Beindult az Oriens Expressz

A Nagyoriens weblapja a kisebb gyengélkedés után rendbejött, s új számmal jelentkezett a Nagyoriens kiadványa, az Oriens Expressz is. Az első szám a Martinovics páholy századik évfordulójára jelent meg 2008-ban, először papír formában, aztán felkerült a webre pdf-ként. A két éves pauza után kijött második szám eleve elektronikus formájú, de talán majd papíron is kiadják.

A 6010. II.évf. 1. -ként bemutatkozó folyóiratszám a következő cikkekből áll:

Tartalom
• Ady Endre, Szabadkőművesség és radikalizmus
• Hit – vallás – egyház
• Jóhírű szabad férfiak és a testvériség
• A kétség meghaladása
• A titokról

 Jól érzékelhetően páholyelőadások kerültek kiadásra - különböző időszakokból és feltehetően különböző páholyokból. Sajnálatos módon ezért bizonyos egyenetlenségek tapasztalhatók a szövegek megformálásában és megformázásában. Van, ahol egyszerű nyelvtani hibák fordulnak elő - pl. felesleges vesszők - másutt a megtisztelendő fogalmak szerepelnek a magyar nyelvtannal ellentétesen nagybetűvel - mint pl. a "Szabadkőművesség". Jót tett volna a kiadványnak egy szerkesztői  átfésülés és egységesítés.

Az Adyról szóló első írás előadásként 1986-ban, a még Párizsban működő a Martinovics  páholyban hangzott el. A tanulmány nagyjából időrendben követi Ady szabadkőművességgel kapcsolatos írásait, szabadkőművesekkel fenntartott kapcsolatait.  Az e téren talán legfontosabb Ady cikket, az "ARS LIBERORUM MURATORUM"-ot teljes egészében idézi, s több másikat is elemez. Egyet lehet érteni azzal a megállapítással, hogy Ady nem kiábrándulása miatt bírálta a szabadkőműveseket (ahogy egyes irodalomtörténészek vélik), hanem mert nem volt elégedett radikalizmusukkal.

A tanulmány egyáltalán nem foglakozik az Ady verseinek szabadkőműves szempontok szerinti elemzésével - viszont ezzel is foglalkozik a Szabadkőműves gondolatok című könyvben Veres András: Ady Endre és a szabadkőművesség című cikke, amelynek egyik forrása a jelen írás.

Az írás végén feltett kérdés - hogy Ady ismerte-e a francia szabadkőművességet - a MEK (Magyar Elektronikus Könyvtár) segítségével - könnyen megválaszolható, hiszen Ady számos cikkében foglalkozik a franciaországi szabadkőműves eseményekkel.

Két kisebb hiba: Berkovits Ferenc műve Poscimur (nem Poscimus); s Madzsar József szabadkőművességéről nem esik szó.


A "Hit – vallás – egyház" című cikk korrekten végigelemzi a címben szereplő fogalmakat; számomra meglepetés volt, hogy Magyarországon az egyházakról szóló jogszabályba beleférne akár ateista "egyház" is. A szerző megjegyzi, hogy a Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszékének internetes adatbázisában a szabadkőműves páholyok is a vallások között szerepelnek. Ezt kiegészíthetem azzal, hogy aukciós katalógusokban is előfordul a könyvek ehhez hasonló osztályozása.

Egyetértek azzal a megfigyeléssel is, hogy "Érezhető ma Európában egy antimodernista irányzat azon törekvése, hogy megfordítsák az európai szekularizáció folyamatát."

A "Jóhírű szabad férfiak és a testvériség" az andersoni alkotmánynak a szabadkőművességbe jelentkezőkkel szembeni egyik alapkövetelményét tárgyalja és értelmezi. Sajnálatos módon a felvetett problémákat nem oldja meg, s néhol önellentmondásokba is bonyolódik. Az egyik helyen pl. kijelenti, hogy "Jó hírű lehet-e egy munkanélküli szegény ember? Miért ne?! Legfeljebb szabadnak nem mondanám." Másutt viszont a "szabad" fogalmát úgy értelmezi, hogy "a jelölt szabad akaratából kíván belépni köreinkbe".

Még később pedig azt írja: "szabad ember-e egy kis faluban élő, sokgyermekes, szegény sorsú, cigány férfi? ...nem, ez az ember bizonyára nem szabad".S akkor ebből az is következik, hogy nem is vehető fel szabadkőművesnek?

"A kétség meghaladása" a norma és a kétség dialektikájával foglalkozik; s a bizonytalansággal, illetve a biztonság hiányával magyarázza tradicionalizmus modernkori terjedését. Sajátos iróniája ennek a megállapításnak, hogy magára a szabadkőművességre is vonatkoztatható...

Talán a legérdekesebb írás a szabadkőműves titkokról szól, amely a legkevésbé hagyományos módon közelíti meg tárgyát, s következtetésében el is tér a szokásos értelmezéstől. (Pl. Hamza D. Ákos: A Titoktartásról, in Szabadkőműves írások) Nem vagyok biztos abban, hogy a szabadkőművesek többsége osztaná az alábbi forradalmi gondolatokat:

"A mitologikus gondolkodás titokigényét az archaikus korok kényszerű kollektivizmusával és iszonyú ismeretbeli korlátaival magyaráztam. "

"S nem akármilyen fonák helyzet az is, hogy a szabadkőművesség – miközben az emberiséget összetartó ideológia laicizálását szorgalmazta és a fanatizmust tekintette egyik legfőbb ellenfelének – átvette (legalább részben) a katolikus Egyház hierarchikus építkezését és megkülönböztetett vonzalmát a megjelenést ünnepivé avató (vagyis tekintélyt sugárzó) szertartások iránt."

"De nem gondolom, hogy a titokban rejlene a szabadkőművesség ethosza. A múltjához tartozik, nem a jövőjéhez. "

Azt remélem, hogy ezek a gondolatok is a szabadkőművesség jövőjéhez fognak tartozni. Mint a Francia Nagyoriens minapi döntése a nők felvehetőségéről.