Szombathelyen viszonylag későn alakultak szabadkőműves páholyok. Az első a csúcsidőszakban száz taggal működött.
Az egykori szabadkőműves páholy helye. A Weiss Oscar által tervezett épület ma is áll a Zrínyi utcában Fotó: Szendi Péter
A vasi szabadkőműves páholyok története két időszakra osztható. Ezek
egymástól 120 év távolságra vannak, a történet pedig együttesen „csak”
három évtized. Az első, Vas megye területén működő páholy 1775-ben, még a
felvilágosodás korában Monyorókeréken (ma Eberau, Burgenland) alakult. A
páholy
előbb az Arany szarvashoz, aztán az Arany kerékhez nevet viselte. Az
alapító a monyorókeréki várkastély tulajdonosa, Erdődy Lajos gróf volt.
Az elnevezésekben szereplő szarvas és kerék egyaránt az Erdődy címer
motívumai. Az alapításban tulajdonképpen semmi rendkívüli nincs.
Ausztriában és Magyarországon ebben az időben már több tucat páholy
működött. Ez a szervezet a felső arisztokrácia egyik tagjához köthető.
Konkrét tevékenységéről ugyan nincs információ, de a szervezet tagja
volt egy időben Széchenyi Ferenc is, a Magyar Nemzeti Múzeum
megalapítója. Monyorókerék kis település, a tagok a tágabb környékről
jöttek össze. Két ismertebb szombathelyi nevet érdemes megemlíteni.
Egyikük Szegedy János szombathelyi székesegyházi kanonok, a másik
Kenedics József vármegyei mérnök, térképész. Az egy évtizeden át működő
páholy részletes történetét aztán Gerald
Schlag osztrák történész írta meg.
Bár a középkori építő és kőfaragó céhekről gyakran úgy beszélnek, mint a
szabadkőművesség előzményeiről, az első szabadkőműves szervezetek
(általánosan elterjedt elnevezéssel: páholyok) csak a 18. század elején
jöttek létre. Az általuk megfogalmazott legfontosabb alapelveket – a
humanizmus, az egyenlőség vagy a szabadság – ma is értékként tartjuk
számon. Fontos volt Istennek, „a Világegyetem Nagy Építőmesterének”
tisztelete is. Szabadkőműves rendezvényeken tilos volt napi politikai
kérdésekkel foglalkozni. Szertartásaik nem voltak nyilvánosak és
általános volt a titoktartási kötelezettség is. A szabadkőműves páholyok
hierarchikus szervezetek, a jelentősebb elnevezéseket (inas, legény,
mester) az építőcéhektől vették át. A legfontosabb szimbólumok a
kőművesek és építőmesterek szerszámai voltak: mint a vakolókanál, a
kalapács és a körző. 1795-ben, amikor elítélték a
Martinovics-összeesküvés vezetőit, betiltották a szabadkőműves
szervezeteket is. Az újraszerveződésre csak a kiegyezés időszaka adott
lehetőséget. Az 1870-ben létrejött magyarországi nagypáholy vezetője
Pulszky Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója lett.
Az első szombathelyi páholy meglehetősen későn, 1902-ben alakult meg.
Első főmestere, Bárdossy István a város korábbi polgármestere volt. A
szervezet taglétszáma a csúcsidőszakban megközelítette a százat. Azok
közé a tehetősebb vidéki páholyok közé tartozott, amelyek önálló
páholyházat tudtak építeni. A Weiss Oscar által tervezett épület ma is
áll a Zrínyi utcában. A Bárdossy halálakor, 1910-ben megjelent hírlapi
tudósítás fontosnak tartotta közölni az alábbiakat is: „A temetőben az
egyházi szertartás után, mikor a gyászoló közönség szétoszlott, a
szabadkőműves páholy küldöttsége a szokásos láncfonással és
szabadkőművesi szertartásokkal juttatta kifejezésre a sírnál az elhunyt
főmester iránt való kegyeletét.” A láncfonás azt jelentette, hogy a
„kőművesek” egymásba karolva állták körbe a sírt.
Az Ébredés mellett jóval kisebb létszámmal, de működött egy másik páholy
is. Ez 1915-ben alakult, neve Horváth Boldizsár – Az Igazsághoz volt. A
körön belül lévők röviden csak boldisoknak nevezték magukat. Amíg a
magyar páholyok többsége az egymást kölcsönösen respektáló két országos
szervezet (Nagyoriens Páholy és Symbolikus Nagypáholy) valamelyikének
oltalma alá tartozott. Ők egy, az előbbiektől független harmadik
szervezet, a Magyarországi Szabadkőművesek Reform Nagypáholyának
megalakításában vettek részt. A reformpáholyi kezdeményezés német
gyökerű volt. Bár a szabadkőművesség az alapeszményét tekintve
felekezetsemleges, erre az irányzatra a protestantizmus is hatással
volt. Különösen jól érzékelhető ez a szombathelyi páholy esetében, ahol
az egyik alapító és vezető a Németországból származó Zimmermann Károly.
Ő, illetve édesapja adták ki a Szombathelyen megjelenő német nyelvű
hírlapot, a Volkstimmét, egyben tisztségeket töltöttek be az evangélikus
egyháznál is. Annak ellenére, hogy a szabadkőműves szervezetek
működését 1920-ban betiltották, a Horváth Boldizsár Páholy korábban
elkezdett tevékenységét egy ideig még tovább folytatta. Így diákokat
támogattak, szegényeket segélyeztek. Megalakulásuk 10. évfordulójáról is
megemlékeztek. A hivatalosan nem létezőként kezelt szervezet
tevékenysége a húszas évek vége táján halt el véglegesen. A magyar
szabadkőműves szervezetek a második világháborút követően rövid ideig
újra szabadon működhettek, de pár év után újra betiltották őket.
Újjáalakulásra csak 1989-től volt lehetőség. A cikk szerzője úgy tudja,
jelenleg nem működik Szombathelyen szabadkőműves páholy.
Forrás:
https://www.vaol.hu/kultura/helyi-kultura/szabadkomuvesek-helyi-emleke-szombathelyen-2153329/
Bejegyzések
