Szabadkőművesek helyi emléke Szombathelyen
Szombathelyen viszonylag későn alakultak szabadkőműves páholyok. Az első a csúcsidőszakban száz taggal működött.
Az egykori szabadkőműves páholy helye. A Weiss Oscar által tervezett épület ma is áll a Zrínyi utcában Fotó: Szendi Péter
A vasi szabadkőműves páholyok története két időszakra osztható. Ezek egymástól 120 év távolságra vannak, a történet pedig együttesen „csak” három évtized. Az első, Vas megye területén működő páholy 1775-ben, még a felvilágosodás korában Monyorókeréken (ma Eberau, Burgenland) alakult. A páholy
előbb az Arany szarvashoz, aztán az Arany kerékhez nevet viselte. Az alapító a monyorókeréki várkastély tulajdonosa, Erdődy Lajos gróf volt. Az elnevezésekben szereplő szarvas és kerék egyaránt az Erdődy címer motívumai. Az alapításban tulajdonképpen semmi rendkívüli nincs. Ausztriában és Magyarországon ebben az időben már több tucat páholy működött. Ez a szervezet a felső arisztokrácia egyik tagjához köthető. Konkrét tevékenységéről ugyan nincs információ, de a szervezet tagja volt egy időben Széchenyi Ferenc is, a Magyar Nemzeti Múzeum megalapítója. Monyorókerék kis település, a tagok a tágabb környékről jöttek össze. Két ismertebb szombathelyi nevet érdemes megemlíteni. Egyikük Szegedy János szombathelyi székesegyházi kanonok, a másik Kenedics József vármegyei mérnök, térképész. Az egy évtizeden át működő páholy részletes történetét aztán Gerald
Schlag osztrák történész írta meg.
Bár a középkori építő és kőfaragó céhekről gyakran úgy beszélnek, mint a szabadkőművesség előzményeiről, az első szabadkőműves szervezetek (általánosan elterjedt elnevezéssel: páholyok) csak a 18. század elején jöttek létre. Az általuk megfogalmazott legfontosabb alapelveket – a humanizmus, az egyenlőség vagy a szabadság – ma is értékként tartjuk számon. Fontos volt Istennek, „a Világegyetem Nagy Építőmesterének” tisztelete is. Szabadkőműves rendezvényeken tilos volt napi politikai kérdésekkel foglalkozni. Szertartásaik nem voltak nyilvánosak és általános volt a titoktartási kötelezettség is. A szabadkőműves páholyok hierarchikus szervezetek, a jelentősebb elnevezéseket (inas, legény, mester) az építőcéhektől vették át. A legfontosabb szimbólumok a kőművesek és építőmesterek szerszámai voltak: mint a vakolókanál, a kalapács és a körző. 1795-ben, amikor elítélték a Martinovics-összeesküvés vezetőit, betiltották a szabadkőműves szervezeteket is. Az újraszerveződésre csak a kiegyezés időszaka adott lehetőséget. Az 1870-ben létrejött magyarországi nagypáholy vezetője Pulszky Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója lett.
Az első szombathelyi páholy meglehetősen későn, 1902-ben alakult meg. Első főmestere, Bárdossy István a város korábbi polgármestere volt. A szervezet taglétszáma a csúcsidőszakban megközelítette a százat. Azok közé a tehetősebb vidéki páholyok közé tartozott, amelyek önálló páholyházat tudtak építeni. A Weiss Oscar által tervezett épület ma is áll a Zrínyi utcában. A Bárdossy halálakor, 1910-ben megjelent hírlapi tudósítás fontosnak tartotta közölni az alábbiakat is: „A temetőben az egyházi szertartás után, mikor a gyászoló közönség szétoszlott, a szabadkőműves páholy küldöttsége a szokásos láncfonással és szabadkőművesi szertartásokkal juttatta kifejezésre a sírnál az elhunyt főmester iránt való kegyeletét.” A láncfonás azt jelentette, hogy a „kőművesek” egymásba karolva állták körbe a sírt.
Az Ébredés mellett jóval kisebb létszámmal, de működött egy másik páholy is. Ez 1915-ben alakult, neve Horváth Boldizsár – Az Igazsághoz volt. A körön belül lévők röviden csak boldisoknak nevezték magukat. Amíg a magyar páholyok többsége az egymást kölcsönösen respektáló két országos szervezet (Nagyoriens Páholy és Symbolikus Nagypáholy) valamelyikének oltalma alá tartozott. Ők egy, az előbbiektől független harmadik szervezet, a Magyarországi Szabadkőművesek Reform Nagypáholyának megalakításában vettek részt. A reformpáholyi kezdeményezés német gyökerű volt. Bár a szabadkőművesség az alapeszményét tekintve felekezetsemleges, erre az irányzatra a protestantizmus is hatással volt. Különösen jól érzékelhető ez a szombathelyi páholy esetében, ahol az egyik alapító és vezető a Németországból származó Zimmermann Károly. Ő, illetve édesapja adták ki a Szombathelyen megjelenő német nyelvű hírlapot, a Volkstimmét, egyben tisztségeket töltöttek be az evangélikus egyháznál is. Annak ellenére, hogy a szabadkőműves szervezetek működését 1920-ban betiltották, a Horváth Boldizsár Páholy korábban elkezdett tevékenységét egy ideig még tovább folytatta. Így diákokat támogattak, szegényeket segélyeztek. Megalakulásuk 10. évfordulójáról is megemlékeztek. A hivatalosan nem létezőként kezelt szervezet tevékenysége a húszas évek vége táján halt el véglegesen. A magyar szabadkőműves szervezetek a második világháborút követően rövid ideig újra szabadon működhettek, de pár év után újra betiltották őket. Újjáalakulásra csak 1989-től volt lehetőség. A cikk szerzője úgy tudja, jelenleg nem működik Szombathelyen szabadkőműves páholy.
Forrás: https://www.vaol.hu/kultura/helyi-kultura/szabadkomuvesek-helyi-emleke-szombathelyen-2153329/
Bejegyzések
