A Hiram Abif kulcs

Mint arról a hírekben olvashattunk, újabb leletek támasztják alá Salamon király életéről, tevékenységéről szóló ismereteinket. A leletek alapján - sokak nem kis csodálkozására - végre hitelt érdemlően, dokumentumokkal alátámasztva rekonstruálni lehetett Hiram Abif, Salamon építőmesterének történetét, akitől a szabadkőművesség eredezteti magát. Mielőtt a tárgyról szóló hiteles könyvem "A Hiram Abif kulcs" megjelenik, röviden összegezem a főbb eredményeket:
Az már régről ismeretes volt, hogy Hiram Abifot három legényfokozatban lévő építőmunkás megölte, mert nem kapták meg tőle a mesterek jelszavát, amellyel magasabb bért és külföldi munkavállalási lehetőséget szerezhettek volna. Az eset előzményei azonban mindmáig ismeretlenek voltak. Azaz bizonyos nyomok azért szemem elé kerültek, amikor kedves nagybácsim (nevét sajnos titoktartási kötelezettségem miatt nincs módomban nyilvánosságra hozni) hagyatékát áttanulmányoztam. Ő a szabadkőművesség Skót Boltozatában a 133. fokozat egyetlen tagja volt, s hogy halálával ne vesszen el az a titkos tudás, amelyet elődei ráruháztak, nyílt kulcsú rejtjelezéssel (a ma ismert legerősebb kódolás) feljegyzéseket készített. Ezen feljegyzések megfejtett részletei egybevágnak a most előkerült iratok tartalmával, csak a nézőpontjuk volt azzal éppen ellentétes. (A titkosírás megfejtéséről "133 dicsőséges fok, amely megrengette a szabadkőműves világot" címmel van sajtó alatt a Történettudományi Szemlében egy publikációm, amelynek másodközlésére már most jelentkezett a Kriptográfia és Kriplilógia is.)

Szóval a most előkerült iratanyagból, amely valószínűleg a Salamon királlyal szembeszegülő lázadók hagyatéka, kiderül a három gyilkos legény sanyarú sorsa. Árva gyerekekként keserves életük volt, a királyi lelencházban csak nagy nehézségek árán sikerült kitanulniuk a kőműves szakmát, s családi háttér és kapcsolatok hiányában csak rendkívüli erőfeszítések árán képezhették magukat. Mégis, ennek ellenére, vagy éppen ezért igen magas szintre jutottak hivatásukban, amit az is igazol, hogy ők, név szerint Jákin és Boáz alkotta meg harmadik (ismeretlen nevű, csak annyit tudunk róla, hogy a neve G-betűvel kezdődött) társuk tervei alapján Salamon templomának két nevezetes (róluk elnevezett) oszlopát. Az iratok között fennmaradtak a tervek, s jól látható a J és B betű, ami egyértelműen bizonyítja eredetüket. (Ezt a szabadkőművesség is igazolhatja, hiszen mindmáig ilyen oszlopok ékesítik a páholyokat.)

Hiába kérték azonban e művészi munka elvégzését mestermunkaként elfogadni, Hiram Abif, Salamon fukar építésvezetője nem volt hajlandó a díjukat megemelni, mesterré avatni őket és kiadni mesteroklevelüket, amellyel akkortájt szabadon utazhattak volna külországokba, s fordíthaták volna keserves sorsukat jobbra. (Más adatok arra utalnak, hogy Hiram Abif sikkasztott a királyi pénztárból, s nem is tudta volna nekik az emelt díjat kifizetni, s rettegvén a revíziótól, mindenképpen el akarta kerülni, hogy a pénztár állapota napvilágra kerüljön, ezért volt annyira hajthatatlan az eleinte még szelíd kéréssel szemben.) A három legényt személyes sorsuk és családi helyzetük mellett (számos gyermekük trachomás volt, amely betegségen akkortájt csak külországi, drága orvosok és gyógyszerek segíthettek volna) társaik nyomorúsága is felháborította, ugyanis a sikkasztások támasztotta lyukak betömése érdekében az építkezésen egyre hitványabb volt az élelmezés. A dohos, penészes lisztet még csak-csak elviselték, de amikor az amúgy is csekélyke húsadagjuk megmozdulni látszott a benne nyüzsgő élősködők, nyűvek, férgek következtében, akkor elszakadt húr, a kétségbeesés lázadásba torkollott. Elfogták Hiram Abifot és követelték a jussukat.

Az építésvezető ígéretei (hogy majd mindent rendbehoz) és fenyegetései (hogy kinok kínjával bűnhődnek lázadásukért) az elégedetlenkedők zömét eltántorították, nem bíztak vezetőikben, mivel nem ismerték elég jól Jakint, Boázt és G-t. Csak ez a három legény tartott ki a végsőkig, követelve, hogy ígéreteinek biztosítékára Hiram Abif adja ki nekik a mesterszót. Hiram Abif ezt meg is ígérte, meg is adta, de szerencsétlen módon épp aznap egy félig süket, ráadásul pösze felügyelő volt a kincstár kezelője. Amikor a mesterszóval igazolni akarta magát G., a lázadók képviselője a szokott módon (a felügyelővel felváltva betűzve a titkos szót), annak süketsége és pöszesége miatt ez kudarcot vallott. (lásd. még "cicó")

Éktelen haragjukban és kétségbeesésükban aztán a legények újra megtámadták Hiram Abifot, ami után már a jól ismert módon zajlottak le az események. Hiram Abifot megölték, testét elrejtették, de a király emberei mind a tetemet, mind a rejtőzködő lázadókat megtalálták. Ezeket aztán a hirtelen haragú, szadizmusáról ismert király válogatott kínzások közepette (lásd a szabadkőművesek ősi esküjét) kivégeztette, mellőzve minden törvényes eljárást, bíróságot, kihallgatást, szembesítést.

Nos, ezek tömören az eddig ismeretlen részletek. Nem kétséges, hogy ennek nyilvánosságra kerülése után alapjaiban kell átértékelni a szabadkőművesség múltját és jövőjét. Remélem, hogy csekély munkámmal én is hozzájárulhattam az önismeret és önirónia szabadkőműves körökben oly nagyra becsült erényének továbbfejlesztéséhez.

Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=29944351&t=9027376



Folytatás és magyarázatok: Kulcs "A Hiram Abif kulcs"-hoz - http://aprofan.blogspot.com/2003/05/kulcs-hiram-abif-kulcs-hoz.html

A szabadkőművesség "reformja"

A szabadkőművesség "reformja" szerintem évszázadok óta halasztódik. S ráadásul éppen Magyarországon, az 1770-es években létrejött egy nagyon sokat ígérő változat, a Draskovich-obszervancia. Sumonyi Zoltán: Újrafelfedett titok, Talentum, 1998. könyvében, Abafi Lajos: A szabadkõmûvesség története Magyarországon, Akadémiai, 1993. című művére támaszkodva bemutatja ezt a rendszert. Bizonyos megalkuvások mellett - a cím és rangkórság bűvöletében élő egyes páholyok igénye miatt kénytelen volt az eredetileg három fokozatú rendszerét kissé elbonyolítani - megalkotta azt a szisztémát, ami ma is példaértékű lehetne hazai szabadkőműveseink számára. Rendszerében kizárólag beavatás, díjemelések és ünnepségek esetén használták a rituálékat, minden egyéb "munka" "nyílt ég alatt" zajlott, azaz nem páholyban, mellőzve a szertartásos öltözéket (kötény, kesztyű, páholyjelvény) és minden rituális tárgyat (lángpallos, körző, szögmérő, háromágú gyertyatartó, kalapácsok, meztelen tőr, özvegypersely, tápisz=szertartásos szőnyeg, egyágú nagy gyertyatartók, a B(al) és J(obb) oszlop, kardok, stb.)

A "nyílt ég alatt" folyó munkák ráadásul esetenként tényleg a nyílt ég alatt, erdőkben, mezőkön folytak, minden szertartásosság mellőzésével, nem volt percenként taps és nyakjel (az ősi eskü egyik büntetésére emlékeztető, nyakelvágást imitáló kézmozdulat), egyszerűen megbeszélték a soron levő teendőiket.

Ha tehát hazai szabadkőműveseink reform elképzeléseken gondolkodnának, igazán haladó hagyomány lenne ennek a mintegy 230 éves rendszernek a felelevenítése.

Így megmaradhatna a kapcsolat a szabadkőműves ősökkel, mégis a változó világhoz igazodva végezhetnék áldásos munkájukat.

S hogy még egy ötletet adják az újításokkal kacérkodóknak, igazán észrevehetnék, hogy az esküjükben nincs expliciten szó a szertartásokról; ha tehát egy páholy egyszer csak abbahagyná a használatukat, elvileg nem szegnék meg esküjüket. (Hogy aztán a nagypáholy páros lábbal rúgná ki a renitenseket, az is biztos, de ez már egy másik kérdés.)
Eredetileg:
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=29321684&t=9027376

A szabadkőműves beavatásról

Véleményem szerint - amit René Guénon: Megjegyzések a beavatásról / Kvintesszencia Kiadó című műve alapján alakítottam ki - a következőkről lehet szó:

A beavatás tulajdonképpen két különböző, azonban a gyakorlatban egyszerre lezajlő aktusból áll, az iniciációból (a tényleges spirituális beavatásból, Guénon szerint ekkor történik meg a transzcendencia átadása) és az affiliációból, a szervezetbe való befogadásból, amikor az azzal kapcsolatos adminisztrációt, a titkos jelek, szövegek megtanítását lebonyolítják.

Guénon hangsúlyozza, hogy megfelelő érzékenység, lelki alkat és szellemi felkészültség nélkülözhetetlen az iniciációhoz, ez részben megfeleltethető a mások által előzetesen már szabadkőművesnek tekintettek leírásának, de amit én (szerintem pontosabban) csírának nevezek. Tradicionalista felfogásához híven természetesen Guénon szerint ebben a lépésben transzcendens örökség adódik tovább, én a magam sültmaterialista felfogásából kiindulva ezt inkább a résztvevő lelkiállapotának megváltozásával, megváltoztatásával helyettesíteném. Tehát csupán pszichológiai hatásnak tekintem, annak is a befogadó lelkivilágától és a beavatási ceremónia hatásosságától függő mértékben. Ez a kettő persze szorosan összefügg, ezek megfelelése esetén jöhet létre egy misztikus, katartikus élmény, vagy meg nem felelése esetén a totális csőd, a teljes értelmetlenség és nevetségesség érzése.

Továbbmenve, a bevatáskor létrejött transzcendentális, vagy szerintem pszichológiai hatás még kevés, annak fenntartásához és továbbfejlesztéséhez Guénon szerint is számos további lépés, önfejlesztés, közösségi szertartások, további "transzcendens" behatás szükséges. Fenntartom tehát véleményemet, hogy a "kifejlett" szabadkőműves nem a beavatás "terméke". A következő vélemény csak az affiliációra igaz: "...(a beavatás) során testvérré válik aki ezentúl a világ összes páholyban részt vehet a munkán...".

Egyébként Guénon többször is megjegyzi, hogy ezekkel a fogalmakkal még a beavatási szervezetek tagjai sincsenek gyakran tisztában.

Ami viszont a szabadkőműves beavatás költészetét illeti, azért senki ne gondoljon valami éterien poétikus dologra; én inkább Poe-t vagy Hoffmann-t asszociálnám ide, figyelembe véve ennek a halált és újjászületést idéző rítusnak a kellékeit (koponya, csontváz, gyertya, kenyér és víz, tőr, kardok, fekete kendő a szemen, s különösen az ősi eskü horrorisztikus büntetései az árulók részére).

Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=29244613&t=9027376