Újabb felsőoktatási kurzus a szabadkőművességgel kapcsolatosan

Nem túl régen bemutattam azokat a hazai felsőoktatási kurzusokat, amelyeket teljes egészükben a szabadkőművességnek szenteltek. Most szeptemberben egy újabbat találtam. amelyet a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán lehet szabadon választható tárgyként felvenni:

---

SZABADKŐMŰVESSÉG
és
EGYHÁZI BÜNTETŐ RENDELKEZÉSEK

A szabadkőművesség egy nagyon széles téma, amely körül számtalan vélemény és olvasat alakult ki a különféle legendákon és misztifikációkon keresztül.
Ezen kurzus célja bemutatni:
Az Egyház dokumentumait és előírásait a szabadkőművességgel szemben. Ezen tények alapján nyilvánvalóvá tenni az Egyház által elfogadott törvényhozás mértékét, az 1917-es Kódexben. Tanulmányozni a II. Vatikáni Zsinat után rögzített irányvonalat, melynek következtében az ekkléziológia fokozatosan fejlődött. Ezen fejlődés meghatározta az Egyház Tanítóhivatalának álláspontját a szabadkőművességgel kapcsolatban.
Ezenkívül, bemutatni, amint az új normatíva összhangban van az Egyház életének és tevékenységének jelen történelmi eseményével.
Bevezetés.
I. Ki a keresztény – katolikus keresztény?
1. Előzetes megjegyzések a Codex Iuris Canonici VI. és VII. könyvéhez.
II. A szabadkőművesség természete és célja az egyházi dokumentumokban 1738 –tol 1917-ig.
1. Szabadkőművesség, történelem és tartalom. Egy térkép …
2. Az Egyház és a szabadkőművesség: történeti-jogi áttekintése a Tanítóhivatal megnyilatkozásainak az 1917-es Codex Juris Canonici kihirdetése előtt.
2.1. Pápai Tanítóhivatal megnyilatkozásainak tartalma XII: Kelemen pápától XIII. Leó pápáig.
2.2. Szabadkőműves tanok összeegyeztethetetlensége a katolikus hittel.
2.3. Szabadkőműves titok és eskü.
2.4. Az Egyház elleni mesterkedés.
2.5. Kettős tagság.
III. Kánoni norma felülvizsgálata a szabadkőművesség vonatkozásában.
1. II. Vatikáni Zsinat.
2. Párbeszéd a katolikus Egyház és a szabadkőművesség között (1968-1983).
2.1. Német Püspöki Konferencia nyilatkozata a katolikusok tagságát illetően a szabadkőművességben (Würzburg, 1980. április 28).
2.2. Összeférhetetlenség okai.
IV. 1983-as Codex kánonjogi előírásai azon társulásokkal szemben, melyek az Egyház ellen mesterkednek.
1. 1981. október 20-29. között tartott Pápai Komisszió Plenáris Kongregációjának ülésén a Kodex felülvizsgálata.
2. Nyilatkozat a szabadkőművességről Quaesitum est (1983. november 26).
3. „Qui nomen dat” az Egyház ellen mesterkedő társulások (CIC 1374).
4. Katolikus Hit és a szabadkőművesség közötti összeegyeztethetetlenség.

Dr. Hardi Mózes
Óramegbeszélés: szeptember 15. csütörtök 13:00.

---

Forrás: http://www.sapientia.hu/hu/system/files/Szabadkomuvesseg_es_Egyhazi_bunteto_rendelkezesek.pdf

Kapcsolódó linkek:

http://www.sapientia.hu/hir/hirdetesek/szabadon-valaszthato-tanegysegek-frissitett

http://aprofan.blogspot.com/2011/04/szabadkomuvesseggel-kapcsolatos.html

Szabadkőműves múzeum Rosenauban, Alsó-Ausztriában

Egresi János informatív, "Kastély, Kúria, Kastélyszálloda, Vár, Templom, Műemlék, Utazás" című weblapján találtam a következő, a Schloss Rosenau szabadkőműves múzeumról szóló írást:

---

Szabadkömûves (Freimaurermuseum) Múzeum
Kategória	Múzeum
Cím	Rosenau
GPS koordináta	Lat.:48.601062 ; Lng.:15.063518
Régió	Közép-Ausztria
Megye	Niederösterreich
Internet	http://www.schlosshotel.rosenau.at/d/default.asp?id=84714&tt=ROSENAU_R15
e-mail	schloss.rosenau@wvnet.at
Telefon	+ 43 (0) 2822/58221-1
Megjegyzés
Összeállította és fényképezte: Egresi János - Felvitel dátuma: 2011-09-05 - Látogatás dátuma: - Utolsó módosítás: 2011-09-05
Kép album megtekintése

1975-ben megnyitják az osztrák szabadkõmûves múzeumot.
A kastély, amely közel 40 éve Alsó-Ausztria tartomány tulajdonában van, jelentõsen hozzájárul a turizmus fejlesztéséhez a régióban. 1999-tõl Mrs. Margit Zulehner sikeres bérlõje a kastélyszállónak, arra törekszik, hogy megõrizze a rábízott hagyatékot a jövõnek.

Schloss Rosenau nem csak múzeum, hanem tele van élénk élettel.
A Kastélyszálló a történelmi környezet és a festõi táj is ideális helyszínt kínál a pihentetõ nyaralásra, sikeres szemináriumokhoz, elegáns partikhoz, esküvõkhöz és ünnepségekhez. Modern melegség és vendégszeretet várja a Vendégeket.

Szálláshelyet keresgéltünk Alsó-Ausztriában, közel a Cseh Köztársaság határához, azzal a céllal, hogy kiindulóhely legyen egy tervezett cseh kastélyok megismerési útazáshoz. Így akadtunk rá erre a kastélyhotelre, szép kastély épület, benne étterem és egy múzeum is van. Nagyjából körbenéztük, majd részletesen megismerjük, ha legközelebb arra járunk. A színvonalhoz képest nem is túl dráda, de sajnos a min pénztárcánkhoz drága, így keresgéltünk tovább és találtunk is egy panziót a közelben.

Részletes megismerésére is sort kerítünk, ha a közelben talált szálláshelyre utazunk, ekkor tudok belsõ képekekel is bemutatni.

Kastély története:
A kastély Rosenau (hivatalosan "Rosenau Castle") a településen lévõ ingatlanon áll, egy impozáns épület. A kastély 1593-ban épült , báró Wolf Dietrich a Greiss megbízásából. Körülbelül ugyanebben az idõben (1600 körül) alakult ki a kastély alapja, a gazdasági épületek, az istállók, pajták és a tulajdonos családjának otthona, a nagy magtár, továbbá, a kastély pincéje, egy sörfõzde, amely ma már nem létezik. Egy kicsit késõbb, 1700 körül, a "Bandlhaus" stílusú átalakításon ment keresztül (holland mûvészeti hatások).
A 18. század elsõ felében (1736-1747) új tulajdonosa Christopher Leopold Graf Schallenberg. Õ bõvíteni a gazdaságot és a kastélynak barokk jelleget ad. Õ alapította az egyházat, építette a paplakot, az iskolát, a harangtornyot és egy ellátási házat (kórház) az idõs, fogyatékkal élõ mezõgazdasági dolgozók részére.
Az épületek formája egy jól megtervezett és kellemes egységet hozott létre. Különösen feltûnõ ez az egy történet felépítése, az egységes sárga vakolat a pillérek, hasonló alakú kémények a kelet-nyugati tengelyen, egy fedél alatt, és a homlokzatok azonos bontású kialakítása.
A birtok felszámolása után1964-ben Alsó-Ausztriai Tartomány tulajdonába kerül. Az új tulajdonos megint eredeti hûségben újjáépítette, hogy a régi dicsõségében ragyogva szolgálja új életét.

A mai napig, a kastély tulajdonosa az állam. 1974-ben megnyitását követõen a felújított kastélyban szálloda és étterem kerül üzemeltetésre. 1975-ben megnyitják az osztrák szabadkõmûves múzeumot.

Külsõ hivatkozások:

• Saját képek (a képekre kattintva nagy méretben is megtekinthetõk)
• Szabadkömûves Múzeum saját WEB lapja
• Kastélyhotel bemutatása

---

Forrás: http://www.kastelyok-utazas.hu/Lap.php?cId=2177&kId=2177

Újabb weblap a szabadkőművességről

Származási hely: Profán gondolatok a szabadkőművességről

Kíváncsian kezdtem tanulmányozni "A szabadkőművesség levétára,  Hírek, gondolatok, információk a szabadkőművességgel kapcsolatban" címmel nemrégiben megjelent weblapot. A Wix flash oldal generátorral készített weblap egyelőre (vagy mértéktartással?) csak a jobbról beúszás grafikus effektet alkalmazza, de már így is teljesíti azt az ígéretet, hogy "szinte 0 tudással" lehet látványos flash oldalakat létrehozni.

Kíváncsiságom hamarosan bosszankodássá változott, mert még a weblap kezdeti állapotát figyelembe véve sem lehet elnézni bizonyos hibákat és módszereket. Egyrészt számos elütés található az oldalakon - de ez legalább azt bizonyítja, hogy nem minden szöveg a Másolás/Beillesztés módszerével készült -, másrészt néhány helyen a hosszú ő és ű betűk eltűntek - nyilván a Wix alapértelmezésétől eltérő karakter kódolású szövegek bemásolásakor. Több helyen hibás név szerepel - itt viszont a Copy/Paste jól jött volna.

A legnagyobb problémát azonban az jelenti, hogy a lapon forrás megjelölés nélkül szerepelnek máshonnan átvett anyagok. Természetesen először a saját weblapjaimról átvett információk tűntek fel, pontosabban a hivatkozások hiánya. De ugyanerre a sorsra jutottak egyes szabadkőműves páholyok honlapjain közölt cikkek, illetve folyóiratok online tanulmányai, stb. A szerzőnek, M. Z.-nek mielőbb változtatni kellene ezen.

További általános probléma, hogy a weblap szerzője azt a látszatot próbálja kelteni, mintha szabadkőműves lenne - amiben erősen kételkedem az alábbiakban bemutatandó tartalmi hibák alapján. Ráadásul keverten adja közre az angol ill. francia orientációjú páholyokról származó anyagokat, ami szintén elképzelhetetlen.

A következőkben pontról pontra felsorolom a formai és tartalmi hibákat, hiányosságokat.

Kezdjük a Főoldallal:

- A főcímben "levétára" helyett "levéltára" kellene legyen. A főcím alatti mondatok - amelyek egyébként a sötétkamra falán szoktak szerepelni - hibás helyesírásúak; a "kíváncsiság" hosszú í-vel írandó és vagy négy vessző hiányzik.
- A Programok rész egy az egyben az én "Programok a szabadkőművességgel kapcsolatosan" lapomból származnak; s itt nem egyszerűen a forrás nincs feltüntetve, hanem a programokban eredetileg szereplő hivatkozásaim ki vannak törölve!
- A Linkek részben a "Külső hivatkozások:" kitétel arra utal, mintha a lapot szabadkőműves készítette volna.
- A "Magyar Symbolikus Nagypáholy" helyesen "Magyarországi Symbolikus Nagypáholy".
- A "Magyaroszági Nagyoriens Nagypáholy" helyesen "Magyaroszági Nagyoriens Szabadkőműves Egyesület".
- A linklisták utolsó linkjei rendre átcsúsznak a következő linkre; így a Nagyoriens linkjeként a St. Stephen páholy linkje, az én Profán Gondolatok a Szabadkőművességről lapom linkjeként az Oriens Expressz linkje jön be. (Megjegyzem, hogy én a kisbetűvel írom a gondolatokat és a szabadkőművességet is...)

Dokumentumok oldal:

Mi a szabadkőművesség? aloldal:

- A több oldalról (Symbolikus Nagypáholy, Nyugati Kapu páholy stb.) összemixelt lapon egyes blokkokban hiányoznak a hosszú ő és ű betűk. Források nincsenek feltüntetve.

A szabadkőművesség aloldal:

- Mindhárom cikk töltelékszöveget tartalmaz.

A szabadkőműves 12 pont:

- A Budapesti France páholy honlapjáról származó szövegből a másolás során eltűntek a a hosszú ő és ű betűk. Forrás nincs feltüntetve.

Az Andersoni alkotmány aloldal:

- A Tolerancia és Testvériség vegyes páholy honlapjáról származik, Ditrói Ákosnak  a francia változatot is figyelembe vevő fordításában. Forrás nincs feltüntetve.

A Páholyok aloldal:

- Megismétlődnek a Főoldalon már hibásan szerepelt nagypáholy nevek. Mindkét nagypáholy páholyai regulárisnak vannak nevezve, pedig ezt a kifejezést a Nagyoriens nem használja; a Symbolikus Nagypáholy pedig nem tekinti regulárisnak csak a saját páholyait. Az oldalon csak töltelékszövegek vannak. "Ferecz" szerel a Deék páholy nevében. A Liszt páholy sajnálatosan "Francz"-nak van aposztrofálva... Mindkét nagypáholy páholylistája hiányos; a vegyes és a női páholy nincs feltüntetve.

Irartok (gondolom Iratok akart lenni) aloldal:


- Kupán Árpád cikkének a forrása nincs feltüntetve; formázása hiányos, nem különböztethetők meg az egyes tipográfiailag elkülönített szakaszok.
- A Szabadkőmáves (sic!) Ady anyagok forrásai nincsenek feltüntetve, egyik az Oriens Expresszről van átmásolva, egy másik Kupán Árpád cikk, a harmadik pedig az általam készített összeállítás a Profán lapokról.
- A Kelet 1905-ös számairól szóló, a Nyugati Kapu páholyban elhangzott rajzolat forrása nincs feltüntetve.

A Megjegyzések és Képek oldal még üres; az Impresszum oldal üzenetküldőként működik.

---

Kapcsolódó linkek:

http://www.wix.com/mozaag/mason

http://www.wix.com/

http://szkp1.blogspot.com/

Újra a dégi Festetics kastélyról:

---

A "szabadkőműves palota": Dég, Festetics-kastély

2011.07.15. 20:00

A "ház és a kert"...

Az előző posztban megismerkedtünk a háromszáz hektáros dégi kastélyparkkal. Most következzen a kastélyépület, ami a szakirodalomban "szabadkőműves helyként" szerepel.

A kastély és a parkot az ország "leggazdagabb köznemese", a gabonaszállításból meggazdagodott Festetics Antal építtette 1810 és 1815 között. A megbízó az akkoriban illegális szabadkőműves mozgalom tagja volt. Erre alapozva a kései leszármazott, Festetics Sándor a húszas években "teleaggatta" a falat a titokzatos mozgalmat idéző motívumokkal. A háború után a kastély sorsa tipikus fordulatot vett: árvaházként működött egészen 1996-ig.

A fiatal Pollack a lehető legjobb helyen tudott felkészülni hivatására: bátyja, Leopoldo Milánóban volt "sztárépítész". Ő tervezte többek között a Villa Realét, vagyis a királyi nyári palotát. Kép forrása.

A kerti homlokzat jól tükrözi az új szellemiséget: a reprezentatív terek a földszintre kerültek, az emeleten a vendég-és gyerekszobák kaptak helyet. Ráadásul itt nem lépcsősor, hanem széles rámpa vezet a kertbe. Ennek a jó kertkapcsolatnak minden bizonnyal az az oka, hogy az építtető és felesége, báró Splényi Amália is műkedvelő botanikusok és kertészek voltak, és igényelték, hogy a lehető legközelebb lehessenek a természethez.

A húszas években felhelyezett szabadkőműves szimbólumok egyike: a Nap.

A kastély bejárati portikusza a kocsifelhajtóval.

Pollack mindenre gondolt: a "kőkockák" arra valók, hogy a lovakra, illetve a kocsikra kényelmesen fel lehessen szállni.

Az főbejárat "verandája" az előcsarnokba vezet. A díszítések jórésze a húszas évekből származik.

A visszaállított földszinti teremsor részlete. Az árvaházi használat idején a tereket leválasztották, megszüntették az enfilade-ot, vagyis az egymásba nyíló teremsort. Ezt 2007-ben állították vissza, ekkor alakították ki a képen is látható kiállítást.

A szobák fehérsége csalóka: a kastély szinte mindegyik termében találtak falfestést. Csak restaurálni kellene...

Szinte a napokban tárták fel az egyik szobából a grófné fürdőszobájába vezető "titkosajtót" (a szoba természetesen azelőtt is ismert volt). Eredetileg itt volt a szabadkőműves irattár, ezt alakították át Sándor gróf idején-nemes egyszerűséggel-fürdőszobává! A  szoba mennyezetét a pesti Kálvin téri templom boltozatmotívumairól mintázták.

Az egykori grófi szalon.

A szobából a teniszpályára lehet kilátni.

A szobát (birodalmi) sasok egész hadserege díszíti. 

A teremsor másik végén található a "szabadkőműves" terem. Ez a megnevezés az ötvenes években terjedt el: furcsának találták, hogy az épület legnagyobb helyisége nem a középtengelyben, hanem oldalt helyezkedik el, erre pedig ráerősítettek a (húszas években elhelyezett) szabadkőműves motívumok. Később persze mindenre meglett a magyarázat: egy ilyen elrendezésű épület található Palladio könyveiben, és a szabadkőműves termeknek alapfeltétele a négy derékszögű sarok. A dégi terem pedig ovális... (viszont a sztorit jobban el lehet adni :).

Akárhogy is, a terem egyedülálló Magyarországon-ez épp olyan különlegessé teszi, mint kitalált múltja.

...ráadásul a kilátás sem utolsó

Az emeletről pedig még jobban feltárul a park. A jobb oldali-2007-ben kitisztított nyiladékon épp rá lehet látni a dégi katolikus templomra (és a mögé emelt hidroglóbuszra).

---

Forrás: http://taj-kert.blog.hu/2011/07/15/a_szabadkomuves_palota_deg_festetics_kastely

Sarló, kalapács, szögmérő

Pável recenziója Sárosdi Bence: Az áruló című könyvéről

---

Sarló, kalapács, szögmérő

2011.07.14. 10:51 | Pável | 

Sárosdi Bence: Az áruló 

krimi
Dekameron, 2011.

[három és fél kulcs, hozzávaló zár nélkül]

„a kőműves órája soha nem siet”

Divatba jött a történelmi krimi, pl. az antik világba Steven Saylor Gordianusa kísér el minket, a Horthy-korszakon és a második világháborún Kondor Vilmos Gordon Zsigmondja kalauzol végig (csak hogy pár nevesebbet említsek), most pedig a Kádár-korszakba látogathatunk vissza, ahol a krimiszál – kissé Dan Brown-os módon – egy néhai titkos szervezettel fonódik egybe, a még Rákosiék korában betiltott és (persze ne teljesen) felszámolt szabadkőművességgel... Lássuk hát, megérdemelten szerepel-e Sárosdi Bence műve az említett bűnügyi krónikásokkal együtt!

Argentin – magyar összecsapás, a szovjetet már levertük, de a latinok kifogtak rajtunk, persze a bíró is csalt – hát mi másról lenne szó, mint egy 1978-as vébé nyitómérkőzéséről? Ezt tárgyalják ki sör mellett, pár héttel később egy pesti kocsmában a nyitójelenetben - miközben a pultoslány Pilinszkyt hallgat a halk rádióban. Egyiküket aztán, az öreg Rajcsányit hazafelé inzultálja egy, a rongyain P-mobilos címkét viselő huligán, a bajból egy akcentussal beszélő, de magyar rendszámos, zöld „bogaras” férfi menti ki. (A legvégén megértjük, ki ő.)

Aztán alig pár szót vált valakivel (egy régi kollégájával? még nem tudjuk), akinek az aggályai csupán üldözési mániának tűntek, de a férfit másnapra meggyilkolják: elvágják a torkát, és nem rablógyilkosság volt. A hírrel egy csinos fiatal nő keresi fel Rajcsányit a Szolgálattól.

„Oldalra sandított, és észrevett az utca másik oldalán, kicsit arrébb parkoló, hófehér, ezerötös, kétlámpás Ladát. Rögtön megállapította, hogy ezek szerint még nem sikerült beszerezniük a legújabb típust, pedig állítólag már ezerhatost is gyártanak.”
 (p23.)

Bár a szabadkőműves szál már a lerí a borítón elhelyezett szimbólumról és beszél róla a fülszöveg is, félszáz oldalig nem kerül elő maga a kifejezés, akkor viszont mintha meglepetést szeretne kelteni az olvasóban, de már hiába. Az állambiztonságis nyomozónő újra felkeresi Rajcsányit, nem, nincs több hulla, feleli az öreg aggodalmaskodására, mindössze azt kéri: meséljen neki a szabadkőművességről... Úgy látszik, a szolgálat könyvtárából is leselejtezték ezt a fajta irodalmat az ötvenes években, és rászorultak az utolsó túlélőkre?

 

Dr. Rajcsányink a Testvériság Páholy tagja, és akik még életben vannak közülük, havonta összejárnak az Newyorkban (sic)  - pardon, ekkor már a Hungária étteremben. Ha már egyszer régi székhelyükre, a Nagypáholy székházába, a Podmaniczky (Rudas László) utcában (45. szám, a Vörösmarty u. sarkán) beköltözött a BM útlevélosztálya... A beszélgetésnek álcázott kihallgatás során szóba kerül az a pikáns részlet is, hogy anno maga Kádár János volt a szervezetet betiltó belügyminiszter. A fruska ügynöknő és az öreg beszélgetéséből az esetleg szintén tájékozatlanabb olvasók is képet kaphatnak – dióhéjban – a szervezet múltjáról (7. fejezet).

Kissé iskolás beszélgetés, röpködnek a híres emberek nevei Kazinczytól a Benedek íróklánig (Elek, Marcell, István), sőt azt is megtudjuk (és engem ez felcsigázott, bevallom), egy régimagyar írónk, Pálóczi Horváth Ádám regényt is szentelt a történetüknek. Majd jelentkezem vele – addig is vissza ehhez a gyilkossághoz: elvágták a torkát - a hír hallatán a páholytagok összenéznek, mert tudják, amit a nyomozók még nem, hogy ennek jelentése van. És most idézzük fel a regény címét: Gulyás Károly, a meggyilkolt szabadkőműves árulóvá letehetett? De vajon a testvériséget árulta el? Vagy éppen azt védte meg? Aztán még egy testvér elvágott torokkal végzi, és még a hullája is eltűnik.

A pályakezdő, nem is viselt vállapjai ellenére oly szívesen mondhatnók, hamvas Maros Vera illetve főnöke, a hithű ávéhás Varga alezredes ég és föld. De Maros anyja is hírhedt ávós volt, aki aztán öngyilkos lett. (Az olvasó a szereplő háta mögött tud meg ilyen pletykákat, beavatás talán ez az író részéről? Mintha kipletykálná nekünk a szereplőit.) Ugyanakkor Rajcsányi körül is gomolyog valami titok, pontosabban a halott fiával kapcsolatban, aki valahol nyugaton nyugszik, de nem engedik ki a sírjához. (Felesége és lánya az ostrom alatt pusztultak el.) Valami titokra utal egy „testvére”: a két áldozat fiainak volt valami közös titka az övével... A szervezetben ismeretlen erők dolgoznak, egyikük – a szokásos nyári üzemszünet ellenére – tagfelvételt is hirdet, vérfrissítést.

„-Akkor..? - Rajcsányi Burgerre bízta, hogy kimondja.
-Igen. Méliusznál. Az ő háza tökéletesen alkalmas erre. Elférünk, hogy senki nem gondolná, hogy éppen ott, a [rózsadombi] káderdűlőben dolgoznak a szabadkőművesek...”
  (p103.)

Egyszerű, darabos nyelvezeten szól ez a könyv, a posztmodern csak hírből érte utol, olyan egyszerű és puritán, mintha a történet korában íródott volna, ha nem robognának benne színes autókon, noir krimi is lehetne. A párbeszédek darabosak, a könnyed humornak is alig akad bennük nyoma, Sárosdi talán inkább a hangulatfestésben jó: ó micsoda időutazás egy ilyen adat: pl. Gulyást a Chelpko Ede térnél gyilkolták meg, vagy ahogy öreg hősünk megidézi Márait, vagy ahogy neki mesélnek Esterházyakról – az íróról is, meg a focistáról is. (És akiknek a nagyapjuk, most esett le nekem is,  miniszterelnök volt a nagy háború idején.) Korábban említettem, kissé iskolás volt a gyorstalpaló áttekintés a szervezet történetéről, de aztán kellemesebb anekdotikus hangra vált, ahogy a pesti székház történetén keresztül bemutatja, a monarchia bukása óta gyakorlatilag minden rendszer tiltotta őket, csak 1945-50 közt jutottak némi levegőhöz.

A beavatási ceremóniától felgyorsuló eseményekről már nem illetékes a recenzens beszámolni, legyen annyi elég, hogy senki nem az, akinek látszik, eltűnt halottak kerülnek elő, visszaüt az átkos múlt, stb. Ami a bűnügy lényegét illeti, egy, a szolgálatoknál még '56-ban, ostoba módon időzített akna (egy akta) „robbant fel”, egy megtévesztő információ sarkallt személyes bosszúra valakit – nem lesz itt semmiféle szabadkőműves összeesküvés, árnyékkormány, semmi ilyesmi, csak emberi gyarlóságok. A krimi szálainak összebogozása - az írás során - megérdemelt volna kissé több munkát, a regény pedig egy parányit lazább, vagányabb keretet - bár „a Trabant útfekvése kitűnő...”-idézettől kapott egy vajszínű árnyalatot a szöveg.

(Köszönet a könyvért a szerzőnek.)

---

Forrás: http://pavelolvas.blog.hu/2011/07/14/sarosdi_bence_az_arulo

Kapcsolódó könyv: http://szkp2.blogspot.com/2011/04/sarosdi-bence-az-arulo.html

Szabad - kőműves - munka (Liszttől Sinowatzig)

"Frei-Maurer-Arbeit" von Liszt bis Sinowatz ("Szabad - kőműves - munka" Liszttől Sinowatzig) címmel nyílt meg egy időszaki kiállítás (2011. május 6. - október 11.) a burgenlandi Neutalban az osztrák Liszt-évhez kapcsolódva. A megnyitón a kiállítás kurátora, Susanna Steiger-Moser mellett részt vett Peter Rezar, a burgenlandi tartományi kormány minisztere, Erich Trummer polgármester valamint Dr. Nikolaus Schwärzler, az Osztrák Nagypáholy nagymestere. A neves osztrák színész, Helmut Lohner olvasott fel Liszt írásaiból. Ausztriában (is) most Liszt év van és "Lisztomania" ill. "Franz Liszt Superstar" címekkel csalogatják Liszt születésének 200. évfordulója kapcsán a múzeumok és a hangversenytermek az érdeklődőket.

Neutal félúton van Kőszeg és Sopron között; autóval fél óra Kőszeg felől, 40 perc Sopronból indulva. Vonattal Sopronból Mattersburgig 15 perc, majd busszal Neutalig fél óra. A MUBA (Museum für Baukultur) a helység főutcáján, a Hauptstraße 47. alatt található.

Származási hely: MUBA

Szombaton és vasárnap 10-17h között van nyitva, más napokon a múzeum weblapján megadott telefonszámon (+43 (0) 2618 / 2414), illetve a bejáratnál elhelyezett kaputelefon gombját megnyomva lehet bebocsáttatást kérni. Ebédidőben (12:00-13:00) zárva van.

A Liszttől Sinowatzig című kiállítás a bejárattal szembeni teremben, a pénztár pultja mögött helyezkedik el. Liszt, Sinowatz és Heinrich Hoffmann életéről és szabadkőművességéről nagyméretű tablók  számolnak be, körbe a falakon a szabadkőművességet bemutató képek; középen üvegtárlók vannak szabadkőműves relíkviákkal.

Liszt felvételi iratai fénymásolatban szerepelnek tablóján, mellette a falon három páholy Lisztnek adományozott díszoklevelét - az egyik a berlini Zur Eintracht (Az Egyetértéshez) páholy mesteroklevele - láthatjuk. A multimédia összhatás elérése érdekében egy MP3 lejátszón Liszt szabadkőműves ihletésű darabjai: Marche héroïque (Hõsi induló); Über allen Gipfeln ist Ruh (Goethe) (Vándor éji dala); Gottes ist der Orient (Goethe) (Isten földje Napkelet); Wer nie sein Brot mit Tränen ass (Goethe) hallgathatók meg.

     

A Liszttel kapcsolatos anyagok sora ezzel zárul, viszont láthatjuk a szabadkőműves avatások folyamatát bemutató angol képsorozatot (a Magyar Nemzeti Múzeumban is bemutatnak belőle néhányat); s a kiállítás egészén végigvonuló párhuzam illusztrálásaként kőműves inas, legény és mesteroklevelet illetve szabadkőműves inas, legény és mesteroklevelet. A kötények bemutatásakor már nem teljes a párhuzam - az igazi kőművesek köténye nem változik a mesterségbeli előrehaladásuk során.



A kiállítási tér közepén négy tárlóban láthatunk szabadkőműves regáliákat, fényképeket. Ezeket az osztrák nagypáholy bocsájtották a múzeum rendelkezésére, mégpedig egy-egy lapnyi bemutatkozásuk szerint a Droit Humain vegyes szabadkőműves rend osztrák tagozata, Ausztria Humanitas Nagypáholy, Osztrák Liberális Nagypáholy, Hermetica Univerzális Nagypáholy, Osztrák Nagypáholy és az Osztrák Nagyoriens.

     

Tablót kapott még Heinrich Hoffmann (1809-1894) pszichiáter és gyermekkönyv író, aki Liszthez hasonlóan a frankfurti Zur Einigkeit (Az Egységhez) páholy tagja volt, valamint Fred Sinowatz (1929-2008), Ausztria volt kancellárja.

 

Érdemes még megemlíteni, hogy a múzeumnak a burgenlandi építőipar és kőművesség történetét bemutató látványos és informatív állandó kiállításán is több tárló, valamint egy külön terem is foglalkozik a szabadkőművességgel.

 

A kiállítás kurátora,  Susanna Steiger-Moser által szerkesztett 88 oldalas katalógus szép kiállítású, kilenc értékes tanulmány található benne az időrendi áttekintés és a protokollszövegek mellett; a szerzők a Liszt szabadkőművességén kívül foglalkoznak Burgenland neves szabadkőműveseivel, páholyaival; a szabadkőműves szimbólumokkal, a tárlat kiemelkedő fontosságú tárgyaival.

---

Kapcsolódó program: http://szkp1.blogspot.com/2011/05/kiallitas-szabad-komuves-munka-liszttol.html

Kapcsolódó hír: http://szkp3.blogspot.com/2011/05/megnyilt-neutalban-szabad-komuves-munka.html

A múzeum weblapja: http://www.muba-neutal.at/content/index.php?nav1=home

A katalógus: http://szkp2.blogspot.com/2011/05/steiger-moser-susanna-szerk-frei-maurer.html

A Lisztománián: http://www.lisztomania.at/index.php?id=61&L=0&cHash=33c07a33ca

A kiállításról: http://www.lisztomania.at/index.php?id=80&L=woclclnhco&tx_ttnews[tt_news]=65&cHash=6501c6dda58a37119a9de29daca437c8

A BVZ (Burgenländische Volkszeitung) beharangozója: http://www.bvz.at/lokales/bvz-ausgaben/oberpullen/kultur/art6241,43821

Az ORF a kiállításról: http://go.orf.at/burgenland/stories/514288/

Liszt a szabadkőműves wikiben: http://szk.wiki-site.com/index.php/Liszt_Ferenc

Diasorozat a megnyitóról: http://www.neutal.at/gemeinde/index.php?nav=galeriedetail&id=553 

Fotógalériám az időszakos kiállításról: https://picasaweb.google.com/lalo5555/MUBALisztSinowatz?authkey=Gv1sRgCI-Q0YmK2svgvgE

Fotógalériám az állandó kiállításról: https://picasaweb.google.com/lalo5555/MUBA?authkey=Gv1sRgCJbv-Yyj486aAw

Ady patriotizmusa és szabadkőművessége

Babus Antal

Ady Endre: Vallomás a patriotizmusról

részlet:


A Vallomás a Szabadgondolat 1913 októberi számában látott napvilágot. Ha tisztázzuk, hogy milyen erők rejtőztek e kis példányszámú, alig ismert lap mögött, a cikk értelmezéséhez is hasznos fogódzót kapunk.
A Szabadgondolat az 1905-ben alakult Szabadgondolkozás Magyarországi Egyesületének és fiókszervezeteinek – a Galilei Körnek, a budapesti Harkányi Körnek, a Szabadgondolkodók Aradi Egyesületének, a nagyváradi Darwin Körnek, az eperjesi Martinovics Körnek, a kassai Batsányi Körnek és a szegedi Ferrer Körnek – volt a hivatalos lapja. 1 A tájékozottabbak már pusztán a felsorolt nevekből kitalálhatják, hogy a Szabadgondolat szabadkőműves lap volt, az viszont egyáltalán nem közismert, hogy Ady tagja volt az Egyesület választmányának, sőt belépett a szabadkőművesek közé is. 2 A költő döntésének jobb megértése végett vessünk egy futó pillantást a magyar szabadkőművesség helyzetére a XIX–XX. század fordulóján.
Az egységre, összetartásra mindig fölöttébb ügyelő szabadkőműves mozgalom a XX. század elején két táborra szakadt. A konzervatív gondolkodású „testvérek” úgy vélték, hogy a régi elvekhez híven nem szabad beleártaniuk magukat a politikába, elég ha karitatív tevékenységet folytatnak. (Köztudomású, hogy a szabadkőművesek számos jótékonysági intézményt alapítottak és működtettek, például az Anya- és Csecsemővédő Intézetet, a Vakokat és Süketeket Gyámolító Intézetet, a Mentő Egyesületet stb.) A szabadkőművesek másik ága viszont nem rejtette véka alá politikai ambícióit, s a radikális társadalmi változásokat elérendő nem riadt vissza a közvetlen politizálástól sem. 1908-ban Jászi Oszkár, a radikálisok vezéralakja több társával kivált a Demokrata páholyból, s megalapította a polgári radikális Martinovics-páholyt. A páholynak számos ismert értelmiségi volt a tagja: Bíró Lajos, Bölöni György, Csáth Géza, Lengyel Géza, Nagy Endre, Reinitz Béla, Szini Gyula, Schöpflin Aladár, Szende Pál, Czóbel Ernő, Székely Artúr, Sándor Pál. A névsorból több következtetés vonható le. Egyrészt szembeszökő, hogy ez a társaság kulcsfontosságú szerepet játszott az ország polgári radikális átalakításáért folytatott harcokban, másrészt a páholytagok szinte egytől egyig Ady baráti körébe tartoztak. Ady 1905 óta ismerte Jászit. Politikai céljaik hasonlóságán kívül összekapcsolta őket a közös alma mater is, mindketten Nagykárolyban (is) jártak gimnáziumba. Ezek után nem meglepő, hogy 1912. április 19-én Ady belépett a Martinovics-páholyba. 3 Egyik ajánlója éppen Jászi Oszkár, a páholy akkori főmestere volt, s a szakirodalom szinte biztosra veszi, hogy Ady az ő rábeszélésre szánta rá magát erre a lépésre. 4 Adynak 98 verse és 70 cikke jelent meg a Martinovics-páholy által 1910-ben indított és anyagi támogatásával fenntartott Világ című napilapban, de a költőt nem akarták, s nem is lehetett formaságok kalodájába zárni, lazán kezelte a páholyélet előírásait, s hétesztendős tagsága alatt „mindössze négy ízben vett részt a Martinovics-páholy munkáin…” 5 Ennek ellenére 1914. február 13-án mesterré avatták. 6
Nem csodálkozhatunk hát rajta, hogy 1913-ban, a Szabadgondolatban megjelent Vallomás a patriotizmusról című cikke éppen Székely Artúrnak, a Martinovics-páholy egyik tagjának hagyatékában maradt fenn. Székely Artúr, a jeles üzletember és gazdasági író volt 1913-ban a Szabadgondolat felelős szerkesztője. 7 Személyesen is többször találkozott Adyval, sőt 1906-ban, nyolcadikos gimnazistaként lelkes ismertetőt írt az Új versekről. Jelen volt a páholy ülésén 1912-ben, Ady felvételekor is: „Emlékezem szép meleg és szónoki forma tekintetében is tökéletes beszédére, amelyet a szabadkőművesek közé való fölvételét követő vacsorán mondott.” 8 ...


1) Vö. Schön István: A magyar szabadkőművesség hivatalos folyóiratai. Magyar Könyvszemle, 2000. 2. sz. 189. (http://epa.oszk.hu/00000/00021/00025/0007-1ca.html)
2) Veres András: Ady Endre és a szabadkőművesség. In: Szabadkőműves gondolatok. Belvárosi Könyvkiadó, Budapest, 1998. 189.
3) Veres András: Ady Endre és a szabadkőművesség. In: Szabadkőműves gondolatok. Belvárosi Könyvkiadó, Budapest, 1998. 187.
4) Veres András: Ady Endre és a szabadkőművesség. In: Szabadkőműves gondolatok. Belvárosi Könyvkiadó, Budapest, 1998. 190–191.
5) Veres András: Ady Endre és a szabadkőművesség. In: Szabadkőműves gondolatok. Belvárosi Könyvkiadó, Budapest, 1998. 191.
6) Veres András: Ady Endre és a szabadkőművesség. In: Szabadkőműves gondolatok. Belvárosi Könyvkiadó, Budapest, 1998. 191.
7) Vö. Schön István: A magyar szabadkőművesség hivatalos folyóiratai. Magyar Könyvszemle, 2000. 2. sz. 189. (http://epa.oszk.hu/00000/00021/00025/0007-1ca.html)
8) Székely Artúr: Ady-emlékek. Nyugat, 1924. 3. sz. 213. (http://ady.mtak.hu/hu/sza.htm)



Forrás: http://ady.mtak.hu/hu/study.htm