A bejegyzések listája

2009. március 31., kedd

CRFF Newsletter 36

University of Sheffield

The Centre for Research into Freemasonry

CRFF Newsletter 36 (2009:3)
March 2009
Dear colleagues and friends,
we hope that you appreciate the following reports on upcoming and past events.
All the best,
Andreas Önnerfors

1) Last Reminder: Workshop on the Temple Legend Sunday 29 March
An imaginative exploration of the symbolic images in the story which suggest the soul's yearning for the union of mind, heart and will. The workshop will explore the symbolism contained in the story of the building of Solomon’s Temple, of key importance for any proper understanding of the imaginative world of freemasonry. With contributions by Dr. Peter Grünewald, Dr. Andreas Önnerfors and a dramatic recitation of the legend by Robert Chamberlain (former director of the Merlin Theatre) with an original soundscape created by Andrew Thompson (music tutor at Freeman College).
The deadline for registration has officially passed, but we welcome everybody who wants to attend. Please drop an Email to a.onnerfors@sheffield.ac.uk
TIME: 1015 am – 4 pm
PLACE: Humanities Research Institute, 34 Gell Street, S3 7QY Sheffield
FEE: £ 15 including a light lunch buffet
2) Last Reminder: Early Bird Registration ICHF Friday 27 March

Likewise, we would like to remind everybody intending to participate in the Second ICHF in Edinburgh in May 2009 of the early registration deadline on Friday March 27.
Please access www.ichfonline.org/ or www.northernnetworking.co.uk/ for more information.
3) Book Launch: Freemasonry and Fraternalism in the Middle East ORDER NOW!
The volume Freemasonry and Fraternalism in the Middle East comes out of a series of lectures held at the Centre in the autumn of 2008. The Centre succeeded in attracting leading international specialists to deliver lectures on this hitherto largely neglected field of research. The scope of the papers ranged from the early eighteenth-century up to the beginning of the twentieth-century and included topics related to the Ottoman Empire, Iran and India. Authors are: Thierry Zarcone, Dorothe Sommer, Isaac Lubelsky, Mangol Bayat and Paul Dumont with an introduction and postlude by Andreas Önnerfors.
This is Volume 1 of the new publication series Sheffield Lectures on the History of Freemasonry and Fraternalism. To view the Table of Contents, please access our website under “Publications”. For information about the speakers and abstracts of the papers, please access “News and Events”.
We are selling this publication (a limited edition) for a non-profit price of £ 20 covering our expenses for print and distribution.

If you want to order this title, please use following methods of payment:
a) within the UK

Either you send a cheque issued to University of Sheffield, ”CRFF Volume” to our postal address CRFF, 34 Gell Street, S3 7QY Sheffield with a clear indication of your address or you use the Credit Card payment form downloadable from our website under “Publications”. Payments can also be processed online. Under "12. remarks" please write "Volume 1 CRFF publication".
b) outside the UK
No cheques are accepted from outside the UK. You will have to pay by credit card using downloadable from our website under “Publications”.. Payments can also be processed online. Under "12. remarks" please write "Volume 1 CRFF publication".
NB! The Credit Card form will have to be filled in correctly and the payment must have been authorised from your account so that we are able to send you the book.
4) Masonic periodicals online
The Library and Museum of Freemasonry in London has been working with the Computing Unit at Kings College London on a project to digitise English Masonic periodicals. Funding has been provided by the Grand Lodge of Mark Master Masons.
A pilot project covering 5,450 pages based on the following titles and periods has now been launched
• Freemasons’ Monthly Magazine (1855-1856)
• Freemasons’ Magazine and Masonic Mirror (1856-1858)
which you can access on the following site: http://mpol.cch.kcl.ac.uk/.

This pilot will be available until the end of April and we are keen to encourage all list users to use it and let us have your comments on all the elements of the site including the database of the periodical. Please send your comments to libmus@ugle.org.uk. We will be collating and assessing responses before we proceed to add more material to the site. A user guide is provided which you may want to test. You are welcome to comment on all aspects but you might want to consider the following issues:
• General accessibility/readability, • Navigation round the site, • Ability to obtain accurate search results, • Ability to search key words or phrases, • Ability to “read” /browse the publications on line, • Ability to see context of articles ie where they appear on page, • Ability to print out individual articles, • Search results presented with context so that irrelevant search results can be discarded, • Other contextual material provided on the site
5) Launch of new academic journal devoted to research into freemasonry in Latin America and the Caribbean
Following the two conferences organised in La Habana, Cuba on the history of freemasonry in Latin America and the Caribbean, we are happy to inform that from the initiative of young scholars in the area a new academic electronic open-access journal will be edited, the Revista de Estudios Históricos de la Masonería Latinoamericana y Caribeña (REHMLAC). Languages of publication will be Spanish, French, English and Portuguese. In the first instance, contributions to the two conferences organized in Cuba are prioritized, but the editors look forward to submissions until April 20 to the following address: cehmlac@gmail.com
We aim at to translate the following call for papers to English as soon as possible and hope you don’t mind to receive this first-hand information in its original language:
"San José, 11 de marzo del 2009
Estimados colegas,

Durante el desarrollo de los dos Symposios organizados en La Habana en el 2007 y 2008 sobre la Historia de la Masonería Latinoamericana y Caribeña, se propuso la creación de un Centro de Estudios Históricos sobre la temática, siendo creado el Centro de Estudios Históricos de la Masonería Latinoamericana y Caribeña (CEHMLAC), adscrito a la Cátedra Transdisciplinaria de Estudios Históricos de la Masonería Cubana Vicente Antonio de Castro, de la Universidad de La Habana. Dicho Centro está integrado por miembros de distintas instituciones académicas latinoamericanas, caribeñas y europeas, e incorporará a los centros de estudios locales de la región, conforme se vayan constituyendo. Dentro de los objetivos propuestos para esta Institución, se acordó fundar una Revista electrónica que ponga a disposición de los investigadores los resultados de los estudios que se están llevando a cabo a lo largo y ancho de nuestras latitudes.
Nuestro próposito es el de echar a andar la Revista en este año 2009. Esta Revista, Revista de Estudios Históricos de la Masonería Latinoamericana y Caribeña (REHMLAC), obtendrá en los próximos días su registro ISSN (estamos terminando algunos detalles del sitio web que son requisito para dicho registro) y cumplirá con los requisitos internacionales de indexación. Su publicación será semestral y abracará los periodos mayo-octubre y noviembre-abril.
REHMLAC será de acceso abierto o libre (hoy día muchas de las mejores revistas académicas poseen esta condición) y sus artículos serán presentados en formatos que no permitan el plagio o la manipulación del documento. Durante el mes de febrero del presente año, participamos en la Universidad de Costa Rica, de una capacitación sobre derechos de autor con énfasis en revistas electrónicas de acceso abierto. Las revistas de acceso abierto poseen diferentes legislaciones que les protegen, siendo internacionalmente el acuerdo más importante, la Declaración de Berlín del año 2001, la cual en su sitio web (http://oa.mpg.de/openaccess- berlin/berlindeclaration.html) puede consultarse. Por otra parte, agregamos que estamos en proceso de obtener una licencia de protección de derechos de autor por medio de Creative Commos (sus sitios web: http://creativecommons.org/ y en español http://es.creativecommons.org/), lo cual será una condición extra, ya que desde la publicación del artículo en la revista, éste se encontrará en un marco de derechos de autor reservados. Además, consideramos importante señalar que para la construcción del sitio web de la revista, hemos recibido la gustosa colaboración del Ingeniero Luis Martín Valverde del Instituto Tecnológico de Costa Rica.
Nuestro deseo es el de publicar los trabajos que se han presentado en los dos symposios de La Habana. Así pues, queremos informar que, los estudios presentados en esos dos eventos académicos, tendrán prioridad de publicación para la primera edición de mayo. Por ello, se ruega que tras las oportunas modificaciones, se envíe la comunicación antes del 20 de abril de 2009 a la siguiente dirección electrónica: cehmlac@gmail.com Los idiomas admitidos son: español, francés, inglés y portugués. Las normas de edición de la revista se adjuntaron en archivo anexo. Los editores y el comité científico quedaron compuestos de la forma siguiente:
Los editores de REHMLAC son:
Ricardo Martínez Esquivel
Egresado de la Maestría Centroamericana en Historia, profesor en la Universidad de Costa Rica
Yván Pozuelo Andrés
Doctor en Historia, profesor en el IES Universidad Laboral de Gijón (España)
El Comité Científico está formado por:
Doctor José Antonio Ferrer Benimeli, profesor de la Universidad de Zaragoza, Director del
Centro de Estudios Históricos de la Masonería Española
Doctor Eduardo Torres Cuevas, profesor de la Universidad de La Habana, Director de la
Biblioteca Nacional de Cuba y de La Casa de Altos Estudios Fernando Ortiz
Doctor Miguel Guzmán Stein, profesor de la Universidad de Costa Rica
Doctor Andreas Önnerfors, Director de The Center for Research into Freemasonry and
Fraternalism de University of Sheffield
Doctor Roberto Valdés Valle, profesor de la Universidad Centroamericana de El Salvador
Doctora María Eugenia Vázquez Semadani, profesora del Instituto de Investigaciones Históricas de la Universidad Nacional Autónoma de México, miembro de la Academia Mexicana de Masonología
Los editores esperan que esta aventura editorial pise en firme con el fin de construir un puesto de observación académico sobre la Historia de la Masonería Latinoamericana y Caribeña. En este sentido, se pide su estimable colaboración. Un saludo afectuoso,
Ricardo Martínez Esquivel Yván Pozuelo Andrés
6) Continuation of our Lecture Series, April 30
Our Lecture Series will continue after the Easter break on Thursday April 30 with a lecture by Robert Cooper, Curator of the Grand Lodge of Scotland, titled
“Scottish Freemasons in St. Petersburg 1784-1794”
Time and venue: 5.15 pm
Centre for Research into Freemasonry and Fraternalism, 34 Gell Street, S37QY Sheffield
7) Centenary of the Manchester Association for Masonic Research Wednesday 27 May
The Manchester Association for Masonic Research celebrates its centenary on Wednesday 27 May 2009 with an ambitious lecture program and other events open to the public. Speakers will include Dr. John Wade, Dr. Susan Sommers and Dr. Bob James.
For more information about the program, see: www.mamr.co.uk/page1.html

8) Report from the Study day on Masonic Muses organised in Paris, by Dr. Andrew Pink
Les Muses Maçonnes, Paris, 18 March 2009; a study day jointly organized by the Centre d'Étude de la Langue et de la Littérature Françaises des XVIIe et XVIIIe siècles (CELLF 17-18), Centre national de la recherché scientifique (CNRS), Université Paris-Sorbonne Paris IV, and the Centre Interdisciplinaire Bordelais d'Etudes des Lumières (CIBEL) Université Michel de Montaigne Bordeaux III.
This now annual study day provides the opportunity for scholars and members of the general public to engage with the team behind the ongoing, French-led project to produce a biographical dictionary of eighteenth-century freemasons (Le Monde maçonnique des Lumières (Europe-Amériques) Dictionnaire prosopographique). The project is directed by Cecile Revauger (CIBEL) and Charles Porset (CELLF).
An international group of speakers were assembled (myself included) as a representative cross-section of the 100-plus scholars from around the world who are contributing to the dictionary. We were: Roger Dachez (Institut maçonnique de France,), who spoke on 'Madame Provensal, soeur et épouse mystique de J.-B. Willermoz : une Supérieure Méconnue', a paper that drew attention to a significant feminine presence in Masonic cultural history; Gerrado Toccini, (University of Venice), who spoke on 'De Bélisaire aux Incas: Des réseaux maçonniques au roman maçonnique. Itinéraire de Jean-François Marmontel', a case study of the genre of the masonic novel; Simona Varriara (Univerity of Turin), who spoke on 'Le modèle fénelonien dans la tradition culturelle italienne d'inspiration maçonnique (seconde moitié du XVIIIe siècle)', a paper that investigated masonic influences across Italian cultural life, and Andrew Pink (London), 'Traductions et transpositions : les origines anglaises de la musique maçonnique dans l'Europe francophone du début du dix-huitième siècle', a paper that showed how continental freemasons, while keen to adhere to English masonic practices, found troublesome the music that accompanied them.
The study day took place not at the Sorbonne as planned, due to industrial action in the French university sector. but in the elegant, mid-nineteenth-century Grand Temple of the Grand Orient of France. A sizeable audience of academics, students, and the general public attended throughout the day, and it is clear from the many discussions that were generated by the papers that the dictionary is eagerly awaited, and set to become a defining reference work in the library of every serious scholar not only of freemasonry but also of the eighteenth century more generally.
The papers from this study day will appear in due course in a book, to be published by the Bordeaux University Press. The dictionary itself, is set to be published by Editions Champion, Paris, in 2010.
9) Comments from the screening of “The Man who would be King”, Sheffield 9 March

Comments from the panelists:
Sheldon Hall: A very enjoyable evening, with many healthy differences of opinion as well as different perspectives. I learned a good deal (especially about Kipling's original story) and felt by the end of the panel that there was plenty more still to be said - which is better than feeling that we had to pad the thing out to fill in the time!

Barbara Bush: I really enjoyed the panel session and the informal meal and drinks beforehand. Thanks for inviting me and also for the photos. I found the whole event most interesting. The panel was well chosen and the discussion was lively and stimulating. I enjoyed discussing the film with colleagues from different disciplines and our differences in opinion added zest to the event and stimulated a good audience reaction. Overall, I thought the whole event was well organised and I liked the format of watching a film followed by a panel discussion by 'experts'.
Danny Karlin: To sum up: my experience of the film was very much conditioned by my knowledge of the original Kipling story. I think of it as a very free translation -- so free that it is best perhaps not to think of the original at all! The narrative pattern belongs more to John Huston's preoccupations than to Kipling's -- that's confirmed by the silly moment at the end where Peachey leaves Dravot's severed head with its gold crown in Kipling's office, violating the narrative decorum which is essential to Kipling's design. Our discussion focused on representations of Empire and Freemasonry: I think the film is divided between a first part in which these themes are treated with (relative) seriousness and a second part in which confusion reigns over the imagery and characterization alike. Certainly the significance of Freemasonry as a bond of fellowship is lost sight of: it becomes a locus of occult or savage ritual (arguably this flaw is in the original story, too). Context is everything: the film appeared quite differently to our film historian, or historian of Empire, and our literary critic. So the discussion did give us access to each other's point of view, even if it didn't change many minds!
Comments from the Audience
Siva Y.: Thanks for your note, and for asking for comments. It was a pleasant surprise actually. Little did I realise that the movie was part of an event. I liked the prospect of attending a panel meeting after the screening. I learnt about it from the Showroom booklet. I didn't know anything about this movie in the first place. Nor did I know that it stars Sean Connery. Well, it was only yesterday that I heard of freemasonry for the very first time.
Actually, two things persuaded me to go in for the movie. 1) Information about the post-screening panel discussion; 2) the fact that it is related to India, my motherland. So I thought, 'Ok, let's go and check it out'. It was a good experience because of the sheer spectacle on the screen, and the subsequent interesting interaction with the panel and the audience. I learnt a few things about freemasonry. Wish the discussion was longer because some of my one-to-one conversations had to be abruptly cut short once the panel took over. The panel discussion was informative and riveting, and I wished the lady professor (Bush) and the Kipling expert (Karlin) spoke more. The other two speakers and the moderator also did a splendid job. So was the audience with their informative questions. The lively debate certainly generated some heat and offered useful insights.

Richard Jaffa: I enjoyed the evening and I was especially interested to hear what Prof Karlin had to say as I have read some of his published work on Kipling. I felt on Monday that as the film was held under the auspices of a department interested in freemasonry there should have been more discussion of that. What followed was more of a debate on post-colonialism! The most telling comments were Prof Karlin's on the difference between the book and the film.

Peter Fagerlind: The film was a very entertaining adventure story by the great director John Houston and starring Michael Caine and Sean Connery. The panel discussion afterwards was extremely interesting with comments and questions about the masonic influences in the film, the colonial aspects of the film and the fact that the film was a very loose adaption of the original Rudyard Kipling novel. A great evening's entertainment!

© 2008 The University of Sheffield

Dr. Andreas Önnerfors
Director / Senior Lecturer in History
Centre for Research into Freemasonry and Fraternalism
34, Gell Street
Sheffield S3 7QY
United Kingdom
Telephone: +44 (0)114 222 9893
Fax: +44 (0)114 222 98 94
Email: a.onnerfors@sheffield.ac.uk
Website: www.freemasonry.dept.shef.ac.uk/
Join the group "Research into Freemasonry and Fraternalism"

2009. március 30., hétfő

Vaterázzunk? Vaterázzunk!

Örvendetesen megszaporodtak a Vaterán a szabadkőműves tárgyak aukciói. Mostanában jellemzően mintegy száz terméket találunk megfelelő keresőkérdéssel. Számos külföldön, szabadkőművesek szertartásaihoz használható ill. divatcikkként funkcionáló új tárgyat lehet fix áron megvásárolni. Ebből következően a tévesen szabadkőművesnek feltüntetett tárgyak aránya lecsökkent, bár azért még mindig előfordulnak ilyenek is.

Nézzünk néhány hazai szabadkőműves érdekességet:

Egy újabb (hamis) festmény szabadkőműves ábrázolással, a szignó B. A., szerintem a hamisító Bernáth Aurélt akarta hírbe hozni.

Származási hely: Szabadkőművességgel kapcsolatos árverési tételek képei

A kép végül 6700 forintért kelt el.

Egy másik hamis kép árverése még folyik, festője Telepy Károly lenne.

Származási hely: Szabadkőművességgel kapcsolatos árverési tételek képei

A kassai Resurrexit páholy medálja.

Képeslap az aradi „Összetartás” szabadkőműves páholy páholyházával.

Származási hely: Szabadkőművességgel kapcsolatos árverési tételek képei

Weinberger Miksa előadása a népfürdőkről 1905-ben, az Eötvös páholyban hangzott el.

Az Ezeréves Magyarország című kiadványban szerepel a Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy épületének közel A3-as méretű fényképe, sajnos ezt nem közölte az árverező.

Származási hely: Szabadkőművességgel kapcsolatos árverési tételek képei

A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy Szertartáskönyve hasonmás kiadásban.

Származási hely: Szabadkőművességgel kapcsolatos árverési tételek képei

A Libertas páholy érme 1946-ból.

És a végére egy újabb Elgin szabadkőműves zsebóra az USA-ból, 1927-ből.

Egy szabadkőműves karóra.

A nem szabadkőműves tárgyak között - amelyeket tévesen szabadkőművesnek hirdetnek - szerepel a Baross szövetség emblémájával ellátott óra, néhány Teozófiai Társaság által kiadott levelezőlap, egy vasutas óra stb.

A már lezárult szabadkőműves árverések linkje.

A futó szabadkőműves árverések linkje.

2009. március 24., kedd

Nem kény­sze­rül ti­tok­tar­tás­ra már a sza­bad­kő­mű­ves­ség

Egy interjú a Szegedi Egyetem című lapból:

Nem kény­sze­rül ti­tok­tar­tás­ra már a sza­bad­kő­mű­ves­ség2009. 03. 24.
In­ter­jú Nac­sády Pé­ter­rel
A sza­bad­kő­mű­ves­ség nap­ja­ink­ban nem kény­sze­rül ti­tok­tar­tás­ra, így az is nyil­vá­nos, hogy Nac­sády Pé­ter jo­gászt nem­ré­gi­ben ki­ne­vez­ték a Ma­gyar­or­szá­gi Nagy­oriens Sza­bad­kő­mű­ves Egye­sü­let sze­ge­di Uni­ver­sum pá­ho­lyá­nak fő­mes­te­ré­vé.
Hogy került kapcsolatba a szabadkőművesekkel?
– A kötény nélkülinek hívott embereket a szabadkőművesek maguk közé valónak tartják életük és gondolkodásuk alapján, bár ők nem tagok. A betiltás idején többen voltak, köztük apám is, aki bemutatott jó barátjának, Csongor Győzőnek, a szegedi múzeum volt igazgatójának, hogy amint lehetőség lesz rá, felkészült és jószívű-jólelkű szabadkőművest faragjon belőlem. 1986-tól jártam közéjük, akkoriban a pesti Angelika Kávéházban találkoztak minden második szombaton. Amikor először megjelentem, annyira igyekeztem, hogy le ne késsem a találkozást (Szegedről jöttem vonattal), hogy fél órával korábban odaértem. Rettenetes zavarban éreztem magam, amikor beléptem az éppen akkor nyitó és még teljesen üres kávéházba. A pincér kérdezte, miben segíthet; egy baráti társaságot keresek, mondtam. A szabadkőművesek a hátsó teremben vannak, válaszolta... Nem titkolták akkor sem nagyon, bár ajánlatos volt ezzel csínján bánni. 1989-ben avattak, de hosszú évekig illegalitásban kellett a gyűlésekre járnom.
Miért vannak szabadkőműves páholyok vagy miért éppen ilyen keretek között foglalkoznak mindezzel?
– A szabadkőműves munkák rituális keretek között zajlanak, ezzel lépünk ki a profán világból, elhagyva a mindennapi küzdelmeket, érzelmeket és görcsöket, amiket egy puszta kávéházi beszélgetésnél nem lehet, de ez nem klubdélután, nem kártyaparti. Az ember felkészül rá, felöltözteti a lelkét, mint amikor templomba megy, bár gyakorlatilag csak egy pincébe. A baráti vagy szakmai társaságok óhatatlanul azonos gondolkodású, társadalmi rétegű vagy foglalkozású embereket gyűjtenek össze, ami nagyon hasznos és ott is van lehetőség egyfajta önfejlesztésre, jótékonykodásra, de a szabadkőműves páholyok lelkileg sokkal zártabb közösségek.
Nacsády Pétert 1989-ben avatták szabadkőművessé. Fotó: Segesvári Cs.
A szabadkőművesség szerveződése
Hogyan szerveződnek a páholyok?
– Profán terminológiával élve az egyesület most megválasztott vezetője vagyok; ezek szövetségének, a nagypáholynak élén a nagymester áll. Két típusa van a szabadkőműves páholyoknak, az egyik az úgynevezett latin szabadkőművesség, ahol a nemzeti páholyok szuverének, nem függnek senkitől, de kapcsolatot természetesen tartanak egymással. Az angolszász típusú szabadkőművességben a nemzeti nagypáholy csak elvileg független, mivel az Angol Egyesült Nagypáholynak joga van véleményt nyilvánítani bizonyos kérdésekben, amit ildomos tudomásul venni és elfogadni. Amennyiben ez a központ valakitől megvonja elismerését, az alá tartozóknak kötelességük követni és a kérdéses testvériséget kiközösíteni, akár meggyőződésük ellenére is.
Hazánkban az angol orientációjú Magyarországi Symbolikus Nagypáholy, a latin mintájú Nagyoriens, egy francia alapítású női, és a belga központú nemzetközi Droit Human (Emberi Jogok vegyes) Nagypáholya működik. Ebben semmi különleges nincsen, mert az igazságkeresésnek nemcsak egyetlen üdvözítő útja van, hanem többféle megközelítés létezik, és mindenki szabadon dönthet, melyiket választja, sőt egyikből át is lehet menni a másikba.
Hogyan történik a tagfelvétel?
– Ahhoz, hogy valaki csatlakozzon, két ajánló kell, tehát lehet kívülről jövő, „kereső” is. Három testvér külön-külön találkozik vele, elbeszélgetnek, majd egymástól függetlenül írnak róla egy-egy jelentést. Ezeket a főmester felolvassa a páholynak, majd szavaznak arról, hogy behívják-e egy rend előtti meghallgatásra.
E meghallgatásnak rituális és pszichológiai vonala van, hiszen bekötött szemmel viszik be a páholyba, ahol bárki bármit kérdezhet tőle. Azért van szükség arra, hogy ne lásson, mert nem a körülötte ülők kiléte a fontos. Megfelelő értelemmel rendelkező ember, ha ismeri a szabadkőművesség elveit és történetét, felmérheti mit várunk el tőle, így ennek megfelelően alakíthatja ki a véleményét, válaszát, esetleg a szándékosan hamis választ. Számunkra először a lelke és az őszintesége a fontos, még az sem feltétlenül, hogy mennyire cizelláltan válaszol a kérdésekre. Az az elvárás, hogy egyenes kérdésre egyenes választ adjon.
A szembekötést nem indokolja, hogy egyes tagok esetleg nem vállalják a „hovatartozásukat”?
– De. Noha teljesen természetes emberi kíváncsiság, hogy tudni akarja, hova és kik közé került, az azonban sokkal fontosabb, hogy magába szálljon és próbáljon minél inkább őszinte lenni. Előfordul, hogy egy szabadkőműves munkaköre vagy -helye miatt nem szeretné, ha tudnák ezt róla, ettől függetlenül nagyjából még a kívülállók számára is tudható, hogy kik tagok. A testvériség nem követeli meg a tagjaitól, hogy felfedjék magukat, nem lesznek elfogadottabbak, ha ezért teszik kockára az egzisztenciájukat. Én, akárhova megyek, rögtön megmondom, hogy a munkáltatómat vagy a személyemet emiatt ne érje támadás. Az irodámba kirakott jelképek is egyértelművé teszik, hogy szabadkőműves vagyok, nem titkolom, vállalom a médiában is.
Hogyan lett főmester?
– Az előző főmester lemondott, de az élet nem állhat meg, így újat kellett kinevezni. Rám esett a választás, úgy gondolták, méltó vagyok arra, hogy vezessem a páholyt.
Mennyi időre szól a kinevezés?
– A szabadkőművességben egy esztendő szeptembertől szeptemberig tart. A fő- és nagymestert egy évre választják, ezt kétszer meg lehet erősíteni, tehát három évig tarthat.
Milyen feladatai vannak?
– Képviselem a páholyt a külvilággal és a páholyokkal való kapcsolatokban, egyben tartom a testvéreket, biztosítom és megszervezem a gyűléseket, összeállítom ezek programjait.
Tartozik-e elszámolással a nagypáholy felé?
– Ha pénzbeli támogatást kapunk igen, de mi önfenntartók vagyunk és szabadon szervezzük az életünket. Természetesen a gazdálkodásunkat be kell mutassuk, de másban nem tartozunk a nagypáholynak el- és beszámolással, csak igazgatási kérdésekben szólhat bele az életünkbe.
Milyen rendszeresen találkoznak?
– Mi egy hónapban egyszer, vannak akik kétszer, többnyire ugyanott.
A szabadkőművesség szervezete tudott a korral modernizálódni?
– Szükségszerűen. Nyilván egészen más volt a helyzet az előző századokban, amikor ildomos volt a titkosság. A szabadkőművesség alapja, hogy az emberek szabadon gondolkoznak és deklarálják, hogy semmiféle dogmát vagy felülről jött információt nem hajlandóak anélkül elfogadni, hogy saját magukban meg ne emésszék, kérdéseket tegyenek fel, ne adj’ isten kritikával illessék és ellenvéleményt fogalmazzanak meg. Éppen ezért érthető, miért nem tűrték a politikai rendszerek, tehát az is mutatja a szabadság és demokrácia szintjét, hogy létezhet-e és működhet-e a szabadkőművesség.
Amikor az önkényuralmi rendszerek betiltották a szabadkőművességet, valóban felfüggesztették a működésüket?
– Nem. Illegalitásban működtek, igazán extrém helyeken is, például volt, hogy egy koncentrációs táborban az oda elhurcolt emberek rájöttek, ez összeköti őket, és ahogyan tudták, elkezdték a maguk módján megszervezni az életüket. Magyarország viszonylag jobb helyzetben volt, ugyanis – bár ez nem vet kifejezetten jó fényt a szabadkőművességre – Rákosi Mátyás, aki tagja volt a Galilei Körnek, be akart lépni és jelentkezett a Symbolikus Nagypáholyba. Nem vették fel, ezért bosszúból betiltotta a szervezetet, de mire ez a rendelet 1950-ben megjelent, a szabadkőművesség a környező országokban már mind illegalitásban volt. Mivel Rákosi továbbra is szimpatizált a szabadkőművességgel és a tagokkal, kizárólag azért, mert testvérek voltak, nem bántották őket, ellentétben Spanyol- vagy Németországgal, ahol korábban kifejezetten üldözték őket.
Ha egy szabadkőműves – a páholybeli viselkedésének megfelelően – kiáll a szabad gondolatokért, vagy azért, hogy ne fogadjon el olyan elveket, szabályokat és döntéseket, amik felülről jönnek és ezek miatt összetűzésbe kerül a profán hatalommal, a páholy ki tud-e állni érte?
– Profán hatalmunk, nyomásgyakorlási lehetőségünk sajnos nincs a külvilágra. Sokan mégis azt hiszik, amikor ezt állítjuk, voltaképpen csak igazi hatalmunkat próbáljuk leplezni.
Milyen kapcsolatban áll a Szegedi Egyetem a szabadkőművességgel?
– Erről nem sokat tudok. Annyit talán érdemes megjegyezni, hogy amikor 1945-ben Magyarországon újjáalakult a szabadkőművesség – elsők között a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy Árpád, a testvériséghez páholya –, annak több olyan jeles tudósember is tagja volt, akik később az egyetemen tanítottak, például Koltai-Kasztner Jenő az Olasz Tanszék és Madácsy László, a Francia Tanszék vezetője (1959–1978), illetve akkor még szabadkőműves-inas AntalffyGyörgy. Szegeden a testvériséghez tartozott Móra Ferenc és gróf Ráday Gedeon, a lélekidomár, csakúgy mint Csongor Győző, hogy néhány híresebb szegedit említsek. Egyes források szerint a szegedi árvíz idején az erődítési és védekezési munkákat irányító Pulcz tábornok is szabadkőműves lehetett.
Szabadkőművesség tevékenységei
A szabadkőművességet kulturális-társadalmi célokat szolgáló szerveződésnek kell elképzelni?
– Maradhatunk annál, hogy kulturális önképző és szervező egyesület vagyunk. Elsősorban önmagunk építésén munkálkodunk, mert ahhoz, hogy az ember a külvilágban meg tudjon jelenni, példát tudjon mutatni, önmagát kell ismernie. Természetes, hogy mindenféle gondolkodású ember van közöttünk, ettől még nagyon jól megvagyunk. Viszonylag széleskörű támogatói tevékenységet is folytatunk, ezeket az adományokat mi adjuk össze, így segítettük az Árpád-gyermekotthont – ami szintén szabadkőműves alapítvány, az Árpád, a testvériséghez páholy alapította, de mi is természetesnek tekintettünk, hogy segítjük. Segítettük Budapesten a Vakok Intézetét, adakoztunk a szegedi Móra Ferenc Múzeum előtt álló oroszlánok felújítására, számítógépet adtunk a helikopteres mentőszolgálatnak. Bár az összeg nem olyan jelentős, száz-kétszázezer forint, tőlünk ennyi telik.
Milyen jellegű tevékenységeket jelent az önfejlesztés és egymás segítése?
– A munkák, amelyeket megtartunk, olyanok mint egy szeminárium: valakinek kiadunk egy témát, amit legjobb képességei szerint elkészít, ezt vitatjuk meg. Ennek során – furán hangzik, és nekem is idő kellett, amíg megtanultam, és tökéletesen mára sem sikerült elsajátítanom, hogy – szem előtt kell tartani, ne akarjam a másikat legyőzni. Elmondom a nézőpontjaimat, meghallgatom a rá adott választ, ezáltal mindketten gazdagabbak leszünk, és ha elfogadja az én nézeteimet, az nekem jó. Az ő mondanivalója – ha annak nem a különböző módokon betáplált, a média által a szájba rakott hamburger-információ és -kultúra alapja – azáltal, hogy találkozik az én másféle vagy ellenvéleményemmel, több lesz, még ha nem is fogadja el. Ennek éppen ez a lényege. Ez bizonyos önfegyelemre is rászoktatja az embert, a munkán sem lehet akárhogy viselkedni. A francia Nagyoriens lépcsőházban található egy idézet Saint-Exupérytől: „Testvérem, azzal, hogy különbözöl tőlem, nemhogy sértenél, gazdagabbá teszel.”
Másrészt mivel az élet különböző területeiről jöttünk, a büntetés-végrehajtási intézetben dolgozó nevelőtől akadémikusig sokféle tag van köztünk. Mindenki a maga módján érdeklődik valami iránt, és a bemutatott munkával olyat adhat a többieknek, ami esetleg mást különben nem érdekelt volna. Lehet, hogy a hallgatóság legtöbb tagja továbbra is közömbös marad a téma iránt és nem foglalkozik vele többet, de akkor is gazdagabb lesz tőle. E munkák meglátásai eltérhetnek a mai tudományos nézőpontoktól.
Én így tudtam meg például, hogy Kossuth Lajos az emigrációban sok mindennel foglalkozott, többek között hadmérnöki ismereteket is szerzett, és a szegedi árvíz utáni újjáépítéskor tanácsokat adott az erődítési és feltöltési munkálatokhoz; bár azt nem tudom, ezeket megfogadták-e. Ha csak abban a keretben gondolkodom, hogy ő forradalmár volt, Szeged és a nép büszkesége, eszembe nem jut ezzel foglalkozni.
Ezeknek az előadásoknak van-e írásos nyoma könyvekben vagy folyóiratokban?
– Ezeket a páholy irattára őrzi, de meg is jelennek. Szegeden lehetett is kapni a Nagypáholy kiadványát, Szabadkőműves gondolatok címmel adtuk ki. Az Universum a weboldalára tette fel a munkákat.
Szükség van-e a titkokra?
Mennyire nyilvános napjainkban a szabadkőművesség működése?
– Teljesen nyilvánosan működik. Az Universumot a Csongrád Megyei Bíróság jegyezte be, mint kulturális egyesületet. Aki el szeretne érni, a 30-279-51-74-es számon, vagy e-mailben a pnacsady@freemail.hu-n lehet megtalálni. Látja, ennyire nem titkos a szabadkőművesség.
A nyilvánosság úgy is igaz, hogy a gyűléseik is látogathatóak?
– Ez egy diszkrét társaság zártkörű rendezvénye, tehát csak az mehet be, aki tag.
A titok felfedése a szabadkőművesek igénye volt és/vagy a kor változásával vált lehetővé?
– A totális diktatúrák idején a titkok megőrzése a szabadkőművesség létérdeke volt, de a történelmi fejlődés során az önvédelem szükségességi szintje változott, így az elmúlt húsz évben a társaság a legtöbb országban nincs üldöztetésnek és életveszélynek kitéve, nem kell illegalitásban és titkok között dolgozni. Felismerhetőek, akár a telefonkönyvben is megtalálhatóak vagyunk. Sőt négy-öt évvel ezelőtt a francia televízióban megjelent egy film, amely egy teljesen szabályos szabadkőműves munkát mutatott be egy az egyben. Természetesen arcok nélkül, hiszen ha valakit az érdekel, miről diskurálnak a szabadkőművesek a gyertyák homályában, nem az lesz a fontos, hogy kit ismer fel.
Miért támadják a szabadkőművességet?
– Vannak, akik előszeretettel jelennek meg a nagy leleplező képében. Ha azonban a tényleges munkát összekeverik, egy kevés rosszindulattal elég nagy butaságokat lehet kihozni mindebből, és sajnos a mai életben általában – nemcsak a szabadkőművességgel kapcsolatban – bővelkedünk a rosszindulatban. Annak, hogy én mit teszek, mit dolgozom, semmi köze ahhoz, hogy a szabadkőművességben mi a szerepem és ott hogyan munkálkodom.
A támadások nagy része nem a tudatlanságból adódik? A nem ismert iránti félelemből?
– Nem biztos, hogy félelemből, hanem mert manapság divat leleplezőnek lenni. A Leleplező folyóiratot szoktam is olvasni, érdekes dolgok vannak benne, egy cikk azonban hátborzongató butasággal próbálta bemutatni, hogy a „szabadkőműves összeesküvés” mit rondított Debrecen főterén. Az látszik, hogy olyan ember foglalkozott vele, akit valamennyire érdekel a testvériség és a szimbolika, de ezt nem tudta feldolgozni magában vagy csak nagyon felületes volt és összezagyvált mindent. A könyv szerint a főtér kövezetén található a dollárpiramis, melynek felső részén egy szem található, Debrecenben azonban a különálló kis háromszögben egy lámpaoszlop áll, ráadásul az egész háromszög félre van tolva a villamossín mellé. Amennyiben ezt szabadkőműves építette volna, akkor a Kossuth-szoborral szembe teszi, hiszen ő is szabadkőműves volt, és nem a villamossín mellé. A cikkíró nagyon komoly bizonyítéknak tekinti azt, hogy egy hold és egy nap található a téren. A nap nagyon szép mozaik, a hold viszont egy félkör alakú pad – ha az ember mindenáron találni akar valamit, akkor mindenben bizonyítékot lát. Az érdekes azonban az, hogy a „nagy leleplezőnek”, ha már minden áron a szabadkőművesek keze nyomát keresi, az egyik legfontosabb szabadkőműves és rózsakeresztes szimbólum fel sem tűnt, pedig az tényleg ott van a debreceni főtér közepén: a főnixmadaras kút, ami nem azért található ott, mert azt a szabadkőművesek rakták oda, hanem mert az többek között a reformáció egyik jelképe is.
Általában tehát nem félelemből, sokkal inkább rosszindulatból és tudatlanságból találnak ki „tényeket”, aminek azonban semmi köze ahhoz, amiről igazából beszélni szeretnének. A kezdet kezdetén én is beleestem abban a hibába, hogy annyit foglalkoztam a szimbólumokkal, hogy a végén már ott is jelképeket láttam, ahol egyébként semmi hasonló nem volt. Ezt azonban fel tudtam dolgozni és megtanultam, hogy ott ne keressek, ahol nincs.
Megkönnyebbülés volt-e vállalni a szabadkőművességét, vagy ennek nincs jelentősége?
– A lelkem szempontjából nincs jelentősége. Annak a társadalmi változásnak a szempontjából viszont igenis van, amelyiknek el kellett indulnia ahhoz, hogy ez vállalható legyen.
Érte-e emiatt szóbeli vagy más atrocitás?
– Egyszer egy úr berontott a munkahelyemre mondván érti már, miért viselkedem így, lelepleződtem, mivel előző nap szerepeltem a tévében. Ez nem volt komoly támadás, máskor ilyen nem ért. Amikor viszont a nyolcvankilences-kilencvenes években kiderült a szabadkőművességem, írnom kellett egy igazolást saját magamról, ki és mi vagyok. A munkahelyemen később tudomásul vették, elfogadták.
Vallás és politika
Van-e vallási alapja a szabadkőműves testvériségnek?
– Nincs. A testvériség nem egyházként működik és nem is akar úgy működni, nincs követendő transzcendens irányvonal. Egyes szabadkőműves szerveződések megkövetelik az istenhitet, például az angolszász irányzat egy létező Istenbe és kinyilatkoztatásba vetettet, ez azonban szabadon behelyettesíthető bárkivel vagy bármivel. Az általunk követett latin irány a Világegyetem Nagy Építőmesterének dicsőségére dolgozik, egy másik az Egyetemes Szabadkőművességére, ezek kilétét is mindenki saját lelkiismereti szabadsága alapján magyarázhatja: lehet rendező erő, erkölcsi szubsztancia vagy maga az Isten. Mi a Bibliát használjuk, de nem a vallási meggyőződés, hanem az európai zsidó–keresztény kultúra jelképeként, az osztrák Oriens pedig olyan könyvet, amelynek minden lapja üres: ezekre a lelkiismereti szabadság alapján mindenki azt gondol, amit akar.
Szóba kerülnek-e vallási kérdések?
– Vallásról beszélgetünk, vitatkozunk is, de nem úgy, hogy az egyik vallás, kontra a másik. Volt, hogy valaki Indiában járt, majd előadást tartott a hinduizmusról és a mandalákról, ezzel kapcsolatban pedig felmerült a buddhizmus vagy hogy miből tevődik össze a zoodiákus az európai kultúrában, valamint ennek megfelelően más vallások milyen csillagjegyeket ismernek, és ezek összeegyeztethetőek-e az európai kultúra csillagjegyeivel.
A tevékenységük mennyire függ(etlen) a politikai vonatkozásoktól?
– A szabadkőműves páholyban tilos a napi politikai kérdések a feltevése is, hiszen nem az a lényeg, hogy ki milyen szerveződés vagy irány híve, ezen túl kell tudni lépni. Akkor van gond, amikor az emberek nem tudják függetleníteni magukat ezektől a rendszerektől. Ez nagyon nehéz a mindennapi életben is, de ezen túllépni szintén önmagunk tökéletesítésének egy fajtája. Napi politikai kérdések nem merülnek fel, és ha a vita vagy a beszélgetés véletlenül errefelé elcsúszik, a főmester leállítja azt.
Szabadság, egyenlőség, testvériség – hagyomány, szolidaritás, tolerancia
Miért aktuális ma a szabadkőművesség?
– Az embernek szüksége van arra, hogy értékrendje alapján legyen képes arra, hogy az őt körülvevő, koronként változó és manapság erkölcsi szempontból igencsak értékvesztett világot szemlélve tartást adjon saját magának. Egy időben a szabadkőművesség jelszava a francia forradalomból örökölt szabadság, egyenlőség, testvériség volt, úgy vélem, ezek a fogalmak jórészt érthetetlenek lettek.
A szabadság az 1723-ban alkotmányt készítő Anderson szerint nem azonos a szabadossággal, ahogy ő mondta, az ember alkalmas szabadkőművesnek, amennyiben kellő bölcsességgel tekinti a világot és nem nő vagy elmebeteg, avagy veszett libertinus. A 19. századtól napjainkig a szó éppen ebbe a jelentésbe fordult át: az embernek szabadságában áll félelem nélkül megtenni mindazt, amit a törvény nem tilt. Manapság, sajnos, az egyén mérceként és kiindulópontként önmagát helyezi a középpontba, elvégre ő az Individuum, ,,A Szabad Ember”, és feljogosítva érzi magát a csakis általa vagy elvbarátai által önkényesen kiválasztott eszméket tisztelni és a másoknak szent elveket kigúnyolni, besározni, környezetén kizárólag saját másságának elviselését és tiszteletét kérve számon. A szabadság eszméje így napjainkban lejáratottá vált a pénz és az ebből eredő hatalom világában, olcsó egyéni vagy politikai érdekekért mondanak le róla az emberek, pedig a 19. században az életüket áldozták érte: a tizenhárom (igazából tizenöt) aradi vértanúból – akik ezért a hazáért harcoltak – csak öt volt magyar… (A tizenhárom Auffenbergi-Ormai Norberttel, és Kazinczy fiával, Lajossal egészül ki. Ide számítják tizenhatodiknak még Lenkei Nepomuk Jánost is, akit halálra ítéltek, de a kivégzése előtt öngyilkos lett. Jókai őróla mintázta Baradlay Richárdot.)
Az egyenlőség szintén érdekes kérdés, mert ez mindig a törvény előtti egyenlőséget jelentette, azaz azt, hogy a születési előjogok nem nyújtanak kiváltságot; pedig az emberek nem egyenlők, nem akarnak és nem is tudnak azok lenni. Ettől függetlenül a másikat ugyanolyan emberként, ugyanolyan tisztelettel kellene tekinteni.
A testvériség keresztény eszme, nem a szabadkőművesek találták ki, azt jelenti, hogy míg az ember a barátait megválogathatja, testvérét a sors teremti társául. Azonos gyökerekből és elveken nevelkednek, azonos értékeket fogadnak el, ezáltal szeretni, tisztelni, védeni, félteni és segíteni tartoznak egymást, egymásért felelősséggel tartoznak és ezt vállalják. Ehhez esetlegesen valamilyen vallási érzés is járulhat, egyesek Krisztus tanaiból vezetik le. A szabadkőművesek ezek alapján testvérnek ismernek el mindenkit, aki meglátta a Világosságot. Attól még, mert a társamat testvéremnek tekintem, lehetnek vitáink, sőt túlfűtött indulat is előfordulhat: emberek vagyunk. De ha alapvetően jószándékúak vagyunk, biztosan találunk olyan közös nevezőt, amiben az ellentéteket fel tudjuk oldani, így nem leszünk haragtartóak és meg tudunk egymásnak bocsátani.
A hármas jelszót persze ki kell egészíteni, mert a mai ember számára ezek már nem sokat jelentenek. Mivel a világnak aktuálisan is mondanunk kell valamit, három másik fogalommal egészíteném ki a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavát. A szabadkőművesség lényegéből fakad a hagyomány tisztelete, hiszen ez a szervezet követendő értéknek tartja mindazt, amit az ősök felkutattak és tovább örökítettek azért, hogy a közösségi tudás ne vesszen el. Ennek őrzőit tisztelet illeti, mert a múlt ismerete nélkül nincs jelen. A hagyománynak éppen abból támad az ereje, hogy olyan látható, érthető és elődeink által kipróbált időtálló értékrendszer, amit mindig magáénak vallhat az ember, bár hűnek lenni hozzá nagyon nehéz, mert a régi értékeket tűzzel-vassal próbálták kiirtani.
A szolidaritás szorosan összefügg a hagyománnyal, mivel csak azzal tudunk így viselkedni, akinek átérezzük a sorsát, megértjük gondját és akivel azonosulni tudunk örömében-bánatában. Összefogni másokkal, önként sorközösséget vállalni velük, értük dolgozni, lemondani a javukra valamiről, ehhez kell valami közös érték; a mai politika ennek éppen az ellenkezőjében érdekelt, abban, hogy minél többen fogadják el a média irányítását és váljanak a fogyasztói társadalom nem-gondolkodó alanyaivá.
A tolerancia manapság sokszor félreértett vagy szándékosan félremagyarázott szó. A kölcsönösségen alapul, határa az intolerancia, a szabadkőművesség azt vallja, minden (megszűrt) információ az ember építkezésére szolgál: tisztelem és elfogadom a másik felet az esetlegesen számomra tévelygéseknek hitt eszméivel is, mert az igazságkeresésnek több útja van, csak a politika világban léteznek egyedül helyes, világmegváltó eszmék.
Az elmúlt száz évben nyolc-tíz alkalommal változott az erkölcsi világrend (beleértve a kiegyezés utáni boldog békeidőket, az első világháborút, a vörös terrort, a Horthy-rendszert, a Szálasi-fasizmust, köztársaságot, a Rákosi-kort, 56-ot, a Kádár-kort és az elmúlt húsz év teljes erkölcsi züllését), mondhatja-e napjainkban valaki a gyermekének, hogy van olyan erkölcsi rend, tisztesség és tartás, amit figyelembe lehet venni? Nagyon kevés ilyen ember van, hiszen manapság nevetséges és nem tiszteletre méltó dolog, hanem élhetetlen lúzerség becsületesnek lenni. Természetesen az sem mindegy, mi az, amit a hagyományok terén példának tekintünk és meddig megyünk vissza. Amikor ez a sokféle erkölcsi rend ütközik össze – az ország lakosai pedig keresik önmagukat, eredetüket, meg nem hamisított múltjukat –, az inga össze-vissza leng, szélsőségeket látunk minden szinten a politikai oldalon, de ez természetes. Ezt tudni kell vagy kellene kezelni. Ez azt jelenti, hogy most kellene egy olyan utat találni, amivel az ember megtalálja saját kulcsát, lelkét és múltját. Történelmi nagyjainkra bátran építhetjük hagyományainkat: hol vannak ma azok az emberek, akik eljöttek, harcoltak és meghaltak ezért az eszméért, ezért a Hazáért…?
Szekeres Nikoletta

Forrás: http://www.u-szeged.hu/object.2e98e7ab-6a43-43ee-b478-e99e4e4374c1.ivy

2009. március 19., csütörtök

Nők a férfiklubokban

Nők a férfiklubokban

Repedezik a férfiklubok rendszere Skóciában, mostantól az egyik szabadkőműves klubban már nők is lehetnek tagok, ugyan kisebb jogkörrel - pl. nem szavazhatnak - viszont fele akkora tagdíjért, mint a férfiak.

"Edinburgh freemasons admit women members for the first time

By Oliver Farrimond

FREEMASONS at the Edinburgh Masonic Club have made a historic decision to allow women members, rolling back half a century of tradition

The club’s 1,100 masons voted the motion through last month - a decision ten years in the making.

The first women members will go through the club’s doors on April 1st, and the club are anticipating a huge surge in membership.

James MacLean, club secretary and treasurer, said that over 800 women were expected to sign up.

He said: “It’s the big break through - we’re admitting lady members for the first time.

“The provisions of the Scottish licensing act 2005, which are coming into force this year, led us to review our constitution.

“We reckoned that if we don’t adapt we’ll start being seen as dinosaurs.”

The occasion marks a milestone for the club, which is based at Shrub Hill in Leith, as until now women had only been allowed in if accompanied by their husbands.


"John Gibson: Let's shake on club's sexual revolution!

Published Date: 09 March 2009


WOMEN have always known their place in the Edinburgh Masonic Club at Shrub Hill. They've had to take a back seat in a steadfastly all-male environment.

You don't mess with the Masons and at this 1100-strong club you've got to be a Mason to be a member.

But they've been reviewing the situation and the club's "rock", Jim McLean, who's been secretary/treasurer these past 30 years, tells me there's been an earth-shattering sexual revolution down there, just off Leith Walk.

"It's the big break-through. We are admitting lady members for the first time.

"The provisions of the Scottish Licensing Act 2005, which are coming into force this year, led us to review our constitution and we reckoned that if we don't adapt we'll start being seen as dinosaurs.

"Strictly speaking, and to give them their place, women will be non-voting associate members. They do get the vote, albeit indirectly, I feel, because they cajole their men when it comes to casting a vote."


Ez a változás valahogyan az alkohol árusításának feltételeivel függ össze, de nem jöttem rá, hogy miként. Aki tudja, árulja el, legyen szíves!

A félreértések elkerülése végett kiemelném, hogy a fenti cikkekben klubokról van szó - esetleg szabadkőműves tagsággal - de nem magukról a páholyokról.

Kapcsolódó linkek:





2009. március 17., kedd

Lenne mit takargatnia

Mármint Takaró Mihálynak a Trianoni Szemlében megjelent "A szabadkőművesek és Trianon" című írásában tájékozatlanságát és hozzá nem értését.

Ki is ez a Takaró Mihály?

a JPTE tanárképző magyar-ének szakán végzett;
középiskolai tanári diplomát 1982-ben szerzett a debreceni KLTE BTK-n;
az OKSZI főmunkatársaként a magyar nyelv és irodalom országos tantárgygondozója volt;
a magyar nyelv és irodalom érettségi tételkijelölő bizottságának elnöke volt;
1995-től közoktatási szakértő (Igazolványának száma: 1631);
a Károli Gáspár Református Egyetemen 2000 szeptemberétől 2005 júniusáig oktatott egyetemi adjunktusként;
2004 őszén szerezte meg a közép-és emeltszintű érettségi elnöki képesítést;
2005 júniusában végzett a Budapesti Műszaki Egyetem közoktatás vezető és menedzser szakán (Diplomájának és pedagógus szakvizsgájának száma: PTG-6834);
jelenleg az OKÉV külső munkatársa.

öt testvéremmel együtt mindannyian egyházunk szolgálatában állunk;
több mint 20 éve a Pesterzsébet Központi gyülekezet presbitere és énekkarának karvezetője vagyok;
1993 óta vagyok egyházkerületünk iskolaügyi főtanácsosa;
1998 óta gyülekezeteink bizalmából választott tisztségviselőként egyházkerületünk főgondnoka vagyok;
2001-ben a Magyar Reformátusok Világszövetsége főtitkárává választottak

Mint az eddigiekből is látható volt, Takaró Mihály rendkívül szorgalmas ember. Irodalomtörténészi tevékenysége elsősorban Wass Albert kultuszának építésére irányul, de ebbe belefér mások értékeinek fel- és elismerése is, ilyen pl. Tormay Cecile, Herczeg Ferenc (az írófejedelem!), vagy éppen Darányi Kálmán és Horthy Miklós.
Egyházi tevékenységében a (MIÉP kapcsolataik kapcsán hírhedt) Hegedűs Lórántok támogatója, 2002-ben együtt bukott mentorával.
A szabadkőművességről keresztyén szemmel tartott előadást 2006-ban Szekszárdon.
Néhány kapcsolódó anyag:
Wass Albertről interjú Takaró Mihállyal videón.
Hegedűs püspök választási veresége.

Lelkészértekezleti tevékenysége.
Wass Albert útján című blogja.
Nos, ezzel az életúttal és képzettséggel vágott bele témájába, a szabadkőművesek és Trianon kapcsolatának elemzésébe - persze azzal azért megkönnyítette a dolgát, hogy az ítélet már a vizsgálat előtt megvolt: Trianon egy szabadkőműves klikk műve.
Ennek argumentálásához gyakorlatilag két forrást használt, az egyik Somogyi István szabadkőműves ellenes műve, "A szabadkőművesség igazi arca", a másik pedig az egyik hazai nagypáholy, a Magyarországi Nagyoriens összeállítása, Trianon és a Szabadkőművesség (dokumentumok, tanulmányok) című kiadvány. (Megjegyzem, hogy ezeket sem dolgozta fel rendszerezetten, egy-egy szájíze szerinti idézettel operált csak.)
A nagyágyúnak szánt Fejtő Ferenc idézet, a "Trianon egy szabadkőműves klikk műve" a Trianoni Szemle egyik szerkesztőjének, Szidiropulosz Archimédesznek az interjúkötetéből származik. Pedig Fejtő írt egy 432 oldalas nagy történelmi munkát is "Rekviem egy hajdanvolt birodalomért. Ausztria-Magyarország szétrombolása" címmel. Abból miért nem idézett Takaró Mihály? Talán nem is olvasta? Túl hosszú volt?
A tudományosság látszatát keltő Jegyzet címet viselő hivatkozások jegyzéke zavaros, áttekinthetetlen, semmilyen szabvány alkalmazása nem fedezhető fel benne. Nem pontosan idézi a címeket, hiányosak a hivatkozásai.
Egyik előző blogbejegyzésemben írtam már erről a cikkről, s saját és mások - köztük Fejtő Ferenc - véleményével egyetértve azt mondtam:

"Tehát nem "a szabadkőművesek" rombolták szét a Monarchiát - ezt nem is tudták volna megtenni - de ők is egyetértettek ezzel."
Nagy örömmel fedeztem fel a blogvilágtérben egy másik kritikát a Trianoni Szemléről és ezen belül a Takaró féle írásról:

A lap mélypontja azonban mégsem ez. A Skultéty-féle írás még csak meg sem próbál tudományos köntösbe bújni, ezzel szemben Takaró Mihály "A szabadkőművesek és Trianon" című munkája és annak tálalása abszolút magán viseli az ál-tudományos manipulálás minden ismérvét.
Először is a szerzőről. Míg Raffay Ernő komplett monográfiát jegyez az általa vizsgált témakörből Takaró Mihályról annyit tudunk meg, hogy irodalomtörténész és Wass Albert munkásságával foglalkozik. A szabadkőművességről egyetlen tanulmánya sem jelent meg korábban.
Forrásmunkák tekintetében sem áll túl fényesen, csak a wikipédián több magyar nyelvű művet találunk a témakörben, mint amit ő felhasznál. A szabadkőművességet, mint titkos mozgalmat egyébként is a legendák sora övezi. Szintén a magyar nyelvű wikipédián találhatunk egy listátszabadkőműves voltára, azonban az ott megjelölt forráson végigmenve zsákutcába jutunk. Benest a cseh nyelvű oldal is felsorolja, mint páholytagot (további alapja ennek sincs), ezzel szemben Tomás Masaryk sem a cseh sem az angol nyelvű listában nem szerepel, csak Takaró Mihály írásában a 31. oldalon Fejtő Ferencnek egy írására hivatkozva, amit nem is eredetiből idéz, hanem Szidropulosz Arkhimédész (a hivatkozásnál még a nevet is elírták!) Trianon utóélete című művét citálva.
Az egész írásban egyébiránt egyedül Jászi Oszkár esetében találunk pontos hivatkozást szabadkőműves voltára, persze rá máshol is könnyen ráakadhatunk, mint a Martinovics Páholy tagjára (Ady Endrével együtt). Takaró Mihály stílusa egyébként katasztrófális és ennek még a szerkesztés is alávág egy picit. Mindjárt az írás elején ott találjuk Wilson amerikai elnök képét, amiből azt gondolhatnánk, hogy ő is szabadkőműves volt. (Az angol wikipedia listájában nem szerepel.) A 35 . oldalon a szerző utal arra, hogy a Magyar Szimbolikus Nagypáholy üdvözölte Károlyi Mihályt "mint azon eszmék hatalomra juttatóját, amelyért a magyar szabadkőművesség már évtizedek óta küzdött..." Károlyi vajon szabadkőműves volt? Semmelyik ilyen listában nem szerepel a neve.
Ugyancsak a 35. oldalról kiderül az is, hogy a szabadkőművesség végcéljai pedig: "kozmopolitizmus, atheizmus, és kommunizmus." (Ez kivételesen forrásmegjelöléssel szerepel...)
Végeredményként leszögezhetjük a gyatra felépítése ellenére (az összegzést egy logikus gondolatmenetben nem a végére, hanem az elejére kellett volna rakni) Takaró Mihály írása az ál-tudományosság manipulatív eszközeit jól érvényesíti.
Bár a tanulmány kijelenti ugyan, hogy a szabadkőművesség célja nem a politizálás, de ezt ellentételezi a kommunizmussal, mint végcéllal. Edvard Benesről, mint mélyen elítélendő személyről leírja, hogy szabadkőműves. Ezt megerősíti a cikkhez kapcsolt 34. oldali képaláírás, illetve Skultéty Csaba írása mellett a 45. oldalon található jól kiemelt idézet, mely szerint "Hasznosak voltak az emigrációban a szabadkőműves kapcsolatok". Bemutatja, hogy a trianoni békediktátum kiváltói a külföldi szabadkőművesek. Bemutatja a magyar páholyok tehetetlenségét, utalva arra, hogy a hazai békebizottság tagjai nem voltak politikusok. (Szerintem például Kunfi Zsigmond erőteljesen az volt...) A magyar szabadkőművesek közül kiemeli az amúgy is nemzetietlennek tartott Jászi Oszkárt, de egy szót sem ejt például Ady Endréről...

A végkicsengése tehát, hogy a szabadkőművesség, mint mozgalom és az általa képviselt eszmék (kozmopolitizmus, ateizmus, kommunizmus) károsak és elítélendők.


Kasza Péter Ferenc

Takaró Mihály cikkéhez röviden, de velősen hozzászólt Márton László (a Martinovics páholy egyik ex.főmestere) is az Index Szabadkőművesség fórumán:
"Takaró Mihály, mint sok amatőr "történész" összetéveszti Tomas Garrigue Masarykot, ennek fiával Ian Masarykkal. Tomas Masaryk nem volt szabadkőműves, fia Ian Masaryk az volt."
Utánakerestem az Internetem, s valóban:
"... the son of our first President T. G. Masaryk, John Masaryk, were Freemasons."

Ennyit Takaró egyik alaptéziséről, hogy Masaryk szabadkőműves volt...

Felhasznált anyagok:








Kapcsolódó blogbejegyzés:


2009. március 8., vasárnap

Ady szabadkőműves relikviái

Ady szabadkőműves relikviái

Több érdekes cikk is foglalkozott mostanában Ady relikviákkal és ezek között szabadkőművességével kapcsolatos emlékekkel. Talán a legérdekesebb ezek közül a MOL (Magyar Országos Levéltár) honlapján megjelent írás A hét dokumentuma rovatban:


Ady, a szabadkőműves

Ady Endre 1912. március 5-én [15-én] kezdeményezte a Martinovics Páholyba való felvételét. A kapott szívélyes ajánlásoknak köszönhetően fel is vették, de a páholy mindennapi életében nem vett részt.
Szlovikné Berényi Márta
Ady Endre már nagyváradi tartózkodása (1900–1903) alatt megismerhette a szabadkőműves eszméket, ott működött ugyanis a László Király Páholy. Célkitűzéseiket a László Király Páholy könyvtára című sorozatban tették közzé, lehetséges, hogy ezek a kiadványok Adyhoz is eljutottak. Adynak a Szabadságban és a Nagyváradi Naplóban megjelent publicisztikájában felismerhetők azok az eszmék, amelyeket az említett kiadványok is megfogalmaztak. Az új páholyház felavatása kapcsán pedig a Nagyváradi Napló 1902. február 2-i számában A hétről című tárcájában fogalmazta meg gondolatait a szabadkőművességről. Személyes ismerősei között is voltak szabadkőművesek.
Budapesti évei alatt is kapcsolatba került szabadkőművesekkel, többek között Jászi Oszkárral, a Martinovics páholy alapító tagjával és egy ideig főmesterével. Ady a lap indulásától kezdve verseket és cikkeket is publikált a szabadkőműves Világ c. lapban.

Családok, személyek, 1945 előtti nem kormányzati szervek iratai – Szabadkőműves szervezetek Levéltára – Martinovics páholy (P 1123) – 6. tétel Felvételi iratok
1912. március 5-én [15-én] írta meg felvételi kérelmét a Martinovics páholyba. A szokások szerint három kutató ajánlása kellett ahhoz, hogy a kereső felvételt nyerjen. Az egyhangú, meleg ajánlások alapján Adyt felvették a páholyba, és 1912. április 12-én [május 3-án] taggá avatták. A három kutató egyike Jászi Oszkár volt.
A páholy ismertebb tagjai: Kőhalmi Béla könyvtártudományi szakíró, egyetemi tanár, Bölöni György író, újságíró, Ady barátja és életrajzírója, Reinitz Béla zeneszerző, zenekritikus, aki Ady műveinek első megzenésítője volt.
A páholy tekintélyét emelte Ady tagsága. Nagyon rövid idő alatt léptették legény, majd mesterfokba. Az összejöveteleken azonban csak igen ritkán vett részt, hét éves tagsága alatt mindössze négy alkalommal. Szabadkőműves társai mindvégig harcostársuknak tekintették. Kilencven évvel ezelőtt bekövetkezett halálakor szép nekrológban búcsúztatták a Kelet című szabadkőműves folyóirat hasábjain.

Reinitz Béla zeneszerző, zenekritikus díszoklevele legénnyé avatása alkalmából [A cikk állítása téves, az oklevél valójában mesteroklevél. Csak el kellene olvasni...]

Ady szabadkőműves kötényét a PIM (Petőfi Irodalmi Műzeum) őrzi, a 2002-es Ady emlékkiállításon is szerepelt:

Ki látott engem? - Ady Endre emlékkiállítás
Az Ady Endre egész életművét átfogó, születésének 125. évfordulójának alkalmából rendezett kiállítás április 30-ig látogatható a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

A szabadkőműves relikviák a Martinovics-féle szabadkőműves páholyt idézik, ahová Adyt 1912-ben vették fel.

A Bookself könyves web-bolt Bookfenc része bemutat három eddig nem ismert Ady levelet, amelyekből az egyik szabadkőműves kapcsolataira utal:

Ady Endre, Párizs, 1910

2009.02.05. Hozzászólások: 2 db
Ady Endre életműve folyamatos (újra)értelmezések tárgya. Legutóbb az Új versek megjelenésének 100. évfordulója alkalmából rendezett Én nem vagyok modern? című 2006-os konferencia, illetve 2008-ban a Nyugat-év adott erre alkalmat. Az alábbiakban azonban nem az Ady-életmű recepciójához kívánunk hozzájárulni, hanem egy irodalomtörténeti érdekességgel szolgálunk. Három levelezőlapot teszünk közzé, melyek mindegyikét Ady Endre írta saját kezűleg öccsének, Ady Lajosnak Párizsból, 1910-ben.
Minden jel szerint az itt közlésre kerülő képeslapok ismeretlenek, legalábbis nem szerepelnek a Belia György által szerkesztett Ady Endre levelei című gyűjteményben. 1910 februárjára datálódik mindhárom levél. Az alábbiakban közöljük az olvasatokat.
2. képeslap:
Édes Lajoskám, a „N.P.J."[5] után megérkezett a Pesti Napló pénze is. Levonással persze. Éppen jó. Most végleg szakítok e díszes társasággal. Mi van az új szabadkőmíves lappal?[6] Itt, Diósyéknál[7] - mint írtam - nagy bajok vannak. Én is fenerosszul vagyok. Írj. Nagyon ölel Bandid.
A képeslap másik oldalán: „Szilágyit és igaz barátaimat, [...] ölelem."
Köszönjük a nélkülözhetetlen szakmai segítséget Fráter Zoltán irodalomtörténésznek!

[5] N.P.J.: Neues Pester Journal, német nyelvű politikai napilap
[6] A kérdés minden bizonnyal a Világ című szabadkőműves folyóiratra vonatkozik, amelynek első száma 1910. március 30-án jelent meg Budapesten
[7] Ady Diósyék alatt Léda asszonyra, született Brüll Adélra és férjére, Diósy Ödönre utal
Kapcsolódó könyvek »»


Források és kapcsolódó linkek:

Ady cikk a Szabadkőműves Wikin: http://szk.referata.com/wiki/Ady_Endre





2009. március 4., szerda

A Nagypáholyházról

A Nagypáholyházról

Érdekes cikk jelent meg a Helyi Téma című újságban nemrégiben:

Páholyház a Podmaniczky utcában PDF Nyomtatás E-mail
Írta: -APR-
2009. február 24.

A Magyarországi Symbolikus Nagypáholyt 1886-ban alapították, működésének alapfeltétele az volt, hogy saját székháza legyen. Ennek felépítésére 1890. február 27-én tettek javaslatot, s három év múlva megvették a Podmaniczky utca 45. szám alatti telket.

A nyilvános pályázat eredményeként a szabadkőművesek épületének tervezésével Ruppert Vilmost bízták meg, aki maga is a rendhez tartozott. Az ünnepélyes avatást 1896. június 21-re tűzték ki. A páholyház főhomlokzatán ülő szfinx egyiptomi jelleget adott az épületnek, jellegzetes szabadkőműves motívumként megjelent a négy bagoly tartotta éggömb a zodiákus jegyekkel, talapzatán az egymásra helyezett körzővel és derékszöggel. A szigorú előírások szerint, Róth Miksa és Than Mór közreműködésével kialakított berendezésre adományokból gyűlt össze a pénz.
Az első világháború alatt hadikórházat működtettek a pályaudvarhoz közeli páholyházban, a Tanácsköztársaság kormánya azonban az épületet elvette, s átadta a szakszervezeteknek. Egy évvel később a Magyar Országos Véderő Egylet foglalta el a házat, s miután a páholyéletet amúgy is betiltották, telekkönyvileg is átírták a tulajdonjogot – az Országos Tisztviselői Betegsegély Alap nevére. 1945. február 23-án adták vissza az épületet az újra legálisan működő szabadkőműveseknek, de egy ideig osztozkodniuk kellett a helyen a Nemzeti Parasztpárttal.
Megkezdődött a háború alatt megsérült épület rendbehozatala amerikai segítséggel, de a helyreállítást Kővágó József, Budapest főpolgármestere is jelentős összeggel támogatta. 1948. március 15-én ünnepélyes külsőségek közepette felavatták az I. emeleti helyiségeket, de korai volt az öröm. 1950-ben az ÁVH váratlanul elfoglalta az épületet, melyben ezt követően a Belügyminisztérium útlevélosztálya működött. Bár egy időben szó volt arról, hogy a házat lebontják, erre a műemléki védettség miatt nem került sor. A díszes berendezési tárgyakat, a bútorzat egy részét a Magyar Nemzeti Múzeumba szállították.

A cikket beidézte és kiegészítette a PestiMese Budapest tegnap és ma… című weblap:
Archív fotó a Podmaniczky u. 45-ről (galilei.hu)
Archív fotó a Podmaniczky u. 45-ről (galilei.hu)

(A cikkhez egy kis kiegészítés: Az írás hírértéke az, hogy az épület – hosszú vajúdás után – ismét régi fényében fog tündökölni, a felújítási munkálatok javarésze elkészült! A budapesti századforulós épületek szerelmeseinek – nekünk – ez nagyon örvendetes hír J
És még egy „apróság”: A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy nem egy „páholyocska” volt a sok közül, hanem történelmi jelentőségű nagypáholy, ugyanis egyesítette az egymással örökké huzakodó skót és francia vonalat. Világszenzáció volt, s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az 1896-os ünnepélyes átadás, mely alkalommal a világ minden részéről érkeztek „testvérek”, az Egyesült Államoktól egészen Jáváig.
Akiket a téma (és az épület) bővebben érdekel, azoknak ajánljuk Sumonyi Zoltán – Újrafeledett titkok című könyvét.)

Az alapvetően jóindulatú ismeretterjesztő cikkben és kiegészítésében azért van néhány félreértés és hiba.

Vizsgáljuk meg néhány kijelentését:
"A Magyarországi Symbolikus Nagypáholyt 1886-ban alapították, működésének alapfeltétele az volt, hogy saját székháza legyen."
Én azért ebben nem vagyok olyan biztos. Előtte és utána is voltak olyan időszakok, amikor saját székház nélkül működött mind a Symbolikus Nagypáholy, mind elődei és utódai.
"1948. március 15-én ünnepélyes külsőségek közepette felavatták az első emeleti helyiségeket, de korai volt az öröm. 1950-ben az ÁVH váratlanul elfoglalta az épületet, melyben ezt követően a Belügyminisztérium útlevél-osztálya működött."
Elfoglalásról háborúban szokás beszélni, az államhatalom legfeljebb lefoglal egy-egy épületet.
A váratlanság sem a megfelelő szó, hiszen az 1950-es feloszlatás kapcsán került rá a sor, nem az ÁVH önálló akciójaként, hanem Kádár János akkori belügyminiszter utasítására.
A Pestimese kiegészítéséből:
"A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy nem egy „páholyocska” volt a sok közül, hanem történelmi jelentőségű nagypáholy, ugyanis egyesítette az egymással örökké huzakodó skót és francia vonalat."
A kiegészítés szerzője valószínűleg nincs teljesen tisztában a páholyok és a nagypáholyok viszonyával a fentiek szerint. Ráadásul skót és francia "vonalat" vél a nagypáholy által egyesíteni.
Közelebb járna az igazsághoz, ha az angol és francia "vonalat" emlegetné, vagy a skót és a jánosrendi rítusokat. Akkoriban (az egyesüléskor) az angol irányzatú jánosrendi páholyok a három fokozatú (de német közvetítéssel hazánkba érkezett) rítus szerint dolgoztak, míg a francia irányzatú páholyok a 33 fokozatú skót rítus szerint.
Ma már az újra külön szervezetet - nagypáholyt - alkotó mindkét irányzatot kiegészítik a magas fokok ill. a Nagyoriensben francia rítust alkalmazó páholyok is vannak.
"Akiket a téma (és az épület) bővebben érdekel, azoknak ajánljuk Sumonyi Zoltán – Újrafeledett titkok című könyvét.)"
Sumonyi Zoltán nem írt a fenti címmel könyvet. Az Újrafelfedett titok már létezik (szörnyű nehéz címet sikerült Sumonyinak kiötlenie!), de ennek az 1998-ban megjelent műnek nemrégiben megjelent a kibővített változata "Magyar szabadkőművesek és rotaryánusok" címmel, amelyben részletesen foglalkozik a Páholyház legújabb kalandjaival a perektől az átépítésig.

Kapcsolódó cikkek:




A legolvasottabb bejegyzések