Konzervatív-e a szabadkőművesség?

Szabadkőművesekkel folytatott vitáimnak az a tanulsága, hogy bizonyos a kérdéseknél a szabadkőműves mesterek nem nyilvánítanak véleményt, meghagyják így a tévedés lehetőségét a kívülállóknak és a tájékozatlanabb alacsonyabb fokozaton levőknek.

Ez azért alakul így, mert a szabadkőműves fogadalmak szerinti belső, rituálét érintő kérdésekről profánok (nem szabadkőművesek) előtt nem beszélhetnek (írhatnak). Ebből következően megállapítható, hogy míg páholyon kívüli, páholyéletet nem érintő kérdésekben a szabadkőművesség rendszere, szellemisége felszabadítóan hathat, segít a gondolkodás szabadságában, addig a belső életet illetően rendkívül merev korlátot jelent.

S ez természetes is, hisz nincs lehetőség a véleményeket ütköztetni, a páholy zárt belső világa, a rítusok megkérdőjelezhetetlensége automatikusan megakadályozza az önreflexió lehetőségét, kívülállókkal pedig nem szabad és nem is lehet ilyen dolgokról eszmét cserélni (hiszen a titkosság miatt azoknak fogalmuk sincs ezekről a kérdésekről) .

A szabadkőműves gondolkodás ez irányú korlátozottsága (ha úgy tetszik: korlátoltsága) lehet az egyik oka a szervezet belső életével kapcsolatos rendkívüli mértékű konzervatívizmusnak, a megújulásra való képtelenségnek.