Múltidéző
2022.04.12. 07:00
„Erényes kozmopoliták az égő bokorhoz Kelet felé”
Reiman Zoltán sorozata miskolci történetekről. Szabadkőművesek Miskolcon (1. rész)
Aki nem ismeri Miskolc történetét, annak biztosan újat fogok most mondani, sőt szerintem azoknak is, akik ismerik, jól ismerik a hely történetét. A XVIII. század végén városunkban megalakult a szabadkőműves-páholy, amely a helyi szellemi kultúra nagyságát bizonyítja.
De honnan ered a szabadkőművesség? Ez nagyon összetett és érdekes kérdés. A legelterjedtebb elmélet szerint a templomos lovagokig, illetve Salamon templomáig vezetik vissza „származásukat”. Egy biztos, nagy tudású, istenfélő emberek voltak azok, akik a szabadkőművesség alapjait lefektették.
Az arra érdemeseknek adták át a tudásukat
Az első magyarországi szabadkőműves-páholy 1749-ben alakult Brassóban, „Három oszlophoz” néven. Magyarország felvidéki részein, északon, pár évtizeddel később indult a térnyerése. 1769-ben Eperjesen az „Erényes utazóhoz”, Besztercebányán 1774-ben az „Erényes emberbaráthoz”, 1781-ben Miskolcon az „Erényes világpolgárhoz” és Balassagyarmaton ugyanebben az évben az „Erényes zarándokhoz” nevű páholyok alakultak meg.
Láthatjuk, hogy az erényes szó milyen gyakran fordul elő a páholyneveink között. Nem véletlenül. A templomosok egyik eredetelmélete szerint a középkorban a templomokat, székesegyházakat építő mesteremberek csak az arra érdemeseknek adták át tudásukat. Ők lettek a későbbi szabadkőművesek, akik már nem fizikai munkával keresték a kenyerüket, hanem gondolkodással, kereskedéssel, illetve egy nemesi család sarjaként akár egy egész életen át tartó tanulással.
A páholynevek második része metaforikus. „Utazó”, „zarándok”, ezek arra utalnak, hogy mi csak látogatóban vagyunk a földön, és célunk az Isten országa, a mennyország. Ebből azt is láthatjuk, hogy hazánkban az úgynevezett reguláris szabadkőművesség terjedt el, tehát az Istenben való hit feltétele volt a tagságnak. Nagyon fontos még a szabadkőművesség eszmerendszerében a szabadság, egyenlőség, testvériség. Minden embert egyenlőként kezeltek, minden embert egyenlőnek tartottak a páholy tagjai.
„Világot teremtének Miskolcon, mely az egész tájra, mely egész honra kilövelé jóltevő sugárait” (Zsédenyi Béla: Miskolc szellemi élete és kultúrája [Miskolc, 1929, Magyar Jövő Nyomdaüzem és Lapkiadóvállalat Részvénytársaság]) – írja Kazinczy Ferenc (a képen), aki maga is tagja volt a miskolci „Erényes világpolgárok”-nak.
Ilyen szép felvezetés után nézzük a miskolci páholy történetét! Alapítója gróf Török Lajos, a bécsi páholy tagja, ő az, aki a szabadkőművesség magvait elhinti a miskolci és borsodi értelmiségiek körében. Szerény anyagi körülmények között élő – hogy miért lett szegény, arra még visszatérünk –, mélyen vallásos ember volt, a régi tudományokat tanulmányozta. Maga köré gyűjtötte azokat a barátait, ismerőseit, akiket érdemesnek tartott a szabadkőművesség alapelveire.
Miután úgy látta, hogy elegendő embert toborzott össze, megkérte az engedélyt Bécsből egy saját miskolci páholy létrehozására. A tagok saját, külön neveket vettek fel, ezek közül idézzünk fel egypárat!
Török Lajos – Rutil Vendogra
Vay Miklós – Vociny Vasul
Kail János – Enias Kalion
Orczy József – Zophorces Borcas
Vay József – Hoyas Vivus de Japea
Később a páholy jeles tagjai közé belépő Kazinczy Ferenc az Orpheus nevet vette fel.
Több helyen ezt lehet olvasni az egykori miskolci páholy neveként: „Erényes kozmopoliták az égő bokorhoz Kelet felé”. Nos, ennek is megvan a magyarázata, először nem értettem az okát. Török úr nem 1780-ban lépett be a szabadkőművesek közé – ahogy sok forrásban találjuk –, és nem a miskolci volt az első páholy, melyet létrehozott. Az „Égő bokorhoz” nevűt Kassán alapította 1779-ben, de anyagi gondjai miatt vissza kellett vonulnia birtokaira Borsod megyébe. Ekkor a kassai páholy nem működött tovább. Amikor Miskolcon megszületett az új páholy – mivel a kassaiak tárgyai nála voltak –, egy ideig a kassai páholy pecsétjét használta, ezen pedig az „Égő bokorhoz” felirat állott.
De térjünk vissza a tagokra és a miskolci csoport alapítására. Minden tagnak külön címere is volt. Tehát hivatalosan a miskolci páholy az „Erényes világpolgárhoz” nevet vette fel, alakuló ülése 1781. május 8-án történt meg. A páholy alapítója és első főmestere gróf Török Lajos lett. Első felügyelője Vay József, második felügyelője Ragályi István, szónoka és kincstárnoka Óváry László, titkára Fáy Barnabás.
A rendelkezésre álló dokumentumokból kiderül, hogy a miskolci alapítók mind tagjai voltak előtte az eperjesi páholynak. Az eperjesi „Erényes utazóhoz” páholy első felügyelője, Potthornyai Imre – az anyapáholy részéről küldött képviselő – beiktatta a miskolci páholy vezetőségét.
A páholy folyamatosan bővült, egyre többen kérték felvételüket a „világpolgárokhoz”. Egy alkalommal azonban váratlan esemény keltett izgalmat a kis csapaton belül. Vay Józsefné, aki nem tudta, hogy férje a páholy tagja – és megrögzött szabadkőművesség-ellenes volt –, egyik levelét felbontva értesült erről. Ekkor olyan éktelen haragra gerjedt, hogy feltörte József íróasztalát is, és megtalálta benne a szabadkőművesek törvényeit és a rend esküjét. Az iratok egy részét ott helyben összetépte, és a férjét is elhagyta. Az iratok nagy része azonban megmaradt, és mivel Vayné nem tudott németül – vagy latinul –, a csoport szerencséjére egy olyan emberhez vitte, aki később visszajuttatta őket a páholy tagjaihoz.
Mi ebből a tanulság? Ha tudjuk, hogy az asszony nem szereti azt, amit titokban csinálunk, akkor a levelezésünket diszkréten kezeljük. Ez más esetben is igaz lehet... Török Lajos ezek után a páholy könyvtárának az alapjait is letette.
1784. január 16-án lépett be Kazinczy Ferenc költő, nyelvreformátor a páholy tagjainak sorába. Később titkári megbízást is kapott. Érdekesség, hogy a fiatal Kazinczynak Kassán Török Lajos a főnöke volt, később pedig lányát, Török Sophie-t vette feleségül. De ekkor még szó sem volt erről.
Források
Zsédenyi Béla: Miskolc szellemi élete és kultúrája (Miskolc, 1929, Magyar Jövő Nyomdaüzem és Lapkiadóvállalat Részvénytársaság)
Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes helyirata II. (Miskolc, 1904, Miskolc város közönsége)
Miskolczy Ambrus: Kazinczy Ferenc szabadkőműves kátéja (epa.oszk.hu)
Berényi Zsuzsa Ágnes: Miskolc és környéke szabadkőművesi páholyneveinek vizsgálata (mnytud.arts.unideb.hu)
Kárpáti Béla: Első lépések a történelembe (Miskolc, 1998, dr. Szabadfalvi József) – Szarka Róbert: A szabadkőművesség Miskolcon
Kárpáti Béla: Borsodi szép-históriák – Orpheus alias Kazinczy Ferenc (mek.oszk.hu)
Ekert Anna Zsófia: A szabadkőművesség történeti és eszmei háttere – szakdolgozat (midra.uni-miskolc.hu)
konteo.blogrepublik.eu
Wikipédia – Kazinczy Ferenc szócikk
Forrás: https://www.boon.hu/helyi-kozelet/2022/04/erenyes-kozmopolitak-az-ego-bokorhoz-kelet-fele
Múltidéző – Reiman Zoltán sorozata miskolci történetekről
2022.04.21. 17:30
„Az ember a Királyt és a legalacsonyabb rendű embert testvérének nézi”
Szabadkőművesek Miskolcon (2., befejező rész)
1785-ben II. József olyan rendeletet bocsátott ki, miszerint szabadkőműves-páholy csak olyan városban lehet, ahol főbb kormányhivatal is működik. Ezért – mivel Miskolcon nem volt ilyen – a miskolci csoport megszűnt. Ezek után még évekig találkoztak, abban bízva, hogy a császár megenyhül majd. 1788-ban döntöttek úgy, hogy a páholy felszerelését több részre osztják, és egyik-másik egykori tagnál tárolják majd. Nem kétséges, hogy titokban még évekig folytatták tevékenységüket, erről azonban semmilyen írásos bizonyíték nem maradt fenn számunkra.
1788. október 3-án a páholy egykori első felügyelője átvette a következő tárgyakat:
– 4 db salamoni öltözéket, jelvénnyel együtt
– 2 db skót mesteri öltönyt
– 4 db mesteri, 3 db legény- és 1 db tanoncöltönyt
– 1 db főmesteri és 1 db szónoki jelvényt
– 1 db háromszöget
A leltárban szerepelt még:
– 1 db alkotmánykönyv
– 1 db jegyzőkönyv
– a 3 alsó fok szertartásának leírása
– 7 db tanonc-, 4 db legény-, 11 db mester-, 4 db skót mesteröltöny
– 9 db salamoni öltözék
– 8 db világosság jelvényei
– 8 db ragyogó csillag
– 44 db szavazógolyó
– 3 db fakalapács
– 1 db háromszög
– a körző fából
– 1 db halálfő
– 3 db tapis
– 1 db lámpa
Ezeken kívül a páholy pecsétje és még sok apróbb dolog.
Megmondom őszintén, pár dologról fogalmam sincs, hogy mi, de ezek szerepeltek a leltárban.
Ebből azért láthatjuk, hogy rendesen fel volt szerelve mindennel a páholy. E tárgyak nagy része Ragályi István alsószuhai kastélyába került. Ott sok évtizeden át megvoltak, aztán az 1850-es, 60-as években elvesztek.
Sok protestáns azért tartotta jónak a szabadkőművességet, mert a katolikus elnyomás alatt nehezebben érvényesülhettek a világban, de itt szabadon fejthették ki véleményüket, szabadon gondolkodhattak, mindenféle korlátozás nélkül.
Kazinczy Ferenc ezt írja, amikor kifejti a szabadkőművesség melletti elkötelezettségét: „Én nekem a kőmívesség olly társaság, amely kis karikát csinál a legjobb szívű emberekből; melyben az ember elfelejti azt a nagy egyenetlenséget, amely a külső világban van; amelyben az ember a Királyt és a legalacsonyabb rendű embert testvérének nézi, amelyben elfelejtkezik a Világ esztelenségei felől, s azt látván, hogy minden tagban egy lélek, t. i. a jónak szeretete, dolgozik, öröm könnyeket sír, amelyben ki-ki igyekezik ember társainak nyomorúságát a szerint mint tehetsége engedi, könnyíteni [...].” (Miskolczy Ambrus: Kazinczy Ferenc szabadkőműves kátéja [epa.oszk.hu])
Nagyon nemes, nagyon szép gondolatsor. Így ért véget a miskolci „Erényes világpolgárok” története. Vajon így ért véget a miskolci „Erényes világpolgárok” története?
Végezetül nézzük, kik voltak a miskolci páholy prominens tagjai.
Gróf Török Lajos
„A páholy alapítója s első főmestere, szendrői gróf Török Lajos, II. József alatt 1785–90. a kassai tanulmányi kerület igazgatója, s utóbb Kazinczy Ferenc apósa, szül. Ónodon 1748. okt. 7-én † 1809. Eleinte katonai pályára lépett, de csakhamar elhagyta azt, hogy az államot mint hivatalnok szolgálja.
Török Lajos buzgó híve ugy a szabadkőművességnek, mint ennek minden kinövésének; ugy mint a rózsakeresztesek alchymistikus üzelmeinek és a »Rózsa-Intézetnek« is.
Hogy Török alchymiával is nagyban foglalkozott, arról veje Kazinczy tanuskodik leveleiben, azt állítván, hogy iszonnyal szemlélte azt. Ugylátszik vagyonának jó része »füstbe« ment. A déghi levéltárban fenmaradt egy alchymistikus műve is.” (Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes helyirata II. – A szabadkőműves páholy [Miskolc, 1904, Miskolc város közönsége], 659. oldal)
Gróf Török Lajos (a képen) a XVIII. századi magyar szabadkőművesség egyik leghíresebb alakja volt. Sajnos vagyona jó részét eltékozolta, részben a fent említett alkímia területén folytatott kísérletei által.
Vay József
„Nem kevésbé nevezetes férfiu volt a páholy I. felügyelője Vay József (szül. 1750), ki közpályát Szabolcsban kezdvén, 1785-ben ülnöke volt a tiszáninneni kerületi táblának, mint Szabolcsmegyei alispán, 1786-ban kir. tanácsos, 1789-ben helytartói tanácsos, 1791-ben pedig a m. udvari kancelláriánál udvari tanácsos lett. 1790-ben Szabolcsmegye, 1792-ben pedig Borsodmegye dietai követe volt. 1796 óta nagy buzgalommal viselte a tiszáninneni Superintendetia főcuratorságát és nagy érdemeket szerzett a pataki főiskola körül is, melynek 20 000 frtot hagyományozott. Áldásos életét 70 éves korában fejezte be Bugyiban 1821. decz. 30-án.” (Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes helyirata II. – A szabadkőműves páholy [Miskolc, 1904, Miskolc város közönsége], 660. oldal)
Ragályi István
„A II. felügyelő kiscsoltói Ragályi István kiválóan művelt, olvasott és tudományos férfi, 1790-ben a borsodi koronaőrök hadnagya, utóbb Borsodmegye több évtizeden át közszeretetű alispánja volt. [...]
Kis-csoltói Ragályi József, szül. Ragályon 1736-ban, 1785–1800-ig Borsodmegye alispánja, ki 1787-ben a megyei rabokkal kövezteti Miskolcz utczáit s hidakat készitet, mi nagy megtakarítás, »a rabok pedig kivül nappalok levegő éggel élnek, csak éjszaka szivják magokba a tömlöcz megrekedt rosszaságu levegő egét. Ez a legbölcsebb gondolatok közt egy« – kiált fel az egykori hírlapíró.
Közben kinevezték Ragályit 1785-ben a tiszántúli kerület tábla ülnökévé, 1786-ban kir. tanácsossá, 1791-ben pedig a tiszántúli iskola bizottság tagjává. Meghalt 1804-ben.” (Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes helyirata II. – A szabadkőműves páholy [Miskolc, 1904, Miskolc város közönsége], 669. oldal)
Kazinczy Ferenc
„Kazinczi és alsóregmeczi Kazinczy Ferenc (Érsemjén, 1759. október 27. – Széphalom, 1831. augusztus 23.) magyar író, költő, a nyelvújítás vezéralakja, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Kazinczy László ezredes testvérbátyja. Nyelvújító és irodalomszervezői tevékenységével a reformkor előtti évtizedekben a nemzeti felemelkedés és önállósulás ügyét szolgálta.
[...] 1784. január 16-án gróf Török Lajos, a kassai tankerület főigazgatója és a miskolci szabadkőműves-páholy főmestere felavatta a páholy tagjai közé. Szabadkőművesként ismerte meg Born Ignácot és Angelo Solimant” – írja a Wikipédia, a szabad enciklopédia.
Források
Zsédenyi Béla: Miskolc szellemi élete és kultúrája (Miskolc, 1929, Magyar Jövő Nyomdaüzem és Lapkiadóvállalat Részvénytársaság)
Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes helyirata II. (Miskolc, 1904, Miskolc város közönsége)
Miskolczy Ambrus: Kazinczy Ferenc szabadkőműves kátéja (epa.oszk.hu)
Berényi Zsuzsa Ágnes: Miskolc és környéke szabadkőművesi páholyneveinek vizsgálata (mnytud.arts.unideb.hu)
Kárpáti Béla: Első lépések a történelembe (Miskolc, 1998, dr. Szabadfalvi József) – Szarka Róbert: A szabadkőművesség Miskolcon
Kárpáti Béla: Borsodi szép-históriák – Orpheus alias Kazinczy Ferenc (mek.oszk.hu)
Ekert Anna Zsófia: A szabadkőművesség történeti és eszmei háttere – szakdolgozat (midra.uni-miskolc.hu)
konteo.blogrepublik.eu
Wikipédia – Kazinczy Ferenc szócikk
Bejegyzések
