A bejegyzések listája

2009. november 6., péntek

Feloldották Angliában a bírák bejelentési kötelezettségét szabadkőművességükről

Ugyanaz a Jack Straw isnmertette november 5-én a bejelentési kötelezettség feloldását, aki 12 éve főszerepet játszott a bevezetésében.

Az 1987-es választásokban a Munkáspárt egyik témája volt annak követelése, hogy az igazságszolgáltatásban dolgozók deklarálják a szabadkőműves tagságukat. Egy 1997. márciusában közzétett belügyminisztériumi jelentés végkövetkeztetése az volt, hogy a közbizalmat aláássa a vezető tisztviselők titkos társasági tagsága. Ezen az általános kijelentésen kívül konkrét bizonyítékokat nem találtak a szabadkőművesek ellen. A vizsgálatnak, ill. a szabadkőműves tagságnak a politikai harcban való felhasználása valószínűleg összefüggésben lehetett Stephen Knight 1984-ben megjelent és nagy port felvert 'A testvériség' (The Brotherhood) című szabadkőműves ellenes könyvével.

Mivel a Munkáspárt májusban nyert a választásokon, be is vezették a bírók és rendőrbírók számára ezt bejelentési kötelezettséget. Ezt néhány más foglalkozásra is kiterjesztették, mint pl. a rendőrség és a büntetésvégrehajtás tisztjeire.

Idén májusban az Angol Egyesült Nagypáholy (UGLE) kérte a rendelkezés felülvizsgálatát az Európai Emberi Jogi Bíróság határozataira hivatkozva, amelyek az Olasz Nagyoriens beadványai alapján születtek és Olaszország hasonló gyakorlatát (a közhivatalokba jelentkezőknek kellett szabadkőműves tagságukról nyilatkozni) ítélték el. (Ezeket az olaszországi rendelkezéseket pedig feltehetően a P2 botrány kapcsán hozhatták meg.)

Az angol igazságügyben az EU bíróságának a fenti határozatai alapján és az elmúlt 12 év tapasztalatainak elemzése után (nem voltak az eljáró bírók esetében szabadkőművességükre visszavezethető mulasztások vagy hibás döntések) döntöttek úgy, hogy megszüntetik ezt a megkülönböztető rendelkezést. Jack Straw hozzátette, hogy a meglevő ellenőrzési rendszer kellő biztosítékokat nyújt az igazságügy megfelelő működésére.

Az UGLE elégedett a döntéssel, de elvárja hogy ezt a bírókon túlmenően mindazokra a foglalkozásokra is érvényesítsék, amelyeknél még fennáll a bejelentési kötelezettség.

Források:

http://www.guardian.co.uk/politics/blog/2009/nov/05/jack-straw-judges-masons

http://www.guardian.co.uk/uk/2009/nov/05/freemasons-judges-magistrates-review-policy

http://www.freemasons-freemasonry.com/phpnews/show_news.php?uid=73

http://freemasonsfordummies.blogspot.com/2009/11/jack-straw-rescinds-englands-anti.html

2009. október 31., szombat

CRFF Newsletter 43


University of Sheffield
The Centre for Research into Freemasonry


CRFF Newsletter 43 (2009:10)
October 2009

Dear colleagues and friends,


October has been a busy month with a number of interesting events taking place in the UK and elsewhere. With a slight delay we hope that you will appreciate following news. Look out for new publications among our Working Papers, as two are about to be published very soon. Our book on Freemasonry in Eighteenth century Russia is selling well, so make sure you order your copy right away! 
All the best, Andreas Önnerfors
1)    November 11 ‘Masonic Conspiracy online’’
Wednesday November 11 at 5.15pm PhD-candidate Dorothe Sommer will be lecturing as part of our Sheffield lecture series “Perceptions of Freemasonry” on the idea of Masonic conspiracy as represented on the Internet.
Place: Jessop West Bldg,
G.01a (room to left)
1 Upper Hanover Street
S3 7RA Sheffield
Events available on audio
Our event on Dan Brown’s new novel “The Lost Symbol” was recorded and accessible in audio-format via our website under “News and Events”.
Prof Margaret C Jacob’s lecture on the paradoxes of modernity as represented in masonic sources from Bordeaux is also now available.
2)    Study day on Freemasonry and the Jacobites at the Sorbonne, Saturday 5th December
Jean-Pierre Brach and Jean-Pierre Laurant of the University of Paris, Paris IV Sorbonne as well as the journal Politica Hermetica(see www.politicahermetica.com/) are co-organising a study day on Jacobites and Freemasonry in Paris on the first weekend of December. We will post the final program on our website as soon as it has been made available. Two excellent British speakers, Dr. Steve Murdoch from the University of St. Andrews as well as Dr. Robert Collis from the CRFF in Sheffield will participate and we look forward to the outcome of this event.
3)    Successful CMRC conference on The Origins of Freemasonry
The annual Canonbury Masonic Research Centre conference (co-organised by the CRFF), which this year centred on the topic of ‘The Origins of Freemasonry’, gathered an impressive line-up of eminent scholars in the field, such as professors Benimeli, Jacob, Stevenson and Prescott, as well as representatives of a new generation of scholarship, including the post-doctoral researchers Robert Péter, Robert Collis and Natalie Bayer and PhD-candidates, such as the promising Frank Albo from Peterhouse College, Cambridge. A novelty in the conference programme was the organisation of a screening of the documentary “The Scottish Key”, hosted by Dr. Andrew Pink at the University College of London, which was followed by a discussion in the presence of the co-producer Tristan Boulard. The conference clearly witnessed a larger number of delegates than in previous years. Academics praised the scholarly quality of the presentations, whilst freemasons expressed contentment at the clear focus of the conference on the history of the craft. A conference dinner at the newly refurbished The Canonbury, with world-class entertainment by the violinist Eugene Sarbu, provided an excellent forum for relaxed discussions between conference speakers and delegates. The conference touched upon the most relevant questions related to the origins of freemasonry, its religious roots, its significance for the early Enlightenment generation, its place in the identity formation within British pre-industrial artisan culture, as well as of late eighteenth-century Russian intellectuals. The phenomenon of English accepted freemasonry was treated, Rosicrucian myths were deconstructed and the place of freemasonry in the gothic revival of English architecture in the nineteenth-century were highlighted. These are just a few examples of the papers delivered and the most fascinating experience of conference participation were creative crossovers between various topics. The conference proceedings are now under preparation and the volume will constitute a major work of reference in the future.
4)    Quatuor Coronati is pushing the limits
The German research lodge Quatuor Coronati No 808, under the United Grand Lodges of Germany (see www.quatuor-coronati.org/2.html), organised its 36th annual workshop between October 9th-11th on ‘Religion and Religious Enlightenment in Freemasonry’ in Espenau outside Cassel in Hesse. The director of the CRFF attended and was elected a member of the Scientific Advisory Committee of the research lodge. Over a number of yearsQuatuor Coronati has taken the wise decision to open up its conferences to academic topics and participants. Papers presented included: Appearances of the religious; Esoteric religiosity and its importance for freemasonry; Religion and religiosity in early freemasonry; Church service and Masonic ritual: overlaps, differences, opposites; The importance of religion in contemporary German society; religious discourse in German freemasonry. The Master of QC lodge, Dr. Klaus-Jürgen Grün, stated: “We have to open up Masonic research to impulses in the academic world and our open conferences create an important interface for revitalisation and exchanges of knowledge”. Professor Monika Neugbauer-Wölk presented a much-praised overview of the hermetic origins of Masonic religiosity as represented in Anderson’sConstitutions. German research into freemasonry is developing a fruitful interaction between academic and Masonic world, the platform freimaurerforschung.de being a significant tool for networks between the German-speaking research community.
5)    Sheffield Academic assumes the Chair of QC Lodge in London
We are pleased to announce that Dr. John Wade will be installed as Master of Quatuor Coronati Lodge No 2076 on Thursday 12thNovember and we look forward to fruitful cooperation between the CRFF and the premier research lodge of the UGLE.



© 2008 The University of Sheffield


--
Dr. Andreas Önnerfors
Director / Senior Lecturer in History
Centre for Research into Freemasonry and Fraternalism
34, Gell Street
Sheffield S3 7QY
United Kingdom
Telephone: +44 (0)114 222 9893
Fax: +44 (0)114 222 98 94
Email: a.onnerfors@sheffield.ac.uk
Website: www.freemasonry.dept.shef.ac.uk/
NOW ALSO ON FACEBOOK!
Join the group "Research into Freemasonry and Fraternalism"

2009. október 22., csütörtök

1% a szimbolikusoknak

A Magyaroszági Symbolikus (Szimbolikus) Nagypáholy honlapján közzétette, hogy a 2008-as év adóbevallásainak civil szervezetek részére történő 1%-os felajánlásaiból 216799 forintot kapott. A vonatkozó jogszabályok értelmében arról is be kell számolni, hogy ezt az összeget mire fordították és a kapott összeg maximum 30%-át lehet a fenntartásra, működésre fordítani, a többit a közhasznú tevékenységre úgy, hogy ne csak a tagok részesüljenek belőle.

A Nagypáholy honlapján az szerepel, hogy a pénzt a Kelet c. kiadvány nyomdai munkáira fordították.

Ez már egy kicsit necces, mert a Kelet jelenleg belső terjesztésű és a tagok ingyen kapják. Azaz csak a tagok részesültek az 1%-okból. Akkor lenne teljesen szabályos a dolog, ha mondjuk a kiadványt külsőknek is árusitanák, de a támogatás felhasználásával a bekerülési költségeknél olcsóbban. (Megjegyzem, hogy néhány éve még nyilvánosan, könyvesboltokban terjesztették a Keletet; s ma is fel-felbukkan az antikváriumokban.)

Nagyon érdekes egyébként, hogy a két nagypáholy, a szimbolikus és a nagyoriens az elmúlt években szinte váltotta egymást abban a tekintetben, hogy gyűjtött-e 1%-okat vagy nem.

Az alábbi táblázat bemutatja ezt a folyamatot:

1%
Nagypáholy
Nagyoriens
2003
183568
nincs
2004
275792
nincs
2005
nincs
365918
2006
nincs
129665
2007
nincs
83102
2008
216799
nincs

Másik érdekesség, ami  az adományokkal kapcsolatos információkból számomra kiderült, hogy a Deák Ferenc(z) páholyhoz hasonlóan, amelyik a "cz"-t preferálja Deák keresztnevében, a Szimbolikusnak bejegyzett nagypáholy is az "autentikusabbnak" vagy "ősibbnek" tekintett Symbolikus formát részesíti előnyben önmaga megnevezésére.

Forrás: http://www.szabadkomuves.hu/

Kapcsolódó blogbejegyzések:

http://aprofan.blogspot.com/2008/05/1-szabadkomuveseknek.html

http://aprofan.blogspot.com/2008/06/deak-ferenc-vagy-deak-ferencz.html

2009. október 14., szerda

Martinovicsék sírja

A jakobinus összeesküvés kivégzett vezetőinek sírhelyéről nem igazán tudunk, nem került be megkoszorúzása az utókor szokásos évfordulós rítusai közé. Meg aztán Martinovics kissé ciki - forradalmár és spicli, egyházi funkcionárius ("a szászvári apát") és titkos ateista, tudós és kókler karrierista egy személyben, s máig megoszlanak a vélemények történelmi szerepével kapcsolatban.

Sokáig az volt a vélemény, hogy kivégzésük után titokban, ismeretlen helyre temették őket. Kazinczy a Fogságom naplójában azt írta, hogy a tetemeket "kivitték a Buda megett emelkedő tetőkre. Senki sem tudja, hol fekszenek."

Máig keringenek legendák a sírhelyről, az egyik szerint a Szent Orbán téren, a Fodor utca 1-es szám alatt idehelyezett feszület jelzi Martinovics sírját, legújabban pedig azt olvastam, hogy Pesten, a Roosevelt téren, a Gresham palota előtt álló egy nagyon öreg, hatalmas akácfa tájékán vannak eltemetve Martinovicsék.

Benedek Elek így írt erről:

"az öt holttestet még egy ideig ott hagyták, hadd bámulja a nép, majd külön koporsóba téve, két sírt ástak a budai temetőn kívül. Az egyikbe Martinovicsot temették, a másikba négy társát. A többi halálra itélt kétség és remény közt várta a kegyelmet. Ezek közül a király kettőnek erősítette meg halálitéletét, - Őz és Szolárcsik volt e kettő - a többiét nehéz fogságra változtatta. Két hét mulva a Vérmezőn kivégezték Szolárcsikot is, Őzt is, mint »javulásra reményt nem nyujtó« bűnösöket."

Még a történelemmel hivatásszerűen foglalkozó Múlt-kor sem teljesen tájékozott ebben az ügyben:


"A kivégzetteket titokban temették el, sírjukat 1914-ben találták meg az egykori katonai temetőben, a mai Szilágyi Erzsébet fasor és Kútvölgyi út sarkánál. Itt újratemették őket, majd 1960-ban a Kerepesi temető díszsírhelyeibe kerültek."

(A tájékozatlanság az újratemetésre vonatkozik.)

A Budapesti Negyed cikkében korrekten, de nagyon tömören írja le az eseményeket Tóth Vilmos:

"A katonai temető további nevezetessége, hogy 1914-ben mellette, egy beépítetlen telken találta meg Gárdonyi Albert főlevéltárnok és Bartucz Lajos antropológus a magyar jakobinus mozgalom 1795-ben kivégzett vezetőinek földi maradványait. Gárdonyi, mint ismert, azért fogott kutatásba, mert a főváros és a hadsereg között birtoklási vita bontakozott ki a Vérmezőt illetően, s így akadt rá Hainiss Frigyes városi mérnök 1810-es térképére, amely feltüntette a titkosnak vélt temetési helyet. A kivégzettek csontjai a Fővárosi Levéltárba, majd 1926-ban a Kerepesi úti temetőbe kerültek; végleges síremlékük felállítása 1960-ig húzódott."

A sírhely megtalálására a János-kórház építésének megkezdése adott lehetőséget - de nem ám az alapok kiásása közben találták meg a sírt, hanem az irattárban, a terület tulajdonjogának tisztázása közben egy térképen.

Innentől kezdve Benda Kálmán történésznek, a magyar jakobinus mozgalom kiváló kutatójának a cikkét idézem, aki személyesen is részt vett a végül is újratemetéssel végződött eseményekben.

"1914 legelején Gárdonyi Albert főlevéltáros a Fővárosi Levéltár iratai között Hainiss Frigyesnek, Buda város mérnökének egy 1810. január 19-ről keltezett jelentésére bukkant, amelyhez egy térképvázlat volt mellékelve. Ezen a budai, egykor polgári, 1797 óta katonai temető melletti területen (a mai Budakeszi út és Kútvölgyi út által bezárt szögben) hét kereszttel jelezte azt az általa „jakobinus domb”-nak nevezett helyet, ahol a kivégzetteket elföldelték. A főváros tanácsa 1914. április 21-én határozatot hozott, hogy az említett területen kezdjék meg az ásatásokat.

Az ásatások tudományos irányításával és felügyeletével Bartucz Lajos antropológust,
egyetemi tanársegédet bízták meg. A munka 1914. április 19-én indult, és május 20-án (a kivégzések 119. évfordulóján) találtak rá az első sírra, majd sorban a többire is. A személyenként külön-külön koporsóba rakott csontvázakat június 26-án a Károly körút (ma Tanács körút) 15. szám alatti, a főváros által bérelt helyiségbe szállították. Bartucz Lajos itt végezte el a csontok megtisztítását, a töredékek összeragasztását és a tetemek azonosítását. Július 15-én az egyenként becsomagolt, kulcscsal lezárt és lepecsételt tölgyfaládákba zárt tetemeket Bartucz átadta Tóth-Szabó Pál helyettes főlevéltárosnak, hogy azokat „az ünnepélyes eltemetésig leendő megőrzése végett” a Fővárosi Levéltár egyik „tűzmentes helyiségében” helyezzék biztonságba.


Néhány nap múlva azonban közbeszólt az első világháború. A fővárosi közgyűlés 1914. október 7-én kimondta, hogy a július 9-i közgyűlési határozatot továbbra is érvényesnek tekinti, de végrehajtását „függőben tartja”. Gárdonyi Albert megírta az emlékkönyv számára a magyar jakobinus mozgalom történetét, és Bartucz Lajos elkészítette a csontok azonosításáról szóló tanulmányát.

...

A fővárosi tanács 1919. február 7-i ülésén az 1914. évi határozatra hivatkozva újra elővette a temetés és az emlékmű felállításának ügyét. Elrendelte a Budakeszi út és a Kútvölgyi út közötti háromszögben történő temetkezési hely rendbetételét, és az ott felállítandó emlékműre tervpályázat kiírását.

...

A magyar jakobinusok „alapvető és úttörő munkát végeztek a magyar demokrácia és a népköztársaság kifejlődése érdekében. Nem találhatnánk tehát kedvezőbb időpontot a nemzet vértanúhalált halt nagyjainak méltó módon végleges nyugalomra való helyezésére, mint a mait.

...

Az elkövetkező hónapokban viszont a politikai és katonai események minden mást háttérbe szorítottak.


A vértanúk hamvai, a lepecsételt ládikákban ott maradtak a Fővárosi Levéltárban.

De meddig? Amikor a magyar jakobinus mozgalom történetével foglalkoztam, az 1950-es évek elején már hiába kerestem őket, és senki sem tudott felvilágosítást adni, hogy mi lett velük. Bartucz Lajos is csak annyit mondott nagy keserűséggel, hogy valamikor az 1920-as években – amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy a Horthy-korszak politikai rendszere nem kívánja ünnepélyes temetésben részesíteni az 1919-es kommunizmus előfutárainak tekintett jakobinusokat – a hamvakat kivitték a Kerepesi temetőbe, és ott berakták egy kriptába. Erről írt is valamelyik újság – mondotta –, de hogy melyik és mikor, arra már nem emlékezett. Ha Gárdonyi élne – tette hozzá –, bizonyosan többet tudna mondani minderről.

...

1924. március 12-én Gárdonyi Albert főlevéltáros a fővárosi tanácshoz írt előterjesztésében kérte, hogy tűzzék napirendre a jakobinusok hamvai eltemetésének ügyét.


Az előterjesztést nem ismerjük, és nincs tudomásunk róla, hogy foglalkoztak vele.

Valamikor 1925 őszén a főváros képzőművészeti bizottsága újra fölvetette a jakobinusok eltemetését. Beadványukat nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy véleményezésre kiadták több ügyosztálynak és Gárdonyi Albertnek. Az általa a „Tekintetes Tanács”-nak írt előterjesztést meg is találtuk. Az 1925. november 3-án kelt iratban Gárdonyi elmondja, hogy ő már az előző évben ugyanezt javasolta. Megismétli az akkor írottakat „azon indokolással, hogy a hamvak a levéltárban még ideiglenesen sincsenek megfelelő helyen, s a halottak iránti köteles tisztelet is sürgetően parancsolja, hogy a hamvak eltemetésére vonatkozó közgyűlési határozatot végrehajtani méltóztassék.”


A fővárosi tanács 1926. március 11-i ülésén a következő határozatot hozta: „Úgy határozott, hogy Martinovics Ignácnak és vele egy időben kivégzett hat társának az 1914. évben feltalált hamvait, amelyek azóta a székesfőváros levéltárában vannak
őrizet alatt, a halottak iránt érzett kegyeletnek inkább megfelelő módon helyezze el ideiglenesen addig is, amíg a hamvak végleges elhelyezése felől döntés történhetnék”, elrendeli, hogy a hamvakat „az eredeti ládában” helyezzék el a Kerepesi temető egyik sírboltjában. A tanácsi X. ügyosztály lépjen érintkezésbe a temető igazgatóságával és a temetés „a sírbolt kijelölése után azonnal történjék meg”. A várható költségekre tízmillió koronát utal ki.


A fővárosi X. ügyosztály jelentése szerint a hamvakat tartalmazó ládikáknak a Kerepesi temető „bal 412. sz. nyolc személyes sírboltba való behelyezése 1926. augusztus 26-án megtörtént” minden ünnepélyesség nélkül.


Öt évvel ezután az ügyet újra felkavarta a Magyar Hétfő című lap 1931. január 26-i számának névtelenül megjelent közleménye (erre emlékezett közelebbi adat nélkül Bartucz Lajos): „A »hálás« utókor titokban ócska faládákban tette sírba a
magyar szabadság vértanúit.”

...

A névtelen cikkíró tanúként megszólaltatta Gárdonyi Albertet, aki elmondta, hogy 1925 nyaráig kegyelettel őrizte a csontokat, és hogy a sírba tételről annak idején a sajtó is megemlékezett. Az ugyancsak nyilatkozó Bartucz Lajos pedig elmondotta, hogy az 1925. évi sírba helyezésnél („nem volt temetés”) hét-nyolcan voltak jelen, a főváros részéről két úr, a temető igazgatóságából néhányan és Gárdonyi.


A cikk összegezése: „Így végződött a Martinovics-féle összeesküvés végső aktusa 1925-ben a főváros tanácsának, mint a »hálás utókor« hivatalos képviselőjének rendelkezésére… A tanácsnak kötelessége, hogy jóvátegye ezt a kegyeletsértést.”


A főváros tanácsa az újságcikket 1931. február 24-én megküldte a tiszti főügyésznek és véleményét kérte, ami március 31-én készült el. Eszerint: „A közlemény tartalma, az iratokból megállapíthatólag a valóságnak megfelel.” Ezért legfeljebb a hozzáfűzött, a tanács becsületét érintő megjegyzések kifogásolhatók, de ezt nem javasolja, mert följelentés esetén a vádlott a tényállás bizonyítását kérheti, s miután a tények a valóságnak megfelelnek, a bíróság mérlegelésén múlik, hogy azt kegyeletsértőnek találja-e vagy nem. Ilyen körülmények közt megfontolandónak ítéli, indítsanak-e büntetőeljárást. Célszerűbb lett volna egy helyreigazító nyilatkozat közlését kérni, mely a főváros intézkedésének ideiglenes voltát emeli ki – írta a főügyész –, erre azonban a törvény szerint csak a cikk megjelenését követő egy hónapon belül lett volna lehetőség.


Az újságcikk válasz nélkül maradt, a főváros semmit sem tett, az ügy teljesen feledésbe merült.

...

1959 áprilisának első napjaiban ismeretlen, régi vágású úr keresett fel a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében, ahol 1956 októberének vége óta dolgoztam tudományos munkatársként: Miklós Imre nyugalmazott MÁV főfelügyelő. Miután mentegetőzött, hogy ismeretlenként zavar, de Bartucz Lajos professzor bíztatta, hogy jöjjön el hozzám, közölte, hogy megtalálta a kivégzett jakobinusok hamvait rejtő ládikákat. Izgatott kérdésemre, hogy hol és hogyan, a következőket mondotta el:


Évek óta járja a temetőket, hogy megállapítsa, történelmi nagyjaink (írók, tudósok, katonák, politikusok) hol nyugosznak. Mint a MÁV volt alkalmazottja, ingyen utazhat, így bejárta már az egész országot. Összebarátkozott a temetőőrökkel, a temetkezési munkásokkal, főként a fővárosban. Ezek az emberek jól ismerik a sírokat, sok mindenben segítették őt. Nemegyszer név szerint kereste valakinek a sírját, s útbaigazították.


Máskor általában kérdezte őket: nem tudnak valahol valami nevezetes személy sírjáról?


Több mint egy éve már, hogy a Kerepesi temető egyik munkása a következőket mesélte neki: Amikor 1953-ban a Magyar Gumigyárnak átadták a temető keleti sarkát, azok között volt, akik a ki nem váltott halottakat közös sírba rakták. Az egyik
kriptában hét egyforma ládikát találtak. Kulcsra voltak zárva és le is voltak pecsételve, oldalukon pedig egy-egy név volt írva, mindegyik más. A nevekre már nem emlékszik, különben sem hallotta őket soha. Tanakodtak, mit csináljanak a ládikákkal, ezek mégsem lehetnek közönséges halottak, hátha valaki egyszer még keresi majd őket. A közös sír helyett tehát az új ravatalozó mögötti egyik kriptába rakták.


Ő a munkással együtt a jelzett kriptához ment, s meglátva a neveket: Martinovics, Laczkovics stb., rögtön tudta, kiket rejtenek a ládikák – bár akkor még sejtelme sem volt róla, hogy kerültek ide. 1914-es megtalálásukról már Bartucz Lajos tanulmányából értesült. Fel is kereste Bartuczot, és a vele történt megbeszélés alapján most azért jött hozzám, hogy tanácsot kérjen: mit kell tennie, hogy a jakobinusokat jeltelen sírjukból kiemelve ünnepélyesen eltemessék, és síremléket kapjanak.

...

Mondottam neki, hogy a vértanúk hamvainak megtalálása minden magyar számára nagy öröm, ezt a kormányzat is értékelni fogja, hiszen a kommunista párt vezető személyiségei közül többen és többször kijelentették, hogy a jakobinusokban az
általuk képviselt eszmék első előfutárait tisztelik. Bizonyos vagyok abban, hogy nagy és ünnepélyes temetést fognak számukra rendezni. – Kissé bizalmatlanul nézett rám, de nem szólt semmit.

...

A Történettudományi Intézet igazgatója, Molnár Erik még április 17-én engem bízott meg a jakobinusok eltemetésével kapcsolatos javaslat elkészítésével. Erről aznap értesítettem Miklós Imrét, jelezve, hogy mindenekelőtt szeretném magam is látni a hamvakat tartalmazó ládikákat, hogy személyesen is ellenőrizzem azonosságukat. Ez a szemle 1959. május 8-án ment végbe, a jegyzőkönyv szerint nyolc személy jelenlétében.

...

A bizottság megállapította, hogy a lezárt ládák származása és a rájuk írt nevek azonosak a temetői jegyzőkönyvben olvasható, a kivégzett jakobinusok nevét tartalmazó névsorral. A bizottság a ládikákat nem bontotta fel, „az egyes csontvázak részletes azonosítását későbbi időpontban, arra hivatott szakember fogja elvégezni”.

...
Följegyzésemet az alábbi három javaslattal zártam:


„1. A vértanúk hamvainak feltalálásáról és az ezzel kapcsolatban mozgalmuk történelmi jelentőségéről a sajtó útján tájékoztatni kell az országot.


2. A vértanúk tetemeinek a koporsóba való áthelyezésére Bartucz Lajos profeszszort kell felkérni, hogy a személyazonosságot még egyszer ellenőrizze.


3. Miklós Imre ny. MÁV-főfelügyelőnek, aki önzetlen fáradsággal kutatta fel a magyar jakobinusok földi maradványait, és akinek egyedül köszönhető, hogy a hamvak előkerültek, valamilyen formában adassék tudtul a Kormány elismerése.”


Nincs nyoma, hogy Molnár Erik az iratot továbbküldte volna, az a valószínű, hogy csupán szóban tájékoztatta róla a Magyar Szocialista Munkáspárt egyes vezetőit. Amikor június közepe táján megkérdeztem tőle, van-e már valamilyen állásfoglalása az ügyben, azt felelte: nem megy az olyan gyorsan. Tudnia kell – tette hozzá –, hogy Rajk László ünnepélyes temetése óta a pártvezetőség ideges lesz, ha temetésről kell döntenie. Majd azt kérte, írjak egy újabb, most már rövidebb – legföljebb két gépelt oldalas – följegyzést. Ez Marosán elvtárs számára kell – tette hozzá.


A rövidített följegyzést elkészítettem. A hamvak történetét csupán pár sorban ismertettem, a már ismert, konkrét javaslatok viszont változatlanul maradtak benne. Molnár Erik elolvasta, és csak ennyit mondott: Jó. De abból a mondatból, hogy „a
magyar polgári forradalom hősei”, húzza ki a polgárit, mert félreérti – mármint Marosán György, akkor a Magyar Szocialista Munkáspárt politikai bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára.

...

Április 22-én Molnár Erik hivatott, és közölte: megszületett a bizottság döntése: a jakobinus vértanúkat a Kerepesi temető bejáratától nem messze, az egyik út középpontjában helyezik örök nyugalomra. A koporsók a föld alatti kriptába kerülnek,
a föld felett fekete márványtábla lesz, felirattal. A temetés, ha nem is lesz zártkörű, de nem teszik közhírré, nem akarják, hogy tömeg gyűljön össze. Arra kér, tegyek javaslatot a sírkő feliratára. Még aznap átadtam javaslatomat. Ezt vésték a márványtáblára.




Származási hely: Profán gondolatok a szabadkőművességről

...

Április végének valamelyik délelőttjén otthon dolgoztam, amikor Ortutay Gyula felhívott telefonon. Együtt vannak a bizottság tagjai a Kerepesi temető központi épületének egyik helyiségében, arra kér, menjek oda hozzájuk most azonnal. Értem küldi az autóját. Megérkezve már ott találtam az öreg Bartucz Lajos professzort, és ott volt Szép József, a temető igazgatója, A kivégzett jakobinusok csontjai kis érckoporsókban egy munkaasztalon sorakoztak. Két overallos munkás azon fáradozott, hogy a koporsókat légmentesen leforrassza.


A bizottság tagjainak jelen kell lennie, amikor a koporsókat leforrasztják – mondotta Ortutay –, hogy ellenőrizzék és igazolják, hogy nem történt semmilyen szabálytalanság, a csontok nem cserélődtek össze. A forrasztó munka azonban tovább tart, mint gondolták, nekik nincs idejük itt ülni, ezért Bartuczot és engem arra kérnek, vegyük át a vigyázást, és maradjunk itt a munka teljes bevégzéséig. Tökéletesen megbíznak bennünk, ezért a jegyzőkönyvet eltávozásuk előtt alá is írják. Ezzel eltávoztak.

...

Végül kettesben maradtunk Bartucz professzorral a két szorgosan dolgozó munkás mellett, hogy mint a falusi társadalomban a legközelebbi rokonok, virrasszunk a halottak mellett.


Április 2-án felhívott Szép József: A magyar jakobinus vértanúk koporsóit május 5-én helyezik el a Kerepesi temető kriptájában. (Ez persze még nem az ünnepélyes temetés.) A Fővárosi Tanács nevében kéri, a Történettudományi Intézet küldje el megbízottját erre, hogy a jegyzőkönyvet tanúként ő is aláírja. Kérését írásban jelentettem az intézet igazgatóhelyettesének, Zsigmond Lászlónak. Bizonyosra vettem, hogy a megbízott én leszek. Zsigmond azonban Spira György kollégámat javasolta. Végül mégsem ő, hanem Vörös Antal ment.


Április 20-án délelőtt volt az ünnepélyes temetés a Kerepesi temetőben. Mintegy 70-80 ember volt jelen, sem a kormány tagjai közül, sem a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetőségéből nem volt senki sem jelen. Az ünnepélyességet egy 10-15
tagú úttörőcsapat jelentette. Az ünnepi beszédet Gyalmos János, a fővárosi tanács elnökhelyettese mondotta. A temetéssel kapcsolatos sajtótájékoztatót is ő tartotta, a hamvak feltalálásának történetét Bartucz professzor ismertette.

...

A párt hivatalos lapja, a Népszabadság 12 sort szentelt az eseménynek, a Magyar Nemzet még ennyit sem. A Történettudományi Intézet folyóirata, a Történelmi Szemle nem tartotta megemlítésre érdemesnek a hamvak megtalálását és eltemetését, ahogy a Magyar Történelmi Társaság lapja, a Századok sem. Ez utóbbi 1960.
május 20-ról szólva arról számolt be, hogy a pécsi történésznapok keretében több előadás hangzott el, többek között „Történetírásunk fejlődése a felszabadulás után” címen.


Mintegy az egész esemény lezárásaként 1960. június 16-án Miklós Imre az Országház Munkácsy-termében átvette a kormánykitüntetést. Másnap nekem írt levelében örömmel és megnyugvással szólt arról, hogy – annyi huzavona után – a jakobinusok hamvainak ünnepélyes eltemetése megtörtént. Hálás a kormánytól kapott kitüntetésért, amelyet legszívesebben odatenne a kivégzettek koporsójára. Ahogy írta:


„Őket illeti. Ők adták életüket érte, nem én.”
"


BENDA Kálmán: Az 1795-ben kivégzett magyar jakobinusok hamvainak eltemetése 1960-ban. In: Király Béla emlékkönyv: háború és társadalom Szerk. JÓNÁS Pál et al. Bp.: 1992. 79–90.


A sír címe:

Magyar jakobinusok sírja Budapesten. (Hajnóczy József, Laczkovics János, Martinovics Ignác, Sigray Jakab, Szentmarjay Ferenc, Szolártsik Sándor, Őz Pál). Kerepesi temető: 11/1-sziget.




Források:

http://mek.oszk.hu/04800/04823/html/01.htm


http://mult-kor.hu/cikk.php?id=9843

http://www.epa.hu/00000/00003/00030/toth.html

http://www.habsburg.org.hu/files/konyvek/benda_nemzeti_hivatastudat_311-322.pdf

http://www.antikvarium.hu/ant/book.php?ID=11440

http://www.agt.bme.hu/varga/foto/kerepesi/jakobinusok.html


http://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Jakobinusok_s%C3%ADrja.jpg


http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/d/d4/Jakobinusok_s%C3%ADrja.jpg

http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_jakobinusok


Irodalomjegyzék:

A jakobinusok sírja. Világ, 1914. január 20.

Tizenhat vadgesztenyefa. Martinovics és társainak sírja. Új Idők, 1914: 253.

BARTUCZ Lajos: A magyar jakobinusok exhumálása. Bp., 1919.


És egy frissebb könyv, a kapcsolódó fejezetek címével:

Palaeopathologia III.

A praehistorikus trepanáció és orvostörténeti vonatkozású sírleletek

Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1966

A magyar jakobinusok sírjainak megtalálása és kétszeri exhumálásuk 445
Bevezetés 445
A véres esemény 445
A vértanúk ismeretlen sírjai 446
A ,,Budai Újság" kutatása a sírok után 1909-ben 447
Gárdonyi Albert felfedezése 1914-ben 450
A Hainiss-féle jelentés és térrajzok 450
Az ásatás története 452
A talált sírok lehetnek-e a vértanúkéi? 454
A IV. sír csontváza: Martinovics Ignác 457
A közös (III.) sír 1. sz. csontváza: Sipray Jakab 462
A közös (III.) sír 2. sz. csontváza: Hajnóczy József 466
A közös sír 3. sz. csontváza: Szentmarjay Ferenc 469
A közös sír 3. sz. csontváza: Lazkovics János 472
A II. sz. sír csontváza: Őz Pál 478
Az I. sz. sír csontváza: Szolárcsik Sándor 483
A vértanúk csontvázainak 46 évig tartó vándorlása 486
Az újabb tudományos vizsgálatok és személyazonossági meghatározások 488
Az 1. sz. ládika tartalma 489
A 2. sz. ládika tartalma 493
A 3. sz. ládika tartalma 496
A 4. sz. ládika tartalma 500
Az 5. sz. ládika tartalma 505
A 6. sz. ládika tartalma 509
A 7. sz. ládika tartalma 513
A vértanúk hamvainak végleges sírbatétele 519

2009. október 2., péntek

„Felvilágosodás, nyelvújítás, szabadkőművesség”


„Felvilágosodás, nyelvújítás, szabadkőművesség”

„Felvilágosodás, nyelvújítás, szabadkőművesség” címmel rendezett konferenciát a Magyarországi Nagyoriens Egyesület 2009. október 2.-án.

A Kazinczy év alkalmából megrendezett eseményt Márton László író, műfordító nyitotta meg. Megnyitójában megemlékezett Kazinczy Ferencről, mint íróról, költőről, a magyar nyelv megújításának vezéralakjáról, s mint szabadkőművesről.
Márton László a bevezetőben említést tett a jakobinus eszmékről, Martinovicsról, a felvilágosodás korszakáról és az ehhez kapcsolódó szabadkőműves meggyőződésről, valamint a legrégebbi magyar – 101 esztendeje alakult – Martinovics Szabadkőműves Páholyról is.

A konferencián előadást tartott Hegedűs Béla, az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa és Szentpéteri Márton, egyetemi docens. Az előadásokban a hallgatóság képet kaphatott Kazinczyról, a korszakról, a kor irodalmáról, a kor szabadkőműves gondolatairól.
Az előadók megemlékeztek Kazinczy „Fogságom naplója” című művéről, és Kazinczynak a szabadkőművességgel való kapcsolatáról.
Az előadásokat, a - Márton László szerkesztette - „Iskolája az emberi szívnek” című szabadkőműves irodalmi antológiából származó alkotások, versek tették színessé, jól érthetővé. A műveket Hegedűs D. Géza, Kossuth díjas színművész interpretálta.

Az eseménynek az MTA Illyés Gyula archívumának díszterme adott otthont.



Forrás: http://szabadkomuves.blogspot.com/2009/10/felvilagosodas-nyelvujitas.html

Kapcsolódó program: http://szkp1.blogspot.com/2009/09/konferencia-nagyoriens-felvilagosodas.html

2009. szeptember 30., szerda

CRFF Newsletter 42


University of Sheffield
The Centre for Research into Freemasonry
CRFF Newsletter 42 (2009:9)
September 2009 

Dear colleagues and friends, 

We have received many encouraging and worried emails concerning the future existence of the CRFF as a result of our last newsletter. The general situation remains critical and the next few weeks will decide the future survival of organised academic research into freemasonry and fraternalism at academic institutions in the United Kingdom. Extensive negotiations will take place regarding how to best secure past, present and potential future achievements in the area. There are many actors involved in the process and we notice that letters of support have been submitted to relevant parties. However tempting, the CRFF has not called for any organised support yet. It is easy to become distracted by various scenarios at the moment, but we have decided to work hard on our present short-term commitments. We are dedicated to quality, as always. Frequenting our events and purchasing our publications is currently the best way to show support for the Centre. 

All the best, 

Andreas Önnerfors 


1) Experts to discuss Freemasonry in new Dan Brown book
First event of the lecture series “Perceptions of Freemasonry” on Thursday October 15 5.15pm 
Academics from the Centre will host a panel discussion entitled, `Symbols lost? Discussing Dan Brown´s new novel´ on 15 October 2009, which will consider how much of Dan Brown´s portrayal of the Freemason´s is accurate. 

Early reviews of the new book, which has already sold more than 1m copies since its release earlier this month, suggested that Freemasons may be antagonised by inaccurate fictional portrayals of the establishment. At this event, the panel of experts will consider the Masonic content in the novel and answer questions on whether the book gives a truthful insight into the fraternal group. The debate will form part of a lecture series, `The Perception of Freemasonry´, which will take place between October and December, and will involve a range of international guest speakers. Freemasonry is one of the world´s oldest secular fraternal societies, yet it is often the subject of some debate and conjecture, as elements of the society remain shrouded in mystery. The Centre for Research into Freemasonry and Fraternalism was established in 2000 as the first centre in a British university devoted to scholarly research into Freemasonry. The Centre studies the historical, social and cultural impact of freemasonry, particularly in Britain. Dr Andreas Önnerfors, Director of the Centre for Research into Freemasonry and Fraternalism, said: "As Dan Brown´s new novel proves, there are many perceptions of the role of Freemasonry in the public domain, ranging from fiction to the Internet. It is a fascinating to study how these images have, on the one hand, developed over time whilst also remaining unchanged for many years. Researching freemasonry urges us to differentiate between the thin line between fact and fiction."
Tickets are required for the Dan Brown event on 15 October and cost £2. To purchase a ticket, please contact Dorothe Sommer on HYPERLINK "mailto:d.sommer@sheffield.ac.uk"d.sommer@sheffield.ac.uk 0114-222 98 91

All lectures/events take place in the Humanities Research Centre, 34 Gell Street, S3 7QY, at 5.15 pm with light refreshments. For further information please contact: Lauren Anderson, Media Relations Officer, on 0114 2221046 or email HYPERLINK "mailto:l.h.anderson@sheffield.ac.uk"l.h.anderson@sheffield.ac.uk
2) Editorial work on Vol.1 Journal for Research into Freemasonry and Fraternalism soon completed 

After a delay of several months we have intensified our work on the first issue of the journal, which is now due to appear this autumn. If you have not yet subscribed to it or are interested in more information, please go to: 
 

3) Opposite to the current trend in the UK it is interesting to notice that various initiatives have been launched recently to deepen contacts between academia and the masonic community worldwide

1. Postdoctoral fellowship at UCLA 
The University of California at Los Angeles (UCLA) and the Masonic Grand Lodge of California are pleased to announce a one-year postdoctoral fellowship at UCLA from September 15, 2010 through June 15, 2011. The position is open to a recent Ph.D. with a strong interest in the history of civil society, fraternalism and Freemasonry.

This second postdoctoral fellow will teach one course in either American (North or South) or European history with emphasis on Freemasonry, designed in consultation with Prof. Margaret C. Jacob, Distinguished Professor of History, and work with a graduate student research assistant with an interest in any aspect of the field. A $50,000 stipend, office space for the nine-month period, and a modest relocation fee will be provided. The postdoctoral fellow must remain in residence while classes are in session.

Applicants should submit a CV and three letters of recommendation to Prof. Margaret C. Jacob by December 15, 2009. UCLA is an AA/EOE. Women and minorities are encouraged to apply. 

Freemasonry is the world’s first and largest fraternal organization. The Masons of California have supported public education since 1850 and are proud to advance academic research and study in the field of Freemasonry and fraternalism.

2. Initiatives to launch cooperation in Ontario and Manitoba, Canada
GRAND MASTER’S PROJECT 2009 - 2011

To advance the study and understanding of Freemasonry and to encourage research into the significant impact fraternalism in general and Freemasonry in particular have made on society over the last three hundred years, the Grand Master’s Project (20092011) will establish a fund to create a Centre for Masonic Studies in conjunction with a University in Ontario. In an age when Freemasonry has been fictionalized and trivialized in popular culture, to gain credibility in the academic community would restore the true historical perspective of the fraternity. This proposed partnership between the Grand Lodge A.F. & A.M. of Canada in the Province of Ontario and Brock University, St. Catharines, would honour the name of R.W. Bro. Charles A. Sankey (1905-2009). Dr. Sankey served as Chancellor of the University 1969-1974. A renowned Masonic scholar, he was active in all the concordant bodies of Masonry Ancient & Accepted Scottish Rite (33°), Royal Order of Scotland, Royal Arch Masons. His extensive collection of rare Masonic books and papers is in the Special Collections of the James Gibson Library at Brock, providing a rich resource for research scholars and students. To initiate the project, a series of lectures is planned beginning in the spring of 2010.
All contributions should be made through the Masonic Foundation of Ontario, Project Number 2937

Raymond S. J. Daniels
Grand Master
4 August 2009
The CRFF has also been approached formally by the Grand Lodge of Manitoba with a request to support the establishment of academic research in the area: “Our Grand Lodge is desiring to set up a Chair of Freemasonry at one of our universities here in Manitoba.”

3. Initiatives to launch cooperation in São Paolo, Brazil 
We have received notification of an official event held at the University of São Paulo in Brazil on 27 August 2009 where representatives of the Grand Orient of Brazil met the senior leadership of the university in order to discuss deepened cooperation. Images of the event are available on  HYPERLINK "http://picasaweb.google.com.br/heliodia/EncontroMaconariaEAUSPEm270809" http://picasaweb.google.com.br/heliodia/EncontroMaconariaEAUSPEm270809

4) Reminder: 24th – 25th October “The Origins of Freemasonry” 11th CMRC-conference in London

Marking a decade of successful international conferences, The Canonbury Masonic Research Centre is pleased to announce that its eleventh international conference, scheduled for 24-25 October 2009, is now a joint-venture project being co-organised with the Centre for Research into Freemasonry and Fraternalism (CRFF), Sheffield University. The theme of this year's event is 'The origins of Freemasonry' and will include keynote addresses delivered by three internationally acclaimed scholars in the field: Dr. Margaret Jacob, Distinguished Professor of History at the University of California, Los Angeles (UCLA), Professor Dr. José Antonio Ferrer Benimeli, Founder and Director of the Centro de Estudios Históricos de la Masoneria Espanola (CEHME), Zaragoza University, and Dr. David Stevenson, Professor Emeritus of Scottish History at the University of St Andrews. And the conference weekend will commence with a showing (for speakers and delegates only) of a film called The Scottish Key - a recently made documentary which examines the various theories of masonic origin
- during the evening of Friday 23 October at University College London; Conference tickets are now available priced £99 each (price includes Friday evening film showing and drinks reception, conference attendance and a buffet luncheon on both days). Cheques should be made payable to the 'CMRC' and sent to: The Conference Organiser, Canonbury Masonic Research Centre, Canonbury Tower, Canonbury Place, London N1 2NQ. Please be sure to include your full name and contact details (including phone number and emailaddress) with your payment and state if you have any specific dietary requirements. Please also note that the CMRC does not accept credit card payment. See www.canonbury.ac.uk for more details. 

5) Reminder: New publications! 

We are proud to announce that the second volume of our series Sheffield Lectures in the History of Freemasonry and Fraternalism is now at the printers it is now possible to order your copy! 

The volume, with the title Freemasonry and Fraternalism in Eighteenth-Century Russia (Eds. A. Önnerfors and R. Collis), contains five papers on various aspects of Russian freemasonry and fraternalism from Peter to Catherine the Great and is the first of its kind ever published in English. The remarkable history of the introduction of freemasonry and other fraternal groups clearly demonstrates that associational life was an integrated part of cultural exchange in Europe of the time and that British freemasonry freely moved across cultural and linguistic borders. For all friends of the CRFF it is needless to tell that all income generated by the sale of the book directly will benefit our research activities. 

Please find the Table of Content under the link “Publications” on our website. 

We will have the same retail price as for Volume 1 Freemasonry and Fraternalism in the Middle East, £ 20 (P&P included). The same routines of payment apply, which can be found on our website under the link “Publications”. 

We also want to announce the publication of No. 5 of our online series of Working Papers. Pauline Vera Chakmakjian’s paper The Fiftieth Anniversary of The Grand Lodge of Japan (1957-2007) is now available as a  free download on our website under the link “Working Papers” and we hope it will stimulate a fruitful discussion among researchers in our area! 

© 2008 The University of Sheffield


--
Dr. Andreas Önnerfors
Director / Senior Lecturer in History
Centre for Research into Freemasonry and Fraternalism
34, Gell Street
Sheffield S3 7QY
United Kingdom
Telephone: +44 (0)114 222 9893
Fax: +44 (0)114 222 98 94
Email: a.onnerfors@sheffield.ac.uk
Website: www.freemasonry.dept.shef.ac.uk/
NOW ALSO ON FACEBOOK!
Join the group "Research into Freemasonry and Fraternalism"

2009. szeptember 28., hétfő

Újabb per szabadkőművesek között - most Észak-Írországban

Az Antrim megyei helyi nagypáholy vezetősége évek óta megosztott, az egyes tisztségviselők között feszültség uralkodik. Ennek megoldására a központi, dublini irányító testület mediátori (közvetítői) tevékenységet kezdett és ezzel - látszólag - meg is oldotta a vitás kérdéseket.

Most mégis polgári pert indított két helyi vezetőségi tag - Stewart és Brian Hood, apa és fia - az antrimi nagymester ellen. A belfasti bíróság ennek kapcsán beidézte tanúskodásra Írország nagymesterét is.

A perindító Hood-ok kijelentették, ők boldogak, hogy szabadkőművesek lehetnek, de megdöbbentette őket, ahogy a helyi vezetés az ügyeket intézi. S mivel a szabadkőművességen belüli eljárás nem vezetett eredményre, kénytelenek voltak a polgári bíróság elé vinni az dolgot.

Az egész ügyet azok a 2007-ben titokban felvett magnószalagok indították el, amelyeket a vezetőség tanácskozásairól készítettek és szétküldtek a helyi szabadkőműveseknek.


Források:

http://www.belfasttelegraph.co.uk/news/local-national/legal-action-could-lift-the-lid-on-northern-irelands-freemasons-14502212.html

http://clericalwhispers.blogspot.com/2009/09/freemasons-legal-fight-rocks-secret.html

http://www.irish-freemasons.org/Pages_GL/Web_Sites_Craft/Lodge_PGL_Antrim_Officers.html

Blogarchívum