Újra a dégi Festetics kastélyról:

---

A "szabadkőműves palota": Dég, Festetics-kastély

2011.07.15. 20:00

A "ház és a kert"...

Az előző posztban megismerkedtünk a háromszáz hektáros dégi kastélyparkkal. Most következzen a kastélyépület, ami a szakirodalomban "szabadkőműves helyként" szerepel.

A kastély és a parkot az ország "leggazdagabb köznemese", a gabonaszállításból meggazdagodott Festetics Antal építtette 1810 és 1815 között. A megbízó az akkoriban illegális szabadkőműves mozgalom tagja volt. Erre alapozva a kései leszármazott, Festetics Sándor a húszas években "teleaggatta" a falat a titokzatos mozgalmat idéző motívumokkal. A háború után a kastély sorsa tipikus fordulatot vett: árvaházként működött egészen 1996-ig.

A fiatal Pollack a lehető legjobb helyen tudott felkészülni hivatására: bátyja, Leopoldo Milánóban volt "sztárépítész". Ő tervezte többek között a Villa Realét, vagyis a királyi nyári palotát. Kép forrása.

A kerti homlokzat jól tükrözi az új szellemiséget: a reprezentatív terek a földszintre kerültek, az emeleten a vendég-és gyerekszobák kaptak helyet. Ráadásul itt nem lépcsősor, hanem széles rámpa vezet a kertbe. Ennek a jó kertkapcsolatnak minden bizonnyal az az oka, hogy az építtető és felesége, báró Splényi Amália is műkedvelő botanikusok és kertészek voltak, és igényelték, hogy a lehető legközelebb lehessenek a természethez.

A húszas években felhelyezett szabadkőműves szimbólumok egyike: a Nap.

A kastély bejárati portikusza a kocsifelhajtóval.

Pollack mindenre gondolt: a "kőkockák" arra valók, hogy a lovakra, illetve a kocsikra kényelmesen fel lehessen szállni.

Az főbejárat "verandája" az előcsarnokba vezet. A díszítések jórésze a húszas évekből származik.

A visszaállított földszinti teremsor részlete. Az árvaházi használat idején a tereket leválasztották, megszüntették az enfilade-ot, vagyis az egymásba nyíló teremsort. Ezt 2007-ben állították vissza, ekkor alakították ki a képen is látható kiállítást.

A szobák fehérsége csalóka: a kastély szinte mindegyik termében találtak falfestést. Csak restaurálni kellene...

Szinte a napokban tárták fel az egyik szobából a grófné fürdőszobájába vezető "titkosajtót" (a szoba természetesen azelőtt is ismert volt). Eredetileg itt volt a szabadkőműves irattár, ezt alakították át Sándor gróf idején-nemes egyszerűséggel-fürdőszobává! A  szoba mennyezetét a pesti Kálvin téri templom boltozatmotívumairól mintázták.

Az egykori grófi szalon.

A szobából a teniszpályára lehet kilátni.

A szobát (birodalmi) sasok egész hadserege díszíti. 

A teremsor másik végén található a "szabadkőműves" terem. Ez a megnevezés az ötvenes években terjedt el: furcsának találták, hogy az épület legnagyobb helyisége nem a középtengelyben, hanem oldalt helyezkedik el, erre pedig ráerősítettek a (húszas években elhelyezett) szabadkőműves motívumok. Később persze mindenre meglett a magyarázat: egy ilyen elrendezésű épület található Palladio könyveiben, és a szabadkőműves termeknek alapfeltétele a négy derékszögű sarok. A dégi terem pedig ovális... (viszont a sztorit jobban el lehet adni :).

Akárhogy is, a terem egyedülálló Magyarországon-ez épp olyan különlegessé teszi, mint kitalált múltja.

...ráadásul a kilátás sem utolsó

Az emeletről pedig még jobban feltárul a park. A jobb oldali-2007-ben kitisztított nyiladékon épp rá lehet látni a dégi katolikus templomra (és a mögé emelt hidroglóbuszra).

---

Forrás: http://taj-kert.blog.hu/2011/07/15/a_szabadkomuves_palota_deg_festetics_kastely

Dég jövője - elkótyavetyélés vagy fejlesztés?

A dégi Festetics kastéllyaal már többször foglalkoztam, bemutattam a tavalyi megnyitás óta látogatható kiállítását - köztük a szabadkőműves termet - és beszámoltam az idei szabadkőműves piknikről valamint hírt adtam egy Déggel és a szabadkőművességgel foglalkozó rádióbeszélgetésről.

Az alábbiakban Alföldy Gábornak az Építészfórumban megjelent rendkívül informatív cikkéből idézem a szerintem legfontosabb megállapításokat, vastagítással kiemelve egyes kevéssé ismert vonatkozásokat.

"

A dégi parktó helyreállítása

2009, szeptember 1 - 07:09


Kettőszázmillió forintos támogatást nyert a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága a dégi Festetics-kastély parktavának helyreállítására, a „Gyűjteményes és Történeti Kertek Rekonstrukciója” címmel az idén kiírt KEOP 7.3.1.3. pályázat keretében. Ebből az összegből hazánk legnagyobb kiterjedésű kastélyparkja helyreállításásának első üteme valósulhat meg.

...


Legnagyobb klasszicista kastélyegyüttesünk sorsa
A Pollack Mihály által tervezett dégi Festetics-kastély és parkjának revitalizációja a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága* kezelésében
A közelmúltban óriási felháborodást váltott ki a „kastély-ügy”: a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt (az ÁPV Rt és a Kincstári Vagyoni Igazgatóság – KVI – közös utóda) elnöke, Tátrai Miklós levélben arra kérte Hiller István Oktatási és Kulturális minisztert, hogy mondjon le öt állami tulajdonú, a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága által kezelt kastélyról. Az indok: azokat az MNV Zrt öt másik, saját kezelésű kastélyával együtt „piaci alapon” kívánta hasznosítani. Ez nem jelentett volna mást, mint egy francia befektető által kiépítendő kastélyszálloda-lánc létrehozását az őáltaluk kiválasztott műemlékekben. Tátrai egyúttal arra is kérte a minisztert, hogy a már elindított uniós pályázatokat is állíttassa le. Bár e példátlan eset óta Tátrait a miniszterelnök már leváltotta, a „kastély-ügy” azóta is sok hullámot kavart.

...

Átvett örökség

...

A műemlék kastély és három melléképülete a hozzájuk tartozó 34,2 hektáros parkrésszel öt évtizeden át, 1995-ig nevelőintézetként szolgált. Az intézet viszonylag gondosnak mondható gazda volt, a homlokzatokat éppen a 90-es évek elején újították fel. 1995-ben azonban megtörtént vele a legrosszabb, ami egy műemlékkel megtörténhet: az ingatlanok gazda nélkül, üresen maradtak.

Ezt követően hat éven át a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) lett a műemlék vagyonkezelője. A KVI elvileg őriztette az épületeket, valójában azonban ablakaikat betörték, a mozdítható vagy leszerelhető külső-belső fém díszeket szinte maradéktalanul ellopták. A gyermekotthon kiköltözése után még a vizet sem eresztették le, így a padláson lévő tizenötezer literes tartály elfagyott, s a víz egészen a pincéig végigáztatta a falakat és a födémeket. Az ezredfordulóra már a kastély teljes közműhálózata használhatatlanná, életveszélyessé vált, s az egyre rosszabb állapotú tetők minimális javítására sem költöttek. Egyes melléképületek állapota kritikussá vált. A kastély nem volt látogatható.

...

A felújítási munkák kezdetben (2003 és 2008 között) a parkra korlátozódtak. A Gondnokságunk kezelésébe tartozó 34,2 hektáros, korábban teljesen elbozótosodott parkrészt mára sikerült teljesen megtisztítanunk, s így a park szerkezetét meghatározó nyiladékok mára ismét érvényesülnek, s e terület ismét gondozottá vált. Ma már a szomszédos (állami, magán és TSZ) területeken halad tovább a tisztító munka, amely által lassan kezdenek kibontakozni a park valódi méretei. Mindezen munkákat gondnokunk, Zsigmond Mihály szervezi, aki egyetlen (!) állandó helybeli munkatársunk 2003 óta.

...

A kastélyban 2008-ban nyílt először lehetőségünk egy költségeire nézve rendkívül szerény, de a kastély belső megjelenését, bejárhatóságát és történeti értékeinek megértését jelentősen befolyásoló fejlesztés megvalósítására. A Fekete J. Csaba építész, műemlékvédelmi szakmérnök által kezdeményezett és tervezett teljes földszinti történeti térrendszer-rekonstrukcióból egyelőre a fő teremsor látványos egybenyitása, veszélytelenítése és kimeszelése valósult meg.

A termeket „A szalontól az angolkertig” című, a kastélyegyüttes történetét és kultúrtörténeti összefüggéseit bemutató kiállításunk által töltöttük meg tartalommal. A rekordgyorsasággal elkészült kiállításhoz neves szakemberek egész sora nyújtott önzetlen segítséget; országos és megyei múzeumok, valamint magánszemélyek kölcsönöztek értékes műtárgyakat. Báthory Gábor szervezésének és Kemler Henrik vállalkozó odaadó hozzáállásának köszönhetően néhány hónap leforgása alatt elkészülhetett a felújítási munka. A helyszín adottságaihoz jól illeszkedő, invenciózus installáció Ágh András grafikusművészt dicséri. A kiállítás jó alkalmat adott a számos kutató által felszínre hozott, addig ismeretlen adatok és izgalmas összefüggések összegzésére és nagyközönség elé tárására. E kiállítás megrendezésével célunk az egyébként üres és lepusztult kastély gazdag múltjának egyszerű eszközökkel való bemutatása volt; a revitalizáció és rekonstrukció egyfajta „nulladik lépéseként” a közönség figyelmének felhívása, a helyszín turisztikai „bejáratása”. Az első, csonka szezonban is csaknem nyolcezer fizető látogatót fogadtunk, s azóta is nő a helyszín népszerűsége.
Nagy örömünkre, a mai gazdasági körülmények között ritka nagyvonalúságról tanúságot téve vállalta magára a DÉG (Dunaújvárosi Épületgépészeti) Zrt. a látogatóforgalmat színvonalasan kiszolgáló WC-blokk teljes építési költségét. A nevelőintézet által az előcsarnok szomszédságában létrehozott vizesblokk helyén épült új létesítmény mindössze néhány hét leforgása alatt készült el.
...

Műemléki védelem
Műemléki védelemben 2005-ig csak a kastély részesült a mellette álló melléképületekkel és 34,2 hektár parkterülettel (jelenleg ennyi áll Gondnokságunk kezelésében). Emellett a katolikus templom (a plébánia helyrajzi számán) és a plébánia (a mellette álló ház helyrajzi számán) szerepelt a műemléki nyilvántartásban, s a védett ingatlanok egy részének rendeleti alapú védettsége is kétséges volt. Bár a védett és állami tulajdonú ingatlanok 1997-ben felkerültek a műemlékvédelmi, majd örökségvédelmi törvény mellékletét képező, „állami kézből ki nem adható műemlékek” kistájára, ezek az ingatlanok az egykori parknak alig több mint egytizedét és a műemléki értékű épület-állománynak is csak töredékét tették ki. Nem szerepel az állami listán sem a műemlékként védett, de TSZ-tulajdonú kúria és narancsház, sem az állami tulajdonú, de műemlékileg akkor még nem nyilvántartott, 228 hektáros, erdészeti kezelésű parkrész.

Nyilvánvaló tehát, hogy kastélyegyüttes kiterjedését senki sem definiálta a legutóbbi évekig, s e probléma nem is merült fel semmilyen hivatalos szinten. Emiatt mindenki ott és annyit haraphatott ki belőle, ahol és amennyit tetszett, s hasonló szellemben folytak a magánosított telkeken az építkezések is. Fillérekért, sőt, privatizációs „maradék területként”, ingyen is kerültek magánkézbe stratégiailag kulcsfontosságú parkrészek. A privatizált ingatlanokon az egyéni érdekek (bontások, új beépítések, megosztások) domináltak. A közösségi érdekek háttérbe szorulásának kirívó példája, hogy a helyi önkormányzat még az egykori vásártér (vagyis a 18. századi Festetics-kúria előtt elterülő Szabadság tér) közterületének egy jelentős részét is magánosította ingatlanfejlesztési célokra. A park nagyobbik, erdészet (VADEX Zrt.) által kezelt területén műemléki beleszólás nélkül folyt a gazdasági célú üzemterv szerint az erdészeti termelés.

E problémákkal szembesülve 2004-ben Gondnokságunk kezdeményezte a védelem kiterjesztését a teljes egykori kastélyegyüttes területére. 2005 februárjában készítettük el a védési dokumentációt, s az év szeptemberében már alá is írta a kulturális örökség minisztere a teljes kastélyegyüttes egységes műemléki védelméről szóló rendeletet.

...

Sajnos, a védetté nyilvánító miniszteri rendeletből az Oktatási és Kulturális Minisztérium illetékesei törölték az állami elővásárlási jog biztosítására vonatkozó kitételt, holott az Örökségvédelmi Hivatal még ennek határozott javaslatával terjesztette fel a rendeletet. Ennek köszönhető, hogy például a park közepén álló, magántulajdonú erdészházat, illetve az északi szélén álló istállókat azok adásvétele kapcsán – Gondnokságunk szándéka ellenére – nem sikerült az állam számára megvásárolni. Sürgősen kezdeményezni kellene a rendelet kiegészítését az állami elővásárlási jog biztosításával.

...

A helyreállítás és a hasznosítás koncepcionális kérdései
2007-ben, a falkép-kutatást követően Fekete J. Csaba készítette el a kastélyegyüttes részletes értékvizsgálatát, amely hazánkban úttörő módon az angolszász conservation plan gyakorlatának megfelelően összegezte az egész műemlék-együttesről és annak egyes elemeiről tudható adatokat, majd mindezek alapján értékelte a maradványokat, és világosan meghatározta a műemlékvédelmi feladatokat és prioritásokat, valamint a hasznosíthatóság lehetőségeit és korlátait is.
E munka képezte alapját a teljes kastélyegyüttes műemléki felújítását célzó előzetes megvalósíthatósági tanulmánynak, amelyet Dippong Magdolna ingatlanfejlesztési gazdasági szakértő és Fekete J. Csaba készített 2007-ben. Ennek alapján a főépület állandó és időszaki kiállításoknak adhat helyet, emellett kisebb konferenciák, kurzusok, képzések és reprezentatív rendezvények helyszínéül, valamint kutatóbázisként szolgálhat. A falkép-kutatások eredménye alapján szálláshelyek a főépületben egy-két lakosztályon túl semmiképp nem alakíthatók ki az értékek károsítása nélkül. (Ezért is elfogadhatatlan a dégi kastély esetében a luxusszálóként való hasznosítás.) Az alagsorban további kiszolgáló helyiségek mellett egyéb szolgáltatások és közösségi terek hozhatók létre.
A kiskastély földszintjén található egykori istálló a kastélyegyüttes legnagyobb történeti helyisége. Ebben étterem és/vagy előadóterem alakítható ki, akár tetszés szerint mobil válaszfalakkal, a bővítendő pinceszinten konyhával. Az emeleten szállások és/vagy szekció-ülések helyiségei, illetve továbbképzésre alkalmas tantermek, esetleg szálláshelyek kaphatnak helyet.
A két kocsiszín tágas terei egyaránt alkalmasak a látogatóforgalom fogadására (jegypénztár és boltok, információs központ) vagy előadótermek céljára. A hollandi-házban kávézó („tejszalon”), vizesblokk és kiállítóhely is megvalósítható.
...

Az is nyilvánvaló, hogy pusztán nyereség-orientált gazdasági alapon egy ilyen nagyságrendű műemlék nem kelthető életre és nem tartható fenn minden elemében. Jól mutatja ezt az a tény is, hogy az elmúlt évek során – sőt, napjainkban is – időről-időre jelentkeztek kül- és belföldi hasznosítók és „vevők”, akik „beleszerettek” a kastélyba. Némelyikük „kész tervekkel” jött, amelyek változatos exkluzív turisztikai (elsősorban luxusszálló) vagy diplomáciai hasznosítást és jelentős építészeti fejlesztéseket tartalmaztak, csak a ma egybetartozó ingatlanokra vonatkozóan és a műemléki értékek figyelembe vétele nélkül. (Csak egy példa: volt, akinek bőrbe kötve átnyújtott elképzelésein a park kapujaként a fertődi Esterházy-kastély rokokó kovácsoltvas kapuja köszönt vissza…)

Természetes, hogy bizonyos egységek helyreállításához és üzemeltetéséhez elkerülhetetlenül szükséges a magántőke bevonása, de csakis egy egységes, „műemlékbarát” koncepció keretein belül. Az is nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a kastélyegyüttes egykori egységének helyreállítása nem lehet érdeke egyetlen magánbefektetőnek sem, hiszen hosszú távon is igen nehéz nyereségessé tenni bármilyen létesítményt egy nagy területen szétszórt, rendkívül rossz állapotú épületegyüttes felújítása és egy több száz hektáros park fenntartása révén. Egy exkluzív rendeltetésű helyszín (luxusszálló, diplomáciai központ) esetében pedig nehéz érvényt szerezni a látogathatóság és a bemutatás szempontjainak, holott a tartósan állami kézben tartandó, kiemelt műemlékek esetében az állam legfontosabb szerepe a helyreállítás hitelességének biztosítása mellett a közösségi hasznosítás lehetőségeinek kidolgozásában és megteremtésében áll.

A dégi kastély és parkja gazdag szellemi örökségének újraélesztése, továbbéltetése nehezen volna összeegyeztethető a pusztán „piaci hasznosítás” bevett gyakorlatával, pedig ezen örökség számos eleme, témája ma is aktuális és igen népszerű. Ezek közül ki kell emelni a kastély múltjával szorosan összefüggő szabadkőművességet (itt őrizték a Habsburg Birodalom 18. századi szabadkőműves levéltárát 1945-ig) és az építtető tulajdonosok botanika iránti rajongását (a kastély egykor „botanika-szalonnak”, a park pedig növénykülönlegességek sorának adott helyet), de az egész birtok 19. század eleji, lenyűgözően nagyszabású és korszerű rendezése is olyan üzenetet hordoz a mai ember számára, amely mind lefordítható a hasznosítás/bemutatás sikeres „programjaként” is. Közülük egyesek inkább múzeumi témák (pl. szabadkőművesség-történet, természettudomány-történet, kerttörténet, építészettörténet), ugyanakkor a „terepen” elsajátítható, tanulmányozhatóak az ökológia, biológia, építészet, tájrendezés, műemlékvédelem stb. témakörei, amelyek kimeríthetetlen tárházát adják továbbképzéseknek, konferenciáknak, erdei iskoláknak, vagy akár népszerű szabadidős programoknak is. E törekvések során érdemes például olyan alapokra építeni, mint az építtetővel azonos nevű leszármazott, a Németországban élő Festetics Antal, aki Konrad Lorenz közvetlen munkatársaként, a göttingeni egyetem professzoraként öregbíti a család nemzetközi hírnevét.


Összegzés
Ha a rendszerváltozás óta elmúlt lassan két évtized tendenciáit áttekintjük a dégi kastélyegyüttessel kapcsolatban, a teljes szétaprózódás és a magánérdekek korlátlan érvényesülése után lassan kezd kialakulni a műemlék valódi értékéhez méltó közösségi érdek képviselete. Az elmúlt évtizedek alatt felhalmozódott problémák legtöbbje nyilvánvalóan az értékek felismerésének hiányára vezethető vissza. Reméljük, hogy a Műemlékek Nemzeti Gondnokságának törekvései e hiány pótlására nem hiábavalók.
A dégi kastélyegyüttest műemléki értékei és sokszínű kulturális kötődései hazánk legkiválóbb, kertművészeti szempontból feltétlenül nemzetközi rangú műemlékeinek sorába emelik. Gondozását, egyesítését, helyreállítását, bemutatását és részben hasznosítását is – megítélésünk szerint – csak a Magyar Állam vállalhatja magára, amelynek ezt kötelessége is megtennie mindaddig, amíg a kastély az állami tulajdonból ki nem adható műemlékek listáján szerepel.
A Műemlékek Nemzeti Gondnoksága a maga részéről arra törekszik, hogy az állam és a „közösség” képviseletében, a nehéz körülmények között is keresve a lehetőségeket, a korszerű nemzetközi műemlékvédelmi normáknak megfelelően lássa el ezt a gyakran lehetetlennek látszó feladatot a mindennapi fenntartási feladatoktól az európai uniós pályázatokig. Reméljük, különböző egyéb érdekek nem akadályozzák meg ebben.
Alföldy Gábor

A szerző Europa Nostra díjas tájépítész, kerttörténész, műemlékvédelmi szakmérnök; a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága főkertésze, tudományos munkatársa, a dégi kastély egyik felelőse, a Parktó-helyreállítási projekt vezetője.

"


Kapcsolódó linkek:

http://www.architectforum.hu/

http://www.architectforum.hu/node/13854

http://aprofan.blogspot.com/2009/06/szabadkomuves-piknik-degen.html

http://aprofan.blogspot.com/2008/07/szabadkomuves-kiallitas-degi-festetics.html

http://aprofan.blogspot.com/2009/07/szabadkomuvesek-degi-kastelyban.html

Szabadkőművesek a dégi kastélyban

Beszélgetés a dégi Festetics-kastélyban a szabadkőművességről és a titkos társaságok történetéről Csorba László történésszel.

2008. június

http://muemlekem.hu/hangosterkep?id=4

A riportok a Közkincs című műemlékvédelemmel, régészettel, műtárgyvédelemmel foglalkozó magazinban hangzottak el a Klubrádióban. Mivel a riportok esetenként több évesek, azért nem minden elemükben tükrözik a jelenlegi állapotokat.
A riportokat a Közkincs szerkesztő-műsorvezetője, Kovács Olivér készítette. A hanganyagok egészének, vagy részleteinek másolása, azoknak ismételt közzététele tilos!

Hangos térképen a műemlékek

2009. július 15. 11:01

A játékon, műemléki adatbázison és a magazinon túl már online rádióriportokkal is várja a műemlékem.hu az ország épített öröksége iránt érdeklődőket. A Közkincs című műemlékvédelemmel, régészettel foglalkozó magazin helyszíni riportjaiból első körben csaknem nyolcórányi hallgatnivaló került fel a portálra.

„Vasvillával védték meg a műemlékesektől a templomot, Szeged eltűnt vára, Ágyúgyár a Bodrog partján, Elveszett székesegyházról mesélnek a kövek, Az igazi magyar autó: megmenekül az első márkakereskedés?, Újjászületik az esztergomi dzsámi, Dömösi prépostság: térképünk a Képes Krónika, Szabadkőművesek a dégi kastélyban” – csak néhány a helyszíni riportok közül, amelyek mostantól meghallgathatóak a műemlékem.hu Hangos térkép rovatában.

A rádióriportok eredetileg Kovács Olivér Közkincs című műsorában hangzottak el a Klubrádióban. Természetesen az országban egyedülálló műsor több mint hat éves történetének nem került fel valamennyi riportja: a portálon csupán válogatást hallhatnak azokból, amelyek továbbra is aktuálisak.

A műemlékem.hu készítői a későbbiekben mind több és több riportot igyekeznek majd a Hangos térképben hallgathatóvá tenni. Nem csak a Közkincs friss anyagait lehet majd meghallgatni, de az archívumot is bővíteni fogják, hogy egyre több műemlékről, feltárásról hallgathassák meg az olvasók magukat az érintetteket. A portálon így lehetővé válik, hogy miközben a böngésző egy-egy műemlék leírását és a hozzá tartozó fényképeket nézi, felidéződjön hangban is az épület múltja.

A rovatnak természetesen nem véletlenül szerepel a címében a térkép szó: a látogatók nem csupán cím alapján válogathatnak a 8-22 perc közti hosszúságú riportok között, de nagyítható térképen is megkereshetik a meghallgatni kívánt anyagot.

Forrás: http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=25331

A hangos térkép: http://muemlekem.hu/hangosterkep

A dégi beszélgetés: http://muemlekem.hu/hangosterkep?id=4

Szabadkőműves kiállítás a dégi Festetics-kastélyban

Szabadkőműves kiállítás a dégi Festetics-kastélyban

A nemrégiben megnyitott (2008. június 14., 16 óra) dégi Festetics-kastélyban a kiállítási termek sorában az egyik a szabadkőművességnek van szentelve.

Idézet az ismertető füzetből:

"A főépület közel száz méter hosszúságú, egybefüggő teremsorában igazi szenzációt kínáló kiállítás látható, amelyben a Festetics-család, a kastély és a park napjainkig ívelő históriáján túl a hazai szabadkőművesség történetét is megismerhetik a látogatók."

(http://www.iranymagyarorszag.hu/festetics-kastely/I309937/)

Idézet a megnyitásról:

"Ezek közé tartozik mindenek előtt a szabadkőművesség, amelynek tematikája az egykori könyvtárban kap helyet. Nemcsak a kastélyt építtető Festetics Antal és számos családtagja aktív szabadkőműves működése érdemel figyelmet, hanem az a tény is, hogy a betiltott mozgalom levéltárát itt őrizték a 19. század elejétől egészen 1945-ig, s amit ma a magyarországi szabadkőművesség korai történetéről tudunk, azt nagyrészt az egykor Festetics Antal által idementett anyagok feldolgozásaiból ismerjük. A kiállítás a szabadkőművesség magyarországi történetének, valamint a mozgalom lényegének és rítusainak rövid ismertetésén túl a Festeticsek és Dég mindebben betöltött szerepét mutatja be."

(http://www.muemlekeinkert.eoldal.hu/oldal/degi-festetics-megnyitas


Egy másik cikk szerint:

"Martinovics Ignáccal együtt aktív tagja volt a szabadkőműves mozgalomnak is. Az összeesküvés és a betiltás után páholya nagymesterétől megvásárolta a levéltárat, amely 1945-ben eltűnt, valószínűleg teljesen megsemmisült, amikor a kastély előbb német, majd szovjet katonai kórház volt."

"...a megnyitó közönségét az idén Europa Nostra díjjal kitüntetett Alföldy Gábor kalauzolta végig, aki a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága főkertésze, a kastély létesítményfelelőse is. Hogy Alföldy és kurátortársa, Bányai Balázs nem ragadtak le helytörténeti szinten, azt három tematikus terem is bizonyítja. A legizgalmasabb ezek közül a szabadkőművesség magyarországi történetét máig, közérthetően és minden misztifikálástól megtisztítottan (Aczél Eszter, a Nemzeti Múzeum Szabadkőműves Gyűjteményének vezetője, valamint Pók Attila történész és Sumonyi Zoltán szakértők munkájának köszönhetően) bemutató tárgyak és tablók terme."

"A kiállítás a rekonstrukció következő fázisáig marad, de az, hogy illő módon állítsanak emléket a szabadkőművességnek, kertművészetnek, a botanizáló főuraknak, a kastélybeli életmódnak és persze a családnak és Pollacknak, továbbra is a Gondnokság célja."

(http://kultura.hu/main.php?folderID=959&articleID=270359&ctag=articlelist&iid=1)

És egy kissé bulvár ízű reklám:

"Dég, Festetics kastély

A dégi kastélyt számos rejtély övezi: a legendák szerint a magyarországi szabadkőművesség titkos központja volt, s ezért került gyönyörű díszterme az épület sarkába. Bár a mozgalom titokzatos gyűléseiről nem maradtak fenn adatok, annyi bizonyos, hogy itt őrizték több mint egy évszázadon át, 1945-ig a hazai szabadkőművesek titkos levéltárát. A kastély hátsó homlokzata a Magyar Nemzeti Múzeumot juttatja eszünkbe - nem véletlenül: tervezője, Pollack Mihály mintegy előtanulmányként használta a múzeum tervezésekor. A kastély száz méter hosszú, egybefüggő teremsorában ma igazi szenzációt kínáló kiállítás látható a Festetics-család, a kastély, a park és a hazai szabadkőművesség történetéről. A parkban nagy élményt nyújtó, kiadós sétára indulhatunk."

(http://www.okm.gov.hu/main.php?folderID=2089&articleID=231208&ctag=articlelist&iid=1)

A reklámok valóságtartalmáról: el kell ismerni, hogy valóban nagyon szép maga a kastély és a park egyaránt. Sajnos a felújítás még közel sem teljes, az alagsor és az emelet rekonstrukciója még hátra van.

A kastély majdnem teljes hosszában újra összenyitott termek számos részkiállítása - a Festeticsek családi története(i), a korabeli botanizálás eszközei, a gazdálkodás, a parképítészet s a kastélyban működő gyermekotthon emlékei mellett számunkra a legérdekesebb a szabadkőművességhez kapcsolódó terem anyaga volt.



Az egyik tablón a Nemzeti Múzeum szabadkőműves kiállításának (http://www.hnm.hu/utils/Gallery.php?ItemID=58&PicNum=0) nagyméretű fotója és ismertető szövege szerepelt, a másik - főként szöveges - tablón pedig a szabadkőművesség történetének nagyon tömör összefoglalása volt olvasható. Látható volt néhány régi metszet is a szabadkőműves avatásokról. A leírások és ismertetők a szűkös hely ellenére is általában informatívak és pontosak voltak - csak a gyakran félrefordított "A három kánonhoz/törvényhez" páholy nevén akadtam fenn újólag - itt is "A három ágyúhoz" néven szerepelt.



Üveg alatt volt elhelyezve egy szabadkőműves kard és néhány más rekvizítum: inas és mester kötény, egy pár szabadkőműves kesztyű, vállszalag, és a legtöbb tárgyat adományozó, a "Droit Humain" vegyes (azaz férfiakat és nőket is felvevő) rendhez tartozó Tolerancia és Testvériség páholy alkotmánya.



A kiállítás talán talán a legérdekesebb öszeállítása egy főmesteri asztal a kinyitott szent könyvön elhelyezett körzővel és derékszögű vonalzóval, a főmester kalapácsa - amellyel az ülések lebonyolítását irányítja és a világosság jelképeként egy gyertyatartó.



A főmesteri asztal előtt látható a szabadkőművesi fejlődés kezdetét és célját szimbolizáló durva és faragott kő.



A Festeticsek szabadkőműves kötődéseit és a kastély szabadkőművességhez fűzódő kapcsolatait külön cikkben fogom feldolgozni - ezzel kapcsolatban számos legenda is él a valóságot híven tükröző megállapítások mellett.

Kapcsolódó hír: http://szkp3.blogspot.com/2008/06/ujra-megnyilik-degi-festetics-kastely.html

MOL Szabadkőműves szervezetek levéltára

A Magyar Országos Levéltárban levő Szabadkőműves szervezetek levéltára természetesen kutatható a szokásos feltételek mellett, viszont más hasonló érdekességű közgyűjteményekhez (most tekintsünk el a létrejöttének történelmi okaitól) hasonlóan érdemes lenne ezt a felbecsülhetetlen értékű anyagot is digitalizálni és hálózaton keresztül is hozzáférhetővé tenni.

Ha már a dégi Festetics-kastályban tárolt szabadkőműves archívum megsemmisült, legalább a még meglevő anyagokat jó lenne biztonságban tudni. És erre nem az egyedi példányok minél védettebb tárolása - persze ez sem mellékes - hanem a digitális sokszorosítás adja meg a lehetőséget.

Ráadásul a dégi anyagok egy részének másolata is a MOL-ban van elhelyezve, tehát ezzel a munkával - a digitalizálással - annak másolatban megmaradt részei is biztonságban lennének.