A Nagypáholyházról

A Nagypáholyházról

Érdekes cikk jelent meg a Helyi Téma című újságban nemrégiben:

Páholyház a Podmaniczky utcában

Írta: -APR-

2009. február 24.

A Magyarországi Symbolikus Nagypáholyt 1886-ban alapították, működésének alapfeltétele az volt, hogy saját székháza legyen. Ennek felépítésére 1890. február 27-én tettek javaslatot, s három év múlva megvették a Podmaniczky utca 45. szám alatti telket. A nyilvános pályázat eredményeként a szabadkőművesek épületének tervezésével Ruppert Vilmost bízták meg, aki maga is a rendhez tartozott. Az ünnepélyes avatást 1896. június 21-re tűzték ki. A páholyház főhomlokzatán ülő szfinx egyiptomi jelleget adott az épületnek, jellegzetes szabadkőműves motívumként megjelent a négy bagoly tartotta éggömb a zodiákus jegyekkel, talapzatán az egymásra helyezett körzővel és derékszöggel. A szigorú előírások szerint, Róth Miksa és Than Mór közreműködésével kialakított berendezésre adományokból gyűlt össze a pénz. Az első világháború alatt hadikórházat működtettek a pályaudvarhoz közeli páholyházban, a Tanácsköztársaság kormánya azonban az épületet elvette, s átadta a szakszervezeteknek. Egy évvel később a Magyar Országos Véderő Egylet foglalta el a házat, s miután a páholyéletet amúgy is betiltották, telekkönyvileg is átírták a tulajdonjogot – az Országos Tisztviselői Betegsegély Alap nevére. 1945. február 23-án adták vissza az épületet az újra legálisan működő szabadkőműveseknek, de egy ideig osztozkodniuk kellett a helyen a Nemzeti Parasztpárttal. Megkezdődött a háború alatt megsérült épület rendbehozatala amerikai segítséggel, de a helyreállítást Kővágó József, Budapest főpolgármestere is jelentős összeggel támogatta. 1948. március 15-én ünnepélyes külsőségek közepette felavatták az I. emeleti helyiségeket, de korai volt az öröm. 1950-ben az ÁVH váratlanul elfoglalta az épületet, melyben ezt követően a Belügyminisztérium útlevélosztálya működött. Bár egy időben szó volt arról, hogy a házat lebontják, erre a műemléki védettség miatt nem került sor. A díszes berendezési tárgyakat, a bútorzat egy részét a Magyar Nemzeti Múzeumba szállították.

A cikket beidézte és kiegészítette a PestiMese Budapest tegnap és ma… című weblap:

Archív fotó a Podmaniczky u. 45-ről (galilei.hu)

(A cikkhez egy kis kiegészítés: Az írás hírértéke az, hogy az épület – hosszú vajúdás után – ismét régi fényében fog tündökölni, a felújítási munkálatok javarésze elkészült! A budapesti századforulós épületek szerelmeseinek – nekünk – ez nagyon örvendetes hír J

És még egy „apróság”: A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy nem egy „páholyocska” volt a sok közül, hanem történelmi jelentőségű nagypáholy, ugyanis egyesítette az egymással örökké huzakodó skót és francia vonalat. Világszenzáció volt, s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az 1896-os ünnepélyes átadás, mely alkalommal a világ minden részéről érkeztek „testvérek”, az Egyesült Államoktól egészen Jáváig.

Akiket a téma (és az épület) bővebben érdekel, azoknak ajánljuk Sumonyi Zoltán – Újrafeledett titkok című könyvét.)

Az alapvetően jóindulatú ismeretterjesztő cikkben és kiegészítésében azért van néhány félreértés és hiba.

Vizsgáljuk meg néhány kijelentését:
"A Magyarországi Symbolikus Nagypáholyt 1886-ban alapították, működésének alapfeltétele az volt, hogy saját székháza legyen."
Én azért ebben nem vagyok olyan biztos. Előtte és utána is voltak olyan időszakok, amikor saját székház nélkül működött mind a Symbolikus Nagypáholy, mind elődei és utódai.
"1948. március 15-én ünnepélyes külsőségek közepette felavatták az első emeleti helyiségeket, de korai volt az öröm. 1950-ben az ÁVH váratlanul elfoglalta az épületet, melyben ezt követően a Belügyminisztérium útlevél-osztálya működött."
Elfoglalásról háborúban szokás beszélni, az államhatalom legfeljebb lefoglal egy-egy épületet.
A váratlanság sem a megfelelő szó, hiszen az 1950-es feloszlatás kapcsán került rá a sor, nem az ÁVH önálló akciójaként, hanem Kádár János akkori belügyminiszter utasítására.
A Pestimese kiegészítéséből:
"A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy nem egy „páholyocska” volt a sok közül, hanem történelmi jelentőségű nagypáholy, ugyanis egyesítette az egymással örökké huzakodó skót és francia vonalat."
A kiegészítés szerzője valószínűleg nincs teljesen tisztában a páholyok és a nagypáholyok viszonyával a fentiek szerint. Ráadásul skót és francia "vonalat" vél a nagypáholy által egyesíteni.
Közelebb járna az igazsághoz, ha az angol és francia "vonalat" emlegetné, vagy a skót és a jánosrendi rítusokat. Akkoriban (az egyesüléskor) az angol irányzatú jánosrendi páholyok a három fokozatú (de német közvetítéssel hazánkba érkezett) rítus szerint dolgoztak, míg a francia irányzatú páholyok a 33 fokozatú skót rítus szerint.
Ma már az újra külön szervezetet - nagypáholyt - alkotó mindkét irányzatot kiegészítik a magas fokok ill. a Nagyoriensben francia rítust alkalmazó páholyok is vannak.
"Akiket a téma (és az épület) bővebben érdekel, azoknak ajánljuk Sumonyi Zoltán – Újrafeledett titkok című könyvét.)"
Sumonyi Zoltán nem írt a fenti címmel könyvet. Az Újrafelfedett titok már létezik (szörnyű nehéz címet sikerült Sumonyinak kiötlenie!), de ennek az 1998-ban megjelent műnek nemrégiben megjelent a kibővített változata "Magyar szabadkőművesek és rotaryánusok" címmel, amelyben részletesen foglalkozik a Páholyház legújabb kalandjaival a perektől az átépítésig.

Kapcsolódó cikkek:
http://www.helyitema.hu/VI.-Kerulet/Paholyhaz-a-Podmaniczky-utcaban.html
http://pestimese.wordpress.com/2009/03/03/paholyhaz-lapszemle10/
http://szkp3.blogspot.com/1970/01/kadar-janos-belugyminiszter-feloszlatja.html
http://profanaprofan.googlepages.com/diagram.htm

http://aprofan.blogspot.com/2007/10/skot-ritusu-szervezetek-magyarorszagon.html

http://szkp2.blogspot.com/1998/06/sumonyi-zoltan-ujrafelfedett-titok.html

http://aprofan.blogspot.com/2008/01/sumonyi-zoltan-ujrafelfedett-titok.html
http://szkp2.blogspot.com/2008/12/sumonyi-zoltan-magyar-szabadkomuvesek.html