A szabadkőművesség egyetemes történeti kontextusban
H. Balázs Éva munkássága és a szabadkőművesség
A magyar történettudomány egyik legjelentősebb alakja a 2006-ban, 91 éves korában elhunyt H. Balázs Éva. Pályáját középkorkutatóként kezdte, végül aztán a 18. század vizsgálata tette ki életművének nagyobbik részét. Ahogy a Korall című folyóirat körkérdésére írt válaszában szerepel: "1949-ben, mint a Történettudományi Intézet kutatóját „fölrendeltek” a 18. századba, mi több, az egyetemi tankönyv számára meg kellett írnom II. József korát."
Szakterületének nemzetközi hírű tekintélye lett, "Berzeviczy Gergely, a reformpolitikus" című monográfia (1967), valamint "Bécs és Pest-Buda a régi századvégen" (1987) címmel megjelent művei alapvetőek a korszak megismerésében. Ez utóbbi 1997-ben angolul, 2004-ben japánul is megjelent.
A tudományos közvélemény szerint az egyik legjobban író történész volt; könyveit, tankönyveit olvasni irodalmi élmény a szaktudományos ismeretek szerzése mellett. Ez nem csoda, hiszen író szülők (Balázs Sándor és Beczássy Judit) és rokonok (Kuncz Aladár, Cs. Szabó László), s az egész Nyugat örökségét vitte tovább. Számára Móricz és Osvát csak Zsiga bácsi és Ernő bácsi voltak.
H. Balázs Éva munkásságának méltatására már életében több emlékkötet is megjelent, az egyik 70., egy másik 80. születésnapjára, amelyet a pályatársak és tanítványok azon cikkeiből állítottak össze, amelyeket az ő biztatására, kutatásainak folytatásaiként írtak. Kilencvenedik születésnapjára saját legfontosabbnak tartott tanulmányainak összegyűjtött kötete jelent meg Életek és korok címmel. De talán a legméltóbb örömet neki a Sic itur ad astra, a fiatal történészek folyóirata 12. évfolyamának 4. száma (2000) szerzett, amelynek alcíme "H. Balázs Éva professzor tiszteletére" volt.
Halála után néhány hónappal „A felvilágosodás jegyében” címmel rendeztek tudományos emlékülést H. Balázs Éva méltatására.
Mészáros Katalin egyórás portréfilmmel emlékezett meg az elhunyt professzorról.
A Nava archívumában hat tv műsorban és rádióprogramban hallható H. Balázs Éva, aki szívesen közreműködött az általa fontosnak tartott témák feldolgozásában. (Nava - H. Balázs Éva)
Sajnos sohasem találkoztam H. Balázs Évával, de kollégái és tanítványai sokszor adtak hangot egyénisége és kutatói ars poetikája előtti tiszteletüknek. Egy ilyenből idézek a következőkben:
"A következõ fordulatot pályámon az jelentette, hogy az 1953/54. évfolyamon
szemináriumi vezetõ tanárunk magyar történelembõl H. Balázs Éva professzor
asszony (akkor talán docens) lett. Én szemináriumi csoportvezetõ voltam, s az elsõ
szemináriumi foglalkozáson, kb. 30 percnyi várakozás után elengedtem a csoportot,
mert H. Balázs Éva nem jött. Mint utóbb kiderült, az új épületben (ezen a nyáron
költözött az egyetem két bölcsészkara a piarista gimnázium épületébe) rossz
szobaszámot kapott a tanulmányi osztálytól, s mire elérhette volna a szemináriumi
szobát, ahol vártunk rá, már elmentünk. A következõ alkalommal felelõsségre
vont, hogy miért engedélyeztem a csoportnak a távozást, s azt is megkérdezte, miért
piszkos a nyakam. Az elsõ kérdésre azt válaszoltam, a várakozási idõ 15 perc, mi
30 percig vártunk. A másik kérdéssel kapcsolatban pedig azt mondtam, hogy errõl,
ha megengedi, a szünetben négyszemközt szeretnék beszámolni. Így is történt.
Elmondtam, hogy tekintettel édesanyám alacsony jövedelmére, én a 453 Ft ösztöndíjamat
(ez éppen annyi volt, hogy fedezte az egyetemi menzán a reggelit, ebédet,
vacsorát – ne feledjük, akkor a kötelezõ óraszám heti 36 vagy 38 volt, tehát estig az
egyetemen voltunk) teljes egészében haza adom. Hogy megéljünk, kétszer egy héten
éjszaka a józsefvárosi teherpályaudvaron rakodómunkát vállalok, többnyire
szénlapátolást. A munka után, reggel 6-kor ott nem tudok rendesen megmosakodni,
így a mosdást az egyetemen a férfi WC-ben fejezem be, de itt sem mindig teljes
sikerrel. H. Balázs Éva ekkor azt mondta, hogy megpróbál számomra másfajta munkát
szerezni, és a szavát be is tartotta."
(Gunst Péter)
S most beszéljünk a szabadkőművességgel kapcsolatos munkásságáról.
H. Balázs Éva nem önmagában a szabadkőművességet kutatta, hanem felismerte, hogy a szabadkőműveseknek a történelemben, a felvilágosodásban játszott szerepének megismerése nélkül hiányosak lesznek történelmi kutatásai. Ahogyan méltatói mondják, Magyarország történetét elsősorban egyetemes történeti kontextusban vizsgálta, ugyanúgy elmondható, hogy a szabadkőművességet is ehhez az egyetemes történeti kontextus megértése és leírása érdekében tanulmányozta.
H. Balázs Évának kevés olyan munkája van, amelyik konkrétan a szabadkőművességgel foglalkozik, viszont szinte mindegyik könyvében, tanulmányában előkerül az érvrendszer, a bizonyító apparátus részeként a szabadkőművesség története, szerepe.
Legyen erre most egy példa az "Európai gazdaságpolitika – magyar válasz" című könyvének vitájából egy mozzanat:
"A protestáns bankárok gyors léptekkel elhagyták Franciaországot, az értelmiség tekintélyes része szintén. De nem ez volt a legnagyobb baj. Jöttek a svájci bankárok, és az értelmiség utánpótlása még akkor is biztosítva volt, ha ezerszámra távozott Hollandiába, ment Angliába. A francia protestánsok nagyon mozgékonyak voltak. (Megemlíteném Desaguliers urat. Ez a francia hugenotta hamar talált angol partnereket, és ő volt az, aki megalapította az angol szabadkőműves nagypáholyt. Ezt – sajátos módon – a szakirodalom nem nagyon szokta emlegetni.) "
(H. BALÁZS ÉVA: Európai gazdaságpolitika – magyar válasz)
A Világosságban 1977-ben jelent meg a Szabadkőművesség a XVIII. században című tanulmánya, amelyet a 2005-ös Életek és korok című kötetében újraközölt.
Ahogy önmagáról írta: "Egy mályuszista csak levéltári munkával képzelheti el feladata megoldását ...", s amikor Berzeviczy Gergelyről írott monográfiája forrásait kutatta, felfedezte a Festeticsek dégi levéltárából megmaradt iratanyagok másolatait az Országos Levéltárban. (Azokat, amelyeket Abafi Lajos lemásoltatott, s amelyek eredetije eltűnt, feltehetőleg megsemmisült.) Ezeknek az iratoknak a kutatását kritikai kiadással akarta lezárni, de ebben már megakadályozta a halál.
Ahogy az "Életek és korok" előszó-beszélgetésében mondta Krász Lillának:
"A szabadkőművesség, mint a hazai politikai gondolkodás egyik szabályozója a '70-es évek óta foglalkoztat. A dégi anyag nagy forráskiadványának több száz oldala elkészült és előbb-utóbb meg fog jelenni. Tanítványaim majd tető alá hozzák."
Reméljük, hogy tanítványai - a "kislányok" - befejezik a munkát és mihamarabb napvilágot lát.
Ezzel is kapcsolatos megjegyzése:
"Kifáradtam és kiábrándultam a szabadkőművesség 18. századi funkciójának kutatása során – remek anyagot hagyok örökül tanítványaimnak."
Érdemes talán megemlíteni, hogy Jászberényi József 2001-ben Summa cum laude megvédett PhD értekezésének egyik bírálója is H. Balázs Éva volt.
Források:
H. Balázs Éva: Hogyan lettem történész? A Korall körkérdése a pályaválasztásról 21-22 / 2005. november (http://www.epa.oszk.hu/00400/00414/00015/pdf/t_02balazs.pdf)
http://www.epa.oszk.hu/00400/00414/00015/pdf/t_07gunst.pdf
http://www.elte.hu/hirek/2005pazmany_meltatas
http://hu.wikipedia.org/wiki/H._Bal%C3%A1zs_%C3%89va
http://www.eotvos.ro/Hiressegeink.htm
http://tortenelemszak.elte.hu/data/11235/HBEelmekkonf.pdf
http://www.es.hu/index.php?view=doc;12779
http://kereso.nava.hu/nava/public/popup_details.php?doc=66184
http://kereso.nava.hu/nava/public/popup_details.php?doc=110862
Kapcsolódó könyvek:
http://szkp2.blogspot.com/2005/09/h-balazs-eva-eletek-es-korok.html
http://szkp2.blogspot.com/2007/06/h-balazs-eva-krasz-lilla-kurucz-gyorgy.html
Kapcsolódó cikk:
http://szkp4.blogspot.com/1977/04/balazs-eva-h-szabadkomuvesseg-xviii.html
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése