Videó: nem kímélték a kérdezők a magyar szabadkőművest

Elkészült a videó a beszélgetésről ...

---

Videó: nem kímélték a kérdezők a magyar szabadkőművest

Mi köze van a szabadkőműveseknek a zsidókhoz, a gyíkemberekhez vagy Soros Györgyhöz? Egy páholytag kiállt a nyilvánosság elé, és minden felmerülő kérdést őszintén válaszolt meg. 

Szeretlek Magyarország
2017. május 15.

"

Kik azok a szabadkőművesek? Munkanélküli építési vállalkozók? Ártalmatlan filozófusok vagy összeesküvő Soros-bérencek? Hány tégla van közöttük, és vajon falaznak-e valakinek? Ezzel az elmés narrációval startolt kollégánk diplomafilmje. A közel háromnegyed órás anyag főszereplője Horváth Iván, a Magyarországi Nagyoriens Szabadkőműves Páholy tagja és egykori nagymestere, akinek megkötés nélkül tehettek fel kérdéseket az érdeklődők. Az előadó válaszait legalább nyolc kamera rögzítette; a YouTube-ra a beszélgetés alapján készült film került fel.

Az eszmefuttatás folyamán szóba kerültek többek között az illuminátusok, a gyíkemberek, a zsidók, Soros György, illetve a CEU-ügy is. Horváth Iván az is elárulta, hogy mi a véleménye a szabadkőműves kézfogásról, és hisz-e Istenben. A vizsgafilmben kollégánk megszólaltatott néhány résztvevőt is, akik nem tartották magukban a kritikus gondolatokat sem.

Az előadóról
 
Horváth Iván irodalomtörténész, egyetemi tanár és a Mindentudás egyetemének egykori szereplője - közleményei azonban nem kapcsolódnak a szabadkőművességhez. Egy évvel ezelőtt, 2016 nyarán írt politikai röpirata a páholyában viszont élénk vitát váltott ki.

---

Forrás: http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/video-nem-kimeltek-a-kerdezok-a-magyar-szabadkomuvest/

Beszámoló a Magnet Közösségi Házban tartott szeánszról. Forrás: Index

---

Hanyatlik a háttérhatalom fertelmes szektája

- szalai - követés

2017.04.20. 10:08

• Balassi Bálint egy haverjával Bécsben bulizott még 1589-ben, és a menő dumájukkal felszedték a környéken elég jó nőnek számító Susanne nevű csajt és annak Anne-Marie nevű rokonát a Tiefer Graben utcában. A lányok ott is laktak, úgyhogy Balassiék felmentek hozzájuk, és minden elég jól sikerült a költő szerint.
• Többek közt a srebrenicai mészárlások hírére a NATO 1995 őszén az Operation Deliberate Force keretében kibombázta a szerb hadsereget Boszniából, év végére véget is ért ott a délszláv háború.
• A monda szerint Salamon király a jeruzsálemi templom építésekor egy félig főníciai főmérnököt importált, Hirámot. Hirámot viszont az építkezés befejezése előtt egyes szaktársai megfenyegették, hogy áruljon el bizonyos építési titkokat. Ő nem tette, ezért kalapáccsal agyonverték.

Mi a közös szál ezekben az eseményekben? Elég valószínű, hogy semmi. Na de tényleg semmi? Akkor minek lenne ideírva? Azoknak is semmi, akik éhezik és szomjazzák a rejtett igazságot? Azoknak is, akik már el is kezdték érezni, hogy itt valami ősi titok lappang? És akik már visszafelé olvassák a szöveget a rejtett betűkódokért? Na jó. Az arra hivatottaknak esetleg a végére felsejlhet a ködben valami halovány fénysugár, de erről most egyelőre nem mondhatok többet.

De Vermis Mysteriis

Kezdjük a témámat az elején – mondta Agrippa von Nettesheim, és ő már csak tudta, mi illik, ha okkult tudományokról volt szó. Ma már kevesen vannak tisztában azzal, hogy boszorkányok nem csak nők lehetnek, Beliált, a kísértőt férfiak ugyanúgy szolgálhatják a kétes előnyökért. Sötét és szörnyű oka lehet annak, hogy ezt kitörölték a tankönyvekből, ördögi démonidézéseiket, szennyes vérorgiáikat azonban ez mit sem gátolja, sőt.
A boszorkánymester rendek működését csak nagy vonalakban írja le az egyébként hasznos Malleus Maleficarum, igazi titkaikat sokáig csak megfejthetetlen nílusi hieroglifák, balti barlangok bálványai vagy a kormány páncélszekrénybe zárt jelentései őrizték. Nem véletlenül: a testet öltött gonosz kinyilatkoztatása elől a jámbor ember menekül, a legfeketébb mágia érintése még beavatottak számára is elviselhetetlen következményekkel járhat. Ezért járt át a jeges rémülettel vegyes döbbenet, amikor kutatásaim során egy olyan Facebook-eseménybe botlottam, ahol egy élő szabadkőműves vallatását ígérték.
A Bedburgi Halál felfedhető vallomásaiból mondjuk már sejtettem, hogy hozzávetőleg miről lesz majd szó: nagyjából terhes nőkből kitépett és elfogyasztott magzatok, vérfertőzés, démonokkal való közösülés a legkevesebb, ami várható a rejtett hatalomért. Magamhoz vettem hát a perzsa óvó amulettemet, a Jordán folyó vizébe mártott keresztemet, illetve Heinrich és Isaac Kramer speciális fohászát elmormolva nekiindultam. De az az aljasság, ami ott várt, még így is minden képzeletemet felülmúlta.

Ördögimádás illusztráció Eugen Lennhoff, A szabadkőműves című, 1932-ben publikált könyvéből

Fotó: UniversalImagesGroup

Rossz jelek kísértek már az úton is, mert majdnem kutyaszarba léptem. Ez a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem szerencsét hozott volna, az értők számára ez a dögvész hírnöke, és letakarítani is nehéz. Majd az Andrássy úti fészkükbe lopakodva kiderült, hogy fél órát csúszik az egész. De akkor már kezdett bezárulni a kör, gyülekeztek a misztikusok, szektatagok, megszállottak, nem volt többé kiút. Éreztem, hogy gyanakodva figyelnek már engem is. De még jobban összeborzadtam volna, ha tudom, mi vár rám.

A pusztítás arca

Döbbent csend uralkodott el a mintegy harmincfős tömegen, amikor a háttérből előlépett maga a szabadkőműves. Az egyik szemlélő épp hogy megette addigra a zsebéből elővett répát, a másik fanatikus rögvest visszabújt a cipőjébe, a környéken elnémultak a madarak, és sötét fellegek takarták el a napot. A szabadkőműves ugyanis agg fizikai testet bitorolt, és Horváth Iván néven

régóta Balassit és korát kutatja az ELTE bölcsészkarán!

Közismert igazság, hogy az Örök Ragadozó legnagyobb trükkje az, amikor elhiteti, hogy nem is létezik. A szolgái is megtanulták az undorító leckét ezek szerint. Ennek megfelelően Horváth ajkai már formálták volna az „In nomine Dei nostri Satanas, Luciferi Excelsi...” kezdetű szöveget, de csak olyan hangok jöttek ki belőle, hogy a 18. század elején alakultak meg az első szabadkőműves-páholyok, és hamar megjelentek Magyarországon is, Kazinczy, később Kossuth, Kosztolányi, Karinthy végül is simán szabadkőműveskedhettek.
Ehhez nem árt tudni, hogy 1718-ban már bizonyos Jakub Kranewitter vérfarkassá vált a mostani murau-i sípályák mellett, amit onnan tudhatunk, hogy elkapták. Hét évvel később már Karintiában tűnt fel a következő hasonló rém, szóval tényleg elég gyorsan beszivároghattak a szabadkőművesek Magyarországra is.
Horváth testvér fedősztorija alapján egyébként az rajzolódott ki, hogy a szabadkőművesség egy korai önképzőkör volt, Monty Pythonba illően hülye szertartásokkal, mivel 18. századi gazdag angolok alapították a céhekből kinőve. Hogy mást ne mondjak, van homoerotikus kézfogásuk meg testvéri csókjuk. Vagy például az összejöveteleiken körzőt és derékszöget kell tenni egy Bibliára valami hagyomány miatt, amit lehet úgy is érteni, hogy a tudomány a valláson nyugszik, de úgy is, hogy a tudomány a vallás felett áll. De Hirám kulcsával is bűvészkednek valamit jelképesen. Emellett döntően szolid maskarákba bújva vitáznak adott témákról, ami közben nem egymásnak válaszolnak, hanem a moderátor-főnöknek, hogy minél kevésbé személyeskedjenek.
A vita után esznek, de az nem derült ki, hogy mit. (A szakirodalom alapján szűz lányokat és betegségben frissen elhullt állatokat vegyesen.) Igyekeznek jótékonykodni is, a fő céljuk pedig egy értelemre és dialógusra épülő világ, amiben a megismerés módja vagy akár a vallás majdnem teljesen relatív és az emberi jogok egyetemlegesek.

Szabadkőműves szimbólum illusztráció Thomas C. Jack, A szabadkőművesség története című könyvéből

Fotó: UniversalImagesGroup

Ezzel egyfajta ultraprotestáns felekezet is lehetnének Horváth szerint,

mindenesetre a katolikus egyház már szintén a 18. század óta tiltja a részvételt a híveinek. Egyúttal még mostanában is zajlanak olyan előremutató viták, mint például hogy szimbolikusan be lehet-e kötni egy keresztény ember szemét, ha egyszer Krisztus az egyetlen fény, így egy keresztény sose lehet sötétségben.
Szóval leginkább egy nagy önfejlesztő, jótékony, baráti klubhálózatnak tűnik az egész, ahol több a macera a más hasonló szervezethez képest, mint mondjuk a Rotary vagy a Lions Club. Cserébe kínálnak némi misztikumot, titokzatoskodást és történelmet, illetve csak férfiak lehetnek tagok a legkeményebb szabályok szerint.
Az érdeklődő közönségből ez utóbbit kifogásolták a legtöbben egyébként, de volt, aki a mozgalom teljes csődjét látta már, hiszen a világ egyre rosszabb, az emberek egyre butábbak, visszaestünk az elmúlt háromszáz évben. Persze, ha hihetünk a Kígyó küldöttének, akkor azért jobban élünk, mint a 18. században.
Horváth tényleg friss vitapartnernek, vidám öregúrnak tűnt, erősen romantikus beütésekkel. Például kétségtelen, hogy a 19. században lehetett még érdemibb szerepe a szabadkőműves közös gondolkodásnak, de szerinte az USA-t a szabadkőműves mozgalom hozta létre, és az EU-nak is az a fő baja, hogy azt nem egészen csak ők csinálták, mert ott megállapodtak a kereszténydemokratákkal.

Illetve a NATO boszniai légicsapásai előtt egy évig vitáztak a francia szabadkőművesek, hogy kéne-e, még minket is megkérdeztek, de a mi páholyaink csak 4:1 arányban járultak hozzá. Hála az égnek, a NATO úrrá tudott lenni ezen a szabadkőműves megosztottságon, és ettől függetlenül lezárta délszláv háború azon részét, de azért azt is ők csinálták. Horváthnak egyébként is imponált, ha meghökkentő, nagy vagy huncut dolgokat mondhatott, ami persze egy előadónál általában inkább pozitív.
Az előadó szerint a világon tényleg a legnagyobb erő a szabadkőművesség, ami szintén kicsit megmosolyogtató, valószínűleg a cserkészet régóta nagyobb lobbierőt tud kifejteni bármiben, itthon még valószínűleg a piarista öregdiákok szövetsége is. Különösen, ha a mindenhol csökkenő taglétszámot nézzük, ami alapján harminc-negyven év múlva lehet, hogy egy darab szabadkőműves nem lesz már sehol.
Jó eséllyel elrontottak egy egyébként értékes márkát, aminek volt történelme, titokzatossága, ellendrukkerei, hagyományai, de érzésre talán túl mereven ragaszkodtak globálisan ezek az öregebb férfitagok a hülyébb hagyományokhoz és a nők kizárásához. Nem sikerült különösebben szexivé tenni az általuk nyújtott tartalmat, így pedig elég jelentős hanyatlásban lesznek még egy jó darabig a hasonló szervezetekhez képest. Pedig kár lenne érte, az érdemi, élő vita gyakorlása korosztálytól függetlenül mindenkinek előremutatóbb lenne, mint Facebookon anyázni a bérkommentelőket vagy a szociopatákat.
Ekkor ötlött csak fel bennem, hogy végem. Sikerült a szentségtelen litánia.

Elátkozott a pogány varázsló

Észre sem vettem, de fekete tudományával már arra vett rá Horváth testvér, hogy baljós előérzeteim ellenére befogadjam természetellenes állításait. Egy pillanatra ránézve azonnal láttam, ahogy fellobban szemében a gonosz tűz. Kétségbeesetten meredtem csak, sikoltani se volt erőm, de legbelül a sír rothadó szaga fojtogatott, testemet pedig a leírhatatlan kín rántotta őrült görcsbe, ki is öntöttem a maradék kávémat véletlenül. Mondjuk szerencsére nem ment másokra és rám is alig.
Pedig ő már a legmélyebb titkoknál tartott, ami szerint alkimistákkal, illuminátusokkal, Cagliostro-féle misztikusokkal, teozófusokkal vagy gyíklényekkel nem tartanak kapcsolatot, a rózsakeresztesekről pedig a legkevésbé sincs jó véleménnyel. Pár elejtett szó alapján azt vettem le, hogy nem tartja őket igazán hitelesnek. „Pedig az áldozataik utolsó üvöltése elég valóságos” – válaszoltam volna tébolyult kacagással, ha tudtam volna hangokat formálni. Ütni kezdett a harang a szomszédban.
Nem tudom, hogyan jutottam ki a szünetben, hogy mennyi vért vesztettem, vagy hogy mikorra sikerült megnyugodnom, de úsztam a verejtékben, amikor magamra eszméltem a körúton. Annyit tehetek most, hogy leírom: láttam a lényt, nem a képzelet szüleménye. És azóta érzem, hogy a sarkamban van, nem fogom megúszni ennyivel. Rettegek, hogy egyszer elkerülhetetlenül utolér, és akkor már tényleg nem tudom, mi lesz.
(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)

---

Forrás: http://index.hu/gazdasag/2017/04/20/szabadkomuves_eloadas_magyarorszag_hatterhatalom_osszeeskuves/

1% a Nagyoriensnek - felhívás

Rendelkezz adód 1 százalékával a Magyarországi Nagyoriens javára.18170995-1-41

2014. május 04, vasárnap, 21:41

Az Egyesület adószáma: 18170995-1-41

Kedves Tv:.

Gondolom, mostanában több szervezet keresett meg jövedelmi adód egy százalékát kérve.
A Magyarországi Nagyoriens elnökeként arra kérlek, sorold első helyre rendünket.
Bizonyára magad is elégedetlen ……… utcai templomunk állapotával, szeretnéd ha eszméinket gyakrabban és intenzívebben osztanánk meg a külvilággal, páholyaink megerősödnének, újabb páholyokat alapítanánk. További fejlődésünk legfőbb akadálya a pénzhiány. A tagdíjak, ha mindenki teljesíti vállalt kötelezettségét éppen csak fedezik a fenntartás költségeit, új, ambiciózusabb tervekhez új forrásokra van szükségünk.
Ezért kérlek, rendelkezz adód 1 százalékával a Magyarországi Nagyoriens javára.
Az Egyesület adószáma: 18170995-1-41
Háromszoros öleléssel

---

Forrás: http://www.breuerpress.com/2014/05/04/rendelkezz-adod-1-szazalekaval-a-magyarorszagi-nagyoriens-javara-18170995-1-41/

In memoriam Papp Oszkár

A megemlékezés levezetőjeként dr. Révay András, a Magyarországi Nagyoriens nagymestere először Vitányi Ivánnak, Japi legrégebbi barátjának és fasizmus elenni harcostársának adta meg a szót. Vitányi megragadó visszaemlékezése adta meg az alaphangját a következő előadásnak, amelyben Donáth László (önmagát materialistaként bemutató) lelkész Papp Oszkár átvalósulásairól, paplány feleségeiről és arról az isteni tréfájáról beszélt, hogy sikerült születése napján eltávoznia. A festőművészről készült portréfilmben maga Papp Oszkár vallott magáról, majd Márton László Japi szabadkőműves pályafutását idézte fel. A művész zeneimádatára egy Beethoven szonáta emlékeztetett, majd P. Szűcs Julianna elemezte Papp Oszkár művészetét és annak forrásait.

Az alábbiakban a Jászi Oszkár páholy honlapjáról idézem a megemlékezők írásban is rögzített előadásait.

---

In memoriam Papp Oszkár, Japi

Papp Oszkár Kossuth-díjas festőművész halálának egyéves évfordulójára szervezett megemlékezést a Magyarországi Nagyoriens Egyesület. Papp Oszkár, haláláig tagja volt az egyesületnek

A Magyarországi Nagyoriens Egyesület tagjai - Papp Oszkár özvegye jelenlétében - egy bensőséges megemlékezést tartottak, ahol a fiatalkori baráttól, Vitányi Ivántól kezdve P. Szűcs Júlia művészettörténészig többen is emlékeztek a régi barátra. A megemlékezők között volt Donáth László lelkész és Márton László író, műfordító. Az eseményen a jelenlévők megtekintették a Papp Oszkárról szóló portréfilm egy részletét is.
Közreműködött Hegedűs D. Géza, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész.
Lapunk, a megemlékezésen elhangzott három megemlékezést idéz fel.


A FIATAL PAPP OSZKÁR
A jelenlévők közül én ismerem a legrégibb idők óta Papp Oszkárt, ezért én kezdem a mai megemlékezést.
1943/44-ben, amikor felkerültem Budapestre, csakhamar része lehettem egy fiatal társaságnak, amely nem akarta tétlenül nézni a történelem alakulását. Most utólag is mondhatom, a jó oldalon álltunk. A közös alapot a fasizmus és az antiszemitizmus elitélése, vele szemben pedig a demokrácia és a szociális igazság szolgálata, valamint a modern művészet és tudomány, mindenekelőtt Bartók Béla szellemében való szellemi megújulás. (Ahogy mi mondtuk: „bartóki forradalom”)
Legközelebb tehát a Márciusi Front gondolkozásához, a népi mozgalo baloldali, és a baloldali mozgalom nép szárnyához tartoztunk. Így kerültünk Muharay Elemér „Népi ének, - tánc és színjátszó együttesébe”. Muharay akkor ugyanezt képviselte, és szoros kapcsolatban állt az Ellenállási Fronttal.
Sajátos volt a csoport összetétele. Voltak benne munkásfiatalok, méghozzá szervezettek, az akkor már illegális Szociáldemokrata Párt tagjai. És voltak értelmiségiek, fiatal egyetemisták, mint Jancsó Miklós, Jónás Pál, vagy – az itt jelenlévők közt rajtam kívül Bíró András.
Papp Oszkárra egyik volt sárospataki osztálytársam, Zedtwitz Ferenc (egyébként gróf) hívta fel a figyelmemet. Ő nem csatlakozott hozzánk de egyetértett velünk. (Barátságunk egyébként akkor kezdődött, amikor a Bárdossy-féle magyar hadüzenet napján, az osztályban újsággal a kezében hangosan jelentette ki, hogy ez gazság, de ez lesz a regnáló magyar kormány veszte.) Feri unokatestvére volt Papp Oszkárnak. Mindketten dédunokái Vas Gereben-nek, az egykor híres írónak, akinek eredeti neve – mint mindkettőjük édesanyjáé – Radákovics.
Megismerkedtünk tehát egymással és azonnal örök barátságot fogadtunk. Szeretettel fogadott Japi édesanyja, Mária néni is. Tudtuk, hogy édesapja régen meghalt, de élettársa Festetics Benó bácsi is egyetértett velünk. (Mária néni Kosztolányival való románcát nem emlegették, de Japi ágya fölött ott volt egy kép, amelyben a költő ölében ült.)
Egyezett a gondolkodásunk, egyezett az ízlésünk. A népdalban és Bartókban Japi is otthonos volt. A képzőművészetben én Van Gogh-ig jutottam, most ez kiegészült Klee-vel és Georg Gross-al.
Japiék a pasaréti háromszobás lakásukat is felajánlották, hogy ott tartsunk megbeszéléseket. Éltünk is vele, és ott több estén át gróftól a munkásfiúig nagy egyetértésben tárgyaltuk az antifasiszta harc lehetőségeit.
Japi tevékeny részt vett akcióinkban is. Sokfélét csináltunk. Iratokat gyűjtöttünk, plakátokat ragasztottunk, üldözötteket bújtattunk. Szervező munkát végeztünk, az egyetemi diákellenállás kiszélesítésében, a deményisták és más mozgalmi szekták bekapcsolásában. Részt vettünk a börzsönyi partizán csoport szervezésében, és más  akciókban (például a Gömbös szobor ledöntésében.) Szervesen kapcsolódtunk az ellenállás vezetéséhez, Major Tamáshoz, Donáth Ferenchez, Somogyi Miklóshoz, és a katonai vonalon Kis Jánoshoz.
Esténként azonban - néha kissé vigyázatlanul – beültünk egy-egy kocsmába és ott némi kaja után énekelni kezdtünk, népdalokat, majd Kodály Biciniákat, sőt kórusműveket, majd szavaltunk – még vigyázatlanabbul Ady és József Attila verseket. Japi meg rajzolt, például éppen bennünket, s a képein hős forradalmároknak néztünk ki.
Ugorjunk egyet: 1945-ben ismét együtt voltunk. Ki-ki járt az egyetemre, (Japi a főiskolára), végezte dolgát, de esténkint mind folytattuk a Muharay együttesben. Japiról például kiderült, hogy szenzációs táncos. Testalkatának megfelelően nem a népi erő, hanem az önírónia és a szofisztikáció szellemében. Miután koreográfusunk szintén képzőművész volt – Szabó Iván – ő ezt nagyon jól megértette, és a Miloss Aurél-féle modern balett szellemében (tagja volt Miloss híres „Csupajáték” csoportjénak) karakter szerepeket adott Japinak.
Nemsokára azonban ismét változtak az idők. Súlyos belharcok keletkeztek a politikában és keletkeztek a Muharay együttesben is. A kettő természetesen összefüggött. A politikát nem kell most itt jellemeznem. Számunkra ebből az volt a döntő, hogy megértettük: nem abban az irányba megy, amit mi elképzeltünk. Az általunk elképzelt szocializmus a demokráciával és a bartóki forradalommal forrott (volna) össze. Most azt kellett megértenünk, hogy ez mit jelent számunkra. Nem volt könnyű. Jancsó ennek iszonyatát mondta el Fényes szelekben. A csoportunk mindenesetre szétesett – bár árulás nem történt, a személyes barátságok maradtak.
Papp Oszkár az elsők közt volt, vagy éppen az első, aki levonta a konzekvenciákat. Sosem lépett be a pártba, de most elsők közt távozott a Muharay együttesből. És azonnal konfliktusba került a képzőművészeti Derkovits kollégiumban, amelynek pedig alapító tagja volt, (ha jól emlékszem a költő – akkor képzőművésznek induló – Nagy László szobatársa.) Az ő ideálja a modernitás és a társadalmi mondanivaló egyeztetése – ebből születtek a közvetlenül 45 utáni évek alkotásai (Dózsáról, a földosztásról stb.) Nem tudta azonban elfogadni a szocreál akkor – a Zsdánov-határozat után feltétlen paranccsá előlépett elvét. És nem volt hajlandó hallgatni. Ezért kizárták a főiskoláról is. Így lett belőle főfoglalkozású restaurátor.
Visszavonult tehát a „közélettől”, és mégse. Mert lakása továbbra is nyitva állt mindenki számára, aki megőrzött valamit a szabadság + demokrácia + szellemi forradalom belső természetéből. Amit ő egyre tágított, művészileg és világnézetileg egyaránt. És ugyanakkor sohasem tagadta meg ifjúkori hitének racionális tartalmát. Ezért volt azilum sokak, sokunk számára, akiket ugyanaz a bakancs szorított.
Mit keresett? A valóság rejtett arcát (Kállai Ernő híres kifejezését nem csak alkalmazva, de ki is szélesítve). A világ állandó metamorfózisának szellemét és törvényeit. A különböző erők működését és egymásra való hatását. A művészetben és a „nagyvilágban” egyaránt.
Mondhatjuk tehát, hogy mielőtt még kimondta volna, saját magától és saját magának feltalálta és megtalálta a szabadköműves gondolkodás lényegét.
Művészetének útját nem az én tisztem elemezni. Világnézetének minéműségéről azonban még szólok néhány szót, az idő rövidsége miatt tézisekben.
Lényege a kiáltó ellentmondások összekapcsolása. A féktelen változás és a makacs mozdulatlanság, más szóval az új keresésének és a megtalálthoz való elszánt hűségnek szofisztikált egysége. És ez az egység most utólag még jobban látszik, mint bármikor azelőtt.
Művészetének sajátossága, hogy különböző, új és új megfogalmazásban, sorozatokban, mondhatni műfajokban jelenik meg. Földosztás – parasztok – gömbfejüek – arc absztakciók – kristályok – taoista koncepciók és így tovább. Valamennyit áthatja a szabad metamorfózis és az előre megfontolt szándékkal többrendben elkövetett hűség szerves összetartozása.
Japi így lett elismert művész, de ezért maradt csak mérsékelten elismert, sohasem vált sztárrá, celebbé, divattá.
Mindig forradalmár volt, de annak mindig – az átlag számára túlságosan – halkszavú, elvont és empatikus.
Mindig halkszavú volt, de annak – az átlag számára mindig túlságosan – újító és forradalmár.
Mindig szembeszállt a nagy ellentmondásokkal, de azok egyik oldalát sem engedte győzni.
Egyszerre hatotta át a szendén pimasz szabadság, nemcsak a hatalommal, de az annál is nagyobb úrral, a megszokással szemben – és a harmónia folytonos akarása.
Papp Oszkár posztmodern volt már akkor is, amikor ezt a kifejezést még ki sem találták, de hű maradt a klasszikus modernitás metafizikájához akkor is, amikor a posztmodern csalódottság dühe azt el akarta söpörni.
Én ezért szeretem változatlanul.
VITÁNYI IVÁN

 Papp Oszkár a szabadkőműves

Én Papp Oszkár életének utolsó negyedszázadáról beszélek. Ekkor lépett közénk, ettől kezdve határozta meg az MNO tevékenységét.
Japit és Hajnal Albertet Vidor Ferenctől örököltük és általa attól a Rózsakeresztes páholytól, amely hagyományától nem idegen módon, titokban működött a Kádár-korszakban.
A szabadkőműves és a rózsakeresztes csoportok tevékenységében noha több a hasonlóság, mint a különbség, mégsem azonosak. Az emberi szív és ész iskolájaként szolgál mind a kettő, valószínűleg ez könnyítette meg az átjárást. Vidor Ferenc résztvett az első magyarországi páholy megalakításában, franciaországi útjai is elősegítették gyors beilleszkedését. Elképedve szemléltem, hogy a kenyerük javát már elfogyasztott Hajnal Albert és Papp Oszkár úgy érkeztek meg az első páholyba, sohasem látott emberek közé, olyan időszakban, amikor a mai szabadkőművesség írott anyaga magyar nyelven jóformán hozzáférhetetlen volt, mintha mindig is odatartoztak volna.
1992-ben ugyan még mindig kevesen voltunk, de elegen ahhoz, hogy francia barátaink bíztatására kinyilvánítsuk önállóságunkat. Az újjászülető Nagyoriensnek anyagi javak mellett szellemi irányításra és a magyar értelmiség körében ismert és vonzó személyekre volt szüksége. Papp Oszkár némi szabódás után vállalkozott arra, hogy mindössze két éves szabadkőműves múlttal megjelenítse ezt az arcot. Se akkor, se azóta nem találhattunk volna alkalmasabb jelöltet. Egyszerre magabiztosan és alázattal végezte feladatát.
Mindenkinél jobban ismerte a mértéket, bármilyen helyzetben kérdezték pontosan annyit mondott, ami szükséges és úgy, hogy mindenki értsen belőle. Egy a közvélemény számára voltaképpen ismeretlen, pletykákkal és rágalmakkal terhelt szervezetről a legtermészetesebb módon, mondhatnám
félkézzel mosta le az évtizedek alatt rákent gyalázatot. A sors fintora, hogy most, húsz évvel később mindezt újrakezdhetjük, mert immár ipari formában újból és újból felhangzik a rágalomária.
Nagymestersége három évében azonban nem csupán a támadások visszaverésére vállalkozott. Megkísérelte, hogy a szűkebb és tágabb környezet számára megfogalmazza a lényeget. 1992-ben megjelent tanulmányában így ír:  „A minden együttlétünk alkalmával elmondott hármas jelszó: Szabadság! Egyenlőség! Testvériség! valóságos társadalmi célképzet ébrentartó jele. Ebben a nagyon nehéz, átmeneti időszakban, amikor az egyik társadalmi szerkezet felbomlóban, a másik kialakulóban van, az átalakulás rengeteg súrlódással, egyenetlenséggel jár. Fontos lehet egy valóban iniciatikus, filozófikus, szakrális szemlélet jelenléte, mert ez is a szellemi élethez tartozik, amelyből egy egészséges társadalom alakulhat majd ki. Ennek egyik, bár természetesen nem egyetlen biztosítéka és támasza lehet egy jóértelmű és erős szabadkőműves közösség”.  
Papp Oszkár úgyszólván utolsó leheletéig részt vállalt a Nagyoriens és páholya, a  Martinovics páholy munkájában. Bármilyen keze ügyébe eső feladatot elvállalt, de leginkább az összejöveteleken tárgyalt témát összefoglaló, szabadkőműves szempontból értelmező szónok szerepét kedvelte. Itt kínálkozott alkalom, hogy az olvasmányaiból, személyes tapasztalataiból, művészi tevékenységéből leszűrt tapasztalatokat rögzítse és átadja.
Két évvel ezelőtt, 2010-ben egy interjúban ezeket mondta: „A lényeget valahogy úgy lehet megfogalmazni (…) valódi emberré válás. Azt amit József Attila így fogalmaz: Ehess, aihass, ölelhess, alhass! A mindenséggel mérd magad." ...
A szabadkőművességnek van egy közismert jelszava: Szabadság, egyenlőség, testvériség. Ez ugyanannak az alapértéknek megfogalmazása társadalmi-történelmi módon, mint a bölcsesség, az alkotóerő és a szépség eszménye. Ez a három, a szabadság, az egyenlőség és a testvériség persze együtt és egymás által létezik. Ha bármelyik dominánssá válik a többi rovására akkor – ahogy ezt a történelem számtalan példája mutatja – baj van. Ez nem rövidtávú program, hanem célképzet. Olyan célképzet, mint a teljesség igénye valakinek a világlátásában. Valójában erről szól az egész szabadkőművesség, amely a maga szimbolikus szerkezetében, az avatások és emelések rendjében mutatja meg ezt a lényeget. A szabadkőművesség a kozmikus mértékű és kozmikus mércéjű emberi kultúrát és annak egymásba átívelő hagyományait szimbólumokban fogalmazza meg.
(Weöres Sándor) azt mondja a teljesség felé című művében: "Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás. Alattad a föld, feletted az ég, benned a létra. Erre mondtam én azt, hogy ez az ember kozmikus helyzete, az emberi egzisztencia lényege. Nem más a szabadkőműves program sem(…) És itt van – ha úgy tetszik – a szabadságom is. Ez a gondolkodás ugyanis megadja számomra a felelősséget és a szabadságot, hogy eldöntsem, hogy most akkor én belevetem-e magam a létharcba, és megpróbálom az erőszakot erővé, alkotóerővé emelni magamban és megerősíteni a létszolidaritást. Azonos vagyok a világgal, és minél többet fedezek fel, és minél többet élek meg belőle, annál inkább azonos vagyok vele, és annál inkább felelős is vagyok érte”
Végül néhány szót Papp Oszkár gondolkozásának forrásvidékéről. A kereszttény ihletésű humanizmust már egészen fiatal korában ötvözte – amint erről az imént szó esett – a haladásba vetett hittel. E kettő érdekében hajlandó volt nagy kockázatot vállalni: először amikor szembefordult a nácizmussal, másodszor amikor nemet mondott a haladás fogalmával visszaélő, perzekutor esztétikát hirdető állampártnak. A rendszerváltáskor tolongó álhősökkel és szájhősökkel is szembefordulva csak ritkán és halkan emlékeztetett, mekkora árat fizetett szókimondásáért.
Az elhallgatás, kirekesztés évtizedeiben jutott el az akkor korántsem divatos ezotériáig, amely nála megmaradt annak, aminek Püthagorasz hívei szánták: a szüntelen keresés lázas állapotának, anélkül, hogy zagyva misztikába torkollott volna. Az ú.n. magas fokok útját végigjárva élvezettel ismerkedett meg a gnosztikus, kabalista, rózsakeresztes, templomos hagyomány iniciatikus változataival. Minderről természetesen már beavatása előtt jóval többet tudott nálunk, de számunkra, akik időben, de nem ismeretekben előtte jártunk a szó szoros értelmében izgalmas volt gondolkodásában a befogadási és újraértelmezési folyamatot követni, látni hogyan válik a szó szoros értelmében hússá-vérré a szövegekbe zárt holt betű.
Testvér, mester, majd nagymester és főparancsnok. A sors, a közép-európai művész és gondolkodó sorsa mindössze húsz évet adott nekünk Papp Oszkár életéből. A szabadkőműves sírok előtt elhangzó jelmondat: „semmi sem hal meg, minden él” az ő esetében szó szerint értelmezhető. A magyar szabadkőművesség Papp Oszkár után már nem az, ami előtte volt.

A Papp Oszkár idézetek forrásai:

• Papp Oszkár: A szabadkőműves szemlélet gyökereiről. Szabadkőműves gondolatok. Második kiadás. Belvári Könyvkiadó. 1994.
• Átvalósulások. Beszélgetés Papp Oszkár képzőművésszel. 2. rész. Hét hárs. IX. évfolyam. 2-3 szám.

Márton László

A napraforgó szirmai

A szimbólumok lexikonja szerint az Újvilágból visszatérő spanyol hódítók nevezték a növényt napraforgónak, mert sugaras szirmaival igyekszik mindig a fény felé fordulni. Éppen ezért vált az Isten iránti hűség és szeretet jelképévé. Így jelenik meg az arcképfestészetben is, ahol az odaadás kifejezésére használták.

A művészettörténet ismer nagy „napraforgó-festőket”. Mindenek előtt persze Van Goghot, aki Arles-i házának falait a barátnak tartott vendég, Gauguin komfortérzésének fokozása céljából tapétázta ki. Korábbról ismeri Van Dyck-et, aki hetyke önarcképe mellé komponálta a fej nagyságú virágot, kétségbe ejtve ezzel a szaktudomány azon művelőit, akik a mai napig keresgélik a kiemelt növény képének megfejtését, de abban valamennyien megegyeznek, hogy itt és így valamiképpen csakis a felsőbbrendű létezés jelvénye lehetett.




Miután abban a szerencsében volt részem, hogy többször is láthattam műtermét, műveinek falnak támasztott sokaságát, az „opera completát”, számomra a napraforgók fontosabb témának látszottak, mint amennyi az öröklét számára a kurátorok által beválogattatott.Aztán a magyar festészetből ismeri például Szántó Piroskát, aki a rejtélyes és brutális növényt leginkább festett csontvázak közé szerette rejteni, mintegy a halált legyőző szerelmi Papp Oszkár a hatvanas évek elejétől a hetvenes évek végéig időről időre lefestette ezt a közönségességében is különös virágot. A nyomtatott dokumentumok legalábbis erre engednek következtetni. Mezei Ottó monográfiáiból valamint a katalógusokból.
Ha jól emlékszem festett, de legalábbis rajzolt ilyet korábban is, még akkor, amikor ősi közössége, a forradalmi átalakulásban érdekelt demokratikus aktivisták az ötvenes években színt váltottak, pályát elhagytak, árulókká lettek vagy éppen rabokká minősültek át. És festett, rajzolt, talán zománcozott később is, akkor, amikor a „természet rejtett arcába” és a létezés rejtelmeit a szerves meg szervetlen formák összecsapásának színtereként élte meg.
A sok absztrakt kép, frottázs, vegyes technikával megoldott nonfiguratív kompozíció között rendre föltűnt a nagy virág.
Emlékszem arra is, amikor rákérdeztem e motívumcsoport ihletet adó hátterére. A válasz első pillanatban meglepett, pedig de logikus, így utólag. Közismert volt, hogy Japit foglalkoztatta az ezotéria valamennyi formája, ahogy az egy Hamvas Béla követőhöz illett is. De hogy a napraforgók valójában titkos önarcképek, ez csak a magyarázatból derült ki. „Tudod, nekünk oroszlánoknak – egyúttal engem is beemelve közös csillagjegyünk közös - Kállai Ernő kifejezésével élve – belemerült rejtelmeibe - a napraforgó a mi totemvirágunk. Ahogy testrészünk: a szív, bolygónk a nap, elemünk a tűz, természetünk szilárd, s persze drágakövünk a rubin.”
Miért is vitatkoztam volna vele?! Bár sosem hittem az asztrológia csodaszép meséjében, a trigonok és házak, az aszcendensek és égi organizmusok horoszkópokban inkarnálódott nagy terveiben, elég volt a mesterre nézzek, hogy fölismerjem benne a jegy sugallta típus testmagasságtól függetlenített sürített lényegét. Mint a szakirodalom mondja: egyenes tartás, egyenes járás, mindig magasra emelt fej. Együttérző, nemes gondolkodású ember. Kedvező konstelláció esetén élénk erkölcsi érzéke és kötelességtudás.
Papp Oszkár napraforgói azonban nem a büszke, nagylelkű, pompakedvelő oroszlán emblémái lettek. Az egyik gyönyörű krétarajzán inkább látszanak bogáncsnak, mint a helianthus annuus tápláló magvakat hordó, sziromglóriával körített haszonnövényének. Egy másik drámai kartonlapján a kék háttérből a terméseit szorongató korong fölizzik ugyan, levelei, mint lángnyelvek haragos erőtől kócosak, de ereje úgy tűnik véges és csak egyetlen pillanatig tart. Sorsa nem lehet más, mint jobbján és balján kókadozó hervadt, kihunyt társaié.
A harmadik, a Napraforgó ikon hármas virágzatának szirmai már nem is szirmok, inkább olyan egymást harapó fogaskerekek, amelyek szikrázva, egymással összecsikorogva rozsdává. Mintha ezek a napraforgók másról sem szólnának mint a „nem kedvező konstellációról”. Az oroszlán-személyiség kibontakozását akadályozó lehetetlen világról. Vagy, mint ahogy a Japinak oly kedves költő, Kosztolányi Dezső fogalmazta a Szegény kisgyermek panaszai ciklus egyik darabjában: „A napraforgó, mint az őrült / röpül a pusztán egymaga, / … /szerelmese volt már a kóró, / a pipacs és az iszalag, /elhagyta mind, most sír magában, / rí és a szörnyű napra néz, / a napra, úri kedvesére, ki részeg, s izzik, mint a réz. Aztán eszelősen, bután rohan a gyorsvonat után.”
Így vált a büszke oroszlán fényes csillagjegyének látványos attribútumából a „romlás virágává”, a panasz virágává, a diszharmónia virágává, a csillagok szerencsétlen együtt állásának nyomasztóan szépséges virág-bizonyítékává.
Bevallom, nem tanultam meg Papp Oszkár horoszkópjának titkos üzenetét pedig talán fontos ismeretek birtokába jutottam volna. Lehet: kulcsot találok művészetének utolsó nagy periódusának zárjához, a Taók, az Átvalósulások mindnek előtt pedig az Egregórák éveken átívelő ciklusaihoz. Ezekhez a pasztellből, olajból, olykor bársonyos velúr-papírból és igen gyakran rücskös smirgli-papírból komponált sorozatokhoz, melyekben a tépett körvonalakat legyűrő rend uralkodik, a felületet ökonomikusan belakó alakzatok ölelkező násza jellemez, a sima és érdes felületeket egyensúlyba irányító bölcs mérték fékez és a hideg meleg színeket összeszerkesztő tapasztalat formál egységes egésszé.
Röviden: a harmóniáé. Önkéntelenül adódik tehát a kérdés. Hogyan lehetséges az, hogy egy jelentős művész személyiség titkos, belső önarcképe nem más, mint a bukásra ítélt és végzet által determinált nagyszerű megsemmisülésé? Míg az életmű évtizedeken átívelő ciklusokba szerveződő teljesítménye – rokoníthatóan az Európai Iskola, a későbbi Bálint, az érett Korniss és még sok más háttérbe húzódó magyar modernista művészének teljesítményével – az életben, a természetben, a világban megvalósítható artisztikus és esztétikus kompromisszumra épül, az egymásnak feszülő erők egymást paralizáló hatásán. A kérdés feloldásához vagy inkább megoldásához Papp Oszkár óriási intellektuális apparátust mozgósított. Figyelve megszólalásait, tanulmányait, írásait, saját műveinek magyarázatait az embernek gyakran az az érzése támad, hogy a képzőművészeti produkció nála csupán a világmagyarázat egy nem elhanyagolható, de nem a legfontosabb része volt.
Az igazi cél inkább az a filozófia, a rendszer, a struktúra, az alakzat, amelynek megértése, működési formájának elsajátítása, a Nagy Egész belátásának átvilágítása válik a létezés Valláspótlék lett volna Papp Oszkár számára a Páholy tanainak elsajátítása? A hit kitágítása az asztrológia, a mágia, a tao, s persze a Biblia titkos üzeneteinek tanulmányozása révén? Nem mondanám. Pótlék helyett a hit kitágításának szándéka, egy különleges metaspiritualizmus, az ideálok összeegyeztetésének vágya, s persze egy költői szintézis hajtotta gondolatait és tetteit. Nem ismert és nem érzett különbséget a kézzel foghatóan valóságos, a tudományosan sejthető és csupán a mentálisan elképzelt formációk között.
Egyik remek ciklusa, az Egregórák, a Septuaginta sejtelmes angyalainak nevét viseli, akik jó és rossz személytelen halmazt alkotva egyedekhez, egyedcsoportokhoz, társaságokhoz, népekhez, nemzetekhez, bolygókhoz egyaránt tartozhatnak. Tehát mindenhez és mindenkihez, akik figyelemmel kísérik a sors kifürkészhetetlen akaratát. S akik minden száradó levelű napraforgó, minden szénné égő szerves anyag, minden megsemmisülésre ítélt élőlény méltányos, gondos, rendeltetésszerű őrzőjeként egy felsőbb akaratot képviselnek.
Sajnos már nem emlékszem, hogy Japi – amikor beszámolt végzetes és végzetterhes Oroszlán-természetéről – mit mondott a jegy érvényesülését alapvetően befolyásoló aszcendenséről. Meg ha mondta is, nem vettem komolyan. Rosszul tettem. Egész jelleméből, alkotásainak végső mondanivalójából arra következtetek, hogy kísérő jegye a Mérleg lehetett.
Vagy ha nem, akkor is úgy viselkedett.
P. Szűcs Julianna

Papp Oszkárról eltávoztáról szóló bejelentés ide kattintva olvasható.

---

Forrás: http://jophe.org/index.php/85-a-szabadkomuvesseg-hirei/118-in-memoriam-papp-oszkar-japi?showall=1&limitstart= Kapcsolódó program: http://szkp1.blogspot.com/2012/11/v-behaviorurldefaultvmlo.html

A Jászi Oszkár páholy új honlapja

A Jászi Oszkár páholy honlapja több mint négy éve fut a http://szabadkomuves.blogspot.com/ címen. Közben volt egy kis kitérő, a szerkesztő 2006 végéig párhuzamosan a http://szabadkomuves.blogter.hu lapon is publikálta saját és páholytagjai írásait, de amellyel végül is felhagyott. Ennek a verziónak az érdekességei az ottani reagálások, hozzászólások.

Most az új honlap megmaradt a Google keretei között, de új sablonnal, látványosabb háttérrel és az újabb lehetőségek kihasználásával készül. Így az Oldalak segítségével publikálták állandóan szem előtt tartva bemutatkozásukat, egy összefoglalót a szabadkőművességről és az Andersoni alkotmányt. Elkezdték egy linkajánló szerkesztését és hamarosan meg fog jelenni egy GyÍK (Gyakran ismételt kérdések) cikk is itt.

A régi honlaphoz képest már újdonság az Öt mester kiállítással kapcsolatos bejegyzés és az Arany János verssel gazdagított B. Ú. É. K. jókívánság.

Gratulálok a régi weblap szerkesztőjének a hosszú éveken keresztül végzett áldozatos munkájához és kívánom az új lap készítőinek, hogy őrizzék meg a régi lap erényeit, miközben új színekkel gazdagítják.

---

Pótlólagos megjegyzés: A honlap legújabb verziója a http://www.jophe.org/ címen található.

---

Kapcsolódó lapok:

http://jaszioszkarpaholy.blogspot.com/

http://szabadkomuves.blogspot.com/

http://szabadkomuves.blogter.hu

Honlapot indított a szegedi Universum páholy

A szegedi Universum páholy - amely eddig a Nagyoriens weblapján szerepelt csak a "Páholyok" menüpontban - most saját weblapot indított.

A honlap nagyon tetszetős, szépen felépített, de azért szeretném néhány problémára is felhívni a figyelmet:

A weblap menürendszere csak a statikus tartalmat támogatja, nincsen helye az esetlegesen ezekbe nem beleférő újabb anyagoknak. Ilyen pl. a Nacsády Péter interjú és a Neves magyar szabadkőművesek lap, amelyek a páholy történetéből érhetők el, de nem igazán oda tartoznak. Legalábbis a Neves magyar szabadkőműveseknek illene egy menüelem a főmenüben. A Nacsády interjút pedig talán egy Friss információk, vagy valami hasonló alá lehetne elhelyezni, ahol helye lehetne más anyagoknak is.

Ügyelni kellene a helyesírásra is. A SZABADKŐMŰVESSÉG rövid története lapon rengeteg vesszőhiba van, pl: "A Szovjetunióban, 1922-ben", "Portugáliában, 1935-ben", "A Csehszlovák Köztársaságban 1938-ban, az első bécsi döntés" idézetekben - és még sok helyen - felesleges a vessző.

Ahol idézet szerepel, ott meg kell adni a forrást. Ez megint csak A SZABADKŐMŰVESSÉG rövid történetében fordul elő; pontosabban hiányzik. Az, hogy Rákosi kérte volna felvételét, szerintem városi legenda; én legalábbis komoly forrásban nem olvastam.

Még egyszer gratulálok a kiváló webmesteri munkához; s ha a fenti problémák is megoldódnak, akkor tényleg büszke lehet honlapjára a páholy.

Kapcsolódó lapok:

http://www.universumpaholy.hu/

http://www.nagyoriens.hu/


http://www.nagyoriens.hu/node/36

http://www.universumpaholy.hu/oldalak/fejlec.php?id=interju_nacsadypeter

http://www.universumpaholy.hu/oldalak/fejlec.php?id=hirestagok

http://www.universumpaholy.hu/oldalak/szabadkomuvessegrol.php

Beindult az Oriens Expressz

A Nagyoriens weblapja a kisebb gyengélkedés után rendbejött, s új számmal jelentkezett a Nagyoriens kiadványa, az Oriens Expressz is. Az első szám a Martinovics páholy századik évfordulójára jelent meg 2008-ban, először papír formában, aztán felkerült a webre pdf-ként. A két éves pauza után kijött második szám eleve elektronikus formájú, de talán majd papíron is kiadják.

A 6010. II.évf. 1. -ként bemutatkozó folyóiratszám a következő cikkekből áll:

Tartalom
• Ady Endre, Szabadkőművesség és radikalizmus
• Hit – vallás – egyház
• Jóhírű szabad férfiak és a testvériség
• A kétség meghaladása
• A titokról

 Jól érzékelhetően páholyelőadások kerültek kiadásra - különböző időszakokból és feltehetően különböző páholyokból. Sajnálatos módon ezért bizonyos egyenetlenségek tapasztalhatók a szövegek megformálásában és megformázásában. Van, ahol egyszerű nyelvtani hibák fordulnak elő - pl. felesleges vesszők - másutt a megtisztelendő fogalmak szerepelnek a magyar nyelvtannal ellentétesen nagybetűvel - mint pl. a "Szabadkőművesség". Jót tett volna a kiadványnak egy szerkesztői  átfésülés és egységesítés.

Az Adyról szóló első írás előadásként 1986-ban, a még Párizsban működő a Martinovics  páholyban hangzott el. A tanulmány nagyjából időrendben követi Ady szabadkőművességgel kapcsolatos írásait, szabadkőművesekkel fenntartott kapcsolatait.  Az e téren talán legfontosabb Ady cikket, az "ARS LIBERORUM MURATORUM"-ot teljes egészében idézi, s több másikat is elemez. Egyet lehet érteni azzal a megállapítással, hogy Ady nem kiábrándulása miatt bírálta a szabadkőműveseket (ahogy egyes irodalomtörténészek vélik), hanem mert nem volt elégedett radikalizmusukkal.

A tanulmány egyáltalán nem foglakozik az Ady verseinek szabadkőműves szempontok szerinti elemzésével - viszont ezzel is foglalkozik a Szabadkőműves gondolatok című könyvben Veres András: Ady Endre és a szabadkőművesség című cikke, amelynek egyik forrása a jelen írás.

Az írás végén feltett kérdés - hogy Ady ismerte-e a francia szabadkőművességet - a MEK (Magyar Elektronikus Könyvtár) segítségével - könnyen megválaszolható, hiszen Ady számos cikkében foglalkozik a franciaországi szabadkőműves eseményekkel.

Két kisebb hiba: Berkovits Ferenc műve Poscimur (nem Poscimus); s Madzsar József szabadkőművességéről nem esik szó.


A "Hit – vallás – egyház" című cikk korrekten végigelemzi a címben szereplő fogalmakat; számomra meglepetés volt, hogy Magyarországon az egyházakról szóló jogszabályba beleférne akár ateista "egyház" is. A szerző megjegyzi, hogy a Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszékének internetes adatbázisában a szabadkőműves páholyok is a vallások között szerepelnek. Ezt kiegészíthetem azzal, hogy aukciós katalógusokban is előfordul a könyvek ehhez hasonló osztályozása.

Egyetértek azzal a megfigyeléssel is, hogy "Érezhető ma Európában egy antimodernista irányzat azon törekvése, hogy megfordítsák az európai szekularizáció folyamatát."

A "Jóhírű szabad férfiak és a testvériség" az andersoni alkotmánynak a szabadkőművességbe jelentkezőkkel szembeni egyik alapkövetelményét tárgyalja és értelmezi. Sajnálatos módon a felvetett problémákat nem oldja meg, s néhol önellentmondásokba is bonyolódik. Az egyik helyen pl. kijelenti, hogy "Jó hírű lehet-e egy munkanélküli szegény ember? Miért ne?! Legfeljebb szabadnak nem mondanám." Másutt viszont a "szabad" fogalmát úgy értelmezi, hogy "a jelölt szabad akaratából kíván belépni köreinkbe".

Még később pedig azt írja: "szabad ember-e egy kis faluban élő, sokgyermekes, szegény sorsú, cigány férfi? ...nem, ez az ember bizonyára nem szabad".S akkor ebből az is következik, hogy nem is vehető fel szabadkőművesnek?

"A kétség meghaladása" a norma és a kétség dialektikájával foglalkozik; s a bizonytalansággal, illetve a biztonság hiányával magyarázza tradicionalizmus modernkori terjedését. Sajátos iróniája ennek a megállapításnak, hogy magára a szabadkőművességre is vonatkoztatható...

Talán a legérdekesebb írás a szabadkőműves titkokról szól, amely a legkevésbé hagyományos módon közelíti meg tárgyát, s következtetésében el is tér a szokásos értelmezéstől. (Pl. Hamza D. Ákos: A Titoktartásról, in Szabadkőműves írások) Nem vagyok biztos abban, hogy a szabadkőművesek többsége osztaná az alábbi forradalmi gondolatokat:

"A mitologikus gondolkodás titokigényét az archaikus korok kényszerű kollektivizmusával és iszonyú ismeretbeli korlátaival magyaráztam. "

"S nem akármilyen fonák helyzet az is, hogy a szabadkőművesség – miközben az emberiséget összetartó ideológia laicizálását szorgalmazta és a fanatizmust tekintette egyik legfőbb ellenfelének – átvette (legalább részben) a katolikus Egyház hierarchikus építkezését és megkülönböztetett vonzalmát a megjelenést ünnepivé avató (vagyis tekintélyt sugárzó) szertartások iránt."

"De nem gondolom, hogy a titokban rejlene a szabadkőművesség ethosza. A múltjához tartozik, nem a jövőjéhez. "

Azt remélem, hogy ezek a gondolatok is a szabadkőművesség jövőjéhez fognak tartozni. Mint a Francia Nagyoriens minapi döntése a nők felvehetőségéről.

1% a szimbolikusoknak

A Magyaroszági Symbolikus (Szimbolikus) Nagypáholy honlapján közzétette, hogy a 2008-as év adóbevallásainak civil szervezetek részére történő 1%-os felajánlásaiból 216799 forintot kapott. A vonatkozó jogszabályok értelmében arról is be kell számolni, hogy ezt az összeget mire fordították és a kapott összeg maximum 30%-át lehet a fenntartásra, működésre fordítani, a többit a közhasznú tevékenységre úgy, hogy ne csak a tagok részesüljenek belőle.

A Nagypáholy honlapján az szerepel, hogy a pénzt a Kelet c. kiadvány nyomdai munkáira fordították.

Ez már egy kicsit necces, mert a Kelet jelenleg belső terjesztésű és a tagok ingyen kapják. Azaz csak a tagok részesültek az 1%-okból. Akkor lenne teljesen szabályos a dolog, ha mondjuk a kiadványt külsőknek is árusitanák, de a támogatás felhasználásával a bekerülési költségeknél olcsóbban. (Megjegyzem, hogy néhány éve még nyilvánosan, könyvesboltokban terjesztették a Keletet; s ma is fel-felbukkan az antikváriumokban.)

Nagyon érdekes egyébként, hogy a két nagypáholy, a szimbolikus és a nagyoriens az elmúlt években szinte váltotta egymást abban a tekintetben, hogy gyűjtött-e 1%-okat vagy nem.

Az alábbi táblázat bemutatja ezt a folyamatot:

1%	Nagypáholy	Nagyoriens
2003	183568	nincs
2004	275792	nincs
2005	nincs	365918
2006	nincs	129665
2007	nincs	83102
2008	216799	nincs

Másik érdekesség, ami  az adományokkal kapcsolatos információkból számomra kiderült, hogy a Deák Ferenc(z) páholyhoz hasonlóan, amelyik a "cz"-t preferálja Deák keresztnevében, a Szimbolikusnak bejegyzett nagypáholy is az "autentikusabbnak" vagy "ősibbnek" tekintett Symbolikus formát részesíti előnyben önmaga megnevezésére.

Forrás: http://www.szabadkomuves.hu/

Kapcsolódó blogbejegyzések:

http://aprofan.blogspot.com/2008/05/1-szabadkomuveseknek.html

http://aprofan.blogspot.com/2008/06/deak-ferenc-vagy-deak-ferencz.html

Makacs tévedések

Mostanában került a szemem elé Várkonyi Tibor: A százéves Martinovics páholy című cikke, ami tavaly május 31-én jelent meg a Népszava mellékletében, a Szép Szóban.

Az egyébként rokonszenves írásban sajnos rendre előjönnek a szabadkőművességgel és a Martinovics páhollyal kapcsolatos tipikus tévedések, amelyek számos más írásban és előadásban is megtalálhatók. Vegyük csak sorra őket:

0. "a szabadkőművesség ... ismét legálisan működik, bejegyzett egyesületként Magyarországi Nagyoriens néven ..."

0.a) Is. És a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy néven is működik egy másik egyesület. Szintén legálisan bejegyezve.

1. "Az évszázadok óta működő szabadkőművességet Magyarországon első ízben Kun Béla tanácsköztársasága tiltotta be, mert a szervezet diktatúraellenes, az emberi szabadságjogok rendíthetetlen híve, ebből jottányit nem enged."

1.a) Első ízben 1795-ben I. Ferenc császár tiltotta be egész birodalmában, így Magyarországon is a szabadkőművességet.

1.b) A Tanácsköztársaság nem célzottan a szabadkőművesség ellen lépett fel, hanem általában a polgári szervezetek, egyletek működését függesztette fel.

1.c) Nem a szabadkőművesség céljai zavarták, hanem a bármiféle szervezkedés (amely ellenforradalmivá válhat) lehetőségét akarta kizárni.

2. "Ugyanebből a megfontolásból esze ágában sem volt föloldani a tiltást a Horthy-rendszernek, tartott az tovább 1945-ig, a fölszabadulásig."

2.a) A Horthy-rendszer a Tanácsköztársaság (Az első Magyar Népköztársaság) összes rendelkezését megsemmisítette, értelemszerűen a különféle társaságok felfüggesztését is.

"1920. évi I. törvénycikk

az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről

...

9. § Az úgynevezett népköztársaság és tanácsköztársaság szerveinek néptörvény, rendelet vagy más elnevezés alatt kibocsátott mindennemű rendelkezései érvénytelenek. Hasonlóképen érvénytelenek az úgynevezett nemzeti tanácsoknak és szerveiknek mindennemű rendelkezései és határozatai is."

2.b) A szabadkőművességet betiltó rendeletet 1920. május 18-án adta ki Dömötör Mihály belügyminiszter.

2.c) Ebben a betiltó rendeletben sem a szabadkőművesség céljait kárhoztatták, hanem azt állították, hogy azoktól eltérve "... alapszabályaikban kitűzött, kormányhatóságilag is szankcionált céljaik és feladatuk megvalósítása helyett a politikai élet irányítására és a tényleges hatalomnak kezükhöz ragadására terelték át egyleti tevékenységüket." Azaz bűnbaknak kiáltották ki őket.

2.d) A szabadkőművesség vagyonát elkobozták, páholyait más szervezeteknek adták át. A Podmaniczky utcai Nagypáholyházat pl. a MOVE (Magyar Országos Véderő Egylet) kapta meg.

3. "Rákosiék természetesen folytatták Kun Béla és Horthy tilalmas hagyományát, Kádárék úgyszintén, ..."

3.a) Folytatásról és hagyományról szó nincs. A felszabadulás után a Horthy-rendszer megsemmisített rendelkezései között szerepelt a Dömötör-féle betiltás, tehát újra legálissá vált a szabadkőművesség.

3.b) Visszakapták a Nagypáholyházat és támogatást is a felújításra.

3.c) 1950-ben Kádár belügyminiszterként az ellenforradalmi erők potenciális szervezeti kereteként aposztrofálta és tiltotta be, függetlenül Kun Bélától és Horthy-tól.

4. "Ady Endre valójában nem a Martinovics páholyban öltötte magára először a szabadkőműves kötényt. ... majd tag is lett. ... 1912 márciusában kérte fölvételét a Martinovics páholyba, ... hét esztendeig maradt a páholy tagja."

4.a) De igen, Ady a Martinovics páholyban öltötte magára először a szabadkőműves kötényt 1912-ben. Addig csak rokonszenvezett a mozgalommal és kívülről bírálta.

4.b) S a hét esztendő alatt mindössze négyszer vett részt a páholymunkán. Azaz a felvételen és a díjemeléseken (a legény- és mesteravatáson) kívül csak egyszer.

5. "1956 novemberében Párizsban alakult újjá a Martinovics, a francia Grand Orient, a Nagyoriens kebelében."

5.a) A Martinovics páholy nem a Grand Orient, hanem a Grand Loge de France (Francia Nagypáholy) keretében alakult újjá. De azért jó viszonyt ápol a Francia Nagyorienssel.

A többi (legjobb tudomásom szerint) stimmel.


Kapcsolódó linkek:

http://szkp3.blogspot.com/1970/01/domotor-mihaly-belugyminiszter.html

http://szkp3.blogspot.com/1970/01/kadar-janos-belugyminiszter-feloszlatja.html

Szabadkőműves piknik Dégen

A Múzeumok Éjszakája keretében a Magyarországi Nagyoriens Szabadkőműves Egyesület nyilvános rendezvényt szervezett Dégre.

A meghívón a következő állt:

Programok:

16.00-21.00 Különleges tárlatvezetés a kastélyban:
A folyamatos tárlatvezetésen a látogatók nemcsak a kastély építészetével és kiállításaival ismerkedhetnek meg, hanem annak szabadkőműves múltjával is.

16.00-20.00 Papírsárkány-reptetés a parkban:
A hatalmas angolparkban a legkisebb szélben is magasra repülő papírsárkányokkal várjuk reptetésre a kicsiket és nagyokat, akik maguk is készíthetnek sárkányokat, a helyszínen, gyermekfoglalkoztató szakemberek útmutatása alapján.

19.00-20.00 Titkok nélkül a titkokról:
A szabadkőműves mozgalom múltja és jelene. Előadás a Magyarországi Nagyoriens Szabadkőműves Nagypáholy tagjainak közreműködésével.
A délután és az este során a műhely-sátorban az érdeklődők találkozhatnak, beszélgethetnek a szabadkőműves szervezet tagjaival.

21.00 Időkapszula földbe mélyesztése a kastély parkjában:
A délután során az időkapszula-sátorban a látogatóknak is lehetőségük nyílik üzenetet küldeni a jövőbe az utókornak időkapszula által.

21.30 Szent Iván éji máglyagyújtás

A rendezvény ideje alatt működik a Szabadkőműves Piknik-lugas, ahol különleges ételeket és italokat lehet megkóstolni, a hangulatról komolyzenei előadók gondoskodnak.

Hát ennek nem lehetett ellenállni, kaptam magam és ismét leruccantam Dégre.

A kastély parkjának bejáratánál lehetett az 500 forintos jegyet megvásárolni, ami napjaink divatját követve karszalag volt, sajnos sima fehér, semmi dizájnt nem vittek bele. De azért eltettem...

From Szabadkőművességgel kapcsolatos programok

A kastély még mindig csodaszép - arra gondolok, hogy a tavalyi felújítás óta, de persze elkészültekor is az volt. Sajnos az emelet és a melléképületek renoválására még mindig nem került sor. Szerencsére a lépcsőt elzáró kötelet valaki kiakasztotta - esküszöm, nem én voltam - így nyugodt lelkiismerettel felmentem és megnéztem a fenti termeket. Hát, eléggé le van robbanva, lenne mit csinálni vele. Viszont a lépcsőfordulóban levő címert már helyreállították.

A muzeológusok folyamatos vezetést ígértek és ezt be is tartották - az éjszaka folyamán már gyertyafény világánál. A parkban ott helyben készített és otthonról hozott, profi módon megalkotott papírsárkányok repkedtek a kissé erős szélben és a látogatókat néha igen csak megöntöző esőben. Őszintén szólva nem is hittem a máglya meggyújthatóságában, bár az előre elkészített farakást leterítették vízhatlan anyaggal. A szigetre átvezető hídon az elkorhadt keresztgerendákat ugyan nem cserélték ki, de hosszában elhelyezett gerendákból palló "ösvényt" építettek rá, s így levehették a tavaly még ott díszelgő "Életveszélyes" feliratot.

Hat óra körül kezdődött a "nagy" vezetés, amely során részletesebben ismertették a kastély és egykori lakóinak sorsát. Ezt Dávid András, a Nagyoriens nagymestere indította el a vendégek köszöntésével, s a séta során szabadkőműves kamarazenét játszott a QUARTET vonósnégyes Haydn és Mozart darabjaiból. Nem akarom lelőni a poénokat, mindenki, akit érdekel ez a történet, csak látogasson el Dégre és hallgassa meg saját fülével, nézze meg saját szemével. Egy-két érdekességre térek csak ki, amely talán nem annyira volt kiemelve.

From Szabadkőművességgel kapcsolatos programok

A kastély szabadkőművesnek tartott díszítései nem Festetics Antal, az építtető korából, hanem az utolsó oldalági örökös, Festetics Sándor felújításából származnak. Őt a kiállítás szövege szerint szabadkőművesnek tartják egyesek (talán épp ezért), de ennek ellentmond, hogy a hazai fasiszták egyik vezére volt, ebből a tisztségéből Szálasi penderítette ki és ült a helyére. (Ideológiai szilárdságára az is jellemző, hogy Károlyi kormányában miniszteri posztot viselt. Bár ezt feltehetőleg rokoni kapcsolataiknak köszönhette...)

Sokkal hihetőbb az a teória, hogy amikor a felújítást elvégeztette, akkor a birtokában levő építészeti és bútorkatalógusok közül kiválasztva a neki tetszőket megcsináltatta. Például antikizáló és középkori épületeket ill. épületromokat. Igen, romokat építtetett, akkoriban ez nagyon divatos volt. (Ez a stíl sajnálatosan manapság is felütötte fejét, nézzük csak meg - ha bírjuk - az új Nemzeti Színház műromjait.)

Hogy milyen mintát válasszon, s esetleg az szabadkőműves legyen, abba pedig a kastélyban vendégül látott, a szabadkőművességet kutató történészek javaslatai is belejátszhattak. Örökítse már meg az őseinek szabadkőművességet a falakon, ha már ő nem az!

A kastély termeinek berendezése teljesen elveszett, a bútorokat a leírások alapján próbálták meg a régihez hasonló darabokkal pótolni. Különlegesen érdekes az a herbárium szekrény, amelyik Kossuth botanizálást szolgálta annak idején száműzetésében.

Sajnos az a XVIII. századbeli szabadkőműves iratanyag is elveszett, talán el is pusztult, amit még Festetics Antal vásárolt meg és gondozott a betiltott szervezet örökségének megőrzése érdekében. Németek és oroszok között cserélt gazdát többször a kastély a II. világháború végén, aztán a helyiek hordták szét a még megmaradt tárgyakat. Az országos levéltárban van valamennyi ezekből az iratokból - másolatban. Remélhetőleg a legfontosabbak. Ezeknek a forráskiadási munkálatai szakadtak meg H. Balázs Éva történész halálával.

Az egyik termet a szabadkőművességnek szentelték, tablók szövegei és képei, valamint ma működő páholyok ajándékai - főmesteri asztal a szükséges kellékekkel (kalapács, biblia, körző, derékszögvonalzó) - kesztyűk és kötények, díszkard valamint a durva és a faragott kő idézi fel a szabadkőműves páholyok berendezését.

A vezetés a tükörteremben végződött, ahol aztán a villámgyorsan behordott székeken elhelyezkedve vártuk a szabadkőművesek bemutatkozását. Hárman képviselték a Nagyoriens vezetőit, Dávid András jelenlegi nagymester, Nacsády András régebbi nagymester és Márton László korábbi főmester. Dávid András rövid bevezetője után Márton László foglalta össze nagyon tömören a szabadkőművesség, főként a magyar szabadkőművesség történetét míg Nacsády András a nyári napforduló szimbolikájáról beszélt. Ez után az olasz és a francia Nagyoriens képviselői üdvözölték a magyarországi testvérszervezetüket, még egy kis ajándékkal (szabadkőműves könyvek és díszérme) is emelve a találkozó rangját.

Sajnos az előadásokba néhány baki is belekerült, ugyan volt amit azonnal javítottak - pl. a Magyar Népköztársaságot Köztársaságra - de volt olyasmi is, ami esetleg hibásan került a szorgalmasan jegyzetelők noteszébe. Ilyen volt az Angol Nagypáholy megalakulásának 1717-es dátuma, mi helyett 1718 hangzott el; hogy Horthy érvényben tartotta volna a Tanácsköztársaság betiltó határozatát - nem, saját betiltó rendeletet adott ki; illetve, hogy Révay tiltotta volna be a 1950-ben a szabadkőművességet - nem, ezt a feladatot Kádár mint belügyminiszter végezte el.

Az előadások és üdvözlő beszédek után a három szabadkőműves vezetőt és a két vendéget csoportképen örökítették meg az újságírók és hosszan kérdezgették őket. (A sajtóban megjelent tudósításokon ez nem látszik - nyúlfarknyiak és képet se mellékeltek hozzájuk.)

Sajnálatos módon a beígért "különleges ételek és italok" kóstolása elmaradt - úgy látszik, hogy se a múzeumnak, de még a világot irányító szabadkőműveseknek sem tellett erre - így az egyre fokozódó éhségemet a büfében vásárolható pörkölttel voltam kénytelen enyhíteni. Táplálkozásom viszont megakadályozott abban, hogy az időkapszula elásásánál jelen legyek - pontosabban éppen a végére értem oda. Szóval tudom, hogy hol van, 100 év múlva csak tessék engem kérdezni, ha a többiek elfelejtenék.

From Szabadkőművességgel kapcsolatos programok

Az időkapszula elásását követően Dávid András nagymester a páholyokban szokásos munka lezáró láncfűzésre kérte a részvevőket, vagyis hogy a két kezünket a mellünkön keresztezve a mellettünk levők kezét megfogva alkossunk láncot, az összetartozást szimbolizálva. Ehhez még az ún. láncbeszédet is mondott, amely erre az összetartozásra emlékezteti a résztvevőket.

Valamikor a tárlatvezetés közben elállt az eső, így az láncfűzést követően a máglya meggyújtása sikeres volt, s a lassan besötétedő tájban nagyszerű látványt nyújtott. Sajnos tűzugrásra senki sem vállalkozott, pedig hát a termékenység, gazdagság és egészség jövő évi megalapozása ez lehetett volna.

From Szabadkőművességgel kapcsolatos programok

A szabad tűz lenyűgözött mindenkit - nem csak az olyan piromániásokat mint engem.

Ez volt az est fénypontja - a tűz csendesültével mindenki szépen hazament.


Kapcsolódó program: http://szkp1.blogspot.com/2009/06/rendezveny-szabadkomuves-piknik-degen.html

Kapcsolódó esemény: http://szkp3.blogspot.com/2009/06/szabadkomuves-piknik-degen.html

Kapcsolódó blogbejegyzések:

http://aprofan.blogspot.com/2008/07/szabadkomuves-kiallitas-degi-festetics.html

http://aprofan.blogspot.com/2008/12/szabadkomuvesseg-egyetemes-torteneti.html

A Nagypáholyházról

A Nagypáholyházról

Érdekes cikk jelent meg a Helyi Téma című újságban nemrégiben:

Páholyház a Podmaniczky utcában

Írta: -APR-

2009. február 24.

A Magyarországi Symbolikus Nagypáholyt 1886-ban alapították, működésének alapfeltétele az volt, hogy saját székháza legyen. Ennek felépítésére 1890. február 27-én tettek javaslatot, s három év múlva megvették a Podmaniczky utca 45. szám alatti telket. A nyilvános pályázat eredményeként a szabadkőművesek épületének tervezésével Ruppert Vilmost bízták meg, aki maga is a rendhez tartozott. Az ünnepélyes avatást 1896. június 21-re tűzték ki. A páholyház főhomlokzatán ülő szfinx egyiptomi jelleget adott az épületnek, jellegzetes szabadkőműves motívumként megjelent a négy bagoly tartotta éggömb a zodiákus jegyekkel, talapzatán az egymásra helyezett körzővel és derékszöggel. A szigorú előírások szerint, Róth Miksa és Than Mór közreműködésével kialakított berendezésre adományokból gyűlt össze a pénz. Az első világháború alatt hadikórházat működtettek a pályaudvarhoz közeli páholyházban, a Tanácsköztársaság kormánya azonban az épületet elvette, s átadta a szakszervezeteknek. Egy évvel később a Magyar Országos Véderő Egylet foglalta el a házat, s miután a páholyéletet amúgy is betiltották, telekkönyvileg is átírták a tulajdonjogot – az Országos Tisztviselői Betegsegély Alap nevére. 1945. február 23-án adták vissza az épületet az újra legálisan működő szabadkőműveseknek, de egy ideig osztozkodniuk kellett a helyen a Nemzeti Parasztpárttal. Megkezdődött a háború alatt megsérült épület rendbehozatala amerikai segítséggel, de a helyreállítást Kővágó József, Budapest főpolgármestere is jelentős összeggel támogatta. 1948. március 15-én ünnepélyes külsőségek közepette felavatták az I. emeleti helyiségeket, de korai volt az öröm. 1950-ben az ÁVH váratlanul elfoglalta az épületet, melyben ezt követően a Belügyminisztérium útlevélosztálya működött. Bár egy időben szó volt arról, hogy a házat lebontják, erre a műemléki védettség miatt nem került sor. A díszes berendezési tárgyakat, a bútorzat egy részét a Magyar Nemzeti Múzeumba szállították.

A cikket beidézte és kiegészítette a PestiMese Budapest tegnap és ma… című weblap:

Archív fotó a Podmaniczky u. 45-ről (galilei.hu)

(A cikkhez egy kis kiegészítés: Az írás hírértéke az, hogy az épület – hosszú vajúdás után – ismét régi fényében fog tündökölni, a felújítási munkálatok javarésze elkészült! A budapesti századforulós épületek szerelmeseinek – nekünk – ez nagyon örvendetes hír J

És még egy „apróság”: A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy nem egy „páholyocska” volt a sok közül, hanem történelmi jelentőségű nagypáholy, ugyanis egyesítette az egymással örökké huzakodó skót és francia vonalat. Világszenzáció volt, s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az 1896-os ünnepélyes átadás, mely alkalommal a világ minden részéről érkeztek „testvérek”, az Egyesült Államoktól egészen Jáváig.

Akiket a téma (és az épület) bővebben érdekel, azoknak ajánljuk Sumonyi Zoltán – Újrafeledett titkok című könyvét.)

Az alapvetően jóindulatú ismeretterjesztő cikkben és kiegészítésében azért van néhány félreértés és hiba.

Vizsgáljuk meg néhány kijelentését:
"A Magyarországi Symbolikus Nagypáholyt 1886-ban alapították, működésének alapfeltétele az volt, hogy saját székháza legyen."
Én azért ebben nem vagyok olyan biztos. Előtte és utána is voltak olyan időszakok, amikor saját székház nélkül működött mind a Symbolikus Nagypáholy, mind elődei és utódai.
"1948. március 15-én ünnepélyes külsőségek közepette felavatták az első emeleti helyiségeket, de korai volt az öröm. 1950-ben az ÁVH váratlanul elfoglalta az épületet, melyben ezt követően a Belügyminisztérium útlevél-osztálya működött."
Elfoglalásról háborúban szokás beszélni, az államhatalom legfeljebb lefoglal egy-egy épületet.
A váratlanság sem a megfelelő szó, hiszen az 1950-es feloszlatás kapcsán került rá a sor, nem az ÁVH önálló akciójaként, hanem Kádár János akkori belügyminiszter utasítására.
A Pestimese kiegészítéséből:
"A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy nem egy „páholyocska” volt a sok közül, hanem történelmi jelentőségű nagypáholy, ugyanis egyesítette az egymással örökké huzakodó skót és francia vonalat."
A kiegészítés szerzője valószínűleg nincs teljesen tisztában a páholyok és a nagypáholyok viszonyával a fentiek szerint. Ráadásul skót és francia "vonalat" vél a nagypáholy által egyesíteni.
Közelebb járna az igazsághoz, ha az angol és francia "vonalat" emlegetné, vagy a skót és a jánosrendi rítusokat. Akkoriban (az egyesüléskor) az angol irányzatú jánosrendi páholyok a három fokozatú (de német közvetítéssel hazánkba érkezett) rítus szerint dolgoztak, míg a francia irányzatú páholyok a 33 fokozatú skót rítus szerint.
Ma már az újra külön szervezetet - nagypáholyt - alkotó mindkét irányzatot kiegészítik a magas fokok ill. a Nagyoriensben francia rítust alkalmazó páholyok is vannak.
"Akiket a téma (és az épület) bővebben érdekel, azoknak ajánljuk Sumonyi Zoltán – Újrafeledett titkok című könyvét.)"
Sumonyi Zoltán nem írt a fenti címmel könyvet. Az Újrafelfedett titok már létezik (szörnyű nehéz címet sikerült Sumonyinak kiötlenie!), de ennek az 1998-ban megjelent műnek nemrégiben megjelent a kibővített változata "Magyar szabadkőművesek és rotaryánusok" címmel, amelyben részletesen foglalkozik a Páholyház legújabb kalandjaival a perektől az átépítésig.

Kapcsolódó cikkek:
http://www.helyitema.hu/VI.-Kerulet/Paholyhaz-a-Podmaniczky-utcaban.html
http://pestimese.wordpress.com/2009/03/03/paholyhaz-lapszemle10/
http://szkp3.blogspot.com/1970/01/kadar-janos-belugyminiszter-feloszlatja.html
http://profanaprofan.googlepages.com/diagram.htm

http://aprofan.blogspot.com/2007/10/skot-ritusu-szervezetek-magyarorszagon.html

http://szkp2.blogspot.com/1998/06/sumonyi-zoltan-ujrafelfedett-titok.html

http://aprofan.blogspot.com/2008/01/sumonyi-zoltan-ujrafelfedett-titok.html
http://szkp2.blogspot.com/2008/12/sumonyi-zoltan-magyar-szabadkomuvesek.html

A Martinovics páholy jubileumi emlékünnepsége

Abban a szerencsében volt részem, hogy részt vehettem a Martinovics páholy 100 éves jubileumi ünnepségén.

A 2008. május 23-án pénteken 15h-kor kezdődő rendezvény az MTA Történettudományi Intézetének Jakobinus termében zajlott le - ugyanott, ahol annak idején Martinovics állt bírái előtt.

A teremben az U alakban elrendezett asztaloknál helyezkedtek el az előadók és a vendégek - mintegy 50 fő, amelyből kb. 10-en voltak a szebbik nem képviselői, a többséget a férfiak adták. A program Karinthy Frigyes Martinovics című versének előadásával kezdődött:

KARINTHY FRIGYES: MARTlNOVICS

Elõször Sigrayt vezették köztük el -
Szolárcsik felbukott a lépcsõhöz közel.
Szentmarjay vadul ellökte a papot;
Hajnóczy sírva ment, Õz Pál viaskodott.

Martinovics - így szólnak a régi krónikák -
Ájult volt, amidõn a padra hurcolák.
Nyitott, tajtékos ajkán nehéz mosoly, fakó: -
Két hóna alá nyúlva cipelte a bakó.

Kuszált, vizes haja, sovány gyermek-feje
Rácsuklott csöndesen a hóhér keblire
S melyet nyirkos pirossal az olvadt vér elöntött:
Két karja átölelte szelíden a fatönköt.

Pontosabban ennek sokkal hosszabb eredeti változatával (Vérmező, 795. május), amelynek e sorok alkotják a záró versszakait.

A szavalat után először Kende Péter kapott szót. Előadásának címe ugyan A Martinovics páholy száz éve volt, de a későbbi hasonló témával foglakozó előadásokkal való ütközést kerülendő inkább a szabadkőművesség elvi kérdéseiről beszélt, a társadalmi életben elfoglalt szerepéről, gyakorlatáról. Talán a legfontosabb megállapítása az volt, hogy a modern polgári társadalom képződött le a szabadkőműves páholyokban - először megelőzve korát, manapság pedig kissé lemaradva attól.

Az előadások írásban is hozzáférhetőek lesznek várhatóan, s én várom is türelmetlenül különösen Kende Péter cikkét, mert bár a többi előadó is nagyon jó volt, a legjobban az ő illúzióktól mentes mondandója és pontos stílusa fogott meg.

Másodikként a vendéglátó Pók Attila beszélt a magyar progresszió és a Martinovics páholy kapcsolatáról. Kiindulópontja az a kérdés volt, hogy beszélhetünk-e egyáltalán haladásról a történelemben, társadalmi életben? A nyugtalanító expozíció után azért hamarosan megnyugodtam, mert az előadó is - akárcsak jómagam - hitt a haladásban és az érte folytatott küzdelem sikerében. (Erre egyébként jelentős filozófiai irányzatok nemmel válaszolnak, vagy legalábbis értelmetlennek minősítik a kérdést - s egyes szabadkőművesek is szeretnék kidobni a progressziót a szabadkőművesség útipoggyászából - egyszóval nem is olyan költői ez a kérdés.)

A harmadik előadó Poór János volt, aki A Martinovics portré alakulása a történelemben címmel foglalkozott Martinovics életének és a jakobinus mozgalomnak a recepciójával, annak változásaival. A szakirodalom és a népszerűsítő irodalom három alapkérdését tette fel és válaszolta meg először:

Felségáruló volt-e Martinovics? (Igen, de gumiparagrafus alapján.)

Koncepciós per volt-e a tárgyalás? (Igen, bizonyíthatóan.)

Ujjongott-e a tömeg a lefejezések végrehajtásakor? (Igen, de azért, mert az első hóhér ügyetlensége után a helyére állított második végre nem kínozta az áldozatokat.)

Az előadó bemutatta a Martinovics értékelések két vonulatának első képviselőit és azok utódait - a forradalmi hagyományok nézőpontját Berzeviczy Gergely alapozta meg és Jókai Mór népszerűsítette, napjainkban Fejtő Ferenc képviseli; a másik, a szervezkedést és vezetőjét elítélő irányzat Dugonics Andrással indult, Fraknói Vilmos volt kiteljesítője és Mályusz Elemér a legádázabb képviselője.

Martinovics és a jakobinus mozgalom kutatásához Benda Kálmán járult hozzá kellően még nem eléggé értékelt munkáival, amelyekben kiadta azokat a történelmi forrásanyagokat, amelyek nélkül nem lehet kiegyensúlyozott értékelést adni a korszakról és főszereplőjéről, Martinovics Ignácról.

A történészek kutatási eredményei persze nagy késéssel és a népszerűsítők torzításaival jutnak el az érdeklődőkhöz teszem hozzá magamban az előadáshoz - most például Nemere István foglalkozik igen elfogultan és igazságtalanul Martinovics személyével a Titkos társaságok Magyarországon című könyvében.

A negyedik előadás Schöpflin Aladárról szólt volna csak, de a távollevő Pomogáts Béla írásban elküldött cikkének felolvasásakor végül Csáth Géza, Bíró Lajos és Szini Gyula is mint a Nyugat szabadkőműves szerzője szerepelt. Ezeknek az íróknak az irodalmi munkásságát szépen megismerhettük - de hogy erre hogyan hatott szabadkőművességük, vagy a szabadkőművességükre hogyan hatott írói mivoltuk - az nem derült ki, pedig ez lett volna a legérdekesebb vizsgálandó kérdéskör.

A megemlékezés utolsó előadását Márton László és Nacsády András tartotta - már tényleg konkrétan a Martinovics páholy történetének legfontosabb fejezeteiről. A XX. század elejének legradikálisabb páholya kora legnagyobb gondolkodóit tömörítette, a társadalmi progresszió élvonalában haladt. Külön kiemelte Márton László, hogy 1920-ban szabályos munka során altatták el a páholyt, amelyet így a betiltások után 1945-ben majd Párizsban 1956-ban jogfolytonosan ébreszthettek fel és folytathatta munkáját. Ez az alapja annak a kijelentésnek, hogy a Martinovics Páholy a legrégebben működő magyar páholy. Nacsády András az utolsó 50 évről szólva a párizsi felébresztéstől a hazaköltözésig beszélt a páholy életéről, kiemelve, hogy a magyar nyelven dolgozó szabadkőművességet ők tartották fenn létükkel és nemzetközi találkozóikkal. (Ennek írásos nyoma a Szabadkőműves írások. Párizs, 1966. és A munka folytatódik / Külföldi magyar szabadkőműves írások II. Párizs, 1981.)

Ezzel le is zárult a megemlékezés.

A bejáratnál meg lehet vásárolni a frissen megjelent Lessing könyvet a már réginek számító Trianon és a Szabadkőművességet és a Nagyoriens újságjának, az Oriens Expressznek az első számát.

Ingyen elvihető volt két szabadkőművességet ismertető brosúra - mind a kettő Kazinczy híres idézetével indított („Énnekem a' kőmívesség olly társaság, a' melly eggy kis karikát tsinál a' leg-jobb szívű emberekből;...”) csak az egyik az eredeti helyesírással, a másik modernizálva szólt olvasójához.

Meglepett, hogy sem a megemlékezés elején, sem a végén nem üdvözölték a Martinovics páholyt sem a többi páholy sem a nagypáholyok nevében. Lehet, hogy a vendéglátó Pók Attilán kívül nem is volt ott más a Symbolikus Nagypáholyból? A jelen levő mintegy tíz hölgy közül többen szemmel láthatóan a feleség státuszában jöttek el - de azért persze nem kizárt, hogy a női és vegyes páholy is képviseltette magát - csak ez nem derült ki.

Szóval a magam részéről én nagyobb és kiterjedtebb ünneplést vártam. De lehet, hogy az üzenet csak annyi: Kösz, 100 év után is megvagyunk. És ez sem kis dolog.

Kapcsolódó cikk: http://aprofan.blogspot.com/2008/05/100-eves-martinovics-paholy.html

Kapcsolódó fotóblog: http://www.photoblog.com/kikiroller/2008/12/28/100-ves-a-martinovics-pholy.html

Kapcsolódó linkek:

http://hu.wikisource.org/wiki/V%C3%A9rmez%C5%91,_795._m%C3%A1jus

http://szkp4.blogspot.com/2008/07/kende-peter-szabadkomuvessegrol.html

http://szkp2.blogspot.com/2008/04/nemere-istvan-titkos-tarsasagok.html

http://szkp2.blogspot.com/2008/05/lessing-ephraim-gotthold-szabadkomuves.html

http://szkp2.blogspot.com/2002/06/marton-laszlo-szerk-trianon-es.html