Híres paksiak, paksi hírességek
Haypál Benő
A jómódú csizmadiamester fia 1868. január 23-án született, iskoláit Gyönkön, Bonyhádon, Nagykőrösön végezte, majd 1888-ban Pozsonyban fejezte be a gimnáziumot. Tanulmányait a budapesti Református Theologiai Akadémián folytatta, 1892-ben szentelték lelkésszé. Ezután rövid ideig segédlelkész volt Dunapatajon, majd a budapesti Kálvin téri egyházközségben. Innen választották meg 1896-ban az újonnan szervezett budai egyházrész, mai nevén a Szilágyi Dezső téri egyházközség első lelkészévé, mely szolgálatot haláláig látta el.
Lelkipásztorként minden cselekedetében igyekezett az egyház társadalmi szerepvállalását hangsúlyozni. Alapítója volt 1893-ban a Nagypénteki Református Társaságnak, mely az árva és hátrányos helyzetű gyerekek felkarolását és iskoláztatását tűzte ki céljául; ez az egyesület hozta létre a kamaraerdei Erzsébet Árvaházat, melynek működtetésében is tevékenyen vett részt. A protestáns egyházak korabeli szabadelvű meggyőződésű lelkészi vezetői és világi tisztviselői között ekkoriban többen szabadkőműves páholytagok is voltak. Haypál Benő 1903-tól a Galilei-páholy, majd az attól különvált Hajnal-, később a Sas-páholy tagja volt. A szabadkőművességrol vallott nézeteit, a bibliás szabadkőművesek szerepét, feladatait boncolgató tanulmányait Saulus, illetve Paulus álnéven jelentette meg, melyekben a kereszténység szeretetvallásként értelmezett küldetésérol, a hit és a tudomány összeegyeztethetőségéről vall, és hangsúlyozza különállását a szabadkőművesség radikális, ateista szárnyától.
1917-től a dunamelléki református egyházkerület tanácsbírája lett, 1918 novemberében megválasztották az Országos Református Tanács elnökének. Ekkor indította el az Új Reformáció c. országos lapot (Veress Jenovel együtt szerkesztették). A Tanácsköztársaság idején visszavonult, nem vállalt szerepet.
Haypál Benő irodalmi munkássága is jelentős és sokrétű, ám köteteinek pontos és részletes felsorolása kimeríti e rovat kereteit. Hosszú éveken át szerkesztette a budai egyházkerület évkönyveit, a háború alatt a Református Katonák Lapját (1916-18). Több kötetben és kiadásban jelentek meg egyházi beszédei, s az egyház szerepéről, feladatáról vallott gondolatai. Feladatának tartotta a századelőn kibontakozó és erősödő magyarországi nőmozgalom támogatását, e tárgyban is több tanulmánya jelent meg nyomtatásban.
Haypál Benő esperes, egyházi író, Ady Endrét eskető majd eltemető református lelkész 1926. május 16-án halt meg, síremléke a Farkasréti temetőben található.
Munkásságát fia, Haypál Béla (1899-1988) esperes, egyházi író folytatta, akit apja halála után a budai gyülekezet lelkészévé választott.
Források: Új Magyar Életrajzi Lexikon; Nagy Zsombor: Haypál Benő…, in.: Reformátusok Budapesten (szerk.: Kósa László), Bp. 2006. II. k. 223.-227. o
Kernné Magda Irén
Eredetileg: http://paksihirnok.hu/070420.pdf
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése