Felébredt a Galilei páholy weblapja

Felébredt a Galilei páholy weblapja, több mint egy év után új cikket tettek fel a honlapjukra és a címlapot is módosították. A lapnak különböző korszakai voltak, egy időben a rajzolatok kerültek ki rendszeresen a lapra, majd ez abbamaradt, máskor a sajtófigyelő rovat jeleskedett a szabadkőművességgel foglalkozó cikkek közreadásában.

http://www.galilei.hu/index.html

http://www.galilei.hu/rajzolat/rajzolat.html

http://www.galilei.hu/sajto/sajto.html

Most a lapra felkerült a páholy régi jelvényének képe(i), mert magyar és német nyelvű is volt - s ezek kicsinyített változatai most a címlapot díszítik.

http://www.galilei.hu/sajto/jelvenyek.html

Másrészt szintén a címlapra is rátették azt az idézetet az inaskátéból, amely a szabadkőműves zenék oldalon szerepelt.

http://www.galilei.hu/zene/zene.html

Ez a részlet az inas- (vagy tanoncz) fok kátéjában szerepel, s tulajdonképpen a "kötény nélküli" szabadkőművesek "definíciójának" tekinthető.

Érdekessége miatt én most beidézem ide az egészet, vastagítással jelölve a Galilei páholy honlapján nem szereplő részeket:

"Nem a páholyban leszünk szabadkőművesekké, bensőnkben azoknak kell lennünk, még mielőtt a szövetségbe léptünk volna. Nem egyszer találkozunk a legkülönbözőbb állású emberek között olyanokkal, kiket szívük megnemesített, akik nem szabadkőművesek és mégis gondolkozásukkal és cselekedetükkel sok szabadkőművest túlszárnyalnak. Azért testvérem, ha utadba lép egy férfi, akinek van szíve és esze, ki önmagában nagy, kit a szerencse el nem vakít, kiben van érzék az emberi jogok, szánalom az ember gyöngéi iránt, ki szeretettel szabadítja fel az előítéletek rabszolgáit, jót tesz, csöndben s nem a világ dicséretéért, de mert érzése így parancsolja s kötelességét teljesíteni neki öröm; ki nem kérdezi, hogy ez keresztény vagy pogány, muzulmán-e avagy zsidó, de tanácsol és segít, mert valamennyi ember testvér; ki nem tekint le büszkén a szegényre és nem néz félénken a hatalmasra, ki azt a kevés virágot, mi útjában terem, hálás szívvel tépi le és a kevésből másnak is juttat és mást is boldogít; ha oly ember jő elétek, ki mint a mindenségben isten, ki az ő kis világát megvilágítja mint a nap s melengeti, - ne kérdjétek, hogy van e pátense, melyen a nagy pecsét díszeleg, ne kérdjétek, magát hogy igazolja, s hogy tudja-e a nagy világosságok jelképe micsoda? Öleljétek szívetekre! Az isten és a természet neki a kőművesi esküt elengedték, s egy más, - ki tudja hol - egy szent helyen, avatták őt testvértekké."

Bár mind a fenti idézet, mind a régi páholyjelvény kiemelése a nyitó oldalon érthető és akceptálható is, sajnos a weblap grafikai kialakítását (a "dizájnját") megtöri.

Ráadásul a jelvényes oldal is kilóg a szerkezetből, nincsen rajta a szokásos menürendszer, ami a nyitólap grafikájának kicsinyített változataként segít a navigációban. Ráadásul követi azt az újabb - illetve mára már több évre visszatekintő - hagyományt, hogy a lapok a html szabvány értelmében hiányosak vagy hibásak. Ez a sajtófigyelő cikkeiben hibás (más cikkhez tartozó) TITLE-okat jelent, itt, a jelvényes cikknél pedig már nincs is kitöltve, üres.

Tartalmilag hibás még az Olvasnivalók lap - egyes kiadványok besorolása hibás. Pl. egy Csápori könyv az ereklyék között szerepel. Több leírás is hibákat tartalmaz, mint pl. az 1947-es alkotmányt 1967-esnek írják.

http://www.galilei.hu/erdekes/erdekes.html

Kár ezekért a bosszantó slendriánságokért, mert amúgy a lap a legszebb és legtartalmasabb szabadkőműves honlapok közé tartozik.

CRF Newsletter No. 28

**************************************************
NEWS FROM THE CENTRE FOR RESEARCH INTO FREEMASONRY
**************************************************
No. 28: JUNE 2008

Dear colleagues, dear friends!

Apologies for the slight delay in sending this newsletter.

1) Report from the Director’s travel to the United States
Between May 15th and June 1st, the Director of the CRF visited several states in the U.S. in order to establish contact with libraries with Masonic collections as well as academic institutions to negotiate potential co-operation with the Centre. Links were established with the following institutes:
• Scottish Rite Southern Jurisdiction (www.scottishrite.org)
• George Washington Memorial in Alexandria (www.gwmemorial.org)
• Livingstone library at the Grand lodge of New York (www.nymasoniclibrary.org)
• Grand lodge of Pennsylvania (www.pagrandlodge.org)
• Oakland Scottish Rite (www.scottish-rite.org)
• Henry Wilson Coil Library and Museum at the Grand lodge of California (www.freemason.org)
The Director of the centre presented a paper at the Scottish Rite bodies in Washington D.C. (www.dcsr.org) titled “From Darkness to Light in Swedish Scottish Degrees” and attended an open lecture lecture titled What is Initiation - Initiation Into What? by André Kestleloot at the lodge of Nine Muses in Washington (www.lodgeoftheninemuses.org). At the conference of the Association for the Advancement of Baltic Studies at the university of Bloomington/Indiana (depts.washington.edu/aabs/) the Director presented a paper titled “Imagining a Common Space: Freemasonry in the Baltic Sea Area in the 18th Century”. This offered also the opportunity to an inspiring meeting with world famous author of Freemasonry for Dummies, Chris Hodapp (members.aol.com/hodapp/fmfd.html).
A very inspiring meeting took place at UCLA, where future cooperation in the area of research into freemasonry were decided upon (see 2).
Acknowledgements
Without the help and support of the people below, the stay in the US would not have been as successful as it turned out. I want to express my gratitude to: Mark Tabbert, Brent Morris, Arturo de Hoyos, Heather Calloway, Jason Van Dyke, George Seghers, Tom Savini, Tom Jackson, Andrew Zellers-Frederick, Adam Kendall, Margaret C. Jacob, John Slifko and Chris Hodapp.

2) Memorandum of Understanding to be signed between the CRF and UCLA
As a result of a meeting at UCLA Faculty centre in Los Angeles in May, the Department of History and the Centre for Research into Freemasonry formalised their relationship through the forthcoming signing of an expression of intended co-operation, a Memorandum of Understanding (MoU). The purpose of the MoU is to encourage the development in the following areas:
• Visits and informal exchanges of faculty, scholars and administrators in specific areas of education, research and outreach.
• Explore ways to co-operate in postgraduate education and training.
• Organize joint conferences, symposia, or other scientific meetings on subjects of mutual interest.
• Exchange of academic information and materials.
• Pursue avenues for graduate and professional student exchange during the academic year or summer terms.
• Explore the possibilities for developing joint research programs and collaborations.
• Other exchange and cooperation programs to which both parties agree.
Once the document is signed, it will be the first formal partnership agreement between the Centre and other academic centres and institutions.

3) ICHF 2009 – panel for Young Researchers
The deadline for submission of papers to next year’s ICHF is now closed. The Academic Committee will select among the 80 papers and panels submitted during the course of the summer. However, it has been decided to arrange a panel for Young Researchers (postgraduate and PhD-students) with the aim to discuss joint challenges and experiences. Young researchers are also invited to submit posters for presentation.
During a research seminar in London, a group of PhD-students discussed the outlines of this event and I am happy to forward their invitation:
‘A Young Researchers Panel will be held at next year's International Conference on the History of Freemasonry. Young researchers whose work is related to freemasonry are invited to present their research during a special gathering at the conference. Some PhD students are already involved in this project, which will be an excellent opportunity to discuss your research, and enquiries from interested PhD students is welcome. For further information you can contact Anaïs Maes (PhD student at the Free University of Brussels) through email: anais.maes@vub.ac.be.'

4) New CRFF Working Paper
The Working Paper “ ‘Men are not to be essentially distinguished…’ Cosmopolitan Foundations of Freemasonry” by Andreas Önnerfors will be published on the website of the Centre www.freemasonry.dept.shef.ac.uk/workingpapers.htm

5) New perspectives on research into guilds – a report from a conference in Konstanz/Germany
A conference on the history of craft guilds took place at the University of Konstanz/Germany June 12th-14th. The conference attracted 15 European experts on the topic with a focus on new perspectives and approaches, such as identity formation, establishment strategies and artistic expressions. The Director of the CRF presented a paper entitled, “From Stone-Masons to Gentleman-Masons: Changing Associational Patterns of Freemasonry in Early Modern Urban Space”. It is obvious that craft guilds are an inspiring field of research. Many speakers pointed out that a guild is to be understood as a dynamic and ‘universal model applicable to many situations’ (Praak) and that the varieties are larger than the constants. A revised history of guilds and craft fraternities calls for a revised history of freemasonry, especially in its history of transition towards the type of association so typical of the 18th century. Professor Marten Praak from Utrecht presented an inspiring keynote lecture on the construction of mediaeval religious buildings in comparison between Europe and Asia.

6) Conference on Spanish freemasonry in Almería 2009
Call for papers from the 12th International Symposium on the History of Spanish Freemasonry, 8th -10th October 2009 in Almería/Spain. The theme of the conference is “”Spanish Freemasonry: Repression and Exile”. A copy of the call as well as more information is available at jmorales@unedaragon.org or c.masoneria@gmail.com

7) Request for support concerning a PhD-project by Dorothe Sommer
“Dear all,
As some of you know, I'm in the process of writing my PhD on freemasonry in Ottoman Syria before 1908. My idea is to introduce single chapters or paragraphs with quotes from masons. The question - my question is: what is it that makes masonry for you PERSONALLY important? What does it mean to you? I would be more than grateful if the masons among you would answer me with one or two sentences (please not more!).
Of course, if you don't want to be mentioned, I just note your initials!
Thanks a lot for your help!”
Please contact
d.sommer@sheffield.ac.uk

8) Project proposal on masonic certificates
During Spring 2008, Harriet Sandvall, an art historian worked at the Archive and Library of Freemasonry in London with a pilot study on masonic certificates. The primary goal was to gain experience in how this rarely used source material can be exploited in future studies. Some of the examples of Harriet’s work can be accessed through the catalogue in London (www.freemasonry.london.museum/catalogue.php type “certificate” in the search field). It is obvious that masonic certificates are one of the most fascinating sources of material in the history of the craft, and that there is hardly any methodology established in how to use them as sources for historical research. During the summer, the Centre will prepare a draft application for a major grant with the aim of launching a large-scale project on the history and function of masonic certificates. You are invited to provide with information on previous projects and publications on masonic certificates. If you have access to collections that hold masonic certificates, we would appreciate information on the number and age of these documents.
Sheffield, 30th June 2008
Andreas Önnerfors
--
Dr. Andreas Önnerfors
Director / Senior Lecturer in History
Centre for Research into Freemasonry
34, Gell Street
Sheffield S3 7QY
United Kingdom
Telephone: +44 (0)114 222 9893
Fax: +44 (0)114 222 98 94
Email: a.onnerfors@sheffield.ac.uk
Website: http://www.freemasonry.dept.shef.ac.uk/
NOW ALSO ON FACEBOOK!
Join the group "Research into Freemasonry and Fraternalism"

Nem vagyok azonos!

Többek között Jászberényi Józseffel sem.

A Korunk folyóirat májusi számában egy cikk Jászberényinek tulajdonítja Profán oldalaim egyikét, a szabadkőművességgel kapcsolatos könyvek listáját.

Elhatárolódásomat nem Jászberényi József személye indokolja - a vele való összetévesztés megtiszteltetés számomra - hanem a tények tisztelete.

Íme az ominózus szöveg:

"Több kutatási irányt is közös keretbe foglalhatna a korszak irodalmi intézményrendszerének történeti-szociológiai elemzése. Az intézmények kiépülésének kezdete ugyanis erre a korszakra tehető: különböző folyóiratok megindulása, tudós társaságok szerveződése, a szabadkőművesség tudatosan tagolt rendszere, a színjátszás intézményi kereteinek kialakulása, az oktatás átszervezése olyan irodalmi mezőt teremtenek, amelynek hatására átalakul az addigi nyilvánosság. Ilyen módszertani megfontolások alapján értelmezett átfogó jellegű munka még nem született, történtek azonban sokat ígérő kísérletek: a tervek tudatos kivitelezéséhez elengedhetetlenül szükséges egy intézménytörténeti adatbázis megalkotása,14 illetve az egyes részterületek feldolgozása. A felvilágosodás korának egyik legfontosabb intézményét az eddig csak részletekben feldolgozott szabadkőműves páholyok alkotják. A korábbi kutatásoknak Jászberényi József újabb vizsgálódásai15 jelentettek továbblépési lehetőséget, az általa folyamatosan bővített adatbázis nem csupán a felvilágosodás irodalmának újrastrukturálási folyamatában játszik fontos szerepet, hanem az intézmény előzményeire és mai napig tartó hatására vonatkozóan is találhatunk szakirodalmi tételeket.16"

A lábjegyzetek:

"15. Jászberényi József: „A Sz. SOPHIA’ Templomában látom én felszentelve NAGYSÁDAT.” A felvilágosodás korának magyar irodalma és a szabadkőművesség. Argumentum Kiadó, Bp., 2003.

16. http://szkp2.blogspot.com/"

Forrás: http://89.42.110.12/oldal.php?ev=2008&honap=5&cikk=5039

Deák Ferenc vagy Deák Ferencz?

Deák Ferenc vagy Deák Ferencz?

A ma működő hazai szabadkőműves páholyok elnevezése igazodik a hagyományokhoz - általában valamilyen tiszteletben tartott fogalmat, szimbólumot vagy egy jelentős történelmi személyiség nevét szokták választani a páholyok elnevezésére. Előfordul gyakran e két módszer kombinálása is.

Az első típusba tartozik manapság pl. a "Tolerancia és Testvériség", "Humanitas" vagy az "Egyenlőség" páholyok elnevezése.

A másodikba típus képviselői pl. a "Jászi Oszkár", "Martinovics", "Galilei", "Franz Liszt" páholyok.

A kombinált típust választották az "Árpád, a Testvériséghez" és a "Deák Ferenc, a Testvériséghez" páholy névadói.

Ez utóbbi írásmódjáról szeretnék most elmélkedni.

A páholy megalakulását 1883-ra datálják, amikor a korabeli írásmód szerint természetesen "Deák Ferencz, a Testvériséghez" néven rögzítették és használták is páholy nevét, azaz a haza bölcsének keresztnevét ugyanúgy cz-vel írták mint több millió druszájáét. (A Ferenc név az 1737-1920 közötti időszak minden szakaszában benne volt az újszülötteknek leggyakrabban adott 13 fiúnév között. Lásd: http://mek.oszk.hu/02100/02134/html/nepmoz.htm)

Az 1920-as években két dolog is történt, ami hatással volt a páholyra és nevére. A magyar szabadkőművességet 1920. május 18-án belügyminiszteri rendelettel betiltották. (Lásd: A szabadkőművesség 1920-as betiltása című hírt.)

A másik, hogy megváltozott a helyesírás. 1922-ben az Akadémia - hosszas ellenállás után - elfogadott egy egyszerűsített helyesírási szabályzatot. (Lásd: http://www.c3.hu/~nyelvor/period/1313/131301.pdf)

Az Akadémia új szabályzata szerint megszűnt a "cz" és minden szóban áttértek a "c"-s írásmódra, kivéve persze a családneveket és a történelmi helyneveket. A változást nem mindenki fogadta kitörő lelkesedéssel, mulatságos hírek szóltak olyan településekről, ahol ragaszkodtak a "cz"-hez még az utcák, pardon utczák írásában is. De aztán idővel mindenhol megtörtént az áttérés az új írásmódra.

Átnevezték az intézményeket (köztük a sok Deák Ferencről elnevezett iskolát), a közterületeket (a rengeteg Deák Ferenc utcát és teret), a könyvekben és újságokban is áttértek az új írásmódra.

A helyesírási reform bevezetése és a megváltozott írásmódú szavak elterjedésének idejében a szabadkőműves páholyok működése tiltott volt, tehát nem változtathatták meg a saját irataikban az elnevezéseket.

De azért egy-egy szabadkőműves mű megjelent ekkoriban is. Ilyen például Bakonyi Kálmán: A magyar szabadkőművesek igazsága című műve 1927-ből. Vagy Balassa József: A szabadkőművesség története című munkája az 1930-as évekből.

Ezekben a kiadványokban "Deák Ferenc páholy" szerepel, következetesen "c"-vel és nem "cz"-vel.

Bakonyi és Balassa, mint a Symbolikus Nagypáholy vezetői jól ismerték mind a szabadkőművességet, mind a helyesírást. (Balassa József ráadásul kiemelkedő tudású nyelvész volt, s kifejezetten a magyar nyelvhelyesség volt egyik kutatási területe.)

1945 után rövid időre újjáalakult a szabadkőművesség, köztük a "Deák Ferenc páholy". Újra csak "c"-vel és nem "cz"-vel.

Származási hely: Szabadkőművességgel kapcsolatos könyvek

Az 1950-es betiltás után megint hosszú szünet állt be a hazai szabadkőműves páholyok működésében. (Lásd: A szabadkőművesség 1950-es betiltása című hírt.)

Sumonyi Zoltán: Újrafelfedett titok című művének az 1989-es újjáalakulásról szóló fejezetében szintén "Deák Ferenc páholy" néven szerepel az elsőként működni kezdő régi-új páholy.

A történész L. Nagy Zsuzsa könyveiben (Szabadkőművesek, Szabadkőművesség a XX. században) természetes az akadémiai helyesíráshoz való igazodás és a "cz" mellőzése.

Jászberényi József: A magyarországi szabadkőművesség története című 2005-ös munkájában eklektikus, hol "Deák Ferenc páholy" hol meg "Deák Ferencz páholy" szerepel nála.

Mindezek alapján megállapítható, hogy ha a magyar nyelv változásait szentesítő akadémiai helyesírás elveihez és gyakorlatához igazodnának a Deák páholy korifeusai, akkor "c"-vel írnák páholyuk nevében Deák keresztnevét.

Természetesen lehet ragaszkodni az eredeti írásmódhoz - egy elnevezésben működhet akár a költői fantázia is - de ebben az esetben a "Deák Ferencz páholy" írásmód a múltbarévedést jelenti.

Ebben az értelemben akár szimbólumnak is tekinthetjük ezt a "cz"-t.

A konzervatívizmus szimbólumának.

Magasfokú műhelyek

Először is tisztázzuk a magasfokok illetve a magasfokú műhelyek fogalmát. Ezzel kapcsolatos csekély ismereteimet főként a Pataky Lajosné féle repertóriumból szereztem.

A Magyarországon működő skót rítusú páholyok azon tagjai, amelyek a magas fokokat (más néven filozófikus fokokat) elnyerték, úgynevezett magasfokú műhelyeket alapítottak. Ezek tagja természetszerűleg csak a magasfokokat elfogadó páholyok magasfokba felavatott mesterei lehettek. Ilyenek eleinte a Nagyoriens majd az egyesülés utáni Symbolikus Nagypáholy keretei közé tartoztak. Tehát az első három fok főhatósága a Nagypáholy, a magasfokoké pedig a magasfokú szabadkőművesek saját önszerveződései voltak.

Magyarországon ez úgy történt, hogy három-három páholyból kikerülő 18. fokú szabadkőművesek alkottak egy káptalant, három-három káptalan 30. fokú szabadkőművesei alkottak egy tanácsot (I., IV. és V. káptalan ill. II., III. és VI. káptalan) és a tanácsok 33. fokú szabadkőművesei alkották a Nagytanácsot. (Hazánkban tanácsból már csak kettő volt, az I. és a II.)

A Nagytanács a magasfokú műhelyek főhatóságaként szolgált, valahogy úgy, ahogy a Nagypáholy a páholyok főhatósága.

Minden magasfokú műhely önálló volt, elnökét, titkárát, kincstárosát maga választotta, de az elnök csak magasabb fokozatú szabadkőműves lehetett, mint a műhely foka. Így a 18. fokú káptalanok elnöke 30. fokozatú, a (30. fokú) tanácsok elnöke 33. fokozatú szabadkőműves volt.

A Nagytanács titkára a Nagykancellár volt (főként a külügyekkel foglalkozott), egy évre választották, elnöke (külföldi forrásokban Főparancsnok vagy Nagyparancsnok néven említik) öt évre volt választva. Magyarországon a Nagymester töltötte be a Főparancsnok posztját is - feltehetőleg a János rendi és a Nagyoriens (skót rendszer) egyesülésekori megállapodás alapján.

A Repertórium szerint a magasfokú műhelyek 1869-től 1894-ig működtek.

Ez meglepetés számomra, mert én azt hittem eddig, hogy egészen a Horthy-korszakbeli betiltásig megvoltak a magasfokú szervezetek. (Azt tudtam, hogy 1945 után nem alakultak újjá.)

Úgy tűnik logikusnak, hogy a 18. fokú káptalanokban és a 30. fokú tanácsokban részt vettek a magasabb fokozatúak, úgy mint a három fokozatú páholymunkákban is az inasfokon mindenki részt vehet, a legényfokú munkákban a legények és a mesterek és a mesterfokúakban pedig csak a mesterek. Szintén úgy logikus, hogy a magas fokokat a magasfokú műhely adományozza, hiszen a 3 fokozatú páholyok ezzel nem foglalkozhatnak.

Az eddigiekből az mindenesetre kiderül, hogy a magasfokú műhelyek tagságának merítési bázisa a harmadfokú (mester) szabadkőművesek összesége - pontosabban azok, akiknek páholya egyáltalán elismeri a magasfokokat.

A fentiek az 1869-től 1894-ig működő magasfokú műhelyek működésére vonatkoznak, de valószínűleg hasonló elven szerveződnek a maiak is - a kisebb létszámból adódóan csak egy-egy 18., 30. és 33. fokú műhelyt alkotva.

Feltehetőleg a 7 fokozatú francia rítusú rendszer is ehhez hasonló lehet. (Gyakorlatilag a 33 fokú skót rítus is 7 fokú, hiszen a három alapfokon felül csak egyes fokokban dolgoznak, a többit automatikusan nyerik el illetve átugorják.)

Azt még hangsúlyozni kell, hogy a magas fokok nem jelentenek magasabb rangot az alsó 3 fokhoz képest, hiszen azokat csupán a 3. (mester) fok kiterjesztéseinek tekintik. Szokták ezt úgy is magyarázni, hogy a 3 fokozatú piramis csúcsát alkotó mesterfokra mintegy merőlegesen, más dimenzióban épülnek a magas fokok.

Tehát azok a spekulációk, hogy a 33. fokú szabadkőművesek utasíthatják az alacsonyabb fokozatúakat, teljességgel légből kapottak. Ilyen utasítási hierarchia nincs is egyáltalán, de ha lenne, akkor is a magasabb fokúak mesterekként mind egyenlőek a magas fokok grádicsán el nem indult mester szabadkőművesekkel.

A skót rendszerben egyes helyeken nemcsak a fenti fokokat használják, hanem gyakran a 9, 12, 17, 21 és 29 fokot is. Elvileg mind a 30 magas fokon dolgozhatnának, hiszen a rituálék megvannak hozzá.

Magas fokok nem csak a skót rítusban léteznek. Egy becslés szerint a XVII-XIX. században kétszáz ú.n. magas fok létezett a különböző rendszerekben, mint pl. a francia, a Memphis- Misraim, a yorki stb.

A skóthoz hasonlóan a többi magas fokú rendszerben is szokás kihagyni egyes fokokat, ha ezt nem tennék, akkor pl. elég bonyolult élete lenne a 99 fokú Memphis-Misraim szabadkőműveseinek

Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=80136741&t=9027376

Kapcsolódó cikk: http://aprofan.blogspot.com/2007/10/skot-ritusu-szervezetek-magyarorszagon.html

Szabadkőműves sors, élet, pálya

Ma megnéztem a Budapest Főváros Levéltárában nemrégiben megnyílt Sors - élet - pálya, Személyes magániratok című kiállítást. (http://szkp1.blogspot.com/2008/05/kiallitas-sors-elet-palya.html)

A levéltár földszintjén és első emeletén helyezték el a mintegy 15 álló és 3 fekvő tárlót a kiállított levelekkel, iratokkal képekkel és kisebb tárgyakkal.

A kiállításon valóban a mindennapi élet legkülönbözőbb területeiről szerepelnek dokumentumok - a szerelmes levelektől a szabadkőműves oklevelekig.



Már a szabadkőműves tárló címe - Közérdek és magántitok - kifejezte a kiállítás rendezőjének koncepcióját,



amelyet a tárló leírása bővebben is kifejtett:



A tárlóban egy szabadkőműves mesteroklevél, a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy 1909-es kiadású alkotmánya, néhány szabadkőműves érme



és három szabadkőműves káté - inas, legény és mesterfokú - valamint egy olasz nyelvű szabadkőműves útlevél látható.



Az olasz nyelvű szabadkőműves útlevelet gondosan lefordították:



Nem sok tárgy - de jellemzőek a szabadkőművességre. A mesterré avatás bizonyítéka és emléke a mesteroklevél, a megtanulandó káték és az alapszabályként funkcionáló alkotmány, a szabadkőműves emlékérmék és a szabadkőműves útlevél (amely igazolja tulajdonasa szabadkőművességét és bebocsájtást biztosít az idegen páholyokba) végigkísérik a szabadkőművesi életpálya fontos szakaszait. Ezek azok, amelyek aztán hagyatékként a családra maradnak - s vagy megőrzik a családban vagy továbbadják - jobb esetben múzeumba vagy levéltárba kerülnek.

Most ez utóbbi eset adott lehetőséget a kiállításra.

A Martinovics páholy jubileumi emlékünnepsége

Abban a szerencsében volt részem, hogy részt vehettem a Martinovics páholy 100 éves jubileumi ünnepségén.

A 2008. május 23-án pénteken 15h-kor kezdődő rendezvény az MTA Történettudományi Intézetének Jakobinus termében zajlott le - ugyanott, ahol annak idején Martinovics állt bírái előtt.

A teremben az U alakban elrendezett asztaloknál helyezkedtek el az előadók és a vendégek - mintegy 50 fő, amelyből kb. 10-en voltak a szebbik nem képviselői, a többséget a férfiak adták. A program Karinthy Frigyes Martinovics című versének előadásával kezdődött:

KARINTHY FRIGYES: MARTlNOVICS

Elõször Sigrayt vezették köztük el -
Szolárcsik felbukott a lépcsõhöz közel.
Szentmarjay vadul ellökte a papot;
Hajnóczy sírva ment, Õz Pál viaskodott.

Martinovics - így szólnak a régi krónikák -
Ájult volt, amidõn a padra hurcolák.
Nyitott, tajtékos ajkán nehéz mosoly, fakó: -
Két hóna alá nyúlva cipelte a bakó.

Kuszált, vizes haja, sovány gyermek-feje
Rácsuklott csöndesen a hóhér keblire
S melyet nyirkos pirossal az olvadt vér elöntött:
Két karja átölelte szelíden a fatönköt.

Pontosabban ennek sokkal hosszabb eredeti változatával (Vérmező, 795. május), amelynek e sorok alkotják a záró versszakait.

A szavalat után először Kende Péter kapott szót. Előadásának címe ugyan A Martinovics páholy száz éve volt, de a későbbi hasonló témával foglakozó előadásokkal való ütközést kerülendő inkább a szabadkőművesség elvi kérdéseiről beszélt, a társadalmi életben elfoglalt szerepéről, gyakorlatáról. Talán a legfontosabb megállapítása az volt, hogy a modern polgári társadalom képződött le a szabadkőműves páholyokban - először megelőzve korát, manapság pedig kissé lemaradva attól.

Az előadások írásban is hozzáférhetőek lesznek várhatóan, s én várom is türelmetlenül különösen Kende Péter cikkét, mert bár a többi előadó is nagyon jó volt, a legjobban az ő illúzióktól mentes mondandója és pontos stílusa fogott meg.

Másodikként a vendéglátó Pók Attila beszélt a magyar progresszió és a Martinovics páholy kapcsolatáról. Kiindulópontja az a kérdés volt, hogy beszélhetünk-e egyáltalán haladásról a történelemben, társadalmi életben? A nyugtalanító expozíció után azért hamarosan megnyugodtam, mert az előadó is - akárcsak jómagam - hitt a haladásban és az érte folytatott küzdelem sikerében. (Erre egyébként jelentős filozófiai irányzatok nemmel válaszolnak, vagy legalábbis értelmetlennek minősítik a kérdést - s egyes szabadkőművesek is szeretnék kidobni a progressziót a szabadkőművesség útipoggyászából - egyszóval nem is olyan költői ez a kérdés.)

A harmadik előadó Poór János volt, aki A Martinovics portré alakulása a történelemben címmel foglalkozott Martinovics életének és a jakobinus mozgalomnak a recepciójával, annak változásaival. A szakirodalom és a népszerűsítő irodalom három alapkérdését tette fel és válaszolta meg először:

Felségáruló volt-e Martinovics? (Igen, de gumiparagrafus alapján.)

Koncepciós per volt-e a tárgyalás? (Igen, bizonyíthatóan.)

Ujjongott-e a tömeg a lefejezések végrehajtásakor? (Igen, de azért, mert az első hóhér ügyetlensége után a helyére állított második végre nem kínozta az áldozatokat.)

Az előadó bemutatta a Martinovics értékelések két vonulatának első képviselőit és azok utódait - a forradalmi hagyományok nézőpontját Berzeviczy Gergely alapozta meg és Jókai Mór népszerűsítette, napjainkban Fejtő Ferenc képviseli; a másik, a szervezkedést és vezetőjét elítélő irányzat Dugonics Andrással indult, Fraknói Vilmos volt kiteljesítője és Mályusz Elemér a legádázabb képviselője.

Martinovics és a jakobinus mozgalom kutatásához Benda Kálmán járult hozzá kellően még nem eléggé értékelt munkáival, amelyekben kiadta azokat a történelmi forrásanyagokat, amelyek nélkül nem lehet kiegyensúlyozott értékelést adni a korszakról és főszereplőjéről, Martinovics Ignácról.

A történészek kutatási eredményei persze nagy késéssel és a népszerűsítők torzításaival jutnak el az érdeklődőkhöz teszem hozzá magamban az előadáshoz - most például Nemere István foglalkozik igen elfogultan és igazságtalanul Martinovics személyével a Titkos társaságok Magyarországon című könyvében.

A negyedik előadás Schöpflin Aladárról szólt volna csak, de a távollevő Pomogáts Béla írásban elküldött cikkének felolvasásakor végül Csáth Géza, Bíró Lajos és Szini Gyula is mint a Nyugat szabadkőműves szerzője szerepelt. Ezeknek az íróknak az irodalmi munkásságát szépen megismerhettük - de hogy erre hogyan hatott szabadkőművességük, vagy a szabadkőművességükre hogyan hatott írói mivoltuk - az nem derült ki, pedig ez lett volna a legérdekesebb vizsgálandó kérdéskör.

A megemlékezés utolsó előadását Márton László és Nacsády András tartotta - már tényleg konkrétan a Martinovics páholy történetének legfontosabb fejezeteiről. A XX. század elejének legradikálisabb páholya kora legnagyobb gondolkodóit tömörítette, a társadalmi progresszió élvonalában haladt. Külön kiemelte Márton László, hogy 1920-ban szabályos munka során altatták el a páholyt, amelyet így a betiltások után 1945-ben majd Párizsban 1956-ban jogfolytonosan ébreszthettek fel és folytathatta munkáját. Ez az alapja annak a kijelentésnek, hogy a Martinovics Páholy a legrégebben működő magyar páholy. Nacsády András az utolsó 50 évről szólva a párizsi felébresztéstől a hazaköltözésig beszélt a páholy életéről, kiemelve, hogy a magyar nyelven dolgozó szabadkőművességet ők tartották fenn létükkel és nemzetközi találkozóikkal. (Ennek írásos nyoma a Szabadkőműves írások. Párizs, 1966. és A munka folytatódik / Külföldi magyar szabadkőműves írások II. Párizs, 1981.)

Ezzel le is zárult a megemlékezés.

A bejáratnál meg lehet vásárolni a frissen megjelent Lessing könyvet a már réginek számító Trianon és a Szabadkőművességet és a Nagyoriens újságjának, az Oriens Expressznek az első számát.

Ingyen elvihető volt két szabadkőművességet ismertető brosúra - mind a kettő Kazinczy híres idézetével indított („Énnekem a' kőmívesség olly társaság, a' melly eggy kis karikát tsinál a' leg-jobb szívű emberekből;...”) csak az egyik az eredeti helyesírással, a másik modernizálva szólt olvasójához.

Meglepett, hogy sem a megemlékezés elején, sem a végén nem üdvözölték a Martinovics páholyt sem a többi páholy sem a nagypáholyok nevében. Lehet, hogy a vendéglátó Pók Attilán kívül nem is volt ott más a Symbolikus Nagypáholyból? A jelen levő mintegy tíz hölgy közül többen szemmel láthatóan a feleség státuszában jöttek el - de azért persze nem kizárt, hogy a női és vegyes páholy is képviseltette magát - csak ez nem derült ki.

Szóval a magam részéről én nagyobb és kiterjedtebb ünneplést vártam. De lehet, hogy az üzenet csak annyi: Kösz, 100 év után is megvagyunk. És ez sem kis dolog.

Kapcsolódó cikk: http://aprofan.blogspot.com/2008/05/100-eves-martinovics-paholy.html

Kapcsolódó fotóblog: http://www.photoblog.com/kikiroller/2008/12/28/100-ves-a-martinovics-pholy.html

Kapcsolódó linkek:

http://hu.wikisource.org/wiki/V%C3%A9rmez%C5%91,_795._m%C3%A1jus

http://szkp4.blogspot.com/2008/07/kende-peter-szabadkomuvessegrol.html

http://szkp2.blogspot.com/2008/04/nemere-istvan-titkos-tarsasagok.html

http://szkp2.blogspot.com/2008/05/lessing-ephraim-gotthold-szabadkomuves.html

http://szkp2.blogspot.com/2002/06/marton-laszlo-szerk-trianon-es.html