Részlet egy Kövesdy Pállal készült videóinterjúból

Kövesdy Pál

1945-50 között, Magyarországon csak a Symbolikus Nagypáholy alá tartozó páholyok léteztek. Nem volt többféle kőművesség. Közel 3000 testvérünk volt, és én nem hiszem, hogy volt köztük akárcsak egy is, aki gondolta volna, hogy létezik másfajta szabadkőművesség is.

1948-ban vettek föl a Kőművességbe. A Martinovics páholyba.

A Martinovics páholyon belül, de az egész Podmaniczky utcai épületben, endkívül magas színvonalú előadások, ahogy mondjuk, munkák voltak. A páholyok tagjai látogatták egymást. Tartottak nővér napokat, színvonalas koncerteket, írók kitűnő előadásokat. Ennek egyik oka természetesen, hogy volt egy tiszteletre méltó helyiség, ami lehetőséget adott arra, hogy több ember jöhessen össze. Rengeteg intellektüellel volt szerencsém ott megismerkedni, amire mindig szeretettel emlékezem, annál is inkább, hogy amikor később, Amerikába kerültem, ilyet soha többé nem találtam. Sem Európában, sem Amerikában.

A Martinovics és a Petőfi páholy, baloldalinak számított és ezt sokan felrótták nekik.
Az 1950-ben egy szép napon, be akartam menni a páholyházba, de Polgár Tibor barátom, aki közismert zeneszerző és karmester, zongorakísérő pianista, azzal hívott föl, hogy „Pali vigyázz, ne menj be!".

És aztán tudtam meg, hogy mi az ok. Bezárták a Székházat, betiltották a szabadkőművességet. Arról nem tudunk, hogy bárkit letartóztattak volna azon a címen, hogy szabadkőműves. Talán én vagyok az egyetlen, aki lebuktam, de ez inkább engem jellemez, hogy én olyan ember vagyok.

A betiltás után megállapodtunk, mivel féltünk, tíznél többen soha ne jöjjünk össze. Lakáson találkoztunk egymással, és én voltam az összekötő, én szerveztem meg, hogy más páholyból is jöjjön mindig valaki. Ezekre az összejövetelekre viszonylag sok ember járt.

De új tagokat nem mertünk felvenni.

Sajnos 1952-ben lebuktam, és akkor mindez megszakadt, és aztán 1953 elején szabadultam, akkor folytattam, egészen 1956-ig.

1956 augusztusában fölhívott telefonon Szegő János, akinek az apja a Haladás páholyban volt. A Haladás páholy szintén pénteken működött a székház bezárása előtt. Akkoriban minden héten volt munka, és pénteken működött a Martinovics, a Petőfi és a Haladás. Természetesen így aztán többen ismertük egymást. Vakolni együtt vakoltunk. Volt a székházban egy rendes vendéglő is. És ismertem Szegő papát, aki szappangyáros volt. Amikor a fia 1956-ban Pesten járt Párizsból, a szüleit meglátogatni, az apjától megtudta, hogy én vagyok az, aki kapcsolatban áll a többi páhollyal, eljött hozzám és elmondta, hogy szándékukban van régi magyar szabadkőművesekből Martinovics néven egy magyar páholyt létrehozni Párizsban.

Néhány nevet, akikről beszámolt nagyon jól ismertem.

Mit tudnék segíteni ebben az ügyben, kérdeztem.

Adj egy meghatalmazást, átadod, amitek van, jelek, vagy ilyesmik...

Bevallom, fogalmam sem volt ilyesmiről, de természetesen mivel a Martinovics páholy titkára voltam, meghívtam a lakásomra a főmestert, dr. Posta Lajost és a szónokot, dr. Beck Salamont, világhírű nemzetközi jogászt. Így, hárman, kiállítottunk egy dokumentumot, Szegőnek, azzal, hogy megkértük, nagyon vigyázzon, mert ebből nekünk itthon bajunk lehet.

Úgy gondoltuk, miután a magyar szabadkőművesség belátható időn belül nem lesz életképes, és mivel ez a szabadkőművesség teljes joggal nemzetközi elismertséggel bír, fölhatalmazzuk és felkérjük Szegőt, hogy a Martinovics páholy a magyar szabadkőművességet Párizsban folytassa.
A dokumentumot átadtam Szegőnek, aki rögtön továbbadta Kemény Istvánnak, és ők ketten alapították meg Párizsban a magyar páholyt, a Martinovics páholyt.

Ez 1956 augusztusában történt. Az október 23-i eseményeket ismerjük, majd november 20-án én is elhagytam Magyarországot. Bécsbe érkeztem, és eszembe jutott Szegő. Fölhívom Párizst, Szegő nincs otthon, de átadják az üzenetem. Délután 5-kor megszólal a telefon, Szegő jelentkezik: a francia állam megbízásából Bécsben vagyok. Az a feladatom, hogy a magyar menekülteknek segítsek.
Ezután Bécsben részt vettem szabadkőműves munkákon, minden további nélkül elfogadták szabadkőműves jogaimat.

A Martinovics páholy igazi fénykora az első világháború előtt volt, amikor Jásziék létrehozták, kilépve egy másik progresszív páholyból, ahol szintén politizáltak. Politizálás alatt, egy társadalomalakító mozgalmat kell érteni, amire akkor, egy zavaros, félpolgári, feudális Magyarországon hatalmas szükség volt.

Az volt a NAGY MARTINOVICS.

© 1995
KP, DA
© 1995 Kövesdy Pál és Dávid András
Ez a szöveg egy videointerjú része.

---

Forrás: https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1669347486427554&id=164817436880574https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1669347486427554&id=164817436880574

Ady szabadkőműves táskája

A Petőfi Irodalmi Múzeumban virtuális kiállításon látható Ady Endre és az Ady család tárgyi hagyatéka. Az ennek szentelt honlapon van kiállítva digitálisan Ady szabadkőműves táskája (tarsolya). Ilyenben tárolták a szabadkőművesek kötényüket és páholyékszereket. Ez általában állandóan a páholyban volt, s a munkára érkezők a kezdés előtt vették elő belőle és kötötték derekukra a kötényt, vetették át magukon a vállszalagot és tűzték ki a jelvényeiket - kinek-kinek tisztsége s érdeme szerint.

Az Előszó azt írja:

[...] Egy Nagyváradhoz köthető tárgy a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményében van, a nagyváradi [Sic! A Martinovics páholy budapesti!] Martinovics páholy rekvizituma, Ady szabadkőműves tarsolya, amely Fenyő Miksa ajándékaként került a gyűjteménybe 1970-ben. [...]

[A hibás kijelentést azóta törölték az Előszóból.]

A tárgy:

Gyűjtemény: Petőfi Irodalmi Múzeum
Leltári szám: R.82.113.1.
Megnevezés: Ady Endre szabadkőműves tarsolya
Állapot: kopott, csatja hiányos
Méret: H 21 Sz 13,5
Leírás: Boríték formájú, bőrből készült táska. Csattal záródó felhajtójára nyomva a tulajdonos és a hozzá tartozó szabadkőműves páholy neve: Ady Endre / Martinovics. 1912
Anyag: marhabőr, fém csat, aranyozás
Származás: Fenyő Miksa, 1970
Megjegyzés:
A leltári tétel első darabja minden kétséget kizáróan Ady Endréé volt. A 4., itt nem felsorolt tárgy egy szabadkőműves érem, amely tévesen van Ady Endre tulajdonának leltározva, mert a Könyves Kálmán páholyból származik. Minden valószínűség szerint az adományozóé, Fenyő Miksáé lehetett, mert ő az utóbbi páholy tagja volt. A 2-3. számú, szintén ehhez a tételhez tartozó szabadkőműves kesztyű irodalmi vonatkozása kétséges, lehet, hogy Adyé volt, lehet, hogy az adományozóé.
L. kézirattári gyarapodás 1/1970, amely csak a tarsolyt említi Ady relikviaként.



Az emlékezetben:

"Ady Endre felvétele. Értékes új láncszemet iktatott be a testvéri láncba a 'Martinovics' páholy Ady Endre személyében. A felavatás előtt Baracs Károly főmester t. magasan szárnyaló avatóbeszédében ecsetelte Ady Endre érdemeit, aki lankadatlanul, gánccsal, félreértéssel nem törődve, folytatja küzdelmeit az Uj Magyarországért.
Dr. Barta szónok t. költői gondolatokban gazdag beszédben, melyben Ady verseiből citált, üdvözölte az új testvért. A láncban Jászi Oszkár t. gyönyörű költeményét olvasta fel. A jövő felvilágosodott, egészséges társadalmát rajzolta le mesteri szavakkal és hirdette, hogy ennek a szép jövőnek mielőbb el kell érkeznie, ha testvéri láncunk ilyen fáradhatatlan, elszánt harcosokkal gyarapodik. Azután dr. Nagy Dezső, a 'Nemzeti' páholy főmestere üdvözölte páholya nevében a 'Martinovics' páholyt. A vakoláson Ady megköszönte a testvérek szíves fogadtatását. 'Hazajöttem a családomhoz - úgymond többek között - és ígérem, hogy hű
testvéretek leszek.' A felavató este, melyen a t. páholyok tagjai igen nagy számmal jelentek meg, felejthetetlen szép ünnep volt a magyar szabadkőművességnek."
Tiborc Zsigmond: Ady Endre felvétele a szabadkőműves páholyba. ITK 1960. 1. 71.

"A Martinovics-páholy vette föl tagjai közé, egészen kiváltságos és megtisztelő formájú szertartás keretében [1912. máj. 5-én Sic! 3-án!]. A páholy munkáin azonban nem vett részt. Összesen is csak két ízben jelent meg a Podmaniczky utcai székházban, először felvétele, másodszor legény- és mesterfokba emelése alkalmából...[Sic! 4-szer volt munkán!]"
Ady Lajos: Ady Endre. 1923. 182.

"Ifj. Bisztriczky Tibor édesanyja úgy hallotta, hogy Ady a szabadkőműves kesztyűjét néhány ilyen kultikus tárggyal együtt Adának ajándékozta. Ez furcsán ható hír, mert Ady szabadkőműves emléktárgyai Fenyő gyűjteményével kerültek a PIM relikviatárába. [Nem furcsa. Ady nyilván a hozzá tartozó nő számára kapott kesztyűt adta Adának.] Adyt 1912. máj. 3-án avatták a Martinovics páholy tagjává, Ada pedig júniusban tartózkodott ismét a Városmajor szanatóriumban. E tárgyaknak és egyéb Ady-emlékeinek - levelek, fénykép, kézirat - sorsáról nem tudnak, Nagyanyjuk minden személyes emléktárgyát, levelezését gondosan dobozokba csomagolva hagyta hátra, jegyzetekkel, de Adytól és Adyról nincs köztük semmi."
KM. IV. 1990. 629. Mittay László: Ady városmajori szerelme, Ada.


Ady Endre:

Genf városában gyönyörű és hatalmas szövetkezést pecsételtek meg a napokban. Ez a szövetkezés a világos fejű emberek szövetkezése. A világ szabadkőmívesei gyűltek össze Genfben s kimondták, hogy a nemzeti és állami eszme tiszteletben tartásával a jövőben szorosabb viszonyt tartanak fent a világ szabadkőmíves páholyai, hogy sikeresebben irányíthassák nagy emberi célokért folytatott küzdelmeiket.
A világ minden józanul és nemesebben gondolkozó emberének örömmel kell eltelnie a genfi szövetkezés hallatára. Szükségesebb időben nem is történhetett volna ez a szövetkezés. Nagy és ködös homályosság készül az emberiségre borulni.
(Szövetkezés a világosság nevében. Nagyváradi Napló 1902. szeptember 13.)

---

Forrás: http://szimma.hu/keszady2/htmls2/R.82.113.1..html

Kapcsolódó cikk: http://cultura.hu/kultura/ady-targyai/ 

A kapcsolódó Szabadkőműves Wiki cikk: https://szk.miraheze.org/wiki/Ady_Endre

Ady patriotizmusa és szabadkőművessége

Babus Antal

Ady Endre: Vallomás a patriotizmusról

részlet:


A Vallomás a Szabadgondolat 1913 októberi számában látott napvilágot. Ha tisztázzuk, hogy milyen erők rejtőztek e kis példányszámú, alig ismert lap mögött, a cikk értelmezéséhez is hasznos fogódzót kapunk.
A Szabadgondolat az 1905-ben alakult Szabadgondolkozás Magyarországi Egyesületének és fiókszervezeteinek – a Galilei Körnek, a budapesti Harkányi Körnek, a Szabadgondolkodók Aradi Egyesületének, a nagyváradi Darwin Körnek, az eperjesi Martinovics Körnek, a kassai Batsányi Körnek és a szegedi Ferrer Körnek – volt a hivatalos lapja. 1 A tájékozottabbak már pusztán a felsorolt nevekből kitalálhatják, hogy a Szabadgondolat szabadkőműves lap volt, az viszont egyáltalán nem közismert, hogy Ady tagja volt az Egyesület választmányának, sőt belépett a szabadkőművesek közé is. 2 A költő döntésének jobb megértése végett vessünk egy futó pillantást a magyar szabadkőművesség helyzetére a XIX–XX. század fordulóján.
Az egységre, összetartásra mindig fölöttébb ügyelő szabadkőműves mozgalom a XX. század elején két táborra szakadt. A konzervatív gondolkodású „testvérek” úgy vélték, hogy a régi elvekhez híven nem szabad beleártaniuk magukat a politikába, elég ha karitatív tevékenységet folytatnak. (Köztudomású, hogy a szabadkőművesek számos jótékonysági intézményt alapítottak és működtettek, például az Anya- és Csecsemővédő Intézetet, a Vakokat és Süketeket Gyámolító Intézetet, a Mentő Egyesületet stb.) A szabadkőművesek másik ága viszont nem rejtette véka alá politikai ambícióit, s a radikális társadalmi változásokat elérendő nem riadt vissza a közvetlen politizálástól sem. 1908-ban Jászi Oszkár, a radikálisok vezéralakja több társával kivált a Demokrata páholyból, s megalapította a polgári radikális Martinovics-páholyt. A páholynak számos ismert értelmiségi volt a tagja: Bíró Lajos, Bölöni György, Csáth Géza, Lengyel Géza, Nagy Endre, Reinitz Béla, Szini Gyula, Schöpflin Aladár, Szende Pál, Czóbel Ernő, Székely Artúr, Sándor Pál. A névsorból több következtetés vonható le. Egyrészt szembeszökő, hogy ez a társaság kulcsfontosságú szerepet játszott az ország polgári radikális átalakításáért folytatott harcokban, másrészt a páholytagok szinte egytől egyig Ady baráti körébe tartoztak. Ady 1905 óta ismerte Jászit. Politikai céljaik hasonlóságán kívül összekapcsolta őket a közös alma mater is, mindketten Nagykárolyban (is) jártak gimnáziumba. Ezek után nem meglepő, hogy 1912. április 19-én Ady belépett a Martinovics-páholyba. 3 Egyik ajánlója éppen Jászi Oszkár, a páholy akkori főmestere volt, s a szakirodalom szinte biztosra veszi, hogy Ady az ő rábeszélésre szánta rá magát erre a lépésre. 4 Adynak 98 verse és 70 cikke jelent meg a Martinovics-páholy által 1910-ben indított és anyagi támogatásával fenntartott Világ című napilapban, de a költőt nem akarták, s nem is lehetett formaságok kalodájába zárni, lazán kezelte a páholyélet előírásait, s hétesztendős tagsága alatt „mindössze négy ízben vett részt a Martinovics-páholy munkáin…” 5 Ennek ellenére 1914. február 13-án mesterré avatták. 6
Nem csodálkozhatunk hát rajta, hogy 1913-ban, a Szabadgondolatban megjelent Vallomás a patriotizmusról című cikke éppen Székely Artúrnak, a Martinovics-páholy egyik tagjának hagyatékában maradt fenn. Székely Artúr, a jeles üzletember és gazdasági író volt 1913-ban a Szabadgondolat felelős szerkesztője. 7 Személyesen is többször találkozott Adyval, sőt 1906-ban, nyolcadikos gimnazistaként lelkes ismertetőt írt az Új versekről. Jelen volt a páholy ülésén 1912-ben, Ady felvételekor is: „Emlékezem szép meleg és szónoki forma tekintetében is tökéletes beszédére, amelyet a szabadkőművesek közé való fölvételét követő vacsorán mondott.” 8 ...


1) Vö. Schön István: A magyar szabadkőművesség hivatalos folyóiratai. Magyar Könyvszemle, 2000. 2. sz. 189. (http://epa.oszk.hu/00000/00021/00025/0007-1ca.html)
2) Veres András: Ady Endre és a szabadkőművesség. In: Szabadkőműves gondolatok. Belvárosi Könyvkiadó, Budapest, 1998. 189.
3) Veres András: Ady Endre és a szabadkőművesség. In: Szabadkőműves gondolatok. Belvárosi Könyvkiadó, Budapest, 1998. 187.
4) Veres András: Ady Endre és a szabadkőművesség. In: Szabadkőműves gondolatok. Belvárosi Könyvkiadó, Budapest, 1998. 190–191.
5) Veres András: Ady Endre és a szabadkőművesség. In: Szabadkőműves gondolatok. Belvárosi Könyvkiadó, Budapest, 1998. 191.
6) Veres András: Ady Endre és a szabadkőművesség. In: Szabadkőműves gondolatok. Belvárosi Könyvkiadó, Budapest, 1998. 191.
7) Vö. Schön István: A magyar szabadkőművesség hivatalos folyóiratai. Magyar Könyvszemle, 2000. 2. sz. 189. (http://epa.oszk.hu/00000/00021/00025/0007-1ca.html)
8) Székely Artúr: Ady-emlékek. Nyugat, 1924. 3. sz. 213. (http://ady.mtak.hu/hu/sza.htm)



Forrás: http://ady.mtak.hu/hu/study.htm

Makacs tévedések

Mostanában került a szemem elé Várkonyi Tibor: A százéves Martinovics páholy című cikke, ami tavaly május 31-én jelent meg a Népszava mellékletében, a Szép Szóban.

Az egyébként rokonszenves írásban sajnos rendre előjönnek a szabadkőművességgel és a Martinovics páhollyal kapcsolatos tipikus tévedések, amelyek számos más írásban és előadásban is megtalálhatók. Vegyük csak sorra őket:

0. "a szabadkőművesség ... ismét legálisan működik, bejegyzett egyesületként Magyarországi Nagyoriens néven ..."

0.a) Is. És a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy néven is működik egy másik egyesület. Szintén legálisan bejegyezve.

1. "Az évszázadok óta működő szabadkőművességet Magyarországon első ízben Kun Béla tanácsköztársasága tiltotta be, mert a szervezet diktatúraellenes, az emberi szabadságjogok rendíthetetlen híve, ebből jottányit nem enged."

1.a) Első ízben 1795-ben I. Ferenc császár tiltotta be egész birodalmában, így Magyarországon is a szabadkőművességet.

1.b) A Tanácsköztársaság nem célzottan a szabadkőművesség ellen lépett fel, hanem általában a polgári szervezetek, egyletek működését függesztette fel.

1.c) Nem a szabadkőművesség céljai zavarták, hanem a bármiféle szervezkedés (amely ellenforradalmivá válhat) lehetőségét akarta kizárni.

2. "Ugyanebből a megfontolásból esze ágában sem volt föloldani a tiltást a Horthy-rendszernek, tartott az tovább 1945-ig, a fölszabadulásig."

2.a) A Horthy-rendszer a Tanácsköztársaság (Az első Magyar Népköztársaság) összes rendelkezését megsemmisítette, értelemszerűen a különféle társaságok felfüggesztését is.

"1920. évi I. törvénycikk

az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről

...

9. § Az úgynevezett népköztársaság és tanácsköztársaság szerveinek néptörvény, rendelet vagy más elnevezés alatt kibocsátott mindennemű rendelkezései érvénytelenek. Hasonlóképen érvénytelenek az úgynevezett nemzeti tanácsoknak és szerveiknek mindennemű rendelkezései és határozatai is."

2.b) A szabadkőművességet betiltó rendeletet 1920. május 18-án adta ki Dömötör Mihály belügyminiszter.

2.c) Ebben a betiltó rendeletben sem a szabadkőművesség céljait kárhoztatták, hanem azt állították, hogy azoktól eltérve "... alapszabályaikban kitűzött, kormányhatóságilag is szankcionált céljaik és feladatuk megvalósítása helyett a politikai élet irányítására és a tényleges hatalomnak kezükhöz ragadására terelték át egyleti tevékenységüket." Azaz bűnbaknak kiáltották ki őket.

2.d) A szabadkőművesség vagyonát elkobozták, páholyait más szervezeteknek adták át. A Podmaniczky utcai Nagypáholyházat pl. a MOVE (Magyar Országos Véderő Egylet) kapta meg.

3. "Rákosiék természetesen folytatták Kun Béla és Horthy tilalmas hagyományát, Kádárék úgyszintén, ..."

3.a) Folytatásról és hagyományról szó nincs. A felszabadulás után a Horthy-rendszer megsemmisített rendelkezései között szerepelt a Dömötör-féle betiltás, tehát újra legálissá vált a szabadkőművesség.

3.b) Visszakapták a Nagypáholyházat és támogatást is a felújításra.

3.c) 1950-ben Kádár belügyminiszterként az ellenforradalmi erők potenciális szervezeti kereteként aposztrofálta és tiltotta be, függetlenül Kun Bélától és Horthy-tól.

4. "Ady Endre valójában nem a Martinovics páholyban öltötte magára először a szabadkőműves kötényt. ... majd tag is lett. ... 1912 márciusában kérte fölvételét a Martinovics páholyba, ... hét esztendeig maradt a páholy tagja."

4.a) De igen, Ady a Martinovics páholyban öltötte magára először a szabadkőműves kötényt 1912-ben. Addig csak rokonszenvezett a mozgalommal és kívülről bírálta.

4.b) S a hét esztendő alatt mindössze négyszer vett részt a páholymunkán. Azaz a felvételen és a díjemeléseken (a legény- és mesteravatáson) kívül csak egyszer.

5. "1956 novemberében Párizsban alakult újjá a Martinovics, a francia Grand Orient, a Nagyoriens kebelében."

5.a) A Martinovics páholy nem a Grand Orient, hanem a Grand Loge de France (Francia Nagypáholy) keretében alakult újjá. De azért jó viszonyt ápol a Francia Nagyorienssel.

A többi (legjobb tudomásom szerint) stimmel.


Kapcsolódó linkek:

http://szkp3.blogspot.com/1970/01/domotor-mihaly-belugyminiszter.html

http://szkp3.blogspot.com/1970/01/kadar-janos-belugyminiszter-feloszlatja.html

A Martinovics páholy jubileumi emlékünnepsége

Abban a szerencsében volt részem, hogy részt vehettem a Martinovics páholy 100 éves jubileumi ünnepségén.

A 2008. május 23-án pénteken 15h-kor kezdődő rendezvény az MTA Történettudományi Intézetének Jakobinus termében zajlott le - ugyanott, ahol annak idején Martinovics állt bírái előtt.

A teremben az U alakban elrendezett asztaloknál helyezkedtek el az előadók és a vendégek - mintegy 50 fő, amelyből kb. 10-en voltak a szebbik nem képviselői, a többséget a férfiak adták. A program Karinthy Frigyes Martinovics című versének előadásával kezdődött:

KARINTHY FRIGYES: MARTlNOVICS

Elõször Sigrayt vezették köztük el -
Szolárcsik felbukott a lépcsõhöz közel.
Szentmarjay vadul ellökte a papot;
Hajnóczy sírva ment, Õz Pál viaskodott.

Martinovics - így szólnak a régi krónikák -
Ájult volt, amidõn a padra hurcolák.
Nyitott, tajtékos ajkán nehéz mosoly, fakó: -
Két hóna alá nyúlva cipelte a bakó.

Kuszált, vizes haja, sovány gyermek-feje
Rácsuklott csöndesen a hóhér keblire
S melyet nyirkos pirossal az olvadt vér elöntött:
Két karja átölelte szelíden a fatönköt.

Pontosabban ennek sokkal hosszabb eredeti változatával (Vérmező, 795. május), amelynek e sorok alkotják a záró versszakait.

A szavalat után először Kende Péter kapott szót. Előadásának címe ugyan A Martinovics páholy száz éve volt, de a későbbi hasonló témával foglakozó előadásokkal való ütközést kerülendő inkább a szabadkőművesség elvi kérdéseiről beszélt, a társadalmi életben elfoglalt szerepéről, gyakorlatáról. Talán a legfontosabb megállapítása az volt, hogy a modern polgári társadalom képződött le a szabadkőműves páholyokban - először megelőzve korát, manapság pedig kissé lemaradva attól.

Az előadások írásban is hozzáférhetőek lesznek várhatóan, s én várom is türelmetlenül különösen Kende Péter cikkét, mert bár a többi előadó is nagyon jó volt, a legjobban az ő illúzióktól mentes mondandója és pontos stílusa fogott meg.

Másodikként a vendéglátó Pók Attila beszélt a magyar progresszió és a Martinovics páholy kapcsolatáról. Kiindulópontja az a kérdés volt, hogy beszélhetünk-e egyáltalán haladásról a történelemben, társadalmi életben? A nyugtalanító expozíció után azért hamarosan megnyugodtam, mert az előadó is - akárcsak jómagam - hitt a haladásban és az érte folytatott küzdelem sikerében. (Erre egyébként jelentős filozófiai irányzatok nemmel válaszolnak, vagy legalábbis értelmetlennek minősítik a kérdést - s egyes szabadkőművesek is szeretnék kidobni a progressziót a szabadkőművesség útipoggyászából - egyszóval nem is olyan költői ez a kérdés.)

A harmadik előadó Poór János volt, aki A Martinovics portré alakulása a történelemben címmel foglalkozott Martinovics életének és a jakobinus mozgalomnak a recepciójával, annak változásaival. A szakirodalom és a népszerűsítő irodalom három alapkérdését tette fel és válaszolta meg először:

Felségáruló volt-e Martinovics? (Igen, de gumiparagrafus alapján.)

Koncepciós per volt-e a tárgyalás? (Igen, bizonyíthatóan.)

Ujjongott-e a tömeg a lefejezések végrehajtásakor? (Igen, de azért, mert az első hóhér ügyetlensége után a helyére állított második végre nem kínozta az áldozatokat.)

Az előadó bemutatta a Martinovics értékelések két vonulatának első képviselőit és azok utódait - a forradalmi hagyományok nézőpontját Berzeviczy Gergely alapozta meg és Jókai Mór népszerűsítette, napjainkban Fejtő Ferenc képviseli; a másik, a szervezkedést és vezetőjét elítélő irányzat Dugonics Andrással indult, Fraknói Vilmos volt kiteljesítője és Mályusz Elemér a legádázabb képviselője.

Martinovics és a jakobinus mozgalom kutatásához Benda Kálmán járult hozzá kellően még nem eléggé értékelt munkáival, amelyekben kiadta azokat a történelmi forrásanyagokat, amelyek nélkül nem lehet kiegyensúlyozott értékelést adni a korszakról és főszereplőjéről, Martinovics Ignácról.

A történészek kutatási eredményei persze nagy késéssel és a népszerűsítők torzításaival jutnak el az érdeklődőkhöz teszem hozzá magamban az előadáshoz - most például Nemere István foglalkozik igen elfogultan és igazságtalanul Martinovics személyével a Titkos társaságok Magyarországon című könyvében.

A negyedik előadás Schöpflin Aladárról szólt volna csak, de a távollevő Pomogáts Béla írásban elküldött cikkének felolvasásakor végül Csáth Géza, Bíró Lajos és Szini Gyula is mint a Nyugat szabadkőműves szerzője szerepelt. Ezeknek az íróknak az irodalmi munkásságát szépen megismerhettük - de hogy erre hogyan hatott szabadkőművességük, vagy a szabadkőművességükre hogyan hatott írói mivoltuk - az nem derült ki, pedig ez lett volna a legérdekesebb vizsgálandó kérdéskör.

A megemlékezés utolsó előadását Márton László és Nacsády András tartotta - már tényleg konkrétan a Martinovics páholy történetének legfontosabb fejezeteiről. A XX. század elejének legradikálisabb páholya kora legnagyobb gondolkodóit tömörítette, a társadalmi progresszió élvonalában haladt. Külön kiemelte Márton László, hogy 1920-ban szabályos munka során altatták el a páholyt, amelyet így a betiltások után 1945-ben majd Párizsban 1956-ban jogfolytonosan ébreszthettek fel és folytathatta munkáját. Ez az alapja annak a kijelentésnek, hogy a Martinovics Páholy a legrégebben működő magyar páholy. Nacsády András az utolsó 50 évről szólva a párizsi felébresztéstől a hazaköltözésig beszélt a páholy életéről, kiemelve, hogy a magyar nyelven dolgozó szabadkőművességet ők tartották fenn létükkel és nemzetközi találkozóikkal. (Ennek írásos nyoma a Szabadkőműves írások. Párizs, 1966. és A munka folytatódik / Külföldi magyar szabadkőműves írások II. Párizs, 1981.)

Ezzel le is zárult a megemlékezés.

A bejáratnál meg lehet vásárolni a frissen megjelent Lessing könyvet a már réginek számító Trianon és a Szabadkőművességet és a Nagyoriens újságjának, az Oriens Expressznek az első számát.

Ingyen elvihető volt két szabadkőművességet ismertető brosúra - mind a kettő Kazinczy híres idézetével indított („Énnekem a' kőmívesség olly társaság, a' melly eggy kis karikát tsinál a' leg-jobb szívű emberekből;...”) csak az egyik az eredeti helyesírással, a másik modernizálva szólt olvasójához.

Meglepett, hogy sem a megemlékezés elején, sem a végén nem üdvözölték a Martinovics páholyt sem a többi páholy sem a nagypáholyok nevében. Lehet, hogy a vendéglátó Pók Attilán kívül nem is volt ott más a Symbolikus Nagypáholyból? A jelen levő mintegy tíz hölgy közül többen szemmel láthatóan a feleség státuszában jöttek el - de azért persze nem kizárt, hogy a női és vegyes páholy is képviseltette magát - csak ez nem derült ki.

Szóval a magam részéről én nagyobb és kiterjedtebb ünneplést vártam. De lehet, hogy az üzenet csak annyi: Kösz, 100 év után is megvagyunk. És ez sem kis dolog.

Kapcsolódó cikk: http://aprofan.blogspot.com/2008/05/100-eves-martinovics-paholy.html

Kapcsolódó fotóblog: http://www.photoblog.com/kikiroller/2008/12/28/100-ves-a-martinovics-pholy.html

Kapcsolódó linkek:

http://hu.wikisource.org/wiki/V%C3%A9rmez%C5%91,_795._m%C3%A1jus

http://szkp4.blogspot.com/2008/07/kende-peter-szabadkomuvessegrol.html

http://szkp2.blogspot.com/2008/04/nemere-istvan-titkos-tarsasagok.html

http://szkp2.blogspot.com/2008/05/lessing-ephraim-gotthold-szabadkomuves.html

http://szkp2.blogspot.com/2002/06/marton-laszlo-szerk-trianon-es.html

Köténykötéssel akcióztak a szabadkőművesek

Nacsády András interjú az Indexen:

Köténykötéssel akcióztak a szabadkőművesek

* Spirk József - spirk@mail.index..hu

| 2008. május 26., hétfő 17:59

(Fotó: Huszti István)

A világ jobbítását a XXI. század etikai kérdéseinek megvitatásával célzó latin irányú szabadkőművesség vezető magyarországi páholya százéves lett. A Martinovics páholy az egykori tag, Ady Endre belvárosi szobrára kötettett szabadkőműves-kötényt a nagy ünnep alkalmából. A Nagyoriens nagymestere, Nacsády András arról beszélt, min rágódik a XXI. század küszöbén a harmincéves átlagéletkort jócskán meghaladó tagság.


A világ mozgatóinak tartott szabadkőművesség legrégebben működő magyarországi páholya egy földszinti lakásban székel az Újlipótvárosban. Nincsenek már tehetős pártolóik?

Mi egy magát tagdíjakból fenntartó egyesület vagyunk, nem kapunk semmiféle állami támogatást, nem úgy, mint az egyházak. Az egyszázalékos támogatásokból és a tagdíjakból próbáljuk fenntartani magunkat. Az újjáalakuláskor, 1992-ben kaptunk nemzetközi támogatást is, de ebből csak annyira futotta, hogy meg tudtunk venni egy ingatlant. Egyébként, ha mi lennénk a világ mozgatói, nem így nézne ki a világ, ahogy most kinéz.

Elég indirekt cáfolat. Ezzel valószínűleg nem győzi meg az összeesküvéselmélet-hívőket.

Egy szabadkőműves-páholy nem más, mint szellemi műhely. Ez a szellemi műhely elméleti megközelítéssel tárgyalja meg a nagy közéleti kérdéseket, ezekre próbálja felhívni a közvélemény figyelmét. Közénk minden párt támogatója beléphet, kivéve persze a szélsőségeseket. Ők úgysem osztják a szabadkőművesség vallotta nézeteket, a teljes lelkiismereti szabadságot, az abszolút vallási és etnikai toleranciát és a progresszív polgári értékeket.

A közélet és politika napi eseményeire tudnak befolyást gyakorolni?

Semmilyen befolyásunk sincs. Vannak közöttünk, akik politizálnak, de aktív politikussal én nem találkoztam. A nyilvános előadásokkal igyekszünk felhívni a figyelmet az etikátlanná vált világra, ami nemcsak Kelet-Közép-Európa országainak, a rendszerváltást megélt társadalmaknak a jellemzője, hanem kortünet. A szabadkőművesség tulajdonképp egy önképzőkör, ahol önmagunk csiszolását tekintjük az egész világ jobbítására tett kísérletnek. A konkrét tevékenység pedig az, hogy a szabadkőműves előadásokat hallgat, szervez, tart, és ezzel igyekszik befolyásolni környezetét is.

Mostanában milyen előadások népszerűek szabadkőműves-körökben?

Elsősorban etikai kérdésekről beszélünk. Téma lehet a genetikai manipulációktól kezdve az eutanáziáig minden.

A konkrét események vizsgálata helyett filozófiai megközelítésben?

Filozófiai megközelítésben, igen, mert a konkrét napi politika nem lehet a találkozók tárgya.

Tilos?

Kizárt. Pontosan azért, mert abszolút türelmességgel vagyunk egymás iránt, függetlenül attól, ki hova szavaz, milyen politikai elveket kedvel. Ezért nem lehet napi politika előadás tárgya.

Még olyan fontos témákkal, mint a kormányválság vagy az őszödi beszéd sem tettek kivételt?

Nem.

Miért kötöttek szabadkőműves-kötényt a belvárosi Ady-szoborra?

A Martinovics páholy a múlt héten ünnepelte a 100 éves jubileumát, ennek örömére vagy emlékére gondoltuk, hogy Adyval hívjuk fel az eseményre a figyelmet, aki tagja volt a páholynak. De rajta kívül emlékezhettünk volna Csáth Gézával vagy Kosztolányi Dezsővel is, ők is tagok voltak. De a tér másik felén, Liszt Ferenc derekára is köthettük volna kötényt, ő is szabadkőműves volt ugyanis. De a szervezetünk második nagymesterét is említhetném, Jászi Oszkárt, az ő polgári liberális elvei nélkül ma talán nem beszélhetnénk demokratikus Magyarországról.

Hány tagja van a szervezetnek jelenleg?

A Magyarországi Nagyoriens 150 tagot számlál. 1992 óta ötszáz új tagot avattunk. A tagság átlagéletkora bőven harminc fölött van. Kell egy bizonyos érettség ahhoz, hogy valaki csatlakozzon. Az érdeklődő fiatalok többsége bizonyos illúzióval jön közénk, azt hiszik, hogy itt Mozarttal vagy Voltaire-rel találkoznak majd. A mi páholyunk tagjai egyébként havi rendszerességgel ülnek össze.

Mennyit kell fizetni egy rendes tagnak?

Az éves tagdíj nálunk 15 ezer forint. Összehasonlításul a francia Nagypáholyban, ha jól tudom, 400 euró évente.

A 15 ezer forint ellenében nyilván még senki sem kapja meg a páholytagságot. Milyen vizsgákon kell átesnie a jelentkezőknek?

A szabadkőművesség nem toboroz, minket megkeresnek és megtalálnak. A keresőkkel elég hosszú ankétok történnek, hogy megtudjuk kicsoda, és miért akar belépni. Ha a társaság titkos szavazással, abszolút többséggel elfogadta a jelöltet, akkor avatási szertartáson kell átesnie.

Milyen okok miatt eshet ki valaki a rostán?

A szélsőséges gondolkodásúakat nem szeretnénk beengedni a sorainkba, de az is kizáró ok lehet, ha valaki büntetett előéletű.

Ezt ellenőrzik is?

Persze. Kérdés alapján is ellenőrizzünk, de bármikor kérhetünk erkölcsi bizonyítványt. Nyugat-Európában ez egyébként is kötelező.

A köténykötési akcióval a szabadkőművesek pr-ján is változtatni akarnak? A hagyomány a titokzatosság és a titkolózás, a város közepére tervezett akció viszont happeningszerű figyelemfelhívás volt.

Mi már régóta próbáljuk eloszlatni a szabadkőműveseket körülvevő előítéleteket, és megszabadulni a buta leleplezésektől.

A nemzetközi szervezeti kapcsolatok működnek? Említette, hogy külföldről kaptak pénzt az ingatlanvásárláshoz.

Franciaországból kaptuk a támogatást, főként azért, mert a Martinovics páholy, amelyet 1950-ben betiltott egy Kádár János nevű ember, 1956-ban Párizsban alakult újjá a régi, még háborús időszakból ottmaradtakból, majd a forradalom emigránsaiból. Az alakulás fontos célja volt, hogy megőrizze a páholy jogfolytonosságát.

Kapnak külföldről instrukciókat is?

A szabadkőművesség nemzetközi szerveződés, de nem úgy, mint a katolikus egyház. Itt nincs Vatikán, nincs olyan szervezeti egység, amely megmondja a többinek, hogy mit csináljanak. És ezzel cáfolunk mindenféle összeesküvés-elméletet, amelyek erre a gondolatmenetre alapulnak. Két nagy irányzat létezik a szabadkőművességben, az egyik az angolszász, a másik, a latin, vagy mondhatnánk, francia. Az angolszász vonulatban kötelező az istenhit, nálunk viszont mindenkinek joga a lelkiismereti szabadság.

A szabadkőművesség nagy témái a rabszolgaság eltörlése, a szociális biztonság vagy a demokratikus berendezkedés többé-kevésbé megvalósultak már, milyen célokat tűznek maguk elé a XXI. században?

Az etikai kérdések, amelyek nem kapcsolódnak vallásokhoz és pártok nézeteihez fontos témák ma is. Az amorálissá vált világban az egyetemes törvények értelmezése.

Mik a legfőbb elméleti kihívások a szabadkőművesek számára? A géntechnológiát már mondta.

A tagok között vannak orvosok, kutatók, de például jogászok, sőt akár internetguruk is. Az internet például az egyik terület, amely felvethet olyan érdekes etikai kérdéseket, amelyek vita tárgyát képezhetik egy-egy előadás után. Ebből a vitából a jegyzőkönyv alapján alakul ki az úgynevezett munka, amelyet szeretnénk a nyilvánosságnak is megmutatni. De ez megint csupán pénz kérdése. Nyugat-Európában, például Franciaországban, minden nagyobb könyvesboltban ott állnak a szabadkőművességgel foglakozó könyvek, és azok a kiadványok, amelyek az általunk is tárgyalt kérdéseket tartalmazzák már letisztult, kinyomtatható formában. Televízió-, rádióműsoraik vannak. Mi itt még nem tartunk.

(Fotó: Huszti István)

Forrás: http://index.hu/politika/belfold/szabkomu05/

Kapcsolódó fotóblog: http://www.photoblog.com/kikiroller/2008/12/16/ady-endre-szabadkmves.html

100 éves a Martinovics páholy

100 éves a Martinovics páholy


1908 május 27-én nyolc, a Demokrácia páholyból szabályosan kilépett (fedezett) mester szabadkőműves a Nagypáholy engedélye alapján megalapította a Martinovics páholyt.

A nyolc alapító tag Gönczi Jenő minisztériumi tisztviselő, dr. Harkányi Ede ügyvéd, író, dr. Jászi Oszkár, a Huszadik Század szerkesztője, Marschan Géza jogász, Rácz Gyula statisztikus, író, Székely Imre ügyvéd, dr. Szende Pál ügyvéd, író és Zigány Zoltán tanár volt.

Az új páholyok megalakulása gyakran követett hasonló koreográfiát, például a Demokrácia páholy maga is így keletkezett, a Könyves Kálmán páholyból 1887-ben kivált szabadkőművesek alapították. Mivel az 1872-es alapítású Könyves Kálmán páholy a skót rítust követte, természetesen "gyermeke" és "unokája", a Demokrácia páholy és a Martinovics páholy is az Ősi és Elfogadott Skót Rítus szerint dolgozott.

A Martinovics páholy alapítására azért került sor, mert a korabeli szabadkőművesség legradikálisabb páholyát, a Demokrácia páholyt sem tartották elég haladónak.

A páholy 1920-as betiltásáig összesen 88 főt vettek fel (anyakönyveztek), 1920-ban 78 fő szerepelt a taglistán.

Néhány ismert személyiség a páholy tagjai közül:

Ady Endre, Bíró Lajos, Bölöni György, Csáth Géza, Lengyel Géza, Nagy Endre, Szini Gyula, Schöpflin Aladár írók, Kunfi Zsigmond, Pogány József hirlapíró, Diner-Dénes József művészettörténész szakíró, Reinitz Béla zeneszerző, Rónai Zoltán ügyvéd, Vágó József építész.

A páholy tagjai közül 1918-ban a szociáldemokraták kiléptek (fedeztek) - pártutasításra. Választaniuk kellett a párttagságuk és szabadkőműves páholy tagságuk között a Szociáldemokrata párt határozata alapján. Így hagyták el a páholyt a fentiek közül Diner-Dénes József, Kunfi Zsigmond, Pogány József, Rónai Zoltán, Vágó József. Nevük később az őszirózsás forradalomban és a Tanácsköztársaságban játszott szerepük alapján lett ismert.

Az 1911-től a páholyt főmesterként irányító Jászi Oszkár vezetésével számos haladó szervezet munkájában vettek részt a páholytagok (pl. Szabadgondolkodók Magyarországi Egyesülete, Választójog Országos Szövetsége, Galilei kör), majd 1914-ben megalapították a Polgári Radikális pártot. (Jászi Oszkár később emigráns éveiben élete nagy tévedésének nevezte a pártalapítást saját erre való alkalmatlansága miatt.)

A szabadkőművesség 1920-as betiltásától 1945-ig, a Horthy rendszer bukásáig csak magánlakásokon, kirándulásokon a találkozott az itthon maradottak egy része.

1945-ben az újjáalakult Nagypáholy részeként ismét dolgozni kezdett a páholy dr. Beck Sámuel vezetésével. 1947-ben Jászi Oszkár rövid magyarországi látogatása alkalmával előadást tartott a páholyban. (http://nagyoriens.hu/node/9)

A szabadkőművesség 1950-es újabb betiltása után végül 1956-ban, Párizsban szervezték újjá a Martinovics páholyt.

"A párizsi Martinovics páholy első elnöke a francia születésű, de Budapesten szabadkőművessé vált, nyelvünket tökéletesen beszélő Barrey Emil volt. Őt az 1919-ben emigrált Bóta Ernő, az Emberi Jogok Ligája magyar tagozatának alapítója követte, majd (báró) Hatvany Bertalan Kelet-kutató és utána Dr. Róbert László orvos-biológus. A harminc év során átlagosan húsz taggal működő páholyhoz tartozott a Párizsban élő rangos művészek közül Babócsay Lajos, Kolos-Váry Zsigmond és Rozsda Endre festő, Bartha Lajos, Pátkai Ervin és Székely Péter szobrász, Gábel József filozófus, egyetemi tanár, Radványi Géza filmrendező, Winkler Pál könyv és újságkiadó." (http://nagyoriens.hu/node/61)

A páholy fő feladatának a magyar nyelvű szabadkőművesség fenntartását tartotta - s ezt sikeresen teljesítette is. Míg az észak- és délamerikai magyar páholyok utánpótlás híján beszüntették a magyar nyelvű munkát, addig Párizsban az emigránsok folyamatos (ill. nagyobb számban 1956-utáni) kiérkezése és a hazai értelmiség későbbi kilátogatása biztosította a tagság és ezzel a páholy megmaradását.

A Martinovics páholy franciaországi működése során több nemzetközi találkozót szervezett a magyar nyelvű szabadkőművesség számára, amelyek előadásait a Szabadkőműves írások és A munka folytatódik című kötetekben tették közzé.

A rendszerváltás közeledtével a Martinovics páholy tartotta Budapesten az első szabályos szabadkőműves munkát 1989. június 21-én a Vakok Intézetében (amelyet annak idején egy szabadkőműves alapítvány hozott létre).

Nem sokkal később (1989. december 27-én az Intercontinental - ma Marriott szállóban) újjáalakult a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy, s az előzetes egyeztetések ellenére az angol nagypáholy védnöksége alá helyezték - amely a francia kapcsolatok megszakítását jelentette. Ezért mintegy tíz fő kivált a szimbolikusok közül, s elkezdték a francia orientációjú páholyok megszervezését. Ennek eredményeképpen 1992-ben újjáalakult a Magyarországi Nagyoriens (amely 1871-től 1886-ig, a János rendi nagypáhollyal való egyesülésig működött Magyarországon).

A Martinovics páholy 2004-ben kivált a Franciaországi Nagypáholyból és a Magyarországi Nagyoriens oszlopos tagjaként folytatja munkáját azóta is idehaza.

Források:

Berényi Zsuzsanna Ágnes: Szabadkőműves páholyok Budapesten, Argumentum, 2005. (http://szkp2.blogspot.com/2006/10/berenyi-zsuzsanna-agnes-szabadkomuves.html)
A Martinovics páholy története - a Magyarországi Nagyoriens weblapján (http://nagyoriens.hu/node/61)
Barotányi Zoltán: Szabadkőművesek Magyarországon: Mindenkinek falaznak - Magyar Narancs (http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=6064)

Kapcsolódó esemény: Megemlékezés az évfordulóról (http://szkp1.blogspot.com/2008/05/eloadas-megemlekezes-martinovics-paholy.html)