A Hiram Abif kulcs

Mint arról a hírekben olvashattunk, újabb leletek támasztják alá Salamon király életéről, tevékenységéről szóló ismereteinket. A leletek alapján - sokak nem kis csodálkozására - végre hitelt érdemlően, dokumentumokkal alátámasztva rekonstruálni lehetett Hiram Abif, Salamon építőmesterének történetét, akitől a szabadkőművesség eredezteti magát. Mielőtt a tárgyról szóló hiteles könyvem "A Hiram Abif kulcs" megjelenik, röviden összegezem a főbb eredményeket:
Az már régről ismeretes volt, hogy Hiram Abifot három legényfokozatban lévő építőmunkás megölte, mert nem kapták meg tőle a mesterek jelszavát, amellyel magasabb bért és külföldi munkavállalási lehetőséget szerezhettek volna. Az eset előzményei azonban mindmáig ismeretlenek voltak. Azaz bizonyos nyomok azért szemem elé kerültek, amikor kedves nagybácsim (nevét sajnos titoktartási kötelezettségem miatt nincs módomban nyilvánosságra hozni) hagyatékát áttanulmányoztam. Ő a szabadkőművesség Skót Boltozatában a 133. fokozat egyetlen tagja volt, s hogy halálával ne vesszen el az a titkos tudás, amelyet elődei ráruháztak, nyílt kulcsú rejtjelezéssel (a ma ismert legerősebb kódolás) feljegyzéseket készített. Ezen feljegyzések megfejtett részletei egybevágnak a most előkerült iratok tartalmával, csak a nézőpontjuk volt azzal éppen ellentétes. (A titkosírás megfejtéséről "133 dicsőséges fok, amely megrengette a szabadkőműves világot" címmel van sajtó alatt a Történettudományi Szemlében egy publikációm, amelynek másodközlésére már most jelentkezett a Kriptográfia és Kriplilógia is.)

Szóval a most előkerült iratanyagból, amely valószínűleg a Salamon királlyal szembeszegülő lázadók hagyatéka, kiderül a három gyilkos legény sanyarú sorsa. Árva gyerekekként keserves életük volt, a királyi lelencházban csak nagy nehézségek árán sikerült kitanulniuk a kőműves szakmát, s családi háttér és kapcsolatok hiányában csak rendkívüli erőfeszítések árán képezhették magukat. Mégis, ennek ellenére, vagy éppen ezért igen magas szintre jutottak hivatásukban, amit az is igazol, hogy ők, név szerint Jákin és Boáz alkotta meg harmadik (ismeretlen nevű, csak annyit tudunk róla, hogy a neve G-betűvel kezdődött) társuk tervei alapján Salamon templomának két nevezetes (róluk elnevezett) oszlopát. Az iratok között fennmaradtak a tervek, s jól látható a J és B betű, ami egyértelműen bizonyítja eredetüket. (Ezt a szabadkőművesség is igazolhatja, hiszen mindmáig ilyen oszlopok ékesítik a páholyokat.)

Hiába kérték azonban e művészi munka elvégzését mestermunkaként elfogadni, Hiram Abif, Salamon fukar építésvezetője nem volt hajlandó a díjukat megemelni, mesterré avatni őket és kiadni mesteroklevelüket, amellyel akkortájt szabadon utazhattak volna külországokba, s fordíthaták volna keserves sorsukat jobbra. (Más adatok arra utalnak, hogy Hiram Abif sikkasztott a királyi pénztárból, s nem is tudta volna nekik az emelt díjat kifizetni, s rettegvén a revíziótól, mindenképpen el akarta kerülni, hogy a pénztár állapota napvilágra kerüljön, ezért volt annyira hajthatatlan az eleinte még szelíd kéréssel szemben.) A három legényt személyes sorsuk és családi helyzetük mellett (számos gyermekük trachomás volt, amely betegségen akkortájt csak külországi, drága orvosok és gyógyszerek segíthettek volna) társaik nyomorúsága is felháborította, ugyanis a sikkasztások támasztotta lyukak betömése érdekében az építkezésen egyre hitványabb volt az élelmezés. A dohos, penészes lisztet még csak-csak elviselték, de amikor az amúgy is csekélyke húsadagjuk megmozdulni látszott a benne nyüzsgő élősködők, nyűvek, férgek következtében, akkor elszakadt húr, a kétségbeesés lázadásba torkollott. Elfogták Hiram Abifot és követelték a jussukat.

Az építésvezető ígéretei (hogy majd mindent rendbehoz) és fenyegetései (hogy kinok kínjával bűnhődnek lázadásukért) az elégedetlenkedők zömét eltántorították, nem bíztak vezetőikben, mivel nem ismerték elég jól Jakint, Boázt és G-t. Csak ez a három legény tartott ki a végsőkig, követelve, hogy ígéreteinek biztosítékára Hiram Abif adja ki nekik a mesterszót. Hiram Abif ezt meg is ígérte, meg is adta, de szerencsétlen módon épp aznap egy félig süket, ráadásul pösze felügyelő volt a kincstár kezelője. Amikor a mesterszóval igazolni akarta magát G., a lázadók képviselője a szokott módon (a felügyelővel felváltva betűzve a titkos szót), annak süketsége és pöszesége miatt ez kudarcot vallott. (lásd. még "cicó")

Éktelen haragjukban és kétségbeesésükban aztán a legények újra megtámadták Hiram Abifot, ami után már a jól ismert módon zajlottak le az események. Hiram Abifot megölték, testét elrejtették, de a király emberei mind a tetemet, mind a rejtőzködő lázadókat megtalálták. Ezeket aztán a hirtelen haragú, szadizmusáról ismert király válogatott kínzások közepette (lásd a szabadkőművesek ősi esküjét) kivégeztette, mellőzve minden törvényes eljárást, bíróságot, kihallgatást, szembesítést.

Nos, ezek tömören az eddig ismeretlen részletek. Nem kétséges, hogy ennek nyilvánosságra kerülése után alapjaiban kell átértékelni a szabadkőművesség múltját és jövőjét. Remélem, hogy csekély munkámmal én is hozzájárulhattam az önismeret és önirónia szabadkőműves körökben oly nagyra becsült erényének továbbfejlesztéséhez.

Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=29944351&t=9027376



Folytatás és magyarázatok: Kulcs "A Hiram Abif kulcs"-hoz - http://aprofan.blogspot.com/2003/05/kulcs-hiram-abif-kulcs-hoz.html

Szabadkőműves teokrácia?

Ez is egy lehetséges olvasata a szabadkőműves céloknak, ami ugye Salamon templomának újjáépítése, értsd: a világ újjáépítése. Azonban ez az új teokrácia sehol sem alakult ki, legfeljebb gőzös lázálmokban. Nem is alakulhatott, hiszen a szabadkőművesség messze nem játszott akkora szerepet a társadalmi változásokban, fejlődésben mint akár ők maguk, akár ellenfeleik állítják. Legfeljebb valamiféle kovász szerepét töltötték be rajtuk kívül álló okokból kialakult eseményekben, ahol bizony gyakran le is maradtak a változások mögött.

Ennek az oka véleményem szerint az lehet, hogy világmegváltó céljai ellenére a szabadkőművesség végtelenül konzervatív szervezet, előretekintés helyett hátrafele néz, a változó világhoz, korokhoz való igazodás helyett makacsul ragaszkodik elavult hagyományaihoz. Ha pedig több száz éves vajúdások után valami mégis csak megújul - női és vegyes szabadkőművesség, ateisták, nem keresztények és színesbőrűek felvétele, stb. - akkor ez is felemás módon, egymástól mereven elszakított, egymás szervezeteit el nem ismerő szakadár mozgalmak, "szabadkőműves szekták" keretében megy végbe.

Az a gyanúm, hogy ezen már nem is lehet változtatni. Mindez az eredendő születési hiba következménye, hogy fiktív eredetlegendára építve - amit nyilván a legitimációs bázis megteremtése érdekében használtak - a múlt örökségét továbbvivő, tradicionalista szellemiséggel itatták át szertartásaikat, tevékenységüket. A belső szervezetet, rítusokat, titkokat, több száz éve lényegében változatlanul használják. (Itt jegyzem meg, hogy nem hiszem el azokat az állításokat, ami szerint pl. a titkos jeleket a nyilvánosságra kerülésüket követően megváltoztatták volna. Erre egy ilyen kiterjedt szervezet esetében egyszerűen nincs mód, másrészt ezek túl mélyen beágyazódtak a szimbólumrendszerbe ahhoz, hogy változtatni lehessen rajtuk, továbbá számos különböző idejű forrás ugyanúgy írja le őket.)

Ami a szabadkőművességben rendkívül vonzó volt, az a résztvevők egyéni és társadalmi csoportkénti emancipációs törekvéseinek támogatása, az egyenlőség egymás közötti megvalósítása. Ebből a szempontból az egyik legfontosabb kérdés a vallási és származási egyenlőség, különösen a zsidóság szempontjából. A női emancipációról sajnálatos módon lemaradtak, legalábbis a "mainstream" szabadkőművesség. (Azért azokat az indokokat, amire egyesek hivatkoznak a nők fel nem vehetőségével kapcsolatban, utoljára a női választójog ill. választhatóság jogának vitáiban hozták fel, s nem éppen a haladás bajnokai.)

Magyarországon egy időben a nemzeti hátrányos helyzet megszüntetésében érdekelt nemesi, később a polgárosodás során a gazdasági erővel rendelkező, de társadalmilag, politikailag hátrányos helyzetben levő polgári rétegek emancipációs törekvései vezettek a páholyok szaporodásához. (Egyesek szerint a ma Magyarországon hiányzó erős középosztály lehetne a bázisa a hazai szabadkőművességnek. Attól tartok ez kevés lenne, ill. lesz hamarosan. A mai megerősödő polgárság ugyanis politikailag, társadalmilag is erősödik, tehát nincs, ill. nem lesz szüksége emancipációs igényeinek pótcselekvések útján történő kielégítésére.)

Ami a legnagyobb gátja a szabadkőművesség terjedésének, az a hihetetlenül szabályozott rituálék rendszere, ami még a világ problémáiról szóló előadásokat (rajzolatokat) is átitatja. Ez általában a mai ember számára idegen és taszító. (Ha viszont a rituálékat kedvelőket tekintik elsődleges merítési bázisnak, akkor bizony erősen elcsúszhatnak a misztikus szellemiség irányába.)

Úgy 12 éve kezdte el tevékenységét néhány újjáalakított páholy. Ha havonta 2-4 alkalommal "dolgoztak", akkor kb. három havonta felvehettek 2-6 "keresőt". Az egy páholyból kiindulva a 12 év alatt 100-300 új szabadkőművest jelent, azaz mára minden páholy minimum három, maximum 9 új páholyt hozott volna létre. Az a gyanúm, erről szó sincs. Kíváncsi lennék a lemorzsolódás arányaira az egyes páholyokban, azokkal lehetne igazán verifikálni feltételezéseim helyességét (vagy helytelenségét).

Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=29296321&t=9027376