Aradon mutatja be könyvét a szabadkőművesek romániai vezetője

Sólya R. Emília

Arad

2014. november 17., 18.20
Hétfõ

A Romániai Országos Szabadkőműves Nagypáholy nagymestere, Viorel Danacu könyvbemutatójára kerül sor Aradon november 19-én, szerdán 12 órai kezdettel az Arad Megyei Tanács (CJA) Vasile Goldiş dísztermében.
A könyv végigköveti a romániai szabadkőműves mozgalom legfontosabb állomásait 1724-től egészen 1989-ig, ugyanakkor párhuzamot von a hazai és a világ többi nagypáholya között, konkrét példák, ismert nevek és történelmi események felsorakoztatásával. A könyvben számos érdekes utalást találni a templomos lovagokról, szertartásaikról, több ezer éves titkaikról stb.
A 700 oldalas, illusztrált, francia és román nyelvű kötet a szerző saját gyűjteményéből származó eredeti dokumentumokat szedi egy csokorba.

---

Forrás:
http://www.nyugatijelen.com/jelenido/aradon_mutatja_be_konyvet_a_szabadkomuvesek_romaniai_vezetoje.php

www.mlnar.ro

Román cikk Nagyrománia létrehozásáról, a trianoni tárgyalásokról

Rendkívül érdekes cikk jelent meg a román sajtóban - s ismertetése magyarul -, amelyből kiderül, hogy a trianoni béketárgyalásokra a román küldöttség tagjai azzal is készültek, hogy előre eltervezetten beléptek egy szabadkőműves páholyba Párizsban. Az erdélyi román tárgyalóküldöttség prominens tagja, Nagyrománia egyik létrehozója, Alexandru Vaida Voevod így a francia szabadkőművességen, a szabadkőműves újságírókon keresztül is terjeszteni tudta a román fél álláspontját. Vaida Voevod később, amikor Romániában támadták a szabadkőművességet, relativizálta a páholybeli tevékenységét, azt állította, hogy hamarosan kilépett, de napjainkban előkerült dokumentumok szerint legalább 1928-ig szerepelt a francia páholy nyilvántartásában. Vaida Voevodot valószínűleg tényleg csak a politikai érdekei vezérelhették a szabadkőművességbe, s az esetleges további előnyök érdekében tarthatta fenn párizsi szabadkőműves kapcsolatait, hiszen antiszemita volt és a későbbiekben aktív szerepet játszott Románia fasizálódásában.

---

A diplomáciai csata Nagy-Romániáért. Az 1918-as egyesülés és a szabadkőművesség – Puterea

Szerző: paszkanzs ⋅ 2012, december 2, vasárnap 

Az összes román egyesítését egyetlen államban a fronton érték el, az I. világháborúban. 1918. december 1-én – Bukovina és Besszarábia után – Erdély csatlakozott Romániához, mely dátum jelenleg a nemzeti ünnep. Ezen egyesülés nagyhatalmak általi elismerését a diplomáciai kancelláriákban lefolytatott más csaták nyomán érték el. Alexandru Vaida Voevod azért lépett be a szabadkőművesek közé, hogy Románia nevében tárgyalhasson, miután Brătianu kormányfő összeveszett a nagyhatalmak képviselőivel.

A párizsi békekonferencia (Fotó: Puterea)

A gyulafehérvári nagy nemzetgyűlés 1918. december 1-én kikiáltotta Erdély egyesülését Romániával, de a nép ezen döntését a nagyhatalmaknak el kellett ismerniük a párizsi békekonferencián. Ion I. C. Brătianu kormányfőnek nem sikerült megállapodásra jutnia a nagyhatalmak képviselőivel, ez a feladat pedig Alexandru Vaida Voevodra hárult, aki belépett a szabadkőművesek közé, hogy jobban tárgyalhasson.

Alexandru Vaida Voevod (Fotó: Puterea)

A párizsi békekonferencia 1919 nyarán javában zajlott, Ion I. C. Brătianu kormányfőnek pedig sikerült alaposan feldühítenie a nagyhatalmakat, nem kívánva engedni a nyomásoknak. Brătianu a Romániának a világháborúba történt belépése előtt tett ígéretek betartását kérte – miközben Woodrow Wilson amerikai elnök ezen szerződések felbontásának elvét erőltette. Lengyelország engedett először a nagyhatalmak nyomásának és 1919. június 28-án aláírta a „kis versailles-i szerződést”, ami újdonságot hozott a nemzetközi kapcsolatokban: létrejött egy nemzetközi kisebbségvédelmi rendszer a Nemzetek Ligája ellenőrzése alatt.
Brătianu veresége
Brătianu megpróbált ellenállni ezeknek a nyomásoknak – 1919. június 28-án Németországgal aláírta a békeszerződést, de megtagadta egy hasonló szerződés aláírását Ausztria-Magyarországgal. Brătianu július 2-án azzal az elhatározással tért vissza Bukarestre, hogy nem ír alá semmit – de röviddel később szembesülnie kellett a Kun Béla által vezetett Magyar Szovjet Köztársaság támadásával. Az 1919. júliusi–augusztusi sikeres hadjárat után megszállták Budapestet, de Brătianu továbbra is ellenállt a nyugati nyomásoknak. A szerződést végül az erdélyi vezető, Alexandru Vaida Voevod írta alá 1919. december 9-én. Magyarország az 1920. június 4-i trianoni szerződéssel ismerte el a nagy egyesülést. De mindezen idő alatt Vaida Voevod egy másik fronton harcolt Romániáért: a szabadkőművesekén.

Ion I. C. Bratianu (Fotó: Puterea)

Vaida Voevod átveszi a stafétát
Vaida Voevod belépése a szabadkőművességbe bizonyos dokumentumok fennmaradásának és Horia Nestorescu Bălceşti kutatásainak köszönhető. Vaida Voevod ezt a lépést Brătianu kormányfő engedélyével tette meg – aki gyanította, hogy végül engedni kell és időben előkészített magának egy alkalmas és hasznos párizsi kapcsolatokkal rendelkező helyettesítőt. Brătianu levelet küldött Iuliu Maniunak, amiben beszámol a közte és Vaida Voevod között a szabadkőműves rendről lezajlott beszélgetésről. Különben maga Alexandru Vaida Voevod is beszámolt Iuliu Maniunak a szabadkőműves rendhez való csatlakozására vonatkozó szándékairól.
Belépés az Ernest Renan Páholyba
Alexandru Vaida Voevodot a párizsi Ernest Renan Páholy fogadta be – melynek több mint száz tagja volt, közülük 11 újságíró, ami megmagyarázhatja azt a kedvező sajtót, aminek a románok a békekonferencián örvendtek. A románok beavatására vonatkozó kérés 1919. május 14-i – már ekkor jelentkeztek a románok és a nagyhatalmak közötti első nézeteltérések. A szabadkőművesek közé Alexandru Vaida Voevodon kívül belépett még Voicu Niţescu ügyvéd, Mihai Şerban, aki Halleban végzett agronómia szakon és jogi doktor, a Jászvásári (Iaşi) Tudományegyetem tanára volt, Gheorghe Crişan aradi ügyvéd, Traian Vuia felfedező mérnök és a repülés világszintű úttörője, a lugosi Caius Brediceanu diplomata, Románia Külügyminisztériumának tanácsosa.
Gyors belépés
Nestorescu Bălceşti azonban úgy véli, a románok szándékai régebbiek voltak, mert Alexandru Vaida Voevod 1919. május 8-án, a szabadkőműves szokások szerint és erkölcsi bizonyítvány hiányában, a párizsi román képviselettől kért egy igazolást arról, hogy sohasem ítélték el. Az Ernest Renan Páholy idős mestere a kérést 1919. május 24-én továbbírtja a Rend Tanácsához, nem túl meleg ajánlással. „Megengedem magamnak, hogy felhívjam jóindulatú figyelmét e kérés rendkívül és teljes mértékben különleges jellegére. Ezek a profánok csak nemrég érkeztek Párizsba. Kérésükhöz csatolták a hivatalos jellegű tiszteletreméltósági igazolást, ami megfelel az erkölcsi bizonyítványuknak. Ezen kívül maga a diplomáciai küldetésük is mentesíti őket mindenféle gyanú alól. Másrészt az ideiglenes párizsi tartózkodásuk a vizsgálók számára olyan elemet jelent, amit figyelembe kell venni, hiszen nem tudunk elképzelni más tájékozódási lehetőséget, mert egy minél mélyebb kikérdezést. Végül távozásuk közeledése talán lehetetlenné tenné beavatásukat, ha szigorúan és aprólékosan be kellene tartani az általános szabályzatban a kérés benyújtása és a beavatásuk dátumára vonatkozó határidőket”.
Alexandru Vaida Voevod meghallgatására 1919. július 28-án került sor. Az Ernest Renan Páholy idős mestere, Marcel Huart másnap arról értesítette a román minisztert, hogy a nagyszámú gyűlés rögtön a meghallgatása után teljes egészében kedvezően viszonyult hozzá. Más szavakkal, egyhangúlag megszavazták felvételét a szabadkőművességbe. Úgy tűnik, Románia párizsi képviselői sikeresen felhasználták a beavatást. Ám a találkozók és a megbeszélések közül sok titokban maradt.
Hogyan küzdött Nagy-Romániáért Brătianu
Az I. világháború utáni párizsi békekonferencián Ion I. C. Brătianu román kormányfőnek a négy nagyhatalom – Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannai, Franciaország és Olaszország – külügyminisztereivel kellett megküzdenie Nagy-Romániáért. A Brătianu és a nagyhatalmak külügyminiszterei közötti 1919. június 11-i találkozó jegyzőkönyve mutatja annak a politikusnak a tárgyalóerejét, akinek sikerült létrehoznia Nagy-Romániát. Amikor magukhoz rendelték, hogy vegyen tudomásul és fogadjon el egy távollétében meghúzott határt, Brătianunak sikerült úgy irányítania a beszélgetést, hogy elérjen egy 10 napos haladékot. Bár ez a halasztás semmit sem segített – a nagyhatalmak végül érvényesítették akaratukat –, Brătianunak sikerült megőriznie presztízsét.
(…)
BRĂTIANU úr azt magyarázta, nem kívánt határozatlan időre szóló felfüggesztést kérni; de az ő szemszögéből nézve kötelezően szükséges megkapnia a jelentések és az érvek másolatait (ahogy azok a jegyzőkönyvekben szerepelnek), melyek alapján a Szövetségesek és Társult Hatalmak a románok által előterjesztett követelésektől ennyire eltérő döntéseket hoztak.
BALFOUR úr örömmel vette tudomásul, hogy Brătianu úrnak nincs olyan szándéka, hogy meghatározatlan időre felfüggessze a vitát. E döntésre jutva ő (Brătianu úr) a közös érdeknek megfelelően cselekszik. (…)
PICHON úr úgy gondolja, hogy ilyen körülmények között a legjobb terv egy jelentés előterjesztése lenne a Legfőbb Tanács számára, amiben rámutatnak arra, hogy a külügyminiszterek közölték Romániával a Magyarország és Románia között javasolt határokat és hogy Brătianu úr azt válaszolta, néhány napos késlekedésre van szükség, hogy konzultálhasson a bukaresti kormánnyal.
BRĂTIANU úr azt mondta, egy tíz és tizenkét év közötti időszakra szükség lenne, hogy kommunikálhasson a kormányával.
PICHON úr úgy gondolja, hogy egy ilyen hosszú késleltetés bizonyos kényelmetlenségeket okozhatna.
LANSING úr azt kérdezte, hogy maga Brătianu úr, Románia kormányának fejeként akar-e Bukarestre utazni.
BRĂTIANU úr azt válaszolta, hogy vagy ő maga fog elutazni, vagy az egyik kollégáját küldi, aki teljes mértékben tájékozott a helyzetről.
Nehézségek Párizsban
Alexandru Vaida Voevod a Curentul újságban 1937-ben megjelent egyik cikkben azt mondta: „Szabadkőműves is voltam. Ionel Brătianuval voltam Párizsban és mivel a békekonferencia küldötteinek többsége szabadkőműves volt, nekem is be kellett bújnom a bőrükbe”.
George Damian
puterea.ro, 2012. november 29., 21:00

---

Forrás: http://eurocom.wordpress.com/2012/12/02/a-diplomaciai-csata-nagy-romaniaert-az-1918-as-egyesules-es-a-szabadkomuvesseg-puterea/

A román forrás: http://www.puterea.ro/articol/batalia_diplomatica_pentru_romania_mare_unirea_din_1918_si_masoneria

Kapcsolódó cikk: http://www.masonicforum.ro/?cmd=displaystory&story_id=203&edition_id=10&format=html

Kapcsolódó kutatási eredmény: http://www.romaniaculturala.ro/articol.php?cod=9335