A bejegyzések listája

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Móra Ferenc. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Móra Ferenc. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. június 3., kedd

Móra Ferenc szabadkőműves múltja nyomában - a Félegyházi Közlöny Online cikke

 

Móra Ferenc a tankönyveken túl - 5. rész

Móra Ferenc szabadkőműves múltja nyomában

Móra Ferencet a legtöbben költőként, íróként ismerjük, ám jóval több volt ennél. Cikksorozatunkban olyan történeteket gyűjtöttünk össze, amelyeket nem találunk meg a tankönyvekben. Utána jártunk, hogyan került Félegyházára a család, hol született pontosan a kis Ferike, milyen mérföldkövek vezettek a sikerhez, hogyan alakult a szerelmi élete, miként lett múzeumigazgató Szegeden és hogyan küzdött meg a halálát okozó súlyos betegséggel. Mindezt azzal a céllal, hogy közelebbről is megismerjük városunk díszpolgárát. Ezúttal Samu Csillával, a Kiskun Múzeum munkatársával annak jártunk utána, hogyan került kapcsolatba Móra a szabadkőműves mozgalommal, mi motiválta csatlakozását, és milyen szerepet vállalt a páholy életében.

– Milyen bizonyítékok vannak arra, hogy valóban szabadkőműves volt?

– Levéltári forrásokból, múzeumi adattárakból bizton tudjuk, hogy Móra szabadkőműves volt. Fennmaradtak szabadkőműves beszédei és elbocsátólevele is.

– Mikor és hol került kapcsolatba a mozgalommal?

Szegeden működött az Árpád páholy, melynek komolyabb fejlődése a 19. század végén indult el. Feladatuk közé tartozott a szociális és karitatív munka, s rengeteg tervvel indultak el az új évszázadba. 1910-ben azonban egy belső átalakulás zajlott a páholyban, kilépett 12 tag és új páholyt alapítottak – ez lett a Szeged szabadkőműves páholy. Amikor a páholyt 1911. november 2-án ünnepélyesen felavatták, már felmerült Móra Ferenc neve is, mint lehetséges új tag, Szigyártó Albert alapítótag javaslatára. Az új páholy kis létszámú volt, és mindent megtettek azért, hogy a potenciális leendő tagokat beválasszák maguk közé.. Móra kérelmét 1911 októberében írta meg, támogatója dr. Engel Mór ügyvéd volt. Felvételére 1911. november 27-én került sor.

A Szeged páholy jelvénye.

– Milyen kapcsolatai lehettek korábban a szabadkőművességgel?

Érdekes tény, hogy már Móra bátyja is szabadkőműves volt, így nem kizárt, hogy Móra már pesti tanulmányai idején találkozott a mozgalommal. Emellett a Szeged páholy főatyamestere, Kőhegyi Lajos, Móra barátjának, Tömörkény Istvánnak volt a háziorvosa, és ez is hozzájárulhatott a kapcsolódáshoz.

– Miért lett szabadkőműves?

– Amikor Móra Ferenc 1911-ben felvételt nyert a Szeged páholyba, a kulturális élet bonyolult volt. Az állami kulturális intézményrendszer és a magánkezdeményezések között egyre nagyobb szakadék lett. Új kulturális eszmerendszer bontakozott ki, ami számos helyen megmutatkozott. Ezek közül legismertebbek a Nyugat folyóirat és a Népszava újság volt. A két intézményrendszer folyamatosan „összeütközésben” állt egymással. A szabadkőművesség ebben az időszakban egy átmeneti helyet foglalt el, mely a tradícióit megtartotta. A magyar szabadelvűség hagyományait képviselte, nem feltétlenül radikális, inkább a fokozatos változások mentén folytatta tevékenységét.

Több tanulmány született már arról, hogy Móra miért is lett a szabadkőműves páholy tagja. Földes Anna azt írja, hogy az új és radikális orientáció miatt, Péter László pedig azt említi, hogy barátai kezdtek el tömörülni, így ő is velük tartott. Móra leginkább a rendszerkritika lehetőségeit kereste, rendszeres vezércikkíróként naponta találkozott olyan problémákkal, melyek valamilyen megoldást sürgettek. Erre nem is találhatott volna magának jobb „helyet”, mint a Szeged páholy.

– Milyen szerepet, tisztséget töltött be?

– Móra végig járta a szabadkőműves „ranglétrát”. Kezdetben az úgynevezett szociális szakaszban beavatottként vett részt az I. fokú munkákban, majd a II. fokozatban legénnyé választották, majd 1913-ban mesterré emelték. Ezt követően tisztikari tag lett, s helyettes szónokká választották. Ez az időszak jól mutatja, hogy kicsivel több mint egy év alatt gyors szabadkőműves karriert futott be. Innentől kezdve ő is vezetett karitatív munkát, tagfelvételi eljárásban is szerepet vállalt, vagy éppen a fegyelmi ügyek tárgyalásának lebonyolításában is részt vett. Ebben az időszakban kapta meg a Szegedi Napló főszerkesztői posztját, s ezáltal a nagymúltú lap a szabadkőműves törekvések szócsöve is lett.

– Hogyan érintette a világháború a páholy életét és Móra tevékenységét?

– Az I. világháború törést hozott a páholyban, mint minden szabadkőműves tevékenységet, így az övékét is törvényileg korlátozták. Három év teljes passzivitás jellemezte Móra működését is, bár tag maradt, de nem vehetett részt semmiféle „megmozduláson”.

– Mi történt a háború után?

  Szabadkőművességének harmadik időszaka 1917-től indult, újra aktív páholytagként tevékenykedett. Itt már erősen kirajzolódik Móra háborúellenessége is. 1918-ban helyettes főmester, a Szeged páholy második számú vezetője lett. Móra azonban egyre inkább a páholyon kívül politizált. 1919. április 1-jén írta meg híres vezércikkét, a Mementot. Ezt követően május 8-án lemondott a Szegedi Napló főszerkesztői posztjáról, másnap pedig a szabadkőműves páholyból is kérvényezte elbocsátását.

– Írói munkáját hogyan befolyásolta a szabadkőműves eszmeiség?

Móra mindig is józanságot tanúsított írói, közéleti szerepvállalásában egyaránt. Azonban mikor megjelent a Memento, és Móra a páholytól az elbocsátását kérte, Szigyártó Alberthez írt levelében ekképpen fogalmaz: „ […] hazaárulásom konzekvenciáit levonom és a szegedi közélettől, amelyben eddig se túlságosan tolongtam, teljesen és véglegesen visszavonulok. Nem a terrornak engedek […] – de rosszabb a lappangó, ellenséges indulat, s ez elől térek ki én, aki csak nyílt és őszinte tudok lenni jóban, rosszban…[…]

Fotó: internet


Forrás: https://felegyhazikozlony.hu/hir/mora-ferenc-szabadkomuves-multja-nyomaban/

2015. május 9., szombat

Maszatolás Móra életéről


A valósággal ellentétesen ezt írja a Magyar Hírlap:

"Aztán eljött 1919 tavasza, amikor is Móra megírta híres Mementó című vezércikkét. Amelyben lelkesen üdvözölte a munkáshatalmat, és óvta Szeged városát, nehogy Lyon sorsára jusson, amely a francia forradalom idején nem csatlakozott a felkelőkhöz, ezért később nagyon megbűnhődött. Másnap már nem volt főszerkesztő a lapnál. Harmadnap lemondott vagy lemondatták szabadkőművesi tisztségéről, és egyáltalán a tagságról."
 

A valóságban pedig:

"Az I. világháborúban antimilitarista cikkeket publikáló Móra megváltásként üdvözölte a forradalmakat, a Tanácsköztársaság bukása után egy korábbi cikke, a "Mementó" (1919. április 1.) miatt a fejét követelték, meg kellett válnia a Szegedi Naplótól (1919. május 8.) és fedezést (kilépést) kért páholyától is. A páholy szabadkőműves vizsgálatot indított az ügyében, hosszas huzavona után végül felmentették, s 1920.március 10-én, nem sokkal a szabadkőművesség betiltása előtt, megkapta az elbocsájtó levelet."

A valóság kedvéért meg kell jegyezni, hogy az  1919. április 1-re következő 1919. május 8. mint másnap és 1920.március 10. mint harmadnap a lap cikkébe a Nemzeti Könyvtár 40. kötetének (Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről, Kincskereső kisködmön) előszavából (Mélyszegénységből a tudományon át az írásig) került át.
Nemzeti Könyvtár 40. Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről, Kincskereső kisködmön – Mélyszegénységből a tudományon át az írásig - See more at: http://magyarhirlap.hu/cikk/24437/Akinek_legalabb_harom_elete_volt#sthash.SrKpd8nL.dpuf
Nemzeti Könyvtár 40. Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről, Kincskereső kisködmön – Mélyszegénységből a tudományon át az írásig - See more at: http://magyarhirlap.hu/cikk/24437/Akinek_legalabb_harom_elete_volt#sthash.SrKpd8nL.dpuf
Nemzeti Könyvtár 40. Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről, Kincskereső kisködmön – Mélyszegénységből a tudományon át az írásig - See more at: http://magyarhirlap.hu/cikk/24437/Akinek_legalabb_harom_elete_volt#sthash.SrKpd8nL.dpuf



Forrás:

http://magyarhirlap.hu/cikk/24437/Akinek_legalabb_harom_elete_volt

http://szk.referata.com/wiki/M%C3%B3ra_Ferenc

2007. június 27., szerda

Móra Ferenc fedezése

Mórát annak idején a Tanácsköztársaság alatti szerepéért akarták kizárni a szabadkőművességből, de hosszú procedúra után felmentették.

Az eset furcsa, hiszen a Tanácsköztársaság betiltotta a szabadkőművességet, hol, hogy és mikor zajlott volna le a szabadkőműves vád alá helyezési procedúra?

Sajnos pontosan nem tudom, hogy a döntést a betiltásról a Kommün melyik szakasza során hozták meg, de az bizonyosnak tűnik számomra, hogy a végrehajtással nem igen foglalkoztak. Erre a sokasodó belső és külső támadások közepette idejük se volt. Elkobozni sem kobozhattak el semmit, hiszen ez a dicső feladat a Horthy rendszerre maradt. Feltehetőleg hoztak a betiltásról egy határozatot, nyilvánosságra hozták és kész. Ettől még a szabadkőműves páholyok nyugodtan folytatták páholymunkájukat, különösen vidéken. A zavaros viszonyokat jellemzi az alábbi eset, amely a Galilei páholy történetében szerepel:

"... hamis feljelentésre, amelyben mint ellenforradalmárokat tüntettek fel bennünket, egy század tengerészkatona feltűzött szuronnyal tört be a páholyba és épp szertartásos munkánál találták a ttv.-et. Megfelelő felvilágosítás után a tévedés kitudódott, a tengerészek elhagyták az épületet."

http://www.galilei.hu/tortenet/tortenet.html

A Tanácsköztársaság gyengesége és az új rezsim közeledte viszont a szabadkőművesség opportunista elemeit arra öztönözhette, hogy felzárkózzon az új hatalom mellett, letörölje azt a "sarat" a szabadkőművességről, amit Móra tevékenységében véltek felfedezni.

Erről az eseményről Lengyel András számol be egy-két pontatlanságtól eltekintve kiváló tanulmányában, ami a Forrás 2004/7-8. számában jelent meg
először, majd A "másik" Móra / Lengyel András. - Szeged : Bába, 2005
gyűjteményes kötetében is szerepelt.

Az Interneten a következő címeken érhető el:

http://www.forrasfolyoirat.hu/0407/lengyel.html

vagy

http://www.forrasfolyoirat.hu/0407/200407.pdf

"Alighanem törvényszerű tehát, hogy politikai aktivitása megtörésekor Móra előbb 1919. május 8-án főszerkesztői posztjáról mondott le, majd másnap, május 9-én kezdeményezte a szabadkőművességből való elbocsáttatását is. „Fedezését”, a „testvéri közösségből való kibocsátását” kérő levelét (Gaál 1992. 19, vö. Földes 1960. 350) a páholy június 19-én tárgyalta (Földes 1960. 351). Az elválás azonban, nagyon jellemzően, az akkori zavaros viszonyok közepette már nem történhetett meg szépen, stílusosan. A „konzervatív” Árpád páholy, közelebbről nem ismert megfontolás alapján, vizsgálatot indított a radikális Móra ellen, s ekkor – mint Szigyártó Albert 1919. július 22-i leveléből (Péter 1984. 279) kiderül – a lépéskényszerbe került Szeged páholy maga is „nyomozást” rendelt el Móra ellen. A vizsgálódások híre valamiképpen az érintetthez is eljutott (bár aligha hivatalos formában), mert július 15-én fölvilágosítást kért erről Szigyártó főmestertől. Levelét nem ismerjük, de Szigyártó erre adott, már hivatkozott 22-i válaszából kitetszik, az ügy egészen a Nagypáholyig eljutott, s megosztotta a szegedi szabadkőműveseket. Maga Szigyártó (aki, mint láttuk, hajdan potenciális szabadkőművesként javaslatba hozta Móra nevét) felemás, halogató álláspontra helyezkedett. Jól láthatóan inkább elkenni szerette volna Móra ügyét, semmint kivizsgálni. „A nálunk bejelentett panasz tárgyában – írta Mórának – az eljárást nem sürgettem, igaz, mert a panaszlottak közül kettő most meg nem idézhető, másrészt, mert jónak láttam az eszmék tisztulására és a kellő lehiggadásra időt hagyni” (Péter 1984. 279). S bár levele üdvözlési formulájában Szigyártó azt mondja, hogy „[i]gaz testvéri szeretettel maradtam régi híved”, nyílt szolidaritást Mórával nem vállalt. Nyilván nem mert vállalni.
A „törvényes és tökéletes Szeged páholy” törvényszéke végül 1919. szeptember 10-én hozta meg ítéletét „az általános szk. [= szabadkőműves] kötelességnek szándékos megsértése” vétségével vádolt „Móra Ferenc m. tv. [= mester testvér]” fölött. Az ítélet Móra számára kedvező volt; a törvényszék „Móra Ferenc tv-t az ellene emelt vád alól felmenti”. S bár a páholy törvényszéke hibáztatta Móra nevezetes, sőt botránykővé vált Mementó című, 1919. április 1-ji vezércikkét, egészében inkább a mentő körülményekre figyeltek s azt hangsúlyozták, hogy Móra „egész közéleti működésében mindig józanságot tanúsított és egyéb cikkeivel mérsékletnek igyekezett hangulatot teremteni” (Péter 1984. 280). A Móra elleni „bűnvádi eljárás” jegyzőkönyvét (amelyet, sajnos, nem ismerünk) és az ítéletet szeptember 16-án olvasták föl a Szeged páholy tagsága előtt.
Ezzel Móra „fedezésének” akadálya elhárult. A páholy – egyik utolsó intézkedéseként – 1920. március 10-én adta ki az „Elbocsátó level”-et, kimondva, hogy Mórát „1919 évi szeptember hó 1-én [!] előterjesztett kérelmére mai határozattal a páholy kötelékeiből elbocsátotta”. "

Nos, „az általános szk. [= szabadkőműves] kötelességnek szándékos megsértése” kizárást von maga után, ahogy az az "Árpád a testvériséghez" címzett Szeged Keleten dolgozó Szabadkőmüves-páholy alapszabályai. 1872. paragrafusai között szerepel:

"18. §. A páholy-ból kizárásra szolgáló okuk a következők:

a) bármely becstelen és jellembe ütköző cselekmény elkövetése;

b) a titokban tartási eskü megszegése;

c) a szabadkőművesi törvények és kötelmek bármily szándékos megszegése. "

(Ez ugyan nem a Szeged páholy alapszabálya, de szinte bizonyos, hogy az is hasonlóképpen szólt.)

Tehát ha a Lengyel András leírta procedúra során a vádat elfogadják, az Móra kizárását jelentette volna a szabadkőművességből. Saját személyes véleményem szerint pont erről lehetett szó, ezzel a kizárással szerették volna kezdeményezői szalonképessé tenni az új rezsim szemében a szabadkőművességet (de lagalább saját magukat). Megint csak magánvéleményem szerint ez nem segített volna a szabadkőművességen, viszont a vádemelésnél is sötétebb foltot ejtett volna rajta.

Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=68706434&t=9027376

A legolvasottabb bejegyzések

Blogarchívum