Malleus latomorum

Azaz a Szabadkőművesek pörölye.

Palatinus József képzelhette magát a boszorkányüldözők kései utódának, amikor számos kiadásban egyre bővítgetve jelentette meg - gyakran saját kiadásában - a szabadkőműveseket leleplezni vágyó könyveit.

Az ellenforradalmi rendszer hatalomra kerülése után beindult egy komplex bűnbakkeresési folyamat, amelyben a baloldal és a zsidóság mellett a szabadkőművesség is a vádlottak padjára került. Amikor 1920. május 18-án Dömötör Mihály belügyminiszter rendeletével betiltották a szabadkőművességet - őket is felelőssé téve Trianonért - először egy belügyminisztériumi kiadványban hozták nyilvánosságra a szabadkőművesek listáját:

A magyarországi Symbolikus Nagypáholy főhatósága alatt dolgozó szabadkőműves páholyok tagjainak névsora.
Hivatalos kiadás. Kiadja a m. kir. belügyminister.
Budapest, 1920. M. kir. Állami nyomda. 263 p.

Erre a listára és a többi lefoglalt szabadkőműves iratra támaszkodva adták ki Barcsay Adorján belügyminiszteri osztálytanácsos és Palatínus József újságíró közös könyvüket 1920-ban, amelynek első kötetében szerepelt Barcsay nevével "A szabadkőművesség bűnei" és Palatinus neve alatt az "Egy vidéki páholy titkai".

Az a gyanúm, hogy az írói munkát Palatinus végezhette teljes egészében, mivel a Barcsay halála utáni kiadásokban Barcsay szövegeit is sajátjaként használja Palatinus. Viszont kellett Barcsay befolyása a szabadkőműves névsor megszerzéséhez, ami a második kötetben jelent meg.

Egy későbbi kiadásban így utal erre:

"1921 tavaszán jelent meg a Barcsay-Palatinus: "A szabadkőművesség bűnei" című munka első kiadása. Ebben a kétkötetes könyvben részletesen ismertettük időközben elhunyt szerzőtársammal a szabadkőművesek összes misztikus ténykedéseit és a szabadkőműves műnyelvet."

I. kötet: Barcsay Adorján: A szabadkőművesség bűnei - Palatinus József: Egy vidéki páholy titkai
II. kötet: A magyarországi symbolikus nagypáholy védelme alatt működött páholyok tagjainak névsora
Bp. 1921. Egyesült Keresztény Nemzeti Liga

Ezt a névsort és "tanulmányt" adta ki aztán 1938-ban és 1944-ben Palatinus folyton átdolgozva más-más címeken több kiadásban is. Az erdélyi szabadkőműves per során kiderült, hogy "megrendelésre" betett és kivett a névsorból a belügy igényeinek megfelelően. Cserébe a besúgói jelentések alapján készült listákat is megkapta a szabadkőművesség gyanújába került és megfigyelt emberekről.

Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei.
1. köt.: A magyarországi szabadkőművesek mozgalma és külföldi kapcsolatai 1920-tól 1937-ig.
II. köt..: A magyarországi szabadkőműves páholyok tagjainak névsora 1868-tól 1920-ig.
III. köt.: A hazai és külföldi páholyokban illegálisan működő szabadkőművesek névsora 1920-tól 1938-ig.
Bp. 1938-1939. Szerző, Budai-Bemwallner .1. ny.

Az első két kötetben önmagát ismétli, a harmadikban feltehetőleg besúgói jelentések alapján közöl újabb listát a szabadkőművesség gyanújába került emberekről.

A listában pl. Márairól a következők szerepelnek:

"Márai Sándor író, hirlapíró. Budapest. Rendőrhatósági nyilvántartásban. (új tag)"

Összehasonlításul néhány másik bejegyzés:

"Karinthy Frigyes író és hirlapíró. Budapest. (új tag) 1938."

"Szalatnai Rezső, a volt cseh-szlovák Sarlós-mozgalom vezetője (új tag)"

"Dr. Sziklai Ferenc. Budapest. 1934: In Labore Virtus p. (új tag)"

Tehát mindenféle kombináció előfordul, van évszám vagy nincs; van páholynév vagy nincs; van város, vagy nincs. Többször is előfordul az a kifejezés, ami Márainál is szerepel:

"Rendőrhatósági nyilvántartásban."

Ez szerintem arra utal, hogy besúgói jelentés alapján nyilvántartásba vették. Palatinusnak állítólag nagyon jó kapcsolatai voltak a belüggyel, így elképzelhető, hogy még a besúgói jelentésekhez is hozzáférhetett, vagy legalábbis átadták neki a megfigyelt, szabadkőműves gyanús egyének listáját. Érdekes, hogy egyeseknél ott a felvevő bécsi páholy neve: In Labore Virtus, másoknál nincs. (Ugye itthon a betiltás miatt nem volt szabályos páholyélet, tehát felvételek sem voltak.)

Afelől, hogy egy besúgói jelentés mennyire mérvadó, mindenesetre kétségeim vannak. Az is elképzelhető, hogy valamilyen kávéházi, szabadkőműves társasági összejövetelen került Márai és a többi megfigyelt a "rendőrhatóság" figyelmébe, s valójában nem volt szabályosan felavatva. De az is lehet, hogy Bécsben szabályosan felvették, csak erről a besúgó nem tudott. (Karinthy-ról is csak az évszám van megadva, pedig róla úgy tudjuk, hogy Bécsben, az In Labore Virtus-ba vették fel.)
A következő kiadásban már a visszacsatolt területek elrabolt szabadkőműves iratanyagát is feldolgozhatta jó belügyminisztériumi kapcsolatainak következtében.

Palatinus József: Szabadkőművesek Magyarországon.
Előszó: Vitéz Endre László.
Bp. 1944. Könyv- és Lapkiadó Rt.

Részlet a szerző előszavából:

"A több mint két évtizedig keserves rabságot nyögő keleti és déli országrészeket felszabadító dicső honvédség nyomában hosszú hónapokon át jártam Erdélynek és a Délvidéknek azokat a városait, amelyekben román, illetve szerb megszállás alatt szabadkőműves páholyok működtek. E páholyok működését, tagjainak névsorát ismerteti - az adott lehetőség határán belül - ez a könyvem, ami folytatása az 1920. 1938. és 1939. években megjelent "A szabadkőművesség bűnei" című munkáimnak.

...

Mert vádirat ez a könyvem is a szabadkőművesség elkövetett bűnei ellen. A névsor pedig ordító bizonyíték arra nézve, hogy úgy az erdélyi, mint a délvidéki szabadkőműves páholyokban a zsidóság dominált, a zsidóság vezetett.

...

a szabadkőműves páholyok destruktív munkája juttatott bennünket Trianonhoz.

...

Most már az államhatalmon van a sor, hogy a független magyar bíróság elé állítsa a bűnösöket. Mert ennek a felelősségre vonásnak el kell következnie!


Budapest, 1942. március Palatinus József

...

A Kállay-rezsim azonban gondoskodott arról, hogy ... elnémítson és két évre elsülyessze a könyvemet.

... tobzódott a lépünk egyet jobbra, lépünk egyet balra szemérmetlen játéka.

Kilenc hónapi keserves huza-vona után közölték velem, hogy könyvem további intézkedésig nem jelenhetik meg - politikai okokból. Hát ez a rövid története annak, hogy az olvasóközönség két évi késéssel veheti kezébe ezt a könyvet. 



Budapest, 1944. június Palatinus József"


Mielőtt Palatinus a szabadkőművesek ádáz üldözője lett volna, élte a vidéki újságírók szokásos életpályáját. Cikkeket írt, újságot szerkesztett, még vers- és novellásköteteket is megjelentetett.

Palatinus József: Tavaszi rügyek
Szeged, 1900
A szerző sajátja

Két verse:

Mért nem vagyok...

Mért nem vagyok fényes csillag,
Miért nem szült a magas ég?
Hadd ragyognék, tündökölnék,
Mint egy dicső, fényes alak!

A magas ég boltozatán
Alakom ha fénylene,
Akkor talán reám nézne
Az a hiú, gőgös leány?

Mért nem lettem...

Mért nem lettem én szíjgyártó,
Bőrszíjakat hasogató?
Német sógor girhes hátán
Szíjakat hadd hasogatnám.


Palatinus József: Szerelmek
Corvina
Békéscsaba 1904.

Részletek az Aki kétszer halt meg című novellájából:

"Csilla szerelme megoszlott kettőnk között. A választást természetesen kardra bíztuk. Ő győzött, aki most Csilla férje, én pedig, aki most itt vagyok, vesztettem. De még egyszer győzni fogok, ha szembe kerülök Patyodi Lóránttal..."

"Tehetek én róla, hogy az övé lettem? Egyformán szerettem mindkettejüket. Maguk választottak, hogy kié legyek."


Aztán jöttek a felfelé dörgölődzés első lépései, a családtörténeti művek készítése:

Palatinus József: Vas vármegyei nemes családok,
Palatinus József: Háromszék Vármegye Nemes családjai, Sepsiszentgyörgy 2000(repr)
Palatinus József: Békés vármegyei nemes családok, I. rész I. kötet A-Cz, 1911;

Részlet a bevezetésből:

"... hogy megismerjük a magyar nemest, akinek jelleméről, politikai és erkölcsi tulajdonairól csak a legteljesebb elismerés hangján lehet szólani..."

Végül megtalálta élete célját, a szabadkőművesek üldözését. Valószínűleg jól meg is élt belőle.

On-line is hozzáférhető Dr. Somogyi István: A szabadkőművesség igazi arca című könyve újrakiadásának teljes szövege, amelyben megveregeti elődeinek vállát:

"A harmadik, amely minket legközelebbről érdekel, egy magyar munka. A címe: "A szabadkőművesség bűnei" és két kötetben került a könyvpiacra. Ez a mű a feloszlatás után a páholyokban talált anyagot dolgozta fel s mintegy hivatalos kiadásban (szerzője Barcsay Adorján belügyminiszteri osztálytanácsos volt) tárta a megdöbbent magyar közönség elé a maga teljes meztelenségében a magyarországi szabadkőművesség munkáját.

...

Dömötör Mihály m. kir. belügyminiszter 1920 május 18-án kelt 1550/1920. számú rendeletével a magyarországi szabadkőművességet feloszlatta s közegei útján a szimbolikus Nagypáholy és a többi páholyok iratait és könyvtárait lefoglalta. A feloszlatás indokául többek között a miniszter azt hozta fel, hogy "a szabadkőművességnek a háború felidézésében, majd pedig a defetizmus és az általános destrukció élesztgetésében, a forradalmak és a bolsevizmus felidézésében való tartós aknamunkája köztudomású tény."

Az összegyűjtött anyagot - pedig a fontosabbakat kétségtelenül már a feloszlatás előtt eltüntették - a minisztérium fel is dolgozta s ennek az eredményeképpen Barcsay Adorján min. tanácsos két kötetben a magyarországi szabad-kőművesség munkájából bő szemelvényeket mutatott be"

Az újrakiadás utószavát író Ifj. Tompó László ehhez hozzáteszi:

"Hazánkban a tizenkilencedik század második felében jelentek meg először magyar szerzőktől tényfeltáró kiadványok a páholyéletről. Ezek többsége tömeges terjesztésre szánt népies füzet: íróik általában katolikus papok, tanárok, újságírók. Részletes, Pachtler említett művét megközelítő munka Sullay Istváné. 15. Szintén magyar alapmű Miklóssy István 16 és Müller Jenő könyve, 17 továbbá Barcsay Adorján dokumentumgyűjteménye 18 és Palatínus József névtára. A két világháború között még megjelenhetett néhány értékes tanulmány, és külön kiemelendő az 1917. január 28-30. között Párizsban tartott szabadkőműves kongresszus magyarul megjelent jegyzőkönyvei, amely Somogyi munkája első kötetéhez fontos politikatörténeti adalék."

Hasonlóan elismerő a véleménye vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály: A zsidókérdés magyarországi irodalma c. művében az 1946-ban felakasztott uszító nyilas újságírónak, a Sajtókamara elnökének:

"A Keresztény Nemzeti Liga alapvető könyvkiadói munkába kezd. Feltárja a
szabadkőművesség bűneit, (a páholytestvérek teljes névsorával), lefordíttatja a zsidó világforradalom bibliáját, a „Cionista bölcsek jegyzőkönyvei”-t és sok más értékes felvilágosító művet."

Kupán Árpád az erdélyi szabadkőművességgel foglalkozó műveiben felidézi L. Nagy Zsuzsa: "A magyarországi és az erdélyi szabadkőművesség kapcsolatai a két világháború között" című cikkében ismertetett esetet:

"A rendőri és csendőri nyomozó szervek széles körre kiterjedő nyomozást indítottak az erdélyi szabadkőművesek ellen, mint akik szemben állnak az államrenddel, a rendszerrel, liberálisok, demokraták, netán szocialisták és az antifasiszta szövetségek hívei. 1941-ben sorozatosan érkeztek a belügyminisztérium irattárába ma is fellelhető bizalmas jelentések, melyek tételesen felsorolták a szabadkőművesek nevét, foglalkozását, a szervezeten belül elfoglalt helyét, tisztségét. Ezeket az információkat tartalékolták későbbi alkalmas felhasználásra, de átadták annak a szélsőjobboldali Palatinus Józsefnek, aki azokat sorozatosan megjelent köteteiben publikálta, s így a legszélesebb nyilvánosság előtt „kompromittálta” a páholytagokat.30

1942-ben a Kállay-kormány, a háborús helyzetre való tekintettel is, sokoldalú akciót indított az antifasiszta mozgalom letörésére, s ez elsősorban Erdélyt, illetve az itteni szabadkőművességet érintette. Csatári Dániel Forgószélben című könyvében erről így ír: „A szellemi megfélemlítés jegyében két nagy politikai ügy nyilvános bírósági tárgyalása kezdődik el 1943 januárjában: az Erdély-szerte nagy port felverő szabadkőműves per és az észak-erdélyi kommunisták pere.”31 A perben, amelyet két helyszínen, Budapesten és Kolozsváron folytattak, illetve tárgyaltak, az Unió páholy tagjait állították a vádlottak padjára. Az ügyészségi iratok szerint többek között Jancsó Elemért, Mikó Imrét, Mikó Lőrincet, Asztalos Sándort, a vásárhelyi találkozó alelnökét, valamint Tamási Áront, a találkozó elnökét vádolták. A monstre per, amelyet minden polgári ellenzéki csoport megfélemlítésére szántak, végül kezdeményezőinek fiaskójával végződött. A vádlottak bizonyítani tudták, hogy a perbe fogottak listáját nem a páholyiratok alapján, tehát nem kétséget kizáró tényekre építve állították össze, s hogy a listán szereplőket a pillanatnyi politikai érdekek szerint cserélték. S mivel a névsort Palatinus József a pert megelőzően sajtó útján közismertté tette, a vádlottak Palatinus ellen 19 rendbeli rágalmazás miatt eljárást indítottak.

Mire az események idáig jutottak, elérkezett a voronyezsi katasztrófa, amely alapjaiban változtatta meg az uralkodó körök politikáját. Ez a körülmény egyfelől a magyar politikai jogrend maradékának hatóerejét is igazolta, másfelől azt eredményezte, hogy az erdélyi szabadkőművesek ellen emelt vádat a bíróság elejtette, viszont Palatinust három hónapi fogházbüntetésre ítélte."

A büntetés letöltésében persze nem igazán lehetünk biztosak.

S hogy mi lett Palatinussal a háború után? Nem tudni. Külföldre szökött, meglapult, vagy talán őt is felakasztották mint Kolosváry-Borcsát. Egyiken sem lepődnék meg.

Források:

http://www.varad.ro/index.php?m=5&sz=200402&id=822

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=59894898&t=9027376

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=56348304&t=9027376

Kapcsolódó hír: http://szkp3.blogspot.com/1970/01/domotor-mihaly-belugyminiszter.html

A szabadkőművesek és a Nyugat

Nyugatos szabadkőművesek – szabadkőműves nyugatosok címmel jelent meg a szolnoki Eső című irodalmi folyóiratban Benedek Szabolcs tanulmánya a Nyugat írói és a szabadkőművesség közötti kapcsolatokról. Szerencsés módon a lapszám mára felkerült az Internetre és ott elolvasható.

http://szkp4.blogspot.com/2008/09/benedek-szabolcs-nyugatos.html

A tanulmány módszeres áttekintése a Nyugat szerzői és a szabadkőművesek közötti lehetséges kapcsolatoknak, személyi átfedéseknek, sajnos - a kérdés természetéből fakadóan - sok bizonytalansággal. Az írás a lehetőségek szerint pontosan és olvasmányosan mutatja be a Nyugat szabadkőműves szerzőit és támogatóit, de egy-két kisebb és egy nagyobb hiba belekeveredett, ezekre szeretném felhívni a figyelmet, nehogy későbbi téves hivatkozások alapjául szolgálhassanak. A szerző ezeknek a tévedéseknek az ódiumát jelentősen csökkenthette volna, ha kijelentéseit több és pontosabb hivatkozással támasztotta volna alá, s ahol ilyenre nem lel, ott állításai elé odabiggyeszti a "tudomásom szerint" kitételt.

Az első megjegyzésem Laczkó Gézára, pontosabban nevének "c"-vel írására vonatkozik. Laczkó Géza törvénytelen gyermeke volt egy ünnepelt kolozsvári színésznőnek - Laczkó Arankának. Apja Pázmándy Géza, a Kömlőd melletti Parnak-puszta birtokosa volt, s Laczkó Géza "...ennek a történelmi nevet viselő családnak a vér szerinti leszármazottja, de mivel törvénytelen gyermek volt, nem viselhette apja nevét, s nem részesülhetett az örökségből sem. Ifjúkorában lázadozott is emiatt, és mindent elkövetett, hogy visszaverekedje magát a történelembe, amelyből érzése szerint kidobták. Végül azonban le kellett számolnia a dzsentricsaládhoz fűződő illúziókkal." (http://www.itk.iti.mta.hu/megjelent/2001-34/gyuszi.pdf)

Ne vegyük hát el tőle legalább azt a "cz"-t, amit az anyai ág nagynevű színészőseitől örökölt! (A Nyugatban megjelent első öt novellája valóban Lackó név alatt futott, de a többi mintegy negyedfélszáz (350) művének aláírása már Laczkó volt.)

Benedek szerint: "Karinthy Frigyes neve, csakúgy, mint Márai Sándoré, szintén olvasható egyes listákon, tagságukról azonban nincs pontosabb adat (a Palatinus-névsorban sincsenek benne)."

Pontatlan a fogalmazás, ugyanis az eredeti Palatinus féle névsorban, ami az 1868-1920 közötti időszak szabadkőműveseit sorolja fel, valóban nem szerepelnek, de "A hazai és külföldi páholyokban illegálisan működő magyarországi szabadkőművesek névsora 1920-1938." című opuszban már igen.

Továbbmenve, azt olvashatjuk, hogy "Kosztolányi Dezső ellenben egy másik emblematikus alakja a magyar szabadkőművességnek."

Pontosabb lenne a fogalmazás, ha az emblematikus helyett ellentmondásos szerepelne. Én ugyanis más, ilyen kaliberű írástudóról nem tudok, aki úgy szembefordult volna a szabadkőművességgel, mint ahogy Kosztolányi tette 1919-1921 között a szélsőjobboldali Új nemzedék hírhedt Pardon rovatában; ezzel és antiszemita kirohanásokkal kiszolgálva az új rezsimet.

Egyetértek a következő megfogalmazással, szerintem is valószínűnek tűnik, hogy "... a páholyok a Tanácsköztársaság és a román megszállás idején óvatosságból, külső, informális intésre fölfüggesztették ténykedésüket", azaz nem került sor formális betiltásra, de jó lenne erre nézve konkrétumokat felhozni.

Tamási Áronnal kapcsolatban azt írja Benedek Szabolcs: "... akinek néhány novelláját szintén közölte a lap, és valamikor 1945 után avatták szabadkőművessé."

Ez kérem a legsúlyosabb tévedés! Egyrészt Tamási életrajzának torzítása, másrészt jelentős történelmi események figyelembe nem vétele.

Tamási Áron saját szavai szabadkőművességéről:

"... az 1930-adik esztendőben beléptem a kolozsvári „Unió” páholyba. Arra a biztatásra tettem, hogy a páholy megfelelő keret lesz olyan munka számára, melyet az erdélyi magyarság belső erősítése és védelme céljából folytatnunk kell. ... Erőteljes és izzó magyar mozgalmat vártam. Ehelyett azonban azt kellett látnom, hogy a társaság gyakorlati munkája jótékony szolgálatban jóformán kimerül; szellemi téren pedig nem haladja túl azt a színvonalat és tartalmat, melyet egy értelmes felnőttekből alakult önképzőkör bárhol kifejthet. Nélkülöző gyermekeket tápláltak, szegényeken segítettek, és magyar munkanélkülieket juttattak keresethez. ... jótékonyságon és a szokványos eszmecseréken túl én ennek a magyar és emberi eszménynek szerettem volna a páholyban is szellemi hevületet szerezni. Az első esztendőkben meg is próbáltam, hogy ilyen értelemben tüzet csiholjak a magyar jótékonyságból és az emberi értelemből. Be kellett látnom azonban, hogy megállapodott, vagyongyűjtő és állást szerető emberekből ilyen tüzet csiholni nem lehet. ... Így hát nem tehettem mást, mint 1935-ben feladtam a reménytelen harcot, és magamban leszámoltam a kerettel, mely az én harcomban alkalmatlannak bizonyult."

Ezzel a "Vallomás"-sal - mert ezzel a címmel jelent meg először 1942. ápr. 25-én az Ellenzék című lapban - szerette volna Tamási Áron kivonni magát az erdélyi szabadkőműves perből, amelyben "... az Unió páholy tagjait állították a vádlottak padjára. Az ügyészségi iratok szerint többek között Jancsó Elemért, Mikó Imrét, Mikó Lőrincet, Asztalos Sándort, a vásárhelyi találkozó alelnökét, valamint Tamási Áront, a találkozó elnökét vádolták." A perről L. Nagy Zsuzsa és Csatári Dániel ír részletesen, s amelynek kimenetele felmentő lett. A viszontperben végül a vádak alapjául szolgáló szabadkőműves listák összeállítóját, Palatinus Józsefet ítélték el. Persze ehhez a fordulathoz a frontvonalak közeledése is hozzájárult...

Kapcsolódó cikkek és források:

http://aprofan.blogspot.com/2008/03/nyugat-es-szabadkomuvesek.html

http://aprofan.blogspot.com/2008/05/szabadkomuves-tagnevsorokrol.html

http://aprofan.blogspot.com/2008/10/malleus-latomorum.html

http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/TAMASI/tamasi00126_kv.html

A Nyugat online:

http://www.epa.oszk.hu/html/vgi/boritolapuj.phtml?id=00022

A szabadkőműves tagnévsorokról

A szabadkőműves tagnévsorokról

Az általam ismert (című) első ilyen műalkotás 1887-ben jelent meg egy vidéki plébános álnéven írt munkájaként:

A szabadkőművesség elleni szövetkezet kézikönyve és a magyarországi szabadkőművesek névsora. Közzéteszi Dr. Csápori Gyula

Esztergom, 1887. Buzárovits G. IV + 103 p.

A könyv egy tavalyi aukción a 3600 Ft-os kikiáltási árról 22000 Ft-ra ment fel.

http://www.axioart.com/index.php?op=live_item&click_id=&id=307854

A Csápori álnéven író Machovich Gyula kiadott még két szabadkőműves ellenes művet:

Ámítás és valóság. Ujabb adatok a magyarországi szabadkőmüvesek leálczázásához. II. Közzéteszi Dr. Csápori Gyula

Esztergom, 1893. Buzárovits. V + 6-72 p.

Érdekesség a művel kapcsolatban, hogy a Galilei páholy honlapján az "Ereklyék" rovatban szerepel. Furcsa.

http://www.galilei.hu/erdekes/erdekes.html

A szabadkőmivességről

Az Esztergomi Kath. Körben 1895 május hó 1-én felolvasta:

Dr. Machovich Gyula (Csápori)

Esztergom, 1895. Buzárovits G. 20 p.


A következő névsort Huszár Károly (1919-es ellenforradalmi miniszterelnok ill. miniszter) adta ki 1912-ben:

5000 szabadkőmíves névsora

Adalék a titkos politikai pártok történetéhez

Eredeti szk nyomtatványok alapján. Rényi K. és Szt. István Társ., 1912


Ez akár felhasználhatta is a Csápori/Machovich féle névsort.


A szabadkőművesség 1920-as betiltása után a belügyminisztérium a lefoglalt szabadkőműves nyilvántartások alapján adta ki a leginkább hitelesnek tekinthető névsort:

A magyarországi Symbolikus Nagypáholy főhatósága alatt dolgozó szabadkőműves páholyok tagjainak névsora.

Hivatalos kiadás. Kiadja a m. kir. belügyminister.
Budapest, 1920. M. kir. Állami nyomda. 263 p.


Erre a listára és a többi lefoglalt szabadkőműves iratra támaszkodva adták ki
Barcsay Adorján belügyminiszteri osztálytanácsos és Palatínus József újságíró közös könyvüket 1920-ban, amelynek első kötetében szerepelt Barcsay nevével A szabadkőművesség bűnei és Palatinus neve alatt az Egy vidéki páholy titkai. (Az a gyanúm, hogy az írói munkát Palatinus végezhette teljes egészében, mivel a Barcsay halála utáni kiadásokban Barcsay szövegeit is sajátjaként használja Palatinus. Viszont kellett Barcsay befolyása a szabadkőműves névsor megszerzéséhez, ami a második kötetben jelent meg.):

I. kötet: Barcsay Adorján: A szabadkőművesség bűnei - Palatínus József: Egy vidéki páholy titkai

II. kötet: A magyarországi symbolikus nagypáholy védelme alatt működött páholyok tagjainak névsora

Bp. 1921. Egyesült Keresztény Nemzeti Liga


Ez tehát a belügyminisztériumi kiadványra és a lefoglalt iratokra támaszkodik, nem Csápori és Huszár könyveire.

Ezt a névsort és "tanulmányt" adta ki aztán 1938-ban és 1944-ben Palatinus folyton átdolgozva más-más címeken több kiadásban is. Az erdélyi szabadkőműves per során kiderült, hogy "megrendelésre" betett és kivett a névsorból a belügy igényeinek megfelelően. Cserébe a besúgói jelentések alapján készült listákat is megkapta a szabadkőművesség gyanújába került és megfigyelt emberekről.

Ezzekkel a kiadványokkal kapcsolatos néhány régebbi hozzászólásom, amelyben több részlet is található:

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=59894898&t=9027376

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=59897924&t=9027376

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=62087563&t=9027376

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=56348304&t=9027376

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=77319757&t=9027376

Somogyi István A szabadkőművesség igazi arca című könyvében a következőket írja:

"A Barcsay Adorján által közölt névsor, mintegy 13.000 szabadkőmíves nevét (összeolvasásunk szerint 13.367) tartalmazza. Ebből cirka 3000-et más országbeliekre leszámítva, 1000 duplán előforduló nevet véve (Barcsay sok szabadkőmívesnek régi és magyarosított nevét is közli), mintegy 9000 a magyarországi szabadkőmívesek száma 1918-ban."

http://titkost.50webs.com/konyvek/szabigazac.htm

Habár a célja annak igazolása, hogy a szabadkőművességben túlnyomórészt zsidók vesznek részt, s ezért érdeke a nevezőben szereplő létszám csökkentése, azért statisztikailag a fentiek nagyjából reálisnak tekinthetők.

Tehát az a 13000 inkább csak 9000 lehet.

Eredetileg:
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=78852697&t=9027376
és
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=78853194&t=9027376

Már az antikváriusok se?

Csalódtam az antikváriusok hozzáértésében ...

A Pastinszky antikvárium aukcióján összekevernek két különböző kiadást, ami szembeötlő a művek képe alapján is:

http://szkp.blogspot.com/2008/04/pastinszky-antikvarium-27-aukcioja.html

Van egy 1920-21-es években többször is megjelentetett KÉT KÖTETES mű, amelyet Az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga adott ki.

Ennek első kötetében jelent meg Barcsay Adorján: A szabadkőművesség bűnei és Palatinus József: Egy vidéki páholy titkai című írása. (A vidéki páholy a győri Philantropia.)

A második kötet A magyarországi szabadkőműves páholyok tagjainak névsora 1868-tól 1920-ig.

A címlapok kép nélküliek.

Aztán az 1938-39-es években Palatinus úgy látta, hogy újra piaca van a szabadkőművesség elleni irodalomnak, s több kiadásban megjelentetett egy HÁROM KÖTETES művet saját kiadásban.

Mindhárom kötetnek a borítóján Szabadkőművesek bűnei cím szerepel, csontvázas páholyképpel.

Belül viszont az a főcím, hogy A szabadkőművesség bűnei, amelyhez kötetenként más-más alcím járul:

Az első kötet alcíme: A magyarországi szabadkőmővesek mozgalma és külföldi kapcsolatai 1920-tól 1937-ig

A második kötet alcíme: A magyarországi szabadkőműves páholyok tagjainak névsora 1868-tól 1920-ig

A harmadik alcíme: A hazai és külföldi páholyokban illegálisan működő magyarországi szabadkőművesek névsora 1920-1938.

A képen jól megkülömböztethető a kétféle kiadvány keveredése.

Most ugyan nem zavart be a képbe, de Palatinusnak van még egy könyve, ami 1942-ben íródott, de csak 1944-ben jelent meg. (Az előszóban a szerző panaszkodik a Kállay-kormányra, amely megakadályozta két évig a megjelenést.)

Ennek címe: Szabadkőművesek Magyarországon, Könyv- és lapkiadó RT, Budapest, 1944.

Ebben a könyvben az erdélyi, bánáti, bácskai páholyokból elrabolt iratok alapján foglalkozik az ottani szabadkőművesség történetével. (Palatinus követte a magyar hadsereget ezekre a területekre történő bevonulásai során, s jó kapcsolatai révén megkaphatta és feldolgozhatta a szabadkőműves iratokat.)

[Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=77319757&t=9027376]