Deák Ferenc vagy Deák Ferencz?
A ma működő hazai szabadkőműves páholyok elnevezése igazodik a hagyományokhoz - általában valamilyen tiszteletben tartott fogalmat, szimbólumot vagy egy jelentős történelmi személyiség nevét szokták választani a páholyok elnevezésére. Előfordul gyakran e két módszer kombinálása is.
Az első típusba tartozik manapság pl. a "Tolerancia és Testvériség", "Humanitas" vagy az "Egyenlőség" páholyok elnevezése.
A másodikba típus képviselői pl. a "Jászi Oszkár", "Martinovics", "Galilei", "Franz Liszt" páholyok.
A kombinált típust választották az "Árpád, a Testvériséghez" és a "Deák Ferenc, a Testvériséghez" páholy névadói.
Ez utóbbi írásmódjáról szeretnék most elmélkedni.
A páholy megalakulását 1883-ra datálják, amikor a korabeli írásmód szerint természetesen "Deák Ferencz, a Testvériséghez" néven rögzítették és használták is páholy nevét, azaz a haza bölcsének keresztnevét ugyanúgy cz-vel írták mint több millió druszájáét. (A Ferenc név az 1737-1920 közötti időszak minden szakaszában benne volt az újszülötteknek leggyakrabban adott 13 fiúnév között. Lásd: http://mek.oszk.hu/02100/02134/html/nepmoz.htm)
Az 1920-as években két dolog is történt, ami hatással volt a páholyra és nevére. A magyar szabadkőművességet 1920. május 18-án belügyminiszteri rendelettel betiltották. (Lásd: A szabadkőművesség 1920-as betiltása című hírt.)
A másik, hogy megváltozott a helyesírás. 1922-ben az Akadémia - hosszas ellenállás után - elfogadott egy egyszerűsített helyesírási szabályzatot. (Lásd: http://www.c3.hu/~nyelvor/period/1313/131301.pdf)
Az Akadémia új szabályzata szerint megszűnt a "cz" és minden szóban áttértek a "c"-s írásmódra, kivéve persze a családneveket és a történelmi helyneveket. A változást nem mindenki fogadta kitörő lelkesedéssel, mulatságos hírek szóltak olyan településekről, ahol ragaszkodtak a "cz"-hez még az utcák, pardon utczák írásában is. De aztán idővel mindenhol megtörtént az áttérés az új írásmódra.
Átnevezték az intézményeket (köztük a sok Deák Ferencről elnevezett iskolát), a közterületeket (a rengeteg Deák Ferenc utcát és teret), a könyvekben és újságokban is áttértek az új írásmódra.
A helyesírási reform bevezetése és a megváltozott írásmódú szavak elterjedésének idejében a szabadkőműves páholyok működése tiltott volt, tehát nem változtathatták meg a saját irataikban az elnevezéseket.
De azért egy-egy szabadkőműves mű megjelent ekkoriban is. Ilyen például Bakonyi Kálmán: A magyar szabadkőművesek igazsága című műve 1927-ből. Vagy Balassa József: A szabadkőművesség története című munkája az 1930-as évekből.
Ezekben a kiadványokban "Deák Ferenc páholy" szerepel, következetesen "c"-vel és nem "cz"-vel.
Bakonyi és Balassa, mint a Symbolikus Nagypáholy vezetői jól ismerték mind a szabadkőművességet, mind a helyesírást. (Balassa József ráadásul kiemelkedő tudású nyelvész volt, s kifejezetten a magyar nyelvhelyesség volt egyik kutatási területe.)
1945 után rövid időre újjáalakult a szabadkőművesség, köztük a "Deák Ferenc páholy". Újra csak "c"-vel és nem "cz"-vel.
Az 1950-es betiltás után megint hosszú szünet állt be a hazai szabadkőműves páholyok működésében. (Lásd:
A szabadkőművesség 1950-es betiltása című hírt.)
Sumonyi Zoltán: Újrafelfedett titok című művének az 1989-es újjáalakulásról szóló fejezetében szintén "Deák Ferenc páholy" néven szerepel az elsőként működni kezdő régi-új páholy.
A történész L. Nagy Zsuzsa könyveiben (
Szabadkőművesek,
Szabadkőművesség a XX. században) természetes az akadémiai helyesíráshoz való igazodás és a "cz" mellőzése.
Jászberényi József: A magyarországi szabadkőművesség története című 2005-ös munkájában eklektikus, hol "Deák Ferenc páholy" hol meg "Deák Ferencz páholy" szerepel nála.
Mindezek alapján megállapítható, hogy ha a magyar nyelv változásait szentesítő akadémiai helyesírás elveihez és gyakorlatához igazodnának a Deák páholy korifeusai, akkor "c"-vel írnák páholyuk nevében Deák keresztnevét.
Természetesen lehet ragaszkodni az eredeti írásmódhoz - egy elnevezésben működhet akár a költői fantázia is - de ebben az esetben a "Deák Ferencz páholy" írásmód a múltbarévedést jelenti.
Ebben az értelemben akár szimbólumnak is tekinthetjük ezt a "cz"-t.
A konzervatívizmus szimbólumának.
Bejegyzések
