MI ÉS MI NEM A SZABADKÕMÛVESSÉG SZENTÉLYE NAGYVÁRADON?
Előre bocsájtanám, hogy ez az írás nem klasszikus értelemben
vett kritika. Nem szeretne fenntartásokat megfogalmazni Nagyvárad legújabb, a
közönség számára megnyitott intézményével szemben. Távol tartja magát az ezzel
kapcsolatos dicsérő szavaktól is. Csupán azt szeretné tisztázni, hogy mi az,
amit tudhatunk, és mi az, amit nem erről a megvalósult nagyszabású tervezetről,
azután, hogy annak intézményi működése elkezdődött. Ezek alapján mindenki
eldöntheti, hogy milyen hangnemű ítéletet formál róla. Fontos, hogy az
ítéletalkotónak megfelelő mennyiségű fogalmi és tárgyi tisztázás álljon a
rendelkezésére, amely alapján súlyozott véleménye alátámasztást kaphat.
Egyesek szerint megnyugvást hoz zaklatott világunkba az, ha
látjuk, hogy épületek azt a funkciót töltik be, amelynek egykoron épültek. A
20. század eseményei nyomán hatalmas mennyiségben fosztottak meg építményeket
eredeti funkciójuktól. Így lettek a rendházak jó esetben iskolák, rossz esetben
raktárak, a zsinagógák jó esetben koncerttermek és kiállítóterek vagy rossz
esetben zöldséglerakatok. Templomokban nem ritka a könyvesbolt, a turkáló vagy
a szórakozóhely. Kisajátított családi házak váltak kisüzemekké,
közintézményekké, erőszakszervezeti kaszárnyák bérházakká. Az épületek gyakori
funkcióváltása mintegy feltételes reflexként van jelen máig a
rendszerváltozásokon átesett Kelet-Európa életében. A funkcióváltást ráadásul
nem mindig indokolja valamely intézmény valós helyigénye. Államok és állami
fenntartású szervezetek mérhetetlen energiát képesek fektetni olyan szimbolikus
beruházásokba, amelyek egyik problémája, hogy nem a megfelelő célnak tervezett
épületekhez kell hozzányúlniuk (könyvtárból nehezen lesz minisztérium, és vice
versa). Itt elsősorban szimbolikus és hivatali beruházásokról van szó, amelyek
csak ritkán vezetnek olyan őszinte ingatlanfejlesztéshez, mint amilyen a használaton
kívüli ipari létesítmények kulturális céllal való hasznosítása.
A nagyváradi egykori szabadkőműves páholy épülete1 most
látszólag visszakapott valamit eredeti funkciójából, amely a két világháború
között először kisdedóvóra, majd a szocializmus évei alatt vámhivatalra is
módosult. Persze ennek a látszatnak részben ellentmond az épület hivatalosan
vállalt funkciója. Az ugyanis teljesen általános értelemben vett kiállítóhely,
amelynek vannak tematikus termei. Ez a téma a szabadkőművesség mint olyan.2 A
felújított, tanácskozásokra használt aula egyetlen létező vagy egykor létezett szabadkőműves
tanácstermet sem akart rekonstruálni, illetve másolni. A Testvérek a mai
Európában működő gyülekező helyeinek ideáltipikus elemeit mutatja be egy olyan
térben, amely éppen a egykori nagyváradi páholyszékházban található.
Ideáltipikus páholy teremről beszélünk, vagyis olyanról, amely ebben a formában
sehol nincs, de a megvalósítók szerint mégis felismerhetővé teszi, hogy miről
van szó. Ugyanakkor (1) sem az épület neve mű és világa 111 nem zárja ki, hogy
az több legyen, mint kiállítóhely. Sőt (2) a teljesen új bútorzat és a valóban
funkcionális egyéb berendezési tárgyak alkalmassá teszik azt a bemutatott célok
szerinti használatra.
Ad 1): Az épület megnevezése románul Templul Francmasoneriei
Oradea", vagyis magyar fordításban: A Szabadkőművesség Szentélye, Nagyvárad.
Ezt a megnevezést némileg erősítik is az épület tervezőinek a klasszikus ókori
görög és római) templomok bizonyos kanonikus elemeire tett építésze ti
utalásai. A választott neolatin terminológián mégis többen fennakadtak, de ez
elsősorban a román megnevezésből eszközölt magyar tükörfordítások hibájából
származik. Az etimológiai kiindulópont, vagyis templum, -i főnév latinul olyan
nyílt, de jelzett határokkal rendelkező teret jelent, amelyben a jövőt érint6
(= templum"), vagy valamilyen istenséget dicsőnő tevékenység (= templum)
zajlik. Magyarul ez a második jelentésréteg adja a szó jelentésének
kiindulópontját. Nevezik ugyan a szabadkőműves páholyok szertartási és tanácstermeit
templomszerűnek", de semmilyen hivatalos forrásban nem nevezik templomnak,
mert nem tölt be egyházi funkciót, és nem egy az Istennek vagy istenségeknek
bemutatott áldozat helye. Történelmi okokból bizonyos ábrahámi vallások
szertartási tereire nem is lehet templomokként hivatkozni, hiszen abban de
facto nincsenek papok, csak képzett segédszemélyzet, világi igehirdetők és
tudósok. Ez vonatkozik a zsidó, a muszlim és bizonyos keresztény felekezetekre
(elsősorban a baptistákra vagy egyéb újkeresztény hittársaikra) is. A történeti
érvköteg a magyar megnevezésben döntő templomnak csak a görög és római
áldozócsarnokok, az elpusztult jeruzsálemi Nagytemplom, illetve bizonyos
keresztény felekezetek imahelyei minősülnek. Különösen nem nevezhető templomnak
olyan szimbolikus szerepet betöltő létesítmény, amelynek fenntartója nem
tekinti magát intézményes vallásnak, és nem is törekszik ilyen státus
kivívására. Páholytag bármely vallási felekezet tagja lehet. A szabadkőművesek
viszont páholytagként nem áldoznak semmilyen hellén vagy ábrahámi vallás
istenének sem."
A román terminológia ellenben egészen más. Bár a
szabadkőművesek gyülekezőhelyeit németesen abban is nevezik ugyan
páholynak" (loja), de a magyar névhasználatban érvényesített történeti
érvköteghez ott egyéb preferenciák is társulnak. Ez formájában egyezik az angolszász
megnevezéssel, még ha tartalmában különbözik is. A keresztény hagyomány keleti
ortodox vonulatához illeszkedve románul a keresztény imahelyeket egységesen
biserică, i névvel jelölik, amely a pogány ógörög amaro-ból, vagyis a király
csarnoka" kifejezésből származik. Az angolszász népeknél pedig hasonlóan a
kontinentális germán nyelvek jelentős részéhez a keresztény ógörög xmxó,-ból,
vagyis az Úrhoz tartozó"-ból származtatják az olyan keresztény imahelyek
neveit, amelyekben jelen van aktív papság. Ennek köszönhetően az angol temple,
-es vagy a román templu, -e szavak használhatók minden szertartásos rendezvény
helyéül szolgáló terem vagy épület megnevezésére, vagyis minden olyan
helyszínre-a latin szó elsődleges jelentésében - amelyen a jövő re vonatkozó
tevékenység zajlik.
Ezért javaslom itt a szentély szó használatát. Ez a magyar
úzusban a temploménál valamivel semlegesebb, bár nem a jövőre vonatkozó, hanem
valamilyen áldozati tevékenységet kapcsolunk hozzá. De egyszersmind nem
társítunk hozzá intézményes vallást is, amely viszont a mi esetünkben döntő.
112Szentélye ugyanúgy lehet a természeti erők és deitások
imádóinak, ahogyan az összemberiség javáért és a felvilágosult szemléletért
síkra szállóknak.
Egy „szentélyben”, vagyis a templum1 szerint értett
„templomban” (templu, temple) viszont semmi sem tiltja, hogy olyan szertartást
végezzenek, amelyben valamiféleképpen az emberiség jövõjét és fejlődését
vitatják meg ebből a célból társult egyénnek. Itt tehát olyan munkát is lehet
végezni, mint amelyet a német terminológiára (Loge) utalva a magyar
nyelvhasználó a szabadkőművesek „páholyaiban” lát megvalósíthatónak.
Ad 2): A tanácsterem belsejébe vezető folyosónak a bejárat előtti
fordulójában ma is jól látható az eredeti meanderes („futókutyás”) keretezésű
terazzopadló. Ez azonban az egyetlen eredeti részlet, amelyet az épület adott
traktusában találunk. A tanácsterem bútorzata vadonatúj, és minden szempontból
megfelel egy olyan eseménynek, amelynek keretében egy szabadkőműves vakolás
akár azonnal le tud zajlani. Különösen azért lehet ezt kijelenteni, mert a
benne levő tárgyak, kellékek mindennapi használatát egyetlen műemlékvédelmi
szabály sem korlátozza, hiszen nincsen nekik ilyen jellege. A nagyváradi új
intézmény belső tere tehát jelen időben nem minősül szabadkőműves páholynak,
ellenben alkalmas szabadkőműves szertartások megtartására.
A román sajtóban olvasható kifogások többrétűek. Az egyik
aspektus a magyar cikkekben is megtalálható, vagyis hogy az intézményben elenyésző
szó esik magáról a nagyváradi szabadkőművességről és az épületről. Kiállítási
tárgy látszólag egyetlenegy kötődik a városhoz: Kupán Árpád monográfiájának
román fordításából7 az egyik tárlóban megjelenik egy könyvtári állományból
letétbe adott darab. Erre a felvetésre villámgyors válasz adható. Az intézmény
neve már maga sem árul zsákbamacskát. Ez egy olyan hely, amely a szabadkőművességhez
kapcsolódik, és Nagyváradon van. Nem a nagyváradi szabadkőművességnek állít
emléket, hanem a szabadkőművességre mint általában vett jelenségre hívja fel a
figyelmet.
Vagyis akinek mindezeken túl van vitája, annak az épület
koncepciójának kialakítóival kell azt lefolytatnia, hiszen a megvalósult
intézmény az, aminek hirdeti magát. Ez fokozottan így van egy másik kritikai
aspektusból is, amely a sajtóban több helyen megjelenik: egy mai
kiállítóhelynek ennél egészen egyszerűen több információt kellene közölnie. Nos
erre is van válasz.
Mivel az intézmény nem akkreditált múzeum, hanem olyan
turisztikai létesítmény, amely a szabadkőművesség témája köré szerveződő
anyagot ismertet meg a nagyközönséggel, több kritikai perspektívát ab ovo
kizár. Ennek egyik oka, hogy nem múzeumi létesítményen nehéz számon kérni a
múzeumi funkciókat. A kérdés persze az, hogy ebben az esetben annak funkciója
mi, ha nem múzeumi. A válasz az előbbi leírásban található: turisztikai célpont
kíván lenni, ráadásul, hangzott el az intézményt felügyelő alapítvány vezetőjének
szájából, olyan emberek számára létesült, akiket érdekel a történelem.8 Vagyis
az intézmény nem más, mint a város ajándéka a műkedvelő lakosságnak, akik
szeretnének valamilyen képet kapni arról, hogy ez a furcsa és ellentmondásos történetű
nemzetközi szerveződés bizonyos, szabadon kiválasztott korokban és helyszíneken
mit is művelt.
Tehát – és csak ismételjük magunkat – aki itt vitázni akar,
annak az intézményhez kell fordulnia, és olyan adatokat kell kérnie, amelyeknek
írott nyoma sincs az intézmény falain, egyik szimbolikus vagy kiállítási térben
sem. Az intézményben ugyanis pontosan az történik, amelyet a benne levő dolgok mű
és világa 113 ígérnek: tárgyakról és terekről van szó, melyek a „szabadkőműves”
szóra rímelnek. A szabadkőműves szóra és semmi másra.
Néhány apró pontosítást azonban érdemes megtennünk. A
sajtóban többször leírtakkal és a Szabadkőművesség Nagyváradi Szentélyében
láthatókkal szemben9 Nagyváradon 1912 és 1919 között két szabadkőműves páholy
is mûködött,10 amely megegyezés alapján, közösen használta az épületet. Ezek
egyike volt a Magyar Symbolikus Nagypáholy nagyváradi fiókja, a sokat említett,
László király (és nem Szent László) nevet viselő szervezet, amelyből 1912-ben
vált ki, elsősorban radikális aktuálpolitikai irányultsága miatt a Bihar
páholy.
A szabadkőműves páholyok működését a Tanácsköztársaság alatt
korlátozták először, majd a frissen felálló Simonyi-Semadam-kormány alatt
betiltották. Ez utóbbi, sajátos módon és a még mindig bizonytalan helyzetben
éppen a Magyar Symbolikus Nagypáholyhoz való kötödés miatt vonatkozott az
impériumváltás utáni Erdélyre is. A László király páholy, amely nem szűnt meg a
Symbolikus Nagypáholy részének lenni, a betiltás után, de már román
felségterületen megteremtette saját elaltatásának feltételeit, amelyet a
nagyváradi református egyházzal kötött szerződésben rögzített, és vagyonát a
haszonjog élvezetéért cserébe megőrzésre átadta. Az utódállam Romániában a szabadkőművesség
nem esett tiltás alá, viszont a potenciális irredenta konnotációk nyomán a
László király páholy nevét elhagyva, de facto összeolvadt a Bihar páhollyal. A
páholyházat eladták, és az 1920 júniusától szűnt meg a Testvérek székhelyeként működni.
Az épület története innentől kezdve vált a eredetitől eltérő rendeltetés
históriájává. Erről, akárcsak az épület változó tulajdonjogáról igen keveset
tudunk. Ugyancsak hiányos a tudásunk a két magyar szertartási nyelvű nagyváradi
páholy (a Bihar és az 1928-ban, zsidó felekezetűek által alapított Jezirah),
illetve az új alapítású, román szertartási nyelvű Emanuil Gojdu páholy két
világháború közötti tevekénységéről. Ezek azok a kérdések, amelyek kutatását a szabadkőműves
házban működő nagyváradi intézménynek akár fel is lehetne vállalni. Ha minden
igaz, akkor az intézmény munkatársainak a nagyváradi anyagra vonatkozóan
bevallott távlati tervei vannak, de annak részleteiről, szemléletmódjáról hasonlóan
keveset tudunk. Csak az látszik bizonyosnak, hogy a kiállítóhely vezetője –
elmondása szerint – a nagyváradi anyagnak is kiemelt helyet szán majd az
épületben.
Csakhogy az épületben jelenleg olvasható információk alapján
azért hasztalan kritizálni annak koncepcióját, mert arról azok semmit nem
közölnek. A vonatkozó impresszum (vagyis annak hiánya) révén nem tudjuk, hogy
van-e a kiállításnak kurátora, nem tudjuk, hogy volt-e grafikusa, volt-e
restaurátora, szobrásza, szekkófestõje, nem tudjuk, hogy a kiállítás rendezőinek
volt-e a témában elmélyült szakmai tanácsadója. Feltételezéseket pedig igen
nehéz kritizálni. Tudjuk viszont – a megnyitón elhangzottak alapján –, hogy kik
voltak a beruházásban részt vevõ szakmai szervezetek (a Román Nemzeti
Nagypáholy, a Román Nemzeti Levéltár és a Bihar Megyei Könyvtár). Viszont
tökéletes az ignorabimus hatálya akkor, amikor az egyszeri látogató az iránt érdeklődne,
hogy kinek volt egyedi hozzájárulása a kiállításhoz, és hogy az miben állt.
Mint már említettük, feltételezéseket eleve problémás elemeire bontani majd
ezen keresztül kritikai vizsgálatnak alávetni. Ezt csak olyan konkrét és erős
állítások esetén lehet megtenni, amelyet ez a jórészt önreferenciális
nagyváradi turisztikai célpont egyelőre nem nyújt. Így pedig a kritika – a bevezetőben
beharangozottak szerint – nem 114 csak óvatosságból marad el. Hanem eleve igen
kevés tere marad. 2022/3
JEGYZETEK
1. Címe: Calea Armatei Române (az építéskor Rulikowski út),
4. szám, Nagyvárad. A benne működő intézmény a Bihar megyei Mûemlékvédelmi
Alapítvány (Fundaþia de Protejare a Monumentelor Istorice din Judeþul Bihor)
filiáléja. Az épület 1901–1902-ben épült Bálint Zoltán és Jámbor Lajos
építészek tervei szerint. Mindketten az egyik legaktívabb budapesti páholy, a
Demokratia tagjai voltak. A Nagyváradi Szabadkőművesség Szentélyében 2021.
november 25-én, vagyis jóval jelen szöveg írása után nyílt meg a helyi szabadkőművesség
történetének szentelt új kiállítás, amely a helyi páholyok történetének néhány
dokumentumát állítja ki. Ennek értékelése egy másik cikk témája lehetne.
2. Cristina Ghilea: Despre masoni în general, în templul
orãdean. www.bihon.ro/stirile-judetuluibihor/muzeul-francmasoneriei-despre-masoni-in-general-in-templul-oradean-3830648.
3. Ezek kivétel nélkül magyarajkú újságcikkek szerzői
voltak. Mindjárt kifejtjük, hogy szerintünk miért. A román nyelvű cikkek, mivel
ott nyelvi disszenzus nem áll fenn, mindannyian a múzeumi koncepciót
kritizálták. Ennek egy logikai aspektusáról később. A magyar cikkek közül kiemelhető:
Pap István: Történeti múzeum helyett kulturális kisajátítás Nagyváradon.
www.erdon.ro/kozelet/helyikozelet/torteneti-muzeum-helyett-kulturalis-kisajatitas-varadon-3960209.
Utolsó letöltés: 2021. október 15. Lásd még Laura Gal: Muzeul Francmasoneriei, unic
în România, s-a deschis în clãdirea fostului templu din Oradea, fãrã masoni ºi
fãrã vreun exponat din istoria localã. www.ebihoreanul.ro/
stiri/muzeul-francmasoneriei-unic-in-romania-s-a-deschis-in-cladirea-fostului-templu-din-oradeafara-masoni-si-fara-vreun-exponat-din-istoria-locala-166799.html.
Utolsó letöltés: 2021. október 15.
4. Nemcsak a köznyelvi fordulat szerint, amelyet Ady Endrétől
kölcsönöznek, hanem – bárha pontatlanul is – informális módon magyarul
„templom”-nak nevezhetnek minden olyan helyet, amely rituálisszertartási
tevékenységet fogad be. Ady megfogalmazása szerint „Nagyváradon, ahol semmivel
sem kisebb a sötétség veszedelme, mint bárhol e hazában, pompás új templomszerű
csarnok áll, mely hajléka a humanizmusnak, irgalmasságnak és világosság
hintésének”. Nagyváradi Napló, 1902. február 2.
5. Lásd korábban Benjamin Franklin: The Constitutions of the
Free-Masons. History, Charges, Regulations &c. of the most Ancient and
Right Worshipful Fraternity. Philadelphia, 1734. 48: Bár az ősi időkben a kőműves
testvéreket rávitték arra, hogy az ország vagy a nemzet vallásán legyenek
(bármelyik is volt az), most mégis ajánlatosabbnak tűnik, hogy csak arra a
vallásra kötelezzék őket, amelyben minden Ember egyetért, egyéni véleményeiket
pedig maguknak tartsák meg.” Illetve: „A szabadkőművesség nem kérdezi
tagjainak, sem a hozzá jelentkezőknek a vallási-felekezeti hovatartozását. A
tagság egyetlen követelménye e téren az Istenbe vetett hit, ám hogy őt ki
miként nevezi és milyen vallás szerint hiszi, annak megítélése nem tartozik a szabadkőművesség
keretei közé – mondja ki a mai Magyarországi Symbolikus Nagypáholy vallás és szabadkőművesség
kapcsolatát szabályozó irányelve.
www.szabadkomuves.hu/szabadkomuvesseg-es-vallas Utolsó letöltés: 2021. október
15.
6. „A Nagy Nemzeti Páholyban és az ezeknek Engedelmes
páholyokban folyó munkálatok során szigorúan tilos politikáról, vallásról és
gazdasági érdekről beszélni” – hangzik a romániai központi páholy egyik
alapelve. Lásd Declaraþie de Principii. https://mlnr.xyz/declaratie-de-principii.
Utolsó letöltés: 2021. október 15.
7. Francmasonii în Oradea. Nota?ii istorice. Editura Convex,
Oradea, 2018.
8. Vö. Cristina Ghilea: i. m.
9. Nem igaz, hogy az intézményben „gyakorlatilag semmit nem
lehet megtudni” (Pap István: i. m.) a váradi szabadkőművességről, és annak
egykori székházáról. Az épület egyetlen terme minõsül kiállítási területnek (a
többi egy szabadon értelmezhető turisztikai látványosság, amely a szabadkőműves
szertartás három helyszínét szeretné bemutatni). Ebben található az az érintőképernyő,
amelyen megfelelő áramellátás és gesztusvezérlési alapismeretek esetén négy
oldal beszél a váradi páholyéletről, az épületről és a felújítás kivitelezőjéről
(sajnos nem tudjuk meg, hogy a felújításnak ki volt az építésze, de egy biztos:
a címben foglalt kérdés tekintetében ez túl sokat nem tenne hozzá a válaszhoz).
Helyesebb, ha úgy fogalmazunk tehát, hogy „gyakorlatilag nagyon keveset”.
10. Ezt igen egyértelműen tárgyalta Kupán Árpád már idézett
könyve. A magyar kiadáshoz lásd: Szabadkőművesek Nagyváradon. Nagyváradi Ady
Társaság kiadása, Nagyvárad, 2004. Különösképpen: 169–182. mû és világa 115 Az
új nagyváradi turisztikai látványosság belépőjegyének egy példánya.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése