Képtelenség beazonosítani a képeket

Képtelenség beazonosítani a képeket - mármint Michael Johnstone: Szabadkõművesek (Saxum Kiadó, 2007.) című könyvében.

Ugyan van "Képek jegyzéke", de az nem túl informatív, csak a forrásokra utal, a képek alkotói, a képek címe és a gyűjtemény, ahonnan származik már nem szerepel.

Így néz ki:

"Akg-images pp. 60-61, 66, 212"

Az sem derül ki egyértelműen, hogy az oldalszámok a forrásra vagy a tartalmazó könyvre utalnak. Most éppen eléggé valószínű, hogy a Johnstone könyv oldalszámai vannak megadva, mert valóban a 60-61 oldalakon szerepel egy egy mindkét oldalra kiterjedő kép. De akkor a forrás nincs beazonosítva, tehát ott sem lehet a hiányzó információkat megszerezni.

A szabadkőművességről szóló könyvekben az utolsó rendes képjegyzéket a MacNulty kötetben láttam.

Megnézve a Johnstone könyv képforrásait, a következők szerepelnek:

Akg-amages

The Art Archive

Bridgeman Art Library

Corbis

Getty Images

Mary Evans Picture Library

Topfoto

E képszolgáltató ügynökségek közül néhánynak az anyaga regisztráció nélkül is kereshető, s ha valaki szorgalmasan tanulmányozza a "freemasonry" keresőszóra kiadott képeket, akkor talán beazonosíthatja az újabban megjelenő, egyesek által találóan "gift"-ként kategorizált könyvek képanyagát:

http://193.130.112.214/art-archive/art_freeview/framesetnew.html

http://www.bridgeman.co.uk/search/s_results.asp?name=&passwd=&search=freemasonry&page=&order=5&view=2&stype=all

http://pro.corbis.com/search/searchFrame.aspx

http://www.topfoto.co.uk/fotoweb/Grid.fwx?Search=freemasonry


Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=73669200&t=9027376

Képes mesekönyv a szabadkőművességről - Sangeet Duchane: Szabadkőművesség

Eredetileg A szabadkőművesség kis könyve (Little Book Of Freemasonry) címmel jelent meg, s ez a cím találóbb lehetett volna magyarul is. Ugyanis egy képes "mese"-könyvről van szó, amely szájbarágósan elmeséli a szerző nézeteit. A szabadkőművességgel kapcsolatos vitatott kérdéseket vagy meg sem említi, vagy nagyon szőrmentén és még ha könyv egyik részében kételyeket is említ, a másikban már tényként hivatkozik rá.

Ilyen például a szabadkőművesség templomos lovagoktól való eredeztetése, amelyet a könyv elején még meglehetős óvatossággal fogalmaz meg, bár már itt is valószínűnek tekinti, a végén pedig már tényként hivatkozik rá más dolgok magyarázatánál.

Ez a kiadvány abban is hasonlít a képes mesekönyvekre, hogy minden betűvel teleírt oldala mellett a másik oldal már kép. Ez jó. Ami viszont botrányos, az az, hogy a képek feliratok és forrásmegjelölés nélkül sorakoznak a lapokon, lehetetlenné téve a mélyebb megértést és tájékozódást.

A meseszerű előadásmódban számos problémát fedezhet fel az, aki csak valamennyire is jártas a szabadkőművesség történetében. Néhány példa ilyenekre:

"... fraternitásként, vagyis fivérek szervezeteként működik, jóllehet időközben létrejöttek rokon női testvériségek is." (De ezeket nem ismerik el szabadkőművesnek.)

"A szabadkőművesség mindig egyformán volt nyitott a zsidóság és a kereszténység felé ..." (A mindig erős túlzás.)

A latin irányzatú szabadkőművességről szó sem esik.

Bár a Morgan gyilkosságot tömören de korrekten elemzi, az annak kapcsán létrejött Szabadkőművesellenes Párt létrejöttéről és korai sikereiről nem szól.

1988-as részvételi adatokat használ, amelyek azóta jelentősen csökkentek.

A fordító (Havas Lujza) teljesítménye általában jónak mondható, fordítása gördülékeny, bár az igaz, hogy az egyszerű, olvasmányos szöveg nem tette nagyon próbára. Kifejetten jónak tartom a Tracing Board magyarításának a Tabló-t. (Nálunk a földre fektetett szőnyeg, a tápisz van elterjedve, így nem volt szükség a falakon elhelyezett Tracing Board lefordítására.)

Viszont a Három Nagy Jelzőfény szolgai fordítása helyett használhatta volna az itthon elterjedt Három nagy világosság kifejezést.

Azért némi értelmi kavarodás is előfordult. Mielőtt erre rátérnék, még megemlítem, hogy csak a könyv végére jutott el addig a helyes megoldásig, hogy a szabadkőműves szakkifejezéseket zárójelben angolul is feltünteti. Az elején például szorgalmasan lefordítja az operatív jelzőt cselekvő-re, később rájön, hogy ez elfogadott szakkifejezés magyarul is és akkor már meghagyja.

Akkor most a félrefordításról.

Az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat szabadkőműves aláíróival kapcsolatban a következők szerepelnek a könyveben:

"John Hancock, aki feltűnően nagy betűkkel írta alá a Függetlenségi Nyilatkozatot, szintén szabadkőműves volt. Hancockkal az aláírás előtt azt közölték, hogy az angolok jutalmat ajánlottak fel a függetlenség kivívóinak, ezért hatalmas betűkkel írta alá az okiratot, mondván: miután az angol küldöttség képes lesz szemüveg nélkül elolvasni az aláírását, bizonyára megduplázza majd a neki járó jutalmat."

Nos, ez így nyilvánvaló butaság. Utánanézve a dolgoknak kiderült, hogy a legenda szerint a várható büntetés büszke vállalása késztette az első aláírót, Hancock-ot névaláírása méretének megduplázására. (A kutatások kimutatták, hogy a legenda nem igaz, máskor és máshol is ugyanígy, ugyanekkora betűkkel szerepelt az aláírása.)

A legenda egy változata:

'Those who signed the document knew that they could be hung for treason against Great Britain, yet sign they did. In fact, several of them were captured and imprisoned by the British and most were badly treated during their imprisonment.

On signing the Declaration John Hancock commented, "The British ministry can read that name without spectacles; let them double their reward," referring to his overly large flamboyant signature - and which led to the American phrase "just put your John Hancock down."'

Azaz az aláírásért várható volt valamilyen, büntetés, akár halálos ítélet is, s valóban, az angolok által elfogott aláírókra börtön várt. Erre reflektált állítólag Hancock nagyméretű betűivel, s azzal a megjegyzéssel, hogy a szemüveg nélkül is elolvasható aláírásért cserébe dupla jutalmat vár.

http://bavolet.blogster.com/happy_birthday_america

Innen származik egy jellegzetes amerikanizmus, hogy az aláírást "John Hancock"-nak is szokás hívni.

Más változatokban a miniszter helyett az angol király pápaszemes voltára utal a történet:

"According to popular legend, he signed his name largely and clearly to be sure King George III could read it without his spectacles ..."

http://en.wikipedia.org/wiki/John_Hancock

Hancock egy másik aláírása egyébként 15 000 dollárért megvásárolható:

http://www.ehistorybuff.com/framehist.html

Visszatérve Duchane könyvecskéjére, végső soron az mondható el róla, hogy egy jószándékú, ismeretterjesztő mű, amelyik azonban még a méreteiből adó korlátokon belül sem akar kitérni a szabadkőművességgel kapcsolatos vitatott kérdésekre...

Megjelent: http://szkp2.blogspot.com/2007/11/sangeet-duchane-szabadkomuvesseg.html

Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=73468944&t=9027376

Fénykép Haypál Benőről

Fénykép Haypál Benőről, a Sas páholy főmesteréről.

A Google képkeresője nem talált képet róla.

Viszont hamar kiderült, hogy a Farkasréti temetőben van a síremléke:

Haypál Benő: 1-1-607/608.

Nyilván ez alapján megtalálható, s talán szobor vagy dombormű van rajta.

Haypált a Budapest-Budai Református Egyházközség vezető lelkészeként tartja számon, tehát elképzelhető, hogy a lelkészi hivatalban van róla kép:

A lelkészi hivatal címe:
1011 Budapest, Szilágyi Dezső tér 3.

Telefon:
(+36-1) 457-0109
Fax:
(+36-1) 212-7515
E-mail:
info@gyulekezet.hu

Hivatali órák:
Kedd, csütörtök: 16.00-18.00
Szerda, péntek: 11.00-13.00
Egyéb időpontban előzetes egyeztetés szerint is szívesen fogadunk mindenkit.

Itt működik egyébként a Haypál Alapítvány, ami 1996-ban jött létre, alapítója a Budai Református Egyházközség. Az Alapítvány célkitűzései között szerepel a fiatal generáció nevelése, műemlékvédelem, kulturális foglalkozások támogatása, az idősek és rászorultak gondozása, a diakónia.

Haypál tartotta Budafokon az elsõ protestáns istentiszteletet 1899-ben. Lehet, hogy ennek kapcsán a Budafoki evangélikus templomban is lehet akár fényképes anyag is róla.

Mint közismert, Adyt barátja, Haypál búcsúztatta a temetési szertartáson, tehát az Ady temetéséről készült képeken is valószínűleg megtalálható Haypál Benő.

Haypál Benő szerepel a következő tanulmánykötetben, s így lehet, hogy a fényképe is megtalálható benne:

Reformátusok Budapesten I–II. Tanulmányok a magyar főváros reformátusságáról. Szerk. Kósa László, Argumentum – ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék, Budapest, 2006, 8500 Ft

Sejtésem vaslogikára épült, a könyvben ott van Haypál Benő arcképe az életrajzának elején.

A tanulmány egyébként az idézés szabályainak megfelelően hivatkozik a Galilei páholy weblapjára, átvéve az ott használt kifejezést, mely szerint a Sas páholy a Galilei páholy unokája.

Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=73414784&t=9027376

Haypál Benőről a Paksi Hírnökben

Híres paksiak, paksi hírességek

Haypál Benő

Paks szülötte a századforduló és a XX. század első évtizedeinek ismert, haladó gondolkodású református lelkésze, Budapest főváros törvényhatósági bizottsági tagja, aki jelentős közéleti, egyházpolitikai és publikációs tevékenységet is folytatott.

A jómódú csizmadiamester fia 1868. január 23-án született, iskoláit Gyönkön, Bonyhádon, Nagykőrösön végezte, majd 1888-ban Pozsonyban fejezte be a gimnáziumot. Tanulmányait a budapesti Református Theologiai Akadémián folytatta, 1892-ben szentelték lelkésszé. Ezután rövid ideig segédlelkész volt Dunapatajon, majd a budapesti Kálvin téri egyházközségben. Innen választották meg 1896-ban az újonnan szervezett budai egyházrész, mai nevén a Szilágyi Dezső téri egyházközség első lelkészévé, mely szolgálatot haláláig látta el.

Lelkipásztorként minden cselekedetében igyekezett az egyház társadalmi szerepvállalását hangsúlyozni. Alapítója volt 1893-ban a Nagypénteki Református Társaságnak, mely az árva és hátrányos helyzetű gyerekek felkarolását és iskoláztatását tűzte ki céljául; ez az egyesület hozta létre a kamaraerdei Erzsébet Árvaházat, melynek működtetésében is tevékenyen vett részt. A protestáns egyházak korabeli szabadelvű meggyőződésű lelkészi vezetői és világi tisztviselői között ekkoriban többen szabadkőműves páholytagok is voltak. Haypál Benő 1903-tól a Galilei-páholy, majd az attól különvált Hajnal-, később a Sas-páholy tagja volt. A szabadkőművességrol vallott nézeteit, a bibliás szabadkőművesek szerepét, feladatait boncolgató tanulmányait Saulus, illetve Paulus álnéven jelentette meg, melyekben a kereszténység szeretetvallásként értelmezett küldetésérol, a hit és a tudomány összeegyeztethetőségéről vall, és hangsúlyozza különállását a szabadkőművesség radikális, ateista szárnyától.

1917-től a dunamelléki református egyházkerület tanácsbírája lett, 1918 novemberében megválasztották az Országos Református Tanács elnökének. Ekkor indította el az Új Reformáció c. országos lapot (Veress Jenovel együtt szerkesztették). A Tanácsköztársaság idején visszavonult, nem vállalt szerepet.

Haypál Benő irodalmi munkássága is jelentős és sokrétű, ám köteteinek pontos és részletes felsorolása kimeríti e rovat kereteit. Hosszú éveken át szerkesztette a budai egyházkerület évkönyveit, a háború alatt a Református Katonák Lapját (1916-18). Több kötetben és kiadásban jelentek meg egyházi beszédei, s az egyház szerepéről, feladatáról vallott gondolatai. Feladatának tartotta a századelőn kibontakozó és erősödő magyarországi nőmozgalom támogatását, e tárgyban is több tanulmánya jelent meg nyomtatásban.

Haypál Benő esperes, egyházi író, Ady Endrét eskető majd eltemető református lelkész 1926. május 16-án halt meg, síremléke a Farkasréti temetőben található.

Munkásságát fia, Haypál Béla (1899-1988) esperes, egyházi író folytatta, akit apja halála után a budai gyülekezet lelkészévé választott.

Források: Új Magyar Életrajzi Lexikon; Nagy Zsombor: Haypál Benő…, in.: Reformátusok Budapesten (szerk.: Kósa László), Bp. 2006. II. k. 223.-227. o

Kernné Magda Irén

Eredetileg: http://paksihirnok.hu/070420.pdf

Haypál Benő

Haypál Benő alapította a Sas páholyt.

A Sas páholy honlapján a páholy történetével kapcsolatosan csak annyi található, hogy 1911-ben alakult meg Haypál Benő református lelkész és más hasonló érdeklődésű mester fokú szabadkőművesből.

http://www.saspaholy.hu/site/index2.html

A Galilei páholy honlapja már kicsit részletesebb:

"Még egyszer vissza kell térni a "Hajnal"-páholyra, amely tudvalevőleg a Galilei páholyból sarjadzott ki. A páholy ugyanis több éves működése után válságba jutott, melyet egyrészt egy golyózás kedvezőtlen kimenetele idézett elő, másrészt a legutolsó tisztikari választással járó szokatlan izgalmak után 28 tv. kivált a páholyból és rövidesen Haypál Benő főmestersége mellett megalapították a "Sas" páholyt, amely ma is működik és mindenkor büszkén vallja magát a Galilei páholy unokájának."

http://www.galilei.hu/tortenet/tortenet.html

Az Életrajzi lexikon a következőket írja Haypál Benőről:

(Paks, 1869. jan. 23. - Bp., 1926, máj. 16.): ref. lelkész. A bp.-i Ref. Theológiai Ak. elvégzése után segédlelkész Dunavecsén, utána a Bp. -Kálvin téri egyházközségben, majd mint az első budai ref. lelkész 1896-tól haláláig a budai Szilágyi Dezső téri egyházközség vezetője. Szerepe volt a Nagypénteki Református Társaság és a kamaraerdei árvaház megszervezésében és vezetésében. Éveken át tagja volt a fővárosi közgyűlésnek. Az Új Reformáció és a Ref. Katonák c. lapot szerk.

http://www.kereso.hu/yrk/Ryrgenwm/5960

Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon-jában Haypál Benő műveiről is szó esik:

Haypál Benő (Paks, 1869. jan. 23. – Budapest, 1926. május 16.) ref. lelkész. A gimnáziumot Bonyhádon, Gyönkön, Nagykőrösön, Pozsonyban 1888-ban, a teológiát Budapesten, 1892-ben végezte. Ezután Dunapatajon, rövid idő múlva Budapesten →káplánkodott, hol 1896-ban az újonnan szervezett budai lelkészségre választatott meg. A →dunamelléki egyházkerületnek 1917-től tanácsbírája volt. – Művei: Beköszöntő beszéd (Egyháza évkönyvében, 1897.). A vallástanítás és a lelkészi szolgálat rendezéséről a budapesti egyházban. (Budapest, 1903.) Vigasztaló igazságok, igaz vigasztalások. (Uo. 1909.) Bibliás szabadkőműves (Paulus álnévvel). (Uo. 1912.) Az Úr épít (Prédikáció a szatmári Kálvineum-ünnepélyen). (Nagybánya, 1912.) A nők jogáért (Két beszéd). (Budapest, 1913.) Az igaz Isten a mi erőnk és reménységünk. (Uo. 1914.) Az igazság áldozata nyereség (Két beszéd). (Uo. 1914.) A szeretet izenete. (Uo. 1915.) Halk szó a viharban. (Uo. 1917.) Templomi hangok (I. Ferenc József temetésekor). (Uo. 1917.)

http://digit.drk.hu/?m=lib&book=3&p=1120

A nők jogaiért címmel megjelent két beszéde az Interneten is hozzáférhető:

http://www.fszek.hu/konyvtaraink/kozponti_konyvtar/szociologiai_gyujtemeny/mtda_e-konyvtar?article_id=32825&highlight_text=barlang

A Paksi Hirnök című helyi újságban 2007. április 20-án jelent meg cikk Haypál Benő életéről Kernné Magda Irén tollából:

http://paksihirnok.hu/070420.pdf

Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=73258453&t=9027376

Bunyevácz Zsuzsa és az ő véleménye a szabadkőművességről

http://szkp2.blogspot.com/2007/10/bunyevacz-zsuzsa-szent-gral-uzenete.html

Bunyevácz Zsuzsa: A Szent Grál üzenete

Bunyevácz Zsuzsa véleménye az, hogy a hivatalos álláspont szerint 1717-ben született meg a szabadkőművesség.

Továbbá az is, hogy ez nem igaz. A szabadkőművesség sokkal régebbi. Az első nagymester Nimród volt. Erre a Regius kézirat a bizonyíték. A Bibliában Énok néven tulajdonképpen Nimród szerepel. Knight és Lomas alapján egyértelmű, hogy Nimród népe hagyta Salamon királyra az első Templom alapozása közben megtalált titkokat, a világ minden bölcsességét és szépségét.

Persze aztán a szabadkőművesség elkorcsosult, s ma már (ahogy Evola helyesen megállapítja) csupán álbeavatásokat végez.

Ennyit sikerült megállapítanom a szabadkőművességgel foglalkozó három fejezet mintegy 10 percig tartó - de annál nagyobb intenzitású - áttanulmányozása közben...

[Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=72836976&t=9027376]

A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy alkotmánya

Azt hiszem, eléggé pikáns A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy alkotmányának helyzete. (Ugyananis ez a neve, nem pedig A magyar symbolikus nagypáholy alkotmánya, ahogy a Psyché Antikvárium 11. aukcióján szerepel - úgy látszik, már az antikváriusok sem tudnak olvasni. http://www.axioart.com/index.php?op=live_item&id=326912)

A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy alkotmányát (szervezeti felépítése és működése belső szabályozását) a János rendi nagypáholy és a Nagyoriens 1886-os egyesülése óta többször kiadták, az 1900-as évek elején, utoljára 1913-ban. Az 1945 utáni újjáalakulás során 1947-ben jelent meg az 1913-as kiadás változatlan szövegével. (A Galilei páholy weblapján helytelenül 1967 szerepel az 1947-es kiadási év helyett. http://www.galilei.hu/erdekes/erdekes.html)

Az 1999-es legfrissebb kiadás szintén az 1913-ast vette alapul, ami azt jelenti, hogy először közlik a régi szöveget, majd utána következik néhány változtatásról szóló határozat.

Azt gondolhatná bárki, hogy e határozatok hozzáigazítják a szabadkőművesség helyzetét a megváltozott világhoz, a jelenlegi realitásokhoz, de nem. Mindezekkel a változtatásokkal csupán csip-csup belső képviseleti arányokkal, létszámokkal, szavazási részletkérdésekkel foglalkoznak; azzal a sarkalatos ténnyel, hogy megyszűnt a Magyar Királyság és annak Belügyminisztériuma, már nem.

Ugyanis ebben a szabadkőműves alkotmányban rögzítik a Magyar Királyság törvényeihez való hűséget, a Királyi Belügyminisztérium szabályainak megfelelő nyilvántartási kötelezettség betartását, a személyi változások listájának rendszeres benyújtását, mint kötelezettséget.

S ha ez így van - márpedig így van - akkor a magyarországi, a szimbolikus nagypáholyhoz tartozó páholyoknak és szabadkőműveseknek a rég megszűnt Magyar Királyság törvényeit kellene betartaniuk s a jelenlegi törvényeket pedig nem kell figyelembe venniük? Tán csak nem neoroyalisták gyülekezetéről van szó, akik restaurációs ábrándokat kergetnek, figyelmen kívül hagyva a Magyar Köztársaság Alkotmányát?

Nyilván nem - ezért is meghökkentő ez a tradíciókhoz való ilyetén rugalmatlan és értelmetlen ragaszkodás. Vagy talán nem volt idejük és energiájuk az újjáalakulás 17 éve alatt egy a korunkhoz igazódó, ennek megfelelően átalakított szabadkőműves alkotmányt kidolgozni?

Akár az egyik, akár a másik esetről van szó, egyik se válik a szabadkőművesség dicsőségére.

Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=73139616&t=9027376