Román cikk Nagyrománia létrehozásáról, a trianoni tárgyalásokról

Rendkívül érdekes cikk jelent meg a román sajtóban - s ismertetése magyarul -, amelyből kiderül, hogy a trianoni béketárgyalásokra a román küldöttség tagjai azzal is készültek, hogy előre eltervezetten beléptek egy szabadkőműves páholyba Párizsban. Az erdélyi román tárgyalóküldöttség prominens tagja, Nagyrománia egyik létrehozója, Alexandru Vaida Voevod így a francia szabadkőművességen, a szabadkőműves újságírókon keresztül is terjeszteni tudta a román fél álláspontját. Vaida Voevod később, amikor Romániában támadták a szabadkőművességet, relativizálta a páholybeli tevékenységét, azt állította, hogy hamarosan kilépett, de napjainkban előkerült dokumentumok szerint legalább 1928-ig szerepelt a francia páholy nyilvántartásában. Vaida Voevodot valószínűleg tényleg csak a politikai érdekei vezérelhették a szabadkőművességbe, s az esetleges további előnyök érdekében tarthatta fenn párizsi szabadkőműves kapcsolatait, hiszen antiszemita volt és a későbbiekben aktív szerepet játszott Románia fasizálódásában.

---

A diplomáciai csata Nagy-Romániáért. Az 1918-as egyesülés és a szabadkőművesség – Puterea

Szerző: paszkanzs ⋅ 2012, december 2, vasárnap 

Az összes román egyesítését egyetlen államban a fronton érték el, az I. világháborúban. 1918. december 1-én – Bukovina és Besszarábia után – Erdély csatlakozott Romániához, mely dátum jelenleg a nemzeti ünnep. Ezen egyesülés nagyhatalmak általi elismerését a diplomáciai kancelláriákban lefolytatott más csaták nyomán érték el. Alexandru Vaida Voevod azért lépett be a szabadkőművesek közé, hogy Románia nevében tárgyalhasson, miután Brătianu kormányfő összeveszett a nagyhatalmak képviselőivel.

A párizsi békekonferencia (Fotó: Puterea)

A gyulafehérvári nagy nemzetgyűlés 1918. december 1-én kikiáltotta Erdély egyesülését Romániával, de a nép ezen döntését a nagyhatalmaknak el kellett ismerniük a párizsi békekonferencián. Ion I. C. Brătianu kormányfőnek nem sikerült megállapodásra jutnia a nagyhatalmak képviselőivel, ez a feladat pedig Alexandru Vaida Voevodra hárult, aki belépett a szabadkőművesek közé, hogy jobban tárgyalhasson.

Alexandru Vaida Voevod (Fotó: Puterea)

A párizsi békekonferencia 1919 nyarán javában zajlott, Ion I. C. Brătianu kormányfőnek pedig sikerült alaposan feldühítenie a nagyhatalmakat, nem kívánva engedni a nyomásoknak. Brătianu a Romániának a világháborúba történt belépése előtt tett ígéretek betartását kérte – miközben Woodrow Wilson amerikai elnök ezen szerződések felbontásának elvét erőltette. Lengyelország engedett először a nagyhatalmak nyomásának és 1919. június 28-án aláírta a „kis versailles-i szerződést”, ami újdonságot hozott a nemzetközi kapcsolatokban: létrejött egy nemzetközi kisebbségvédelmi rendszer a Nemzetek Ligája ellenőrzése alatt.
Brătianu veresége
Brătianu megpróbált ellenállni ezeknek a nyomásoknak – 1919. június 28-án Németországgal aláírta a békeszerződést, de megtagadta egy hasonló szerződés aláírását Ausztria-Magyarországgal. Brătianu július 2-án azzal az elhatározással tért vissza Bukarestre, hogy nem ír alá semmit – de röviddel később szembesülnie kellett a Kun Béla által vezetett Magyar Szovjet Köztársaság támadásával. Az 1919. júliusi–augusztusi sikeres hadjárat után megszállták Budapestet, de Brătianu továbbra is ellenállt a nyugati nyomásoknak. A szerződést végül az erdélyi vezető, Alexandru Vaida Voevod írta alá 1919. december 9-én. Magyarország az 1920. június 4-i trianoni szerződéssel ismerte el a nagy egyesülést. De mindezen idő alatt Vaida Voevod egy másik fronton harcolt Romániáért: a szabadkőművesekén.

Ion I. C. Bratianu (Fotó: Puterea)

Vaida Voevod átveszi a stafétát
Vaida Voevod belépése a szabadkőművességbe bizonyos dokumentumok fennmaradásának és Horia Nestorescu Bălceşti kutatásainak köszönhető. Vaida Voevod ezt a lépést Brătianu kormányfő engedélyével tette meg – aki gyanította, hogy végül engedni kell és időben előkészített magának egy alkalmas és hasznos párizsi kapcsolatokkal rendelkező helyettesítőt. Brătianu levelet küldött Iuliu Maniunak, amiben beszámol a közte és Vaida Voevod között a szabadkőműves rendről lezajlott beszélgetésről. Különben maga Alexandru Vaida Voevod is beszámolt Iuliu Maniunak a szabadkőműves rendhez való csatlakozására vonatkozó szándékairól.
Belépés az Ernest Renan Páholyba
Alexandru Vaida Voevodot a párizsi Ernest Renan Páholy fogadta be – melynek több mint száz tagja volt, közülük 11 újságíró, ami megmagyarázhatja azt a kedvező sajtót, aminek a románok a békekonferencián örvendtek. A románok beavatására vonatkozó kérés 1919. május 14-i – már ekkor jelentkeztek a románok és a nagyhatalmak közötti első nézeteltérések. A szabadkőművesek közé Alexandru Vaida Voevodon kívül belépett még Voicu Niţescu ügyvéd, Mihai Şerban, aki Halleban végzett agronómia szakon és jogi doktor, a Jászvásári (Iaşi) Tudományegyetem tanára volt, Gheorghe Crişan aradi ügyvéd, Traian Vuia felfedező mérnök és a repülés világszintű úttörője, a lugosi Caius Brediceanu diplomata, Románia Külügyminisztériumának tanácsosa.
Gyors belépés
Nestorescu Bălceşti azonban úgy véli, a románok szándékai régebbiek voltak, mert Alexandru Vaida Voevod 1919. május 8-án, a szabadkőműves szokások szerint és erkölcsi bizonyítvány hiányában, a párizsi román képviselettől kért egy igazolást arról, hogy sohasem ítélték el. Az Ernest Renan Páholy idős mestere a kérést 1919. május 24-én továbbírtja a Rend Tanácsához, nem túl meleg ajánlással. „Megengedem magamnak, hogy felhívjam jóindulatú figyelmét e kérés rendkívül és teljes mértékben különleges jellegére. Ezek a profánok csak nemrég érkeztek Párizsba. Kérésükhöz csatolták a hivatalos jellegű tiszteletreméltósági igazolást, ami megfelel az erkölcsi bizonyítványuknak. Ezen kívül maga a diplomáciai küldetésük is mentesíti őket mindenféle gyanú alól. Másrészt az ideiglenes párizsi tartózkodásuk a vizsgálók számára olyan elemet jelent, amit figyelembe kell venni, hiszen nem tudunk elképzelni más tájékozódási lehetőséget, mert egy minél mélyebb kikérdezést. Végül távozásuk közeledése talán lehetetlenné tenné beavatásukat, ha szigorúan és aprólékosan be kellene tartani az általános szabályzatban a kérés benyújtása és a beavatásuk dátumára vonatkozó határidőket”.
Alexandru Vaida Voevod meghallgatására 1919. július 28-án került sor. Az Ernest Renan Páholy idős mestere, Marcel Huart másnap arról értesítette a román minisztert, hogy a nagyszámú gyűlés rögtön a meghallgatása után teljes egészében kedvezően viszonyult hozzá. Más szavakkal, egyhangúlag megszavazták felvételét a szabadkőművességbe. Úgy tűnik, Románia párizsi képviselői sikeresen felhasználták a beavatást. Ám a találkozók és a megbeszélések közül sok titokban maradt.
Hogyan küzdött Nagy-Romániáért Brătianu
Az I. világháború utáni párizsi békekonferencián Ion I. C. Brătianu román kormányfőnek a négy nagyhatalom – Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannai, Franciaország és Olaszország – külügyminisztereivel kellett megküzdenie Nagy-Romániáért. A Brătianu és a nagyhatalmak külügyminiszterei közötti 1919. június 11-i találkozó jegyzőkönyve mutatja annak a politikusnak a tárgyalóerejét, akinek sikerült létrehoznia Nagy-Romániát. Amikor magukhoz rendelték, hogy vegyen tudomásul és fogadjon el egy távollétében meghúzott határt, Brătianunak sikerült úgy irányítania a beszélgetést, hogy elérjen egy 10 napos haladékot. Bár ez a halasztás semmit sem segített – a nagyhatalmak végül érvényesítették akaratukat –, Brătianunak sikerült megőriznie presztízsét.
(…)
BRĂTIANU úr azt magyarázta, nem kívánt határozatlan időre szóló felfüggesztést kérni; de az ő szemszögéből nézve kötelezően szükséges megkapnia a jelentések és az érvek másolatait (ahogy azok a jegyzőkönyvekben szerepelnek), melyek alapján a Szövetségesek és Társult Hatalmak a románok által előterjesztett követelésektől ennyire eltérő döntéseket hoztak.
BALFOUR úr örömmel vette tudomásul, hogy Brătianu úrnak nincs olyan szándéka, hogy meghatározatlan időre felfüggessze a vitát. E döntésre jutva ő (Brătianu úr) a közös érdeknek megfelelően cselekszik. (…)
PICHON úr úgy gondolja, hogy ilyen körülmények között a legjobb terv egy jelentés előterjesztése lenne a Legfőbb Tanács számára, amiben rámutatnak arra, hogy a külügyminiszterek közölték Romániával a Magyarország és Románia között javasolt határokat és hogy Brătianu úr azt válaszolta, néhány napos késlekedésre van szükség, hogy konzultálhasson a bukaresti kormánnyal.
BRĂTIANU úr azt mondta, egy tíz és tizenkét év közötti időszakra szükség lenne, hogy kommunikálhasson a kormányával.
PICHON úr úgy gondolja, hogy egy ilyen hosszú késleltetés bizonyos kényelmetlenségeket okozhatna.
LANSING úr azt kérdezte, hogy maga Brătianu úr, Románia kormányának fejeként akar-e Bukarestre utazni.
BRĂTIANU úr azt válaszolta, hogy vagy ő maga fog elutazni, vagy az egyik kollégáját küldi, aki teljes mértékben tájékozott a helyzetről.
Nehézségek Párizsban
Alexandru Vaida Voevod a Curentul újságban 1937-ben megjelent egyik cikkben azt mondta: „Szabadkőműves is voltam. Ionel Brătianuval voltam Párizsban és mivel a békekonferencia küldötteinek többsége szabadkőműves volt, nekem is be kellett bújnom a bőrükbe”.
George Damian
puterea.ro, 2012. november 29., 21:00

---

Forrás: http://eurocom.wordpress.com/2012/12/02/a-diplomaciai-csata-nagy-romaniaert-az-1918-as-egyesules-es-a-szabadkomuvesseg-puterea/

A román forrás: http://www.puterea.ro/articol/batalia_diplomatica_pentru_romania_mare_unirea_din_1918_si_masoneria

Kapcsolódó cikk: http://www.masonicforum.ro/?cmd=displaystory&story_id=203&edition_id=10&format=html

Kapcsolódó kutatási eredmény: http://www.romaniaculturala.ro/articol.php?cod=9335

Márton László: Trianoni bűnbakgyár

Élet és irodalom,

LIII. évfolyam 37. szám, 2009. szeptember 11.

Trianoni bűnbakgyár


Esküvő után szentbeszéd a Bazilikában. A pap arra hívja fel a hívek figyelmét, hogy a magyar közéletet fenyegető legnagyobb veszély a szabadkőművesség.

A magát kandúrnak nevező provokátor egy nyilvános rendezvény résztvevőit kívánja fényképezni. Miután kiutasítják, azon tűnődik, igaz‑e, hogy a trianoni békediktátum szövege azonos egy 1916-ban tartott szabadkőműves kongresszus határozataival. (Nem igaz).

A „Trianon Kutatóintézet" folyóirata, a Trianoni Szemle első számában Takaró Mihály tollából értekezés jelenik meg a Szabadkőművesek és Trianon címmel. A szerző a Károli Gáspár Református Egyetemen tanít irodalomtörténetet. Szerinte „a húszas években számtalan munka jelent meg (...) dokumentáltan bizonyítva a szabadkőművesek felelősségét az I. világháború kirobbantásában, az azt követő két forradalomban és a magyar nemzeti érdekeket teljes mértékben figyelmen kívül hagyó nemzetközi együttműködésben Trianon előkészítése kapcsán".

Papokkal és blogerekkel értelmetlen vitatkozni. Takaróval, gondoltam, megpróbálok annál is inkább, mert „történelmünk legtragikusabb eseményének ízlésterrortól, nézetdiktatúrától mentes, ám magyar nézőpontú" vizsgálatára hív fel, és ebben számítana „kortárs tudós szabadkőművesekre is". Ugyan nem tudom milyen a „tudós szabadkőműves" (a szabadkőművesség tudója avagy a szabadkőművességhez tartozó valamiféle tudós?), de ízlésterrortól, nézetdiktatúrától mentesen érdemes vitatkozni.

A baj azonban, hogy a Trianoni Szemlében nem lehet. A főszerkesztő, Szidiropulosz Archimédesz kétszer is visszautasította ajánlatomat, mondván, hogy a Trianoni Szemle tudományos folyóirat, ezért nincs levelezési rovata, ahol véleményemet kifejthetném. „Egy folyóirat tudományosságát nem az kölcsönzi - írja -, ha van levelezési rovata." Hát persze. Attól lesz tudományos, ha nyolcvanéves rágalmakat melegít fel, de a cáfolatnak nem ad helyet.

Takaró Mihály hadilábon áll a tényekkel, de ettől nem csökken tudományossága. Idéz is néhány negyedmondatot az általam szerkesztett A szabadkőművesség és Trianon című dokumentumkötetből, de - a jelek szerint - olvasni, nem olvasta. Azt állítja például Masarykról, Csehszlovákia első elnökéről, hogy szabadkőműves volt, holott az általa is idézett irodalomból megtudhatta volna, hogy nem volt az. (Fia, Jan Masaryk későbbi külügyminiszter volt a mozgalom tagja). Szerénységemről mint Magyarország volt párizsi diplomatájáról beszél. (Mivel találkoztunk, nem került volna különösebb fáradságába kideríteni, hogy bár Párizsban is éltem, diplomata is voltam, de Párizsban magyar diplomata sohasem).

Állítását, tudniillik, hogy az I. világháború kirobbantásáért és Trianonért a szabadkőművesek felelősek, bizonyítani nem tudja. Idéz jobbról-balról, utal olyan dokumentumokra, melyeket valószínűleg nem olvasott - ezekből ugyanis éppen az ellenkezője derül ki, mint amit állít. Így említi Fejtő Ferenc Rekviem egy birodalomért (Requiem pour un empire défunt) című, magyarul is megjelent könyvét, amelyben Fejtő nemcsak cáfolja a szabadkőművesség felelősségét, de megnevezi a legenda szerzőit is.

Hivatkozik az 1917-es berni, illetve párizsi szabadkőműves konferenciák határozataira is: ezeket Fejtő szó szerint idézi, a harmincas években a teljes szöveg megjelent magyarul, én pedig ismét közreadtam az idevonatkozó beszédek és határozatok szövegét és Molnár Miklósnak a cseh lobbiról szóló tanulmányát. Ezekben Magyarország neve mint olyan meg se jelenik. Az 1917-es párizsi konferencián ugyan elhangzott „Bohémia" függetlensége és „a Habsburg birodalom államainak politikai és közigazgatási szervezete által ma elnyomott minden nemzetiség felszabadítása, vagy egyesítése, melyről e nemzetiségek népszavazás útján döntenek". E mondatokat sokféleképpen lehet értelmezni és - természetesen - bírálni, de Magyarország megcsonkításának terveként bemutatni, enyhén szólva kockázatos.

Takaró tételének bizonyításához nem kisebb tekintélyt állít csatasorba, mint Szidiropulosz Archimédeszt, aki viszont Fejtőt idézi. Szidiropulosz egy 2004-ben Fejtővel készített interjúban a következőket rögzíti: „De tudni kell, hogy Trianon az egy szabadkőműves klikknek a műve volt, akiket a cseh és román vezetők befolyásoltak." Nincs okom kételkedni abban, hogy Fejtő valóban interjút adott Szidiropulosznak, de erősen kétlem, hogy ez a mondat tőle származik. Az 1988-ban kiadott, majd 1992-ben ismét megjelent Rekviemben Bardoux 1938-ban írt tanulmányát idézi: „a protestánsok és a szabadkőművesek szövetkeztek, hogy lerombolják Ausztriát, amely e körökben a klerikális és maradi szellemiség citadellája volt. (...) de ettől egy lépés választ el annak állításáig, hogy a birodalmat néhány államférfi akarata rombolta le, a szabadkőművesség földalatti tevékenységével." Ezt a lépést nem tesszük meg - írta Fejtő.

Elképzelhető persze, hogy 1992 és 2004 között Fejtő véleménye megváltozott, esetleg új tényekre akadt. Még az is elképzelhető, hogy az Európa-hírű történész ezt a revelációt éppen Szidiropulosz Archimédeszre bízta. De más is elképzelhető. Hiába kértem a Trianoni Szemle főszerkesztőjétől a Fejtő-interjú hangfelvételét vagy az ebből készült, kézjegyével ellátott szöveget. „Elküldtem Párizsba" - volt a válasz.

Két, összesen mintegy harmincórányi mélyinterjút készítettem Fejtő Ferenccel. Mindkét esetben ragaszkodott ahhoz, hogy nyomdába adás előtt átolvassa és átjavítsa. Az utolsóra 2006-ban került sor. Akkor már negyvennyolc éve ismertük egymást...

Lehet, hogy Szidiropulosz Archimédeszben jobban bízott. De az is lehet, sőt erősen valószínű, hogy a szöveget sohasem látta. Ugyanis olyan hiba maradt benne, amelyet Fejtő még élete utolsó éveiben sem engedett volna meg magának.

Takaró, a Trianoni Szemle tudós szerkesztőbizottsági tagja, a tudós Szidiropulosz közreműködésével, mondvacsinált tényekkel, megcsonkított idézetekkel manipulálja a múltat. Nem történelmet ír, vádiratot szerkeszt.

Vajon mi célból? Trianon után kilencven évvel még mindig könnyebb bűnbakot keresni, mint szembenézni a történtekkel? A Magyarországon működő négy szabadkőműves szervezet tagsága nem éri el az ezret. Ingatlanvagyonától megfosztották, kárpótlásban nem részesült, hatalma nincs.

A bűnbakképzés folyamata ismert. A kiszemelt áldozatot először meg kell jelölni, azután elkülöníteni. Azután jöhetnek a vagonok.

Márton László

Forrás: http://www.es.hu/?view=doc%3B23939

Lenne mit takargatnia

Mármint Takaró Mihálynak a Trianoni Szemlében megjelent "A szabadkőművesek és Trianon" című írásában tájékozatlanságát és hozzá nem értését.

Ki is ez a Takaró Mihály?

Önéletrajzai:
Szakmai:
azaz
a JPTE tanárképző magyar-ének szakán végzett;
középiskolai tanári diplomát 1982-ben szerzett a debreceni KLTE BTK-n;
az OKSZI főmunkatársaként a magyar nyelv és irodalom országos tantárgygondozója volt;
a magyar nyelv és irodalom érettségi tételkijelölő bizottságának elnöke volt;
1995-től közoktatási szakértő (Igazolványának száma: 1631);
a Károli Gáspár Református Egyetemen 2000 szeptemberétől 2005 júniusáig oktatott egyetemi adjunktusként;
2004 őszén szerezte meg a közép-és emeltszintű érettségi elnöki képesítést;
2005 júniusában végzett a Budapesti Műszaki Egyetem közoktatás vezető és menedzser szakán (Diplomájának és pedagógus szakvizsgájának száma: PTG-6834);
jelenleg az OKÉV külső munkatársa.
Egyházi:
azaz
öt testvéremmel együtt mindannyian egyházunk szolgálatában állunk;
több mint 20 éve a Pesterzsébet Központi gyülekezet presbitere és énekkarának karvezetője vagyok;
1993 óta vagyok egyházkerületünk iskolaügyi főtanácsosa;
1998 óta gyülekezeteink bizalmából választott tisztségviselőként egyházkerületünk főgondnoka vagyok;
2001-ben a Magyar Reformátusok Világszövetsége főtitkárává választottak
Mint az eddigiekből is látható volt, Takaró Mihály rendkívül szorgalmas ember. Irodalomtörténészi tevékenysége elsősorban Wass Albert kultuszának építésére irányul, de ebbe belefér mások értékeinek fel- és elismerése is, ilyen pl. Tormay Cecile, Herczeg Ferenc (az írófejedelem!), vagy éppen Darányi Kálmán és Horthy Miklós.
Egyházi tevékenységében a (MIÉP kapcsolataik kapcsán hírhedt) Hegedűs Lórántok támogatója, 2002-ben együtt bukott mentorával.
A szabadkőművességről keresztyén szemmel tartott előadást 2006-ban Szekszárdon.
Néhány kapcsolódó anyag:
Wass Albertről interjú Takaró Mihállyal videón.
Hegedűs püspök választási veresége.

Lelkészértekezleti tevékenysége.
Wass Albert útján című blogja.
Nos, ezzel az életúttal és képzettséggel vágott bele témájába, a szabadkőművesek és Trianon kapcsolatának elemzésébe - persze azzal azért megkönnyítette a dolgát, hogy az ítélet már a vizsgálat előtt megvolt: Trianon egy szabadkőműves klikk műve.
Ennek argumentálásához gyakorlatilag két forrást használt, az egyik Somogyi István szabadkőműves ellenes műve, "A szabadkőművesség igazi arca", a másik pedig az egyik hazai nagypáholy, a Magyarországi Nagyoriens összeállítása, Trianon és a Szabadkőművesség (dokumentumok, tanulmányok) című kiadvány. (Megjegyzem, hogy ezeket sem dolgozta fel rendszerezetten, egy-egy szájíze szerinti idézettel operált csak.)
A nagyágyúnak szánt Fejtő Ferenc idézet, a "Trianon egy szabadkőműves klikk műve" a Trianoni Szemle egyik szerkesztőjének, Szidiropulosz Archimédesznek az interjúkötetéből származik. Pedig Fejtő írt egy 432 oldalas nagy történelmi munkát is "Rekviem egy hajdanvolt birodalomért. Ausztria-Magyarország szétrombolása" címmel. Abból miért nem idézett Takaró Mihály? Talán nem is olvasta? Túl hosszú volt?
A tudományosság látszatát keltő Jegyzet címet viselő hivatkozások jegyzéke zavaros, áttekinthetetlen, semmilyen szabvány alkalmazása nem fedezhető fel benne. Nem pontosan idézi a címeket, hiányosak a hivatkozásai.
Egyik előző blogbejegyzésemben írtam már erről a cikkről, s saját és mások - köztük Fejtő Ferenc - véleményével egyetértve azt mondtam:

"Tehát nem "a szabadkőművesek" rombolták szét a Monarchiát - ezt nem is tudták volna megtenni - de ők is egyetértettek ezzel."
Nagy örömmel fedeztem fel a blogvilágtérben egy másik kritikát a Trianoni Szemléről és ezen belül a Takaró féle írásról:
"...

Ál-tudomány
A lap mélypontja azonban mégsem ez. A Skultéty-féle írás még csak meg sem próbál tudományos köntösbe bújni, ezzel szemben Takaró Mihály "A szabadkőművesek és Trianon" című munkája és annak tálalása abszolút magán viseli az ál-tudományos manipulálás minden ismérvét.
Először is a szerzőről. Míg Raffay Ernő komplett monográfiát jegyez az általa vizsgált témakörből Takaró Mihályról annyit tudunk meg, hogy irodalomtörténész és Wass Albert munkásságával foglalkozik. A szabadkőművességről egyetlen tanulmánya sem jelent meg korábban.
Forrásmunkák tekintetében sem áll túl fényesen, csak a wikipédián több magyar nyelvű művet találunk a témakörben, mint amit ő felhasznál. A szabadkőművességet, mint titkos mozgalmat egyébként is a legendák sora övezi. Szintén a magyar nyelvű wikipédián találhatunk egy listátszabadkőműves voltára, azonban az ott megjelölt forráson végigmenve zsákutcába jutunk. Benest a cseh nyelvű oldal is felsorolja, mint páholytagot (további alapja ennek sincs), ezzel szemben Tomás Masaryk sem a cseh sem az angol nyelvű listában nem szerepel, csak Takaró Mihály írásában a 31. oldalon Fejtő Ferencnek egy írására hivatkozva, amit nem is eredetiből idéz, hanem Szidropulosz Arkhimédész (a hivatkozásnál még a nevet is elírták!) Trianon utóélete című művét citálva.
Az egész írásban egyébiránt egyedül Jászi Oszkár esetében találunk pontos hivatkozást szabadkőműves voltára, persze rá máshol is könnyen ráakadhatunk, mint a Martinovics Páholy tagjára (Ady Endrével együtt). Takaró Mihály stílusa egyébként katasztrófális és ennek még a szerkesztés is alávág egy picit. Mindjárt az írás elején ott találjuk Wilson amerikai elnök képét, amiből azt gondolhatnánk, hogy ő is szabadkőműves volt. (Az angol wikipedia listájában nem szerepel.) A 35 . oldalon a szerző utal arra, hogy a Magyar Szimbolikus Nagypáholy üdvözölte Károlyi Mihályt "mint azon eszmék hatalomra juttatóját, amelyért a magyar szabadkőművesség már évtizedek óta küzdött..." Károlyi vajon szabadkőműves volt? Semmelyik ilyen listában nem szerepel a neve.
Ugyancsak a 35. oldalról kiderül az is, hogy a szabadkőművesség végcéljai pedig: "kozmopolitizmus, atheizmus, és kommunizmus." (Ez kivételesen forrásmegjelöléssel szerepel...)
Végeredményként leszögezhetjük a gyatra felépítése ellenére (az összegzést egy logikus gondolatmenetben nem a végére, hanem az elejére kellett volna rakni) Takaró Mihály írása az ál-tudományosság manipulatív eszközeit jól érvényesíti.
Bár a tanulmány kijelenti ugyan, hogy a szabadkőművesség célja nem a politizálás, de ezt ellentételezi a kommunizmussal, mint végcéllal. Edvard Benesről, mint mélyen elítélendő személyről leírja, hogy szabadkőműves. Ezt megerősíti a cikkhez kapcsolt 34. oldali képaláírás, illetve Skultéty Csaba írása mellett a 45. oldalon található jól kiemelt idézet, mely szerint "Hasznosak voltak az emigrációban a szabadkőműves kapcsolatok". Bemutatja, hogy a trianoni békediktátum kiváltói a külföldi szabadkőművesek. Bemutatja a magyar páholyok tehetetlenségét, utalva arra, hogy a hazai békebizottság tagjai nem voltak politikusok. (Szerintem például Kunfi Zsigmond erőteljesen az volt...) A magyar szabadkőművesek közül kiemeli az amúgy is nemzetietlennek tartott Jászi Oszkárt, de egy szót sem ejt például Ady Endréről...

A végkicsengése tehát, hogy a szabadkőművesség, mint mozgalom és az általa képviselt eszmék (kozmopolitizmus, ateizmus, kommunizmus) károsak és elítélendők.
...."

Kasza Péter Ferenc

Takaró Mihály cikkéhez röviden, de velősen hozzászólt Márton László (a Martinovics páholy egyik ex.főmestere) is az Index Szabadkőművesség fórumán:

"Takaró Mihály, mint sok amatőr "történész" összetéveszti Tomas Garrigue Masarykot, ennek fiával Ian Masarykkal. Tomas Masaryk nem volt szabadkőműves, fia Ian Masaryk az volt."

Utánakerestem az Internetem, s valóban:
"... the son of our first President T. G. Masaryk, John Masaryk, were Freemasons."

Professor Jiri (George) Syllaba, M.D., Doctor of Sciences, 33ø Grand Master

Ennyit Takaró egyik alaptéziséről, hogy Masaryk szabadkőműves volt...



Felhasznált anyagok:

http://www.origo.hu/itthon/20021209hegedus.html

http://www.parokia.net/valasztas2002/takaro_mihaly.html

http://www.fasori.hu/index.rbx/site/teachers/takaro-mihaly

http://www.youtube.com/watch?v=pkQ8G38p8JU

http://kaszapf.blogspot.com/2009/03/trianoni-szemle.html

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=89267467&t=9027376

http://members.verizon.net/~vze244bj/ReadingText/CZECHOSLOVAKIAN_FREEMASONRY_.txt

Kapcsolódó blogbejegyzés:

http://aprofan.blogspot.com/2009/02/trianon-es-szabadkomuvesseg.html

Trianon és a szabadkőművesség

Trianon és a szabadkőművesség

Szabadkőműves propaganda vagy az összeesküvéselméletek kvintesszenciája?

Csak a cím ugyanaz. A Trianoni Szemle című a "Trianon Kutatóintézet tudományos folyóirata" megnevezést viselő újonnan indult lap első számában jelent meg Takaró Mihály: Trianon és a szabadkőművesség című cikke.

A lap még nem került a kezembe, pedig kerestem, de a Váci utcában levő Inmedio hírlapboltban még csak nem is hallottak a Trianoni Szemléről.

Viszont hallottam a Vasárnapi Újság beszélgetését a folyóirat szerkesztőivel. "Trianon egy szabadkőműves klikk műve - idézik a nemrég Párzsban elhunyt történészt a szerkesztők" Fejtő Ferenc orákulum lett, hiszen most, hogy meghalt, már nem tud tiltakozni gondolatai meghamisítása ellen. Ezt és így ő sohasem mondta a könyvében.

Bezzeg amíg élt! Addig valahogy máshogy beszéltek róla:

"A nemzeti oldalt gyalázza a szabadkőműves múmia"

"Nemzet romboló nézetei a magyar közéletről"
"A szabadkőműves történész mindig is ellenséges volt a magyarországi jobboldallal szemben."

De most, hogy meghalt, már ki lehet ragadni egyes kijelentéseit az összefüggéseikből.

Fejtő Trianonnal és a szabadkőművesek szerepével kapcsolatos véleményét a Requiem pour un empire défunt, Histoire de la destruction de l'Autrich-Hongrie című, 1988-ban Párizsban megjelent könyvében fejtette ki, amelyet két év múlva itthon is kiadtak:

Rekviem egy hajdanvolt birodalomért. Ausztria-Magyarország szétrombolása. Ford. Jászay Gabriella és Körmendy Marianna, (Budapest), Minerva—Atlantisz, 1990.

Ebben a 432 oldalas nagy történelmi elemzésben egy rövid alfejezet, azaz néhány oldal foglalkozik a szabadkőművesek szerepével, megállapítva, hogy ők is - a könyv 99%-ában tárgyalt sokkal hatalmasabb politikai erők nagy részéhez hasonlóan - a Habsburg birodalom megszüntetését tartották célszerűnek.

Tehát nem "a szabadkőművesek" rombolták szét a Monarchiát - ezt nem is tudták volna megtenni - de ők is egyetértettek ezzel.

Ezt a könyvrészletet a Nagyoriens kiadványaként 2002-ben megjelent, Márton László szerkesztette Trianon és a Szabadkőművesség (dokumentumok, tanulmányok) című kötet is közölte.

Nézzük meg, hogy mit is írt Fejtő. Gondolatmenetének jó összefoglalása szerepel Horváth Andor: Igaz történet című cikkében, amely a Korunk 1999. novemberi számában jelent meg:

"Alaptétele röviden úgy foglalható össze, hogy a Monarchia nem egyszerűen széthullott az első világháborúban elszenvedett vereség hatására — feldarabolása a nagyhatalmak közös elhatározásának következménye. E döntés hátterében az európai erőviszonyok alakulását kell látnunk a 19. század végén és századunk elején. E tekintetben a szerző véleménye szerint a korszak legfontosabb politikai fejleménye az egységes Németország létrejötte, ennek nyomán ugyanis számolni lehetett a német-osztrák politikai szövetség, s ezzel egy új hatalmi koncentráció eshetőségével. A Monarchia bizonyos körei, maga Rudolf főherceg is inkább az osztrák-francia együttműködés hívei voltak ugyan, amely a 18. század bizonyos időszakaiban jól működött, Rudolf halála után azonban ez az irányzat alulmaradt és az osztrák-német viszony a századforduló után szinte sorsszerűen felértékelődött, egyre szorosabbá vált, végül pedig, az első világháború kitörésével katonai szövetség formáját öltötte. E tézis szerint tehát a Monarchia sorsát az pecsételte meg, hogy a francia és az angol politikusok egy része Németország térhódítását veszélyesnek ítélte országa jövőjére nézve, s e veszély elhárítására a legkézenfekvőbb megoldásnak a monarchia feldarabolását tekintette annál is inkább, hogy ezt a lépést a Monarchia fennhatósága alá tartozó nemzetek önállósulási törekvései is indokolták.

Fejtő elemzése azt is kimutatja, hogy ennek az elgondolásnak újabb tápot adott az első világháború különös kegyetlensége és a közgondolkodás ebből eredő módosulása. Korábbi századok gyakorlatától eltérően a hadban álló felek megsemmisítő győzelemre és az ellenfél feltétel nélküli kapitulációjára törekedtek, ami szükségképpen szemléletváltást vont maga után a békekötés feltételeit illetően is. A monarchia megszüntetése irányába hatott továbbá Fejtő okfejtése szerint az is, hogy a francia politikai és szellemi elit tagjai, különösen a szabadkőművesek, úgy tekintettek az Osztrák—Magyar Monarchiára, mint amely Spanyolország és a Vatikán mellett az idejétmúlt, reakciós katolicizmus bástyája. Clemanceau és a radikális párt hangadó személyiségei meg voltak győződve arról, hogy a francia forradalom művének betetőzésén munkálkodnak, ha Kelet-Közép-Európában a francia mintát követő demokratikus nemzetállamokat hoznak létre. Ettől az elgondolástól természetesen nem volt idegen a francia befolyás növelésének geopolitikai szempontja sem.

A háború kimenetelében és az azt követő békeszerződések kidolgozásában nagy szerepet játszott az Egyesült Államok is. Ami az amerikaiaknak a Monarchiával szembeni viszonyulását illeti, az Fejtő véleménye szerint egy év leforgása alatt számottevően módosult. Wilson elnök még 1917 végén is annak a föderatív megoldásnak a híve volt, amely a Monarchia keretei között lett volna hivatott eleget tenni a nemzetek önállósági követeléseinek — ezt tükrözte a "Seymour-terv" — , egy évvel később, 1918 végén azonban a híres "11 pont" már a Monarchia feldarabolását készítette elő. Az említett okok mellett az amerikai álláspont módosulásához más politikai és katonai tényezők is hozzájárultak — például a szövetségesek közötti titkos szerződések és a bennük rögzített ígéretek ténye. Mindez végképp megpecsételte a Monarchia sorsát. "

Véleményével nincs egyedül, állításai sok tekintetben megegyeznek Romsics Ignác történészi kutatásainak eredményeivel, amit a Détruire ou reconstruire l'Autriche-Hongrie? Franciaország dunai politikájának dilemmája a 20. század elején című írásában fejtett ki.

Kedves Feri bátyánk! Igazán fenéken billenthetnéd újsütetű tisztelőidet onnan a másvilágról!

Források:

http://www.mr1-kossuth.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=69482&Itemid=57

http://www.mr1-kossuth.hu/m3u/003c22a7_3131486.m3u

http://www.hunhir.hu/index.php?pid=hirek&id=4548

http://szentkoronaradio.com/belfold/2008_12_14_ki-az-a-fejto-ferenc

http://forum.gondola.hu/cgi-bin/ultimatebb.cgi?ubb=z_get_reply&f=2&t=006769&m=000007

http://www.epa.oszk.hu/00400/00458/00023/11k21.htm
http://szkp2.blogspot.com/2002/06/marton-laszlo-szerk-trianon-es.html

http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/Hataron_tuli_magyarsag/Magyarsag_kutatas_1995_96/pages/018_romsics.htm


Kapcsolódó blogbejegyzés:http://aprofan.blogspot.com/2009/02/trianon-es-szabadkomuvesseg.html