Kiss Ulrich előadása a szabadkőművességről

Kiss Ulrich előadása a szabadkőművességről

Egy rövid összefoglaló Kiss Ulrich előadásáról.
Az előadás és beszélgetés a Kálvin téri református templom melletti egyházi épület tetőterében berendezett előadóteremben zajlott le Kiss Ulrich jezsuita szerzetes közreműködésével.
Hogy a szituációt a szabadkőművesek számára érthetővé tegyem, egy hasonlattal élve olyan volt ez, mintha a Nagyoriens páholyában nyílt fehér munka keretében a szimbolikusok egyik prominens személyisége, mondjuk Jászberényi József tartott volna előadást az Opus Dei-ről.
Persze ami a szabadkőművesség különböző csoportjai között elképzelhetetlen, az az ökumené szellemében a keresztény és keresztyén felekezetek között mindenapi gyakorlat.
Az előadás egyébként a KEVE (http://www.keve.org/), a Keresztyén Vezetők és Üzletemberek Társasága ifjúsági tagozatának, a Fit-KEVE (https://web.archive.org/web/20050216230246/http://www.keve.org/fit-keve.htm), a pályakezdő értelmiségiek csoportjának a rendezvénye volt.
A teremben mintegy 40-50 fő volt, az előbb érkezők egy elején és végén lezárt kettős asztalsorhoz ülhettek, a késők az asztalokkal párhuzamosan 2-3 sorban helyezkedtek el. Az asztalfőn foglalt helyet Kiss Ulrich, aki az Éneklő Egyház énekeskönyvből kifénymásolt "Az Úristent magasztalom" kezdetű ének közös eléneklése után azzal a trouvaille-jel indította előadását, hogy "lefordította" szabadkőművesre a dal első versszakát:
A Világegyetem nagy építőmesterét magasztalom ...
A továbbiakban a rendkívül tájékozott és olvasott jezsuita szerzetes témáról témára ugrált, rengeteg irodalomra hivatkozott előadása közben, amelyeket véleményem szerint nem igazán tudtak követni a hallgatók. Talán a legfontosabbnak tartott és legtöbbször hivatkozott mű Gyurátz Ferenc nemrég újra megjelentetett A szabadkőmívességről című könyve volt. Ezzel az előadó teljesen egyetértett, tehát cáfolta az összeesküvéselméletek vádjait, de elítélte a szabadkőművesek titkolózását és a kereszténységgel rivalizáló vallásnak tekintette a szabadkőművességet.
Az előadás közben többször és a végén is külön kiemelte problémaként a szabadkőművesség (és a modern kor) relativizmusát, az értékek elvesztését.
Az előadás és beszélgetés további részletezésétől egyelőre eltekintek, mert komoly esély van arra, hogy mp3-ban meghallgatható és letölthető lesz az egész, ugyanis az előző előadások hanganyaga hozzáférhető az Interneten:
https://web.archive.org/web/20090926122909/http://vip.tilb.sze.hu/Fit-KEVE/index.html
A képek az előadóról és a közönségről:
https://web.archive.org/web/20091008070434/http://vip.tilb.sze.hu/Fit-KEVE/Kiss-Ulrich-2007-07-09/
 
Az előadás maga mp3 formátumban meghallgatható: (érdemesebb előbb letölteni és úgy meghallgatni)

https://web.archive.org/web/20090926122909/http://vip.tilb.sze.hu/Fit-KEVE/hangfelvetelek-2007/Kiss-2007-07-09.mp3

Kiss Ulrich időközben blogjába egy újabb szabadkőműves tartalmú írást töltött fel és folytatását is ígéri:
https://web.archive.org/web/20071025031932/http://parbeszed.com/blog/index.php/?p=225#more-225
[Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=69331366&t=9027376
az előadás: http://szkp1.blogspot.com/2007/07/eloadas-kiss-ulrich-szabadkomuvessegrol.html]

René Guénon rasszizmusa

Dante ezoterizmusa című munkájában Guénon nagy jelentőséget tulajdonít az Isteni színjáték következő sorainak:

O, ti, kik éltek józan értelemben,
lessétek, mily tan látható keresztül,
elfátyolozva különös rimemben!
(Pokol, IX. 61-63, Babits Mihály ford.)

Azt hiszem, ezt Guénonra magára is alkalmazhatjuk - kissé elfátyolozva fogalmazta meg néha mondanivalóját, azonban kis odafigyeléssel megfejthetjük.

Egy részlet:

René Guénon: A mennyiség uralma és az idők jelei (A Nagy Paródia, avagy a fordított spiritualitás.)

Az “ellentradíció" uralma valójában pontos megfelelője annak, ami az “Antikrisztus uralmaként" ismeretes, és - minden elképzelhető prekoncepciótól függetlenül - az az Antikrisztus, aki - akár individuumként fogjuk fel, akár kollektívumként - a végső cél érdekében önmagába fogja koncentrálni az “ellenbeavatás" minden képességét, és valamiképpen szintézise lesz ezeknek. Sőt, bizonyos értelemben akár egyszerre is lehet individuum és kollektívum, ugyanis lennie kell egy olyan kollektívumnak, amely, ha fény derül rá, olyan lesz, mintha csak magának az “elleniniciatikus" szervezetnek a “kivetülése" lenne, de kell lennie egy olyan személynek is, aki majdan e kollektívum vezetője, és vezetőjeként e kollektívum legtökéletesebb kifejeződése lesz, sőt, valódi “megtestesülése" annak, amit képviselni fog, hacsak mint az összes “ártalmas" befolyás “támasztéka" is, mert ezeket ő fogja először magába gyűjteni, hogy aztán a világba vetítse őket.

Azt hiszem, nem kell nagy intuícióval rendelkeznünk, hogy felismerhessük az írás rejtett konnotációját, amint a szélsőjobb felismeri és magáénak tekinti.

Van persze nyíltabb megnyilvánulása is Guénonnak.

Kelemen János említi Guénon Dante tanulmányának kritikájában, hogy:

"... Orient et Occident című művében ugyanis nemcsak azt fejti ki, hogy a judaizmus szerepet játszott "az általában vett modern mentalitás kialakulásában", hanem azt is, hogy mivel az izraelita elemek dominálnak a bolsevik forradalomban, óvakodni kell tőlük."


Egy Guénonnal rokonszenvező kritikusa is megjegyzi, hogy furcsa lábjegyzetei vannak:

"... it was the curious footnote which states that Freud and Einstein, of Jewish origin, and forerunners of much of the modern thought which Guénon despises, were detached from their Jewish nomadic tradition. "


Guénon műveinek behatóbb ismeretében bizonyára több bizonyítékot is lehetne találni a rasszizmusára, de ezt a feladatot most ünnepélyesen átruházom hűséges olvasóira...

---

Források:

http://szfinx.blogspot.com/

http://epa.oszk.hu/00000/00015/00002/kelemen.htm

http://www.bensozia.com/benideas/guenon.html

Coudenhove-Kalergi meghamisítása

Coudenhove-Kalergi meghamisítása

Az egyesült Európa eszménye vörös posztó a szélső jobboldal számára, lejáratása érdekében semmitől sem riadnak vissza. Például attól sem, hogy az "ötletgazda" Coudenhove-Kalergi grófot próbálják lejáratni.

Ezzek az egyesek által ugyancsak szemérmesen "erős nemzeti-identitású oldalak"-nak nevezett fasiszta, rasszista weblapokon találhatók meg, mint pl.:

http://www.hazankert.com/200627.html

http://tempus44.wordpress.com/2007/03/15/a-jovo-embere-kevert-faju-lesz-3/

http://igazmondo1.blogspot.com/search?updated-max=2007-03-09T15%3A06%3A00-05%3A00

és a sor sokáig folytatható. Annak kiderítése, hogy ezek tényleg rasszisták, nagyon egyszerű, meg kell nézni azokat a találatokat, amelyet a Google mondjuk a következő kérdésre ad:

zsidó site:http://www.hazankert.com/

http://www.google.com/search?num=100&hl=en&lr=&as_qdr=all&q=zsid%C3%B3+site%3Ahttp%3A%2F%2Fwww.hazankert.com%2F&btnG=Search

De persze meg lehet nézni a cigány, "gyűlölet-ipar" vagy Hitler illetve bármi olyan szóval is ami a rasszisták szómenését kiváltja. Ehhez hasonló módon dolgozott Zsadon Béla, a Mancs cikkírója, amikor "Magyarságteljesítmény az Interneten, Szittya-szörf" című vitriolos művét készítette:

http://zsadon.index.hu/mancs/0szittya.htm

A fenti három weblap közül az első tűnik az "eredeti" forrásnak, a többiek abból idéznek. Persze egyik se tünteti fel a szerzőt. Vajon mire föl ez a nagy szemérmesség? És íme, láss csodát, rögtön kiderül, hogy ez az egész páneurópizmus a szabadkőművesség találmánya:

"Benedek Marcell a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy vezetőségi tagja 1950. március 19-i beszédében április 4-ét “a magyar hálaadás napjának” nevezte. Ez a társaság támogatta a Páneurópai Uniót! Csekély létszámú, de óriási befolyással, hatalommal rendelkező dúsgazdag nemzetközi csoport már az évszázad elejétől tevékenykedik a nemzetek és határok nélküli Egyesült Európa megvalósításán, ami része a nemzetközi pénzhatalom Új Világrendjének."

http://www.hazankert.com/200627.html

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=68904550&t=9027376

Térjünk át Coudenhove-Kalergi gróf írásainak - és azok fordításának - az elemzésére. Vegyük a szabadkőműves gróf Praktischer Idealismus (Wien/Leipzig 1925) c. könyvének néhány mondatát:

"A manapság ismert népfajok és társadalmi osztályok – a kellő helyhiány, az idő és az előítélet miatt — fokozatosan eltűnnek."

Nézzük meg angolul (sajnos én németül nem tudok, de majd akik eredetiben olvasták ezt és a Bécsi Szabadkőműves Újságot is, majd kisegítenek. ):

"Today's races and classes will gradually disappear owing to the vanishing of space, time, and prejudice. "

Azaz helyesen: A mai fajok és osztályok fokozatosan el fognak tűnni a távolság, idő és előítéletek elenyészővé válásával.

"A jövőben az eurázsiai-negroid faj, amely hasonlít az ókori egyiptomiakra, a különféle fajú népeket majd a különbözőségű egyén váltja fel."

"The Eurasian-Negroid race of the future, similar in its appearance to the Ancient Egyptians, will replace the diversity of peoples with a diversity of individuals."

Helyesen fordítva: A jövő eurázsiai-negroid fajtája, amely megjelenésében a régi egyiptomiakra hasonlít, a népek különbözőségét az egyének változatosságával fogja felcserélni.

"Az európai zsidóság nem semmisült meg, mert Európa, a saját akarata ellenére, mesterséges kiválasztási módszerekkel e népet a jövő vezérnemzetévé fejlesztette ki."

"Instead of destroying European Jewry, Europe, against its own will, refined and educated this people into a future leader-nation through this artificial selection process."

Helyesen: Európa, saját szándékával ellentétben, az európai zsidóságot megsemmisítése helyett kifinomulttá és műveltté, s ezáltal a jövő egyik vezető nemzetévé tette ezen a mesterséges kiválasztódási folyamaton keresztül.

"Nem csoda tehát, hogy ez a gettóbörtönből kiszabadult nép Európa nemessége lett."

"No wonder that this people, that escaped Ghetto-Prison, developed into a spiritual nobility of Europe."

Helyesen: Nem csoda, hogy ez a gettóbörtönből szabadult nép Európa szellemi nemességévé vált.

"Hála a Gondviselésnek, Európa ajándékba kapta ezt az új és nemes népfajt."

"Therefore a gracious Providence provided Europe with a new race of nobility through spiritual grace."

Helyesen: Tehát a kegyes Gondviselés ellátta Európát a nemesség egy szellemi jótulajdonságokból fakadó új fajtájával.

"Ez akkor történt, amikor – hála a zsidók emancipációjának – Európa feudális arisztokráciája lezüllött."

"This happened at the moment when Europe’s feudal aristocracy became dilapidated, and thanks to Jewish emancipation."

Helyesen: Ez a zsidó emancipációnak köszönhetően történt, akkor, amikor Európa feudális arisztokráciája elkezdett tönkremenni.

Látszik tehát, hogy szándékos félrefordítások sorozatáról van szó, amelyekkel tendenciózusan eltorzították Coudenhove-Kalergi gróf mondanivalóját.

Persze ez a helyreállított szöveg is magán viseli a kor szociáldarvinizmusának téveszméit, de messze nem azt mondja, amit a "fordítója" belegyömöszölt.

Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=68988201&t=9027376

Kapcsolódó gondolat: http://aprofan.blogspot.com/2007/07/l-nagy-zsuzsa-paneuropai-mozgalomrol.html

Megszületett a Sas-páholy honlapja

Megszületett a Sas-páholy honlapja

Amíg a pécsi Zsolnay-páholy weblapja (http://zsolnay_paholy.extra.hu/) kitartó és folyamatos munkálkodás nyomán fokozatosan bővül és csinosodik, a Sas-páholy honlapja egyszeriben kipattant alkotója fejéből és tökéletesnek tűnik:

http://www.saspaholy.hu/

Egy (igazi) építészeti rajz - tervrajz - szolgál háttérképként a hamarosan megjelenő könyvecskének, amely kinézetét valamelyik 1911-es datálású Sas-páholy kiadványtól kölcsönözhette.

A könyvecskét felütve - rákattintva - az ki is nyílik és egy üdvözlő szöveg és tartalomjegyzék fogadja a látogatót. A remek kialakítású, könyvészetileg megkomponált füzet betűtípusa, tördelése, a képek elhelyezése esztétikai élményt nyújt. A tartalomjegyzék linkjein kívül a könyvecske jobboldalán felül van még két könyvjelző és ha már elhagytuk a nyitólapot, akkor jobboldalon alul is van egy oda visszaléptető könyvjelző. A lapozás animálása próbálja a hagyományos könyvolvasás élményét visszaidézni. A könyvecskéből csak az ajánlott linkek és a pdf formátumba konvertált rajzolatok vezetnek ki.

A nagyszerű kiállítású honlap díszére válik a Sas-páholynak és megalkotójának egyaránt!

Ha szabad egy nyelvi zavarral élnem, a tökéletes honlap még tökéletesebb lehetne, ha:

A több oldalas szövegeknél nem csak tovább, hanem visszalapozás is rendelkezésre állna;

A kezdőlapon szereplő tartalomjegyzékhez vezető könyvjelző nem a jobb, hanem a baloldalon lenne - ahol a tartalomjegyzék található;

A Kvíz és a Kapcsolat csak a könyvjelzőn érhető el, jó lenne a belehelyezni őket a tartalomjegyzékbe is.

Még egyszer gratulálok a kivételesen jól megtervezett és kivitelezett munkához!

(Egy kis dicsekvés - a Kvíz megoldásakor mindössze egy pontot veszítettem...)

Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=68854145&t=9027376

Móra Ferenc fedezése

Mórát annak idején a Tanácsköztársaság alatti szerepéért akarták kizárni a szabadkőművességből, de hosszú procedúra után felmentették.

Az eset furcsa, hiszen a Tanácsköztársaság betiltotta a szabadkőművességet, hol, hogy és mikor zajlott volna le a szabadkőműves vád alá helyezési procedúra?

Sajnos pontosan nem tudom, hogy a döntést a betiltásról a Kommün melyik szakasza során hozták meg, de az bizonyosnak tűnik számomra, hogy a végrehajtással nem igen foglalkoztak. Erre a sokasodó belső és külső támadások közepette idejük se volt. Elkobozni sem kobozhattak el semmit, hiszen ez a dicső feladat a Horthy rendszerre maradt. Feltehetőleg hoztak a betiltásról egy határozatot, nyilvánosságra hozták és kész. Ettől még a szabadkőműves páholyok nyugodtan folytatták páholymunkájukat, különösen vidéken. A zavaros viszonyokat jellemzi az alábbi eset, amely a Galilei páholy történetében szerepel:

"... hamis feljelentésre, amelyben mint ellenforradalmárokat tüntettek fel bennünket, egy század tengerészkatona feltűzött szuronnyal tört be a páholyba és épp szertartásos munkánál találták a ttv.-et. Megfelelő felvilágosítás után a tévedés kitudódott, a tengerészek elhagyták az épületet."

http://www.galilei.hu/tortenet/tortenet.html

A Tanácsköztársaság gyengesége és az új rezsim közeledte viszont a szabadkőművesség opportunista elemeit arra öztönözhette, hogy felzárkózzon az új hatalom mellett, letörölje azt a "sarat" a szabadkőművességről, amit Móra tevékenységében véltek felfedezni.

Erről az eseményről Lengyel András számol be egy-két pontatlanságtól eltekintve kiváló tanulmányában, ami a Forrás 2004/7-8. számában jelent meg
először, majd A "másik" Móra / Lengyel András. - Szeged : Bába, 2005
gyűjteményes kötetében is szerepelt.

Az Interneten a következő címeken érhető el:

http://www.forrasfolyoirat.hu/0407/lengyel.html

vagy

http://www.forrasfolyoirat.hu/0407/200407.pdf

"Alighanem törvényszerű tehát, hogy politikai aktivitása megtörésekor Móra előbb 1919. május 8-án főszerkesztői posztjáról mondott le, majd másnap, május 9-én kezdeményezte a szabadkőművességből való elbocsáttatását is. „Fedezését”, a „testvéri közösségből való kibocsátását” kérő levelét (Gaál 1992. 19, vö. Földes 1960. 350) a páholy június 19-én tárgyalta (Földes 1960. 351). Az elválás azonban, nagyon jellemzően, az akkori zavaros viszonyok közepette már nem történhetett meg szépen, stílusosan. A „konzervatív” Árpád páholy, közelebbről nem ismert megfontolás alapján, vizsgálatot indított a radikális Móra ellen, s ekkor – mint Szigyártó Albert 1919. július 22-i leveléből (Péter 1984. 279) kiderül – a lépéskényszerbe került Szeged páholy maga is „nyomozást” rendelt el Móra ellen. A vizsgálódások híre valamiképpen az érintetthez is eljutott (bár aligha hivatalos formában), mert július 15-én fölvilágosítást kért erről Szigyártó főmestertől. Levelét nem ismerjük, de Szigyártó erre adott, már hivatkozott 22-i válaszából kitetszik, az ügy egészen a Nagypáholyig eljutott, s megosztotta a szegedi szabadkőműveseket. Maga Szigyártó (aki, mint láttuk, hajdan potenciális szabadkőművesként javaslatba hozta Móra nevét) felemás, halogató álláspontra helyezkedett. Jól láthatóan inkább elkenni szerette volna Móra ügyét, semmint kivizsgálni. „A nálunk bejelentett panasz tárgyában – írta Mórának – az eljárást nem sürgettem, igaz, mert a panaszlottak közül kettő most meg nem idézhető, másrészt, mert jónak láttam az eszmék tisztulására és a kellő lehiggadásra időt hagyni” (Péter 1984. 279). S bár levele üdvözlési formulájában Szigyártó azt mondja, hogy „[i]gaz testvéri szeretettel maradtam régi híved”, nyílt szolidaritást Mórával nem vállalt. Nyilván nem mert vállalni.
A „törvényes és tökéletes Szeged páholy” törvényszéke végül 1919. szeptember 10-én hozta meg ítéletét „az általános szk. [= szabadkőműves] kötelességnek szándékos megsértése” vétségével vádolt „Móra Ferenc m. tv. [= mester testvér]” fölött. Az ítélet Móra számára kedvező volt; a törvényszék „Móra Ferenc tv-t az ellene emelt vád alól felmenti”. S bár a páholy törvényszéke hibáztatta Móra nevezetes, sőt botránykővé vált Mementó című, 1919. április 1-ji vezércikkét, egészében inkább a mentő körülményekre figyeltek s azt hangsúlyozták, hogy Móra „egész közéleti működésében mindig józanságot tanúsított és egyéb cikkeivel mérsékletnek igyekezett hangulatot teremteni” (Péter 1984. 280). A Móra elleni „bűnvádi eljárás” jegyzőkönyvét (amelyet, sajnos, nem ismerünk) és az ítéletet szeptember 16-án olvasták föl a Szeged páholy tagsága előtt.
Ezzel Móra „fedezésének” akadálya elhárult. A páholy – egyik utolsó intézkedéseként – 1920. március 10-én adta ki az „Elbocsátó level”-et, kimondva, hogy Mórát „1919 évi szeptember hó 1-én [!] előterjesztett kérelmére mai határozattal a páholy kötelékeiből elbocsátotta”. "

Nos, „az általános szk. [= szabadkőműves] kötelességnek szándékos megsértése” kizárást von maga után, ahogy az az "Árpád a testvériséghez" címzett Szeged Keleten dolgozó Szabadkőmüves-páholy alapszabályai. 1872. paragrafusai között szerepel:

"18. §. A páholy-ból kizárásra szolgáló okuk a következők:

a) bármely becstelen és jellembe ütköző cselekmény elkövetése;

b) a titokban tartási eskü megszegése;

c) a szabadkőművesi törvények és kötelmek bármily szándékos megszegése. "

(Ez ugyan nem a Szeged páholy alapszabálya, de szinte bizonyos, hogy az is hasonlóképpen szólt.)

Tehát ha a Lengyel András leírta procedúra során a vádat elfogadják, az Móra kizárását jelentette volna a szabadkőművességből. Saját személyes véleményem szerint pont erről lehetett szó, ezzel a kizárással szerették volna kezdeményezői szalonképessé tenni az új rezsim szemében a szabadkőművességet (de lagalább saját magukat). Megint csak magánvéleményem szerint ez nem segített volna a szabadkőművességen, viszont a vádemelésnél is sötétebb foltot ejtett volna rajta.

Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=68706434&t=9027376

Szigeti Csaba a szabadkőművességről, mint közösségről

Egy demokrácia vita kapcsán előkerült a szabadkőművesség:

a virtuális és a valóságos
Szigeti Csaba, 2007. március 17. 14:16

Kedves Juli,kedves Barbie, no és Zebulon!

Igen örülta szívem, ahogyan túl-, és ahogyan alulértékeltétek a szabadkőművességet. Nos, ami e közösséget illeti, valóban nem mindennapi közösség. Ami egyéb kicsi vagy nagyközösségtől elválasztja, az a belépésmódja: e közösség iniciatikus, vagyis beavatással leszünk a tagjai. Mindig egy adott páholyba lépünk be, egy mikroközösségbe. De ezen keresztül egy makroközösségbe is. Pl. nem ismerek egyetlen kanadai sz.kőművest sem, de közösségiséget érzek vele. A pragmatikus közösségem egy páholy, de rajta keresztül egy virtuális nagy közösség tagja vagyok. Vannak virtuális közösségek: ilyen a "nép",a "nemzet", "a főváros lakossága". Ezekben a virtuális közösségekben az össze- (és nem az oda-!) tartozás tudata munkál, képzetes (imaginárius) egységek ezek, de amennyiben a tudati valóságos, úgy ezek is valóságosságra tehetnek szert.
Igen, a sz.kőművességnek vannak általános célképzetei: ezek tényleg általánosak, tehát nem olyasmik,hogy vezesség be a 6 órás munkaidőt. Zárt társaság, aféle társadalmi laboratórium. Amikor jön valaki közénk, jó,ha ketten-hárman ismerik. Mondjuk, nekem első látásra igen ellenszenves. De testvéremnek k e l l tekintenem őt - elvszerűen - és, tetszik, nem tetszik, meg kell tanulnom együtt dolgozni vele.
Van ám a fogadott testvér intézménye! Hogy elitisták lennénk. Amennyiben a Magyar Tengeralattjáró Dolgozók Egyesülete - itt most a nagy amiens-i regényíró egyik főhősére gondolok, akinek a gyerekeit nem úgy hívták, mint őt, mert nem ismerünk Kisnemo nevű gyerekeket - nem vesz föl soraiba szélvitorlásokat,akkor ők "elitisták"? Mert mint a dolgoknak Horatiusnál, a közösségeknek is megvannak a határaik.
Azért mindenkinek a figyelmébe ajánlom Vörösmarty egyetlen sorát a Gondolatok aa könyvtárban gondolataiból: Testvérem van számos millió! Vagyis ki lehet ám gondolni eddig nemlétező közösségeket is. Csakhogy avirtuális és a pragmatikus közösségeket ne keverjük össze: ha a "nemzet" virtuális közösség, logikailag hibás szintváltás ezt összehozni azzal,hogymi történt,amikor Emese elaludt (dráma történt).

Forrás: http://www.ujnautilus.info/?q=node/267#comment-185

Bogdán Kálmán: Balassa József

Az én Nagybányám (17)
	2007-03-13 13:43:02
	Bogdán Kálmán emlékezései Nagybányáról Balassa József 1936 tavaszán édesapám Nagybányáról telefonált, hogy úgy intézzem dolgaimat, hogy végleg búcsúznom kell imádott városomtól, Pesttõl, mivel alaposan elmaradtam vizsgáimmal a közgazdasági egyetemen. Együtt kellett utazzam Janovics Jenõvel, az erdélyi színjátszás legnagyobb alakjával, a kolozsvári Unió páholy nagymesterével, valamint dr.
	Balassa Józseffel, a budapesti (törvényen kívüli) szabadkőműves páholy nagymesterével, a nyelvtudóssal. Ők a nagybányai Humanitas páholy megnyitására jönnek, tudniillik egy új páholy megnyitásához legalább egy külországi nagymester jelenléte szükséges. Mivel mindketten idõsek egy ilyen hosszú utazáshoz, én kellett elkísérjem õket hazáig és vigyázzak rájuk. Legyen gondom, hogy minél nagyobb kényelemben utazzanak, hiszen Érmihályfalván lépnek be Romániába. Ezért még négy napot maradhatok Pesten. Dr. Balassa Józsefet ismertem, az ő ajánlására látogathattam a budapesti összejöveteleket, melyeket a Royal nagyszálló és étterem nagy üvegtermében tartottak. Persze hivatalosan nem szabadkőműves találkozók voltak.( Engem 1934-ben avattak a kolozsvári Unio páholy tagjává, édesapám érdemei fejében és én lettem a páholy lefiatalabb tagja.) Talán mondanom sem kell, alaposan kihasználtam a kegyelemkép kapott napokat. Hiszen, ki tudja, mikor grasszálhatok ismét a Váci utcában, a varázslatos tavaszi Dunaparton, a körútak szürke aszfaltjain, Budán, a Nagymezõ utcában, a Kálvária téri késdobálókban, amelyek az aranjuezi szép éveket jelentették számomra. És a szerelmek, a barátok, a haverek elég bizonyíték arra, hogy négy éjszaka nem fizettem kapupénzt, hiszen 6 órakor már ki kellett nyissa a házmester a kaput. Az ágyam is állandóan gondosan megvetve várt rám. Aztán elérkezett az utolsó éjjel-hajnal-reggel. Telefonon beszéltem Janovics Jenővel, másnap reggel tízkor indul Nagybányára a gyors (akkoriban volt közvetlen járat), én már kilenckor kint leszek és foglalok három helyet az első osztályon. (még nem léteztek számozott helyek) A búcsúzás nem akart véget érni, de végül is a Balázsban véget vetettünk volna a zenének, de Beppo, a gitáros, ragaszkodott hozzá, hogy ő is kikísér a Nyugatira barátaimmal és Csöpikével együtt. Fél tízkor már ott álltunk a peronon, név szerint: a „kis” Halmai (Imre), Budapest kedvenc komikusa, Székely Bandi sokszoros úszóbajnok, olimpiai bronzérmes), Dugár Jani, a főiskolás világbajnok magyar vizipóló csapatának kapusa, Vajda Laci műugró és a már említett Csöpike, talpig estélyi ruhában, nem volt ideje átöltözni a lokálban. Mind a hatan egyesült erővel kutattunk elsõ osztályú vagon után, amikor megpillantottam Janovicsot, integetni egy ablakból. Rohamléptekkel siettünk a kocsihoz, többszörös ölelések, csókok után felszálltam, és a vagon ajtajából hallgattam Beppót, amint pengeti a dalt: „Egy régi nótát hoz Budáról át a szél...”. Bent a fülkében már ott ültek a nagymesterek, én dadogva mentegetőztem és kértem bocsánatukat, de hát az egyetemen volt egy összejövetel és illett, hogy azon én is részt vegyek. Diri bácsi - Janovics - megértően(?) bólogatott, Balassa pedig hatalmas bajusza alól cinkosan mosolygott. Egy pillanat. Amikor ezeket a sorokat kopogtatom, elővillan egy emlékem. Dr. Balassa nekem ajándékozta, dedikálva, az akkoriban megjelent könyvét: „A nyelvek élete” címűt. Élénken emlékszem, hogy vezette le a cinkos szót. Olaszországból eredt és a kockajátékból származik. A kockán az ötös volt a legmagasabb érték: cinque. Mivel már akkor is voltak hamis játékosok, úgy dobták a kockát, hogy a cinque legyen felül... Szerencsére csak hárman maradtunk a fülkében, nem volt több utas. Aztán sípolt a mozdony és a vonat lassan kigördült az állomásról. Diri bácsi odaengedett a nyitott ablakhoz, hadd integessek. Utitársaim újságot olvastak, én meg elmerültem a nosztalgia hullámaiban... Oly mélyen, hogy csak a harsány kiáltásokra ébredtem fel: „ Nyirábrány. Útlevél vizsgálat!!!” Ismét megpróbáltam mentegetőzni, de csak kedvesen mosolyogtak, mintegy értésemre adva, hogy ők is voltak fiatalok... Átestünk Érmihályfalván a román vám- és útlevél vizsgálatokon is. Innen már én is élénken részt vettem a beszélgetésekben. Szatmáron pedig beszállt a fülkébe édesapám is. Nagy örömmel üdvözölték egymást, Édesapám természetesen megkérdezte, segítségükre voltam-e az utazás alatt? Mindketten elismerően nyilatkoztak rólam és megjegyezték, hogy nélkülem bizony lettek volna problémák... Mivel Nagybánya egyetlen szállodája, az István, nem örvendett valami jó hírnévnek, mindketten nálunk laktak. Balassa édesapám szobájában, Diri bácsi az enyémben. Vacsora után még beszélgettünk, aztán illusztris vendégeink nyugovóra tértek. Én még viccesen figyelmeztettem Diri bácsit, hogy a szomszédban lakó lányok, tudják, hogy megérkeztem, és biztosan kopogtatni fognak az ablakomon. „Nincs semmi baj” mondta Diri bácsi. Reggel már mindnyájan a reggelinél ültünk, a vendégek, édesanyám, édesapám és én, amikor évődve megkérdeztem: „No, Diri bácsi, kopogtattak az ablakon?” „Igen” – felelte büszkén. „No és?” kérdeztem „Mi az, hogy no és. Természetesen beengedtem õket...”. „És mit mondtak?” „Mit, hát azt, hogy ejnye Kálmán, de jól kipihented magad Pesten... Még az a szerencse, hogy nem Józsi aludt a te szobádban, mert rögtön észrevették volna, hogy nem te vagy...” Balassa kacagva jegyezte meg: „Miért, azt gondolták volna, hogy Kálmán barátunk nagy bajuszt növesztett Pesten.” És nem hiszem, hogy tévednék, de 1936 húsvét után alakult meg hivatalosan a nagybányai Humanitas szabadkõmûves páholy, a Dragos Teofil palotában, amelynek dr. Bene Sándor törvényszéki bíró és édesapám, a Phõnix kereskedelmi igazgatója, voltak a nagymesterei. Bogdán Kálmán

---

Forrás: http://www.nagybanya.ro/reszletes-cikkid-2997.htm