Egy kissé annotált bibliográfia a szabadkőművesség tanulmányozásához

Egy kissé annotált bibliográfia a szabadkőművesség tanulmányozásához


Bajomi Lázár Endre: T.T.T. Titkos Társaságok Története, Budapest, Minerva, 1969

A hallgatás évtizedei utáni egyik első ismertetése a szabadkőművességnek (más társaságokkal egyetemben), alapjaiban helytálló, bár sok tévedést is tartalmaz.


Nagy Zsuzsa, L.: Szabadkőművesek, Budapest, Akadémiai Kiadó. 1988
Nagy Zsuzsa, L.: Szabadkőművesség a XX. században, Budapest, Kossuth 1977

Ez két alapmű magyar nyelven, bár a rituálék tekintetében találhatók benne tévedések.


Pálóczi Horváth Ádám: Felfedezett titok, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1988

Klasszikus szabadkőműves "román", kissé naív, de nagyon jól sikerült pszichológiailag leírni hősét.


Sumonyi Zoltán: Újrafelfedett titok, a magyarországi szabadkőművesekről, Talentum Kiadó, é. n.

Nagyon jó összefoglaló, olvasmányos, viszont nem hivatkozza le olyan precízen a forrásait mint L. Nagy Zsuzsa. (Nem csoda, hiszen vele ellentétben Sumonyi nem történész professzor.)


Nagy Töhötöm: Jezsuiták és szabadkőművesek, Universum Kiadó, 1990

Remek írás, egy fantasztikus életút tapasztalataival. Különösen érdekes az utószó Péter László tollából, aki a könyv megírása után történteket is tudomásunkra hozza.


Ridley, Jasper: A szabadkőművesek, [Debrecen] Gold Book [2003]

Érdekes szabadkőműves életutak jó tollal megírva, kellőképpen tudományos.


Kiszely Gábor: A szabadkőművesség, história, titkok, szertartások, Budapest Korona 1999
Kiszely Gábor: A leleplezett szabadkőművesség, Korona Kiadó , 2000

Tényanyagát tekintve korrekt, viszont tele van sandaságokkal.


Berényi Zsuzsanna Ágnes: A szabadkőművesség kézikönyve, Heraldika , 2001
Berényi Zsuzsanna Ágnes: Kossuth lajos és a szabadkőművesek, Argumentum, 2002
Berényi Zsuzsanna Ágnes: Iratok a magyarországi szabadkőművesség történetéhez 1918-1950, Budapest, 2001
Berényi Zsuzsanna Ágnes: A nagymester (Benedek Marcell), szerzoi, 1997
Berényi Zsuzsanna Ágnes: Szeged szürke eminenciása, Heraldika kiadó 2003

Berényi Zsuzsa elkötelezett híve a szabadkőművesség vizsgálatának, a kiadók érdeklődésének hiányában gyakran szerzői kiadásban jelenteti meg kutatásainak eredményét, publikál eredeti iratokat. Sajnos több helyen is előfordult, hogy rosszul elolvasott adatokat ad közre.


Christopher Knight - Robert Lomas: A Hiram-Kulcs, Gold Book, 2000
Christopher Knight - Robert Lomas: A második messiás, Gold Book, 1999
Christopher Knight - Robert Lomas: A múlt üzenete, Gold Book, 2000
Christopher Knight - Robert Lomas: Hiram könyve, Gold Book, 2003

Misztikával kevert áltudományos művek - viszont kiindulási anyagaik érdekesek.


Wirth, Oswald: A szabadkőművesség okkult szimbólumai, Édesvíz Kiadó, 1998

Misztika, részben racionálisan elemezve.


Péter Róbert: Szabadkőművesség és természetes vallás, Valóság - 1999. 9. szám, 18-35. old.


Szabadkőműves gondolatok, szerk.: Márton László, Bp. Bevárosi kvk. 1993,1994,1998
Trianon és a Szabadkőművesség (dokumentumok, tanulmányok)

A Nagyoriens kiadványai, szabadkőműves cikkek, érdekesek.



Abafi Lajos: A szabadkőművesség története Magyarországon, Akadémiai Kiadó, 1993

Fantasztikusan gazdag anyag, kézikönyv.


Dr. Balassa József: A szabadkőművesség története, Béta Irodalmi Intézet , é. n., majd napjainkban újra megjelent

Az egyik szabadkőműves káté fejezeteként íródott meg eredetileg, aztán szerzője önállóan is megjelentette.


Magyarországi Symbolikus Nagypáholy: Szertartáskönyv, 1912
A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy alkotmánya, Budapest, Otthon-Nyomda, 1947
Szabadkőműves káték I. II. III. fok, Balassa József ill. Kőhegyi Lajos munkái

Csak olyanoknak ajánlható előzetes elolvasásuk, akik nem tervezik a szabadkőműves szövetségbe való belépésüket.

Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=37790063&t=9027376

Ridley, Jasper: A szabadkőművesek

Azt mondható róla röviden:

Jó könyv.

Én hosszabban úgy mondanám: Elég jó könyv.

Még hosszabban: Elég jó könyv, de vannak benne hibák.

Amúgy a mű fő célkitűzése szerintem az volt, hogy rengeteg konkrét példán keresztül bebizonyítsa az összeesküvéselméletek alaptézisének tarthatatlanságát, t.i., hogy a szabadkőművesek mindig és mindenkor összetartanak és ők határozzák meg a történelem folyását.

Erre nézve számos adatot hoz fel, hogy a nagy történelmi események során a barrikádok, de akár csak az elvi álláspontok szintjén is mindkét (vagy több) oldalon is megtalálhatók voltak a szabadkőművesek. Igazolja ezt a nagy francia forradalom, az amerikai polgárháború, a dél-amerikai függetlenségi harcok stb. stb. esetében.

Erre a célra utal a könyv címe is: „Szabadkőművesek”. Tehát nem a szabadkőművességgel mint szervezettel, eszmékkel, rituálékkal stb., hanem az egyes híres, vagy kevésbé híres, de érdekes életű szabadkőművesekkel foglalkozik, gyakran anekdotikus stílusban. Úgy tűnik, általában jó forrásokból dolgozott, sajnos épp a magyar viszonyokat kevéssé ismerte, így csúszhatott be az a sommás megállapítása, hogy Kossuth is szabadkőműves volt a 48-as forradalom idején. (Tudjuk ugyebár, hogy bár rokonszenvezett a szabadkőműves eszmékkel, mégis csak a szabadságharc bukása után, amerikai útja során lépett be, támogatást remélve a szabadkőművességtől.) Másik durva hiba (számunkra) Hadik grófnő (nő létére szabályosan felavatták szabadkőművesnek) nevét Hadig-ra torzítani, s az eset pontos körülményeiben tévedni. (Az eset után feloszlatták a vétkes páholyt, s a felvételt elfogadó nagymestert is elmozdították pozíciójából az angol nagypáholy nyomására.)

Jellemző, hogy UV pót-on kívül Benedek Szabolcs is „Szabadkőművesség”-nek értelmezte a mű címét, s hiányolta „… mi fán is terem a szabadkőművesség.”, „… homályben marad, mi a szabadkőművesség célja és hivatása.” (Benedek Szabolcs: Míg a lúdból liga lesz, Kelet, 2003/1-2, 131-133 p.)

Erre a szerző nem vállalkozott, tehát botorság tőle ezeket számon kérni. (A borító és a fülszöveg bombasztikus stílusa valószínűleg a magyar kiadás marketing eszköze csupán.)

Benedek Szabolcscsal ellentétben én kifejezetten üdítőnek (tudományosan megalapozottabnak) tartom a szabadkőművesség kialakulásával kapcsolatos rövid fejezetet, amelyben Ridley elvet minden ezoterikus, rózsakeresztes és templomos eredetlegendát, s a szárazabb, de valószínűbb történetet, kőművescéhektől, sőt – horribile dictu – egyes, a szakszervezeti mozgalom előzményeiként számon tartott szervezetektől származtatja a szabadkőművességet.

Erre mutat Ridley szerint maga a név is, hiszen megalapozottnak látszik a

freemason = freestone + stonemason

eredeztetés, amely a puhább, díszítésekre alkalmasabb, könnyebben és szebben megmunkálható freestone kőfajtával dolgozó, műveltebb, magasabb egyházi és világi körökben (megrendelők) mozgó kőműves mesterekre utal.

Egészében véve végül is egy jó stílusban megírt, szórakoztató de tudományosan korrekt műről van szó, amelynek egyes részeinél sajnos a lektorok néha elbóbiskoltak, ami azonban nem érinti azt a legfőbb erényét, hogy megcáfolja az összeesküvéselméletek alaptézisét, a szabadkőművesek világfelforgató együttműködésének teóriáját.

Kapcsolódó könyv: http://szkp2.blogspot.com/2005/06/ridley-jasper-szabadkomuvesek.html

Kulcs "A Hiram Abif kulcs"-hoz

Előző írásom (A Hiram Abif kulcs) természetesen paródia, travesztia, stb. volt, igyekeztem minél több asszociációt belegyömöszölni: új eddig nem ismert leletek, iratok; sajtó alatt levő munkákra hivatkozás; szenzációhajhász blőd könyvekre emékeztető cím használata (Knight-Lomas); deheroizálás; az események más, a szokásossal ellentétes nézőpontból való bemutatása; túlzások; a magyar Tanácsköztársaság; John Reed 10 nap könyve a NOSzF-ról; a skót rítus és a Királyi Boltív összekutyulása; a "nyílt kulcsú" rejtjelezés, ami valóban a legerősebb ma ismert titkosítási módszer; gyenge, vagy nem létező kapcsolatok érvként használata; a sanyarú gyerekkor, mint mentőkörülmény; a Lúdas Matyira utalások; blaszfémia: Salamon templomának oszlopait nevesítve szerepeltetni, pláne Hiram Abif gyilkosairól elnevezve; a Patyomkin páncélos; a legénytitok: "és ismerem a G-betűt"; Hiram Abif valójában kiadta a mesterszót; a betűzgetős azonosítás, Woody Allen; bölcs Salamon valójában kegyetlen zsarnok. (Piros pont annak, aki ezt mind megtalálta!)

Az egész írás mindazonáltal csak mellékterméke volt annak a felismerésemnek -lehet, hogy ez szegénységi bizonyítvány rólam, mármint, hogy csak most jöttem rá - hogy a szabadkőművesség eddigi elképzeléseimmel ellentétben, egyáltalán nem rebellis, forradalmi, hanem inkább tradicionális, hierarchikus elveket vall, szakrális elveken alapulna az a bizonyos második Salamon templom, a világ. Tévedésemre talán magyarázatot ad, hogy ha a szabadkőművesség támadóit és azok évrendszereit szemügyre vesszük, akkor annak primitívsége alapján csak rokonszenvesnek találhatjuk az általuk támadott szabadkőművességet. Ugye, amit a haladás ellenségei, az ortodoxia, az ordas eszmék képviselői támadnak, az csak pozitív lehet.
Sajnos azóta rá kellett jönnöm, hogy a szabadkőművesség is retrográd, múltba révedően egy soha nem létezett, fiktív aranykor feltételezésével alakította ki eszmerendszerét, s ha tételes dogmatikája nincs is, mintegy keretként szolgálhat minden vallás mellett. (Katekizmusa egyébként van, lásd az inas, legény és mester kátékat.) Ha a katolikus egyház nem támadta volna oly vehemensen, szerintem vidáman együttműködhettek volna. (Ahogy pl. Svédországban az ottani államegyházzal szinte szimbiózisban működik.)

A szabadkőművesség a fennálló rendbe való beilleszkedést támogatja, szerintem egyáltalán nem képmutatóak azok az esküvések, amelyekkel az államnak, a királynak (vagy anno Napoleonnak), a hatalomnak alávetik magukat. Eszménye a tudáson, erkölcsi fejlettségen alapuló hierarchia (akár Morus-nál), ezt fejezi ki az alapul szolgáló hármas, de a magasabb fokrendszer is. Alapvetően elvetik a lázadást, ennek kvintesszenciája a Hiram Abif történet, s hogy a jó szabadkőművesnek tulajdonképpen konformistának kell lennie, azt az itthon mára már általában elhagyott rituálé részlet igazolja, ami a Balassa féle kátékban még szerepel: az "Elégedett vagy-e a béreddel?" kérdésre IGEN-nel kell felelni.

Ennek a gondolkodásmódnak a parafrázisaként fordítottam meg 180 fokkal az események nézőpontját a Hiram Abif történetben, próbáltam meg az absztrakt gonoszság és irigység helyett a lázadás hátterét "rekonstruálva" megértően viszonyulni a rebellisekhez. Azt hiszem, ennek is hozzá kell tartoznia a tolerancia gyakorlásához.

Természetesen a szabadkőművesség ennél sokkal szélesebb spektrumot ölel fel: a munka tisztelete, az egyéni fejlődésre alapozott társadalomjavítás elve, a szabadság, egyenlőség, testvériség képviselete és néha a gyakorlatba való átültetésben részvétel. Ráadásul a kiemelkedő szabadkőművesek saját képükre is formálják a mozgalmat, az egyes emberek és páholyok néha el tudnak szakadni ezektől a tradicionalista alapoktól.
Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=30396286&t=9027376



Előzmény: A Hiram Abif kulcs - http://aprofan.blogspot.com/2003/05/hiram-abif-kulcs.html

A Hiram Abif kulcs

Mint arról a hírekben olvashattunk, újabb leletek támasztják alá Salamon király életéről, tevékenységéről szóló ismereteinket. A leletek alapján - sokak nem kis csodálkozására - végre hitelt érdemlően, dokumentumokkal alátámasztva rekonstruálni lehetett Hiram Abif, Salamon építőmesterének történetét, akitől a szabadkőművesség eredezteti magát. Mielőtt a tárgyról szóló hiteles könyvem "A Hiram Abif kulcs" megjelenik, röviden összegezem a főbb eredményeket:
Az már régről ismeretes volt, hogy Hiram Abifot három legényfokozatban lévő építőmunkás megölte, mert nem kapták meg tőle a mesterek jelszavát, amellyel magasabb bért és külföldi munkavállalási lehetőséget szerezhettek volna. Az eset előzményei azonban mindmáig ismeretlenek voltak. Azaz bizonyos nyomok azért szemem elé kerültek, amikor kedves nagybácsim (nevét sajnos titoktartási kötelezettségem miatt nincs módomban nyilvánosságra hozni) hagyatékát áttanulmányoztam. Ő a szabadkőművesség Skót Boltozatában a 133. fokozat egyetlen tagja volt, s hogy halálával ne vesszen el az a titkos tudás, amelyet elődei ráruháztak, nyílt kulcsú rejtjelezéssel (a ma ismert legerősebb kódolás) feljegyzéseket készített. Ezen feljegyzések megfejtett részletei egybevágnak a most előkerült iratok tartalmával, csak a nézőpontjuk volt azzal éppen ellentétes. (A titkosírás megfejtéséről "133 dicsőséges fok, amely megrengette a szabadkőműves világot" címmel van sajtó alatt a Történettudományi Szemlében egy publikációm, amelynek másodközlésére már most jelentkezett a Kriptográfia és Kriplilógia is.)

Szóval a most előkerült iratanyagból, amely valószínűleg a Salamon királlyal szembeszegülő lázadók hagyatéka, kiderül a három gyilkos legény sanyarú sorsa. Árva gyerekekként keserves életük volt, a királyi lelencházban csak nagy nehézségek árán sikerült kitanulniuk a kőműves szakmát, s családi háttér és kapcsolatok hiányában csak rendkívüli erőfeszítések árán képezhették magukat. Mégis, ennek ellenére, vagy éppen ezért igen magas szintre jutottak hivatásukban, amit az is igazol, hogy ők, név szerint Jákin és Boáz alkotta meg harmadik (ismeretlen nevű, csak annyit tudunk róla, hogy a neve G-betűvel kezdődött) társuk tervei alapján Salamon templomának két nevezetes (róluk elnevezett) oszlopát. Az iratok között fennmaradtak a tervek, s jól látható a J és B betű, ami egyértelműen bizonyítja eredetüket. (Ezt a szabadkőművesség is igazolhatja, hiszen mindmáig ilyen oszlopok ékesítik a páholyokat.)

Hiába kérték azonban e művészi munka elvégzését mestermunkaként elfogadni, Hiram Abif, Salamon fukar építésvezetője nem volt hajlandó a díjukat megemelni, mesterré avatni őket és kiadni mesteroklevelüket, amellyel akkortájt szabadon utazhattak volna külországokba, s fordíthaták volna keserves sorsukat jobbra. (Más adatok arra utalnak, hogy Hiram Abif sikkasztott a királyi pénztárból, s nem is tudta volna nekik az emelt díjat kifizetni, s rettegvén a revíziótól, mindenképpen el akarta kerülni, hogy a pénztár állapota napvilágra kerüljön, ezért volt annyira hajthatatlan az eleinte még szelíd kéréssel szemben.) A három legényt személyes sorsuk és családi helyzetük mellett (számos gyermekük trachomás volt, amely betegségen akkortájt csak külországi, drága orvosok és gyógyszerek segíthettek volna) társaik nyomorúsága is felháborította, ugyanis a sikkasztások támasztotta lyukak betömése érdekében az építkezésen egyre hitványabb volt az élelmezés. A dohos, penészes lisztet még csak-csak elviselték, de amikor az amúgy is csekélyke húsadagjuk megmozdulni látszott a benne nyüzsgő élősködők, nyűvek, férgek következtében, akkor elszakadt húr, a kétségbeesés lázadásba torkollott. Elfogták Hiram Abifot és követelték a jussukat.

Az építésvezető ígéretei (hogy majd mindent rendbehoz) és fenyegetései (hogy kinok kínjával bűnhődnek lázadásukért) az elégedetlenkedők zömét eltántorították, nem bíztak vezetőikben, mivel nem ismerték elég jól Jakint, Boázt és G-t. Csak ez a három legény tartott ki a végsőkig, követelve, hogy ígéreteinek biztosítékára Hiram Abif adja ki nekik a mesterszót. Hiram Abif ezt meg is ígérte, meg is adta, de szerencsétlen módon épp aznap egy félig süket, ráadásul pösze felügyelő volt a kincstár kezelője. Amikor a mesterszóval igazolni akarta magát G., a lázadók képviselője a szokott módon (a felügyelővel felváltva betűzve a titkos szót), annak süketsége és pöszesége miatt ez kudarcot vallott. (lásd. még "cicó")

Éktelen haragjukban és kétségbeesésükban aztán a legények újra megtámadták Hiram Abifot, ami után már a jól ismert módon zajlottak le az események. Hiram Abifot megölték, testét elrejtették, de a király emberei mind a tetemet, mind a rejtőzködő lázadókat megtalálták. Ezeket aztán a hirtelen haragú, szadizmusáról ismert király válogatott kínzások közepette (lásd a szabadkőművesek ősi esküjét) kivégeztette, mellőzve minden törvényes eljárást, bíróságot, kihallgatást, szembesítést.

Nos, ezek tömören az eddig ismeretlen részletek. Nem kétséges, hogy ennek nyilvánosságra kerülése után alapjaiban kell átértékelni a szabadkőművesség múltját és jövőjét. Remélem, hogy csekély munkámmal én is hozzájárulhattam az önismeret és önirónia szabadkőműves körökben oly nagyra becsült erényének továbbfejlesztéséhez.

Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=29944351&t=9027376



Folytatás és magyarázatok: Kulcs "A Hiram Abif kulcs"-hoz - http://aprofan.blogspot.com/2003/05/kulcs-hiram-abif-kulcs-hoz.html

A szabadkőművesség "reformja"

A szabadkőművesség "reformja" szerintem évszázadok óta halasztódik. S ráadásul éppen Magyarországon, az 1770-es években létrejött egy nagyon sokat ígérő változat, a Draskovich-obszervancia. Sumonyi Zoltán: Újrafelfedett titok, Talentum, 1998. könyvében, Abafi Lajos: A szabadkõmûvesség története Magyarországon, Akadémiai, 1993. című művére támaszkodva bemutatja ezt a rendszert. Bizonyos megalkuvások mellett - a cím és rangkórság bűvöletében élő egyes páholyok igénye miatt kénytelen volt az eredetileg három fokozatú rendszerét kissé elbonyolítani - megalkotta azt a szisztémát, ami ma is példaértékű lehetne hazai szabadkőműveseink számára. Rendszerében kizárólag beavatás, díjemelések és ünnepségek esetén használták a rituálékat, minden egyéb "munka" "nyílt ég alatt" zajlott, azaz nem páholyban, mellőzve a szertartásos öltözéket (kötény, kesztyű, páholyjelvény) és minden rituális tárgyat (lángpallos, körző, szögmérő, háromágú gyertyatartó, kalapácsok, meztelen tőr, özvegypersely, tápisz=szertartásos szőnyeg, egyágú nagy gyertyatartók, a B(al) és J(obb) oszlop, kardok, stb.)

A "nyílt ég alatt" folyó munkák ráadásul esetenként tényleg a nyílt ég alatt, erdőkben, mezőkön folytak, minden szertartásosság mellőzésével, nem volt percenként taps és nyakjel (az ősi eskü egyik büntetésére emlékeztető, nyakelvágást imitáló kézmozdulat), egyszerűen megbeszélték a soron levő teendőiket.

Ha tehát hazai szabadkőműveseink reform elképzeléseken gondolkodnának, igazán haladó hagyomány lenne ennek a mintegy 230 éves rendszernek a felelevenítése.

Így megmaradhatna a kapcsolat a szabadkőműves ősökkel, mégis a változó világhoz igazodva végezhetnék áldásos munkájukat.

S hogy még egy ötletet adják az újításokkal kacérkodóknak, igazán észrevehetnék, hogy az esküjükben nincs expliciten szó a szertartásokról; ha tehát egy páholy egyszer csak abbahagyná a használatukat, elvileg nem szegnék meg esküjüket. (Hogy aztán a nagypáholy páros lábbal rúgná ki a renitenseket, az is biztos, de ez már egy másik kérdés.)
Eredetileg:
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=29321684&t=9027376

Szabadkőműves teokrácia?

Ez is egy lehetséges olvasata a szabadkőműves céloknak, ami ugye Salamon templomának újjáépítése, értsd: a világ újjáépítése. Azonban ez az új teokrácia sehol sem alakult ki, legfeljebb gőzös lázálmokban. Nem is alakulhatott, hiszen a szabadkőművesség messze nem játszott akkora szerepet a társadalmi változásokban, fejlődésben mint akár ők maguk, akár ellenfeleik állítják. Legfeljebb valamiféle kovász szerepét töltötték be rajtuk kívül álló okokból kialakult eseményekben, ahol bizony gyakran le is maradtak a változások mögött.

Ennek az oka véleményem szerint az lehet, hogy világmegváltó céljai ellenére a szabadkőművesség végtelenül konzervatív szervezet, előretekintés helyett hátrafele néz, a változó világhoz, korokhoz való igazodás helyett makacsul ragaszkodik elavult hagyományaihoz. Ha pedig több száz éves vajúdások után valami mégis csak megújul - női és vegyes szabadkőművesség, ateisták, nem keresztények és színesbőrűek felvétele, stb. - akkor ez is felemás módon, egymástól mereven elszakított, egymás szervezeteit el nem ismerő szakadár mozgalmak, "szabadkőműves szekták" keretében megy végbe.

Az a gyanúm, hogy ezen már nem is lehet változtatni. Mindez az eredendő születési hiba következménye, hogy fiktív eredetlegendára építve - amit nyilván a legitimációs bázis megteremtése érdekében használtak - a múlt örökségét továbbvivő, tradicionalista szellemiséggel itatták át szertartásaikat, tevékenységüket. A belső szervezetet, rítusokat, titkokat, több száz éve lényegében változatlanul használják. (Itt jegyzem meg, hogy nem hiszem el azokat az állításokat, ami szerint pl. a titkos jeleket a nyilvánosságra kerülésüket követően megváltoztatták volna. Erre egy ilyen kiterjedt szervezet esetében egyszerűen nincs mód, másrészt ezek túl mélyen beágyazódtak a szimbólumrendszerbe ahhoz, hogy változtatni lehessen rajtuk, továbbá számos különböző idejű forrás ugyanúgy írja le őket.)

Ami a szabadkőművességben rendkívül vonzó volt, az a résztvevők egyéni és társadalmi csoportkénti emancipációs törekvéseinek támogatása, az egyenlőség egymás közötti megvalósítása. Ebből a szempontból az egyik legfontosabb kérdés a vallási és származási egyenlőség, különösen a zsidóság szempontjából. A női emancipációról sajnálatos módon lemaradtak, legalábbis a "mainstream" szabadkőművesség. (Azért azokat az indokokat, amire egyesek hivatkoznak a nők fel nem vehetőségével kapcsolatban, utoljára a női választójog ill. választhatóság jogának vitáiban hozták fel, s nem éppen a haladás bajnokai.)

Magyarországon egy időben a nemzeti hátrányos helyzet megszüntetésében érdekelt nemesi, később a polgárosodás során a gazdasági erővel rendelkező, de társadalmilag, politikailag hátrányos helyzetben levő polgári rétegek emancipációs törekvései vezettek a páholyok szaporodásához. (Egyesek szerint a ma Magyarországon hiányzó erős középosztály lehetne a bázisa a hazai szabadkőművességnek. Attól tartok ez kevés lenne, ill. lesz hamarosan. A mai megerősödő polgárság ugyanis politikailag, társadalmilag is erősödik, tehát nincs, ill. nem lesz szüksége emancipációs igényeinek pótcselekvések útján történő kielégítésére.)

Ami a legnagyobb gátja a szabadkőművesség terjedésének, az a hihetetlenül szabályozott rituálék rendszere, ami még a világ problémáiról szóló előadásokat (rajzolatokat) is átitatja. Ez általában a mai ember számára idegen és taszító. (Ha viszont a rituálékat kedvelőket tekintik elsődleges merítési bázisnak, akkor bizony erősen elcsúszhatnak a misztikus szellemiség irányába.)

Úgy 12 éve kezdte el tevékenységét néhány újjáalakított páholy. Ha havonta 2-4 alkalommal "dolgoztak", akkor kb. három havonta felvehettek 2-6 "keresőt". Az egy páholyból kiindulva a 12 év alatt 100-300 új szabadkőművest jelent, azaz mára minden páholy minimum három, maximum 9 új páholyt hozott volna létre. Az a gyanúm, erről szó sincs. Kíváncsi lennék a lemorzsolódás arányaira az egyes páholyokban, azokkal lehetne igazán verifikálni feltételezéseim helyességét (vagy helytelenségét).

Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=29296321&t=9027376

A szabadkőműves beavatásról

Véleményem szerint - amit René Guénon: Megjegyzések a beavatásról / Kvintesszencia Kiadó című műve alapján alakítottam ki - a következőkről lehet szó:

A beavatás tulajdonképpen két különböző, azonban a gyakorlatban egyszerre lezajlő aktusból áll, az iniciációból (a tényleges spirituális beavatásból, Guénon szerint ekkor történik meg a transzcendencia átadása) és az affiliációból, a szervezetbe való befogadásból, amikor az azzal kapcsolatos adminisztrációt, a titkos jelek, szövegek megtanítását lebonyolítják.

Guénon hangsúlyozza, hogy megfelelő érzékenység, lelki alkat és szellemi felkészültség nélkülözhetetlen az iniciációhoz, ez részben megfeleltethető a mások által előzetesen már szabadkőművesnek tekintettek leírásának, de amit én (szerintem pontosabban) csírának nevezek. Tradicionalista felfogásához híven természetesen Guénon szerint ebben a lépésben transzcendens örökség adódik tovább, én a magam sültmaterialista felfogásából kiindulva ezt inkább a résztvevő lelkiállapotának megváltozásával, megváltoztatásával helyettesíteném. Tehát csupán pszichológiai hatásnak tekintem, annak is a befogadó lelkivilágától és a beavatási ceremónia hatásosságától függő mértékben. Ez a kettő persze szorosan összefügg, ezek megfelelése esetén jöhet létre egy misztikus, katartikus élmény, vagy meg nem felelése esetén a totális csőd, a teljes értelmetlenség és nevetségesség érzése.

Továbbmenve, a bevatáskor létrejött transzcendentális, vagy szerintem pszichológiai hatás még kevés, annak fenntartásához és továbbfejlesztéséhez Guénon szerint is számos további lépés, önfejlesztés, közösségi szertartások, további "transzcendens" behatás szükséges. Fenntartom tehát véleményemet, hogy a "kifejlett" szabadkőműves nem a beavatás "terméke". A következő vélemény csak az affiliációra igaz: "...(a beavatás) során testvérré válik aki ezentúl a világ összes páholyban részt vehet a munkán...".

Egyébként Guénon többször is megjegyzi, hogy ezekkel a fogalmakkal még a beavatási szervezetek tagjai sincsenek gyakran tisztában.

Ami viszont a szabadkőműves beavatás költészetét illeti, azért senki ne gondoljon valami éterien poétikus dologra; én inkább Poe-t vagy Hoffmann-t asszociálnám ide, figyelembe véve ennek a halált és újjászületést idéző rítusnak a kellékeit (koponya, csontváz, gyertya, kenyér és víz, tőr, kardok, fekete kendő a szemen, s különösen az ősi eskü horrorisztikus büntetései az árulók részére).

Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=29244613&t=9027376