A Petőfi Irodalmi Múzeumban virtuális kiállításon látható Ady Endre és az Ady család tárgyi hagyatéka. Az ennek szentelt honlapon van kiállítva digitálisan Ady szabadkőműves táskája (tarsolya). Ilyenben tárolták a szabadkőművesek kötényüket és páholyékszereket. Ez általában állandóan a páholyban volt, s a munkára érkezők a kezdés előtt vették elő belőle és kötötték derekukra a kötényt, vetették át magukon a vállszalagot és tűzték ki a jelvényeiket - kinek-kinek tisztsége s érdeme szerint.
Az Előszó azt írja:
[...] Egy Nagyváradhoz köthető tárgy a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményében van, a nagyváradi [Sic! A Martinovics páholy budapesti!] Martinovics páholy rekvizituma, Ady szabadkőműves tarsolya, amely Fenyő Miksa ajándékaként került a gyűjteménybe 1970-ben. [...]
[A hibás kijelentést azóta törölték az Előszóból.]
A tárgy:
Gyűjtemény: Petőfi Irodalmi Múzeum
Leltári szám: R.82.113.1.
Megnevezés: Ady Endre szabadkőműves tarsolya
Állapot: kopott, csatja hiányos
Méret: H 21 Sz 13,5
Leírás: Boríték formájú, bőrből készült táska. Csattal záródó
felhajtójára nyomva a tulajdonos és a hozzá tartozó szabadkőműves páholy
neve: Ady Endre / Martinovics. 1912
Anyag: marhabőr, fém csat, aranyozás
Származás: Fenyő Miksa, 1970
Megjegyzés:
A leltári tétel első darabja minden kétséget kizáróan Ady Endréé volt.
A 4., itt nem felsorolt tárgy egy szabadkőműves érem, amely tévesen van
Ady Endre tulajdonának leltározva, mert a Könyves Kálmán páholyból
származik. Minden valószínűség szerint az adományozóé, Fenyő Miksáé
lehetett, mert ő az utóbbi páholy tagja volt. A 2-3. számú, szintén
ehhez a tételhez tartozó szabadkőműves kesztyű irodalmi vonatkozása
kétséges, lehet, hogy Adyé volt, lehet, hogy az adományozóé.
L. kézirattári gyarapodás 1/1970, amely csak a tarsolyt említi Ady relikviaként.
Az emlékezetben:
"Ady Endre felvétele. Értékes új láncszemet iktatott be a testvéri láncba a 'Martinovics' páholy Ady Endre személyében. A felavatás előtt Baracs Károly főmester t. magasan szárnyaló avatóbeszédében ecsetelte Ady Endre érdemeit, aki lankadatlanul, gánccsal, félreértéssel nem törődve, folytatja küzdelmeit az Uj Magyarországért.
Dr. Barta szónok t. költői gondolatokban gazdag beszédben, melyben Ady verseiből citált, üdvözölte az új testvért. A láncban Jászi Oszkár t. gyönyörű költeményét olvasta fel. A jövő felvilágosodott, egészséges társadalmát rajzolta le mesteri szavakkal és hirdette, hogy ennek a szép jövőnek mielőbb el kell érkeznie, ha testvéri láncunk ilyen fáradhatatlan, elszánt harcosokkal gyarapodik. Azután dr. Nagy Dezső, a 'Nemzeti' páholy főmestere üdvözölte páholya nevében a 'Martinovics' páholyt. A vakoláson Ady megköszönte a testvérek szíves fogadtatását. 'Hazajöttem a családomhoz - úgymond többek között - és ígérem, hogy hű
testvéretek leszek.' A felavató este, melyen a t. páholyok tagjai igen nagy számmal jelentek meg, felejthetetlen szép ünnep volt a magyar szabadkőművességnek."
Tiborc Zsigmond: Ady Endre felvétele a szabadkőműves páholyba. ITK 1960. 1. 71.
"A Martinovics-páholy vette föl tagjai közé, egészen kiváltságos és megtisztelő formájú szertartás keretében [1912. máj. 5-én Sic! 3-án!]. A páholy munkáin azonban nem vett részt. Összesen is csak két ízben jelent meg a Podmaniczky utcai székházban, először felvétele, másodszor legény- és mesterfokba emelése alkalmából...[Sic! 4-szer volt munkán!]"
Ady Lajos: Ady Endre. 1923. 182.
"Ifj. Bisztriczky Tibor édesanyja úgy hallotta, hogy Ady a szabadkőműves kesztyűjét néhány ilyen kultikus tárggyal együtt Adának ajándékozta. Ez furcsán ható hír, mert Ady szabadkőműves emléktárgyai Fenyő gyűjteményével kerültek a PIM relikviatárába. [Nem furcsa. Ady nyilván a hozzá tartozó nő számára kapott kesztyűt adta Adának.] Adyt 1912. máj. 3-án avatták a Martinovics páholy tagjává, Ada pedig júniusban tartózkodott ismét a Városmajor szanatóriumban. E tárgyaknak és egyéb Ady-emlékeinek - levelek, fénykép, kézirat - sorsáról nem tudnak, Nagyanyjuk minden személyes emléktárgyát, levelezését gondosan dobozokba csomagolva hagyta hátra, jegyzetekkel, de Adytól és Adyról nincs köztük semmi."
KM. IV. 1990. 629. Mittay László: Ady városmajori szerelme, Ada.
Ady Endre:
Genf városában gyönyörű és hatalmas szövetkezést pecsételtek meg a napokban. Ez a szövetkezés a világos fejű emberek szövetkezése. A világ szabadkőmívesei gyűltek össze Genfben s kimondták, hogy a nemzeti és állami eszme tiszteletben tartásával a jövőben szorosabb viszonyt tartanak fent a világ szabadkőmíves páholyai, hogy sikeresebben irányíthassák nagy emberi célokért folytatott küzdelmeiket.
A világ minden józanul és nemesebben gondolkozó emberének örömmel kell eltelnie a genfi szövetkezés hallatára. Szükségesebb időben nem is történhetett volna ez a szövetkezés. Nagy és ködös homályosság készül az emberiségre borulni.
(Szövetkezés a világosság nevében. Nagyváradi Napló 1902. szeptember 13.)
Forrás:
http://szimma.hu/keszady2/htmls2/R.82.113.1..html
Kapcsolódó cikk:
http://cultura.hu/kultura/ady-targyai/
A kapcsolódó Szabadkőműves Wiki cikk:
http://szk.referata.com/wiki/Ady_Endre
Bejegyzések
