Ady patriotizmusa és szabadkőművessége

Babus Antal

Ady Endre: Vallomás a patriotizmusról

részlet:


A Vallomás a Szabadgondolat 1913 októberi számában látott napvilágot. Ha tisztázzuk, hogy milyen erők rejtőztek e kis példányszámú, alig ismert lap mögött, a cikk értelmezéséhez is hasznos fogódzót kapunk.
A Szabadgondolat az 1905-ben alakult Szabadgondolkozás Magyarországi Egyesületének és fiókszervezeteinek – a Galilei Körnek, a budapesti Harkányi Körnek, a Szabadgondolkodók Aradi Egyesületének, a nagyváradi Darwin Körnek, az eperjesi Martinovics Körnek, a kassai Batsányi Körnek és a szegedi Ferrer Körnek – volt a hivatalos lapja. 1 A tájékozottabbak már pusztán a felsorolt nevekből kitalálhatják, hogy a Szabadgondolat szabadkőműves lap volt, az viszont egyáltalán nem közismert, hogy Ady tagja volt az Egyesület választmányának, sőt belépett a szabadkőművesek közé is. 2 A költő döntésének jobb megértése végett vessünk egy futó pillantást a magyar szabadkőművesség helyzetére a XIX–XX. század fordulóján.
Az egységre, összetartásra mindig fölöttébb ügyelő szabadkőműves mozgalom a XX. század elején két táborra szakadt. A konzervatív gondolkodású „testvérek” úgy vélték, hogy a régi elvekhez híven nem szabad beleártaniuk magukat a politikába, elég ha karitatív tevékenységet folytatnak. (Köztudomású, hogy a szabadkőművesek számos jótékonysági intézményt alapítottak és működtettek, például az Anya- és Csecsemővédő Intézetet, a Vakokat és Süketeket Gyámolító Intézetet, a Mentő Egyesületet stb.) A szabadkőművesek másik ága viszont nem rejtette véka alá politikai ambícióit, s a radikális társadalmi változásokat elérendő nem riadt vissza a közvetlen politizálástól sem. 1908-ban Jászi Oszkár, a radikálisok vezéralakja több társával kivált a Demokrata páholyból, s megalapította a polgári radikális Martinovics-páholyt. A páholynak számos ismert értelmiségi volt a tagja: Bíró Lajos, Bölöni György, Csáth Géza, Lengyel Géza, Nagy Endre, Reinitz Béla, Szini Gyula, Schöpflin Aladár, Szende Pál, Czóbel Ernő, Székely Artúr, Sándor Pál. A névsorból több következtetés vonható le. Egyrészt szembeszökő, hogy ez a társaság kulcsfontosságú szerepet játszott az ország polgári radikális átalakításáért folytatott harcokban, másrészt a páholytagok szinte egytől egyig Ady baráti körébe tartoztak. Ady 1905 óta ismerte Jászit. Politikai céljaik hasonlóságán kívül összekapcsolta őket a közös alma mater is, mindketten Nagykárolyban (is) jártak gimnáziumba. Ezek után nem meglepő, hogy 1912. április 19-én Ady belépett a Martinovics-páholyba. 3 Egyik ajánlója éppen Jászi Oszkár, a páholy akkori főmestere volt, s a szakirodalom szinte biztosra veszi, hogy Ady az ő rábeszélésre szánta rá magát erre a lépésre. 4 Adynak 98 verse és 70 cikke jelent meg a Martinovics-páholy által 1910-ben indított és anyagi támogatásával fenntartott Világ című napilapban, de a költőt nem akarták, s nem is lehetett formaságok kalodájába zárni, lazán kezelte a páholyélet előírásait, s hétesztendős tagsága alatt „mindössze négy ízben vett részt a Martinovics-páholy munkáin…” 5 Ennek ellenére 1914. február 13-án mesterré avatták. 6
Nem csodálkozhatunk hát rajta, hogy 1913-ban, a Szabadgondolatban megjelent Vallomás a patriotizmusról című cikke éppen Székely Artúrnak, a Martinovics-páholy egyik tagjának hagyatékában maradt fenn. Székely Artúr, a jeles üzletember és gazdasági író volt 1913-ban a Szabadgondolat felelős szerkesztője. 7 Személyesen is többször találkozott Adyval, sőt 1906-ban, nyolcadikos gimnazistaként lelkes ismertetőt írt az Új versekről. Jelen volt a páholy ülésén 1912-ben, Ady felvételekor is: „Emlékezem szép meleg és szónoki forma tekintetében is tökéletes beszédére, amelyet a szabadkőművesek közé való fölvételét követő vacsorán mondott.” 8 ...


1) Vö. Schön István: A magyar szabadkőművesség hivatalos folyóiratai. Magyar Könyvszemle, 2000. 2. sz. 189. (http://epa.oszk.hu/00000/00021/00025/0007-1ca.html)
2) Veres András: Ady Endre és a szabadkőművesség. In: Szabadkőműves gondolatok. Belvárosi Könyvkiadó, Budapest, 1998. 189.
3) Veres András: Ady Endre és a szabadkőművesség. In: Szabadkőműves gondolatok. Belvárosi Könyvkiadó, Budapest, 1998. 187.
4) Veres András: Ady Endre és a szabadkőművesség. In: Szabadkőműves gondolatok. Belvárosi Könyvkiadó, Budapest, 1998. 190–191.
5) Veres András: Ady Endre és a szabadkőművesség. In: Szabadkőműves gondolatok. Belvárosi Könyvkiadó, Budapest, 1998. 191.
6) Veres András: Ady Endre és a szabadkőművesség. In: Szabadkőműves gondolatok. Belvárosi Könyvkiadó, Budapest, 1998. 191.
7) Vö. Schön István: A magyar szabadkőművesség hivatalos folyóiratai. Magyar Könyvszemle, 2000. 2. sz. 189. (http://epa.oszk.hu/00000/00021/00025/0007-1ca.html)
8) Székely Artúr: Ady-emlékek. Nyugat, 1924. 3. sz. 213. (http://ady.mtak.hu/hu/sza.htm)



Forrás: http://ady.mtak.hu/hu/study.htm