„A profán fertőző. Egyetlen érintése elég ahhoz, hogy megtörje a varázst, és visszahelyezze a használatba azt, amit a szent elkülönített és kővé dermesztett.” AGAMBEN, Giorgio: A profán dicsérete
Freemason's
are rife within the government,civil service and the police as well as
other public services. This creates a MASSIVE conflict of interest. It
breeds corruption and cover ups. It must be stopped now.
Szabadság, egyenlőség, testvériség! Tudtad, hogy a francia forradalom
eme szlogenje valójában a Szabadkőművesek jelszava volt?
Nagy örömömre szolgál megosztani veletek, hogy már az Új Világban is
megszületett a Szabadkőműves testvériség!A Mi célunk egy egymást segítő,
jó hírû, szabad játékoscsoport létrehozása, tekintet nélkül azok
hitére, nemzeti hovatartozására, fajára, vagy politikai pártállására,
akik egymást testvérnek tekintik, és kötelességüknek érzik, hogy
embertársaikkal szemben is hasonlóképpen cselekedjenek.
Sok híres magyar is szabadkőműves volt, többek között Ady Endre, Liszt Ferenc, Kosztolányi Dezső és igen, Kossuth Lajos is.
És hogy ki tartozhat közénk?
Szabadkõmûves lehet minden jó hírû, szabad magyar állampolgárságú ember,
aki a 17. szintet betöltötte, bármely vallás szerint, a
szabadkõmûvesség alapeszméit a magáénak érzi, és akit természetesen a
szabadkõmûvesek a testvérükül fogadnak.
Rodolfó nevezetes szlogenjét idézem a címben - kis hangsúlyozási eltéréssel, leírva egy pici ékezet betoldásával. A zseniális bűvész önleleplező felszólítása ellenére mindig sikerült a mutatvány, tökéletes volt az illúzió. Most viszont internetes csalók ügyetlen próbálkozására hívom fel a figyelmet.
Szuverén Szentely néven egy nem létező, budapesti székhelyű Memphis-Misraim nagypáholy létét próbálja valaki elhitetni a Facebookon, a blogján és a Google+-on látható ál-dokumentumokkal.
Megtalálható ott többek között számos szabadkőműves, vagy szabadkőműves jellegű szimbólum, ezek közül több a Szuverén Szentely felirattal van ellátva. Ki van téve sok, az állítólagos Szuverén Szentely nagypáholy elismerését vagy a vele való együttműködést igazoló okmány képe - de mint látni fogjuk, ezek máshonnan lopott képek digitális retusálásai. Elolvasható az állítólagos nagypáholy tisztikarának a neve és két térkép mutatja a páholyok elhelyezkedését. A Facebook oldal számos szabadkőműves ereklye, könyv és más tárgyak bemutatásával is igyekszik autentikus látszatot kelteni.
Első ránézésre valóban egy - nálunk ugyan nem túl ismert - de talán frissen létrejött szabadkőműves páholy lapjának látszik.
De ha egy kicsit közelebbről is megvizsgáljuk a kitett képeket, akkor kibújik a szög a zsákból:
És a január 22-23-ára ígért konferencia meghívójának szövege:
"A konferencia egy két napos rendezvény nyitott tagjai szabadkőműves páholyokban, és a nyilvánosság számára."
3) A szerb "Misir" páholy és a "The Sons and Daughter of Aaron" páholy egymást elismerő megállapodása fölé egyszerűen odatették "Szuverén Szentely Memphis-Misraim" feliratú emblémájukat - ami egyébként lopott.
4) Ezt az emblémát - s ez már a pofátlanság netovábbja - a Nagyorienstől lopták.
Borbély Szilárd revelációt jelentő Lúdas Matyi újraolvasása és újraértelmezése végre a helyére teszi klasszikus irodalmunk e sokszor félreértett remekét. Ahogy a szerző elemzése eredményét összefoglalja:
"Fazekas,
a konzervatív író bebizonyította, hogy a régi világ rendje jobb, bármit
is mondjanak a felvilágosodás hívei, az újról álmodozók és a
szabadkőművesek."
A tanulmány szövegében a szabadkőművességre utaló jelek feltárását a következőképpen végzi el Borbély Szilárd:
"Az
ironikus nyelvhasználatra utaló számos példa között további gyanút
kelthet még bennünk, hogy a szarkasztikus utalásokkal áthatott szövegben
vajon Matyi első álöltözete nem rejt-e vajon többletjelentést magában:
„…veszen egy kézi szekercét, / Zsebbeli ölmérőt, s plajbászt egy irha
kötővel; / És egy vándorló olasz ács-formába jelen meg.” (168.) Matyi
nem igazi ács, ezért öltözete csak jelzése az ács öltözetének. A ruházat
tehát jel funkcióba kerül, nem a dogot magát jelenti. Az elbeszélő
által említett kellékek a korszak számára a szabadkőművesek rituális
öltözetének ismert allegorikus darabjait is jelenthetik. Az 1815-ben
megjelenő Mondolat című gúnyirat címlapmetszetének elég
egyetlen kellékkel, a háromszöggel utalnia a szamár hátára ülő alak
szabadkőműves mivoltára [3]. A szabadkőművesek ellen számos pamflet
jelent meg a 18. század vége felé. Matyi alakjának efféle értelmezését
ugyan nem erősíti több eszközzel a szöveg, ám a lehetőség nem teljesen
kizárható. Különösen, hogy az egész mű utalásrendszere éppen a
társadalmi átalakulás elvetésére, a régi jó rend és a patriarchális
szokások konzervatív védelmére irányul."
Mindezekből számomra egyértelműen kiderül, hogy Fazekas írásában támadta a korabeli szabadkőművességet, de legalábbis annak a magyar valóságtól elszakadt, öncélú reformokat, sőt forradalmi ábrándokat kergető képviselőit. Annak tudomásulvétele, hogy nem volt szabadkőműves, a fentiek alapján kiegészül azzal a most már tényként kezelhető állítással, hogy tudatosan nem lépett be ebbe a magyar rögvalóságot felforgatni kívánó szervezetbe, ezzel is demonstrálva konzervatív népi-nemzeti elkötelezettségét!
Rendkívül érdekes cikk jelent meg a román sajtóban - s ismertetése magyarul -, amelyből kiderül, hogy a trianoni béketárgyalásokra a román küldöttség tagjai azzal is készültek, hogy előre eltervezetten beléptek egy szabadkőműves páholyba Párizsban. Az erdélyi román tárgyalóküldöttség prominens tagja, Nagyrománia egyik létrehozója, Alexandru Vaida Voevod így a francia szabadkőművességen, a szabadkőműves újságírókon keresztül is terjeszteni tudta a román fél álláspontját. Vaida Voevod később, amikor Romániában támadták a szabadkőművességet, relativizálta a páholybeli tevékenységét, azt állította, hogy hamarosan kilépett, de napjainkban előkerült dokumentumok szerint legalább 1928-ig szerepelt a francia páholy nyilvántartásában. Vaida Voevodot valószínűleg tényleg csak a politikai érdekei vezérelhették a szabadkőművességbe, s az esetleges további előnyök érdekében tarthatta fenn párizsi szabadkőműves kapcsolatait, hiszen antiszemita volt és a későbbiekben aktív szerepet játszott Románia fasizálódásában.
A diplomáciai csata Nagy-Romániáért. Az 1918-as egyesülés és a szabadkőművesség – Puterea
Az
összes román egyesítését egyetlen államban a fronton érték el, az I.
világháborúban. 1918. december 1-én – Bukovina és Besszarábia után –
Erdély csatlakozott Romániához, mely dátum jelenleg a nemzeti ünnep.
Ezen egyesülés nagyhatalmak általi elismerését a diplomáciai
kancelláriákban lefolytatott más csaták nyomán érték el. Alexandru Vaida
Voevod azért lépett be a szabadkőművesek közé, hogy Románia nevében
tárgyalhasson, miután Brătianu kormányfő összeveszett a nagyhatalmak
képviselőivel.
A párizsi békekonferencia (Fotó: Puterea)
A gyulafehérvári nagy nemzetgyűlés 1918. december 1-én kikiáltotta
Erdély egyesülését Romániával, de a nép ezen döntését a nagyhatalmaknak
el kellett ismerniük a párizsi békekonferencián. Ion I. C. Brătianu
kormányfőnek nem sikerült megállapodásra jutnia a nagyhatalmak
képviselőivel, ez a feladat pedig Alexandru Vaida Voevodra hárult, aki
belépett a szabadkőművesek közé, hogy jobban tárgyalhasson.
Alexandru Vaida Voevod (Fotó: Puterea)
A párizsi békekonferencia 1919 nyarán javában zajlott, Ion I. C.
Brătianu kormányfőnek pedig sikerült alaposan feldühítenie a
nagyhatalmakat, nem kívánva engedni a nyomásoknak. Brătianu a Romániának
a világháborúba történt belépése előtt tett ígéretek betartását kérte –
miközben Woodrow Wilson amerikai elnök ezen szerződések felbontásának
elvét erőltette. Lengyelország engedett először a nagyhatalmak
nyomásának és 1919. június 28-án aláírta a „kis versailles-i
szerződést”, ami újdonságot hozott a nemzetközi kapcsolatokban:
létrejött egy nemzetközi kisebbségvédelmi rendszer a Nemzetek Ligája
ellenőrzése alatt. Brătianu veresége
Brătianu megpróbált ellenállni ezeknek a nyomásoknak – 1919. június
28-án Németországgal aláírta a békeszerződést, de megtagadta egy hasonló
szerződés aláírását Ausztria-Magyarországgal. Brătianu július 2-án
azzal az elhatározással tért vissza Bukarestre, hogy nem ír alá semmit –
de röviddel később szembesülnie kellett a Kun Béla által vezetett
Magyar Szovjet Köztársaság támadásával. Az 1919. júliusi–augusztusi
sikeres hadjárat után megszállták Budapestet, de Brătianu továbbra is
ellenállt a nyugati nyomásoknak. A szerződést végül az erdélyi vezető,
Alexandru Vaida Voevod írta alá 1919. december 9-én. Magyarország az
1920. június 4-i trianoni szerződéssel ismerte el a nagy egyesülést. De
mindezen idő alatt Vaida Voevod egy másik fronton harcolt Romániáért: a
szabadkőművesekén.
Ion I. C. Bratianu (Fotó: Puterea)
Vaida Voevod átveszi a stafétát
Vaida Voevod belépése a szabadkőművességbe bizonyos dokumentumok
fennmaradásának és Horia Nestorescu Bălceşti kutatásainak köszönhető.
Vaida Voevod ezt a lépést Brătianu kormányfő engedélyével tette meg –
aki gyanította, hogy végül engedni kell és időben előkészített magának
egy alkalmas és hasznos párizsi kapcsolatokkal rendelkező helyettesítőt.
Brătianu levelet küldött Iuliu Maniunak, amiben beszámol a közte és
Vaida Voevod között a szabadkőműves rendről lezajlott beszélgetésről.
Különben maga Alexandru Vaida Voevod is beszámolt Iuliu Maniunak a
szabadkőműves rendhez való csatlakozására vonatkozó szándékairól. Belépés az Ernest Renan Páholyba
Alexandru Vaida Voevodot a párizsi Ernest Renan Páholy fogadta be –
melynek több mint száz tagja volt, közülük 11 újságíró, ami
megmagyarázhatja azt a kedvező sajtót, aminek a románok a
békekonferencián örvendtek. A románok beavatására vonatkozó kérés 1919.
május 14-i – már ekkor jelentkeztek a románok és a nagyhatalmak közötti
első nézeteltérések. A szabadkőművesek közé Alexandru Vaida Voevodon
kívül belépett még Voicu Niţescu ügyvéd, Mihai Şerban, aki Halleban
végzett agronómia szakon és jogi doktor, a Jászvásári (Iaşi)
Tudományegyetem tanára volt, Gheorghe Crişan aradi ügyvéd, Traian Vuia
felfedező mérnök és a repülés világszintű úttörője, a lugosi Caius
Brediceanu diplomata, Románia Külügyminisztériumának tanácsosa. Gyors belépés
Nestorescu Bălceşti azonban úgy véli, a románok szándékai régebbiek
voltak, mert Alexandru Vaida Voevod 1919. május 8-án, a szabadkőműves
szokások szerint és erkölcsi bizonyítvány hiányában, a párizsi román
képviselettől kért egy igazolást arról, hogy sohasem ítélték el. Az
Ernest Renan Páholy idős mestere a kérést 1919. május 24-én továbbírtja a
Rend Tanácsához, nem túl meleg ajánlással. „Megengedem magamnak, hogy
felhívjam jóindulatú figyelmét e kérés rendkívül és teljes mértékben
különleges jellegére. Ezek a profánok csak nemrég érkeztek Párizsba.
Kérésükhöz csatolták a hivatalos jellegű tiszteletreméltósági igazolást,
ami megfelel az erkölcsi bizonyítványuknak. Ezen kívül maga a
diplomáciai küldetésük is mentesíti őket mindenféle gyanú alól. Másrészt
az ideiglenes párizsi tartózkodásuk a vizsgálók számára olyan elemet
jelent, amit figyelembe kell venni, hiszen nem tudunk elképzelni más
tájékozódási lehetőséget, mert egy minél mélyebb kikérdezést. Végül
távozásuk közeledése talán lehetetlenné tenné beavatásukat, ha szigorúan
és aprólékosan be kellene tartani az általános szabályzatban a kérés
benyújtása és a beavatásuk dátumára vonatkozó határidőket”.
Alexandru Vaida Voevod meghallgatására 1919. július 28-án került sor.
Az Ernest Renan Páholy idős mestere, Marcel Huart másnap arról
értesítette a román minisztert, hogy a nagyszámú gyűlés rögtön a
meghallgatása után teljes egészében kedvezően viszonyult hozzá. Más
szavakkal, egyhangúlag megszavazták felvételét a szabadkőművességbe. Úgy
tűnik, Románia párizsi képviselői sikeresen felhasználták a beavatást.
Ám a találkozók és a megbeszélések közül sok titokban maradt. Hogyan küzdött Nagy-Romániáért Brătianu
Az I. világháború utáni párizsi békekonferencián Ion I. C. Brătianu
román kormányfőnek a négy nagyhatalom – Amerikai Egyesült Államok,
Nagy-Britannai, Franciaország és Olaszország – külügyminisztereivel
kellett megküzdenie Nagy-Romániáért. A Brătianu és a nagyhatalmak
külügyminiszterei közötti 1919. június 11-i találkozó jegyzőkönyve
mutatja annak a politikusnak a tárgyalóerejét, akinek sikerült
létrehoznia Nagy-Romániát. Amikor magukhoz rendelték, hogy vegyen
tudomásul és fogadjon el egy távollétében meghúzott határt, Brătianunak
sikerült úgy irányítania a beszélgetést, hogy elérjen egy 10 napos
haladékot. Bár ez a halasztás semmit sem segített – a nagyhatalmak végül
érvényesítették akaratukat –, Brătianunak sikerült megőriznie
presztízsét.
(…)
BRĂTIANU úr azt magyarázta, nem kívánt határozatlan időre szóló
felfüggesztést kérni; de az ő szemszögéből nézve kötelezően szükséges
megkapnia a jelentések és az érvek másolatait (ahogy azok a
jegyzőkönyvekben szerepelnek), melyek alapján a Szövetségesek és Társult
Hatalmak a románok által előterjesztett követelésektől ennyire eltérő
döntéseket hoztak.
BALFOUR úr örömmel vette tudomásul, hogy Brătianu úrnak nincs olyan
szándéka, hogy meghatározatlan időre felfüggessze a vitát. E döntésre
jutva ő (Brătianu úr) a közös érdeknek megfelelően cselekszik. (…)
PICHON úr úgy gondolja, hogy ilyen körülmények között a legjobb terv
egy jelentés előterjesztése lenne a Legfőbb Tanács számára, amiben
rámutatnak arra, hogy a külügyminiszterek közölték Romániával a
Magyarország és Románia között javasolt határokat és hogy Brătianu úr
azt válaszolta, néhány napos késlekedésre van szükség, hogy
konzultálhasson a bukaresti kormánnyal.
BRĂTIANU úr azt mondta, egy tíz és tizenkét év közötti időszakra szükség lenne, hogy kommunikálhasson a kormányával.
PICHON úr úgy gondolja, hogy egy ilyen hosszú késleltetés bizonyos kényelmetlenségeket okozhatna.
LANSING úr azt kérdezte, hogy maga Brătianu úr, Románia kormányának fejeként akar-e Bukarestre utazni.
BRĂTIANU úr azt válaszolta, hogy vagy ő maga fog elutazni, vagy az
egyik kollégáját küldi, aki teljes mértékben tájékozott a helyzetről. Nehézségek Párizsban
Alexandru Vaida Voevod a Curentul újságban 1937-ben megjelent egyik
cikkben azt mondta: „Szabadkőműves is voltam. Ionel Brătianuval voltam
Párizsban és mivel a békekonferencia küldötteinek többsége szabadkőműves
volt, nekem is be kellett bújnom a bőrükbe”. George Damian puterea.ro, 2012. november 29., 21:00
Lépten-nyomon elsétálunk mellettük, megcsodáljuk őket, mégsem
tudjuk a történetüket: a fővárosban számos szabadkőműves épület, jelkép
található. A titkos szervezet az építészetünkön is nyomot hagyott, a
téma szakértőjével, Berényi Zsuzsanna Ágnessel beszélgettünk.
Kossuth Lajos, Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Klapka György, Podmaniczky
Frigyes, vagy akár Budapest első polgármestere, Kamermayer Károly –
napestig sorolhatnánk azon férfiak nevét, akik mind szabadkőművesek
voltak. A szervezetet egyfajta titok és misztikum övezi még ma is. Dr.
Berényi Zsuzsanna Ágnes a munkája során került kapcsolatba a
szabadkőművesekkel, 13 könyvet írt a témában.
- Matematika, fizika-ábrázoló, magyar irodalom - és nyelv, illetve
történelem és eszperantó tanár vagyok, mindemellett pedig történész,
vagyis, minden érdekelt – mesél magáról a téma szakértője. - A
Történettudományi Intézethez kerültem, a Világ című lapot céduláztam.
Így ismerkedtem meg a szabadkőművesekkel, a lapot ugyanis ők adták ki.
Meg akartam ismerni a szervezetet, ezért szinte minden időmet a
levéltárban töltöttem.
Dr. Berényi Zsuzsanna Ágnes egyik könyvében Budapest szabadkőműves
emlékeit, elnevezéseit ismerteti kerületről kerületre haladva.
- A legismertebb a VI. kerületi Podmaniczky utcai Magyarországi
Symbolikus Nagypáholy, ez minden szempontból szabadkőműves. A gyönyörű
épület adományokból épült fel, és ma is őrzi a stílusjegyeket. A külső
díszítésen megjelennek a szimbolikus jelképek, de jellemzőek az oszlopok
is. A szabadkőművességnek világszerte egyezményes jelei vannak – mondja
a történész, hozzátéve, hogy az I. világháború alatt a Nagypáholy
hadikórházként funkcionált, melyben szabadkőműves orvosok és feleségeik
ápolónőkként dolgoztak.
A Podmaniczky utcai épülethez hasonlóan szép az I. kerületi Fő utcában
lévő Galilei Páholy Ház vagy az V. kerületi József Nádor téri épület is.
Újpesten is található a Világosság Páholy háza, a Lőrinc utca 6-ban.
Minden páholy ugyanolyan jegyekkel bírt, ezért az épületek könnyen
felismerhetők. Nézzünk tehát fölfelé is, ha az utcán sétálunk, mert
Budapest ezen a téren is számos csodát rejt.
Forrás: http://helyitema.hu/belfold/38660
Lépten-nyomon elsétálunk mellettük, megcsodáljuk őket, mégsem
tudjuk a történetüket: a fővárosban számos szabadkőműves épület, jelkép
található. A titkos szervezet az építészetünkön is nyomot hagyott, a
téma szakértőjével, Berényi Zsuzsanna Ágnessel beszélgettünk.
Bejegyzések
