A bejegyzések listája

2012. július 30., hétfő

Egy tűnődő merengései...

Kedvelem Dan Brown könyveit. Tetszik, hogy alaposan tanulmányozza regényeinek helyszíneit, szereplőit, a történelmi összefüggéseket, majd ezeket remek érzékkel vegyíti egy általa kitalált fikcióval, amelyben az a szép, hogy akár igaz is lehet. Nem biztos, hogy igaz, de az sem kizárt, hogy az.
A Da Vinci kód, az Angyalok és démonok és más sikerkönyvek szerzőjét rengeteg kritika éri, hogy „meghamisítja a tényeket”. Szerintem ez butaság. Ezzel az erővel minden olyan szerzőt, aki valaha történelmi tárgyú regényt írt, meg lehet vádolni ezzel, hiszen bármennyire is ragaszkodik valaki az ismert történelmi tényekhez, 100%-ban képtelenség tényszerűnek lenni, egyrészt, mert maguk a történészek sem értenek egyet minden történelmi tény vonatkozásában, másrészt mert valamennyi fikció még a történelmileg legkorrektebb regényhez is szükséges, egyszerűen az olvasmányosság, a szórakoztatás kedvéért.
Maradjunk tehát abban, hogy Brown a könyveiben számos korrekt tényt közöl, amelynek utána lehet járni, komoly kutatók cikkeiben, könyveiben utána lehet olvasni, legyen szó akár az egyházról, az illuminátusokról, Jézus és Magdalai Mária házasságáról vagy az Opus Dei szervezetről. Ugyanakkor e tények köré rendkívül érdekes, izgalmas, fordulatos, de minden bizonnyal jelentős mértékben fiktív történetet kreál, amely számos összefüggés vonatkozásában merész feltételezéseket tartalmaz, bár egyáltalán nem kizárt, hogy ezek a feltételezések is megállják a helyüket. Akár igazak ezek a feltételezések, akár nem, az biztos, hogy a sztori mindig lebilincselő, és miközben az ember olvassa, rengeteget tanul is.
Én például Dan Brown egyik könyvéből tudtam meg, hogy honnan ered az Ámen szó, amely a világ számos nyelvében az imák végén hangzik el. Nos, meglepő a válasz. Az egyiptomi Amon isten nevéből ered, ugyanis az ő kultuszában terjedt el az a szokás, hogy a papok a hozzá intézett imát az istenség nevével zárták le, azaz az ima végén annyit mondtak: Amon. Ezt vette át számos vallás, köztük a keresztény vallás is, amely egyébként nagyon sok egyéb elemet is átemelt az egyiptomi vallásokból.
De ez egy másik történet, térjünk most vissza Dan Brownhoz, illetve legújabb könyvéhez, Az elveszett jelképhez. A történet főhőse ismét Robert Langdon professzor, a Harvard szimbólumkutatója, akit régi barátja, Peter Solomon, az ismert szabadkőműves az utolsó percben kér fel egy előadás megtartására a washingtoni Capitolium épületében. A Capitoliumba érve Langdon két dologra ébred rá. Az egyik, hogy nem előadás céljából hívták a Capitoliumba. Valaki azt akarta, hogy az épületben tartózkodjon, amikor annak kupolatermében egy hátborzongató tárgyat fedeznek fel, rajta ősi szimbólumokkal, amelyek a szabadkőművesség világába, annak ősi, titokzatos információihoz, tudásához vezetnek. A másik, amire Langdon professzor rájön, hogy az, aki az épületbe hívta, nem Peter Solomon volt. Hanem valaki, aki elrabolta és ismeretlen helyen tartja Peter Solomont.
A regény a Browntól megszokott módon letehetetlen, az embertől komoly önfegyelmet kíván, ha jóval éjfél után be akarja csukni a könyvet valamelyik fejezet végén. Számomra azonban nem ez volt a legfőbb értéke, hanem az, ahogyan bepillantást enged a szabadkőműves társaságok titkos rendjébe, ezen belül is, ahogyan rávilágít az USA alapító atyáinak és a szabadkőművességnek a kapcsolatára.
Az első szabadkőműves társaságokat, sokak számára talán meglepő módon, a kora középkorban valóban kőművesek alapították. Akkoriban a kőművesek nem a mai kőművesekkel azonos társadalmi megítélés alá estek. Tudásukat elismerve és igen nagyra értékelve művészeknek tartották őket. A kőművesek pedig technikai, mérnöki megoldásaikat, összegyűjtött tudásukat féltve őrizték, csak a páholyukba belépett, kipróbált tagoknak árulták el, de ők is csupán hosszú évek elteltével, megfelelő vizsgák sikeres letétele után nyerhették el az áhított tudást. Ezekből az időkből származnak az alapvető szabadkőműves-szimbólumok (a szögmérő, a függőón, a vonalzó, a kalapács, a kőműveskanál stb.), a megnevezések (inas, legény, mester), a rituálék (a beavatás különböző fokozatai), de innen eredeztethető a „Világegyetem Nagy Építőmesterébe” vetett hit is, ami a szabadkőműves-tagság legfontosabb feltétele.
A későbbiekben a szabadkőműves-páholyok már nem csak kőműveseket fogadtak be. A mérnöki tudás, a tudományos felkészültség egy sor érdeklődő, felvilágosultan gondolkodó embert is vonzott, akik hamarosan már többségbe kerültek a szabadkőműves-páholyokban. A páholyok egyfajta ellenpontot jelentettek az egyház dogmatikus, kirekesztő, a tudást az emberektől féltve őrző világával szemben. Olyan géniuszok voltak aktív szabadkőművesek, mint Galilei, Newton, Shakespeare, Mozart, Benjamin Franklin, illetve Magyarországon Széchenyi István, Kazinczy Ferenc, Ady Endre vagy Wekerle Sándor.
A szabadkőművességet belengő titok alapja az a legenda, amely szerint a templomos lovagok, akik Jeruzsálemből a keresztes háborúk után hatalmas gazdagság és ősi tudás birtokában tértek haza, a rend megsemmisítése után titkaikat és vagyonukat a szabadkőművesekre örökítették, akik azokat ma is féltve őrzik, várván a megfelelő időre, amikor a tudást nyilvánosságra hozhatják.
A titokzatosságot csak mélyíti az a tény, hogy az Egyesült Államok alapító atyái, Washington, Franklin és a többiek túlnyomó többsége maga is szabadkőműves volt, és az Államok megalapításakor rengeteget merítettek a szabadkőműves eszmékből, sokat építettek a szabadkőműves tudásra, és felhasználták a mozgalom jelképeit. Az USA fontos ereklyéi, mint a Függetlenségi Nyilatkozat, illetve épületei, mint a washingtoni Capitolium vagy az Obeliszk, de még olyan mindennapos tárgyak is, mint az egydolláros bankjegy, hemzsegnek az olyan szabadkőműves-szimbólumoktól, mint a csonka piramis, a figyelő szem vagy a titokzatos, rejtjelezett betűkombinációk. Számos legenda él arról, hogy a szabadkőműves alapító atyák kincseket és titkos információkat rejtettek el, amelyek még ma is rejtve várják az időt, amikor újra napvilágra kerülhetnek.
Ennek megfelelően sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy vajon ma is létezik-e a szabadkőműves mozgalom. Az interneten számos szabadkőműves-páholy weboldalát meg lehet találni (Magyarországon is jó néhány létezik, mint pl. a Galilei, a Nagyoriens, a Symbolikus), úgy tűnik tehát, hogy a mozgalom ma is él és működik. De vajon érdemi tevékenységet végez-e, őriz-e ősi tudást és kincseket ma is, vagy furcsa, kissé bogaras emberek gyülekezete csupán, akiknek a tevékenysége kimerül a régi rítusok felidézésben, amelyek azonban eredeti jelentésüket régen elveszítették?
Nos, valahol erre a kérdésre keresi a választ Dan Brown könyve is. A válasz pedig több mint meglepő. Úgy tűnik, hogy a szabadkőművesség ma élőbb, mint valaha, számos aktív tudóst, politikust és üzletembert is tagjai között tudhat. A mozgalom célja azonban nem ősi titkok és letűnt korok kincseinek őrzése. Sokkal inkább a szabadkőművesség szellemi örökségének az ápolása és továbbvitele, a társadalmi elkötelezettség és a jótékonyság gyakorlása, a legújabb tudományos kutatások támogatása, amelyek sokszor a tudomány jelenlegi határait feszegetik, és eredményei a felvilágosult gondolkodás új, ma még sokszor túlságosan forradalminak számító távlatait nyitják meg. Valahogy úgy, ahogy az újkorban, amikor Galilei, Newton vagy Franklin forradalmi gondolatait az akkori szabadkőművesség fogadta be elsőként és segítette kiteljesedni, fejlődni.
Aki esetleg azt hiszi, hogy manapság nem születnek hasonlóan nagy ívű tudományos eredmények, mint Newton vagy Franklin korában, az meglepetéssel fog olvasni a könyvben például a noetikáról, amely azt kutatja, hogy az emberi gondolkodás hogyan tudja alakítani az anyagi világot. Hogyan lehet például pozitív gondolatok segítségével nagyon szép jégkristályokat létrehozni, vagy negatív gondolatokkal elérni, hogy a víz kaotikus, rendezetlen kristályok formájában fagyjon meg.
De ugyanilyen meglepetés érheti azt, aki úgy gondolja, hogy korunk tudománya mindenben meghaladja elődeinkét. Ki gondolná például, hogy korunk egyik legújabb kozmológiai eredményét, a szuperhúrelméletet egy 13. századi zsidó misztikus könyv, a Zóhár, a ragyogás könyve is leírta?
Ajánlom tehát mindenkinek jó szívvel Dan Brown könyvét, Az elveszett jelképet. A könyvet elolvasván sok gondolat megfogalmazódik majd bennünk, amelyek közül talán a legfontosabb: legyünk nyitottak a ma még merésznek számító gondolatokra, amelyek azt igazolják, hogy az emberi elmében sokkal nagyobb lehetőségek és képességek rejlenek, mint azt sokan gondolnánk. Az anyag befolyásolásának képessége, a dolgok pozitív irányba való terelésének képessége, a teremtés képessége. Úgy vélem (és valahol ez Brown könyvének üzenete is), hogy ha a szabadkőművesek valóban birtokában lehettek valamilyen fontos felismerésnek, akkor ez az emberi elme nagyságának, képességeinek a felismerése lehetett.





Forrás: http://egymenedzsertunodesei.blog.hu/2012/07/30/szabadkomuvesek_945

2012. július 17., kedd

Hogyan írjuk helyesen?

A szabadkőművesség felkeltette a nyelvészek érdeklődését:


szabadkőműves

2012. 07. 17.
Amikor jelzőnek tekinthetjük a “szabadkőművest”, a különírás a helyes: szabadkőműves elv, eszme, hit, időszámítás? Ha viszont főnév a “szabadkőműves”, akkor birtokos jelzős vagy jelentéstömörítő alárendelő összetételről van szó: szabadkőműves-páholy, -főhatóság, -irányzat, -szakirodalom, -alkotmány, -szimbólum? Abban sem vagyok mindig biztos, hogy a jelzős vagy a főneves kategóriába tartozik a kérdéses szókapcsolat.
A szabadkőműves szó lehet főnév (ekkor az adott szövetség tagját jelenti) és melléknév (ekkor ‘a szövetséggel kapcsolatos’ a jelentése).
A melléknév által létrehozott jelzős szerkezetek különírandók: szabadkőműves elv, eszme, hit, időszámítás stb. Az irányzat, alkotmány, szakirodalom és szimbólum szavakkal is jelzős szerkezet jön létre.
A főnévvel alkotott jelentéstömörítő összetételek egybeírandók, illetve a szótagszámlálás szabályainak megfelelően kötőjellel kapcsolandók: szabadkőműves-páholy, szabadkőműves-főhatóság.



Forrás:  http://www.e-nyelv.hu/2012-07-17/szabadkomuves/

2012. július 13., péntek

Furcsa ismertetés Abafi Lajos: A szabadkőművesség története Magyarországon című könyvéről

A Klubrádióban ismertette Kocsis Attila Zoltán, a Tarandus kiadó szerkesztője új kiadványukat, Abafi Lajos: A szabadkőművesség története Magyarországon című könyvét,

A Klubrádió ismertetése:



Sajnálatos módon az ismertetésbe számos hiba került be:

1. Abafi nem általában a közép-európai szabadkőművességet kutatta és dolgozta fel, hanem a Habsburg Birodalom szabadkőművességének történetét.

2. A szerkesztő szerint elsősorban német nyelvű kultúrát honosított meg Magyarországon. Ennek pont az ellenkezője igaz, költőinket ismertette meg német fordításban a külfölddel.

3. Kocsis Attila Zoltán azt állította, hogy Abafi 1890-tól elkezdett intenzíven foglalkozni a természettudományokkal, s lepkegyűjtő lett, de ennek eredménye könyv vagy cikk formájában nincs. Hát kérem szépen, ez a tudatlanság csimborasszója. Abafi a hazai lepkészet atyamestere volt, két monografikus könyv (az egyiket manapság jelentették meg újra hasonmás kiadásban), rengeteg cikk, és a Rovartani Lapok szerkesztése bizonyítja ezt.

4. A szerkesztő Abafi munkáját a hazai szabadkőművesség történetének első összefoglalásának nevezi. Nos, ez sem igaz. Az első (német nyelvű) munkát ezzel kapcsolatban Lewis Lajos írta 1872-ben, Hollós László 1873-ban írt könyvének egy fejezete foglakozik a hazai szabadkőművességgel, Fekete Ignác 1891-es művében szintén részletesen ír a magyarországi páholyéletről. Abafi monográfiája persze részletességében és pontosságában messze felülmúlja ezeket.

5. Az ismertető szerint Abafit irodalomtörténészi munkája vezette az szabadkőművesség felé. Ez megint tájékozatlanságról árulkodik, hiszen már pályája kezdetén, 1870-ben belépett a budapesti Corvin Mátyás páholyba.

6. Kocsis Attila Zoltán szerint Abafi az erdélyi, nagyszebeni páholynak volt tagja. Mint az előző pontban említettem, a budapesti Corvin Mátyás páholynak volt tagja, a páholy vezetésében szinte minden pozíciót betöltött, 1883–1885 között főmester volt, s hosszú ideig részt vett a szövetségtanács munkájában is. A nagyszebeni páholynak legfeljebb látogatója lehetett, de a szerkesztő úr eddigi lapszusai alapján ezt sem hiszem el neki...

7. A szerkesztő büszkén említi a nevek és páholyok felsorolását a kötet végén - megfeledkezve arról a nem elhanyagolható körülményről, hogy ennek elkészítése az Akadémiai kiadó munkatársait dicséri, ők bővítették ki Abafi munkáját ezekkel a mutatókkal 1993-ban kiadott hasonmás kiadványukban.

8. Az ismertető szerint a szabadkőművesség előzményét a rózsakeresztesek és templomos lovagok jelentik, pedig köztudomású, hogy a rózsakeresztesség egy kultúrtörténeti vicc volt, a templomosoknak meg semmi közük a szabadkőművességhez.

9. Az interjúban elhangzik, hogy a pápákat meg kellett kérni, hogy betiltsák a szabadkőművességet. Ehhez nincs mit hozzátenni.

10. Ahhoz sem, hogy a páholyok akkor alakulhattak meg, amikor elhárult a katolikus papság ellenkezése.

11. Kocsis Attila Zoltán szerint a páholy élén áll a nagymester, alatta a testvérek, s a hierarchiában a legutolsó a legény, aki belép. Hát kérem, a páholy élén a főmester áll, s a frissen belépőből inas lesz.

12. Vannak a szabad páholyok és a kék páholyok, akik (sic!) Keresztelő Szent Jánosnak esküdtek fel. A kék páholyok és a János-rendi páholyok ugyanazok, az eredeti három fokozatú szabadkőművesség műhelyei.

13. A felvételen az is elhangzik, hogy "az értelmiségi réteg önmagát srófolja egymás felé". Ezt nem vagyok képes értelmezni.

14. Hasonlóképpen azt a kijelentést sem, hogy "a társadalom és a páholyok közötti ütközés nem jött létre, ezért titokban működtek".

15. Kocsis Attila Zoltán szerint "nem az egyén találja ki, hogy belép, a páholy választja ki a majdani tanoncokat". Esetenként előfordul, hogy valakinek felajánlják a tagságot, de általános szabály szerint az érdeklődőknek kell jelentkezni a páholyokba.

Remélem, hogy a könyvet kiadó szerkesztő tájékozatlansága, amelyből a fenti 15 hiba csak a legsúlyosabbakat jelenti, nem rettenti el a szabadkőművesség iránt érdeklődő olvasókat Abafi kiváló és forrásértékű munkája tanulmányozásától.



Kapcsolódó könyv: http://szkp2.blogspot.com/2012/04/abafi-lajos-szabadkomuvesseg-tortenete.html

Hollós László munkája: http://szkp2.blogspot.com/1970/01/hollos-laszlo-szabadkomuvesseg.html

reprintje: http://szkp2.blogspot.com/2011/06/hollos-laszlo-szabadkomuvesseg.html

Fekete Ignác műve: http://szkp2.blogspot.com/1970/01/fekete-ignacz-szabadkomuvesseg-rovid.html

reprintje: http://szkp2.blogspot.com/2010/09/fekete-ignacz-szabadkomuvesseg-rovid.html

Abafi a szabadkőműves wikin: http://szk.referata.com/wiki/Abafi_Lajos

Abafi a magyar Wikipédián: http://hu.wikipedia.org/wiki/Abafi_Lajos

2012. július 3., kedd

A budatétényi pincekápolnát újfent szabadkőművesnek tartják

Elmélyedni a titkok között - Szabadkőműves Múzeum terve, Joó Benjámin

A helyszín
A tervezési helyszín a budatétényi Jókai Mór utca és a Kistétény utca kereszteződésénél található, közel síknak tekinthető üres saroktelek a Budatétény SC futballpályájával szemben. A telken leromlott állagú pince található, benne az Athanas Pulljewics által 1780-ban épített pincekápolna. A szentély bejárata feletti domborművön egy felhőkből kinyúló kéz által tartott táblán az „Es lebe die Freundschaft” (Éljen a barátság!) felirat olvasható, ami a téma szakértői és a helytörténészek szerint azt valószínűsíti, hogy a pincekápolna egykor szabadkőműves beavatási szertartások színhelyéül szolgált, ám erre konkrét bizonyítékok nem állnak rendelkezésre.

Helyszínrajz - tervező: Joó Benjamin
Pinceszint alaprajz - tervező: Joó Benjamin
Földszinti alaprajz - tervező: Joó Benjamin
 

A pince fölött az 1980-as évek közepéig paraszt-barokk villa állt, amelyet ekkor ismeretlen okok miatt lebontottak, a pincekápolna állaga a menetrendszerű beázások miatt ettől kezdve folyamatosan romlik. A rendszerváltás óta a kerületben induló önkormányzati képviselőjelöltek programjában rendre feltűnik a választási ígéretek között a kápolna sorsának megnyugtató rendezése.
A téma
A szabadkőművességnek számos eredetlegendája létezik, egyesek az ókori Egyiptomig vagy a templomos lovagokig, mások a középkori kőfaragó céhekig vezetik vissza a testvériség gyökereit, erről azonban maguk a szabadkőművesek között sincs egyetértés, akik a hagyomány szerint a bibliai Salamon király templomának építésével megbízott Hiram építőmester legendáját tekintik a társaságuk szellemi és spirituális alapjának. Hiram a legenda szerint az ellene fellázadt három legény ellenében a saját élete árán védte meg a szakma legféltettebb titkát, a „mesterjelszót”, amit a legények a gyorsabb szakmai előmenetel és magasabb bér reményében akartak mesterükből kikényszeríteni.
Az első hiteles írásos feljegyzés a szabadkőművesekről 1717-ből, Keresztelő Szent János napjáról maradt fenn, amikor négy londoni szabadkőműves páholy kiállt a nyilvánosság elé, és az Angliai Egyesült Nagypáholy (United Grand Lodge of England - UGLE) néven szövetségre léptek a Szent Pál katedrálistól nem messze található „The Goose and Gridiron” nevű fogadóban. A maszonéria ezután szinte azonnal Franciaországban is elterjedt, majd a következő évtizedekben az egész világon, az Egyesült Államoktól kezdve Japánon át Ausztráliáig. Napjainkban a becslések szerint a testvériségnek hatmillió tagja lehet, akik világszerte kb. harmincezer páholyba szerveződve „dolgoznak”.
A szabadkőművesség célkitűzéseit kezdetben leginkább a „Szabadság, egyenlőség, testvériség” jelszavakkal lehetett a legtömörebben összefoglalni, ezek a célok több-kevesebb változással a mai napig megmaradhattak. Az összeesküvés-elméletek kedvelői és a szabadkőművesség ellenzői a testvériségre mint titkos társaságra hivatkoznak, amelynek tervei között szerepel a világuralom megszerzése és egy meglehetősen gyanús Új Világrend megalkotása (Novus Ordo Seclorum – ahogy azt a szabadkőműves jelképekkel gazdagon díszített, 1$-os bankjegyen is olvashatjuk). Maguk a kőművesek jobban kedvelik, ha „zártkörű” társaságként emlegetik őket, amelynek természetesen titkai is vannak és céljaik a jótékonyság, az elesettek és szegények gyámolítása, az emberiség békés fejlődésének elősegítése, jelképes értelemben a humanitás templomának felépítése és persze hagyományaik ápolása, a szertartások, rituálék gyakorlása. (A titkosság megítéléséhez egy adalék: az UGLE weblapján jelenleg online lehet szabadkőművesnek jelentkezni.)

Látványterv - tervező: Joó Benjamin
Látványterv - tervező: Joó Benjamin
Látványterv - tervező: Joó Benjamin
 

A program
A múzeum célja a szabadkőművesség gazdag és változatos jelképrendszerének, a szertartások kellékeinek és helyszíneinek bemutatása, valamint annak a titokzatos légkörnek a megteremtése és összesűrítése, amely a XVIII. századtól kezdve Magyarországon is jelen levő maszonéria szertartásait övezi - nem célja azonban semmiféle titok leleplezése, vagy a társaság tagjainak felfedése. Az épület mindössze emléket állít a szabadkőművesek több évszázados hazai működésének, a kiállítás célja pedig csupán a látogató érdeklődésének felkeltése, nem pedig teljes körű kielégítése.

Látványterv - tervező: Joó Benjamin
Metszet - tervező: Joó Benjamin
Metszet - tervező: Joó Benjamin
 

A szabadkőművesség nem vallás vagy szekta, a rituálék helyszíne pedig nem templom, mégis erősen szakrális jellegű tér, a múzeumot tehát ebben a szellemiségben igyekszem kialakítani, a tervezési programnak ezért nem lehet része például a művészeti galériáknál megszokott kávézó vagy ajándékbolt. A tervezés során a látogatók kényszeres vásárlási és fogyasztási szükségleteinek kielégítése helyett inkább a megfelelő légkör építészeti eszközökkel való megteremtésére helyeztem a hangsúlyt az intenzívebb élmény kiváltása céljából.
Részletek Posgay Eszter építész opponenciájából
„A ház a program bemutatását több eszközzel is segíti. A múzeumépület elhelyezése a telken a környezet tökéletes ellentéte, valósággal negatív lenyomata. Míg minden szomszédos ház szabadonálló, kerttel övezett, a múzeum a telek belsejéből kiszakított négyzetes udvar körül keretes beépítésű. Nagy feszültség ébred a sokszögű, szabálytalan telekhatár és a szabályos négyzetes udvar formája közt, mintha a külső adottságok esetlegességét az értelem rendező ereje formálná át.
Az udvar mélyén, a terep lesüllyesztésével a régi pince napvilágra hozott boltozott tömegei jelennek meg. A múzeum rámpás kiállítóterei csigavonalban vezetnek a pinceszintre. Ez az egyre mélyebbre ereszkedő spirál segít az elmélyült megismerés, megértés térben való átélésében. Az eredetileg természetszerűen földdel takart pincék tömbjének kitakarása, bemutatása is a múlt kutatásának és felmutatásának lehetőségét és fontosságát jelzi. [...]
Az új épületrészek egytraktusosak, a meglévő pincékhez hasonlóan. A monolit vasbeton szerkezet karcsúsága szép ellentétet alkot a boltozott pincék nehézkes falaival. A tömegek szokatlan és érdekes összemetsződései változatossá teszik az egyébként rendkívül egyszerű belső teret. Ezt az egyszerűségét ellenpontozza az apró nyílásokon át feltáruló udvar képe a pincék szürreális tömegével.
Az udvar fehér mészkő - murva burkolata álomszerű, időtlen, a természet elevenségétől elzárkózó, a társadalomból titkaival kivonuló különös, elvont szellemiséget mutatja fel.„

Szabadkőműves Múzeum, Budatétény
tervező: Joó Benjámin, Diplomaterv, BME Lakóépülettervezési Tanszék
tervezés éve: 2010-2011
helyszín (cím): Budapest (Budatétény), XXII. ker. Jókai Mór u. 52.
telekterület: 1365 m2
építész konzulens: Makrai Sándor

CsatolmányMéret
E02_HELYSZINRAJZ_1000.pdf66.65 KB
E05_PINCE_100_.pdf2.09 MB
E06_FOLDSZINT_100.pdf777.69 KB
E07_METSZETEK_100.pdf2.68 MB
E08_HOMLOKZATOK_100.pdf484.71 KB
Opponencia.pdf71.23 KB



Forrás: http://epiteszforum.hu/node/21406

A legolvasottabb bejegyzések

Blogarchívum