A bejegyzések listája

2007. szeptember 28., péntek

A pécsi Zsolnay páholy weblapja

A pécsi Zsolnay páholy weblapja (http://zsolnay_paholy.extra.hu/) újabb érdekes anyagokkal gazdagodott.

Egyre bővül a szabadkőművességről magyar nyelven megjelent irodalom listája, talán mára már ez a gyűjtemény tartalmazza a legtöbb és legritkább kiadványok adatait. S egy részüknek az internetes elérhetőségét is:

http://www.zsolnay_paholy.extra.hu/Szk_irodalom.html

Nagyon tanulságosak a régi Irányi Dániel páholyról a helyi Dunántúl című lapból beszkennelt cikkek:

http://www.zsolnay_paholy.extra.hu/dokumentumok.html

A dehonesztáló jellegű, gunyorosnak szánt "leleplezésekből" sok minden kiderül.

A cikkek írója relatíve jól tájékozott, hihetően leírja a páholy berendezését és a sok tag nevét közli, viszont az összejöveteleken elhangzottakról bevallottan nem tud. Ez kizárja, hogy a páholy tagjai közé férkőzött volna be spicli. Ez egyáltalán nem volt akkoriban ritkaság, bizonyíték rá a Berényi Zsuzsa: Iratok a magyarországi szabadkőművesség történetéhez 1918-1950 című könyvében idézett besúgói jelentések. (Sőt, feltételezem, hogy ma is vannak téglák a kockakövek között, hiszen minden államrendszer szükségesnek tartja a civil szervezetek szemmel tartását.)

A páholy és látogatóinak leírása alapján az információforrás feltehetőleg a főmester lakásának - ott volt a páholy - személyzete közül kerülhetett ki. Erre utal az, hogy számos tagot ismert, de nem mindenkit, a páholy berendezésének és a díszítésnek minimális ismeretével rendelkezett de a rituáléról nem számolt be.

A páholy ismert taglistája és a cikkekben közölt tagok neve több helyen eltér, van akiről nem tudott a páholy östörténet feldolgozó cikkíró:

http://www.zsolnay_paholy.extra.hu/multidezo.html

Ennek magyarázata lehet a cikkben szereplő fluktuáció is, egyesek kikophattak a páholytagok közül.

[Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=71722311&t=9027376]



2007. szeptember 27., csütörtök

Fleury, Muratori és a Podmaniczkyak

Még néhány kapcsolat Fleury, Muratori és a Podmaniczkyak között.
FLEURY, CLAUDE névrokonát, (vagy rokonát?) FLEURY, ANDRE HERCULE DE kardinálist levelekkel bombázta Ramsay lovag, aki többek szerint a skót magasfokok kitalálója, hogy megváltoztassa annak rossz véleményét a szabadkőművességről:
ENCYCLOPEDIA OF FREEMASONRY AND ITS KINDRED SCIENCES by ALBERT C. MACKEY M. D.
" The second letter is dated March V, 1737, and is translated thus
I learn that the Assemblies of Freemasons displease your Excellency. I have never frequented them except with a view of spreading maxims which would render by degrees unbelief of ridiculous, vice odious, and ignorance shameful. I am persiuaded that if wise men of your Excelleney's choice were introduced to head these Assemblies, they would become very useful to religion, the State, and literature. Of this I hope to convince your Excellency if you will accord me a short interview at Issy. Awaiting that happy moment, I pray you to inform me whether I should return to these Assembliess, and I will conform to your Excellency's wishes with a boundless docility. But the Cardinal did not agree and he wrote on the margin of the letter in pencil the words, "Le roi ne le veut pas," meaning The King does not wish it."
http://web.archive.org/web/20070619022525/http://www.standrew518.co.uk/ENCYC/MacEncR.htm
Ugyancsak Mackey enciklopédiájában a skót rítus szövegeben előforduló piros betűs szövegek használatának magyarázatánál hivatkozik Muratorira:
"In the Ancient and Accepted Scottish Rite, Edicts, Summonses or other documents, written or printed in red letters, are supposed to be of more binding obligation, and to require more implicit obedience, than any others. Hence, in the same Rite, to publish the name of one who has been expelled in red letters is considered an especial mark of disgrace. It is derived from the custom of the Middle Ages, when, as Muratori shows (Italian Medieval Antiquities) red letters were used to give greater weight to documents; and he quotes an old Charter of 1020, which is said to be confirmed per literas rubeas, or by red letters."
S Muratori neve kőművest jelent, s a Szimbolikus Nagypáholy Páholyháza (amely épp mostanában lényegül át szállodává) a Podmaniczky utca 45. alatt található.
[Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=71716839&t=9027376]

2007. szeptember 25., kedd

Abafi, Fessler és a Podmaniczky család


Abafi, Fessler és a Podmaniczky család (érintőlegesen Mozart)
Abafi Aigner hosszan idézi életrajzi írásának főhősét, Fessler Ignácot, többek között a következő mondatait:
„Besnyőtől fél mértföldnyire, Aszódon, lakott a nemes lelkű báró Podmaniczky, ki, református létére, zárdánk bőkezü jóltevője s gyakran szivesen látott vendége volt. ... megígérte, hogy könyvtárából nehány jó munkával el fog látni, kikötvén, hogy azokat főnökömnek ne mutassam, ... legközelebbi látogatása alkalmával elhozta nekem Fleury és Muratori szabadelvü műveit, ezek tanulmányozását hathatósan ajánlván.”
Majd így foglalja össze a következményeket Abafi:
"E művek harmadszori átolvasása után oda volt Feszler nyugalma, benső világa szétdúlva, szelleme a mystika egéből a földre alásújtva..."
Kik is voltak ezek a szerzők?
"Fleury, Claude (1640–1723) – francia pap és író. ... egyháztörténete: Histoire ecclésiastique (1691–1720. 20 vol.).
Muratorius (Lodovico Antonio Muratori, 1672–1750) – olasz régész és történész. Híres történeti forrásgyűjteménye a „Rerum Italicarum scriptores ab anno… quingentesimo ad millesimum quingentesimum” (27 vol., Milano, 1723–38), ennek kiegészítése az „Antiquitates Italicae medii aevi… usque ad annum 1500” (6 vol., Milano, 1738–42) c. oklevélgyűjteménye."
http://mek.oszk.hu/04900/04919/html/mhmszazadok0049.html
Holl Béla: A teológiai gondolkodásmód alakulása a kora felvilágosodás-kori magyar katolikus papság könyvkultúrája tükrében
"A püspöki és szemináriumi könyvtárakban ... nem ritka a francia Claude Fleury (1650-1723) népszerű és a gallikanizmusnak kedvező egyháztörténeti sorozata.
...
A korai felvilágosodás történeti szemléletű képviselői közül azonban Magyarországon kétségtelenül a legismertebb Lodovico Antonio Muratori (1672-1750) volt.
...
Muratorinak a XVIII. században Magyarországon három kiadása jelent meg, mindhárom fordításban. Ezek közül a legismertebbet, a Della regolta devozione dei cristiani magyar fordítását A keresztény embernek valóságos áhitatossága címmel Egerben, 1763-ban a püspöki nyomda betűivel nyomtatták.
...
A Della carita cristiana ... latin fordításán kívül még egy magyar fordítása is megjelent Bécsben 1776-ban A nagy parantsolatnak, tudniillik a felebaráti szeretetnek igaz magyarázatja címmel.
...
Muratori műveinek terjedését kétségtelenül elősegítették a Mária Terézia, és fia, II. József uralkodása idején a fennhatóságuk alatt álló országokban a vallást és egyházat érintő janzenista-gallikanista ihletésű intézkedések is. Mint ismeretes, ilyen vonatkozásban érte Muratorit a kortársak részéről is, de még inkább a halálát követő évtizedekben a legtöbb vád és gyanúsítás. ... egy szicíliai jezsuita, Benedetto Plazza (1677-1761) ezért a művéért a szerzőt janzenizmussal és eretnekséggel vádolta, ami alól XIV. Benedek mentette fel.
...
Róma diplomatikus választ küldött: „A szerző csak olyan babonás visszaélések ellen harcol, amelyeket az Egyház nem helyesel”. Muratori nézetei Mária és a szentek túlzott tiszteletéről, a parancsolt ünnepek számának csökkentéséről, sőt a népnyelvű liturgiáról, tehát valamelyest hivatalos elismerést is kaptak."
http://mek.oszk.hu/01600/01630/01630.rtf
BERECZ ÁGNES: A janzenizmus hatása Magyarországon Ráday Gedeon könyvtárának teológiai állománya tükrében
"Lodovico Antonio Muratori (1672–1750) személyét a kriptojanzenisták közé sorolják, mivel hivatalosan elfogadta az Unigenitus bullát és elítélte Pascal Vidéki Leveleit is. Ő maga nem került indexre, de egész életében janzenizmussal gyanúsították. Nem alaptalanul, amint Zolnai Béla jellemzéséből kiderül: „A Mária–kultusz ellen ő személyesíti meg a reakciót... kétségbevonva több jámbor csoda hitelét... A katholikus irodalom és tudomány számára több szabadságot követel. A rebellis Pietro Tamburinivel, a páviai janzenizmus fejével, baráti levelezést folytat. ... Ifjú éveiben az augusztinista Enrico Noris lelkes híve, öreg korában titkos ellensége a jezsuitáknak. ... A morálban rigorista. Világnézetében a predesztináció felé hajlik, a tudomány és a vallás szétválasztásáért harcol, kétségbevonva az Egyház illetékességét a hit dolgain kívül.” (i.m. 76–77. pp.)
...
MURATORI, Lodovico Antonio: Britanius Lamindus, avagy Muratorius Lajos Antal A keresztény embernek valóságos áhitatosságáról költ munkája... Eger, Bauer, 1763. (0-3794)
A névtelen fordítás Muratori 1723-ban kiadott híres művét, a Della caritate christiana gondolatait tolmácsolja. Muratori minden vitatott nézete megtalálható benne, de óvatos fogalmazásban. A valóságos hit alapköve Isten szeretete, maga a hit kegyelem; szeretet nélkül minden erőfeszítés hiábavaló – ezek ortodox állítások, ám egyben a janzenisták legkedveltebb hivatkozási alapjai. A további gondolatok erőteljesebb kritikát tartalmaznak: a templomok túl hivalkodóak, feleslegesen cifrák; a szegények gondozását nem végzik elég odaszánással; az egyháznak le kellene mondania vagyonáról és visszatérnie az őskeresztény idők erkölcsiségéhez. Egészében véve Muratori könyve gyakorlatias, reformokat sürgető. A felvilágosodás emberbarát és racionális szelleme elegyedik benne a janzenizmus elveivel.
...
A salzburgi hercegérsek, gróf Colloredo (1732–1812) II. József császár jó barátja volt, és helyeselte az uralkodó egyházügyi rendelkezéseit. 1782-es pásztorlevele nagy visszhangot váltott ki: ebben janzenista szellemű reformokat hirdetett meg. A pásztorlevél helyteleníti a templomok felesleges túldíszítettségét; szorgalmazza a hívek bibliaolvasását; óv a babonás, pogány hiedelmeken alapuló hittől; ajánlja Muratori olvasását; az őskeresztények erkölcsét állítja követendő például. Colloredo pásztorlevelét franciára, latinra és magyar nyelvre is lefordították."
http://www.rgy.hu/ber3.htm
Tetszik figyelni? A szabadkőműves Mozart gazdája janzenista volt.
Egy új Mozart életrajz beharangozója szerint:
"Az ad acta tett mítoszok sorában első Colloredo salzburgi hercegérsek szerepe Mozart életében. A legenda szerint a főpap stupid feudális önkényúr volt, aki minden erejével igyekezett gátat szabni Mozart zeneszerzői kibontakozásának. Braunbehrens most megmutatja, hogy Colloredo nemhogy ókonzervatív nem volt, hanem a felvilágosult abszolutizmus terén még császárán, II. Józsefen is túltett, ráadásul gyorsan felismerte, hogy Mozart kvalitásainak szűk és kicsinyes a salzburgi zenei környezet - többek közt éppen ezért akarta eltávolítani onnan. Pontosabban, akarva-akaratlanul döntésre kényszerítette házi szerzőjét: ha akar, távozzék, de ha úgy dönt, hogy marad, akkor végezzen derekas és tisztességes munkát a nem is csekély fizetésért - és utóbbiban csak a javíthatatlan széplelkek lelnek bármi kivetnivalót. Az sem gáncsolható, hogy az érsek ferde szemmel nézte, amikor alkalmazottja önkényesen három hónapra szabadságolta magát például az Idomeneo müncheni bemutatója miatt. Braunbehrens azt sugallja, hogy Colloredo mindvégig racionálisan járt el, és közvetve voltaképpen elősegítette Mozart döntését, hogy Bécsbe utazzon, és végleg ott telepedjen le, ami aztán fordulatot hozott az európai zenetörténetben."
http://www.halfirka.hu/node/457
S ki lehetett a "a nemes lelkű báró Podmaniczky", aki Fleury és Muratori műveinek elolvastatásával a új szellemi utak felé irányította Fesslert?
Aszódon a családi kastályt "... a „magyarul szép tehetséggel verselő” Podmaniczky János építtette. A földesúr lakhelyének bővítése 1767 és 1772 között zajlott, amikor Jung József az apjuk szellemi örökségét továbbvivő, később báróságra emelt Podmaniczky testvérek, Sándor és ifjabb János részére lakosztályul egy-egy, emeletes oldalszárnyat épített. ... midőn egyszer a két Podmaniczky testvér összeveszett, az egyik, hogy fivérét bosszantsa, közvetlenül a régi mellett, de külön bejárattal építtette fel maga kastélyát."
http://www.kastely.specia.hu/blog/2007/12/05/az-aszodi-podmaniczky-kastely/
Így Podmaniczky János II. (1718-1786) és testvére, Podmaniczky Sándor (1723-1786) jöhetnek szóba Fessler mentoraként, ill. esetleg Podmaniczky József, János II. fia, aki 1756-ban születvén egyidős volt Fesslerrel.
Valószínűleg nem ő, hanem apja vagy nagybátyja lehetett Fesslerrel kapcsolatban, hiszen ha egykorúak lettek volna, valószínűleg másfajta kapcsolat alakult volna ki a "a nemes lelkű báró Podmaniczky" és Fessler között. Tehát vagy Podmaniczky János II., vagy Sándor lehetett, aki "Fleury és Muratori szabadelvü műveit" kölcsön adta.
Viszont a családi légkör meghatározta Podmaniiczky József fejlődését is, aki mecénásként és szabadkőművesként járult hozzá a hazai kultúra és tudomány fejlődéséhez.
Schőn István: Első nemzeti intézményeink megalakulása és a szabadkőművesek
"Miután II. József 1785-ös szabadkőműves-pátense korlátozta vagy megtiltotta egyes "titkos" társaságok tevékenységét, az illuminátusok tovább működtek olvasókörök formájában a legális és illegális szabadkőműves páholyokban. Összejöveteleiket az Orczy-, az Abaffy-, a Beleznay-, a Ráday-házban, továbbá vidéki főúri házakban és vendéglői különtermekben tartják. Ilyen körülmények között találkozott 1790. október 3-án néhány híres férfiú Széchényi gróf házában. Bárány (?), báró Berényi Gábor, gróf Eszterházy Károly, Kazinczy Ferenc, Máriássy István, Nagyváthy János, báró Orczy László, Ócsai Balogh Péter, Pálóczy Horváth Ádám, báró Podmaniczky József, báró Vay József és báró Vay Béla egy "magyar tudós társaság létesítése érdekében" jött össze. Mindannyian szabadkőművesek, "ami talán egyik okát képezte annak, hogy a nemzetnek e rég táplált óhajtását az udvar nem teljesítette". Tulajdonképpen ez az összejövetel tekinthető az 1792-es országgyűlésre készített törvényjavaslat egyik igen lényeges előzményének, hisz megálmodta és előkészítette a Magyar Tudós Társaság megalapítását."
http://peptid.chem.elte.hu/RG/kozl/11.htm
SZINNYEI JÓZSEF: MAGYAR ÍRÓK ÉLETE ÉS MUNKÁI
"Podmaniczky József (podmanini és aszódi báró),
cs. kir. val. b. t. tanácsos és kamarás, főispán, P. János báró és Kisfaludy Zsuzsánna fia, szül. 1756. júl. 29. Külsejét tekintve igénytelen, szikár, kissé púpos voltánál fogva keveset mutatott ugyan, de rendkívül szellemdús és nagyműveltségű férfiú, a ki a tudományt és művészetet egyaránt pártolta és szellemességénél fogva nagy kedveltje volt a szépnemnek. Az ő házánál hallatá magát először Liszt Ferencz hét éves korában; ő volt az első magyar színházi intendáns, midőn magyar főuraink ezelőtt 100 évvel összeállva, a jelenlegi budai várszínházból, akkori udvari színházból magyar nemzeti játékszint akartak alkotni. Angol-, franczia- s olaszországi utazásából visszatérve II. József császár a fiumei kormányzóság tanácsába hívta meg; innét a budai helytartótanácshoz helyeztetett át. 1802-ben Bács-Bodrogmegye főispánjává neveztetett ki. Az 1815-ben Párisban majd három évig székelő számoltató és osztoztató bizottsághoz (a 700 millió hadisarcz forgott kérdésben), Ausztria részéről ő volt kiküldve követül; a dániai Danebrog-rend commendatora lett. Midőn visszaérkezett küldetéséből, megkapta a Lipót-rend nagykeresztjét, de nem fogadta el, kijelentvén, hogy aszódi jobbágyai közt nincs szüksége üres díszjelre. Meghalt 1823. máj. 11. Pesten. "
http://mek.oszk.hu/03600/03630/html/p/p20187.htm
Életéről 2006-ban emlékeztek meg egy aszódi újságban:
Klamár Zoltán: Báró Podmaniczky József (1756-1823), az aszódi szabadkőműves avagy egy protestáns főúr életének mérföldkövei. Aszódi Tükör. XVIII. évf. 8. szám. Aszód, 20-21.
Nem közvetlen leszármazott, de talán a legismertebb a családból Podmaniczky Frigyes, "a m.nemzetgyűlés alelnöke, a Magyar Liberális Párt elnöke, az MTA tagja, a m. kir. Operaház és a Nemzeti Színház intendánsa, a Lipót rend lovagja, „Budapest völegénye” (1824-1907)" Szintén szabadkőműves.
http://mek.oszk.hu/04700/04764/04764.pdf
Egyszóval minden mindennel és mindenki mindenkivel összefügg a szabadkőművességen keresztül (is).

[Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=71635489&t=9027376]

2007. szeptember 14., péntek

Abafi Fesslerről

Abafi Fesslerről

Részletek Abafi Aigner Lajos: FESZLER IGNÁCZ AURÉL című írásából

„A vértanúk története - úgymond Fessler - hatalmasan emlékeztetett második kérésemre: hogy isten engem vértanúvá tegyen. Átláttam, hogy ez a hivattatás szükségképen számos szenvedéssel jár; éjjelezés, hideg és meleg, éh és szomj még a legközönségesebbek. Anyám elve, hogy a tudás és tevés mindég karöltve járjon, arra sarkalt, hogy ily sanyaruságokhoz már most kezdjek hozzászokni. Ennél fogva egész éjeken át virasztottam, a zárda erdejében gyakran eső s zivatarban addig futottam, mig egészen felhevültem és kimerültem, - aztán ismét a hóban szaladgáltam, - nehányszor tövisekkel vérig korbácsoltam magamat, - fogadalommal böjtölésre köteleztem magamat, éhet és szomjat erőm kimerüléseig szenvedtem, és ha egészen elzsibbadva éreztem magamat, meggondoltam, hogy az embereket némelykor az által is megnyerhetjük, ha lakomáikban résztveszünk, és nekem tehát arra is készülnöm kell. Akkor aztán a tulságig kezdtem enni, inni, örvendve jó természetemnek, mely mindezt elbirta. Így folyt ez a következő (1775.) év május haváig.

„Besnyőtől fél mértföldnyire, Aszódon, lakott a nemes lelkű báró Podmaniczky, ki, református létére, zárdánk bőkezü jóltevője s gyakran szivesen látott vendége volt. Mindég szeretett a zárda fiatalabb lakóival mulatni s érdeklődött foglalkozásaik iránt; ilyenek voltak: virágtenyésztés, festés, faragás, dobozok készítése stb. Egyszer az én czellámba is jött, és kérdésére, hogy mivel foglalkozom? azt feleltem: olvasással és tanulással. Ezt igen dicséretesnek találta s megígérte, hogy könyvtárából nehány jó munkával el fog látni, kikötvén, hogy azokat főnökömnek ne mutassam, nehogy ez neki szemrehányásokat tegyen. Meg is tartotta szavát, és legközelebbi látogatása alkalmával elhozta nekem Fleury és Muratori szabadelvü műveit, ezek tanulmányozását hathatósan ajánlván.”
E művek harmadszori átolvasása után oda volt Feszler nyugalma, benső világa szétdúlva, szelleme a mystika egéből a földre alásújtva; meggyőződve eddigi élete, életczélja és meggyőződései helytelenségéről, és tarthatatlanságáról. Óriási erőlködéssel iparkodott azon, hogy vagy eddigi szellemi állapotát ismét helyreállítsa, vagy a mostaniba békét és világosságot hozzon. E czélra az új szövetséget hétszer egymás után olvasta át, azonkivül az egyházi atyák műveit, - bőjtölt és imádkozott, de mind hiába: hite oda volt, és élete sötétséggel elborítva.

A szerzetből való kiléphetés volt minden czélja; ennek elérésére határozta el magát Feszler a legelszántabb lépésekre. Csakhamar kinálkozott alkalom. 1782. febr. 23-kán éjfélkor parancsot kapott, hogy a zárda pinczéjében levő börtönben egy haldoklónak nyujtsa az utolsó szentséget. A szerencsétlen 52 évig volt e börtönben; még 4 társa életben volt, az egyik 50, a másik 42, a harmadik 15, a negyedik 9 év óta. A mit Feszler itt látott és hallott, arról II. József császárt titkos levélben értesítette.

A koczka elesett. Az első lépés meg volt téve, a harcz szerzete ellen megindítva. Feszler sietett a második lépéssel, és még ugyanazon évben jelent meg első műve: „Mi a császár?” (Was ist der Kaiser? 2 füzet. Wien, 1782.), melyben hevesen fordul azok ellen, kik II. József szabadelvű intézkedéseit a vallásra nézve kárhoztatták.
Feszler feljelentése következtében egy napon megvizsgáltattak a birodalom összes zárdái, s a nyert felfedezések azt eredményezték, hogy a zárdai börtönök feldúlattak és megszüntettek.

Lelkiismerete megnyugtatásául, mely nem engedte, hogy oly valláshoz számítsa magát külsőleg, melyhez bensőleg már rég nem tartozott, áttért 1792-ben az evang. hitre, s 1792. jan. 25-én házasságra lépett oly leánynyal, kitől elvált tiz évi boldogtalanság után 1802-ben. Közben az a csapás érte, hogy nevelői állását elvesztette, mivel Carolath herczeg gazdálkodási szempontból kénytelen volt mindén egyébb hivatalnokaival őt is elbocsátani.

Berlinben telepedett tehát meg, 1796. május 6-kán. Eleinte egészen tollára volt utasítva, s így keletkezett egymásután e két történelmi regénye: „'Világhódító Nagy Sándor” (1797.) és „Az achai szövetség”. (1798.)
Amellett mint szerkesztőtárs kiadta Rambach Frigyessel a „Berliner Archiv der Zeit und ihres Geschmacks” néhány évfolyamát, és Rhode J. G.-vel (1801.), majd Fiscber J. C. C.-vel (1802-3.), s végre egyedül (1804-5.) ily czímű folyóiratot „Eunomia, eine Zeitschrift des neunzehnten Jahrhunderts.” (Berlin, 1801-5.)
Feszler sok időt fordított titkos társulatok alapítására, s ilyenekben való részvételre, mire mystikus hajlamain kívül leginkább az szolgáltatta az okot, hogy odahaza nem lelte családi boldogságát, mire szíve vágyódott volna.

Így még Carolathban alapította az „Evergeták szövetségét”, melyről egy külön munkában adott számot. (1804.) Berlinben alapította 1796-ban a „Mittwochs-Gesellschaft”-ot, és 1797-ben a „Gesellschaft der Freunde der Humanität”.
628Ujabb csapás érte őt 1797-ben, midőn felszólitásra orosz ifjak számára nevelőintézetet alapított, és miután ebbe vagyonának nagyobb részét befektette volna, a várt ifjak helyett az orosz czár parancsa érkezett, melyben az intézetet betiltotta.

Ez által kellemetlen helyzetbe jutván, jókor érkezett kinevezése, mint királyi jogi tanácsos vallási és iskolai ügyekben, mely hivatal legalább életét biztosította, s a mellett elég időt nyujtott arra, hogy a szabadkőmivesek szövetségének reformjával nagy erélylyel foglalkozhatott 6 éven keresztül (1796 óta); de az e miatt minden oldalról ellene emelt felbujtások és egyébb kellemetlenségek arra birták, hogy 1802-ben véglegesen kilépjen azon szövetségből, melyért oly sokat tett. Ebbeli nézeteit 3 kötetes műben rakta le. (Megjelent 1801-7.) Megírta a szövetség történetét is 4 folio kötetben, de ez a munkája nem nyomatott ki soha.
Hanyatló egészségének helyreállítására beutazta (1798-99-1802.) Németországot, és ez alkalommal az irodalom és tudomány koryphaeusaival találkozott és összeköttetésbe lépett. Ez utnak emlékezete s kivált Herderrel folytatott beszélgetései a legmélyebb benyomást tették rá s későbbi gondolkodására s nézeteire erős befolyással voltak.

Az utolsó ut alkalmával megismerkedett Wegeli Katalin Máriával, berlini gyáros hátrahagyott leányával, és ezt még az évi november 22-kén el is vette, s vele hosszú boldog házasságban élt.

E szomoru évek alatt majdnem kizárólag irodalmi működésére volt utalva, mint egy ideig egyedüli jövedelmi forrására. Így keletkeztek 1805-9-ig 12 kötetnyi regényes és philosophiai művei.

E korszakban komolyan kezdett foglalkozni magyarországi történelmének kiadásával is; azaz: előfizetők által kivánta annak sorsát biztosítani, mielőtt megírná. Ez ügyben többek közül Engel János Keresztélyhez, a jeles történetíró s buvárhoz fordult, kihez írott érdekes két (német) levele a Nemzeti Muzeum kézirattárában őriztetik. Az egyik Bukowban, 1808. jul. 22-kén kelt és igy hangzik:

„Tekintetes ur! Mélyen tisztelt szentszéki tanácsos ur!
„Midőn a regnicolaris könyvtár jegyzékének megküldéséért szives köszönetet mondanék, megküldöm önnek egyuttal legújabb kisérletemet, honszerelmemet bebizonyítani. „A magyarok három nagy királya” czímű művem előhirnöke egy nagyobb munkának, 20 évi kutatások gyümölcsének, a magyarok oknyomozó történelmének.

E három, Feszler jellemzésére rendkívül érdekes levélből azt tudjuk meg, hogy a „Magyarok történetének” kiadását már 1808-ban tervezte, még pedig eleintén 6 kötetben, és hogy egy, „A középkor szelleme” czímű művet írt, mely soha sem jelent meg, valamint az előbbi sem jelent meg akkor s oly módon (előfizetés útján) és oly terjedelemben.

De vegyük fel ujra Feszler életének elejtett fonalát.
Ha a szükség legnagyobb, isten legközelebb. Feszler helyzete, megerőltetett munkássága s barátai áldozatkészsége daczára, napról-napra türhetetlenebbé vált; ekkor, (1809-ben) mint borult égből éltető napsugár érte őt az a hír, hogy 23 év előtt megjelent nyelvészeti művei alapján a szt.-petervári akademiához van tanárul kinevezve 2500 rubel fizetés mellett. Télnek idején utazott el családjával, és 1810. jan. 13-kán érkezett uj rendeltetése helyére; de szabadelvü előadásai itt is ellenségeket szereztek neki, ugy, hogy félév mulya abbanhagyta tanszékét, és ugyanazon fizetéssel a törvényelőkészítő bizottsághoz neveztette ki magát. Ennek levelező tagja lévén, szabadon választhatá lakhelyét.

Egyedül császári fizetésére utalva, 1813. febr. 25-kén Saratoffba és innen 1815-ki okt. 6-kán Sareptába költözött. E két helyen folytatta s fejezte be 1821. jun. 16-kán történelmi nagy művét, mely számára történelmi irodalmunkban maradandó helyet biztosit.

Közben, 1816. ápr. 2-kán, legfiatalabb leánya halálának napján, vette azt a lesujtó hírt, hogy hivatala fel van oszlatva s fizetése beszüntetve.

E levélnek csak másolata van nálam Kazinczy Gábor hagyatékából: eredetije valószínűleg a gróf Dessewffy család levéltárában őriztetik. E mellett szól az, hogy e másolat mellett van még egymás levél másolata, melyet gróf Waldstein-Sztáray Teréz rokonához, gróf Dessewffy Józsefhez írt 1817. jul. 26-kán, és melyben értesíti, hogy Feszler szomorú sorsának enyhítésére 100 aranyat szándékozik küldeni; ez összeghez már többen hozzájárúlván, az adakozásra Dessewffyt is, mint a „haza egyik Maecenását” felkéri.

641Hogy a nemes grófné igyekezete nem volt eredménytelen, tanusítja Feszler saját vallomása, mely szerint magyarországi barátai s jóakarói segélyezték, és tanusítja a „Tudományos Gyűjtemény”-ben (1818. V. 113. l.) megjelent közlemény: „Feszler prof. földinknek mostani állapotjáról az orosz birodalomban”, melyben nehány adakozó fel is van említve: névszerint: gr. Waldstein Teréz 70 aranyat, gróf Teleki László 100 frt, Balogh Péter 50 frt, Kováchich József Miklós 50 frt, gróf Illésházy István 300 frt, a zágrábi püspök Verhovácz 100 frt stb.
De segélyezték őt oroszországi barátai is, midőn kínos helyzetéről az által értesültek, hogy könyvtára becsesebb részét Pétervárra küldte eladás végett. Mindez azonban kevés lett volna, ha az a szerencsés fordulat be nem áll, hogy 1818. aug. 20-án az orosz czár őt előbbi állomásába vissza helyezi, s fizetését a felfüggesztés napjától utólagosan utalványozza. E nagylelkű intézkedés nélkül talán befejezetlenűl maradt volna a „Magyarok története”, s nyomorban halt volna meg hazánknak egy nagy fia. A czár kegyének további jeléül tekinthette, hogy 14 éves fia a zarskoeseloi nevelő-intézetbe díjtalanul felvétetett.

Midőn az orosz czár végre 1818-ban az evang. hitűeket a többi felekezetekkel egyenjogosította, s evang. szentszék felállittatott; élén egy világi s egy egyházi elnökkel: ennek egyházi elnökeűl, és az oroszországi evang. egyház püspökeűl 1819. okt. 25-kén Feszlert nevezte ki, eddigi hivatalának megtartása mellett.

Ezen, jóllehet túlságos magasztalással éles ellentétet képez a különben szintén könnyen fellángoló Kazinczy Ferencz tanúságtétele. 644Önéletleirásában ugyanis elbeszéli találkozását Martinovicscsal és Feszlerrel, midőn ezek 1787-ben Lembergből Magyarországon át Bécsbe utaztak és gróf Török Lajost meglátogatták; ez őket ebédre kérte, s egyuttal meghivta Kazinczyt is, mondván „Két lembergi professor lesz vendége, kik bíráknak rendeltettek a Budán tartandó concursusban; (?) egyike franciscanus, a másika capuczinus… Kopogának, s a két vendég belépe: egyike (Martinovics) kisded, húsos, barna, kopaszodó; másika magas, nagyorrú, nagy szájú s capuczinus színű arcza is, mint kabátja. Ez hallgató, az a barna beszédes. Nem érzém magamat vonatni az első felé, Feszlertől még vissza is tolódtam.” A. köztük folyt beszélgetést Kazinczy csak homályosan érinti; de valószinűleg Martinovics már akkor kezdte bujtogatásait, s a körül foroghatott a beszéd.

Feszlerről Kazinczy 1825-ben Kis János és Guzmics Izidorhoz intézett leveleiben is emlékezik; barátait arról értesítvén, hogy egy festő barátja, ki 20 évig lakott Szt.-Pétervárott, és most Eperjesen telepedett le, a hol Kazinczy Feszler arczképét látta. „Sokat szóllottam vele Feszler felől. Sándor császár haragszik reá, a nagyok nem akarják ismerni, az okosok nevetik, mert mindennap más a gondolkodása. Közel 70 esztendős, s egy fiatal leányt veve el. Infulát, püspöki süveget teve fel Sareptaban, s mindennel veszekedik. Én egyszer láttam, s kevés pillanatokig, együtt a lenyakazott Martinovicscsal. Feszlert csak Aristidesében szerettem. Nem lehet az én gondolkozásom az ő gondolkozása.”

Magyar történelmi munkái által szerzett érdemeiért a magy. t. akadémia őt 1831-ben külföldi levelező tagjául választotta.
Regényeire nézve Gervinus78-645-1 Feszlert Meissner mellé helyezi, a kiről azt mondja, hogy „Alcibiades”-ével megnyította az öntetszelgős és kimondhatatlan üres történelmi beszélyeket, a melyeket épen úgy, mint a XVII. század termékeit, történelmi költeményekre s költött történetekre lehet felosztani, a mint bennök, vagy a történelem, vagy a költés volt túluralgó. Meissner utjain járt Feszler, ki „Marc-Aurél”-jével megindította történelmi regényeinek sorát.

Munkáiról általában ő maga így itélt élte vége felé:

„Műveimet a kritika nyilvános szava inkább dícsérte, mint gáncsolta… Óhajtottam volna, hogy soha birálat alá nem vették volna puszta aesthetikusok azt, a mi csak a vallásos bölcselkedő előtt birhat némi értékkel. Óhajtanám, hogy műveimet senki időtöltésül kezébe nem vette volna, sem jövőre időtöltésül kezébe ne vegye, mert nem e czélra, hanem időhasználatúl vannak írva számomra és mások számára, kikre nézve a szellem élete, mint nekem, nem könnyelmű játék, hanem szent komolyság, és a kik ugyanazon az úton, mint én, tévednek és haboznak.”

Ilyen volt Feszler mint ember, mint gondolkodó, és mint író!


Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=71286069&t=9027376

2007. szeptember 11., kedd

Supka, mint dublőr

Supka, mint dublőr

Mármint Supka Magdolna, a későbbi neves művészettörténész, Supka Géza szabadkőműves nagymester lánya.

Egy internetes fórumban olvastam, hogy Karády Katalin lábai helyett Supka Magda lábai szerepeltek több filmben is.

Utánanéztem, s valóban:

Karády Katalin életrajza:

"Golfozni jár, mert az a láb szépségét kiemeli, ám a filmeken a közeli felvételek idején mégis dublőzzel dolgozik. Többnyire a ma is jó egészségnek örvendő Supka Magdolna, Supka Géza neves irodalmár, a könyvnapok életre hívójának leánya szolgál modellül Karády helyett. Manna néni egyébként a háború után többedmagával megalapítja a Képzőművészeti Alapot, és nemzetközi nevet szerez művészettörténeti tudásával. "

http://www.szineszkonyvtar.hu/contents/k-o/karadyelet.htm


Karády Katalin:

"Golfozni járt, mert az kiemeli a láb szépségét, a filmekben mégis Supka Magdolna (a nemrégiben elhunyt kiváló művészettörténész) „kölcsönözte” a lábát."

http://www.tusarok.org/rovatok/cikk.php?id=1819

Rossz bornak is kell a cégér:

"... Halálos tavasz (tetszik tudni, ez az a film, amelyikben oly csábosan táncolt Karády Katalin - Supka Magdolna lábain) ..."

http://www.mno.hu/index.mno?cikk=213680&rvt=68&PHPSESSID=2e1f562a8b1b59b4d0a1f5e2a316a902&pass=2


[Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=71158081&t=9027376]

2007. szeptember 7., péntek

Fessler Ignác Aurél, a szabadkőműves

Fessler Ignác Aurél, a szabadkőműves

Szemem elé került egy eszmetörténeti dolgozat, amelyik Fessler Ignác Aurélnak Marcus Aureliusról írt könyvét elemzi, s bár megemlíti Fessler szabadkőművességét, de nem ismeri mélyebben annak a szabadkőművességet megreformáló - szertartás átdolgozó - munkásságát.

http://minerva.elte.hu/mfsz/MFSZ_9813/98_Hell.htm

Ennek kapcsán utánanéztem Fessler munkásságának az interneten, s nagyon érdekes információkat találtam életéről és tevékenységéről. Ezek közül mutatok be néhányat.

Kezdjük Hell Judit fentebb megemlített tanulmányával:

"A szabadkőműveseket illetően Fessler ismeretei alaposak, tapasztalatai gazdagok voltak: ezek alapján győzte meg a herceget, hogy a valódi szabadkőműves szellem a felvilágosodás szelleme, amelyből azonban a páholyokban csak színjátékokat csinálnak. A feladat tulajdonképpen bensőleg volt kényes Fessler számára, hiszen ő maga is szabadkőműves elvi álláspontot foglalt el, s a herrnhuti Herzensreligion elve is — mint látni fogjuk — közel állt hozzá."

Fessler szabadkőművességet megreformáló munkájáról így ír FEKETE IGNÁCZ: A SZABADKŐMŰVESSÉG RÖVID TÖRTÉNETE című 1891-ben megjelent művében:

"Az 1703-ban az angol nagypáholy védelme alatt Freiburgban alapított «Royal York zur Freundschaft» páholy 1778-ban kivált a német országos nagypáholy kebeléből s szintén a magas fokokat fogadta el. A reformtörekvéseknek e páholyban volt a legtöbb hive. Ezek megbízták Fessler Aurél Ignáczot, a magyar születésű s nevelésü szerzetest, későbbi lembergi tanárt s jeles történetírót, a reform keresztülvitelével. Fessler a magát különben is anyapáholynak nevező páholyt 1798-ban nagypáholylyá alakította, alkotmány- és szertartáskonyveit átdolgozta s a német nagypáholyok között 1801-ben szabadkőműves egyesületet alkotott."

http://www.fszek.hu/?tPath=/view/&documentview_type=save&documentview_site=2679&documentview_id=5784

Kissé részletesebben szól erről Hollós László: A SZABADKŐMŰVESSÉG TÖRTÉNETE KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A MAGYAR SZABADKŐMŰVESSÉG FEJLŐDÉSÉRE című 1873-ban kiadott könyve:

"De ennél még sokkal nagyobb horderejű lökést adtak a reform ügyének a berlini „Royal York” kebelében F e s s l e r Ignácz Aurél által foganatba vett újítások. Fessler, még mint a Carolath herczegi gyermekek nevelője megalapította az evergeták (azaz jóltevők) szövet- ségét, kőművesi alapon, államtól és egyháztól szorosan elkülönítve. A szövetség azonban csak kísérletnek bizonyult s megalapíttatása után nemsokára összement. Fessler Lembergben lépett a szövetségbe 1783-ban, honnan 1796. jún. 2-án a berlini „Royal York” páholyhoz affiliáltatott, melynél a ”Conseil Sublime”-be is meghíva lőn. A páholy azon megbízást ruházta rá, mint kőművesi dolgokban szép jártasság- gal bíró férfiúra, hogy e páholy összes rituáléit revideálja és dolgozza át. Ő nagy szorgalmával rövid időn nem csak e föladatot oldotta meg sikeresen, hanem alkotmánykönyvet is készített és keresztül vitte, hogy a Royal York nagy páholylyá constituálta magát, helyettes nagy- mesterévé Fesslert híván meg. Ő azonban nem soká maradt meg e minőségében, mert félreértések következtében, melyekhez talán Fessler természetének szögletessége is adhatott tápot, megválni kényszerült a Royal Yorktól és freibergi páholyába vonult vissza.

Fessler sajátszerű műve a scientificus-szabadkőművesszövetség megalapítása, mely 1802-ben egy egységesülési acta alapján jött létre. A szövetség czíme megmondja sajátképi czélját is, mely a kőművesség tudományos fejlesztésében állott és e czélra a kőművesség színét javát egy külön testületbe iparkodott összehozni. "

http://www.fszek.hu/?tPath=/view/&documentview_type=save&documentview_site=1327&documentview_id=2753

De hát ki is volt ez a sokoldalú ember?

Az Életrajzi lexikon száraz szövege szerint:

"Fessler Ignác Aurél

(Zurány, 1756. máj. 18. - Szentpétervár, 1839. dec. 15.): történetíró, az MTA kültagja (1831). Kapucinus barát volt, a rendből azonban kilépett. 1784-ben a lembergi egy.-en a keleti nyelvek tanára lett, de egy. aufklärista színműve miatt ezt az állását is elvesztette. 1791-ben protestáns hitre tért. 1796-tól Berlinben élt, ahol többek között Fichtével együtt a szabadkőművesek szervezeti programján dolgozott. 1809-ben Pétervárra hívták a keleti nyelvek és a bölcsészet tanárául. 1810-ben Szaratov vidékén nevelőintézetet alapított, 1820-ban helyi ev. szuperintendens, 1833-ban oroszo.-i ev. főszuperintendens lett. Mo. történetéről külföldön írt összefoglaló fő műve - amely elsősorban a középkort részletezi - kultúrtörténeti szempontból is jelentős anyagot dolgozott fel, de már jelzi áthajlását a felvilágosodás eszméitől a romantika ellenforradalmi idealizmusa felé. Több misztikus, pszichologizáló történelmi regényt is írt. - F. m. Mathias Corvinus König der Hungarn und Grossherzog von Schlesien (I-II. Breslau, 1793-94); Attila, König der Hunnen (Breslau, 1794); Die Geschichte der Ungern und ihrer Landsassen (I-X. Leipzig, 1815-25); Dr. F. s. Rückblicke auf seine siebzigjährige Pilgerschaft (Breslau, 1824). - Irod. Abafi Lajos: F. I. A. (Századok, 1878.); Koszó János: F. I. A. a regény és történetíró (Bp., 1923); Fenyő István: F. Oroszországban (Irod. tört. Közl. 1963. 6. sz.)."

Ennél színesebb, de egyoldalúbb az Evangélikus Élet évfordulós emlékcikke:

"A szabadkõmûves irányzattal is foglalkozott."

http://www.evelet.hu:8080/ujsagok/evelet/archivum/2006/21/104

BERECZ ÁGNES: A janzenizmus hatása Magyarországon Ráday Gedeon könyvtárának teológiai állománya tükrében című írásában - amely a Magyarországi Református Egyház Dunamelléki Egyházkerülete Ráday Gyűjteményánek weblapján található. (dr. Berecz Ágnes a gyűjtemény igazgatója):

"Fessler Ignaz Aurel (1756–1839) születése révén hagyományosan magyar szerzőként szerepel, noha kizárólag német nyelven írt. Fiatal éveit Magyarországon töltötte, Győrben és Pozsonyban tanult, majd a besnyői kapucinus kolostorban időzött. 1779-ben Bécsbe települt, és ebben a korszakában – döntően olvasmányélményei alapján – meggyőződéses janzenista lett. Pár évvel később a felvilágosodás híve, szabadkőműves; a 19. század elején azonban – ekkor már Berlinben él – ismét visszatér a janzenizmushoz; de egyre inkább valamilyen meghatározhatatlan misztika felé hajlik. Végeredményben egész életében sodródott eszmék, országok és magánéleti válságok közepette – sok hányattatás után Szentpéterváron halt meg, mint az orosz evangélikus egyház szuperintendense. Életrajzát maga írta meg Rückblicke címen, 1824-ben. Zolnai Béla hosszú fejezetben méltatja pályáját (pp. 73–85.); Koszó János monográfiát írt róla (Fessler Ignác Aurél, Bp. 1923)."

http://www.rgy.hu/ber3.htm

Kazinczy Ferenc véleménye:

"Tudvalevőleg e nyughatatlan vérű ember, az ág. hitvallást elhagyva, katholikussá lett, majd a kapucinusok szerzetébe lépett. Aztán beállott szabadkőművesnek, majd visszatért ősei hitére s megnősült, de nyughatatlan természete újabb bajok forrása lett. A szabadkőművesek 1802-ben minden páholyból való kilépésre rákényszerítették ; első feleségétől is kénytelen volt elválni és e pöre szintén 1802-ben ért végett. Majd újra házasodik, Berlin mellett birtokot vásárol - - de csakhamar kénytelen azon is túladni s nyomorba jut. Végre 1810-ben az orosz kormány Sz.-Pétervárra hívja meg a keleti nyelvek tanárának. Eseményekben továbbra is gazdag pályafutását, mint ág. év. fősuperintendens, Sz.-Pétervárott végzi be 1830-ben, 83 éves korában. A sors így hozza össze e két magyart: Rombauert és Fesslert � Oroszországban ! E beszélgetés eredményéről szólván, ezeket írja Rombauer elbeszélése nyomán Kazinczy Kis Jánosnak : Sándor, az orosz czár, haragszik Fesslerre. A nagyok nem akarják Fesslert ismerni s az okosak kinevetik. Ez alig is lehet másképen, mert "minden nap más meg más. Közel 70 esztendős s egy fiatal leányt vesz el. (Ez a 3-ik felesége !) Infulát, püspöki süveget tesz fel Sareptában (mint Herrnhuter) s mindennel veszekedik. . . Nem lehet az én gondolkozásom az ő godolkozása" "

http://www.mke.hu/lyka/03/3-3-7-kronika.htm

1802-s válásával is kapcsolatosak egy nővérünnepen mondott beszédének nőkkel kapcsolatos részei:

"On the first day of January, 1801, Ignaz Aurelius Feßler spoke at a Grand Freemasonic lodge in Berlin in a meeting titled, Fest der Humanität (Gerlach 370). The title of his address was, Über die Bestimmung und Bildung des weiblichen Geschlechts. Feßler was a professor (of theology, Oriental languages, and history), a freemason, a priest, and a legislator. Soon after he converted to Lutheranism he "contracted an unhappy marriage, which was dissolved in 1802," after ten years.10 This speech about the calling and role of women was given at the close of his apparently difficult and endured marriage. Those gathered at the lodge for the quasi-Masonic meeting were male Freemasons and their wives, mothers, or daughters (Gerlach 379).

Copyright © 2005. All Rights Reserved. 18 While proclaiming that society had made significant progress in finding the path to a compassionate life and embarking thereon, Feßler discussed "der höhere Beruf des weiblichen Geschlechtes." He began with a poem that praised women as the thread or braid of a heavenly rose in the tapestry of earthly life, saying that gentle persuasiveness (an attribute of women that 10 The 1911 Edition Encyclopedia. 1911Encyclopedia.org. 03 May, 2003. Women and Freemasonry ought to be coveted), though not conventional, would erase conflict and riotousness (Gerlach 371).

"Das Weib soll ihre erhabne Bestimmung erkennen, würdigen und achten." What is the calling that women ought to fulfill with respect to men and humanity? ...soll das Weib in dem Manne die Menschlichkkeit hervorrufen, sein Gefühl der Beduerfnisse zur freien Selbsttätigkeit erheben, in das ungeregelte Spiel seiner Kräfte Ordnung und Harmonie bringen, seine Schöpfungen den Formen der Schönheit anpassen und seinen Charakter durch das aufgedrückte Siegel der Humanität vollenden.

The Freemasons and their female guests were told that there was a "magic" associated with this gender that would bring joy and harmony to the soul; order, beauty, tolerance, and joy are the four essential points in the female realm, according to Feßler. But the relationship between men and women was to be equal. "Nicht der Mann, nicht das Weib, sondern der in beiden vereinigte und vollendete Mensch soll die Natur beherrschen, soll wirken, damit etwas werde, soll ordnen und verschönern, was geworden ist" (Gerlach 373). If pride overcomes society, there will never be nobility in leadership, poised characters in citizens, order and harmony in the world, nor freedom, "solange das Weib unter uns und nicht neben uns steht." The progress of humanity was dependent upon the relationship between men and women, as also the successful implementation of the characteristics evident in women into society. There was to be fidelity and mutual respect between the sexes, and whatever station in society one found oneself, these attributes were to govern actions."

(Casey R. Huffmire: Women and Freemasonry in France and Germany, 2005, The Sophie Journal, Articles and resources about works by German-speaking women)

http://sophie.byu.edu/sophiejournal/New/Huffmire-format.pdf

A Wikipédia egy angol és egy bővebb német nyelvű cikkben foglalkozik Fesslerrel:

http://en.wikipedia.org/wiki/Ignaz_Aurelius_Fessler

http://de.wikipedia.org/wiki/Ignaz_Aurelius_Fe%C3%9Fler

Persze számunkra Abafi Aigner Lajos, a neves szabadkőműves történész életrajzi írása lenne a legérdekesebb, amely 1878-ban jelent meg Fessler Ignác Aurél címen (Századok). Ez sajnos egyelőre nem érhető el online...

[Ebben, mint később kiderült, tévedtem: http://aprofan.blogspot.com/2007/09/abafi-fesslerrol.html]

Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=71055307&t=9027376

2007. szeptember 6., csütörtök

Az Ősi és elfogadott skót rítus székháza - Edinburgh

Az Ősi és elfogadott skót rítus székháza - Edinburgh


Látogatás a GLOS (Grand Lodge of Antient Free and Accepted Masons of Scotland) edinburghi székházában.

Edinburghben a jelenlegi (a második) épület címe:

96 George Street,

Edinburgh, Scotland, EH2 3DH.

http://maps.google.com/maps?hl=en&q=WC2B+5AZ&um=1&sa=N&tab=wl

Az épület Edinburgh közepén található, az Újváros (New Town) Princes Streethez legközelebb eső sugárútján. Tehát a Princes Streetről indulva a keskeny Rose Street-et követő széles úton balra fordulva kell haladni, míg a 96-os számot el nem érjük. Ez az George Streetet keresztező Frederick és Castle Street között félúton van.

http://anzmrctour.org/images/FreemasonsHall3.jpg

http://www.grandlodgescotland.com/index.php?option=com_content&task=view&id=214&Itemid=1

Nagy meglepetésemre az épület falait szinte beborították a Fringe fesztivál egyik szinházi leágazásának, az Assembly-nek a plakátjai. Mint kiderült, évek óta a székház páholyait augusztusban fesztivál színhelyként hasznosítják:

http://www.edinfilm.com/locations/Freemasons-Hall

Idén az Universal Arts Theatre keretében funkcionált, Majestic és Mysterious néven egy nagyobb és egy kisebb színházi teret alkottak páholyai:

http://www.universal-arts.co.uk/producers/zal/plans/majesticplan1-125.pdf

http://www.universal-arts.co.uk/producers/zal/plans/mysteriousplan1-125.pdf

Idén feltűnt bennük virtuálisan többek között Hitler, Gogol Revizorja (román vendégjáték) és Marlene Dietrich is:

http://www.universal-arts.co.uk/producers/uat_programme.php

Mivel az idegenvezetések így csak a kiállításra szorítkoztak és nem lett volna időm más napon visszajönni, hát önállóan néztem meg az érdekességeket.

Először is azt kellett megállapítanom, hogy sokkal kisebb - mind térben, mind kiállított anyagban - mint a londoni. Nagyon szeretik Burnst, büszkék szabadkőművességére és számos kép és dokumentum foglalkozik ezzel a ténnyel. A következő jellegzetesség a skótság - sok tartánmintás kötény volt kiállítva - volt egy mozgalmuk egy időben, amelyik ezt propagálta - és gyakoriak voltak a skót szoknya fölött hordott kötények is.

Külön emléktárgy bolt nem volt, a könyvtár előterében lehetett néhány könyvet és csecsebecsét kapni. Online boltjuk sokkal gazdagabb és skótosabb:

http://www.grandlodgeshop.com/

http://www.grandlodgeshop.com/list/sporrans.html

http://www.grandlodgeshop.com/list/sgian_dubhs__dirks.html

A Nagypáholy weblapja ugyan rengeteg információt tartalmaz, de talán kevésbé látványos mint az UGLE honlapja:

http://www.grandlodgescotland.com/

http://www.grandlodgescotland.com/index.php?option=com_content&task=view&id=24&Itemid=1

Idén májusban itt tartották meg az ICHF (International Conference on the History of Freemasonry) háromnapos konferenciáját, amelyen több magyar előadás is elhangzott:

http://www.grandlodgescotland.com/index.php?option=com_content&task=view&id=286&Itemid=115

Talán nem véletlen, hogy éppen színházi előadások voltak a székház páholyaiban, hiszen ami kevés ismeretem van a magas fokokról, aszerint a teátralitás igen nagy szerepet játszik bennük. Az egyik Edinburgh-ben kezembe került könyv kifejezetten azt az összefüggést elemezte számos nézőpontból:

Theatre of the Fraternity: Staging the Ritual Space of the Scottish Rite of Freemasonry, 1896-1929

University Press of Mississippi (October 1996)

A mintegy negyedóráig a nézegetett könyv számos, a skót rítus szertartásaihoz készített díszletet és festett háttérképet mutatott be, továbbá az "eljátszott" szerepekhez tartozó egzotikus kosztümöket.

A kiadványt főként a Minnesotai Egyetemen levő Weisman Art múzeum munkatársai készítették a múzeum anyagait felhasználva, s egy kiállítás is nyílt ezzel a címmel 1996-ban. Ennek webesített változata megtalálható a múzeum archívumában:

http://www.weisman.umn.edu/exhibits/TofF/TofF.html

http://www.weisman.umn.edu/exhibits/TofF/Costume.html

http://www.weisman.umn.edu/exhibits/TofF/Sets.html

http://www.luckymojo.com/fmexhibit.html

Edinburgh könyvesboltjaiban még kevesebb szabadkőműves könyv volt, mint Londonban, az éppen akkor tartott könyvfesztiválon az ujdonságok között egy se volt.

Pedig egy közkeletű vélemény szerint a skótok között arányait tekintve négyszer annyi szabadkőműves van mint Angliában, persze ezt a Nagypáholy cáfolja:

"With regard to the statistics which supposedly show that Scotland has more Freemasons per head of the population than any country in the world and four times more than England I regret that this is totally inaccurate."

http://www.grandlodgescotland.com/index.php?option=com_content&task=view&id=72&Itemid=29

De hogy mennyi az annyi, azt sajnos nem tudjuk meg a skótokról...

[Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=71036612&t=9027376]

A testvériség mint üzlet

A testvériség mint üzlet


A londoni szabadkőműves ajándékboltokban még szabadkőműves kis macikat is kapni - kötényben, kesztyűben
Tegyük hozzá, szabályos öltözetben. Master Mason, Worshipful Master, London Grand Rank Association és Mark Mason Teddy Bear-ek - mind a megfelelő köténnyel, szalaggal.
Egyébként a Greet Queen Street túloldalán levő szabadkőműves üzletekben is rengeteg megvásárolható csecsebecse volt a regáliákon kívül. Például szabadkőműves emblémával (vonalzó és szögmérő) ellátott golflabdák, nyakkendők, övek stb:


http://www.letchworthshop.co.uk

Ugye bármit át lehet alakítani szabadkőművessé, ha ráteszik az emblémát. És rá is teszik, hadd virágozzon az üzlet.
A golflabdákkal még azt is eljátszották az egyik kirakatban, hogy a mini Jákin és Boáz oszlopok tetejére tették őket gránátalmának...
Tudákosságomból fakadóan viszont találkoztam már az interneten olyan cikkel, amelyik a regáliák gyártásának, kereskedelmének olyan üzleti módszereit is bemutatta a profit fokozására, mint pl. a taglétszám emelkedése érdekében a belépések ösztönzése, új termékek bevezetése érdekében új fokozat kitatálása stb.
Ebben van a "lé", nem az én "tudákosságomban"...
A cikk a regáliák gyártásának, kereskedelmének üzleti módszereiről: Harriet McBride, Ph.D.: Business & the Brethren
Scottish Rite Journal, May-June 2006
http://web.archive.org/web/20100620045131/http://scottishrite.org/web/journal-files/Issues/may-jun06/mcbride.html
Részletek:
America’s “Great Fraternal Movement” spawned regalia houses devoted to supplying the paraphernalia, equipment, and furnishings for fraternal orders. M.C. Lilley & Co. of Columbia, Ohio, was the largest such company in the world.
...
In the years from 1865 to 1918, a massive social phenomenon spread across the United States as millions of men joined thousands of lodges affiliated with hundreds of secret fraternal societies. It was termed “The Great Fraternal Movement.” At the moment of its greatest popularity, 1890 to 1915, one in every five American men belonged to one or more fraternal societies.
...
As the lodges required special products—publications, supplies, equipment, furnishings and regalia—a separate industry developed to meet the requirements of this niche market. The concerns of this specialized industry and those of the fraternal lodges intertwined.
...
In the late 1850s Siebert’s nephew John Siebert, and his close friend and lodge brother Henry Lindenberg obtained equipment and began publishing a German-language fraternal tabloid newspaper, Der Odd Fellow. This venture was moderately successful, thanks in part to Henry Lindenberg’s salesmanship. Correspondence from later years suggests that early on Henry actively worked to build membership in the lodges and at the same time solicited subscriptions to his publication from the new initiates. Lindenberg’s activities at this time are the first evidence of a mutually beneficial relationship between a business and a fraternity.
...
In 1881, The M.C. Lilley & Co. began a new publication: The Masonic Chronicle. The format of this paper was identical to that of The Odd Fellows Companion, but the content—lodge news, calendars of events, etc. was aimed at Freemasons, and Knights Templars in particular. Some of the editorials and general treatises were the same for both papers. Undoubtedly, the business technique—using a publication to promote activities that required the purchase of goods from the publisher—was successful.
...
Even without its monthly publications, The M.C. Lilley & Co. actively promoted and encouraged the expansion of fraternalism, devising new degrees as a means of enlarging markets for the company’s clothing products. The inside back cover of Catalogue 143, Costumes, Supplies and Paraphernalia for the Ancient Order of Hibernians is a full-page advertisement (see below right) for a “Swift New Side Degree.” Along with a few sketches of men in costumes, the text says:
This is it . .Get It! The Sons of Osiris is a New Degree of initiation, with new features to interest lodge members, induce a larger attendance and make meetings more lively and interesting—A ritual that will put life into your lodge and attract new members.
...
World War I signaled the end of the Great Fraternal Movement, and the popularity of fraternalism as a social form had diminished considerably by mid-twentieth century. With a waning customer base, regalia as a singular product line was no longer profitable. M.C. Lilley & Co. closed its doors in 1953. True to history, the fortunes of the regalia houses paralleled that of the organizations they served. The unique interrelationship between the regalia houses and the fraternities remained strong for some eighty years. That relationship, and that moment in time provides a fascinating chapter in the history of fraternalism and the history of American business.
Editor’s Note: This article is excerpted from Dr. McBride’s article, “Business and the Brethren: The Influence of Regalia Houses on Fraternalism,” from Heredom, vol. 12 (2004), pp. 163–201.
[Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=71025147&t=9027376
és http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=71015643&t=9027376]

2007. szeptember 3., hétfő

A londoni Freemason's Hall

Látogatás az UGLE (United Grand Lodge of England - Anglia Egyesült Nagypáholya) londoni székházában.

Nyári szabadságomat Angliában és Skóciában eltöltvén alkalmam nyílt arra, hogy meglátogassam Londonban és Edinburghben a szabadkőműves székházakat.

Londonban a jelenlegi (a harmadik) épület címe:

60 Great Queen Street

London WC2B 5AZ

http://maps.google.com/maps?hl=en&q=WC2B+5AZ&um=1&sa=N&tab=wl

Az épület London szivében található, nem messze a Covent Gardentől, a Greet Queen Street a Kingswayre merőleges kis utca. Talán a legegyszerűbben úgy közelíthető meg gyalogosan, hogy a British Múzeum főbejáratával szemben kezdődő Museum Streeten elindulunk, a High Holbornt keresztezzük (ekkor már a nevezetes Drury Lane az utca neve) s úgy 10 perces séta után feltűnik a Freemason's Hall impozáns főhomlokzata.

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/6/60/Freemasons.hall.london.arp.750pix.jpg

http://www.grandlodge-england.org/fmh/construction.htm

A bejárat a Greet Queen Streetről nyílik, úgy az épület közepe tájékán.

Habár a Múzeum és könyvtár regisztrált múzeum és ingyenesen látogatható, a bejáratnál be kell írni a nevünket egy vendégkönyvbe s egy Visitor feliratú kitűzővel lehet meglátogatni az épületet. Az állandó kiállítást az első emeleten levő könyvtáron áthaladva érhetjük el, az ideiglenes kiállítások - most a Tokens of Unwritten Lives című - az alagsorban vannak.

Az állandó kiállítás fantasztikusan gazdag anyaggal rendelkezik, néhány jelenleg is használt szertartási tárgy is ki van állítva. pl. a Nagypáholy Kardja. (A tárlóban levő egyforma hosszúságú négy kard közül az egyik a lángoló kard, vagy lángpallos volt.)

A kiálításokról érdemes megnézni a múzeum honlapját:

http://www.freemasonry.london.museum/

Hétköznapokon 10-17h között van nyitva, majdnem minden egész órakor kezdődik egy vezetés.

A könyvtár is ingyenesen használható egy nagyon részletes személyi információkat kérő lap kitöltése után. (Név, cím, lakhely, munkahely, szabadkőműves-e az illető, stb.)

Állománya helyben és az interneten keresztül is kereshető:

http://www.freemasonry.london.museum/catalogue.php

A kikért könyveket rövid időn belül kihozzák.

Sajnos az emléktárgyak boltját éppen felújították, így azt nem volt módomban megtekinteni, de az interneten keresztüli vásárlás most is rendelkezésre áll:

http://www.letchworthshop.co.uk/

Szerencsére a bejárattal szemben a Greet Queen Streeten két szabadkőműves bolt is van, s így pótlékként azokat néztem meg. A rituális kellékekek gazdag tárhaza mellett vagy inkább helyett engem inkább a könyvek érdekeltek. A megvásárolható művek nagyobb része belső kiadvány volt - nálunk a Kelet újabban csak belső terjesztésű, nem kellene ez ügyben az UGLE példáját követni? - és mintegy 20-25 könyvesbolti forgalomban is levő könyvet láttam.

Megjegyzem, hogy a könyvesboltokban sem volt az általam előzetesen elképzelt bőségű szabadkőműves kiadvány, a Trafalgar Squareen levő, kicsinek nem nevezhető Waterstoneban pontosan 13 különböző könyvet találtam az ezoterikus művek között.

[Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=70932514&t=9027376]

A legolvasottabb bejegyzések

Blogarchívum