100 éves a Martinovics páholy

100 éves a Martinovics páholy


1908 május 27-én nyolc, a Demokrácia páholyból szabályosan kilépett (fedezett) mester szabadkőműves a Nagypáholy engedélye alapján megalapította a Martinovics páholyt.

A nyolc alapító tag Gönczi Jenő minisztériumi tisztviselő, dr. Harkányi Ede ügyvéd, író, dr. Jászi Oszkár, a Huszadik Század szerkesztője, Marschan Géza jogász, Rácz Gyula statisztikus, író, Székely Imre ügyvéd, dr. Szende Pál ügyvéd, író és Zigány Zoltán tanár volt.

Az új páholyok megalakulása gyakran követett hasonló koreográfiát, például a Demokrácia páholy maga is így keletkezett, a Könyves Kálmán páholyból 1887-ben kivált szabadkőművesek alapították. Mivel az 1872-es alapítású Könyves Kálmán páholy a skót rítust követte, természetesen "gyermeke" és "unokája", a Demokrácia páholy és a Martinovics páholy is az Ősi és Elfogadott Skót Rítus szerint dolgozott.

A Martinovics páholy alapítására azért került sor, mert a korabeli szabadkőművesség legradikálisabb páholyát, a Demokrácia páholyt sem tartották elég haladónak.

A páholy 1920-as betiltásáig összesen 88 főt vettek fel (anyakönyveztek), 1920-ban 78 fő szerepelt a taglistán.

Néhány ismert személyiség a páholy tagjai közül:

Ady Endre, Bíró Lajos, Bölöni György, Csáth Géza, Lengyel Géza, Nagy Endre, Szini Gyula, Schöpflin Aladár írók, Kunfi Zsigmond, Pogány József hirlapíró, Diner-Dénes József művészettörténész szakíró, Reinitz Béla zeneszerző, Rónai Zoltán ügyvéd, Vágó József építész.

A páholy tagjai közül 1918-ban a szociáldemokraták kiléptek (fedeztek) - pártutasításra. Választaniuk kellett a párttagságuk és szabadkőműves páholy tagságuk között a Szociáldemokrata párt határozata alapján. Így hagyták el a páholyt a fentiek közül Diner-Dénes József, Kunfi Zsigmond, Pogány József, Rónai Zoltán, Vágó József. Nevük később az őszirózsás forradalomban és a Tanácsköztársaságban játszott szerepük alapján lett ismert.

Az 1911-től a páholyt főmesterként irányító Jászi Oszkár vezetésével számos haladó szervezet munkájában vettek részt a páholytagok (pl. Szabadgondolkodók Magyarországi Egyesülete, Választójog Országos Szövetsége, Galilei kör), majd 1914-ben megalapították a Polgári Radikális pártot. (Jászi Oszkár később emigráns éveiben élete nagy tévedésének nevezte a pártalapítást saját erre való alkalmatlansága miatt.)

A szabadkőművesség 1920-as betiltásától 1945-ig, a Horthy rendszer bukásáig csak magánlakásokon, kirándulásokon a találkozott az itthon maradottak egy része.

1945-ben az újjáalakult Nagypáholy részeként ismét dolgozni kezdett a páholy dr. Beck Sámuel vezetésével. 1947-ben Jászi Oszkár rövid magyarországi látogatása alkalmával előadást tartott a páholyban. (http://nagyoriens.hu/node/9)

A szabadkőművesség 1950-es újabb betiltása után végül 1956-ban, Párizsban szervezték újjá a Martinovics páholyt.

"A párizsi Martinovics páholy első elnöke a francia születésű, de Budapesten szabadkőművessé vált, nyelvünket tökéletesen beszélő Barrey Emil volt. Őt az 1919-ben emigrált Bóta Ernő, az Emberi Jogok Ligája magyar tagozatának alapítója követte, majd (báró) Hatvany Bertalan Kelet-kutató és utána Dr. Róbert László orvos-biológus. A harminc év során átlagosan húsz taggal működő páholyhoz tartozott a Párizsban élő rangos művészek közül Babócsay Lajos, Kolos-Váry Zsigmond és Rozsda Endre festő, Bartha Lajos, Pátkai Ervin és Székely Péter szobrász, Gábel József filozófus, egyetemi tanár, Radványi Géza filmrendező, Winkler Pál könyv és újságkiadó." (http://nagyoriens.hu/node/61)

A páholy fő feladatának a magyar nyelvű szabadkőművesség fenntartását tartotta - s ezt sikeresen teljesítette is. Míg az észak- és délamerikai magyar páholyok utánpótlás híján beszüntették a magyar nyelvű munkát, addig Párizsban az emigránsok folyamatos (ill. nagyobb számban 1956-utáni) kiérkezése és a hazai értelmiség későbbi kilátogatása biztosította a tagság és ezzel a páholy megmaradását.

A Martinovics páholy franciaországi működése során több nemzetközi találkozót szervezett a magyar nyelvű szabadkőművesség számára, amelyek előadásait a Szabadkőműves írások és A munka folytatódik című kötetekben tették közzé.

A rendszerváltás közeledtével a Martinovics páholy tartotta Budapesten az első szabályos szabadkőműves munkát 1989. június 21-én a Vakok Intézetében (amelyet annak idején egy szabadkőműves alapítvány hozott létre).

Nem sokkal később (1989. december 27-én az Intercontinental - ma Marriott szállóban) újjáalakult a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy, s az előzetes egyeztetések ellenére az angol nagypáholy védnöksége alá helyezték - amely a francia kapcsolatok megszakítását jelentette. Ezért mintegy tíz fő kivált a szimbolikusok közül, s elkezdték a francia orientációjú páholyok megszervezését. Ennek eredményeképpen 1992-ben újjáalakult a Magyarországi Nagyoriens (amely 1871-től 1886-ig, a János rendi nagypáhollyal való egyesülésig működött Magyarországon).

A Martinovics páholy 2004-ben kivált a Franciaországi Nagypáholyból és a Magyarországi Nagyoriens oszlopos tagjaként folytatja munkáját azóta is idehaza.

Források:

Berényi Zsuzsanna Ágnes: Szabadkőműves páholyok Budapesten, Argumentum, 2005. (http://szkp2.blogspot.com/2006/10/berenyi-zsuzsanna-agnes-szabadkomuves.html)
A Martinovics páholy története - a Magyarországi Nagyoriens weblapján (http://nagyoriens.hu/node/61)
Barotányi Zoltán: Szabadkőművesek Magyarországon: Mindenkinek falaznak - Magyar Narancs (http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=6064)

Kapcsolódó esemény: Megemlékezés az évfordulóról (http://szkp1.blogspot.com/2008/05/eloadas-megemlekezes-martinovics-paholy.html)