Halállal kapcsolatos szimbolika a szabadkőművességben

A beavatásnál, azaz az inasfok rituáléjában a sötét kamrában, másnéven az elmélkedés kamrájában található az asztalon koponya, esetleg lábszárcsontokkal is kiegészítve.

A mesterré avatásnál a terem közepén helyezkedik el egy koporsó, rajta lehetőleg két koponya és előtte pedig egy teljes emberi csontváz. A koporsót helyettesítheti a tápisz (szőnyeg) koporsót ábrázoló szövése. Hogy a csontváz ma is követelmény-e, azt nem tudom, de az 1900-as évek elején még az volt. Ezt bizonyítják a korabeli szertartáskönyvek leírásai és a Nagypáholyház lefoglalásakor készült beszámoló:

"Hosszú téglányalakú helyiség, emberi koponyák és csontokkal díszített feketeleples falak, középen koporsó, azon két szembenálló emberi koponya és előtte egy fekete lepellel letakart emberi csontváz. A koporsó körül három hatalmas kandeláber, a negyedik helyén a páholy zászlaja áll. Kétoldalt hosszú sorokban, katedrálisra emlékeztető zsöllye űlések, mindegyik elé egyenes kard leszúrva." (A szabadkőművesség bűnei, Írta: Barcsay Adorján, Kiadja: Az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga, 1921.)

Persze ezek a rituálék is változhatnak, változhattak, lehet, hogy mára már csak virtuálisan, szimbolikusan vannak jelen ezek, de jelen vannak, hiszen a halállal kapcsolatos szimbolika integráns része a szabadkőműves szellemiségnek.

[Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=61207249&t=9027376]

A szabadkőműves beavatásról

Véleményem szerint - amit René Guénon: Megjegyzések a beavatásról / Kvintesszencia Kiadó című műve alapján alakítottam ki - a következőkről lehet szó:

A beavatás tulajdonképpen két különböző, azonban a gyakorlatban egyszerre lezajlő aktusból áll, az iniciációból (a tényleges spirituális beavatásból, Guénon szerint ekkor történik meg a transzcendencia átadása) és az affiliációból, a szervezetbe való befogadásból, amikor az azzal kapcsolatos adminisztrációt, a titkos jelek, szövegek megtanítását lebonyolítják.

Guénon hangsúlyozza, hogy megfelelő érzékenység, lelki alkat és szellemi felkészültség nélkülözhetetlen az iniciációhoz, ez részben megfeleltethető a mások által előzetesen már szabadkőművesnek tekintettek leírásának, de amit én (szerintem pontosabban) csírának nevezek. Tradicionalista felfogásához híven természetesen Guénon szerint ebben a lépésben transzcendens örökség adódik tovább, én a magam sültmaterialista felfogásából kiindulva ezt inkább a résztvevő lelkiállapotának megváltozásával, megváltoztatásával helyettesíteném. Tehát csupán pszichológiai hatásnak tekintem, annak is a befogadó lelkivilágától és a beavatási ceremónia hatásosságától függő mértékben. Ez a kettő persze szorosan összefügg, ezek megfelelése esetén jöhet létre egy misztikus, katartikus élmény, vagy meg nem felelése esetén a totális csőd, a teljes értelmetlenség és nevetségesség érzése.

Továbbmenve, a bevatáskor létrejött transzcendentális, vagy szerintem pszichológiai hatás még kevés, annak fenntartásához és továbbfejlesztéséhez Guénon szerint is számos további lépés, önfejlesztés, közösségi szertartások, további "transzcendens" behatás szükséges. Fenntartom tehát véleményemet, hogy a "kifejlett" szabadkőműves nem a beavatás "terméke". A következő vélemény csak az affiliációra igaz: "...(a beavatás) során testvérré válik aki ezentúl a világ összes páholyban részt vehet a munkán...".

Egyébként Guénon többször is megjegyzi, hogy ezekkel a fogalmakkal még a beavatási szervezetek tagjai sincsenek gyakran tisztában.

Ami viszont a szabadkőműves beavatás költészetét illeti, azért senki ne gondoljon valami éterien poétikus dologra; én inkább Poe-t vagy Hoffmann-t asszociálnám ide, figyelembe véve ennek a halált és újjászületést idéző rítusnak a kellékeit (koponya, csontváz, gyertya, kenyér és víz, tőr, kardok, fekete kendő a szemen, s különösen az ősi eskü horrorisztikus büntetései az árulók részére).

Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=29244613&t=9027376