Vári László: Szabad vadászat. Válasz Hoványi Mártonnak

Vári László
 
Szabad vadászat
Válasz Hoványi Mártonnak

Hoványi Márton a szabadkőművesség szertartásainak szemiotikai vizsgálatáról közölt cikkére[1] írt kritikus megjegyzéseim[2] legnagyobb részét cáfolhatónak érzi a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy szertartáskönyveinek sorozatában harmadikként szereplő, mester fokú rituálékat tartalmazó kiadvány megvizsgálása alapján[3].

Sajnos az általa elemzett példány nem az eredeti cikkében szereplő, 1912-ben kiadott 1. és 2. fok után következő 3. fokú szertartáskönyv, hanem egy sokkal régebbi (1888-as), ebből adódóan az erre vonatkozó megállapítások, az ezekből levont következtetések irrelevánsak, tévesek, tehát nem cáfolják kritikai megjegyzéseimet.

Így továbbra is tényként kezelhetők azon állításaim, hogy az 1998-ban megjelent szertartáskönyv szóról szóra azonos az 1912-es eredeti kiadványokkal (eltekintve a helyesírás modernizálásától); az áttérésre a magázódásról a tegeződésre az iniciáció lezárultával kerül sor (az 1912-re kialakult szabályozás szerint - régebben mindhárom fokon magázódtak); a szertartási szöveg bizonyos részeinek megváltoztathatatlansága is csak 1912-ben került a szertartáskönyvbe.

Az eddigiek alapján már csak két nyitott kérdése marad Hoványinak, az 1998-as kiadvány  eredete és a keletelés problémája.

Nem tudom bizonyítani, de meggyőződésem, hogy az 1912-es szertartáskönyv 1998-as reprintjét szabadkőműves-ellenes szervezet vagy egyén adhatta ki, leleplezni kívánván a szabadkőműves titkokat. Erre utal az a körülmény is, hogy a Hoványi első cikkében megemlített (nyíltan szabadkőműves-ellenes) Palatinus reprint ugyanolyan papíron, azonos formátumban, hasonló borítóval jelent meg.

A Kelet szimbolikus szerepét szerintem Hoványi eltúlozza. Egyrészt hasonlóan erős érvek szólnak a középen elhelyezett tápisz (rituális szőnyeg) kiemelkedő fontossága mellett, másrészt mivel a szabadkőművesség nem vallás (sem szekta), szertartásainak nem célja az istentisztelet, ezért a Keleten elhelyezkedő személyekkel kapcsolatban a blaszfémia kérdése fel sem merülhet.

Hoványi eredeti, és a mundér becsületét védő második cikkének tévedései abból fakadtak, hogy elhanyagolta a szakirodalom tanulmányozását, a primer és szekunder források feldolgozását. Pedig mára már a klasszikus szerzők (Abafi, Balassa) mellett számos kiváló mai kutató (H. Balázs Éva, L. Nagy Zsuzsa, Jászberényi József, stb.) eredményeire lehet támaszkodni a szabadkőművesség vizsgálata során.

Hoványi földművesség hasonlatára reagálva én másik gazdálkodási metaforára hívnám fel a figyelmet – a primer források szilárd talaján állva és a szakirodalom segítségével célozva több találattal és kevesebb céltévesztéssel zárhatjuk le tudományos vadászkalandjainkat.

---

[1] Hoványi Márton: Egy beavatási rítus szimbolikájáról. A Magyar Symbolikus Nagypáholy szertartáskönyvének szemiotikája, Vallástudományi Szemle, 2010/3. 29-39. p.

[2] Vári László: Megjegyzések Hoványi Márton: Egy beavatási rítus szimbolikájáról szóló cikkéhez, Vallástudományi Szemle, 2011/1., 129-131. p.

[3] Hoványi Márton: Szabad földművesség. Viszontválasz Vári László megjegyzéseire, Vallástudományi Szemle, 2011/3., 132-138.

---

Kapcsolódó cikkek:

Hoványi Márton: Egy beavatási rítus szimbolikájáról. A Magyar Symbolikus Nagypáholy szertartáskönyvének szemiotikája http://szkp4.blogspot.com/2010/11/hovanyi-marton-egy-beavatasi-ritus.html


Vári László: Megjegyzések Hoványi Márton: Egy beavatási rítus szimbolikájáról szóló cikkéhez http://szkp4.blogspot.com/2011/05/vari-laszlo-megjegyzesek-hovanyi-marton.html

Hoványi Márton: Szabad földművesség. Viszontválasz Vári László megjegyzéseire http://szkp4.blogspot.com/2011/05/hovanyi-marton-szabad-foldmuvesseg.html