A bejegyzések listája

2007. december 15., szombat

Deizmus és szabadkőművesség

Deizmus és szabadkőművesség

A szabadkőművesség deista vonásaival kapcsolatban jó kiindulási alap Péter Róbert: Szabadkőművesség és természetes vallás, Valóság, 1999. 9. sz. (18-35. old.) című tanulmánya. Bár a szerző néha túlzott következtetéseket von le kutatásaiból, véleményét a szabadkőművesség alapvető írásos forrásaira alapozott, következetesen végigvitt szövegelemzésekkel támasztja alá.

Ezek summázata a következő:

"Az 1723. évi alkotmány az ész korának toleráns közszellemét tükrözve, a deizmus és a természetes vallás filozófiáival átitatva tüntette el szinte teljes egészében a kereszténységre utaló nyomokat egy előzőleg keresztény testvériség törvényeiből. Az 1738. évi alkotmányban említett „legősibb katolikus vallás", „Noé három nagy törvénye" és „a vallás, amelyben minden ember egyetért" kifejezések a természetes vallás filozófiáját hivatottak leírni. Az erkölcsről, Istenről és a vallásról hirdetett nézeteikben a szabadkőművesek egyetértettek a deizmus filozófiájával."

Akármennyire is szeretnék egyesek egységesnek és változatlannak látni az angolszász orientájú szabadkőművességet, ez az elképzelés azonnal megdől, ha körülnézünk a világban és visszatekintünk a történelemben. Vessük csak össze az angol, a svéd és a dél-európai Jánosrendi szabadkőművességet és határozott különbségeket fogunk találni. Ugyanez érvényes az időbeli visszatekintésnél is.

Péter Róbert az angol szabadkőművesség ideológiai változásait elemzi a régebbi kéziratoktól az Alkotmány 1938-as kiadásáig:

'A Régi kötelességek kéziratok majdnem kivétel nélkül egyértelműen keresztény vonásokat tükröznek. Példaként említhetjük a második legősibb ilyen dokumentumot, a Cooke-kéziratot, amely azt kívánja a kőművestől, hogy „mindenekelőtt szeresse Istent és a szent egyházat és minden szentet". A XVI. század végére módosították ezt a kötelességet: kibővítették az első részét, s eltörölték a szentekre való utalást. A Grand Lodge No. 1. című kézirat (1583) első törvénye már a következőképpen fogalmaz: „Legyél hű Istenhez és a Szent Egyházhoz, és tudatosan ne hibázz, sem pediglen ne kövess el eretnekséget, de légy elővigyázatos és bölcs minden dologban." Arról nincs tudomásunk, hogy ebben a formában mikor használták először a törvényt, de valószínű, hogy jóval a kézirat datálása előtt készülhetett. A szentek elhagyása feltehetőleg szándékos volt, s a reformáció hatásának tudható be. A Regius kivételével az összes Régi kötelességek kézirat a Szentháromsághoz szóló invokációval kezdődik. A Grand Lodge No. 1. bevezető invokációjának szavai szintén 1583-nál sokkal régebbi keletkezésre utalnak.
Száznegyven évvel később az andersoni alkotmány első törvényéből nemcsak a szentek említése, hanem a Szentháromsághoz szóló invokáció is eltűnt

...

"A régi időkben a keresztény kőmívesek arra voltak kötelezve, hogy alkalmazkodjanak azon ország keresztény szokásaihoz, amelyen át utaztak vagy dolgoztak. Mivel a kőmívesség alapjai minden nemzetben, mi több, különböző vallásokban megtalálhatók, ezért most arra kötelezzük őket, hogy ragaszkodjanak azon valláshoz, amelyben minden ember egyetért." Ez egyértelmű újítás az eredeti változathoz képest.

...

1815-ben az alkotmányt is átírták. A szabadkőművesség mesés, legendás történetét - amely akkor már régen tekintélyét vesztette - kihagyták belőle. A legnagyobb jelentőségű változást azonban ismét az Istenről és vallásról szóló első törvényben hajtották végre, amelyet így fogalmaztak át: „Bármi is legyen egy ember vallása vagy imádati módja, nem lesz kizárva a rendből, ha hisz menny és föld dicsőséges építőmesterében, és gyakorolja az erkölcs szent kötelességeit." '

Tehát itt egy történelmi fejlődést (vagy visszafejlődést - ki-ki a magáét) láthatunk, amelybe aztán utóbb beleszólt az 1929-es Basic Principles is. (Érdekekes lenne azon is elmélkedni, hogy miért nem az Alkotmányban hajtották végre ezeket a változtatásokat, amellyel így ezek az Elvek inkonzisztenziában állnak...)

De ez már nem volt Péter Róbert tanulmányának a tárgya, ahogy az sem, hogy a jövőben milyen változásokra kerülhet még sor ebben a tekintetben. Botor az, aki szerint a jelenkor állapota az utolsó fázisa akár az egyetemes történelemnek, akár a szabadkőművesség történelmének és ideológiai változásainak.

Tehát az angol szabadkőművesség 1738 óta megjelent írásos dokumentumaiból egyfajta - nem dogmatizált - deizmus olvasható ki. Ennek ugyan ellentmond az 1929-es Basic Principles, de az Alkotmány nincsen hatályon kívül helyezve, tehát nyugodtan lehet arra is hivatkozni. S habár sokan a mintegy 80 éve megjelent Basic Principles-t tekintik e tekintetben mérvadónak, azért a szabadkőművesség kutatói nem hagyhatják figyelmen kívül a több mint 270 éve érvényben lévő szabadkőműves alkotmány szövegét sem.

Az 1717-es Angliában és az USA megalapításakor számos neves szabadkőműves személyiség deista nézeteket vallott és ez is rányomta bélyegét a szabadkőművesség akkori működésére.

Az Andersoni alkotmány mintegy negatív bizonyíték a deista hatásokra.

Az Anderson féle alkotmány (1723):

"A Mason is obliged by his Tenure, to obey the moral law; and if he rightly understands the Art, he will never be a stupid Atheist nor an irreligious Libertine."

Az 1738-as átalakított alkotmány:

"A Mason is obliged by his tenure to observe the moral law as a true Noachide; and if he rightly understands the Craft, he will never be a stupid Atheist nor an irreligious Libertine,..."

Az ősiek alkotmánya, Dermott (1754):

"So that no one who rightly understands the Art, can possibly tread in the irreligious Paths of the unhappy Libertine, or be induced to follow the arrogant Professors of Atheism or Deism; ..."

Az egyesülés (1813) utáni alkotmány vonatkozó része:

"A Mason is obliged, by his tenure, to obey the moral law; and if he rightly understand the art he will never be a stupid atheist nor an irreligious libertine. "

Tehát a deizmus tiltása csak az ősiek alkotmányában szerepelt, s az UGLE alkotmányába - amikor a két alkotmány szintéziseként hoztak létre egy újat - nem került be. Ez azért jelent valamit.

Eredetileg:
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=74291905&t=9027376
és
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=74266499&t=9027376
és
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=74244989&t=9027376

2007. december 4., kedd

MOL Szabadkőműves szervezetek levéltára

A Magyar Országos Levéltárban levő Szabadkőműves szervezetek levéltára természetesen kutatható a szokásos feltételek mellett, viszont más hasonló érdekességű közgyűjteményekhez (most tekintsünk el a létrejöttének történelmi okaitól) hasonlóan érdemes lenne ezt a felbecsülhetetlen értékű anyagot is digitalizálni és hálózaton keresztül is hozzáférhetővé tenni.

Ha már a dégi Festetics-kastályban tárolt szabadkőműves archívum megsemmisült, legalább a még meglevő anyagokat jó lenne biztonságban tudni. És erre nem az egyedi példányok minél védettebb tárolása - persze ez sem mellékes - hanem a digitális sokszorosítás adja meg a lehetőséget.

Ráadásul a dégi anyagok egy részének másolata is a MOL-ban van elhelyezve, tehát ezzel a munkával - a digitalizálással - annak másolatban megmaradt részei is biztonságban lennének.

2007. november 27., kedd

Képtelenség beazonosítani a képeket

Képtelenség beazonosítani a képeket - mármint Michael Johnstone: Szabadkõművesek (Saxum Kiadó, 2007.) című könyvében.

Ugyan van "Képek jegyzéke", de az nem túl informatív, csak a forrásokra utal, a képek alkotói, a képek címe és a gyűjtemény, ahonnan származik már nem szerepel.

Így néz ki:

"Akg-images pp. 60-61, 66, 212"

Az sem derül ki egyértelműen, hogy az oldalszámok a forrásra vagy a tartalmazó könyvre utalnak. Most éppen eléggé valószínű, hogy a Johnstone könyv oldalszámai vannak megadva, mert valóban a 60-61 oldalakon szerepel egy egy mindkét oldalra kiterjedő kép. De akkor a forrás nincs beazonosítva, tehát ott sem lehet a hiányzó információkat megszerezni.

A szabadkőművességről szóló könyvekben az utolsó rendes képjegyzéket a MacNulty kötetben láttam.

Megnézve a Johnstone könyv képforrásait, a következők szerepelnek:

Akg-amages

The Art Archive

Bridgeman Art Library

Corbis

Getty Images

Mary Evans Picture Library

Topfoto

E képszolgáltató ügynökségek közül néhánynak az anyaga regisztráció nélkül is kereshető, s ha valaki szorgalmasan tanulmányozza a "freemasonry" keresőszóra kiadott képeket, akkor talán beazonosíthatja az újabban megjelenő, egyesek által találóan "gift"-ként kategorizált könyvek képanyagát:

http://193.130.112.214/art-archive/art_freeview/framesetnew.html

http://www.bridgeman.co.uk/search/s_results.asp?name=&passwd=&search=freemasonry&page=&order=5&view=2&stype=all

http://pro.corbis.com/search/searchFrame.aspx

http://www.topfoto.co.uk/fotoweb/Grid.fwx?Search=freemasonry


Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=73669200&t=9027376

2007. november 21., szerda

Képes mesekönyv a szabadkőművességről - Sangeet Duchane: Szabadkőművesség

Eredetileg A szabadkőművesség kis könyve (Little Book Of Freemasonry) címmel jelent meg, s ez a cím találóbb lehetett volna magyarul is. Ugyanis egy képes "mese"-könyvről van szó, amely szájbarágósan elmeséli a szerző nézeteit. A szabadkőművességgel kapcsolatos vitatott kérdéseket vagy meg sem említi, vagy nagyon szőrmentén és még ha könyv egyik részében kételyeket is említ, a másikban már tényként hivatkozik rá.

Ilyen például a szabadkőművesség templomos lovagoktól való eredeztetése, amelyet a könyv elején még meglehetős óvatossággal fogalmaz meg, bár már itt is valószínűnek tekinti, a végén pedig már tényként hivatkozik rá más dolgok magyarázatánál.

Ez a kiadvány abban is hasonlít a képes mesekönyvekre, hogy minden betűvel teleírt oldala mellett a másik oldal már kép. Ez jó. Ami viszont botrányos, az az, hogy a képek feliratok és forrásmegjelölés nélkül sorakoznak a lapokon, lehetetlenné téve a mélyebb megértést és tájékozódást.

A meseszerű előadásmódban számos problémát fedezhet fel az, aki csak valamennyire is jártas a szabadkőművesség történetében. Néhány példa ilyenekre:

"... fraternitásként, vagyis fivérek szervezeteként működik, jóllehet időközben létrejöttek rokon női testvériségek is." (De ezeket nem ismerik el szabadkőművesnek.)

"A szabadkőművesség mindig egyformán volt nyitott a zsidóság és a kereszténység felé ..." (A mindig erős túlzás.)

A latin irányzatú szabadkőművességről szó sem esik.

Bár a Morgan gyilkosságot tömören de korrekten elemzi, az annak kapcsán létrejött Szabadkőművesellenes Párt létrejöttéről és korai sikereiről nem szól.

1988-as részvételi adatokat használ, amelyek azóta jelentősen csökkentek.

A fordító (Havas Lujza) teljesítménye általában jónak mondható, fordítása gördülékeny, bár az igaz, hogy az egyszerű, olvasmányos szöveg nem tette nagyon próbára. Kifejetten jónak tartom a Tracing Board magyarításának a Tabló-t. (Nálunk a földre fektetett szőnyeg, a tápisz van elterjedve, így nem volt szükség a falakon elhelyezett Tracing Board lefordítására.)

Viszont a Három Nagy Jelzőfény szolgai fordítása helyett használhatta volna az itthon elterjedt Három nagy világosság kifejezést.

Azért némi értelmi kavarodás is előfordult. Mielőtt erre rátérnék, még megemlítem, hogy csak a könyv végére jutott el addig a helyes megoldásig, hogy a szabadkőműves szakkifejezéseket zárójelben angolul is feltünteti. Az elején például szorgalmasan lefordítja az operatív jelzőt cselekvő-re, később rájön, hogy ez elfogadott szakkifejezés magyarul is és akkor már meghagyja.

Akkor most a félrefordításról.

Az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat szabadkőműves aláíróival kapcsolatban a következők szerepelnek a könyveben:

"John Hancock, aki feltűnően nagy betűkkel írta alá a Függetlenségi Nyilatkozatot, szintén szabadkőműves volt. Hancockkal az aláírás előtt azt közölték, hogy az angolok jutalmat ajánlottak fel a függetlenség kivívóinak, ezért hatalmas betűkkel írta alá az okiratot, mondván: miután az angol küldöttség képes lesz szemüveg nélkül elolvasni az aláírását, bizonyára megduplázza majd a neki járó jutalmat."

Nos, ez így nyilvánvaló butaság. Utánanézve a dolgoknak kiderült, hogy a legenda szerint a várható büntetés büszke vállalása késztette az első aláírót, Hancock-ot névaláírása méretének megduplázására. (A kutatások kimutatták, hogy a legenda nem igaz, máskor és máshol is ugyanígy, ugyanekkora betűkkel szerepelt az aláírása.)

A legenda egy változata:

'Those who signed the document knew that they could be hung for treason against Great Britain, yet sign they did. In fact, several of them were captured and imprisoned by the British and most were badly treated during their imprisonment.

On signing the Declaration John Hancock commented, "The British ministry can read that name without spectacles; let them double their reward," referring to his overly large flamboyant signature - and which led to the American phrase "just put your John Hancock down."'

Azaz az aláírásért várható volt valamilyen, büntetés, akár halálos ítélet is, s valóban, az angolok által elfogott aláírókra börtön várt. Erre reflektált állítólag Hancock nagyméretű betűivel, s azzal a megjegyzéssel, hogy a szemüveg nélkül is elolvasható aláírásért cserébe dupla jutalmat vár.

http://bavolet.blogster.com/happy_birthday_america

Innen származik egy jellegzetes amerikanizmus, hogy az aláírást "John Hancock"-nak is szokás hívni.

Más változatokban a miniszter helyett az angol király pápaszemes voltára utal a történet:

"According to popular legend, he signed his name largely and clearly to be sure King George III could read it without his spectacles ..."

http://en.wikipedia.org/wiki/John_Hancock

Hancock egy másik aláírása egyébként 15 000 dollárért megvásárolható:

http://www.ehistorybuff.com/framehist.html

Visszatérve Duchane könyvecskéjére, végső soron az mondható el róla, hogy egy jószándékú, ismeretterjesztő mű, amelyik azonban még a méreteiből adó korlátokon belül sem akar kitérni a szabadkőművességgel kapcsolatos vitatott kérdésekre...

Megjelent: http://szkp2.blogspot.com/2007/11/sangeet-duchane-szabadkomuvesseg.html

Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=73468944&t=9027376

2007. november 19., hétfő

Fénykép Haypál Benőről

Fénykép Haypál Benőről, a Sas páholy főmesteréről.

A Google képkeresője nem talált képet róla.

Viszont hamar kiderült, hogy a Farkasréti temetőben van a síremléke:

Haypál Benő: 1-1-607/608.

Nyilván ez alapján megtalálható, s talán szobor vagy dombormű van rajta.

Haypált a Budapest-Budai Református Egyházközség vezető lelkészeként tartja számon, tehát elképzelhető, hogy a lelkészi hivatalban van róla kép:

A lelkészi hivatal címe:
1011 Budapest, Szilágyi Dezső tér 3.

Telefon:
(+36-1) 457-0109
Fax:
(+36-1) 212-7515
E-mail:
info@gyulekezet.hu

Hivatali órák:
Kedd, csütörtök: 16.00-18.00
Szerda, péntek: 11.00-13.00
Egyéb időpontban előzetes egyeztetés szerint is szívesen fogadunk mindenkit.

Itt működik egyébként a Haypál Alapítvány, ami 1996-ban jött létre, alapítója a Budai Református Egyházközség. Az Alapítvány célkitűzései között szerepel a fiatal generáció nevelése, műemlékvédelem, kulturális foglalkozások támogatása, az idősek és rászorultak gondozása, a diakónia.

Haypál tartotta Budafokon az elsõ protestáns istentiszteletet 1899-ben. Lehet, hogy ennek kapcsán a Budafoki evangélikus templomban is lehet akár fényképes anyag is róla.

Mint közismert, Adyt barátja, Haypál búcsúztatta a temetési szertartáson, tehát az Ady temetéséről készült képeken is valószínűleg megtalálható Haypál Benő.

Haypál Benő szerepel a következő tanulmánykötetben, s így lehet, hogy a fényképe is megtalálható benne:

Reformátusok Budapesten I–II. Tanulmányok a magyar főváros reformátusságáról. Szerk. Kósa László, Argumentum – ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék, Budapest, 2006, 8500 Ft

Sejtésem vaslogikára épült, a könyvben ott van Haypál Benő arcképe az életrajzának elején.

A tanulmány egyébként az idézés szabályainak megfelelően hivatkozik a Galilei páholy weblapjára, átvéve az ott használt kifejezést, mely szerint a Sas páholy a Galilei páholy unokája.

Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=73414784&t=9027376

2007. november 15., csütörtök

Haypál Benőről a Paksi Hírnökben

Híres paksiak, paksi hírességek

Haypál Benő

Paks szülötte a századforduló és a XX. század első évtizedeinek ismert, haladó gondolkodású református lelkésze, Budapest főváros törvényhatósági bizottsági tagja, aki jelentős közéleti, egyházpolitikai és publikációs tevékenységet is folytatott.

A jómódú csizmadiamester fia 1868. január 23-án született, iskoláit Gyönkön, Bonyhádon, Nagykőrösön végezte, majd 1888-ban Pozsonyban fejezte be a gimnáziumot. Tanulmányait a budapesti Református Theologiai Akadémián folytatta, 1892-ben szentelték lelkésszé. Ezután rövid ideig segédlelkész volt Dunapatajon, majd a budapesti Kálvin téri egyházközségben. Innen választották meg 1896-ban az újonnan szervezett budai egyházrész, mai nevén a Szilágyi Dezső téri egyházközség első lelkészévé, mely szolgálatot haláláig látta el.

Lelkipásztorként minden cselekedetében igyekezett az egyház társadalmi szerepvállalását hangsúlyozni. Alapítója volt 1893-ban a Nagypénteki Református Társaságnak, mely az árva és hátrányos helyzetű gyerekek felkarolását és iskoláztatását tűzte ki céljául; ez az egyesület hozta létre a kamaraerdei Erzsébet Árvaházat, melynek működtetésében is tevékenyen vett részt. A protestáns egyházak korabeli szabadelvű meggyőződésű lelkészi vezetői és világi tisztviselői között ekkoriban többen szabadkőműves páholytagok is voltak. Haypál Benő 1903-tól a Galilei-páholy, majd az attól különvált Hajnal-, később a Sas-páholy tagja volt. A szabadkőművességrol vallott nézeteit, a bibliás szabadkőművesek szerepét, feladatait boncolgató tanulmányait Saulus, illetve Paulus álnéven jelentette meg, melyekben a kereszténység szeretetvallásként értelmezett küldetésérol, a hit és a tudomány összeegyeztethetőségéről vall, és hangsúlyozza különállását a szabadkőművesség radikális, ateista szárnyától.

1917-től a dunamelléki református egyházkerület tanácsbírája lett, 1918 novemberében megválasztották az Országos Református Tanács elnökének. Ekkor indította el az Új Reformáció c. országos lapot (Veress Jenovel együtt szerkesztették). A Tanácsköztársaság idején visszavonult, nem vállalt szerepet.

Haypál Benő irodalmi munkássága is jelentős és sokrétű, ám köteteinek pontos és részletes felsorolása kimeríti e rovat kereteit. Hosszú éveken át szerkesztette a budai egyházkerület évkönyveit, a háború alatt a Református Katonák Lapját (1916-18). Több kötetben és kiadásban jelentek meg egyházi beszédei, s az egyház szerepéről, feladatáról vallott gondolatai. Feladatának tartotta a századelőn kibontakozó és erősödő magyarországi nőmozgalom támogatását, e tárgyban is több tanulmánya jelent meg nyomtatásban.

Haypál Benő esperes, egyházi író, Ady Endrét eskető majd eltemető református lelkész 1926. május 16-án halt meg, síremléke a Farkasréti temetőben található.

Munkásságát fia, Haypál Béla (1899-1988) esperes, egyházi író folytatta, akit apja halála után a budai gyülekezet lelkészévé választott.

Források: Új Magyar Életrajzi Lexikon; Nagy Zsombor: Haypál Benő…, in.: Reformátusok Budapesten (szerk.: Kósa László), Bp. 2006. II. k. 223.-227. o

Kernné Magda Irén

Eredetileg: http://paksihirnok.hu/070420.pdf

Haypál Benő

Haypál Benő alapította a Sas páholyt.

A Sas páholy honlapján a páholy történetével kapcsolatosan csak annyi található, hogy 1911-ben alakult meg Haypál Benő református lelkész és más hasonló érdeklődésű mester fokú szabadkőművesből.

http://www.saspaholy.hu/site/index2.html

A Galilei páholy honlapja már kicsit részletesebb:

"Még egyszer vissza kell térni a "Hajnal"-páholyra, amely tudvalevőleg a Galilei páholyból sarjadzott ki. A páholy ugyanis több éves működése után válságba jutott, melyet egyrészt egy golyózás kedvezőtlen kimenetele idézett elő, másrészt a legutolsó tisztikari választással járó szokatlan izgalmak után 28 tv. kivált a páholyból és rövidesen Haypál Benő főmestersége mellett megalapították a "Sas" páholyt, amely ma is működik és mindenkor büszkén vallja magát a Galilei páholy unokájának."

http://www.galilei.hu/tortenet/tortenet.html

Az Életrajzi lexikon a következőket írja Haypál Benőről:

(Paks, 1869. jan. 23. - Bp., 1926, máj. 16.): ref. lelkész. A bp.-i Ref. Theológiai Ak. elvégzése után segédlelkész Dunavecsén, utána a Bp. -Kálvin téri egyházközségben, majd mint az első budai ref. lelkész 1896-tól haláláig a budai Szilágyi Dezső téri egyházközség vezetője. Szerepe volt a Nagypénteki Református Társaság és a kamaraerdei árvaház megszervezésében és vezetésében. Éveken át tagja volt a fővárosi közgyűlésnek. Az Új Reformáció és a Ref. Katonák c. lapot szerk.

http://www.kereso.hu/yrk/Ryrgenwm/5960

Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon-jában Haypál Benő műveiről is szó esik:

Haypál Benő (Paks, 1869. jan. 23. – Budapest, 1926. május 16.) ref. lelkész. A gimnáziumot Bonyhádon, Gyönkön, Nagykőrösön, Pozsonyban 1888-ban, a teológiát Budapesten, 1892-ben végezte. Ezután Dunapatajon, rövid idő múlva Budapesten →káplánkodott, hol 1896-ban az újonnan szervezett budai lelkészségre választatott meg. A →dunamelléki egyházkerületnek 1917-től tanácsbírája volt. – Művei: Beköszöntő beszéd (Egyháza évkönyvében, 1897.). A vallástanítás és a lelkészi szolgálat rendezéséről a budapesti egyházban. (Budapest, 1903.) Vigasztaló igazságok, igaz vigasztalások. (Uo. 1909.) Bibliás szabadkőműves (Paulus álnévvel). (Uo. 1912.) Az Úr épít (Prédikáció a szatmári Kálvineum-ünnepélyen). (Nagybánya, 1912.) A nők jogáért (Két beszéd). (Budapest, 1913.) Az igaz Isten a mi erőnk és reménységünk. (Uo. 1914.) Az igazság áldozata nyereség (Két beszéd). (Uo. 1914.) A szeretet izenete. (Uo. 1915.) Halk szó a viharban. (Uo. 1917.) Templomi hangok (I. Ferenc József temetésekor). (Uo. 1917.)

http://digit.drk.hu/?m=lib&book=3&p=1120

A nők jogaiért címmel megjelent két beszéde az Interneten is hozzáférhető:

http://www.fszek.hu/konyvtaraink/kozponti_konyvtar/szociologiai_gyujtemeny/mtda_e-konyvtar?article_id=32825&highlight_text=barlang

A Paksi Hirnök című helyi újságban 2007. április 20-án jelent meg cikk Haypál Benő életéről Kernné Magda Irén tollából:

http://paksihirnok.hu/070420.pdf

Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=73258453&t=9027376

2007. november 12., hétfő

Bunyevácz Zsuzsa és az ő véleménye a szabadkőművességről

http://szkp2.blogspot.com/2007/10/bunyevacz-zsuzsa-szent-gral-uzenete.html

Bunyevácz Zsuzsa: A Szent Grál üzenete

Bunyevácz Zsuzsa véleménye az, hogy a hivatalos álláspont szerint 1717-ben született meg a szabadkőművesség.

Továbbá az is, hogy ez nem igaz. A szabadkőművesség sokkal régebbi. Az első nagymester Nimród volt. Erre a Regius kézirat a bizonyíték. A Bibliában Énok néven tulajdonképpen Nimród szerepel. Knight és Lomas alapján egyértelmű, hogy Nimród népe hagyta Salamon királyra az első Templom alapozása közben megtalált titkokat, a világ minden bölcsességét és szépségét.

Persze aztán a szabadkőművesség elkorcsosult, s ma már (ahogy Evola helyesen megállapítja) csupán álbeavatásokat végez.

Ennyit sikerült megállapítanom a szabadkőművességgel foglalkozó három fejezet mintegy 10 percig tartó - de annál nagyobb intenzitású - áttanulmányozása közben...


[Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=72836976&t=9027376]

2007. november 11., vasárnap

A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy alkotmánya

Azt hiszem, eléggé pikáns A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy alkotmányának helyzete. (Ugyananis ez a neve, nem pedig A magyar symbolikus nagypáholy alkotmánya, ahogy a Psyché Antikvárium 11. aukcióján szerepel - úgy látszik, már az antikváriusok sem tudnak olvasni. http://www.axioart.com/index.php?op=live_item&id=326912)

A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy alkotmányát (szervezeti felépítése és működése belső szabályozását) a János rendi nagypáholy és a Nagyoriens 1886-os egyesülése óta többször kiadták, az 1900-as évek elején, utoljára 1913-ban. Az 1945 utáni újjáalakulás során 1947-ben jelent meg az 1913-as kiadás változatlan szövegével. (A Galilei páholy weblapján helytelenül 1967 szerepel az 1947-es kiadási év helyett. http://www.galilei.hu/erdekes/erdekes.html)

Az 1999-es legfrissebb kiadás szintén az 1913-ast vette alapul, ami azt jelenti, hogy először közlik a régi szöveget, majd utána következik néhány változtatásról szóló határozat.

Azt gondolhatná bárki, hogy e határozatok hozzáigazítják a szabadkőművesség helyzetét a megváltozott világhoz, a jelenlegi realitásokhoz, de nem. Mindezekkel a változtatásokkal csupán csip-csup belső képviseleti arányokkal, létszámokkal, szavazási részletkérdésekkel foglalkoznak; azzal a sarkalatos ténnyel, hogy megyszűnt a Magyar Királyság és annak Belügyminisztériuma, már nem.

Ugyanis ebben a szabadkőműves alkotmányban rögzítik a Magyar Királyság törvényeihez való hűséget, a Királyi Belügyminisztérium szabályainak megfelelő nyilvántartási kötelezettség betartását, a személyi változások listájának rendszeres benyújtását, mint kötelezettséget.

S ha ez így van - márpedig így van - akkor a magyarországi, a szimbolikus nagypáholyhoz tartozó páholyoknak és szabadkőműveseknek a rég megszűnt Magyar Királyság törvényeit kellene betartaniuk s a jelenlegi törvényeket pedig nem kell figyelembe venniük? Tán csak nem neoroyalisták gyülekezetéről van szó, akik restaurációs ábrándokat kergetnek, figyelmen kívül hagyva a Magyar Köztársaság Alkotmányát?

Nyilván nem - ezért is meghökkentő ez a tradíciókhoz való ilyetén rugalmatlan és értelmetlen ragaszkodás. Vagy talán nem volt idejük és energiájuk az újjáalakulás 17 éve alatt egy a korunkhoz igazódó, ennek megfelelően átalakított szabadkőműves alkotmányt kidolgozni?

Akár az egyik, akár a másik esetről van szó, egyik se válik a szabadkőművesség dicsőségére.

Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=73139616&t=9027376

2007. október 31., szerda

Szabadkőműves volt-e Baden-Powell?

Egyesek véleménye szerint Baden-Powell, a cserkészmozgalom megalapítója is szabadkőműves volt, bár ezt Magyarországon szeretik agyonhallgatni.
Azt hiszem, hogy pont fordítva van.
Szerintem úgy lenne helyes, hogy:
Tudott, hogy Baden-Powell, a cserkészmozgalom megalapítója nem volt szabadkőműves, bár Magyarországon sok helyütt azt terjesztik, hogy szabadkőműves volt.
Először a mondat végéről:
Mind a Galilei páholy, mind a soproni Testvériség páholy és a Tolerancia és Testvériség vegyes páholy úgy tudja és hirdeti weblapján, hogy Baden-Powell szabadkőműves volt:
http://www.galilei.hu/hires/hires.html
http://web.archive.org/web/20040607/http://www.szabadkomuvessopron.hu/sopron/kulfoldiek.html
http://www.droit-humain.org/hungaria/hu/list.html
Másrészt a külföldi szabadkőműves páholyok nem tudnak Baden-Powell szabadkőművességéről, a tévesen szabadkőművesnek tartott nevezetes emberek között sorolják fel:
http://freemasonry.bcy.ca/biography/index.html
http://www.masonicinfo.com/famousnon.htm
A félreértést az okozhatja, hogy a cserkészet szellemiségében és szervezeti felépítésében található hasonlóság a szabadkőművességgel. Másrészt mintegy féltucat szabadkőműves páholy viselte-viseli Baden-Powell nevét - viszont ez azzal magyarázható, hogy szabadkőműves cserkészek voltak a névadóik.
Néhány elemző cikk a kérdésről:
http://www.pinetreeweb.com/bp-freemasonry.htm
http://www.pinetreeweb.com/bp-freemason-england.htm
http://www.pinetreeweb.com/bp-freemason-france.htm
http://www.timboucher.com/journal/2006/03/21/the-boy-scout-freemason-connection/
http://freemasonry.bcy.ca/texts/baden-powell.html
Ezekből két érdekes idézet:
LIBRARY AND MUSEUM
OF THE UNITED GRAND LODGE OF ENGLAND
FREEMASONS' HALL
GREAT QUEEN STREET LONDON WC2B 5AZ
9th July 1990
Dear Sir,
I refer to your enquiry regarding Lord Baden-Powell. There have been two complete searches of the Grand Lodge Registers for the name of Lord Robert Baden Powell, but there has been no trace of him having been initiated in or having been a member of a lodge under the United Grand Lodge of England. Nor is there any record of him having been initiated in a Lodge under any other Grand Lodge.

However, the following information may be of use to you:
Robert Stephenson Smyth Powell, Baron of Gilwell, founder of the Boy Scout movement was born 22nd February 1857 and died on 8th January 1941. Despite the similarities in the philosophies of Freemasonry and the Scouting movement, we have been unable to trace any evidence that Lord Baden-Powell was a Freemason.
In this country we have a number of lodges, the membership of which is predominantly made up of brethren with connections in Scouting. They have an annual reunion in London every year at which one of the lodges holds a meeting in this building and invites the members of the other lodges to attend. On this particular occasion the brethren often wear their Scout uniforms as well as their regalia.
I regret not being able to help you further.
Yours sincerely,
J. MACDONALD, Secretary
K.A. McQuillan, Assistant Librarian.
Azaz az UGLE, az Egyesült Angol Nagypáholy részéről kijelentik, hogy dokumentációjuk kétszeri átvizsgálásával sem találtak Baden-Powell szabadkőművességére vonatkozó adatot.
A második:
Mr. Potter writes: "I joined the Scout Movement in 1910 and I became a Freemason in 1916. I knew Baden-Powell, as well as his son Peter. A few amongst us, who were all together as Scouts and Masons, asked Baden-Powell to become a Freemason. He answered that he was unable to do so because he was the Chief Scout and that the movement included many Roman Catholic Scouts who might be offended learning that he belonged to the Freemasons.… His son Peter found it also inadvisable to ask to become a Mason because he was National Guildmaster of the Baden-Powell Scouts Guild and he kept up many contacts with Roman Catholic Scouts on the continent.… As to the current Lord baden-Powell (1966), grandson of the Founder of the Movement, we spoke a few months ago of the possibility, but he added that he did not wish to pursue it because it was preferable that no Baden-Powell be a Freemason."
Azaz egy szabadkőműves cserkész beszámol arról, hogy Baden-Powell azzal hárította el hívását a szabadkőművességbe való belépésre, ha mint főcserkész szabadkőműves lenne, ezzel szabadkőművesi fennhatóság látszatát keltené az erre nagyon érzékeny római katolikus cserkészek körében.
Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=72794993&t=9027376

Beregszászi szabadkőműves páholyok

Beregszászon 1871-1881 között működött a Világosság páholy, 1913-1919 között pedig a Pro Libertate.

Néhány információ:
"1942. február 5. A miniszterelnökség a beregszászi Pro Libertate Szabadkőműves Páholy vagyonát Beregszász megyei városnak adományozta azzal, hogy „azt levente célokra köteles felhasználni”. (A páholy az első bécsi döntést megelőzően függesztette fel tevékenységét.) "
http://www.foruminst.sk/hu/8/kronologia/0/xml/syear-1942,
A páholy lapjáról a következő publikáció tájékoztat:
http://epa.oszk.hu/00000/00021/00033/0006-29d.html
Egy másik érdekes cikk idéz a Világosság páholy főmesterének, Hunyady Bélának a leveléből:
"A helyi páholyok közvetítõ és érdekkijáró szerepét a Bereg megyében mûködõ
Világosság páholy egyik tagja is elismerte levelében: „a szabadkõmûvesi kötelék a társadalmi élet minden rétegébe beleágazott, több országgyûlési képviselõ, a megyei életbõl fõjegyzõ, aljegyzõk, ügyész, szolgabírák, számvevõ, a köztörvényszékbõl több bíró, a királyi ügyész, továbbá a királyi közjegyzõ, Beregszász és Munkács városok több tisztviselõje, számos ügyvéd, orvos, gyógyszerész, vasúti tisztviselõ, gazdatiszt, erdész voltak a páholy tagjai s munkánkban ezek által részt vett a szellemi közélet vidéki munkás osztálya és részben a gentry is”. A probléma azonban éppen a páholy nagyfokú közéleti beágyazottságából eredt, ugyanis az ebbõl fakadó személyes elõnyöket egyre többen igyekeztek kiaknázni: „megrontotta szövetségünk életét sok oly egyén befogadása, kik behatolni csak azért vágytak, hogy a világi életben befolyásos tagtársak körébe és közelébe bejuthassanak s maguk részére sok esetben nem érdemelt elõnyt vagy állást szerezzenek; elhallgatott eme céljuk elérése után pedig egyszerûen hátat fordítottak az oszlopoknak.” A levélíró látván a szabadkõmûvesi morál folyamatos lazulását, mégsem arra a következtetésre jutott, hogy a páholynak nagyobb távolságot kellene tartania a politikától. Csupán azt hangsúlyozza, hogy jól meg kell válogatni, hogy a páholy kiknek a boldogulása érdekében fejti ki befolyását. A rossz anyagi helyzetben lévõ és kedvüket vesztett, ám megbízható és becsületes tagok megsegítésére továbbra is a már régótamûködõ gyakorlat folytatását javasolta: „[a fásultság, a vagyontalanság] pótolható lenne az által, ha figyelem fordítatnék reá, hogy a munkás és készült egyének a tagtársi befolyás által a közéletben hivatalok elnyerése és elõmenetel, valamint jogosult anyagi törekvéseik elõmozdítása útján támogatást nyerjenek”.17"
17 Hunyady Béla levele a Szövetség Tanácsának, 1881. december 20. MOL, P. 1082. 9. t. 5. cs. X. Világosság páholy, Beregszász.
Cieger András: Érdekek és stratégiák
A helyi politikai elit érdekérvényesítési lehetõségei a kárpátaljai régió vármegyéiben a dualizmus idõszakában
Korall 13.
2003 szeptember
http://epa.oszk.hu/00400/00414/00009/pdf/K03_13.pdf

Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=72776620&t=9027376

2007. október 30., kedd

Skót rítusú szervezetek Magyarországon

Magyarországon minimum két - de egyesek szerint három - skót rítusú szervezet működik.
Egy a Magyarországi Nagyorienshez kapcsolódóan, egy a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy részeként és állítólag van egy irreguláris, alternatív Nagytanács is, hogy kihez, mihez kapcsolódva, arról nem hallottam. [Újabban találtam egy magát Magyarországi Ősi és Elfogadott Skót Rítus honlapjának nevező weblapot, amelyen egy bécsi illetőségű páholy adatai szerepelnek, főként német nyelven. Lehet, hogy ez az. (A weblap időközben megszűnt; ma már csak az Internet Archive tárolja néhány oldalát.) http://web.archive.org/web/20090625170855/http://www.aasr.hu/grossloge/ ]

A Nagyoriens magas fokai természetesek Magyarországon, a szimbolikusoké újabb keletű:
"Ismeretes, hogy a skót szertartású magas fokok Nagytanácsa - Nagyoriens néven - 1919-ig mûködött a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy szerves részeként. Az 1920. évi betiltás után 25 év szünet következett. 1945ben viszont ez a Nagytanács nem alakult újjá. Mégis, az 1989. évi újjászületésünk után pár év múlva, 6 testvérünk külföldi, skót rítusú páholyok tagja lett. Õk kezdték el a szervezõ munkát a skót rítus újjáélesztése érdekében. Ez sok vitát váltott ki, ugyanis túl kevesen voltunk még, és attól tartottunk, hogy egy ilyen lépés megosztaná a nagypáholy egységét. A szövetségtanács hozott is egy olyan határozatot, hogy addig, amíg nagypáholy létszáma a 250 tagot nem éri el, szó sem lehet a skót rítusról. Én sem akartam.
Történt azonban, hogy az USA budapesti nagykövetségének egyik tisztviselõje rendszeresen kezdett járni páholyaink munkájára. Ezt a buzgalmat sokáig nem értettük. De amikor engem 1994-ben nagymesterré, Balló Istvánt a nagymester elsõ helyettesévé választották, a nagygyûlésen magas rangú külföldi testvérek is megjelentek, közöttük a brüsszeli NATO támaszpont szabadkõmûves részlegének vezetõi. Õk azonnal meghívtak engem és Balló Istvánt másnap ebédre, a Hotel Intercontinentalba. Ott derült ki, hogy miért hívtak meg. Fél napon át igyekeztek minket rábeszélni a skót rítus magyarországi megalapítására. Ezt mi nem akartuk, és megkérdeztük, hogy mire jó ez nekünk. Erre sem akkor, sem késõbb nem tudtak válaszolni. Hazánkban dolgozó amerikai testvérünk azonban ismerte problémáinkat. Megígérte, hogy segítségünkre lesznek székházunk visszaadásában. Ennek érdekében összehoznak az új amerikai nagykövettel, akinek magyar a felesége, tárgyalni fognak a kormánnyal, lépéseket tesznek az amerikai szenátusban, sok pénzt adnak a nagypáholynak, stb. stb. Néhány óra elteltével Ballóval abban állapodtunk meg, hogy ha ennek csak a fele is igaz, legyen skót rítus, ha ez az ára. Így hát megegyeztünk. De hogyan fogjuk ezt keresztülvinni, hiszen a szövetségtanács sem akarja? No, de a megígért segítség…
Továbbiakban röviden: Ballót és engem elõször is fel kellett venni a 32., majd a 33. fokba. Ugyanis a nagytanács megalakítását nekünk kellett megszervezni. Amerikai testvérünk 1994 októberében engem és Ballót, valamint egy harmadik testvért kivitt kocsijával Wormsba. Ott avattak a 32-ik fokba. A neheze viszont most jött. Itthon a szövetségtanácsot rá kellett beszélni, hogy változtassa meg az említett 250-es limitet. Ez keservesen nehéz volt, de sikerült. Ekkor novemberben amerikai testvérünk Ballót és engem kivitt Lisszabonba. Ott avattak 33. fokba mindkettõnket. A Hotel Estorilban egy egész emeletet bérelt ki ennek érdekében az észak-amerikai skót nagytanács.
Megérkezésünk után szinte azonnal látogatást tettünk a köztársasági elnöknél. Aznap este elvittek minket a Világ Végére. Ez a Sintra hegység csúcsán van. Ott mûködik egy hivatal, amely igazolja, hogy az illetõ volt a világ végén; vele szemben egy elsõrangú halászcsárda. Ott vacsoráztunk elsõ este. Azért hívják ezt a helyet a világ végének, mert ez a hegység mélyebben nyúlik bele az Atlanti Óceánba, mint Írország nyugati partja.
Másnap - vasárnap - felavattak a 33. fokba. Ez majdnem olyan csodálatos élmény volt, mint felvételem, 1946-ban. Délután tárgyaltunk amerikai testvéreinkkel a Budapesten rendezendõ ünnepségrõl, a skót rítusú Nagytanács megalakulásáról. Minden részletet megbeszéltünk, még a leendõ fõparancsnok személyét is, akit természetesen mi javasoltunk.
Itthon sok vita, sok nehézség, de végül mindent megoldottunk. 1995. február 25-én - ünnepélyes keretek között - megalakult a skót rítusú Nagytanács."

Visszaemlékezés, dr. Jobbágyi György
Kelet - a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy hivatalos lapja
2000/1




Forrás: http://web.archive.org/web/200101270216/http://www.szabadkomuves.hu/Lap/Kelet/Cikk04.html

Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=72763221&t=9027376

Kapcsolódó cikk: http://aprofan.blogspot.com/2008/06/magasfoku-muhelyek.html

2007. október 17., szerda

Szabadkőműves az MI-5?

Szabadkőműves az MI-5?

Ha valaki nézi az MI-5 című, az egyik titkosszolgálatról szóló angol filmsorozat epizódjait, meglepetésben lehet része. Időről-időre feltűnik benne a londoni szabadkőműves nagypáholy székháza, a Freemason's Hall. Amikor megláttam, nem tudtam hova tegyem a dolgot, talán már az angol kémfilmek is terjesztik az összeesküvéselméleteket? Aztán néhány kattintás az interneten megoldotta a rejtély titkát:

"Spooks is a British television drama series, produced by the independent production company Kudos for BBC One. The title derives from a popular colloquialism for spies, as the series follows the work of a group of MI5 intelligence officers at Thames House (though Freemasons' Hall in Covent Garden is used to represent it in filming). In the United States and Canada the show is aired under the title MI-5."

Vagyis a Kudos produkciójában készülő brit televízió sorozat az MI5 egyik olyan csoportjának kalandjait követi nyomon, amelyik a Temze Házban (amelyet a Konvent Kert közelében álló Szabadkőműves székház "személyesít" meg) dolgozik.

A londoni szabadkőműves székház (majdnem) ugyanolyan szereplő, mint a színészek és én azt is valószínűnek tartom, hogy rendes gázsit is kap a filmért.

http://en.wikipedia.org/wiki/Spooks

Vagy a tájékozatlanabb külföldi ügynököknek van címezve a dolog, hogy ha vissza akarnának vágni az MI-5-nak, akkor a szabadkőműveseket találják el? :)))

[Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=72334526&t=9027376]

2007. október 12., péntek

Kassák szabadkőművessége

Kassák szabadkőművessége

A Magyar Műhely legújabb, 143. számában jelent meg Suhajda Péter: Kassák Lajos tényleges és szimbolikus szabadkőművessége című cikke.

Az írás Kassák művei és levéltári dokumentumok alapján elemzi Kassák szabadkőműves elkötelezettségét. Az irodalmi elemzésbe nem kívánok beleszólni - bár eléggé erőltetettnek tűnik néhány érv - de a dokumentumok értelmezésével kapcslatban van mondanivalóm.

Nézzük meg, mit mond Suhajda a Kassák és a szabadkőművesség kapcsolatáról tanúskodó dokumentumok alapján:

".. Kassák Lajost 1946-ban avatta inasává ... 1945-től működő Magyarországi Symbolikus Nagypáholy, illetve az annak védnöksége alatt dolgozó, újonnan alapított Libertas páholy. A felvételi eljárás hoszúsága miatt nem lehetetlen, hogy már 1945-ben jelezte belépési szándékát, mint kereső ...

"A Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy T. Vezetőségéhez" írott felvételi kérelme 1946. február 10-én kelt ...

"Alulírott tisztelettel kérem, szíveskedjenek engemet a szabadkőművesek szövetségébe felvenni."

Foglalkozását tekintve "író, szerkesztő" áll a kérvényen, ám motivációjának megjelőlésénél igen szűkszavú volt: "Hét évig emigrációban éltem, azóta is részt veszek a szocialista-humanista mozgalmakban". Esetleges irodalmi munkásságánál ennyit jegyzett le: "Ötven kötet szépirodalmi és társadalomkritika". Életszemléleti vallomására adott válasza is lényegre törő: "Szocialista-humanista világszemlélet hangsúlyozása irodalomban és előadásokban".13 Adatlapja14 alapján 1946. április 28-án lett szabadkőművessé, négy társával ... az újonnan szervezett páholy második inasavatásán ...

Kőműves társai közül többekkel kapcsolatban állt a szervezet keretein kívül is, talán közülük került ki azon ajánló, avagy kezes, akinek révén végül a társasághoz csatlakozott. Ennek személye lényegében kideríthetetlen, ugyanis a páholyok főmesterei nagyon vigyáztak arra, hogy a keresőkkel foglalkozó, azokat ajánló, illetve megvizsgáló kőművesek neve rejtett maradjon.
...
Kassákot legényfokra 1948 áprilisában emelték, a mesterek harmadik fokát már nem érte el, mert 1948. október 7-én fedezését kérte25, ami nem jelenti feltétlenül a szabadkőműves kötelékektől való megválást, ám Kassák esetében ez majdnem bizonyos. Ennek számtalan oka lehetett, s nem feltétlenül a megtalált társasággal való elégedetlenség; talán közéleti problémák, hiszen 1949-ben végképp belső számüzetésbe kényszerült. S "társadalmi elfoglaltságai" miatt egyébként sem tudta látogatni a páholymunkákat, ahogyan az, a páholy főmesteréhez, Lenkei Gyula ügyvédhez címzett kimentése alapján egyértelműsíthető: "Megkaptam a Libertas páholy figyelmeztető sorait, de sajnos a felszólításnak egyelőre a legnagyobb sajnálatom ellenére sem tudok eleget tenni. Nem hanyagság, vagy közömbösség az, hogy nem látogatom a páholyt, de olyan nagyfokú a társadalmi elfoglaltságom, hogy most nem vehetek részt a páholy munkájában. Éppen csütörtökönként például két ülésem is van, egyik a Művészeti Tanácsnál, ahol én vagyok a hetes tanács elnöke, lehetetlen tehát az elmaradásom. Később ezeknek a terheknek egy részét le tudom majd vetni s akkor nemcsak érzésben, hanem gyakorlatban is részt tudok venni a Veletek való közös munkálkodásban. Kérlek, vegyétek figyelembe kimentő soraimat és továbbra is tartsatok meg szeretetekben".26

A levél hangja cseppet sem kiábrándult vagy ellenséges, valószínű tehát, hogy az őt, és egyáltalán a magyar szabadkőművességet ért támadások miatt nem látogatta, látogathatta többé a munkákat. A távolmaradás egyik oka talán Kassák parlamenti szerepvállalásában kereshető27, mivel az apolitikus szemlélet a tolerancián alapuló szabadkőműves gondolkodás legelemibb követelménye (általában). Ráadásul a Magyarországi Symbolikus Nagypáholyt öt év működés után, 1950-ben, ismét betiltották.

Jegyzetek:

13 MOL, P1083, 115.d Kassák Lajos felvételi kérelme. Az idézetteken kívül még életének ismert adatai szerepelnek a kisméretű kártyán. További jelzet: XXVIII-M-16d (Libertas)

14 MOL, P1083, 268. XXVIII-M-1, 33/a, 11.d. A jelentkezési lap száma: 16, anyakönyvi száma: 1042. Az említett információkon kívül általánosan ismert adatok szerepelnek rajta.
...
25 MOL, P1083, 268. 33/d, 128. (1948. X. 7). A Libertas páholy titkára a következő levelet írta a nagypáholy főtitkárához, Gerő Andorhoz: "Szeretett Főtitkár Tv:.! Szíves tudomásodra hozom, hogy Kassák Lajos tv:. fedezését kérte, mely kéréséhez Libertas -unk mai, azaz október 7-i elsőfokú munkáján egyhangúlag hozzájárult". A MOL, P1083, 268. 33/d, 205. irat szerint a Libertas első, 1946. IV. 7-én történt inasavatása egyben a páholy első munkája is volt.

26 MOL, P1083, 268. 33/d, 135. (1946. VIII. 10.). A gépelt levelet kézzel írta alá, s békásmegyeri címéről küldte el a Podmaniczky utcai páholyházba.

27. "A jobboldal fokozatos kiszorulásával szerepe a mozgalomban tovább erősödik, s nem sokkal a választások után, 1948 elején, a lemondott, később letartóztatott Kelemen Gyula helyett a párt küldötteként a Parlamentbe is bekerül. E folyamatban pedig már olyan politikai tényező, akit vezető politikusok társaságában látni a fogadásokon és az ünnepi tribünökön, fellépései rendszeres belpolitikai híranyagokká emelkednek." Aczél, 1999, 318."



Először is néhány formai megjegyzés.

Eléggé trehány Suhajda szövege. Azt írja: "Életszemléleti vallomására adott válasza ..." Feltehetőleg azt akarta írni, hogy az életszemléletére vonatkozó kérdésre adott válasza, vagy az életszemléletére vonatkozó kérdésre adott vallomása stb.

Másik baki: "A levél hangja cseppet sem kiábrándult vagy ellenséges, valószínű tehát, hogy az őt, és egyáltalán a magyar szabadkőművességet ért támadások miatt nem látogatta, látogathatta többé a munkákat.

Itt valószínű, hogy egy nem kimaradt, logikusan "nem valószínű"-t akarhatott Suhajda írni.

Aztán: "...az apolitikus szemlélet a tolerancián alapuló szabadkőműves gondolkodás legelemibb követelménye ..."

Legjobb tudomásom szerint nem apolitikus szemléletet, hanem politikamentes tevékenységet várnak el, de nem általában, hanem a páholyon belül.


Nézzük meg most tartalmi szempontpól az írást.

Suhajda úgy véli, hogy Kassák fedezését azért kérte, mert az író "társadalmi elfoglaltságai" miatt nem tudta látogatni a páholymunkákat és ennek oka parlamenti szerepvállalásában kereshető valamint talán közéleti problémák miatt, hiszen 1949-ben végképp belső számüzetésbe kényszerült.

A fentiek a rendelkezésre álló dokumentumok sorrendjével való játék eredményei.

Rakjuk csak őket időrendi sorrendbe:

1946. február 10 - felvételi kérelem

1946. április 28 - inassá avatása

1946. augusztus 10. - mentegetőző levele

1948 elején - bekerül a parlamentbe

1948 április - legényfokra emelése

1948. október 7 - fedezésének kérése

1949 - belső száműzetésbe kényszerülése

1950 - betiltják a szabadkőművességet

Mi látszik mindezekből? Inassá avatása után nem sokkal írja mentegetőző levelét válaszként a páholymunkákról való távolmaradását számon kérő főmesteri levélre válaszként. Figyelembe véve a két hónapos nyári szünetet, ez azt jelenti, hogy már a felvétele után sem látogatta gyakran a páholyt. Ennek tehát nem lehet közvetlen kapcsolata 2 évvel későbbi kilépéséhez (fedezéséhez). (E gondolatmenet ellenőrzéséhez a látogatók könyvét kellene megvizsgálni, amelyben a páholymunkákon részt vevők aláírása szerepel.)

Csak 1948-ban, két évvel a felvétele után részesül díjemelésben, avatják legénnyé. A felvétel és a következő díjemelés közötti többé kevésbé kötelező egy év (amit azért gyakran nem tartanak be) megduplázása nyilván a rosszallás jele volt Kassák szabadkőművesi szorgalmának hiánya miatt. Erre az időszakra vonatkozik a mentegetőző levelében sorolt elfoglaltsága és parlamenti képviselősége.

Kassák belső száműzetésbe kényszerülése és a szabadkőművesség betiltása már a fedezése utáni időszakra esik, tehát semmi köze nincs a páholymunkák látogatásához és kilépéséhez.

Összefoglalva: Kassák valószínűleg azért nem járt páholymunkákra, és azért lépett ki a szabadkőművességből "minden kényszer nélkül", mert egyéb tevékenységeit fontosabbnak tartotta. Ha nem így lett volna, átszervezhette volna életét úgy, hogy a páholymunka is beleférjen, ahogy mindazok megtették, akik ott maradtak.

[Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=72177237&t=9027376

Kapcsolódó programok:

http://szkp1.blogspot.com/2007/03/eloadas-suhajda-peter-kassak.html

http://szkp1.blogspot.com/2009/02/eloadas-kassak-kod.html

Kapcsolódó cikk: http://szkp4.blogspot.com/2007/10/suhajda-peter-kassak-lajos-tenyleges-es.html

Kapcsolódó blogbejegyzés:

http://aprofan.blogspot.com/2007/10/kassak-kod.html

A Kassák-kód

A Kassák-kód

A Magyar Műhely legújabb, 143. számában megjelent Kassák-kód blokkjában szerepel Suhajda Péter: Kassák Lajos tényleges és szimbolikus szabadkőművessége című cikke.

http://www.kormend.hu/index.php?ugras=hirolvaso&hirszama=15318

A folyóirat Kassákkal foglalkozó írásai az Érsekújváron 2007. március 22-24. között tartott Kassák-kód című szimpózium előadásiból készültek. Ott hangzott el Suhajda Péter: Kassák szabadkőművessége előadása is, amelyből az írásos változat készült.

http://www.ujszo.com/clanok.asp?vyd=20070322&rub=print_kultura&cl=183492

A rendezvény apropóját az adta, hogy:

"120 éve született Érsekújvárott és 40 éve halt meg Budapesten a magyar avantgárd képzőművészet kiemelkedő alakja és a 20. század első felének jelentős magyar költője, Kassák Lajos. Mint festő és grafikus, mint a Tett, a Ma, vagy később a Dokumentum, a Munka és az Alkotás c. folyóiratok alapítója, mint költő, prózaíró és művészeti szakíró jelentős életművet alkotott, sőt a konstruktivizmus egyik meghatározó képviselőjeként nevét a világhír is szárnyaira kapta."

Az konferencia előadásairól Sánta Szilárd–Benyovszky Krisztián számolt be a Fórum Kisebbségkutató Intézet kiadványában a Társadalomtudományi Szemle IX.évfolyam, 2007/2. számában:

http://www.foruminst.sk/index.php?&MId=1&Lev1=2&Ind1=0,11&P=publ/szemle/2007_2/szemle_2007_2,,

"A délután utolsó előadása Suhajda Péteré volt. Ő Kassák szabadkőműves voltát igyekezett bizonyítani tényleges és szimbolikus értelemben is. Az „állandó önfejlesztés” projektjében, ahol a cél jövő irányú, soha le nem zárható, találkozik a kassáki és a szabadkőműves szemlélet. A kassáki metaforikára jellemző építészeti nyelv (pl. a kő csiszolása) használata, ugyancsak jellemzi a szabadkőműveseket is. Persze mindez még önmagában nem bizonyítja Kassák szabadkőművességét, viszont az előadás második felében olyan meggyőző dokumentumokra történt hivatkozás, pl. felvételi kérelme a szabadkőműves mozgalomba, majd levelezésük, melyek tényszerűen is alátámasztják Kassák Lajos kapcsolatát a szabadkőműves mozgalommal."

http://www.foruminst.sk/publ/szemle/2007_2/szemle_2007_2_kassak-kod.pdf

A Magyar Műhely a következőket írta Munkatársaink rovatában Suhajdáról:

"Suhajda Péter

1979-ben született Budapesten. 2005-ben szerzett diplomát a Károli Gáspár Reformátos Egyetem magyar szakon. 2005 óta az egyetem irodalomtudományi doktori iskolájának hallgatója. Kutatási területe a modern magyar irodalomtörténet, Kassák Lajos és az avantgárd."

(Azért egy irodalmi lapban illendő lenne a fogalmazásra ügyelni: vagy "... Egyetem magyar szakán", vagy "... Egyetemen magyar szakon" lett volna a helyes.)

Suhajda volt az egyik előadó a Magyar Nagyoriens 3 napos rendezvényén 2005. július 28-30. között a salföldi Aligvár Major Romkertjében.

július 29., 18.30:
Királyi Művészet „A nagy titok” – Szabadkőműves szimbolika és a magyar irodalom (Kazinczytól Kassákig)

http://www.nagyoriens.hu/rendezvenyek/salfold.htm

Az előadáson részt vettem, beszámolómat közöltem is róla:

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=46434965&t=9027376

A későbbiekben - más kérdések kapcsán - az előadó vitatéma lett:

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=50246509&t=9027376

Az előadás írásos és javított változata később megjelent a Magyar Nagyoriens honlapján:

http://www.nagyoriens.hu/egyesuleshez/szimbolika.htm



Kapcsolódó programok:

http://szkp1.blogspot.com/2007/03/eloadas-suhajda-peter-kassak.html

http://szkp1.blogspot.com/2009/02/eloadas-kassak-kod.html

Kapcsolódó cikk: http://szkp4.blogspot.com/2007/10/suhajda-peter-kassak-lajos-tenyleges-es.html

Kapcsolódó blogbejegyzés: http://aprofan.blogspot.com/2007/10/kassak-szabadkomuvessege.html

2007. október 5., péntek

Látogatás a Rosslyn kápolnában


Látogatás a Rosslyn kápolnában
A Rosslyn kápolna Edinburghből helyi buszjárattal (15-ös) megközelíthető a Princes streettől mintegy 45-percig tartó utazással. (Sajnos a gyakori dugók miatt ez az idő sokszor hosszabb.) A Rosslyn Hotelnél kell leszállni a buszról és onnan egy 5-10 perces séta után érhetjük el a kápolnát.
https://www.rosslynchapel.com/
A rendkívül szép, lenyűgözően gazdag és kifinomult faragványokkal díszített kápolna megérdemli a látogatók csodálatát. Persze a mostani roham a Da Vinci-kódnak köszönhető - s habár komoly szakvélemények szerint nincs a kápolnának kapcsolata a szabadkőművességgel, számos "ismeretterjesztő" cikk boncolgatja ezt és sokan emiatt a feltételezett kapcsolat miatt jönnek ide.
http://www.rosslyntemplars.org.uk/Rosslyn%20Articles.htm
Az ugrásszerűen megemelkedett látogatószám következtében a kápolna bevételei jelentősen megnőttek és így komolyabb restaurációra is jut pénz - amire szüksége is van. Az idegenvezető így vegyes érzelmekkel, enyhe mosollyal kísérten sorolta fel a különböző vad elméleteket amelyek ide vonzzák az érdeklődőket.
A megóvás és felújítás első lépéseként kívülről egy tetőszerkezettel fedték be a kápolnát, hogy az óvja az időjárás viszontagságaitól. Szerencsés ötlettel ennek tartószerkezetét, lépcsőit és folyosóit úgy alakították ki, hogy nem csak a restauráló mesteremberek használhatják, hanem a látogatók is felmehetnek rá és így közvetlen közelről, szemtől-szembe lehet megnézni a tető oszlopait és a homlokzaton levő faragványokat.
Mind a kápolna belsejében, mind a külsején a faragások között nincs két egyforma, valamiben mindegyik különbözik a többitől. Ez a növények burjánzására emlékeztető részletgazdagság és bonyolultság lehet a reális magyarázata több elméletnek is, amelyek különböző rejtett értelmeket keresnek a faragványokban.
Az egyik szerint pl. középkori zene kottái rejtőznek a kövekben. Nos, kellően bonyolult jelsorozat (akár természetes eredetű is lehet) esetén bármi kiolvasható egy megfelelően kialakított jelrendszer segítségével, tehát nem lepődnék meg, ha valmelyik ősi írással készült üzenetet is fellelnének a kövekben ilyen módszerekkel.
http://web.archive.org/web/20081017040621/http://www.rosslyntemplars.org.uk/da_vinci_chorus.htm
A zene és a kápolna reális kapcsolata sokkal mindennapibb, számos koncertet tartanak benne, különösen fesztiválidőben. Sajnos erről lemaradtam, mert a kiszemelt koncertek jegyei réges-rég elfogytak, már Skóciába érkezésem előtt...
https://www.rosslynchapel.com/htm/events.htm
A nyilvános világi vagy egyházi rendezvényeken kívül divatosak az itt tartott esküvők is, ilyenkor persze a látogatás szünetel.
A kápolna emléktárgy boltjában találkoztam a leggazdagabb szabadkőműves könyvkínálattal, viszont ezek többsége Rosslynnal volt kapcsolatos és forrásértéke kétesnek tűnt.
Néhány kép azoknak, akik még nem voltak itt:
http://www.rosslyntemplars.org.uk/images.htm

[Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=71964981&t=9027376]

2007. szeptember 28., péntek

A pécsi Zsolnay páholy weblapja

A pécsi Zsolnay páholy weblapja (http://zsolnay_paholy.extra.hu/) újabb érdekes anyagokkal gazdagodott.

Egyre bővül a szabadkőművességről magyar nyelven megjelent irodalom listája, talán mára már ez a gyűjtemény tartalmazza a legtöbb és legritkább kiadványok adatait. S egy részüknek az internetes elérhetőségét is:

http://www.zsolnay_paholy.extra.hu/Szk_irodalom.html

Nagyon tanulságosak a régi Irányi Dániel páholyról a helyi Dunántúl című lapból beszkennelt cikkek:

http://www.zsolnay_paholy.extra.hu/dokumentumok.html

A dehonesztáló jellegű, gunyorosnak szánt "leleplezésekből" sok minden kiderül.

A cikkek írója relatíve jól tájékozott, hihetően leírja a páholy berendezését és a sok tag nevét közli, viszont az összejöveteleken elhangzottakról bevallottan nem tud. Ez kizárja, hogy a páholy tagjai közé férkőzött volna be spicli. Ez egyáltalán nem volt akkoriban ritkaság, bizonyíték rá a Berényi Zsuzsa: Iratok a magyarországi szabadkőművesség történetéhez 1918-1950 című könyvében idézett besúgói jelentések. (Sőt, feltételezem, hogy ma is vannak téglák a kockakövek között, hiszen minden államrendszer szükségesnek tartja a civil szervezetek szemmel tartását.)

A páholy és látogatóinak leírása alapján az információforrás feltehetőleg a főmester lakásának - ott volt a páholy - személyzete közül kerülhetett ki. Erre utal az, hogy számos tagot ismert, de nem mindenkit, a páholy berendezésének és a díszítésnek minimális ismeretével rendelkezett de a rituáléról nem számolt be.

A páholy ismert taglistája és a cikkekben közölt tagok neve több helyen eltér, van akiről nem tudott a páholy östörténet feldolgozó cikkíró:

http://www.zsolnay_paholy.extra.hu/multidezo.html

Ennek magyarázata lehet a cikkben szereplő fluktuáció is, egyesek kikophattak a páholytagok közül.

[Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=71722311&t=9027376]



2007. szeptember 27., csütörtök

Fleury, Muratori és a Podmaniczkyak

Még néhány kapcsolat Fleury, Muratori és a Podmaniczkyak között.
FLEURY, CLAUDE névrokonát, (vagy rokonát?) FLEURY, ANDRE HERCULE DE kardinálist levelekkel bombázta Ramsay lovag, aki többek szerint a skót magasfokok kitalálója, hogy megváltoztassa annak rossz véleményét a szabadkőművességről:
ENCYCLOPEDIA OF FREEMASONRY AND ITS KINDRED SCIENCES by ALBERT C. MACKEY M. D.
" The second letter is dated March V, 1737, and is translated thus
I learn that the Assemblies of Freemasons displease your Excellency. I have never frequented them except with a view of spreading maxims which would render by degrees unbelief of ridiculous, vice odious, and ignorance shameful. I am persiuaded that if wise men of your Excelleney's choice were introduced to head these Assemblies, they would become very useful to religion, the State, and literature. Of this I hope to convince your Excellency if you will accord me a short interview at Issy. Awaiting that happy moment, I pray you to inform me whether I should return to these Assembliess, and I will conform to your Excellency's wishes with a boundless docility. But the Cardinal did not agree and he wrote on the margin of the letter in pencil the words, "Le roi ne le veut pas," meaning The King does not wish it."
http://web.archive.org/web/20070619022525/http://www.standrew518.co.uk/ENCYC/MacEncR.htm
Ugyancsak Mackey enciklopédiájában a skót rítus szövegeben előforduló piros betűs szövegek használatának magyarázatánál hivatkozik Muratorira:
"In the Ancient and Accepted Scottish Rite, Edicts, Summonses or other documents, written or printed in red letters, are supposed to be of more binding obligation, and to require more implicit obedience, than any others. Hence, in the same Rite, to publish the name of one who has been expelled in red letters is considered an especial mark of disgrace. It is derived from the custom of the Middle Ages, when, as Muratori shows (Italian Medieval Antiquities) red letters were used to give greater weight to documents; and he quotes an old Charter of 1020, which is said to be confirmed per literas rubeas, or by red letters."
S Muratori neve kőművest jelent, s a Szimbolikus Nagypáholy Páholyháza (amely épp mostanában lényegül át szállodává) a Podmaniczky utca 45. alatt található.
[Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=71716839&t=9027376]

2007. szeptember 25., kedd

Abafi, Fessler és a Podmaniczky család


Abafi, Fessler és a Podmaniczky család (érintőlegesen Mozart)
Abafi Aigner hosszan idézi életrajzi írásának főhősét, Fessler Ignácot, többek között a következő mondatait:
„Besnyőtől fél mértföldnyire, Aszódon, lakott a nemes lelkű báró Podmaniczky, ki, református létére, zárdánk bőkezü jóltevője s gyakran szivesen látott vendége volt. ... megígérte, hogy könyvtárából nehány jó munkával el fog látni, kikötvén, hogy azokat főnökömnek ne mutassam, ... legközelebbi látogatása alkalmával elhozta nekem Fleury és Muratori szabadelvü műveit, ezek tanulmányozását hathatósan ajánlván.”
Majd így foglalja össze a következményeket Abafi:
"E művek harmadszori átolvasása után oda volt Feszler nyugalma, benső világa szétdúlva, szelleme a mystika egéből a földre alásújtva..."
Kik is voltak ezek a szerzők?
"Fleury, Claude (1640–1723) – francia pap és író. ... egyháztörténete: Histoire ecclésiastique (1691–1720. 20 vol.).
Muratorius (Lodovico Antonio Muratori, 1672–1750) – olasz régész és történész. Híres történeti forrásgyűjteménye a „Rerum Italicarum scriptores ab anno… quingentesimo ad millesimum quingentesimum” (27 vol., Milano, 1723–38), ennek kiegészítése az „Antiquitates Italicae medii aevi… usque ad annum 1500” (6 vol., Milano, 1738–42) c. oklevélgyűjteménye."
http://mek.oszk.hu/04900/04919/html/mhmszazadok0049.html
Holl Béla: A teológiai gondolkodásmód alakulása a kora felvilágosodás-kori magyar katolikus papság könyvkultúrája tükrében
"A püspöki és szemináriumi könyvtárakban ... nem ritka a francia Claude Fleury (1650-1723) népszerű és a gallikanizmusnak kedvező egyháztörténeti sorozata.
...
A korai felvilágosodás történeti szemléletű képviselői közül azonban Magyarországon kétségtelenül a legismertebb Lodovico Antonio Muratori (1672-1750) volt.
...
Muratorinak a XVIII. században Magyarországon három kiadása jelent meg, mindhárom fordításban. Ezek közül a legismertebbet, a Della regolta devozione dei cristiani magyar fordítását A keresztény embernek valóságos áhitatossága címmel Egerben, 1763-ban a püspöki nyomda betűivel nyomtatták.
...
A Della carita cristiana ... latin fordításán kívül még egy magyar fordítása is megjelent Bécsben 1776-ban A nagy parantsolatnak, tudniillik a felebaráti szeretetnek igaz magyarázatja címmel.
...
Muratori műveinek terjedését kétségtelenül elősegítették a Mária Terézia, és fia, II. József uralkodása idején a fennhatóságuk alatt álló országokban a vallást és egyházat érintő janzenista-gallikanista ihletésű intézkedések is. Mint ismeretes, ilyen vonatkozásban érte Muratorit a kortársak részéről is, de még inkább a halálát követő évtizedekben a legtöbb vád és gyanúsítás. ... egy szicíliai jezsuita, Benedetto Plazza (1677-1761) ezért a művéért a szerzőt janzenizmussal és eretnekséggel vádolta, ami alól XIV. Benedek mentette fel.
...
Róma diplomatikus választ küldött: „A szerző csak olyan babonás visszaélések ellen harcol, amelyeket az Egyház nem helyesel”. Muratori nézetei Mária és a szentek túlzott tiszteletéről, a parancsolt ünnepek számának csökkentéséről, sőt a népnyelvű liturgiáról, tehát valamelyest hivatalos elismerést is kaptak."
http://mek.oszk.hu/01600/01630/01630.rtf
BERECZ ÁGNES: A janzenizmus hatása Magyarországon Ráday Gedeon könyvtárának teológiai állománya tükrében
"Lodovico Antonio Muratori (1672–1750) személyét a kriptojanzenisták közé sorolják, mivel hivatalosan elfogadta az Unigenitus bullát és elítélte Pascal Vidéki Leveleit is. Ő maga nem került indexre, de egész életében janzenizmussal gyanúsították. Nem alaptalanul, amint Zolnai Béla jellemzéséből kiderül: „A Mária–kultusz ellen ő személyesíti meg a reakciót... kétségbevonva több jámbor csoda hitelét... A katholikus irodalom és tudomány számára több szabadságot követel. A rebellis Pietro Tamburinivel, a páviai janzenizmus fejével, baráti levelezést folytat. ... Ifjú éveiben az augusztinista Enrico Noris lelkes híve, öreg korában titkos ellensége a jezsuitáknak. ... A morálban rigorista. Világnézetében a predesztináció felé hajlik, a tudomány és a vallás szétválasztásáért harcol, kétségbevonva az Egyház illetékességét a hit dolgain kívül.” (i.m. 76–77. pp.)
...
MURATORI, Lodovico Antonio: Britanius Lamindus, avagy Muratorius Lajos Antal A keresztény embernek valóságos áhitatosságáról költ munkája... Eger, Bauer, 1763. (0-3794)
A névtelen fordítás Muratori 1723-ban kiadott híres művét, a Della caritate christiana gondolatait tolmácsolja. Muratori minden vitatott nézete megtalálható benne, de óvatos fogalmazásban. A valóságos hit alapköve Isten szeretete, maga a hit kegyelem; szeretet nélkül minden erőfeszítés hiábavaló – ezek ortodox állítások, ám egyben a janzenisták legkedveltebb hivatkozási alapjai. A további gondolatok erőteljesebb kritikát tartalmaznak: a templomok túl hivalkodóak, feleslegesen cifrák; a szegények gondozását nem végzik elég odaszánással; az egyháznak le kellene mondania vagyonáról és visszatérnie az őskeresztény idők erkölcsiségéhez. Egészében véve Muratori könyve gyakorlatias, reformokat sürgető. A felvilágosodás emberbarát és racionális szelleme elegyedik benne a janzenizmus elveivel.
...
A salzburgi hercegérsek, gróf Colloredo (1732–1812) II. József császár jó barátja volt, és helyeselte az uralkodó egyházügyi rendelkezéseit. 1782-es pásztorlevele nagy visszhangot váltott ki: ebben janzenista szellemű reformokat hirdetett meg. A pásztorlevél helyteleníti a templomok felesleges túldíszítettségét; szorgalmazza a hívek bibliaolvasását; óv a babonás, pogány hiedelmeken alapuló hittől; ajánlja Muratori olvasását; az őskeresztények erkölcsét állítja követendő például. Colloredo pásztorlevelét franciára, latinra és magyar nyelvre is lefordították."
http://www.rgy.hu/ber3.htm
Tetszik figyelni? A szabadkőműves Mozart gazdája janzenista volt.
Egy új Mozart életrajz beharangozója szerint:
"Az ad acta tett mítoszok sorában első Colloredo salzburgi hercegérsek szerepe Mozart életében. A legenda szerint a főpap stupid feudális önkényúr volt, aki minden erejével igyekezett gátat szabni Mozart zeneszerzői kibontakozásának. Braunbehrens most megmutatja, hogy Colloredo nemhogy ókonzervatív nem volt, hanem a felvilágosult abszolutizmus terén még császárán, II. Józsefen is túltett, ráadásul gyorsan felismerte, hogy Mozart kvalitásainak szűk és kicsinyes a salzburgi zenei környezet - többek közt éppen ezért akarta eltávolítani onnan. Pontosabban, akarva-akaratlanul döntésre kényszerítette házi szerzőjét: ha akar, távozzék, de ha úgy dönt, hogy marad, akkor végezzen derekas és tisztességes munkát a nem is csekély fizetésért - és utóbbiban csak a javíthatatlan széplelkek lelnek bármi kivetnivalót. Az sem gáncsolható, hogy az érsek ferde szemmel nézte, amikor alkalmazottja önkényesen három hónapra szabadságolta magát például az Idomeneo müncheni bemutatója miatt. Braunbehrens azt sugallja, hogy Colloredo mindvégig racionálisan járt el, és közvetve voltaképpen elősegítette Mozart döntését, hogy Bécsbe utazzon, és végleg ott telepedjen le, ami aztán fordulatot hozott az európai zenetörténetben."
http://www.halfirka.hu/node/457
S ki lehetett a "a nemes lelkű báró Podmaniczky", aki Fleury és Muratori műveinek elolvastatásával a új szellemi utak felé irányította Fesslert?
Aszódon a családi kastályt "... a „magyarul szép tehetséggel verselő” Podmaniczky János építtette. A földesúr lakhelyének bővítése 1767 és 1772 között zajlott, amikor Jung József az apjuk szellemi örökségét továbbvivő, később báróságra emelt Podmaniczky testvérek, Sándor és ifjabb János részére lakosztályul egy-egy, emeletes oldalszárnyat épített. ... midőn egyszer a két Podmaniczky testvér összeveszett, az egyik, hogy fivérét bosszantsa, közvetlenül a régi mellett, de külön bejárattal építtette fel maga kastélyát."
http://www.kastely.specia.hu/blog/2007/12/05/az-aszodi-podmaniczky-kastely/
Így Podmaniczky János II. (1718-1786) és testvére, Podmaniczky Sándor (1723-1786) jöhetnek szóba Fessler mentoraként, ill. esetleg Podmaniczky József, János II. fia, aki 1756-ban születvén egyidős volt Fesslerrel.
Valószínűleg nem ő, hanem apja vagy nagybátyja lehetett Fesslerrel kapcsolatban, hiszen ha egykorúak lettek volna, valószínűleg másfajta kapcsolat alakult volna ki a "a nemes lelkű báró Podmaniczky" és Fessler között. Tehát vagy Podmaniczky János II., vagy Sándor lehetett, aki "Fleury és Muratori szabadelvü műveit" kölcsön adta.
Viszont a családi légkör meghatározta Podmaniiczky József fejlődését is, aki mecénásként és szabadkőművesként járult hozzá a hazai kultúra és tudomány fejlődéséhez.
Schőn István: Első nemzeti intézményeink megalakulása és a szabadkőművesek
"Miután II. József 1785-ös szabadkőműves-pátense korlátozta vagy megtiltotta egyes "titkos" társaságok tevékenységét, az illuminátusok tovább működtek olvasókörök formájában a legális és illegális szabadkőműves páholyokban. Összejöveteleiket az Orczy-, az Abaffy-, a Beleznay-, a Ráday-házban, továbbá vidéki főúri házakban és vendéglői különtermekben tartják. Ilyen körülmények között találkozott 1790. október 3-án néhány híres férfiú Széchényi gróf házában. Bárány (?), báró Berényi Gábor, gróf Eszterházy Károly, Kazinczy Ferenc, Máriássy István, Nagyváthy János, báró Orczy László, Ócsai Balogh Péter, Pálóczy Horváth Ádám, báró Podmaniczky József, báró Vay József és báró Vay Béla egy "magyar tudós társaság létesítése érdekében" jött össze. Mindannyian szabadkőművesek, "ami talán egyik okát képezte annak, hogy a nemzetnek e rég táplált óhajtását az udvar nem teljesítette". Tulajdonképpen ez az összejövetel tekinthető az 1792-es országgyűlésre készített törvényjavaslat egyik igen lényeges előzményének, hisz megálmodta és előkészítette a Magyar Tudós Társaság megalapítását."
http://peptid.chem.elte.hu/RG/kozl/11.htm
SZINNYEI JÓZSEF: MAGYAR ÍRÓK ÉLETE ÉS MUNKÁI
"Podmaniczky József (podmanini és aszódi báró),
cs. kir. val. b. t. tanácsos és kamarás, főispán, P. János báró és Kisfaludy Zsuzsánna fia, szül. 1756. júl. 29. Külsejét tekintve igénytelen, szikár, kissé púpos voltánál fogva keveset mutatott ugyan, de rendkívül szellemdús és nagyműveltségű férfiú, a ki a tudományt és művészetet egyaránt pártolta és szellemességénél fogva nagy kedveltje volt a szépnemnek. Az ő házánál hallatá magát először Liszt Ferencz hét éves korában; ő volt az első magyar színházi intendáns, midőn magyar főuraink ezelőtt 100 évvel összeállva, a jelenlegi budai várszínházból, akkori udvari színházból magyar nemzeti játékszint akartak alkotni. Angol-, franczia- s olaszországi utazásából visszatérve II. József császár a fiumei kormányzóság tanácsába hívta meg; innét a budai helytartótanácshoz helyeztetett át. 1802-ben Bács-Bodrogmegye főispánjává neveztetett ki. Az 1815-ben Párisban majd három évig székelő számoltató és osztoztató bizottsághoz (a 700 millió hadisarcz forgott kérdésben), Ausztria részéről ő volt kiküldve követül; a dániai Danebrog-rend commendatora lett. Midőn visszaérkezett küldetéséből, megkapta a Lipót-rend nagykeresztjét, de nem fogadta el, kijelentvén, hogy aszódi jobbágyai közt nincs szüksége üres díszjelre. Meghalt 1823. máj. 11. Pesten. "
http://mek.oszk.hu/03600/03630/html/p/p20187.htm
Életéről 2006-ban emlékeztek meg egy aszódi újságban:
Klamár Zoltán: Báró Podmaniczky József (1756-1823), az aszódi szabadkőműves avagy egy protestáns főúr életének mérföldkövei. Aszódi Tükör. XVIII. évf. 8. szám. Aszód, 20-21.
Nem közvetlen leszármazott, de talán a legismertebb a családból Podmaniczky Frigyes, "a m.nemzetgyűlés alelnöke, a Magyar Liberális Párt elnöke, az MTA tagja, a m. kir. Operaház és a Nemzeti Színház intendánsa, a Lipót rend lovagja, „Budapest völegénye” (1824-1907)" Szintén szabadkőműves.
http://mek.oszk.hu/04700/04764/04764.pdf
Egyszóval minden mindennel és mindenki mindenkivel összefügg a szabadkőművességen keresztül (is).

[Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=71635489&t=9027376]

2007. szeptember 14., péntek

Abafi Fesslerről

Abafi Fesslerről

Részletek Abafi Aigner Lajos: FESZLER IGNÁCZ AURÉL című írásából

„A vértanúk története - úgymond Fessler - hatalmasan emlékeztetett második kérésemre: hogy isten engem vértanúvá tegyen. Átláttam, hogy ez a hivattatás szükségképen számos szenvedéssel jár; éjjelezés, hideg és meleg, éh és szomj még a legközönségesebbek. Anyám elve, hogy a tudás és tevés mindég karöltve járjon, arra sarkalt, hogy ily sanyaruságokhoz már most kezdjek hozzászokni. Ennél fogva egész éjeken át virasztottam, a zárda erdejében gyakran eső s zivatarban addig futottam, mig egészen felhevültem és kimerültem, - aztán ismét a hóban szaladgáltam, - nehányszor tövisekkel vérig korbácsoltam magamat, - fogadalommal böjtölésre köteleztem magamat, éhet és szomjat erőm kimerüléseig szenvedtem, és ha egészen elzsibbadva éreztem magamat, meggondoltam, hogy az embereket némelykor az által is megnyerhetjük, ha lakomáikban résztveszünk, és nekem tehát arra is készülnöm kell. Akkor aztán a tulságig kezdtem enni, inni, örvendve jó természetemnek, mely mindezt elbirta. Így folyt ez a következő (1775.) év május haváig.

„Besnyőtől fél mértföldnyire, Aszódon, lakott a nemes lelkű báró Podmaniczky, ki, református létére, zárdánk bőkezü jóltevője s gyakran szivesen látott vendége volt. Mindég szeretett a zárda fiatalabb lakóival mulatni s érdeklődött foglalkozásaik iránt; ilyenek voltak: virágtenyésztés, festés, faragás, dobozok készítése stb. Egyszer az én czellámba is jött, és kérdésére, hogy mivel foglalkozom? azt feleltem: olvasással és tanulással. Ezt igen dicséretesnek találta s megígérte, hogy könyvtárából nehány jó munkával el fog látni, kikötvén, hogy azokat főnökömnek ne mutassam, nehogy ez neki szemrehányásokat tegyen. Meg is tartotta szavát, és legközelebbi látogatása alkalmával elhozta nekem Fleury és Muratori szabadelvü műveit, ezek tanulmányozását hathatósan ajánlván.”
E művek harmadszori átolvasása után oda volt Feszler nyugalma, benső világa szétdúlva, szelleme a mystika egéből a földre alásújtva; meggyőződve eddigi élete, életczélja és meggyőződései helytelenségéről, és tarthatatlanságáról. Óriási erőlködéssel iparkodott azon, hogy vagy eddigi szellemi állapotát ismét helyreállítsa, vagy a mostaniba békét és világosságot hozzon. E czélra az új szövetséget hétszer egymás után olvasta át, azonkivül az egyházi atyák műveit, - bőjtölt és imádkozott, de mind hiába: hite oda volt, és élete sötétséggel elborítva.

A szerzetből való kiléphetés volt minden czélja; ennek elérésére határozta el magát Feszler a legelszántabb lépésekre. Csakhamar kinálkozott alkalom. 1782. febr. 23-kán éjfélkor parancsot kapott, hogy a zárda pinczéjében levő börtönben egy haldoklónak nyujtsa az utolsó szentséget. A szerencsétlen 52 évig volt e börtönben; még 4 társa életben volt, az egyik 50, a másik 42, a harmadik 15, a negyedik 9 év óta. A mit Feszler itt látott és hallott, arról II. József császárt titkos levélben értesítette.

A koczka elesett. Az első lépés meg volt téve, a harcz szerzete ellen megindítva. Feszler sietett a második lépéssel, és még ugyanazon évben jelent meg első műve: „Mi a császár?” (Was ist der Kaiser? 2 füzet. Wien, 1782.), melyben hevesen fordul azok ellen, kik II. József szabadelvű intézkedéseit a vallásra nézve kárhoztatták.
Feszler feljelentése következtében egy napon megvizsgáltattak a birodalom összes zárdái, s a nyert felfedezések azt eredményezték, hogy a zárdai börtönök feldúlattak és megszüntettek.

Lelkiismerete megnyugtatásául, mely nem engedte, hogy oly valláshoz számítsa magát külsőleg, melyhez bensőleg már rég nem tartozott, áttért 1792-ben az evang. hitre, s 1792. jan. 25-én házasságra lépett oly leánynyal, kitől elvált tiz évi boldogtalanság után 1802-ben. Közben az a csapás érte, hogy nevelői állását elvesztette, mivel Carolath herczeg gazdálkodási szempontból kénytelen volt mindén egyébb hivatalnokaival őt is elbocsátani.

Berlinben telepedett tehát meg, 1796. május 6-kán. Eleinte egészen tollára volt utasítva, s így keletkezett egymásután e két történelmi regénye: „'Világhódító Nagy Sándor” (1797.) és „Az achai szövetség”. (1798.)
Amellett mint szerkesztőtárs kiadta Rambach Frigyessel a „Berliner Archiv der Zeit und ihres Geschmacks” néhány évfolyamát, és Rhode J. G.-vel (1801.), majd Fiscber J. C. C.-vel (1802-3.), s végre egyedül (1804-5.) ily czímű folyóiratot „Eunomia, eine Zeitschrift des neunzehnten Jahrhunderts.” (Berlin, 1801-5.)
Feszler sok időt fordított titkos társulatok alapítására, s ilyenekben való részvételre, mire mystikus hajlamain kívül leginkább az szolgáltatta az okot, hogy odahaza nem lelte családi boldogságát, mire szíve vágyódott volna.

Így még Carolathban alapította az „Evergeták szövetségét”, melyről egy külön munkában adott számot. (1804.) Berlinben alapította 1796-ban a „Mittwochs-Gesellschaft”-ot, és 1797-ben a „Gesellschaft der Freunde der Humanität”.
628Ujabb csapás érte őt 1797-ben, midőn felszólitásra orosz ifjak számára nevelőintézetet alapított, és miután ebbe vagyonának nagyobb részét befektette volna, a várt ifjak helyett az orosz czár parancsa érkezett, melyben az intézetet betiltotta.

Ez által kellemetlen helyzetbe jutván, jókor érkezett kinevezése, mint királyi jogi tanácsos vallási és iskolai ügyekben, mely hivatal legalább életét biztosította, s a mellett elég időt nyujtott arra, hogy a szabadkőmivesek szövetségének reformjával nagy erélylyel foglalkozhatott 6 éven keresztül (1796 óta); de az e miatt minden oldalról ellene emelt felbujtások és egyébb kellemetlenségek arra birták, hogy 1802-ben véglegesen kilépjen azon szövetségből, melyért oly sokat tett. Ebbeli nézeteit 3 kötetes műben rakta le. (Megjelent 1801-7.) Megírta a szövetség történetét is 4 folio kötetben, de ez a munkája nem nyomatott ki soha.
Hanyatló egészségének helyreállítására beutazta (1798-99-1802.) Németországot, és ez alkalommal az irodalom és tudomány koryphaeusaival találkozott és összeköttetésbe lépett. Ez utnak emlékezete s kivált Herderrel folytatott beszélgetései a legmélyebb benyomást tették rá s későbbi gondolkodására s nézeteire erős befolyással voltak.

Az utolsó ut alkalmával megismerkedett Wegeli Katalin Máriával, berlini gyáros hátrahagyott leányával, és ezt még az évi november 22-kén el is vette, s vele hosszú boldog házasságban élt.

E szomoru évek alatt majdnem kizárólag irodalmi működésére volt utalva, mint egy ideig egyedüli jövedelmi forrására. Így keletkeztek 1805-9-ig 12 kötetnyi regényes és philosophiai művei.

E korszakban komolyan kezdett foglalkozni magyarországi történelmének kiadásával is; azaz: előfizetők által kivánta annak sorsát biztosítani, mielőtt megírná. Ez ügyben többek közül Engel János Keresztélyhez, a jeles történetíró s buvárhoz fordult, kihez írott érdekes két (német) levele a Nemzeti Muzeum kézirattárában őriztetik. Az egyik Bukowban, 1808. jul. 22-kén kelt és igy hangzik:

„Tekintetes ur! Mélyen tisztelt szentszéki tanácsos ur!
„Midőn a regnicolaris könyvtár jegyzékének megküldéséért szives köszönetet mondanék, megküldöm önnek egyuttal legújabb kisérletemet, honszerelmemet bebizonyítani. „A magyarok három nagy királya” czímű művem előhirnöke egy nagyobb munkának, 20 évi kutatások gyümölcsének, a magyarok oknyomozó történelmének.

E három, Feszler jellemzésére rendkívül érdekes levélből azt tudjuk meg, hogy a „Magyarok történetének” kiadását már 1808-ban tervezte, még pedig eleintén 6 kötetben, és hogy egy, „A középkor szelleme” czímű művet írt, mely soha sem jelent meg, valamint az előbbi sem jelent meg akkor s oly módon (előfizetés útján) és oly terjedelemben.

De vegyük fel ujra Feszler életének elejtett fonalát.
Ha a szükség legnagyobb, isten legközelebb. Feszler helyzete, megerőltetett munkássága s barátai áldozatkészsége daczára, napról-napra türhetetlenebbé vált; ekkor, (1809-ben) mint borult égből éltető napsugár érte őt az a hír, hogy 23 év előtt megjelent nyelvészeti művei alapján a szt.-petervári akademiához van tanárul kinevezve 2500 rubel fizetés mellett. Télnek idején utazott el családjával, és 1810. jan. 13-kán érkezett uj rendeltetése helyére; de szabadelvü előadásai itt is ellenségeket szereztek neki, ugy, hogy félév mulya abbanhagyta tanszékét, és ugyanazon fizetéssel a törvényelőkészítő bizottsághoz neveztette ki magát. Ennek levelező tagja lévén, szabadon választhatá lakhelyét.

Egyedül császári fizetésére utalva, 1813. febr. 25-kén Saratoffba és innen 1815-ki okt. 6-kán Sareptába költözött. E két helyen folytatta s fejezte be 1821. jun. 16-kán történelmi nagy művét, mely számára történelmi irodalmunkban maradandó helyet biztosit.

Közben, 1816. ápr. 2-kán, legfiatalabb leánya halálának napján, vette azt a lesujtó hírt, hogy hivatala fel van oszlatva s fizetése beszüntetve.

E levélnek csak másolata van nálam Kazinczy Gábor hagyatékából: eredetije valószínűleg a gróf Dessewffy család levéltárában őriztetik. E mellett szól az, hogy e másolat mellett van még egymás levél másolata, melyet gróf Waldstein-Sztáray Teréz rokonához, gróf Dessewffy Józsefhez írt 1817. jul. 26-kán, és melyben értesíti, hogy Feszler szomorú sorsának enyhítésére 100 aranyat szándékozik küldeni; ez összeghez már többen hozzájárúlván, az adakozásra Dessewffyt is, mint a „haza egyik Maecenását” felkéri.

641Hogy a nemes grófné igyekezete nem volt eredménytelen, tanusítja Feszler saját vallomása, mely szerint magyarországi barátai s jóakarói segélyezték, és tanusítja a „Tudományos Gyűjtemény”-ben (1818. V. 113. l.) megjelent közlemény: „Feszler prof. földinknek mostani állapotjáról az orosz birodalomban”, melyben nehány adakozó fel is van említve: névszerint: gr. Waldstein Teréz 70 aranyat, gróf Teleki László 100 frt, Balogh Péter 50 frt, Kováchich József Miklós 50 frt, gróf Illésházy István 300 frt, a zágrábi püspök Verhovácz 100 frt stb.
De segélyezték őt oroszországi barátai is, midőn kínos helyzetéről az által értesültek, hogy könyvtára becsesebb részét Pétervárra küldte eladás végett. Mindez azonban kevés lett volna, ha az a szerencsés fordulat be nem áll, hogy 1818. aug. 20-án az orosz czár őt előbbi állomásába vissza helyezi, s fizetését a felfüggesztés napjától utólagosan utalványozza. E nagylelkű intézkedés nélkül talán befejezetlenűl maradt volna a „Magyarok története”, s nyomorban halt volna meg hazánknak egy nagy fia. A czár kegyének további jeléül tekinthette, hogy 14 éves fia a zarskoeseloi nevelő-intézetbe díjtalanul felvétetett.

Midőn az orosz czár végre 1818-ban az evang. hitűeket a többi felekezetekkel egyenjogosította, s evang. szentszék felállittatott; élén egy világi s egy egyházi elnökkel: ennek egyházi elnökeűl, és az oroszországi evang. egyház püspökeűl 1819. okt. 25-kén Feszlert nevezte ki, eddigi hivatalának megtartása mellett.

Ezen, jóllehet túlságos magasztalással éles ellentétet képez a különben szintén könnyen fellángoló Kazinczy Ferencz tanúságtétele. 644Önéletleirásában ugyanis elbeszéli találkozását Martinovicscsal és Feszlerrel, midőn ezek 1787-ben Lembergből Magyarországon át Bécsbe utaztak és gróf Török Lajost meglátogatták; ez őket ebédre kérte, s egyuttal meghivta Kazinczyt is, mondván „Két lembergi professor lesz vendége, kik bíráknak rendeltettek a Budán tartandó concursusban; (?) egyike franciscanus, a másika capuczinus… Kopogának, s a két vendég belépe: egyike (Martinovics) kisded, húsos, barna, kopaszodó; másika magas, nagyorrú, nagy szájú s capuczinus színű arcza is, mint kabátja. Ez hallgató, az a barna beszédes. Nem érzém magamat vonatni az első felé, Feszlertől még vissza is tolódtam.” A. köztük folyt beszélgetést Kazinczy csak homályosan érinti; de valószinűleg Martinovics már akkor kezdte bujtogatásait, s a körül foroghatott a beszéd.

Feszlerről Kazinczy 1825-ben Kis János és Guzmics Izidorhoz intézett leveleiben is emlékezik; barátait arról értesítvén, hogy egy festő barátja, ki 20 évig lakott Szt.-Pétervárott, és most Eperjesen telepedett le, a hol Kazinczy Feszler arczképét látta. „Sokat szóllottam vele Feszler felől. Sándor császár haragszik reá, a nagyok nem akarják ismerni, az okosok nevetik, mert mindennap más a gondolkodása. Közel 70 esztendős, s egy fiatal leányt veve el. Infulát, püspöki süveget teve fel Sareptaban, s mindennel veszekedik. Én egyszer láttam, s kevés pillanatokig, együtt a lenyakazott Martinovicscsal. Feszlert csak Aristidesében szerettem. Nem lehet az én gondolkozásom az ő gondolkozása.”

Magyar történelmi munkái által szerzett érdemeiért a magy. t. akadémia őt 1831-ben külföldi levelező tagjául választotta.
Regényeire nézve Gervinus78-645-1 Feszlert Meissner mellé helyezi, a kiről azt mondja, hogy „Alcibiades”-ével megnyította az öntetszelgős és kimondhatatlan üres történelmi beszélyeket, a melyeket épen úgy, mint a XVII. század termékeit, történelmi költeményekre s költött történetekre lehet felosztani, a mint bennök, vagy a történelem, vagy a költés volt túluralgó. Meissner utjain járt Feszler, ki „Marc-Aurél”-jével megindította történelmi regényeinek sorát.

Munkáiról általában ő maga így itélt élte vége felé:

„Műveimet a kritika nyilvános szava inkább dícsérte, mint gáncsolta… Óhajtottam volna, hogy soha birálat alá nem vették volna puszta aesthetikusok azt, a mi csak a vallásos bölcselkedő előtt birhat némi értékkel. Óhajtanám, hogy műveimet senki időtöltésül kezébe nem vette volna, sem jövőre időtöltésül kezébe ne vegye, mert nem e czélra, hanem időhasználatúl vannak írva számomra és mások számára, kikre nézve a szellem élete, mint nekem, nem könnyelmű játék, hanem szent komolyság, és a kik ugyanazon az úton, mint én, tévednek és haboznak.”

Ilyen volt Feszler mint ember, mint gondolkodó, és mint író!


Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=71286069&t=9027376

2007. szeptember 11., kedd

Supka, mint dublőr

Supka, mint dublőr

Mármint Supka Magdolna, a későbbi neves művészettörténész, Supka Géza szabadkőműves nagymester lánya.

Egy internetes fórumban olvastam, hogy Karády Katalin lábai helyett Supka Magda lábai szerepeltek több filmben is.

Utánanéztem, s valóban:

Karády Katalin életrajza:

"Golfozni jár, mert az a láb szépségét kiemeli, ám a filmeken a közeli felvételek idején mégis dublőzzel dolgozik. Többnyire a ma is jó egészségnek örvendő Supka Magdolna, Supka Géza neves irodalmár, a könyvnapok életre hívójának leánya szolgál modellül Karády helyett. Manna néni egyébként a háború után többedmagával megalapítja a Képzőművészeti Alapot, és nemzetközi nevet szerez művészettörténeti tudásával. "

http://www.szineszkonyvtar.hu/contents/k-o/karadyelet.htm


Karády Katalin:

"Golfozni járt, mert az kiemeli a láb szépségét, a filmekben mégis Supka Magdolna (a nemrégiben elhunyt kiváló művészettörténész) „kölcsönözte” a lábát."

http://www.tusarok.org/rovatok/cikk.php?id=1819

Rossz bornak is kell a cégér:

"... Halálos tavasz (tetszik tudni, ez az a film, amelyikben oly csábosan táncolt Karády Katalin - Supka Magdolna lábain) ..."

http://www.mno.hu/index.mno?cikk=213680&rvt=68&PHPSESSID=2e1f562a8b1b59b4d0a1f5e2a316a902&pass=2


[Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=71158081&t=9027376]

A legolvasottabb bejegyzések

Blogarchívum