Aligvár Irodalmi Estek
2005 július 28-29-30.
A három napos rendezvényt a hagyományteremtés szándékaival rendezte meg a Magyarországi Nagyoriens Szabadkőműves Nagypáholy Salföldön, a mára főként budapesti értelmiségiek lakta kicsi, de szép fekvésű, bukolikus falucskában. Én a második napot, a két irodalmi előadást szemeltem ki magamnak mint a legérdekesebbnek tűnőt az első és harmadik napi versműsorok helyett.
Aligvár Major Salföld határában, a Természetvédelmi Majortól néhány kilométerre található, de ez a csekély távolság a hepe-hupás, ugyan murvával felszórt úton elég soknak tűnt. A rendezvény a faluban is több helyen ki volt plakátolva - a kocsmában is, ahol érdeklődtem az odavezető útról - s néhány földbe leszúrt fatábla is mutatta az irányt. A programban szereplő kezdési időhöz képest jócskán elkésve értünk a helyszínre, mégse maradtunk le semmiről, mert mint később kiderült, a Majorban szobát kivett vagy sátorozó törzsközönség kívánságára jócskán elcsúsztatták a kezdést, s (Márton László lemondott az előadásáról) a betervezett kettő helyett végül csak egy előadásra került sor.
A műsor tényleges helyszínéhez, a romkerthez könnyen odataláltunk, mert már a parkolóban is jól érthetően hallatszott egy sztentori hang, amint verset mond. Mint hamarosan kiderült, Balázs László Gábor gyakorolt és lőtte be egyúttal a technikát. A vakító napsütés ellenére többen, köztük Báti Márk nagymester is fáklyák és gyertyák elhelyezésével foglalatoskodtak, amelyek hasznáról az előadás folyamán szép lassan beálló sötétségben győződhettünk meg. A hezitálásnak, hogy most, vagy később, kezdjünk-e már vagy még ne a társaság összetrombitálása, pardon, összekolompolása vetett végett és Villányi G. András bevezetésével elkezdődött az este programja. (Villányi G. András már Suhajda előadása alatt kissé elkésve még visszaragadta egyszer a szót, hogy bejelenthesse Huzella Péter vendégszereplését is.)
Suhajda Péter (a Károli egyetem diákja, Kassákról írott elemzésével az idei országos irodalmi TDK verseny győztese és nagydíjasa) előadását a magyar szabadkőműves irodalomról szabadkozással kezdte; mint mondta, őt azért kérték fel erre az előadásra, mert Szigeti Lajos Sándor tanítványaként elkezdett foglalkozni a témával. Bár sokan óvták ettől, mondván nem létezik magyar szabadkőműves irodalom, ő vállalva a kockázatot mégis belevágott a munkába, s az anyaggyűjtés közben újabb és újabb műveket fedezett fel.
A remélhetőleg valahol majd nyomtatásban is megjelenő tanulmány felolvasása közben a hivatkozott verseket, szövegrészleteket Balázs László Gábor mondta el, aki expresszív előadásmódjával jelentosen hozzájárult mindhárom nap sikeréhez. (Számunkra dinamizmusa egyes verseknél túlzásnak tűnt, pl. Kazinczy "A nagy titok"-jánál a csendesebb, elemzőbb stílus jobban illett volna az epigrammához.)
Az előadás a szabadkőműves szimbólumok és szertartások irodalmi tükrözését Zalán Tibor A szabadkőműves páholyban (Pierre Bezuhov versének fordítása) versével kezdte. A beavatás mai élményének leírását Pierre Bezuhovnak, Tolsztoj hősének bőrébe bújva adja elő a szerző, némi Oroszország feelinggel megbolondítva. Kassáknak még beavatása elott, "keresőként" 1945-ben írott verse az építés, és az építő kőműves szimbolikus felmagasztalása volt. Nem maradhatott el Kazinczy híres és közismert hitvallása (Aranka Györgyhöz írott leveléből) sem a szabadkőművességről. Pálóczy Horváth Ádám Felfedezett titok című románjából azt a részletet adták elő, amelyben a főhős visszaretten a felavatástól. Pálóczytól még elhangzott Orfeusz és Ariel című verse is, amelyben Kazinczy (Orfeusz) és saját (Ariel) szabadkőműves nevein lefolytatott szimbolikus párbeszédüket "örökítette" meg. Kosztolányitól a Láncvers ("Alkalmi vers - a szabadkőműveseknek fölolvastam F.I. halálakor") mellett a Hajnali részegséget is beillesztette az előadó a szabadkőműves szimbolikájú versek közé, amely utóbbinak az indoklása számomra kissé kérdéses. (Suhajda érvelését rövidre zárva az hangzott el, hogy a hajnal a napfelkelte, a Nap keleten kel fel, tehát a versben megjelenik a szabadkőművesség Szent Kelet szimbóluma. Ezt az indoklást én elég erőltetettnek érzem, arról nem is szólva, hogy a szabadkőművességben nem Szent, hanem Örök Keletről van szó. Ilyen alapon minden keletet említő, vagy arra utaló vers szabadkőműves?) A Szent Kelet még egy Ady versben is felbukkant, amelynek szabadkőművessé nyilvánítását szintén túlzásnak éreztem. Szintén a Kelet szimbolikájához sorolta az előadó a Napraforgó női páholy névválasztását is - amely logikája megint csak erőltetettnek tűnik számomra. Az egyébként nagyon érdekes és gondolatébreszto előadásról itt mondom el további kifogásaimat is, pl. hogy Leopold Blum alakját Joyce Ulysseséből egyértelműen szabadkőművesnek tételezi - erről valójában viták folynak; többször is Kiszelyre, egy kompilátorra hivatkozott az eredeti források helyett; irodalmár szájából különösen disszonáns volt hallanom a "legoptimálisabb" kifejezést; a Jákin és Boáz oszlopokat boltívvel összekötöttnek tételezte.
Az előadás során Huzella Péter nagy sikerrel adta elő saját gitárkíséretével a Hajnali részegséget és az est végén egy Márai, Ady és még egy Kosztolányi verset. (Márai szabadkőművességére nincs biztos adat, de általában elfogadott ez a nézet.)
A műsor előre haladtával a közönséget gyarapító kutyák türelme kezdett elfogyni, s rövid vágtákkal, egymással való ingerkedéssel, sőt egyszer-egyszer ugatással is "beleszóltak" az előadók szövegébe. Még Kuka is, na persze, hiszen nem hallgatagságáról, hanem arról kapta nevét, hogy egy kuka mellett találták kölyökkorában.
Az elég hosszúra nyúlt est végén már nem volt lehetőség hozzászólni és kérdezni, de feltételezem, hogy ezt az ott lakók egymás között azért kötetlen formában megtették. Mi viszont elindultunk Kapolcsra - néhány korábban mellettünk parkoló autóval a falu közepén még találkoztunk.
Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=46434965&t=9027376
2005 július 28-29-30.
A három napos rendezvényt a hagyományteremtés szándékaival rendezte meg a Magyarországi Nagyoriens Szabadkőműves Nagypáholy Salföldön, a mára főként budapesti értelmiségiek lakta kicsi, de szép fekvésű, bukolikus falucskában. Én a második napot, a két irodalmi előadást szemeltem ki magamnak mint a legérdekesebbnek tűnőt az első és harmadik napi versműsorok helyett.
Aligvár Major Salföld határában, a Természetvédelmi Majortól néhány kilométerre található, de ez a csekély távolság a hepe-hupás, ugyan murvával felszórt úton elég soknak tűnt. A rendezvény a faluban is több helyen ki volt plakátolva - a kocsmában is, ahol érdeklődtem az odavezető útról - s néhány földbe leszúrt fatábla is mutatta az irányt. A programban szereplő kezdési időhöz képest jócskán elkésve értünk a helyszínre, mégse maradtunk le semmiről, mert mint később kiderült, a Majorban szobát kivett vagy sátorozó törzsközönség kívánságára jócskán elcsúsztatták a kezdést, s (Márton László lemondott az előadásáról) a betervezett kettő helyett végül csak egy előadásra került sor.
A műsor tényleges helyszínéhez, a romkerthez könnyen odataláltunk, mert már a parkolóban is jól érthetően hallatszott egy sztentori hang, amint verset mond. Mint hamarosan kiderült, Balázs László Gábor gyakorolt és lőtte be egyúttal a technikát. A vakító napsütés ellenére többen, köztük Báti Márk nagymester is fáklyák és gyertyák elhelyezésével foglalatoskodtak, amelyek hasznáról az előadás folyamán szép lassan beálló sötétségben győződhettünk meg. A hezitálásnak, hogy most, vagy később, kezdjünk-e már vagy még ne a társaság összetrombitálása, pardon, összekolompolása vetett végett és Villányi G. András bevezetésével elkezdődött az este programja. (Villányi G. András már Suhajda előadása alatt kissé elkésve még visszaragadta egyszer a szót, hogy bejelenthesse Huzella Péter vendégszereplését is.)
Suhajda Péter (a Károli egyetem diákja, Kassákról írott elemzésével az idei országos irodalmi TDK verseny győztese és nagydíjasa) előadását a magyar szabadkőműves irodalomról szabadkozással kezdte; mint mondta, őt azért kérték fel erre az előadásra, mert Szigeti Lajos Sándor tanítványaként elkezdett foglalkozni a témával. Bár sokan óvták ettől, mondván nem létezik magyar szabadkőműves irodalom, ő vállalva a kockázatot mégis belevágott a munkába, s az anyaggyűjtés közben újabb és újabb műveket fedezett fel.
A remélhetőleg valahol majd nyomtatásban is megjelenő tanulmány felolvasása közben a hivatkozott verseket, szövegrészleteket Balázs László Gábor mondta el, aki expresszív előadásmódjával jelentosen hozzájárult mindhárom nap sikeréhez. (Számunkra dinamizmusa egyes verseknél túlzásnak tűnt, pl. Kazinczy "A nagy titok"-jánál a csendesebb, elemzőbb stílus jobban illett volna az epigrammához.)
Az előadás a szabadkőműves szimbólumok és szertartások irodalmi tükrözését Zalán Tibor A szabadkőműves páholyban (Pierre Bezuhov versének fordítása) versével kezdte. A beavatás mai élményének leírását Pierre Bezuhovnak, Tolsztoj hősének bőrébe bújva adja elő a szerző, némi Oroszország feelinggel megbolondítva. Kassáknak még beavatása elott, "keresőként" 1945-ben írott verse az építés, és az építő kőműves szimbolikus felmagasztalása volt. Nem maradhatott el Kazinczy híres és közismert hitvallása (Aranka Györgyhöz írott leveléből) sem a szabadkőművességről. Pálóczy Horváth Ádám Felfedezett titok című románjából azt a részletet adták elő, amelyben a főhős visszaretten a felavatástól. Pálóczytól még elhangzott Orfeusz és Ariel című verse is, amelyben Kazinczy (Orfeusz) és saját (Ariel) szabadkőműves nevein lefolytatott szimbolikus párbeszédüket "örökítette" meg. Kosztolányitól a Láncvers ("Alkalmi vers - a szabadkőműveseknek fölolvastam F.I. halálakor") mellett a Hajnali részegséget is beillesztette az előadó a szabadkőműves szimbolikájú versek közé, amely utóbbinak az indoklása számomra kissé kérdéses. (Suhajda érvelését rövidre zárva az hangzott el, hogy a hajnal a napfelkelte, a Nap keleten kel fel, tehát a versben megjelenik a szabadkőművesség Szent Kelet szimbóluma. Ezt az indoklást én elég erőltetettnek érzem, arról nem is szólva, hogy a szabadkőművességben nem Szent, hanem Örök Keletről van szó. Ilyen alapon minden keletet említő, vagy arra utaló vers szabadkőműves?) A Szent Kelet még egy Ady versben is felbukkant, amelynek szabadkőművessé nyilvánítását szintén túlzásnak éreztem. Szintén a Kelet szimbolikájához sorolta az előadó a Napraforgó női páholy névválasztását is - amely logikája megint csak erőltetettnek tűnik számomra. Az egyébként nagyon érdekes és gondolatébreszto előadásról itt mondom el további kifogásaimat is, pl. hogy Leopold Blum alakját Joyce Ulysseséből egyértelműen szabadkőművesnek tételezi - erről valójában viták folynak; többször is Kiszelyre, egy kompilátorra hivatkozott az eredeti források helyett; irodalmár szájából különösen disszonáns volt hallanom a "legoptimálisabb" kifejezést; a Jákin és Boáz oszlopokat boltívvel összekötöttnek tételezte.
Az előadás során Huzella Péter nagy sikerrel adta elő saját gitárkíséretével a Hajnali részegséget és az est végén egy Márai, Ady és még egy Kosztolányi verset. (Márai szabadkőművességére nincs biztos adat, de általában elfogadott ez a nézet.)
A műsor előre haladtával a közönséget gyarapító kutyák türelme kezdett elfogyni, s rövid vágtákkal, egymással való ingerkedéssel, sőt egyszer-egyszer ugatással is "beleszóltak" az előadók szövegébe. Még Kuka is, na persze, hiszen nem hallgatagságáról, hanem arról kapta nevét, hogy egy kuka mellett találták kölyökkorában.
Az elég hosszúra nyúlt est végén már nem volt lehetőség hozzászólni és kérdezni, de feltételezem, hogy ezt az ott lakók egymás között azért kötetlen formában megtették. Mi viszont elindultunk Kapolcsra - néhány korábban mellettünk parkoló autóval a falu közepén még találkoztunk.
Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=46434965&t=9027376
Bejegyzések
