, Nagyrománia egyik létrehozója, Alexandru Vaida Voevod így a francia szabadkőművességen, a szabadkőműves újságírókon keresztül is terjeszteni tudta a román fél álláspontját. Vaida Voevod később, amikor Romániában támadták a szabadkőművességet, relativizálta a páholybeli tevékenységét, azt állította, hogy hamarosan kilépett, de napjainkban előkerült dokumentumok szerint legalább 1928-ig szerepelt a francia páholy nyilvántartásában. Vaida Voevodot valószínűleg tényleg csak a politikai érdekei vezérelhették a szabadkőművességbe, s az esetleges további előnyök érdekében tarthatta fenn párizsi szabadkőműves kapcsolatait, hiszen antiszemita volt és a későbbiekben aktív szerepet játszott Románia fasizálódásában.

---

A diplomáciai csata Nagy-Romániáért. Az 1918-as egyesülés és a szabadkőművesség – Puterea

Szerző: paszkanzs ⋅ 2012, december 2, vasárnap 

Az összes román egyesítését egyetlen államban a fronton érték el, az I. világháborúban. 1918. december 1-én – Bukovina és Besszarábia után – Erdély csatlakozott Romániához, mely dátum jelenleg a nemzeti ünnep. Ezen egyesülés nagyhatalmak általi elismerését a diplomáciai kancelláriákban lefolytatott más csaták nyomán érték el. Alexandru Vaida Voevod azért lépett be a szabadkőművesek közé, hogy Románia nevében tárgyalhasson, miután Brătianu kormányfő összeveszett a nagyhatalmak képviselőivel.

A párizsi békekonferencia (Fotó: Puterea)

A gyulafehérvári nagy nemzetgyűlés 1918. december 1-én kikiáltotta Erdély egyesülését Romániával, de a nép ezen döntését a nagyhatalmaknak el kellett ismerniük a párizsi békekonferencián. Ion I. C. Brătianu kormányfőnek nem sikerült megállapodásra jutnia a nagyhatalmak képviselőivel, ez a feladat pedig Alexandru Vaida Voevodra hárult, aki belépett a szabadkőművesek közé, hogy jobban tárgyalhasson.

Alexandru Vaida Voevod (Fotó: Puterea)

A párizsi békekonferencia 1919 nyarán javában zajlott, Ion I. C. Brătianu kormányfőnek pedig sikerült alaposan feldühítenie a nagyhatalmakat, nem kívánva engedni a nyomásoknak. Brătianu a Romániának a világháborúba történt belépése előtt tett ígéretek betartását kérte – miközben Woodrow Wilson amerikai elnök ezen szerződések felbontásának elvét erőltette. Lengyelország engedett először a nagyhatalmak nyomásának és 1919. június 28-án aláírta a „kis versailles-i szerződést”, ami újdonságot hozott a nemzetközi kapcsolatokban: létrejött egy nemzetközi kisebbségvédelmi rendszer a Nemzetek Ligája ellenőrzése alatt.
Brătianu veresége
Brătianu megpróbált ellenállni ezeknek a nyomásoknak – 1919. június 28-án Németországgal aláírta a békeszerződést, de megtagadta egy hasonló szerződés aláírását Ausztria-Magyarországgal. Brătianu július 2-án azzal az elhatározással tért vissza Bukarestre, hogy nem ír alá semmit – de röviddel később szembesülnie kellett a Kun Béla által vezetett Magyar Szovjet Köztársaság támadásával. Az 1919. júliusi–augusztusi sikeres hadjárat után megszállták Budapestet, de Brătianu továbbra is ellenállt a nyugati nyomásoknak. A szerződést végül az erdélyi vezető, Alexandru Vaida Voevod írta alá 1919. december 9-én. Magyarország az 1920. június 4-i trianoni szerződéssel ismerte el a nagy egyesülést. De mindezen idő alatt Vaida Voevod egy másik fronton harcolt Romániáért: a szabadkőművesekén.

Ion I. C. Bratianu (Fotó: Puterea)

Vaida Voevod átveszi a stafétát
Vaida Voevod belépése a szabadkőművességbe bizonyos dokumentumok fennmaradásának és Horia Nestorescu Bălceşti kutatásainak köszönhető. Vaida Voevod ezt a lépést Brătianu kormányfő engedélyével tette meg – aki gyanította, hogy végül engedni kell és időben előkészített magának egy alkalmas és hasznos párizsi kapcsolatokkal rendelkező helyettesítőt. Brătianu levelet küldött Iuliu Maniunak, amiben beszámol a közte és Vaida Voevod között a szabadkőműves rendről lezajlott beszélgetésről. Különben maga Alexandru Vaida Voevod is beszámolt Iuliu Maniunak a szabadkőműves rendhez való csatlakozására vonatkozó szándékairól.
Belépés az Ernest Renan Páholyba
Alexandru Vaida Voevodot a párizsi Ernest Renan Páholy fogadta be – melynek több mint száz tagja volt, közülük 11 újságíró, ami megmagyarázhatja azt a kedvező sajtót, aminek a románok a békekonferencián örvendtek. A románok beavatására vonatkozó kérés 1919. május 14-i – már ekkor jelentkeztek a románok és a nagyhatalmak közötti első nézeteltérések. A szabadkőművesek közé Alexandru Vaida Voevodon kívül belépett még Voicu Niţescu ügyvéd, Mihai Şerban, aki Halleban végzett agronómia szakon és jogi doktor, a Jászvásári (Iaşi) Tudományegyetem tanára volt, Gheorghe Crişan aradi ügyvéd, Traian Vuia felfedező mérnök és a repülés világszintű úttörője, a lugosi Caius Brediceanu diplomata, Románia Külügyminisztériumának tanácsosa.
Gyors belépés
Nestorescu Bălceşti azonban úgy véli, a románok szándékai régebbiek voltak, mert Alexandru Vaida Voevod 1919. május 8-án, a szabadkőműves szokások szerint és erkölcsi bizonyítvány hiányában, a párizsi román képviselettől kért egy igazolást arról, hogy sohasem ítélték el. Az Ernest Renan Páholy idős mestere a kérést 1919. május 24-én továbbírtja a Rend Tanácsához, nem túl meleg ajánlással. „Megengedem magamnak, hogy felhívjam jóindulatú figyelmét e kérés rendkívül és teljes mértékben különleges jellegére. Ezek a profánok csak nemrég érkeztek Párizsba. Kérésükhöz csatolták a hivatalos jellegű tiszteletreméltósági igazolást, ami megfelel az erkölcsi bizonyítványuknak. Ezen kívül maga a diplomáciai küldetésük is mentesíti őket mindenféle gyanú alól. Másrészt az ideiglenes párizsi tartózkodásuk a vizsgálók számára olyan elemet jelent, amit figyelembe kell venni, hiszen nem tudunk elképzelni más tájékozódási lehetőséget, mert egy minél mélyebb kikérdezést. Végül távozásuk közeledése talán lehetetlenné tenné beavatásukat, ha szigorúan és aprólékosan be kellene tartani az általános szabályzatban a kérés benyújtása és a beavatásuk dátumára vonatkozó határidőket”.
Alexandru Vaida Voevod meghallgatására 1919. július 28-án került sor. Az Ernest Renan Páholy idős mestere, Marcel Huart másnap arról értesítette a román minisztert, hogy a nagyszámú gyűlés rögtön a meghallgatása után teljes egészében kedvezően viszonyult hozzá. Más szavakkal, egyhangúlag megszavazták felvételét a szabadkőművességbe. Úgy tűnik, Románia párizsi képviselői sikeresen felhasználták a beavatást. Ám a találkozók és a megbeszélések közül sok titokban maradt.
Hogyan küzdött Nagy-Romániáért Brătianu
Az I. világháború utáni párizsi békekonferencián Ion I. C. Brătianu román kormányfőnek a négy nagyhatalom – Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannai, Franciaország és Olaszország – külügyminisztereivel kellett megküzdenie Nagy-Romániáért. A Brătianu és a nagyhatalmak külügyminiszterei közötti 1919. június 11-i találkozó jegyzőkönyve mutatja annak a politikusnak a tárgyalóerejét, akinek sikerült létrehoznia Nagy-Romániát. Amikor magukhoz rendelték, hogy vegyen tudomásul és fogadjon el egy távollétében meghúzott határt, Brătianunak sikerült úgy irányítania a beszélgetést, hogy elérjen egy 10 napos haladékot. Bár ez a halasztás semmit sem segített – a nagyhatalmak végül érvényesítették akaratukat –, Brătianunak sikerült megőriznie presztízsét.
(…)
BRĂTIANU úr azt magyarázta, nem kívánt határozatlan időre szóló felfüggesztést kérni; de az ő szemszögéből nézve kötelezően szükséges megkapnia a jelentések és az érvek másolatait (ahogy azok a jegyzőkönyvekben szerepelnek), melyek alapján a Szövetségesek és Társult Hatalmak a románok által előterjesztett követelésektől ennyire eltérő döntéseket hoztak.
BALFOUR úr örömmel vette tudomásul, hogy Brătianu úrnak nincs olyan szándéka, hogy meghatározatlan időre felfüggessze a vitát. E döntésre jutva ő (Brătianu úr) a közös érdeknek megfelelően cselekszik. (…)
PICHON úr úgy gondolja, hogy ilyen körülmények között a legjobb terv egy jelentés előterjesztése lenne a Legfőbb Tanács számára, amiben rámutatnak arra, hogy a külügyminiszterek közölték Romániával a Magyarország és Románia között javasolt határokat és hogy Brătianu úr azt válaszolta, néhány napos késlekedésre van szükség, hogy konzultálhasson a bukaresti kormánnyal.
BRĂTIANU úr azt mondta, egy tíz és tizenkét év közötti időszakra szükség lenne, hogy kommunikálhasson a kormányával.
PICHON úr úgy gondolja, hogy egy ilyen hosszú késleltetés bizonyos kényelmetlenségeket okozhatna.
LANSING úr azt kérdezte, hogy maga Brătianu úr, Románia kormányának fejeként akar-e Bukarestre utazni.
BRĂTIANU úr azt válaszolta, hogy vagy ő maga fog elutazni, vagy az egyik kollégáját küldi, aki teljes mértékben tájékozott a helyzetről.
Nehézségek Párizsban
Alexandru Vaida Voevod a Curentul újságban 1937-ben megjelent egyik cikkben azt mondta: „Szabadkőműves is voltam. Ionel Brătianuval voltam Párizsban és mivel a békekonferencia küldötteinek többsége szabadkőműves volt, nekem is be kellett bújnom a bőrükbe”.
George Damian
puterea.ro, 2012. november 29., 21:00

---

Forrás: http://eurocom.wordpress.com/2012/12/02/a-diplomaciai-csata-nagy-romaniaert-az-1918-as-egyesules-es-a-szabadkomuvesseg-puterea/

A román forrás: http://www.puterea.ro/articol/batalia_diplomatica_pentru_romania_mare_unirea_din_1918_si_masoneria

Kapcsolódó cikk: http://www.masonicforum.ro/?cmd=displaystory&story_id=203&edition_id=10&format=html

Kapcsolódó kutatási eredmény: http://www.romaniaculturala.ro/articol.php?cod=9335

Nézzünk fölfelé, ha az utcákat járjuk!

Nézzünk fölfelé, ha az utcákat járjuk!

Szerző: csd
2012. november 22.

Lépten-nyomon elsétálunk mellettük, megcsodáljuk őket, mégsem tudjuk a történetüket: a fővárosban számos szabadkőműves épület, jelkép található. A titkos szervezet az építészetünkön is nyomot hagyott, a téma szakértőjével, Berényi Zsuzsanna Ágnessel beszélgettünk.

Kossuth Lajos, Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Klapka György, Podmaniczky Frigyes, vagy akár Budapest első polgármestere, Kamermayer Károly – napestig sorolhatnánk azon férfiak nevét, akik mind szabadkőművesek voltak. A szervezetet egyfajta titok és misztikum övezi még ma is. Dr. Berényi Zsuzsanna Ágnes a munkája során került kapcsolatba a szabadkőművesekkel, 13 könyvet írt a témában.
- Matematika, fizika-ábrázoló, magyar irodalom - és nyelv, illetve történelem és eszperantó tanár vagyok, mindemellett pedig történész, vagyis, minden érdekelt – mesél magáról a téma szakértője. - A Történettudományi Intézethez kerültem, a Világ című lapot céduláztam. Így ismerkedtem meg a szabadkőművesekkel, a lapot ugyanis ők adták ki. Meg akartam ismerni a szervezetet, ezért szinte minden időmet a levéltárban töltöttem.  
Dr. Berényi Zsuzsanna Ágnes egyik könyvében Budapest szabadkőműves emlékeit, elnevezéseit ismerteti kerületről kerületre haladva.
- A legismertebb a VI. kerületi Podmaniczky utcai Magyarországi Symbolikus Nagypáholy, ez minden szempontból szabadkőműves. A gyönyörű épület adományokból épült fel, és ma is őrzi a stílusjegyeket. A külső díszítésen megjelennek a szimbolikus jelképek, de jellemzőek az oszlopok is. A szabadkőművességnek világszerte egyezményes jelei vannak – mondja a történész, hozzátéve, hogy az I. világháború alatt a Nagypáholy hadikórházként funkcionált, melyben szabadkőműves orvosok és feleségeik ápolónőkként dolgoztak.
A Podmaniczky utcai épülethez hasonlóan szép az I. kerületi Fő utcában lévő Galilei Páholy Ház vagy az V. kerületi József Nádor téri épület is. Újpesten is található a Világosság Páholy háza, a Lőrinc utca 6-ban. Minden páholy ugyanolyan jegyekkel bírt, ezért az épületek könnyen felismerhetők. Nézzünk tehát fölfelé is, ha az utcán sétálunk, mert Budapest ezen a téren is számos csodát rejt.  

---

Forrás: http://helyitema.hu/belfold/38660

In memoriam Papp Oszkár

A megemlékezés levezetőjeként dr. Révay András, a Magyarországi Nagyoriens nagymestere először Vitányi Ivánnak, Japi legrégebbi barátjának és fasizmus elenni harcostársának adta meg a szót. Vitányi megragadó visszaemlékezése adta meg az alaphangját a következő előadásnak, amelyben Donáth László (önmagát materialistaként bemutató) lelkész Papp Oszkár átvalósulásairól, paplány feleségeiről és arról az isteni tréfájáról beszélt, hogy sikerült születése napján eltávoznia. A festőművészről készült portréfilmben maga Papp Oszkár vallott magáról, majd Márton László Japi szabadkőműves pályafutását idézte fel. A művész zeneimádatára egy Beethoven szonáta emlékeztetett, majd P. Szűcs Julianna elemezte Papp Oszkár művészetét és annak forrásait.

Az alábbiakban a Jászi Oszkár páholy honlapjáról idézem a megemlékezők írásban is rögzített előadásait.

---

In memoriam Papp Oszkár, Japi

Papp Oszkár Kossuth-díjas festőművész halálának egyéves évfordulójára szervezett megemlékezést a Magyarországi Nagyoriens Egyesület. Papp Oszkár, haláláig tagja volt az egyesületnek

A Magyarországi Nagyoriens Egyesület tagjai - Papp Oszkár özvegye jelenlétében - egy bensőséges megemlékezést tartottak, ahol a fiatalkori baráttól, Vitányi Ivántól kezdve P. Szűcs Júlia művészettörténészig többen is emlékeztek a régi barátra. A megemlékezők között volt Donáth László lelkész és Márton László író, műfordító. Az eseményen a jelenlévők megtekintették a Papp Oszkárról szóló portréfilm egy részletét is.
Közreműködött Hegedűs D. Géza, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész.
Lapunk, a megemlékezésen elhangzott három megemlékezést idéz fel.


A FIATAL PAPP OSZKÁR
A jelenlévők közül én ismerem a legrégibb idők óta Papp Oszkárt, ezért én kezdem a mai megemlékezést.
1943/44-ben, amikor felkerültem Budapestre, csakhamar része lehettem egy fiatal társaságnak, amely nem akarta tétlenül nézni a történelem alakulását. Most utólag is mondhatom, a jó oldalon álltunk. A közös alapot a fasizmus és az antiszemitizmus elitélése, vele szemben pedig a demokrácia és a szociális igazság szolgálata, valamint a modern művészet és tudomány, mindenekelőtt Bartók Béla szellemében való szellemi megújulás. (Ahogy mi mondtuk: „bartóki forradalom”)
Legközelebb tehát a Márciusi Front gondolkozásához, a népi mozgalo baloldali, és a baloldali mozgalom nép szárnyához tartoztunk. Így kerültünk Muharay Elemér „Népi ének, - tánc és színjátszó együttesébe”. Muharay akkor ugyanezt képviselte, és szoros kapcsolatban állt az Ellenállási Fronttal.
Sajátos volt a csoport összetétele. Voltak benne munkásfiatalok, méghozzá szervezettek, az akkor már illegális Szociáldemokrata Párt tagjai. És voltak értelmiségiek, fiatal egyetemisták, mint Jancsó Miklós, Jónás Pál, vagy – az itt jelenlévők közt rajtam kívül Bíró András.
Papp Oszkárra egyik volt sárospataki osztálytársam, Zedtwitz Ferenc (egyébként gróf) hívta fel a figyelmemet. Ő nem csatlakozott hozzánk de egyetértett velünk. (Barátságunk egyébként akkor kezdődött, amikor a Bárdossy-féle magyar hadüzenet napján, az osztályban újsággal a kezében hangosan jelentette ki, hogy ez gazság, de ez lesz a regnáló magyar kormány veszte.) Feri unokatestvére volt Papp Oszkárnak. Mindketten dédunokái Vas Gereben-nek, az egykor híres írónak, akinek eredeti neve – mint mindkettőjük édesanyjáé – Radákovics.
Megismerkedtünk tehát egymással és azonnal örök barátságot fogadtunk. Szeretettel fogadott Japi édesanyja, Mária néni is. Tudtuk, hogy édesapja régen meghalt, de élettársa Festetics Benó bácsi is egyetértett velünk. (Mária néni Kosztolányival való románcát nem emlegették, de Japi ágya fölött ott volt egy kép, amelyben a költő ölében ült.)
Egyezett a gondolkodásunk, egyezett az ízlésünk. A népdalban és Bartókban Japi is otthonos volt. A képzőművészetben én Van Gogh-ig jutottam, most ez kiegészült Klee-vel és Georg Gross-al.
Japiék a pasaréti háromszobás lakásukat is felajánlották, hogy ott tartsunk megbeszéléseket. Éltünk is vele, és ott több estén át gróftól a munkásfiúig nagy egyetértésben tárgyaltuk az antifasiszta harc lehetőségeit.
Japi tevékeny részt vett akcióinkban is. Sokfélét csináltunk. Iratokat gyűjtöttünk, plakátokat ragasztottunk, üldözötteket bújtattunk. Szervező munkát végeztünk, az egyetemi diákellenállás kiszélesítésében, a deményisták és más mozgalmi szekták bekapcsolásában. Részt vettünk a börzsönyi partizán csoport szervezésében, és más  akciókban (például a Gömbös szobor ledöntésében.) Szervesen kapcsolódtunk az ellenállás vezetéséhez, Major Tamáshoz, Donáth Ferenchez, Somogyi Miklóshoz, és a katonai vonalon Kis Jánoshoz.
Esténként azonban - néha kissé vigyázatlanul – beültünk egy-egy kocsmába és ott némi kaja után énekelni kezdtünk, népdalokat, majd Kodály Biciniákat, sőt kórusműveket, majd szavaltunk – még vigyázatlanabbul Ady és József Attila verseket. Japi meg rajzolt, például éppen bennünket, s a képein hős forradalmároknak néztünk ki.
Ugorjunk egyet: 1945-ben ismét együtt voltunk. Ki-ki járt az egyetemre, (Japi a főiskolára), végezte dolgát, de esténkint mind folytattuk a Muharay együttesben. Japiról például kiderült, hogy szenzációs táncos. Testalkatának megfelelően nem a népi erő, hanem az önírónia és a szofisztikáció szellemében. Miután koreográfusunk szintén képzőművész volt – Szabó Iván – ő ezt nagyon jól megértette, és a Miloss Aurél-féle modern balett szellemében (tagja volt Miloss híres „Csupajáték” csoportjénak) karakter szerepeket adott Japinak.
Nemsokára azonban ismét változtak az idők. Súlyos belharcok keletkeztek a politikában és keletkeztek a Muharay együttesben is. A kettő természetesen összefüggött. A politikát nem kell most itt jellemeznem. Számunkra ebből az volt a döntő, hogy megértettük: nem abban az irányba megy, amit mi elképzeltünk. Az általunk elképzelt szocializmus a demokráciával és a bartóki forradalommal forrott (volna) össze. Most azt kellett megértenünk, hogy ez mit jelent számunkra. Nem volt könnyű. Jancsó ennek iszonyatát mondta el Fényes szelekben. A csoportunk mindenesetre szétesett – bár árulás nem történt, a személyes barátságok maradtak.
Papp Oszkár az elsők közt volt, vagy éppen az első, aki levonta a konzekvenciákat. Sosem lépett be a pártba, de most elsők közt távozott a Muharay együttesből. És azonnal konfliktusba került a képzőművészeti Derkovits kollégiumban, amelynek pedig alapító tagja volt, (ha jól emlékszem a költő – akkor képzőművésznek induló – Nagy László szobatársa.) Az ő ideálja a modernitás és a társadalmi mondanivaló egyeztetése – ebből születtek a közvetlenül 45 utáni évek alkotásai (Dózsáról, a földosztásról stb.) Nem tudta azonban elfogadni a szocreál akkor – a Zsdánov-határozat után feltétlen paranccsá előlépett elvét. És nem volt hajlandó hallgatni. Ezért kizárták a főiskoláról is. Így lett belőle főfoglalkozású restaurátor.
Visszavonult tehát a „közélettől”, és mégse. Mert lakása továbbra is nyitva állt mindenki számára, aki megőrzött valamit a szabadság + demokrácia + szellemi forradalom belső természetéből. Amit ő egyre tágított, művészileg és világnézetileg egyaránt. És ugyanakkor sohasem tagadta meg ifjúkori hitének racionális tartalmát. Ezért volt azilum sokak, sokunk számára, akiket ugyanaz a bakancs szorított.
Mit keresett? A valóság rejtett arcát (Kállai Ernő híres kifejezését nem csak alkalmazva, de ki is szélesítve). A világ állandó metamorfózisának szellemét és törvényeit. A különböző erők működését és egymásra való hatását. A művészetben és a „nagyvilágban” egyaránt.
Mondhatjuk tehát, hogy mielőtt még kimondta volna, saját magától és saját magának feltalálta és megtalálta a szabadköműves gondolkodás lényegét.
Művészetének útját nem az én tisztem elemezni. Világnézetének minéműségéről azonban még szólok néhány szót, az idő rövidsége miatt tézisekben.
Lényege a kiáltó ellentmondások összekapcsolása. A féktelen változás és a makacs mozdulatlanság, más szóval az új keresésének és a megtalálthoz való elszánt hűségnek szofisztikált egysége. És ez az egység most utólag még jobban látszik, mint bármikor azelőtt.
Művészetének sajátossága, hogy különböző, új és új megfogalmazásban, sorozatokban, mondhatni műfajokban jelenik meg. Földosztás – parasztok – gömbfejüek – arc absztakciók – kristályok – taoista koncepciók és így tovább. Valamennyit áthatja a szabad metamorfózis és az előre megfontolt szándékkal többrendben elkövetett hűség szerves összetartozása.
Japi így lett elismert művész, de ezért maradt csak mérsékelten elismert, sohasem vált sztárrá, celebbé, divattá.
Mindig forradalmár volt, de annak mindig – az átlag számára túlságosan – halkszavú, elvont és empatikus.
Mindig halkszavú volt, de annak – az átlag számára mindig túlságosan – újító és forradalmár.
Mindig szembeszállt a nagy ellentmondásokkal, de azok egyik oldalát sem engedte győzni.
Egyszerre hatotta át a szendén pimasz szabadság, nemcsak a hatalommal, de az annál is nagyobb úrral, a megszokással szemben – és a harmónia folytonos akarása.
Papp Oszkár posztmodern volt már akkor is, amikor ezt a kifejezést még ki sem találták, de hű maradt a klasszikus modernitás metafizikájához akkor is, amikor a posztmodern csalódottság dühe azt el akarta söpörni.
Én ezért szeretem változatlanul.
VITÁNYI IVÁN

 Papp Oszkár a szabadkőműves

Én Papp Oszkár életének utolsó negyedszázadáról beszélek. Ekkor lépett közénk, ettől kezdve határozta meg az MNO tevékenységét.
Japit és Hajnal Albertet Vidor Ferenctől örököltük és általa attól a Rózsakeresztes páholytól, amely hagyományától nem idegen módon, titokban működött a Kádár-korszakban.
A szabadkőműves és a rózsakeresztes csoportok tevékenységében noha több a hasonlóság, mint a különbség, mégsem azonosak. Az emberi szív és ész iskolájaként szolgál mind a kettő, valószínűleg ez könnyítette meg az átjárást. Vidor Ferenc résztvett az első magyarországi páholy megalakításában, franciaországi útjai is elősegítették gyors beilleszkedését. Elképedve szemléltem, hogy a kenyerük javát már elfogyasztott Hajnal Albert és Papp Oszkár úgy érkeztek meg az első páholyba, sohasem látott emberek közé, olyan időszakban, amikor a mai szabadkőművesség írott anyaga magyar nyelven jóformán hozzáférhetetlen volt, mintha mindig is odatartoztak volna.
1992-ben ugyan még mindig kevesen voltunk, de elegen ahhoz, hogy francia barátaink bíztatására kinyilvánítsuk önállóságunkat. Az újjászülető Nagyoriensnek anyagi javak mellett szellemi irányításra és a magyar értelmiség körében ismert és vonzó személyekre volt szüksége. Papp Oszkár némi szabódás után vállalkozott arra, hogy mindössze két éves szabadkőműves múlttal megjelenítse ezt az arcot. Se akkor, se azóta nem találhattunk volna alkalmasabb jelöltet. Egyszerre magabiztosan és alázattal végezte feladatát.
Mindenkinél jobban ismerte a mértéket, bármilyen helyzetben kérdezték pontosan annyit mondott, ami szükséges és úgy, hogy mindenki értsen belőle. Egy a közvélemény számára voltaképpen ismeretlen, pletykákkal és rágalmakkal terhelt szervezetről a legtermészetesebb módon, mondhatnám
félkézzel mosta le az évtizedek alatt rákent gyalázatot. A sors fintora, hogy most, húsz évvel később mindezt újrakezdhetjük, mert immár ipari formában újból és újból felhangzik a rágalomária.
Nagymestersége három évében azonban nem csupán a támadások visszaverésére vállalkozott. Megkísérelte, hogy a szűkebb és tágabb környezet számára megfogalmazza a lényeget. 1992-ben megjelent tanulmányában így ír:  „A minden együttlétünk alkalmával elmondott hármas jelszó: Szabadság! Egyenlőség! Testvériség! valóságos társadalmi célképzet ébrentartó jele. Ebben a nagyon nehéz, átmeneti időszakban, amikor az egyik társadalmi szerkezet felbomlóban, a másik kialakulóban van, az átalakulás rengeteg súrlódással, egyenetlenséggel jár. Fontos lehet egy valóban iniciatikus, filozófikus, szakrális szemlélet jelenléte, mert ez is a szellemi élethez tartozik, amelyből egy egészséges társadalom alakulhat majd ki. Ennek egyik, bár természetesen nem egyetlen biztosítéka és támasza lehet egy jóértelmű és erős szabadkőműves közösség”.  
Papp Oszkár úgyszólván utolsó leheletéig részt vállalt a Nagyoriens és páholya, a  Martinovics páholy munkájában. Bármilyen keze ügyébe eső feladatot elvállalt, de leginkább az összejöveteleken tárgyalt témát összefoglaló, szabadkőműves szempontból értelmező szónok szerepét kedvelte. Itt kínálkozott alkalom, hogy az olvasmányaiból, személyes tapasztalataiból, művészi tevékenységéből leszűrt tapasztalatokat rögzítse és átadja.
Két évvel ezelőtt, 2010-ben egy interjúban ezeket mondta: „A lényeget valahogy úgy lehet megfogalmazni (…) valódi emberré válás. Azt amit József Attila így fogalmaz: Ehess, aihass, ölelhess, alhass! A mindenséggel mérd magad." ...
A szabadkőművességnek van egy közismert jelszava: Szabadság, egyenlőség, testvériség. Ez ugyanannak az alapértéknek megfogalmazása társadalmi-történelmi módon, mint a bölcsesség, az alkotóerő és a szépség eszménye. Ez a három, a szabadság, az egyenlőség és a testvériség persze együtt és egymás által létezik. Ha bármelyik dominánssá válik a többi rovására akkor – ahogy ezt a történelem számtalan példája mutatja – baj van. Ez nem rövidtávú program, hanem célképzet. Olyan célképzet, mint a teljesség igénye valakinek a világlátásában. Valójában erről szól az egész szabadkőművesség, amely a maga szimbolikus szerkezetében, az avatások és emelések rendjében mutatja meg ezt a lényeget. A szabadkőművesség a kozmikus mértékű és kozmikus mércéjű emberi kultúrát és annak egymásba átívelő hagyományait szimbólumokban fogalmazza meg.
(Weöres Sándor) azt mondja a teljesség felé című művében: "Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás. Alattad a föld, feletted az ég, benned a létra. Erre mondtam én azt, hogy ez az ember kozmikus helyzete, az emberi egzisztencia lényege. Nem más a szabadkőműves program sem(…) És itt van – ha úgy tetszik – a szabadságom is. Ez a gondolkodás ugyanis megadja számomra a felelősséget és a szabadságot, hogy eldöntsem, hogy most akkor én belevetem-e magam a létharcba, és megpróbálom az erőszakot erővé, alkotóerővé emelni magamban és megerősíteni a létszolidaritást. Azonos vagyok a világgal, és minél többet fedezek fel, és minél többet élek meg belőle, annál inkább azonos vagyok vele, és annál inkább felelős is vagyok érte”
Végül néhány szót Papp Oszkár gondolkozásának forrásvidékéről. A kereszttény ihletésű humanizmust már egészen fiatal korában ötvözte – amint erről az imént szó esett – a haladásba vetett hittel. E kettő érdekében hajlandó volt nagy kockázatot vállalni: először amikor szembefordult a nácizmussal, másodszor amikor nemet mondott a haladás fogalmával visszaélő, perzekutor esztétikát hirdető állampártnak. A rendszerváltáskor tolongó álhősökkel és szájhősökkel is szembefordulva csak ritkán és halkan emlékeztetett, mekkora árat fizetett szókimondásáért.
Az elhallgatás, kirekesztés évtizedeiben jutott el az akkor korántsem divatos ezotériáig, amely nála megmaradt annak, aminek Püthagorasz hívei szánták: a szüntelen keresés lázas állapotának, anélkül, hogy zagyva misztikába torkollott volna. Az ú.n. magas fokok útját végigjárva élvezettel ismerkedett meg a gnosztikus, kabalista, rózsakeresztes, templomos hagyomány iniciatikus változataival. Minderről természetesen már beavatása előtt jóval többet tudott nálunk, de számunkra, akik időben, de nem ismeretekben előtte jártunk a szó szoros értelmében izgalmas volt gondolkodásában a befogadási és újraértelmezési folyamatot követni, látni hogyan válik a szó szoros értelmében hússá-vérré a szövegekbe zárt holt betű.
Testvér, mester, majd nagymester és főparancsnok. A sors, a közép-európai művész és gondolkodó sorsa mindössze húsz évet adott nekünk Papp Oszkár életéből. A szabadkőműves sírok előtt elhangzó jelmondat: „semmi sem hal meg, minden él” az ő esetében szó szerint értelmezhető. A magyar szabadkőművesség Papp Oszkár után már nem az, ami előtte volt.

A Papp Oszkár idézetek forrásai:

• Papp Oszkár: A szabadkőműves szemlélet gyökereiről. Szabadkőműves gondolatok. Második kiadás. Belvári Könyvkiadó. 1994.
• Átvalósulások. Beszélgetés Papp Oszkár képzőművésszel. 2. rész. Hét hárs. IX. évfolyam. 2-3 szám.

Márton László

A napraforgó szirmai

A szimbólumok lexikonja szerint az Újvilágból visszatérő spanyol hódítók nevezték a növényt napraforgónak, mert sugaras szirmaival igyekszik mindig a fény felé fordulni. Éppen ezért vált az Isten iránti hűség és szeretet jelképévé. Így jelenik meg az arcképfestészetben is, ahol az odaadás kifejezésére használták.

A művészettörténet ismer nagy „napraforgó-festőket”. Mindenek előtt persze Van Goghot, aki Arles-i házának falait a barátnak tartott vendég, Gauguin komfortérzésének fokozása céljából tapétázta ki. Korábbról ismeri Van Dyck-et, aki hetyke önarcképe mellé komponálta a fej nagyságú virágot, kétségbe ejtve ezzel a szaktudomány azon művelőit, akik a mai napig keresgélik a kiemelt növény képének megfejtését, de abban valamennyien megegyeznek, hogy itt és így valamiképpen csakis a felsőbbrendű létezés jelvénye lehetett.




Miután abban a szerencsében volt részem, hogy többször is láthattam műtermét, műveinek falnak támasztott sokaságát, az „opera completát”, számomra a napraforgók fontosabb témának látszottak, mint amennyi az öröklét számára a kurátorok által beválogattatott.Aztán a magyar festészetből ismeri például Szántó Piroskát, aki a rejtélyes és brutális növényt leginkább festett csontvázak közé szerette rejteni, mintegy a halált legyőző szerelmi Papp Oszkár a hatvanas évek elejétől a hetvenes évek végéig időről időre lefestette ezt a közönségességében is különös virágot. A nyomtatott dokumentumok legalábbis erre engednek következtetni. Mezei Ottó monográfiáiból valamint a katalógusokból.
Ha jól emlékszem festett, de legalábbis rajzolt ilyet korábban is, még akkor, amikor ősi közössége, a forradalmi átalakulásban érdekelt demokratikus aktivisták az ötvenes években színt váltottak, pályát elhagytak, árulókká lettek vagy éppen rabokká minősültek át. És festett, rajzolt, talán zománcozott később is, akkor, amikor a „természet rejtett arcába” és a létezés rejtelmeit a szerves meg szervetlen formák összecsapásának színtereként élte meg.
A sok absztrakt kép, frottázs, vegyes technikával megoldott nonfiguratív kompozíció között rendre föltűnt a nagy virág.
Emlékszem arra is, amikor rákérdeztem e motívumcsoport ihletet adó hátterére. A válasz első pillanatban meglepett, pedig de logikus, így utólag. Közismert volt, hogy Japit foglalkoztatta az ezotéria valamennyi formája, ahogy az egy Hamvas Béla követőhöz illett is. De hogy a napraforgók valójában titkos önarcképek, ez csak a magyarázatból derült ki. „Tudod, nekünk oroszlánoknak – egyúttal engem is beemelve közös csillagjegyünk közös - Kállai Ernő kifejezésével élve – belemerült rejtelmeibe - a napraforgó a mi totemvirágunk. Ahogy testrészünk: a szív, bolygónk a nap, elemünk a tűz, természetünk szilárd, s persze drágakövünk a rubin.”
Miért is vitatkoztam volna vele?! Bár sosem hittem az asztrológia csodaszép meséjében, a trigonok és házak, az aszcendensek és égi organizmusok horoszkópokban inkarnálódott nagy terveiben, elég volt a mesterre nézzek, hogy fölismerjem benne a jegy sugallta típus testmagasságtól függetlenített sürített lényegét. Mint a szakirodalom mondja: egyenes tartás, egyenes járás, mindig magasra emelt fej. Együttérző, nemes gondolkodású ember. Kedvező konstelláció esetén élénk erkölcsi érzéke és kötelességtudás.
Papp Oszkár napraforgói azonban nem a büszke, nagylelkű, pompakedvelő oroszlán emblémái lettek. Az egyik gyönyörű krétarajzán inkább látszanak bogáncsnak, mint a helianthus annuus tápláló magvakat hordó, sziromglóriával körített haszonnövényének. Egy másik drámai kartonlapján a kék háttérből a terméseit szorongató korong fölizzik ugyan, levelei, mint lángnyelvek haragos erőtől kócosak, de ereje úgy tűnik véges és csak egyetlen pillanatig tart. Sorsa nem lehet más, mint jobbján és balján kókadozó hervadt, kihunyt társaié.
A harmadik, a Napraforgó ikon hármas virágzatának szirmai már nem is szirmok, inkább olyan egymást harapó fogaskerekek, amelyek szikrázva, egymással összecsikorogva rozsdává. Mintha ezek a napraforgók másról sem szólnának mint a „nem kedvező konstellációról”. Az oroszlán-személyiség kibontakozását akadályozó lehetetlen világról. Vagy, mint ahogy a Japinak oly kedves költő, Kosztolányi Dezső fogalmazta a Szegény kisgyermek panaszai ciklus egyik darabjában: „A napraforgó, mint az őrült / röpül a pusztán egymaga, / … /szerelmese volt már a kóró, / a pipacs és az iszalag, /elhagyta mind, most sír magában, / rí és a szörnyű napra néz, / a napra, úri kedvesére, ki részeg, s izzik, mint a réz. Aztán eszelősen, bután rohan a gyorsvonat után.”
Így vált a büszke oroszlán fényes csillagjegyének látványos attribútumából a „romlás virágává”, a panasz virágává, a diszharmónia virágává, a csillagok szerencsétlen együtt állásának nyomasztóan szépséges virág-bizonyítékává.
Bevallom, nem tanultam meg Papp Oszkár horoszkópjának titkos üzenetét pedig talán fontos ismeretek birtokába jutottam volna. Lehet: kulcsot találok művészetének utolsó nagy periódusának zárjához, a Taók, az Átvalósulások mindnek előtt pedig az Egregórák éveken átívelő ciklusaihoz. Ezekhez a pasztellből, olajból, olykor bársonyos velúr-papírból és igen gyakran rücskös smirgli-papírból komponált sorozatokhoz, melyekben a tépett körvonalakat legyűrő rend uralkodik, a felületet ökonomikusan belakó alakzatok ölelkező násza jellemez, a sima és érdes felületeket egyensúlyba irányító bölcs mérték fékez és a hideg meleg színeket összeszerkesztő tapasztalat formál egységes egésszé.
Röviden: a harmóniáé. Önkéntelenül adódik tehát a kérdés. Hogyan lehetséges az, hogy egy jelentős művész személyiség titkos, belső önarcképe nem más, mint a bukásra ítélt és végzet által determinált nagyszerű megsemmisülésé? Míg az életmű évtizedeken átívelő ciklusokba szerveződő teljesítménye – rokoníthatóan az Európai Iskola, a későbbi Bálint, az érett Korniss és még sok más háttérbe húzódó magyar modernista művészének teljesítményével – az életben, a természetben, a világban megvalósítható artisztikus és esztétikus kompromisszumra épül, az egymásnak feszülő erők egymást paralizáló hatásán. A kérdés feloldásához vagy inkább megoldásához Papp Oszkár óriási intellektuális apparátust mozgósított. Figyelve megszólalásait, tanulmányait, írásait, saját műveinek magyarázatait az embernek gyakran az az érzése támad, hogy a képzőművészeti produkció nála csupán a világmagyarázat egy nem elhanyagolható, de nem a legfontosabb része volt.
Az igazi cél inkább az a filozófia, a rendszer, a struktúra, az alakzat, amelynek megértése, működési formájának elsajátítása, a Nagy Egész belátásának átvilágítása válik a létezés Valláspótlék lett volna Papp Oszkár számára a Páholy tanainak elsajátítása? A hit kitágítása az asztrológia, a mágia, a tao, s persze a Biblia titkos üzeneteinek tanulmányozása révén? Nem mondanám. Pótlék helyett a hit kitágításának szándéka, egy különleges metaspiritualizmus, az ideálok összeegyeztetésének vágya, s persze egy költői szintézis hajtotta gondolatait és tetteit. Nem ismert és nem érzett különbséget a kézzel foghatóan valóságos, a tudományosan sejthető és csupán a mentálisan elképzelt formációk között.
Egyik remek ciklusa, az Egregórák, a Septuaginta sejtelmes angyalainak nevét viseli, akik jó és rossz személytelen halmazt alkotva egyedekhez, egyedcsoportokhoz, társaságokhoz, népekhez, nemzetekhez, bolygókhoz egyaránt tartozhatnak. Tehát mindenhez és mindenkihez, akik figyelemmel kísérik a sors kifürkészhetetlen akaratát. S akik minden száradó levelű napraforgó, minden szénné égő szerves anyag, minden megsemmisülésre ítélt élőlény méltányos, gondos, rendeltetésszerű őrzőjeként egy felsőbb akaratot képviselnek.
Sajnos már nem emlékszem, hogy Japi – amikor beszámolt végzetes és végzetterhes Oroszlán-természetéről – mit mondott a jegy érvényesülését alapvetően befolyásoló aszcendenséről. Meg ha mondta is, nem vettem komolyan. Rosszul tettem. Egész jelleméből, alkotásainak végső mondanivalójából arra következtetek, hogy kísérő jegye a Mérleg lehetett.
Vagy ha nem, akkor is úgy viselkedett.
P. Szűcs Julianna

Papp Oszkárról eltávoztáról szóló bejelentés ide kattintva olvasható.

---

Forrás: http://jophe.org/index.php/85-a-szabadkomuvesseg-hirei/118-in-memoriam-papp-oszkar-japi?showall=1&limitstart= Kapcsolódó program: http://szkp1.blogspot.com/2012/11/v-behaviorurldefaultvmlo.html

Fejtörő játék a szabadkőművesekről

Az egri Dobó István Gimnáziumban Ujvári Csaba Könyvtáros tanár fejtörő játékot indított a diákok számára, amelynek második rébusza a szabadkőművesekkel kapcsolatos.

---

Titkok könyvtára

 

 

Kedves Dobósok!

Új tartalommal bővül szeptembertől a „Könyvtár” menüpont. Kalandos utazásra hívom a titkok felfedezésének szerelmeseit. Minden hónapban, szeptembertől májusig, egy-egy rejtélyes eseményt, személyt, társaságot vagy kultúrát járunk körbe egy keresztrejtvény
segítségével.

A szokványos fejtörőt annyival egészítettem ki, hogy nem csak a meghatározásokat kell helyesen beírni, hanem azt is, melyik könyvből származik a megfejtés (szerző, cím, kiadás helye, kiadó, kiadás ideje és oldalszám). A bekeretezett oszlopban minden hónapban egy-két latin szónak kell megjelennie. A végső megfejtésként ezekből a szavakból állít majd össze a „kedves kincsvadász” egy idézetet, amelyet lefordít a forrás megjelölésével.

A jelentkezés úgy történik, hogy a könyvtárban elhelyezett dobozba kell bedobni az internetről kinyomtatott és jeligével ellátott megoldó lapot. Első alkalommal külön borítékban kell beküldeni a nevet és osztályt, a borítékon pedig a jeligét, ami azután minden hónapban ráírandó a megoldó lapra. A játékban bármely dobós diák részt vehet. Az értékelés szempontjaiba a források pontos megjelenítése is beleszámít. Az eredményhirdetésre júniusban kerül sor. A jutalom egy értékes könyv és persze az elégedettség érzése, hogy nem maradt megfejtetlen rejtély.

Jó és hasznos időtöltést kívánok!
Ujvári Csaba
Könyvtáros tanár

feladatlapok:

1. templomosok.pdf
2. szabadkőművesek.pdf

---

https://docs.google.com/open?id=0B7DXSylee31WaHZWa0NzeW9OY00

---

Jópofák a kérdések, de néhány közülük pontatlan, helyesen így kellene szólniuk:

4. Magyarországi … Nagypáholy: a magyar páholyok közös szervezete 1886 - 1920 között.

16. Az ő belügyminisztersége alatt is betiltották a szabadkőművességet Magyarországon.
19. Az egyik szabadkőműves naptár kezdő éve.

Csináltam belőle egy interaktív játékot: https://docs.google.com/spreadsheet/pub?key=0ArDXSylee31WdEpyWG9ybkFpN253Q0kxbjMtVEtRbnc&single=true&gid=4&output=html&widget=true

---

Forrás: http://www.dobo-eger.sulinet.hu/konyvtar_titkokkonyvtara.html

http://www.dobo-eger.sulinet.hu/konyvtar/titkokkonyvtara/szabadkomuvesek.pdf

Meghekkelték a szimbolikusok honlapját

THIS WEBSITE IS

 H A C K E D

Tényleg ez a helyes út? Szabadkőművesség? De hiszen a szabadkőművesek is csak rabszolgák lehetnek egy szűk elit számára. Ébresztő!
A biztonság pedig szar!

Anonymous

---

Forrás: http://www.szabadkomuves.hu/ , 2012. október 21-i állapot

Ökörségek középiskolásoknak - tudományként eladva (eredeti)

Az 'Ingyenes tananyagok" című blogon (átköltözött a Tananyag.net -re) önjelölt guruk terjesztik félig megemésztett ismereteiket középiskolások számára, azt a látszatot keltve, hogy ezek birtokában majd könnyedén leérettségizhetnek.

Míg az informatikai vagy matematikai bejegyzések többé-kevésbé helytállóak (utólag alaposabban megnézve a Rápli által írt matematikai cikkek is borzalmasak) - s így ezek között is találhat az értő olvasó "csemegéket", a történelmi és irodalmi tartalmúak elkeserítőek. Talán a legelszomorítóbb a "A szabadkőművesség története", ami Rápli András klaviatúrája alól került ki. Néhány idézet a "számos összeesküvés-elmélet"-et elkerülő vélekedésekből, amelyek egyáltalán nem "abszurdak és megalapozatlanok".

"... A legjelentősebb a skót, majd az angol trón megszerzése, s hamarosan a brit régió (Írország, Skócia, Anglia, Dánia, Hollandia) királyi családjai a szabadkőműves vérvonalhoz (sic!) tartoznak.
...

1776-ban megalakul az Adam Weishaupt vezette illuminátusok rendje. Ez a szabadkőművesség egyik okkult ága, alapvetően sátánisták voltak, ezzel könnyedén kivívták az egyház haragját. Az akkori pápa egy rendeletben feloszlatja a rendet (sic!), a többi szabadkőműves páholy „papíron” kiközösíti. Azonban a rend nem szűnik meg annak ellenére, hogy néhány belső információt sikerül az egyháznak megkaparintani levelek formájában. Innentől csak szimbólumokkal kommunikálnak (sic!), bármely más módszer túl kockázatos lenne.
...
A francia szabadkőművesek olyan erős hatalmi bázisra tesznek szert, hogy egy összehangolt, forradalomnak leplezett (sic!) hatalomátvételt hajtanak végre. A puccs, közismertebb nevén a francia forradalom ...
...
a köznép új jogokat kapott, elkezdődött a feudalizmus felszámolása, valójában ezen kiváltságokért későbbi (sic!) függetlenségüket adták fel.
...
A francia hatalom máig szabadkőműves irányítás alatt van, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Párizs közepén díszelgő, 666 üveglapból kirakott óriási piramis, a Louvre (sic!).
...
A 13-ról viszont tudni érdemes, hogy egy dátumra utal. Egyik év októberében egy 13-ikai, pénteki napon (sic!) a rend tagjai számos egyházi méltóságot mészároltak le. Innen származik érdekességképpen a péntek-13 babona is.
...
Léteznek nyitott szabadkőműves páholyok is, ám ezek csak nevükben azonosak azzal az elittel, aki a világ számos országát irányítja. Az elit a médián keresztül kommunikál egymással szimbólumok és a szteganográfia segítségével (sic!).
...
Minden évben nemzeti ünnep, munkaszüneti nap a munka ünnepe néven elhíresült május elseje. Véletlen lenne, hogy az illuminátusok rendje 1776. május 1-jén alapult? (sic!)"

A fenti és az eredeti irományban szereplő sületlenségek bevallottan Drábik János könyveiből származnak. Az még becsületes dolog, hogy valaki bevallja, hogy honnan erednek az agymenései, az viszont rémületes, hogy az ilyesmivel szemben felvértezetlen középiskolásokat akarja mérgezni ezekkel.

---

Forrás: http://www.tananyag.com/2012/08/a-szabadkomuvesseg-tortenete.html

Néhány hibás matematikai cikk:

http://www.tananyag.com/2012/05/mikor-konvergens-egy-sorozat.html

http://www.tananyag.com/2012/05/rendor-elv.html

http://www.tananyag.com/2012/08/teljes-indukcio.html

Ökörségek középiskolásoknak - tudományként eladva

Az 'Ingyenes tananyagok" című blogon önjelölt guruk terjesztik félig megemésztett ismereteiket középiskolások számára, azt a látszatot keltve, hogy ezek birtokában majd könnyedén leérettségizhetnek.

Míg az informatikai vagy matematikai bejegyzések többé-kevésbé helytállóak (utólag alaposabban megnézve a Rápli által írt matematikai cikkek is borzalmasak) - s így ezek között is találhat az értő olvasó "csemegéket", a történelmi és irodalmi tartalmúak elkeserítőek. Talán a legelszomorítóbb a "A szabadkőművesség története", ami Rápli András klaviatúrája alól került ki. Néhány idézet szerepelt itt a "számos összeesküvés-elmélet"-et elkerülő vélekedésekből, amelyek egyáltalán nem "abszurdak és megalapozatlanok", viszont  a szerzőjük ahelyett, hogy örült volna az általam való közzétételnek, inkább

FELJELENTETT a Google-nál!

Lásd: http://www.chillingeffects.org/dmca512c/notice.cgi?NoticeID=1017623

Azt állította, hogy az idézeteim az ő tartalmának eltulajdonítása... Szeretném megnyugtatni, hogy én restellnék ilyen tartalmakat a magaménak feltüntetni, ezért is szerepelt a forrás minuciózusan (értsd: "minden apró részletre kiterjedően pontosan, lelkiismeretesen aprólékosan") feltüntetve.

De ha nem szereti az idézést, hát nem szereti. Akkor majd a szövegek kezdetét és végét beírva jelzem az olvasóimnak, hogy mit is idéztem itt eredetileg:

"A legjelentősebb ... a szabadkőműves vérvonalhoz (sic!) tartoznak."
Arról van itt szó, hogy egyes királyi családok ereiben nem kék, hanem szabadkőműves vér csordogál...

"1776-ban megalakul ...  (sic!) ...  (sic!) kockázatos lenne."
Itt meg arról van szó, hogy túúúdós szerzőnk szerint az illuminátusok sátánisták lettek volna, a pápa feloszlatta őket, és ezentúl csak szimbólumokkal kommunikáltak.

"A francia ... (sic!) ... végre."
Franciaországban a hatalomátvételt a szabadkőművesek forradalomnak leplezik...

"a köznép ... (sic!) ... adták fel."
A köznép a felszámolt feudalizmus kapcsán feladta későbbi függetlenségét.

"A francia ... a Louvre (sic!)."
A Louvre a sátáni 666 üveglap piramisa.

"A 13-ról ... (sic!) ... babona is."
Egy ismeretlen év 13-án  valahol, valakik (a szabadkőművesek!) számtalan papot megöltek.

"Léteznek ... segítségével (sic!)."
A nyitott házasság mintájára vannak nyitott páholyok is, ahol a szabadkőművesek az elittel lépnek félre, miközben enigmatikus üzeneteket váltanak.

"Minden ... május 1-jén alapult? (sic!)"
Éljen május elseje, az illuminátusok ünnepe!

A fenti és az eredeti irományban szereplő sületlenségek bevallottan Drábik János könyveiből származnak. Az még becsületes dolog, hogy valaki bevallja, hogy honnan erednek az agymenései, az viszont rémületes, hogy az ilyesmivel szemben felvértezetlen középiskolásokat akarja mérgezni ezekkel.

---

Forrás: http://www.tananyag.com/2012/08/a-szabadkomuvesseg-tortenete.html

Néhány hibás matematikai cikk:

http://www.tananyag.com/2012/05/mikor-konvergens-egy-sorozat.html

http://www.tananyag.com/2012/05/rendor-elv.html

http://www.tananyag.com/2012/08/teljes-indukcio.html

A feljelentés: http://www.chillingeffects.org/dmca512c/notice.cgi?NoticeID=1017623

Szabadkőműves volt-e Russel?

Mármint Charles Taze Russel amerikai evangéliumhirdető, a Jehova Tanúi vallási felekezet egyik korai vezetője. Az utóbbi időben azzal vádolták meg, hogy szoros kapcsolatok fűzték a Szabadkőművességhez.

Egy l.gabi néven író blogger, aki Jehova Tanújaként nőtt fel, komoly kutatómunkával megvizsgálta ezt az eshetőséget és elvetette. Vizsgálatainak az eredményeit a következő cikkekben közölte:

http://jtinfo.blog.hu/2012/06/29/russell_es_a_szabadkomuvesseg_1


http://jtinfo.blog.hu/2012/07/30/russell_es_a_szabadkomuvesseg


http://jtinfo.blog.hu/2012/08/06/russell_es_a_szabadkomuvesseg_747

---

Forrás: http://jtinfo.blog.hu/

Egy tűnődő merengései...

Egy menedzser tűnődései

Szabadkőművesek

Kedvelem Dan Brown könyveit. Tetszik, hogy alaposan tanulmányozza regényeinek helyszíneit, szereplőit, a történelmi összefüggéseket, majd ezeket remek érzékkel vegyíti egy általa kitalált fikcióval, amelyben az a szép, hogy akár igaz is lehet. Nem biztos, hogy igaz, de az sem kizárt, hogy az.

A Da Vinci kód, az Angyalok és démonok és más sikerkönyvek szerzőjét rengeteg kritika éri, hogy „meghamisítja a tényeket”. Szerintem ez butaság. Ezzel az erővel minden olyan szerzőt, aki valaha történelmi tárgyú regényt írt, meg lehet vádolni ezzel, hiszen bármennyire is ragaszkodik valaki az ismert történelmi tényekhez, 100%-ban képtelenség tényszerűnek lenni, egyrészt, mert maguk a történészek sem értenek egyet minden történelmi tény vonatkozásában, másrészt mert valamennyi fikció még a történelmileg legkorrektebb regényhez is szükséges, egyszerűen az olvasmányosság, a szórakoztatás kedvéért.

Maradjunk tehát abban, hogy Brown a könyveiben számos korrekt tényt közöl, amelynek utána lehet járni, komoly kutatók cikkeiben, könyveiben utána lehet olvasni, legyen szó akár az egyházról, az illuminátusokról, Jézus és Magdalai Mária házasságáról vagy az Opus Dei szervezetről. Ugyanakkor e tények köré rendkívül érdekes, izgalmas, fordulatos, de minden bizonnyal jelentős mértékben fiktív történetet kreál, amely számos összefüggés vonatkozásában merész feltételezéseket tartalmaz, bár egyáltalán nem kizárt, hogy ezek a feltételezések is megállják a helyüket. Akár igazak ezek a feltételezések, akár nem, az biztos, hogy a sztori mindig lebilincselő, és miközben az ember olvassa, rengeteget tanul is.

Én például Dan Brown egyik könyvéből tudtam meg, hogy honnan ered az Ámen szó, amely a világ számos nyelvében az imák végén hangzik el. Nos, meglepő a válasz. Az egyiptomi Amon isten nevéből ered, ugyanis az ő kultuszában terjedt el az a szokás, hogy a papok a hozzá intézett imát az istenség nevével zárták le, azaz az ima végén annyit mondtak: Amon. Ezt vette át számos vallás, köztük a keresztény vallás is, amely egyébként nagyon sok egyéb elemet is átemelt az egyiptomi vallásokból.

De ez egy másik történet, térjünk most vissza Dan Brownhoz, illetve legújabb könyvéhez, Az elveszett jelképhez. A történet főhőse ismét Robert Langdon professzor, a Harvard szimbólumkutatója, akit régi barátja, Peter Solomon, az ismert szabadkőműves az utolsó percben kér fel egy előadás megtartására a washingtoni Capitolium épületében. A Capitoliumba érve Langdon két dologra ébred rá. Az egyik, hogy nem előadás céljából hívták a Capitoliumba. Valaki azt akarta, hogy az épületben tartózkodjon, amikor annak kupolatermében egy hátborzongató tárgyat fedeznek fel, rajta ősi szimbólumokkal, amelyek a szabadkőművesség világába, annak ősi, titokzatos információihoz, tudásához vezetnek. A másik, amire Langdon professzor rájön, hogy az, aki az épületbe hívta, nem Peter Solomon volt. Hanem valaki, aki elrabolta és ismeretlen helyen tartja Peter Solomont.

A regény a Browntól megszokott módon letehetetlen, az embertől komoly önfegyelmet kíván, ha jóval éjfél után be akarja csukni a könyvet valamelyik fejezet végén. Számomra azonban nem ez volt a legfőbb értéke, hanem az, ahogyan bepillantást enged a szabadkőműves társaságok titkos rendjébe, ezen belül is, ahogyan rávilágít az USA alapító atyáinak és a szabadkőművességnek a kapcsolatára.

Az első szabadkőműves társaságokat, sokak számára talán meglepő módon, a kora középkorban valóban kőművesek alapították. Akkoriban a kőművesek nem a mai kőművesekkel azonos társadalmi megítélés alá estek. Tudásukat elismerve és igen nagyra értékelve művészeknek tartották őket. A kőművesek pedig technikai, mérnöki megoldásaikat, összegyűjtött tudásukat féltve őrizték, csak a páholyukba belépett, kipróbált tagoknak árulták el, de ők is csupán hosszú évek elteltével, megfelelő vizsgák sikeres letétele után nyerhették el az áhított tudást. Ezekből az időkből származnak az alapvető szabadkőműves-szimbólumok (a szögmérő, a függőón, a vonalzó, a kalapács, a kőműveskanál stb.), a megnevezések (inas, legény, mester), a rituálék (a beavatás különböző fokozatai), de innen eredeztethető a „Világegyetem Nagy Építőmesterébe” vetett hit is, ami a szabadkőműves-tagság legfontosabb feltétele.

A későbbiekben a szabadkőműves-páholyok már nem csak kőműveseket fogadtak be. A mérnöki tudás, a tudományos felkészültség egy sor érdeklődő, felvilágosultan gondolkodó embert is vonzott, akik hamarosan már többségbe kerültek a szabadkőműves-páholyokban. A páholyok egyfajta ellenpontot jelentettek az egyház dogmatikus, kirekesztő, a tudást az emberektől féltve őrző világával szemben. Olyan géniuszok voltak aktív szabadkőművesek, mint Galilei, Newton, Shakespeare, Mozart, Benjamin Franklin, illetve Magyarországon Széchenyi István, Kazinczy Ferenc, Ady Endre vagy Wekerle Sándor.

A szabadkőművességet belengő titok alapja az a legenda, amely szerint a templomos lovagok, akik Jeruzsálemből a keresztes háborúk után hatalmas gazdagság és ősi tudás birtokában tértek haza, a rend megsemmisítése után titkaikat és vagyonukat a szabadkőművesekre örökítették, akik azokat ma is féltve őrzik, várván a megfelelő időre, amikor a tudást nyilvánosságra hozhatják.

A titokzatosságot csak mélyíti az a tény, hogy az Egyesült Államok alapító atyái, Washington, Franklin és a többiek túlnyomó többsége maga is szabadkőműves volt, és az Államok megalapításakor rengeteget merítettek a szabadkőműves eszmékből, sokat építettek a szabadkőműves tudásra, és felhasználták a mozgalom jelképeit. Az USA fontos ereklyéi, mint a Függetlenségi Nyilatkozat, illetve épületei, mint a washingtoni Capitolium vagy az Obeliszk, de még olyan mindennapos tárgyak is, mint az egydolláros bankjegy, hemzsegnek az olyan szabadkőműves-szimbólumoktól, mint a csonka piramis, a figyelő szem vagy a titokzatos, rejtjelezett betűkombinációk. Számos legenda él arról, hogy a szabadkőműves alapító atyák kincseket és titkos információkat rejtettek el, amelyek még ma is rejtve várják az időt, amikor újra napvilágra kerülhetnek.

Ennek megfelelően sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy vajon ma is létezik-e a szabadkőműves mozgalom. Az interneten számos szabadkőműves-páholy weboldalát meg lehet találni (Magyarországon is jó néhány létezik, mint pl. a Galilei, a Nagyoriens, a Symbolikus), úgy tűnik tehát, hogy a mozgalom ma is él és működik. De vajon érdemi tevékenységet végez-e, őriz-e ősi tudást és kincseket ma is, vagy furcsa, kissé bogaras emberek gyülekezete csupán, akiknek a tevékenysége kimerül a régi rítusok felidézésben, amelyek azonban eredeti jelentésüket régen elveszítették?

Nos, valahol erre a kérdésre keresi a választ Dan Brown könyve is. A válasz pedig több mint meglepő. Úgy tűnik, hogy a szabadkőművesség ma élőbb, mint valaha, számos aktív tudóst, politikust és üzletembert is tagjai között tudhat. A mozgalom célja azonban nem ősi titkok és letűnt korok kincseinek őrzése. Sokkal inkább a szabadkőművesség szellemi örökségének az ápolása és továbbvitele, a társadalmi elkötelezettség és a jótékonyság gyakorlása, a legújabb tudományos kutatások támogatása, amelyek sokszor a tudomány jelenlegi határait feszegetik, és eredményei a felvilágosult gondolkodás új, ma még sokszor túlságosan forradalminak számító távlatait nyitják meg. Valahogy úgy, ahogy az újkorban, amikor Galilei, Newton vagy Franklin forradalmi gondolatait az akkori szabadkőművesség fogadta be elsőként és segítette kiteljesedni, fejlődni.

Aki esetleg azt hiszi, hogy manapság nem születnek hasonlóan nagy ívű tudományos eredmények, mint Newton vagy Franklin korában, az meglepetéssel fog olvasni a könyvben például a noetikáról, amely azt kutatja, hogy az emberi gondolkodás hogyan tudja alakítani az anyagi világot. Hogyan lehet például pozitív gondolatok segítségével nagyon szép jégkristályokat létrehozni, vagy negatív gondolatokkal elérni, hogy a víz kaotikus, rendezetlen kristályok formájában fagyjon meg.

De ugyanilyen meglepetés érheti azt, aki úgy gondolja, hogy korunk tudománya mindenben meghaladja elődeinkét. Ki gondolná például, hogy korunk egyik legújabb kozmológiai eredményét, a szuperhúrelméletet egy 13. századi zsidó misztikus könyv, a Zóhár, a ragyogás könyve is leírta?

Ajánlom tehát mindenkinek jó szívvel Dan Brown könyvét, Az elveszett jelképet. A könyvet elolvasván sok gondolat megfogalmazódik majd bennünk, amelyek közül talán a legfontosabb: legyünk nyitottak a ma még merésznek számító gondolatokra, amelyek azt igazolják, hogy az emberi elmében sokkal nagyobb lehetőségek és képességek rejlenek, mint azt sokan gondolnánk. Az anyag befolyásolásának képessége, a dolgok pozitív irányba való terelésének képessége, a teremtés képessége. Úgy vélem (és valahol ez Brown könyvének üzenete is), hogy ha a szabadkőművesek valóban birtokában lehettek valamilyen fontos felismerésnek, akkor ez az emberi elme nagyságának, képességeinek a felismerése lehetett.

---

Forrás: http://egymenedzsertunodesei.blog.hu/2012/07/30/szabadkomuvesek_945

Hogyan írjuk helyesen?

A szabadkőművesség felkeltette a nyelvészek érdeklődését:

---

szabadkőműves

2012. 07. 17.

Amikor jelzőnek tekinthetjük a “szabadkőművest”, a különírás a helyes: szabadkőműves elv, eszme, hit, időszámítás? Ha viszont főnév a “szabadkőműves”, akkor birtokos jelzős vagy jelentéstömörítő alárendelő összetételről van szó: szabadkőműves-páholy, -főhatóság, -irányzat, -szakirodalom, -alkotmány, -szimbólum? Abban sem vagyok mindig biztos, hogy a jelzős vagy a főneves kategóriába tartozik a kérdéses szókapcsolat.

A szabadkőműves szó lehet főnév (ekkor az adott szövetség tagját jelenti) és melléknév (ekkor ‘a szövetséggel kapcsolatos’ a jelentése).
A melléknév által létrehozott jelzős szerkezetek különírandók: szabadkőműves elv, eszme, hit, időszámítás stb. Az irányzat, alkotmány, szakirodalom és szimbólum szavakkal is jelzős szerkezet jön létre.
A főnévvel alkotott jelentéstömörítő összetételek egybeírandók, illetve a szótagszámlálás szabályainak megfelelően kötőjellel kapcsolandók: szabadkőműves-páholy, szabadkőműves-főhatóság.

---

Forrás:  http://www.e-nyelv.hu/2012-07-17/szabadkomuves/

Furcsa ismertetés Abafi Lajos: A szabadkőművesség története Magyarországon című könyvéről

A Klubrádióban ismertette Kocsis Attila Zoltán, a Tarandus kiadó szerkesztője új kiadványukat, Abafi Lajos: A szabadkőművesség története Magyarországon című könyvét,

A Klubrádió ismertetése:



Sajnálatos módon az ismertetésbe számos hiba került be:

1. Abafi nem általában a közép-európai szabadkőművességet kutatta és dolgozta fel, hanem a Habsburg Birodalom szabadkőművességének történetét.

2. A szerkesztő szerint elsősorban német nyelvű kultúrát honosított meg Magyarországon. Ennek pont az ellenkezője igaz, költőinket ismertette meg német fordításban a külfölddel.

3. Kocsis Attila Zoltán azt állította, hogy Abafi 1890-tól elkezdett intenzíven foglalkozni a természettudományokkal, s lepkegyűjtő lett, de ennek eredménye könyv vagy cikk formájában nincs. Hát kérem szépen, ez a tudatlanság csimborasszója. Abafi a hazai lepkészet atyamestere volt, két monografikus könyv (az egyiket manapság jelentették meg újra hasonmás kiadásban), rengeteg cikk, és a Rovartani Lapok szerkesztése bizonyítja ezt.

4. A szerkesztő Abafi munkáját a hazai szabadkőművesség történetének első összefoglalásának nevezi. Nos, ez sem igaz. Az első (német nyelvű) munkát ezzel kapcsolatban Lewis Lajos írta 1872-ben, Hollós László 1873-ban írt könyvének egy fejezete foglakozik a hazai szabadkőművességgel, Fekete Ignác 1891-es művében szintén részletesen ír a magyarországi páholyéletről. Abafi monográfiája persze részletességében és pontosságában messze felülmúlja ezeket.

5. Az ismertető szerint Abafit irodalomtörténészi munkája vezette az szabadkőművesség felé. Ez megint tájékozatlanságról árulkodik, hiszen már pályája kezdetén, 1870-ben belépett a budapesti Corvin Mátyás páholyba.

6. Kocsis Attila Zoltán szerint Abafi az erdélyi, nagyszebeni páholynak volt tagja. Mint az előző pontban említettem, a budapesti Corvin Mátyás páholynak volt tagja, a páholy vezetésében szinte minden pozíciót betöltött, 1883–1885 között főmester volt, s hosszú ideig részt vett a szövetségtanács munkájában is. A nagyszebeni páholynak legfeljebb látogatója lehetett, de a szerkesztő úr eddigi lapszusai alapján ezt sem hiszem el neki...

7. A szerkesztő büszkén említi a nevek és páholyok felsorolását a kötet végén - megfeledkezve arról a nem elhanyagolható körülményről, hogy ennek elkészítése az Akadémiai kiadó munkatársait dicséri, ők bővítették ki Abafi munkáját ezekkel a mutatókkal 1993-ban kiadott hasonmás kiadványukban.

8. Az ismertető szerint a szabadkőművesség előzményét a rózsakeresztesek és templomos lovagok jelentik, pedig köztudomású, hogy a rózsakeresztesség egy kultúrtörténeti vicc volt, a templomosoknak meg semmi közük a szabadkőművességhez.

9. Az interjúban elhangzik, hogy a pápákat meg kellett kérni, hogy betiltsák a szabadkőművességet. Ehhez nincs mit hozzátenni.

10. Ahhoz sem, hogy a páholyok akkor alakulhattak meg, amikor elhárult a katolikus papság ellenkezése.

11. Kocsis Attila Zoltán szerint a páholy élén áll a nagymester, alatta a testvérek, s a hierarchiában a legutolsó a legény, aki belép. Hát kérem, a páholy élén a főmester áll, s a frissen belépőből inas lesz.

12. Vannak a szabad páholyok és a kék páholyok, akik (sic!) Keresztelő Szent Jánosnak esküdtek fel. A kék páholyok és a János-rendi páholyok ugyanazok, az eredeti három fokozatú szabadkőművesség műhelyei.

13. A felvételen az is elhangzik, hogy "az értelmiségi réteg önmagát srófolja egymás felé". Ezt nem vagyok képes értelmezni.

14. Hasonlóképpen azt a kijelentést sem, hogy "a társadalom és a páholyok közötti ütközés nem jött létre, ezért titokban működtek".

15. Kocsis Attila Zoltán szerint "nem az egyén találja ki, hogy belép, a páholy választja ki a majdani tanoncokat". Esetenként előfordul, hogy valakinek felajánlják a tagságot, de általános szabály szerint az érdeklődőknek kell jelentkezni a páholyokba.

Remélem, hogy a könyvet kiadó szerkesztő tájékozatlansága, amelyből a fenti 15 hiba csak a legsúlyosabbakat jelenti, nem rettenti el a szabadkőművesség iránt érdeklődő olvasókat Abafi kiváló és forrásértékű munkája tanulmányozásától.

---

Kapcsolódó könyv: http://szkp2.blogspot.com/2012/04/abafi-lajos-szabadkomuvesseg-tortenete.html

Hollós László munkája: http://szkp2.blogspot.com/1970/01/hollos-laszlo-szabadkomuvesseg.html

reprintje: http://szkp2.blogspot.com/2011/06/hollos-laszlo-szabadkomuvesseg.html

Fekete Ignác műve: http://szkp2.blogspot.com/1970/01/fekete-ignacz-szabadkomuvesseg-rovid.html

reprintje: http://szkp2.blogspot.com/2010/09/fekete-ignacz-szabadkomuvesseg-rovid.html

Abafi a szabadkőműves wikin: http://szk.referata.com/wiki/Abafi_Lajos

Abafi a magyar Wikipédián: http://hu.wikipedia.org/wiki/Abafi_Lajos

A budatétényi pincekápolnát újfent szabadkőművesnek tartják

Elmélyedni a titkok között - Szabadkőműves Múzeum terve, Joó Benjámin

Megosztás

2012, július 3 - 10:51
Kategória:

• hallgatói tervek
• Joó Benjámin
• Budapest XXII. kerület

A helyszín
A tervezési helyszín a budatétényi Jókai Mór utca és a Kistétény utca kereszteződésénél található, közel síknak tekinthető üres saroktelek a Budatétény SC futballpályájával szemben. A telken leromlott állagú pince található, benne az Athanas Pulljewics által 1780-ban épített pincekápolna. A szentély bejárata feletti domborművön egy felhőkből kinyúló kéz által tartott táblán az „Es lebe die Freundschaft” (Éljen a barátság!) felirat olvasható, ami a téma szakértői és a helytörténészek szerint azt valószínűsíti, hogy a pincekápolna egykor szabadkőműves beavatási szertartások színhelyéül szolgált, ám erre konkrét bizonyítékok nem állnak rendelkezésre.

 

A pince fölött az 1980-as évek közepéig paraszt-barokk villa állt, amelyet ekkor ismeretlen okok miatt lebontottak, a pincekápolna állaga a menetrendszerű beázások miatt ettől kezdve folyamatosan romlik. A rendszerváltás óta a kerületben induló önkormányzati képviselőjelöltek programjában rendre feltűnik a választási ígéretek között a kápolna sorsának megnyugtató rendezése.
A téma
A szabadkőművességnek számos eredetlegendája létezik, egyesek az ókori Egyiptomig vagy a templomos lovagokig, mások a középkori kőfaragó céhekig vezetik vissza a testvériség gyökereit, erről azonban maguk a szabadkőművesek között sincs egyetértés, akik a hagyomány szerint a bibliai Salamon király templomának építésével megbízott Hiram építőmester legendáját tekintik a társaságuk szellemi és spirituális alapjának. Hiram a legenda szerint az ellene fellázadt három legény ellenében a saját élete árán védte meg a szakma legféltettebb titkát, a „mesterjelszót”, amit a legények a gyorsabb szakmai előmenetel és magasabb bér reményében akartak mesterükből kikényszeríteni.
Az első hiteles írásos feljegyzés a szabadkőművesekről 1717-ből, Keresztelő Szent János napjáról maradt fenn, amikor négy londoni szabadkőműves páholy kiállt a nyilvánosság elé, és az Angliai Egyesült Nagypáholy (United Grand Lodge of England - UGLE) néven szövetségre léptek a Szent Pál katedrálistól nem messze található „The Goose and Gridiron” nevű fogadóban. A maszonéria ezután szinte azonnal Franciaországban is elterjedt, majd a következő évtizedekben az egész világon, az Egyesült Államoktól kezdve Japánon át Ausztráliáig. Napjainkban a becslések szerint a testvériségnek hatmillió tagja lehet, akik világszerte kb. harmincezer páholyba szerveződve „dolgoznak”.
A szabadkőművesség célkitűzéseit kezdetben leginkább a „Szabadság, egyenlőség, testvériség” jelszavakkal lehetett a legtömörebben összefoglalni, ezek a célok több-kevesebb változással a mai napig megmaradhattak. Az összeesküvés-elméletek kedvelői és a szabadkőművesség ellenzői a testvériségre mint titkos társaságra hivatkoznak, amelynek tervei között szerepel a világuralom megszerzése és egy meglehetősen gyanús Új Világrend megalkotása (Novus Ordo Seclorum – ahogy azt a szabadkőműves jelképekkel gazdagon díszített, 1$-os bankjegyen is olvashatjuk). Maguk a kőművesek jobban kedvelik, ha „zártkörű” társaságként emlegetik őket, amelynek természetesen titkai is vannak és céljaik a jótékonyság, az elesettek és szegények gyámolítása, az emberiség békés fejlődésének elősegítése, jelképes értelemben a humanitás templomának felépítése és persze hagyományaik ápolása, a szertartások, rituálék gyakorlása. (A titkosság megítéléséhez egy adalék: az UGLE weblapján jelenleg online lehet szabadkőművesnek jelentkezni.)

 

A program
A múzeum célja a szabadkőművesség gazdag és változatos jelképrendszerének, a szertartások kellékeinek és helyszíneinek bemutatása, valamint annak a titokzatos légkörnek a megteremtése és összesűrítése, amely a XVIII. századtól kezdve Magyarországon is jelen levő maszonéria szertartásait övezi - nem célja azonban semmiféle titok leleplezése, vagy a társaság tagjainak felfedése. Az épület mindössze emléket állít a szabadkőművesek több évszázados hazai működésének, a kiállítás célja pedig csupán a látogató érdeklődésének felkeltése, nem pedig teljes körű kielégítése.

 

A szabadkőművesség nem vallás vagy szekta, a rituálék helyszíne pedig nem templom, mégis erősen szakrális jellegű tér, a múzeumot tehát ebben a szellemiségben igyekszem kialakítani, a tervezési programnak ezért nem lehet része például a művészeti galériáknál megszokott kávézó vagy ajándékbolt. A tervezés során a látogatók kényszeres vásárlási és fogyasztási szükségleteinek kielégítése helyett inkább a megfelelő légkör építészeti eszközökkel való megteremtésére helyeztem a hangsúlyt az intenzívebb élmény kiváltása céljából.
Részletek Posgay Eszter építész opponenciájából
„A ház a program bemutatását több eszközzel is segíti. A múzeumépület elhelyezése a telken a környezet tökéletes ellentéte, valósággal negatív lenyomata. Míg minden szomszédos ház szabadonálló, kerttel övezett, a múzeum a telek belsejéből kiszakított négyzetes udvar körül keretes beépítésű. Nagy feszültség ébred a sokszögű, szabálytalan telekhatár és a szabályos négyzetes udvar formája közt, mintha a külső adottságok esetlegességét az értelem rendező ereje formálná át.
Az udvar mélyén, a terep lesüllyesztésével a régi pince napvilágra hozott boltozott tömegei jelennek meg. A múzeum rámpás kiállítóterei csigavonalban vezetnek a pinceszintre. Ez az egyre mélyebbre ereszkedő spirál segít az elmélyült megismerés, megértés térben való átélésében. Az eredetileg természetszerűen földdel takart pincék tömbjének kitakarása, bemutatása is a múlt kutatásának és felmutatásának lehetőségét és fontosságát jelzi. [...]
Az új épületrészek egytraktusosak, a meglévő pincékhez hasonlóan. A monolit vasbeton szerkezet karcsúsága szép ellentétet alkot a boltozott pincék nehézkes falaival. A tömegek szokatlan és érdekes összemetsződései változatossá teszik az egyébként rendkívül egyszerű belső teret. Ezt az egyszerűségét ellenpontozza az apró nyílásokon át feltáruló udvar képe a pincék szürreális tömegével.
Az udvar fehér mészkő - murva burkolata álomszerű, időtlen, a természet elevenségétől elzárkózó, a társadalomból titkaival kivonuló különös, elvont szellemiséget mutatja fel.„

---

Szabadkőműves Múzeum, Budatétény
tervező: Joó Benjámin, Diplomaterv, BME Lakóépülettervezési Tanszék
tervezés éve: 2010-2011
helyszín (cím): Budapest (Budatétény), XXII. ker. Jókai Mór u. 52.
telekterület: 1365 m²
építész konzulens: Makrai Sándor

Csatolmány	Méret
E02_HELYSZINRAJZ_1000.pdf	66.65 KB
E05_PINCE_100_.pdf	2.09 MB
E06_FOLDSZINT_100.pdf	777.69 KB
E07_METSZETEK_100.pdf	2.68 MB
E08_HOMLOKZATOK_100.pdf	484.71 KB
Opponencia.pdf	71.23 KB

---

Forrás: http://epiteszforum.hu/node/21406

Szabadkőművességről a kismamáknak

A Mamanet című, kismamáknak és nemcsak kismamáknak szóló portálon megjelent egy cikk a szabadkőművesekről:

A korrekt ismertetés a kiegyensúlyozottság jegyében átcsap néha összeesküvéselméletekbe:

"Sok kritikus szerint ez a titkos társaság világuralomra törekszik, szerintük tevékenyen részt vettek az I. világháborút lezáró békékben, segítették a bolsevik hatalom átvételt Szentpéterváron, és a tanácsköztársaságok létrejöttét."

"Természetesen további találgatások táptalaja, hogy az amerikai dolláron szabadkőműves szimbólumok vannak."

"...sokkal gyakoribb, hogy a rend keresi fel azokat a személyeket, akiket soraiban szeretne látni,..."

A szabadkőművesként felsorolt híres emberek közé megint becsúszott néhány kakukktojás:

Csokonai Vitéz Mihály nem volt szabadkőműves, talán azért vélik egyesek hogy az, mert Mozart Varásfuvolájának szövegkönyvét fordította.

Honoré de Balzac édesapja volt szabadkőműves, ő maga nem. Illetve van még egy Louis Charles Balzac nevű szabadkőműves építész is, akivel összekeverhették.

Disney ugyan a szabadkőművességhez kapcsolódó fiú szervezet, a DeMolay International tagja volt, de szabadkőműves nem.

Einstein sem volt szabadkőműves, valószínűleg egy Izzy Einstein nevű amerikai szabadkőművessel tévesztik össze.

Faraday szabadkőművességéről sincs semmi adat.

Goethe, Mozart, Karinthy Frigyes, Kossuth Lajos, Kipling, Churchill, Theodore Roosevelt, Ady Endre, Beethoven, Bem József, Benedek Elek, Byron, Sir Arthur Conan Doyle, Hajós Alfréd, Ignotus, Wekerle Sándor szabadkőművessége stimmel.

---

Forrás: http://www.mamanet.hu/vilag/erdekes/1524-kik-azok-a-szabadkmvesek.html

Legendaoszlatás

Benedek Szabolcs az ÉS 2012/17. ápr. 27-i számában egész oldalas tartalmas cikkben számolt be Gion Nándornak a szabadkőművességgel való kapcsolatáról. Az írás a szorosan vett témáján túlmenően tömör, de pontos áttekintést adott a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy történetének néhány kulcsmozzanatáról, úgymint megalakulásáról, betiltásairól és újjáalakulásairól.

Sajnos ezek egyike a pontatlan megfogalmazás miatt totálisan félreérthető: "A páholyok működését a tanácskormány a többi polgári egyesüléséhez hasonlóan betiltotta, amit aztán, már az új kurzusban, 1920. május 18-án Dömötör Mihály belügyminiszter - a tanácskormány ekkorra már rég visszavont intézkedései közül egyetlen kuriózumként - rendeletileg is megerősített." Ebből az olvasható ki, mintha a Simonyi-Semadam vezette (és az azt megelőző Friedrich és Huszár) kormányok a Tanácsköztársaság egyik rendeletét (a szabadkőművesség betiltását) érvényben tartották sőt megerősítették volna. Ez a legenda már máshol is felbukkant, érdemes eloszlatni végre.

Ilyen megerősítésről természetesen szó nincs, a Tanácsköztársaság bukása után az új hatalom első dolga volt a forradalmi kormányok rendeleteinek annulálása: “1920. évi I. törvénycikk az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről [...] 9. § Az úgynevezett népköztársaság és tanácsköztársaság szerveinek néptörvény, rendelet vagy más elnevezés alatt kibocsátott mindennemű rendelkezései érvénytelenek. Hasonlóképen érvénytelenek az úgynevezett nemzeti tanácsoknak és szerveiknek mindennemű rendelkezései és határozatai is.” Ebből következően ezután - mivel a tanácsköztársasági betiltás érvényét vesztette - elvileg újra működhettek a szabadkőműves páholyok. Volt is némi kísérlet az újrakezdésre, de a páholyok többsége inkább kivárt.

Nem kellett sokáig várniuk, megkapták az újabb betiltást, de már az ellenkező oldalról: “A szabadkőműves egyesületek (páholyok stb.) kivétel nélkül humanisztikus vagy társadalmi célok megvalósítására alakultak meg. A közelmúlt sajnálatos eseményeiből azt tapasztaltam, hogy alapszabályaikban kitűzött, kormányhatóságilag is szankcionált céljaik és feladatuk megvalósítása helyett a politikai élet irányítására és a tényleges hatalomnak kezükhöz ragadására terelték át egyleti tevékenységüket. A szabadkőművességnek a háború felidézésében, a háború folyamán, majd pedig annak szerencsétlen országunkat balsikerül sújtott befejeztével a defetizmus és az általános destrukció-élesztgetésében, a forradalmak és a bolsevizmus felidézésében való tartós aknamunkája köztudomású tény. A magyar társadalomnak, a sajtónak, az egyes törvényhatóságoknak a szabadkőműves páholyok elleni egyöntetű állásfoglalásának kitérnem lehetetlen volt és megelőzéséül annak, hogy a hazáját, vallását, nemzetiségét megtagadott és titokban még most is konspiráló szabadkőművesség ezen átkos, nemzetromboló aknamunkáját tovább is folytathassa, az egyesületek feletti törvényadta jogomnál fogva. Magyarország egész területén levő minden néven nevezendő szabadkőműves egyesületet (páholyt, intézményt) ezennel véglegesen feloszlatok, tekintet nélkül arra, hogy az illető alakulat kormányhatóságilag láttamozott alapszabályokkal bír-e, jelenleg működik-e vagy sem. Ezen intézkedésem végrehajtásával az illető törvényhatóságok kormánybiztosait bízom meg miniszteri biztosi hatáskörrel. Budapest, 1920. évi május 18. Dr. Dömötör Mihály s. k. ”

Látható, hogy hiába a közös a betiltandó ellenség - a szabadkőművesség - ettől még nem kerül közös platformra a Tanácsköztársaság és az ellenforradalmi kormány és szó sincs a tanácskormány szabadkőművességet betiltó rendeletének megerősítéséről.

Szabadkőművesek a médiában

A Galilei páholy honlapján megjelent két pdf file, amelyekben a 2010-es és 2011-es szabadkőművességgel kapcsolatos, főként online publikációkat gyűjtötte össze és adta közre Settembrini. A két pdf először a honlap kezdő lapján volt - tönkretéve annak szép külalakját -, mostanra kialakítottak egy media.html (Szabadkőművesek a médiában) al-lapot, megadva a lehetőséget, hogy időben előre ill. visszafele is bővíthessék  e cikkgyűjtemények sorát. (Az egyedüli inkonzisztencia az, hogy a lap grafikus menürendszerében ez az új elem önállóan nem jelenik meg, mintegy osztozik a régi és 2007. óta nem bővülő Sajtófigyelő lappal.)

Rendkívül nagy érdeklődéssel kezdtem tanulmányozni a két év cikk-összeállításait, hiszen saját blogjaim is hasonló célkitűzéssel készülnek, a szabadkőművességgel kapcsolatos anyagokat, eseményeket kívánom folyamatosan nyomon követni. Settembrininél én részben tágabban, részben szűkebben értelmeztem ezt munkát. Tágabban annyiból, hogy én külön-külön gyűjtöm a cikkeket, a híreket, eseményeket, a megjelenő könyveket, a programokat és aukciós tárgyakat. Szűkebben pedig azért, mert csak a szabadkőművességgel való eléggé erős kapcsolat esetén veszek fel egy-egy cikket, információt a gyűjteményeimbe.

Settembrini nemigen szelektál, olyan cikkeket is begyűjt, amelyekben csupán a szélsőjobbos média sajátos szóhasználata szerint fordul elő a szabadkőművesség. Ilyen például Martonyi János szabadkőműves bilderbergesként emlegetése, a cionista szabadkőműves tőke kárhoztatása, vagy a Trianont okozó bűnözők megnevezése. Egy másik, általam nem regisztrált típusú cikkekben a szabadkőművességgel kapcsolatos igen csekély mértékű adalékok fedezhetők fel: Madách nagyapja szabadkőműves volt, egy buli a nagypáholyház melletti szórakozóhelyen zajlott, a hajléktalanok menhelye szabadkőműves alapítású volt, stb.

A Settembrini-féle megközelítés gyakorlatilag véghezvihetetlen, túl tág ahhoz, hogy minden ilyen jellegű információt össze lehessen gyűjteni. Megnéztem a Google segítségével 2010-et és 2011-et, s azt találtam, hogy több száz ilyen linket ad, s ha az ismétlődéseket nem szűrjük ki, akkor több ezret. (Ebből az is kiderült, hogy átlagosan 10 weblapon jelenik meg ugyanaz a cikk.) Ráadásul a túl nagy merítés miatt könnyebben kicsúsznak az értékesebb anyagok a hálóból.

Nézzük meg most konkrétan összehasonlítva a két gyűjteményt:

Settembrini 2010-ben mintegy 80, 2011-ben pedig 110 cikket gyűjtött össze. Szerintem ezek megoszlása:

2010
összesen    80
jelentős    20
adalék    40
jobbos jelzős    20

2011
összesen    110
jelentős    10
adalék    60
jobbos jelzős    40


Az én blogjaim adatai:

2010
Cikkek    26
Hírek, események    12
Könyvek    23
Programok    29
Aukciók    32

2011
Cikkek    19
Hírek    37
Könyvek    16
Programok    43
Aukciók    31

Minden válogatás természetesen szubjektív, mégis úgy gondolom, hogy sok jelentős írás kimaradt a Settembrini féle összeállításból. A legérdekesebbeket felsorolom:

2010

Berényi Zsuzsanna Ágnes: Az újhelyi "Rákóczi" szabadkőműves páholy története     Széphalom évkönyv 20.
Hoványi Márton: Egy beavatási rítus szimbolikájáról.    Vallástudományi Szemle
Dávid Gyula: Szabadkőműves irodalom     Romániai Magyar Lexikon
Kiss Balázs: Gyöngyös az örök Keleten     Gyöngyösi Kalendárium 2011
Berecz Ágnes: Halvány jelek nyomában    Margonauták
Benedek Szabolcs: könyv - Selmeczi Tibor: Beavatás     ÉS
A felvilágosodás kori szabadkőművesek és az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság     emtv.blog.hu
Kocsis Anita: Titkok, rejtélyek, szabadkőművesség     Ringmagazin
Raffay Ernő: Az 1911-es szabadkőműves vita    Trianoni Szemle
Raffay Ernő: A magyar országgyűlés 1910-1911. évi vitája a szabadkőművességről II. rész    Trianoni Szemle
Raffay Ernő: A magyar országgyűlés 1910-1911. évi vitája a szabadkőművességről III. rész    Trianoni Szemle
Kocsis Anita: Titkok, rejtélyek, szabadkőművesség     Pálya
Németh József: Kazinczy Ferenc és Horváth Ádám    Pannon Tükör
Egly Tibor: Baráti literátusok, szabadkőműves testvérek és egyéb lelkes kultúr-ügyletek a zalaegerszegi páholy idején és tájékán (1790-1820)    Pannon Tükör
Kupán Árpád: Berkovits Ferenc, az igazság és a humanizmus bajnoka     Várad folyóirat
Berényi Zsuzsanna Ágnes: Bókay Árpád szabadkőművessége     Mérlegen a múlt
Kónya Annamária: Martin Javor - Szabadkőműves mozgalom a cseh korona országaiban és Magyarországon a XVIII. században     Klió

2011

Gion Nándor szabadkőműves volt?     Aracs
Raffay Ernő: Az egyházpolitikai küzdelmek és a szabadkőművesség     Aracs
Kadlecovits Géza: Beszámoló az újpesti Világosság páholy mûködésérôl, 1. rész     Újpesti Helytörténeti Értesítő
Kadlecovits Géza: Beszámoló az újpesti Világosság páholy mûködésérôl, 2. rész    Újpesti Helytörténeti Értesítő
Kadlecovits Géza: Beszámoló az újpesti Világosság páholy mûködésérôl, 3. rész    Újpesti Helytörténeti Értesítő
Kadlecovits Géza: Beszámoló az újpesti Világosság páholy mûködésérôl, 4. rész    Újpesti Helytörténeti Értesítő
Mesterházi Gábor: Liszt és a 19. századi szabadkőművesség     Egyenlítő
Szentpéteri Márton: Szabadkőműves-templom Nápolyban    Századvég
Vári László: Megjegyzések Hoványi Márton: Egy beavatási rítus szimbolikájáról szóló cikkéhez    Vallástudományi Szemle
Hoványi Márton: Szabad földművesség. Viszontválasz Vári László megjegyzéseire    Vallástudományi Szemle
Székely György: Egy látványos, okos színjáték - A Varázsfuvola, A Varázsfuvola ősbemutatójáról     Színház
Gyulavári György: Egy példamutató szabadkőműves, Benedek Marcell, aki olvasni tanít     Szeged
Berényi Zsuzsanna Ágnes: Kazinczyról a történész    Édes anyanyelvünk
K. Sz.: Sátánizmussal vádolták a szabadkőműveseket     Blikk

---

Források:

http://www.galilei.hu/sajto/media2010-ben.pdf
http://www.galilei.hu/

http://www.galilei.hu/sajto/sajto.html
http://www.galilei.hu/sajto/media.html

http://www.galilei.hu/sajto/media2010-ben.pdf
http://www.galilei.hu/sajto/media2011-ben.pdf

http://szkp4.blogspot.com/
http://szkp3.blogspot.com/
http://szkp2.blogspot.com/
http://szkp1.blogspot.com/
http://szkp.blogspot.com/