Szabadkőműves voltam – A páholytagok romboló működése: A pápa az első számú ellenség Interjú Maurice Caillet francia orvossal és íróval
Bevezetés
Írta: Giuseppe Nardi
Maurice Caillet francia orvos és író, egykori szabadkőműves és
nagymester, aki keresztény lett, 2013. február 20-án [tehát már XVI.
Benedek lemondása, de még az új pápa megválasztása előtt] interjút adott
a Culturacattolica internetes rádiónak a szabadkőművességről és annak
felforgató működéséről és a saját megtéréséről.
Caillet-t, ateista szülők gyermekét és fiatalságától kezdve az Egyház
bevallott ellenségét, 35 évesen 1969-ben vették fel Rennes-ben a Grande
Orient de France páholyába, a szabadkőművesség egyik legrégibb és
leghatalmasabb páholyába, ahol a rózsakeresztesség 18. fokozatáig vitte.
Ezzel megnyíltak előtte a skót rítus magasabb rangfokozatai is, melyek
az alacsonyabb rangú tagok előtt ismeretlenek. Caillet érdeklődött az
okkultizmus, a fehér mágia és a radiästhesie iránt. A 70-es években a
családtervezés pionírjai közé tartozott, és kiállt a művi fogamzásgátlók
terjesztése és az abortusz legalizálása mellett. Mint a szocialista
párt tagja és Mitterand barátja páholya mestereként ennek megválasztása
után átélhette a páholytagság iránti érdeklődés robbanásszerű
megnövekedését. Ugyancsak közelről élte át a páholytagoknak a
politikára, médiára, gazdaságra és a közszolgálatokra gyakorolt hatását.
1984-ben elkísérte beteg feleségét Lourdes-ba, ahol élete radikális
változáson ment át. Amikor ott élete első szentmiséjén részt vett,
hallott egy „szelíd hangot, mely engem hívott, és mely se nem a
lelkiismeretem, se a külső világ hangja nem volt. A hang nevemen
szólított, és ezt mondta nekem: Jó, hogy feleséged gyógyulásáért kérsz
engem. De mit tudsz ennek fejében nekem felajánlani?” Ebben a
pillanatban önmagát ajánlotta fel cserébe. „Ez volt minden, amit
adhattam. Nem kevés egy ateista számára, aki 40 éven keresztül egyház-
és papgyűlölő volt”, írta Caillet egyik könyvében arról az eseményről,
mely megtérésének kezdetén állt.
Ma tiszteletbeli tagja az Alliance Vita-nak, mely a meg nem született
gyermekek védelméért harcol. Caillet ma aktívan síkra száll a válás, a
homo-„házasság”, a kábítószer legalizálása és az eutanázia ellen, mert
ez „Isten tökéletes rendjének a megvédése a pusztító szabadkőművesség
tervei ellen”.
Caillet könyvei franciául, olaszul, spanyolul, portugálul és lengyelül
jelentek eddig meg. Német fordításban nem. A szabadkőművesség témájához
többek között a következő műveket adta ki: A páholyok titka Krisztus
fényében (1998), Hedonizmus és kereszténység (2001), Istennek semmi sem
lehetetlen. A gyógyítás adománya (2002). A szabadkőművesség: Bűn a Lélek
ellen? (2002), Okkultizmus és kereszténység. Segítség a
megkülönböztetéshez (2005), Katolikus és szabadkőműves: lehetséges ez?
(2008).
Kérdés: Mi a szabadkőművesség?
Válasz: A szabadkőművesség valami ködös dolog. Az emberek a
legkülönbözőbb okokból lépnek be oda, csakúgy, ahogy belépésük célja is
sokféle. Mit állít magáról a szabadkőművesség? Hivatalosan a jót akarni
és az emberiséget megjavítani. Az emberi értelem a vetületeivel és az
önigazolásaival egyfajta istenség a szabadkőművesek számára.
Kérdés: Hogyan keletkezett a szabadkőművesség?
Válasz: A legenda úgy tartja, hogy a spekulatív szabadkőművesség a
18. században az úgynevezett „operatív” szabadkőművesség
továbbfejlődése által keletkezett. A legenda azt tartja (de sok legenda
létezik), hogy a modern szabadkőművesség a középkori katedrálisok
kőműves mestereinek az öröksége. Ezért állítják azt a szabadkőművesek,
hogy az épületek felépítésétől „a világ felépítéséhez” tértek át.
Mégpedig ideák által, nem a gyakorlatban.
Kérdés: Igaz az, hogy a szabadkőművesség össze van fonódva a zsidósággal?
Válasz: Ez attól függ. Nem könnyű ezt kijelenteni. Az igaz, hogy a
páholyok belsejében egy bizonyos „kompatibilitás” áll fenn a
zsidó-héber ideológia, mely egy teljesen mennyei reményt, és a
szabadkőműves ideológia között, mely teljesen evilági reményt képvisel. A
keresztények számára ez másképp van.
Valójában, és ezt hangsúlyozni kell, a szabadkőművesség ideológiai
impulzusa a naturalizmusból, a natúrjog-filozófiából, a nominalizmusból
és még a protestantizmusból származik. Igaz, hogy a szabadkőművesség az
univerzális vallás elfogadtatását tűzte ki célul, és a zsidóság egy
univerzális istenét. E tekintetben is van egy bizonyos kompatibilitás.
Kérdés: Hogyan lehet egy szabadkőművest felismerni? Igaz, hogy egymás között különböző felismerésre alkalmas jelek léteznek?
Válasz: Igen, vannak ilyen jelek. De az is igaz, hogy létezik a
titoktartás kötelezettsége is. Ezért nagyon óvatosak, hogy idegenekkel
szemben e jeleket használják. Én például sokkal gyakrabban tudtam meg
valakiről, hogy szabadkőműves úgy, hogy megmondta nekem, mint különös
ismertetőjelek által.
Kérdés: Hogyan hagyta ott a szabadkőművességet?
Válasz: 1984-ben [tehát 50 évesen] súlyos beteg feleségemmel
Lourdes-ban voltam. Miután nem mehettem vele a medencébe [a jelenés
helye mellett van a fürdő, melyben a zarándokokat a forrás vizével
töltött medencében egyesével megmártják, férfiakat és nőket
természetesen elkülönítve], véletlenül egy kriptába tértem be. Ott
vettem részt életemben először egy szentmisén. És hirtelen azt
hallottam, hogy Krisztus szól hozzám. Ezért – még ma sem tudom, magamnak
sem ezt a pillanatot megmagyarázni – a mise után odamentem a paphoz,
hogy kereszteljen meg [André Frossard francia publicistával hasonló eset
történt, az erről szóló könyve magyarul is megjelent: Van Isten,
találkoztam Vele címmel].
Kérdés: Hogyan reagált az a páholy, melyhez tartozott, a megtérésére?
Válasz: Amikor ezt bejelentettem a gyűlésen (ezt minden páholyban
15 naponta tartják), nagyon rosszul, tényleg nagyon rosszul. Senki nem
nézett többé rám. Nem tudták, hogy mit mondjanak. Akkor megismertem azt a
„toleranciát”, amely a szabadkőművesek zászlajára, melyet folyton maguk
előtt hordoznak, nagy betűkkel van felírva. A katolikusok számára nincs tolerancia. De hát ezt vártam: A szabadkőművesek elsőszámú ellensége a pápa.
Kérdés: Vannak Franciaországban olyan katolikusok, akik szabadkőművesek?
Válasz: Igen, vannak olyan katolikusok, akik szabadkőművesek lesznek.
Kérdés: Papok és püspökök is?
Válasz: Hogy vannak-e szabadkőműves püspökök, nem tudom biztosan. De azt tudom, hogy vannak
püspökök, akik – nézzék el nekem ezt a kifejezést – a
szabadkőművességgel flörtölnek és párbeszédben vannak velük. Nem értem,
mi ezzel a szándékuk, mi a céljuk ezekkel.
Kérdés: Mik azok a dolgok, melyekre a szabadkőművesség a legtöbb figyelmet fordítja?
Válasz: A közvélemény befolyásolása. Különösen azokban a
témákban, melyek a szabadkőművességet a politikai síkon előre viszi, és
melyeket terveik számára fontosaknak tartanak.
Az abortusz: Annak idején, amikor az erről szóló törvényről vitáztak,
roppant nagy nyomást gyakoroltak a médiára, hogy a tömegek véleményét
irányítsák, de még nagyobb nyomást gyakoroltak a jobboldali
politikusokra, akik aztán 1974-ben tényleg nem álltak ellen
határozottan, úgy hogy a törvényt probléma nélkül keresztül lehetett
vinni.
Ma a témák a következők: homo-„házasság”, relativizmus, szabadosság,
fogamzásgátlók, válás, hedonizmus, élvezethajhászás, a szenvedés
elutasítása.
Az embernek szabadnak kell lennie, hogy az élvezeteknek élhessen. Ez az
emberiségnek azon jobbítása, mely a szabadkőművesség célja.
Kérdés: Milyen szerepet játszik az okkultizmus, az ezoteria, a mágia a szabadkőművességben?
Válasz: A szabadkőművesség ezoteria nélkül nem létezne, ő maga
egy formája az ezoteriának. És a rítusainak mind köze van a mágiához, az
obskurus erők megidézéséhez, kezdve a beavatással.
A szabadkőművesség mottója: liberté, égalité, fraternité, e jelszók nyilván önnek is ismerősnek hangzanak. E mottó interpretációja azonban nem más, mint a kereszténység majmolásának egy formája.
Már annak idején is megkérdeztem olykor magamtól, hogy vajon az ördög
jelen van-e a szabadkőművességben. Igen, jelen van. Én magam abban a
pillanatban, amikor ki akartam lépni, éreztem a jelenlétét.
Kérdés: Lehet kibékülés a katolikusok és a szabadkőművesek között?
Válasz: Ez nehéz. De még nehezebb, hogy a katolikusok nincsenek tisztában azzal, hogy számukra miért súlyos bűn a szabadkőműves tagság.
Sokan egyszerűen nem tudják. Sokan azt mondják, hogy az Egyház 1983 óta
nem nyilatkozott erről, és hogy a kiközösítések fel vannak oldva. Nem
uralkodik bizonyosság e téren.
Kérdés: Elfogadja a szabadkőművesség az ateistákat is?
Válasz: Ez attól függ. Franciaország nagy páholya elvileg igen. A
franciaországi Nemzeti Nagypáholy nem. De itt is, ahol az egész világ
nagy építőmesteréről beszélnek vagy az istenben való hit bármely
formáját megkövetelik, Isten valójában semmilyen szerepet nem játszik. A deizmus talán.
Kérdés: A szabadkőművességben „alacsony fokokról” és „magas
fokokról” beszélnek, ugyanakkor azonban a páholytagok közötti kifejezett
egyenlőségről is. Hogyan néz ki ez a valóságban?
Válasz: Nagyon komplikált. Azok nagy részének, akik belépnek, a
leghalványabb fogalmuk sincs arról, mi is ez valójában. Egyszerűen nem
tudják, mibe vetik be magukat.
A szabadkőművesség az embereket két csoportba osztja: a beavatottakra,
vagyis a „tudókra” és a tudatlanokra. A szabadkőművesekre és a
nem-szabadkőművesekre. Aki azonban az alacsony fokban van, különösen az
első háromban, annak a leghalványabb fogalma sincs arról, mi történik a
magasabb fokokban.
Egy tanonc nem tudja, hogy mit csinálnak a legények, a legények nem
tudják, mit csinál a mester. Ezért azok, akik az alacsonyabb fokokhoz
tartoznak, nem többek, mint a magasabb fokokban lévőknek az eszközei.
Hogy mi történik az „Ateliers de perfectionnement”, nos ezt egy tanonc
nem tudja. Hogy mi történik a „Kék páholyban”, a „János-páholyban”, az
„Alappáholyban”, csak kevesen tudják, mi történik. De a különbség
roppant nagy.
Én a 17. fokig jutottam. A magas fokokról tudom, hogy a 30. foktól megkövetelik, hogy „a pápák tiaráját” lábbal tapossák.
A
pápa az elsőszámú ellenség. Ezt valójában mindenki tudja, azok is, akik
ezt nem mondják. A katolikus Egyház egyetemes, van egy pápája, aki a
hit integritását védelmezi. Egy olyan hit integritását, mely „ellenáll a
világnak”. A katolikus Egyház a szabadkőművesség ellensége.
Kérdés: Létezik a szabadkőművesség rítusai számára a tudományosság igénye?
Válasz: Én sebész voltam, orvos, és csak azt mondhatom, hogy tudományos szempontból a szabadkőműves rítusok egyszerűen abszurdak.
Kérdés: Milyen szoros a kapcsolata a szabadkőművességnek a politikával ?
Válasz: A II. világháború óta Franciaországnak legalább 50
minisztere volt, aki a Nagy Orient-hez tartozott. A mostani szocialista
kormány például szabadkőműves, ráadásul nagyon.
Olyan társadalomban élünk, mely szabadkőműves, laicista alapokon nyugszik.
Az egyik vagy másik értelmiségi azt ajánlja, hogy karácsonyt alakítsuk
át a „szabadság ünnepévé” vagy a „gyerekek ünnepévé”. Hogy a
szabadkőművesség áll e tervek mögött is? Hát persze. Ahogy az én időmben
az abortusz legalizálása mögött ők álltak. Én magam végeztem
abortuszokat Bretagne-ban [Franciaország legkatolikusabb vidékén]. Sőt,
én voltam ott az első, és hozzájárultam ahhoz, hogy a „fejlődés és a
tolerancia” eme modellje elterjedjen. És ma azok a témák mögött, melyeket nap mint nap látunk, hallunk.
Kérdés: Igaz, hogy imádkozik a szabadkőművesek megtéréséért?
Válasz: Minden nap. Sok szabadkőműves olyan férfi, aki eltévedt.
Az életre és a sorsukra keresett válaszok utáni keresésükben eltévedtek.
Semmit nem tudnak Jézusról. Franciaországban ma egyre kevesebben tudnak
valamit Jézusról, ahogy én sem tudtam róla semmit, és úgy, ahogy én, a
páholyokban landolnak. Értük imádkozom.
Megjegyzés:
Az http://aveclimmaculee.blogspot.fr/ weboldalon azt írta ma valaki,
hogy az amerikai szabadkőművesség már februárban eldöntötte és
megparancsolta, hogy Bergoglio-nak kell lennie az új pápának. A
katholisches.info-n Giuseppe Nardi március 15-én megjelentetett egy
írást „Hogyan zajlott le a konklávé” címmel. Ebből való a következő részlet:
»Időközben
az egész amerikai média New York érsekét, Timothy Dolan bíborost, mint
az egyház „új erős emberét” ünnepli. Ő papabileként utazott Rómába, és
érsekként tért vissza. Mégis nagy győztesként ünneplik odahaza. A Wall
Street Journal pápa-csinálóként mutatta be, aki a vatikáni falakon belül
a döntő pozíciót szerezte meg. Stratégiája a legkisebb részletektől
előre ki volt találva. Rómába való utazása előtt római képviselője
által, akit külön Manhattan-be hozatott, pontosan informálódott a dolgok
állásáról, a szövetség-kötésekről és a kötélhúzásokról. Dolan érsek
öntudatosan ment a konklávéba, mert a szavazatok jelentékeny csomagjával
rendelkezett. Mivel maga is komoly jelölt volt, nagy volt a befolyása,
amit még növelni is tudott. Végül az ő szavazatainak csomagja döntött
Bergoglio megválasztása mellett. Vagy másképp kifejezve, Dolan ellen
Bergoglio-t soha nem lehetett volna pápává választani.«
Lásd még a honlap következő cikkét:
Mit tartanak a szabadkőművesek az új pápáról (?)
Jaj annak, aki botrányt okoz
Feltéve: 2013. április 3. |