Legendaoszlatás

Benedek Szabolcs az ÉS 2012/17. ápr. 27-i számában egész oldalas tartalmas cikkben számolt be Gion Nándornak a szabadkőművességgel való kapcsolatáról. Az írás a szorosan vett témáján túlmenően tömör, de pontos áttekintést adott a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy történetének néhány kulcsmozzanatáról, úgymint megalakulásáról, betiltásairól és újjáalakulásairól.

Sajnos ezek egyike a pontatlan megfogalmazás miatt totálisan félreérthető: "A páholyok működését a tanácskormány a többi polgári egyesüléséhez hasonlóan betiltotta, amit aztán, már az új kurzusban, 1920. május 18-án Dömötör Mihály belügyminiszter - a tanácskormány ekkorra már rég visszavont intézkedései közül egyetlen kuriózumként - rendeletileg is megerősített." Ebből az olvasható ki, mintha a Simonyi-Semadam vezette (és az azt megelőző Friedrich és Huszár) kormányok a Tanácsköztársaság egyik rendeletét (a szabadkőművesség betiltását) érvényben tartották sőt megerősítették volna. Ez a legenda már máshol is felbukkant, érdemes eloszlatni végre.

Ilyen megerősítésről természetesen szó nincs, a Tanácsköztársaság bukása után az új hatalom első dolga volt a forradalmi kormányok rendeleteinek annulálása: “1920. évi I. törvénycikk az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről [...] 9. § Az úgynevezett népköztársaság és tanácsköztársaság szerveinek néptörvény, rendelet vagy más elnevezés alatt kibocsátott mindennemű rendelkezései érvénytelenek. Hasonlóképen érvénytelenek az úgynevezett nemzeti tanácsoknak és szerveiknek mindennemű rendelkezései és határozatai is.” Ebből következően ezután - mivel a tanácsköztársasági betiltás érvényét vesztette - elvileg újra működhettek a szabadkőműves páholyok. Volt is némi kísérlet az újrakezdésre, de a páholyok többsége inkább kivárt.

Nem kellett sokáig várniuk, megkapták az újabb betiltást, de már az ellenkező oldalról: “A szabadkőműves egyesületek (páholyok stb.) kivétel nélkül humanisztikus vagy társadalmi célok megvalósítására alakultak meg. A közelmúlt sajnálatos eseményeiből azt tapasztaltam, hogy alapszabályaikban kitűzött, kormányhatóságilag is szankcionált céljaik és feladatuk megvalósítása helyett a politikai élet irányítására és a tényleges hatalomnak kezükhöz ragadására terelték át egyleti tevékenységüket. A szabadkőművességnek a háború felidézésében, a háború folyamán, majd pedig annak szerencsétlen országunkat balsikerül sújtott befejeztével a defetizmus és az általános destrukció-élesztgetésében, a forradalmak és a bolsevizmus felidézésében való tartós aknamunkája köztudomású tény. A magyar társadalomnak, a sajtónak, az egyes törvényhatóságoknak a szabadkőműves páholyok elleni egyöntetű állásfoglalásának kitérnem lehetetlen volt és megelőzéséül annak, hogy a hazáját, vallását, nemzetiségét megtagadott és titokban még most is konspiráló szabadkőművesség ezen átkos, nemzetromboló aknamunkáját tovább is folytathassa, az egyesületek feletti törvényadta jogomnál fogva. Magyarország egész területén levő minden néven nevezendő szabadkőműves egyesületet (páholyt, intézményt) ezennel véglegesen feloszlatok, tekintet nélkül arra, hogy az illető alakulat kormányhatóságilag láttamozott alapszabályokkal bír-e, jelenleg működik-e vagy sem. Ezen intézkedésem végrehajtásával az illető törvényhatóságok kormánybiztosait bízom meg miniszteri biztosi hatáskörrel. Budapest, 1920. évi május 18. Dr. Dömötör Mihály s. k. ”

Látható, hogy hiába a közös a betiltandó ellenség - a szabadkőművesség - ettől még nem kerül közös platformra a Tanácsköztársaság és az ellenforradalmi kormány és szó sincs a tanácskormány szabadkőművességet betiltó rendeletének megerősítéséről.