Reklámzaj
Szabadkőművesek és hajléktalanok - blogregény - részletKilencedik rész
...
201x.xx.xx. vasárnap délelőtt
Pár napja Krisztián egy köteg elsárgult papírral állított be hozzám. Néha összeülünk megbeszélni a könyve részleteit, de ezúttal a szokásosnál zaklatottabban festett. Egy ital után elmagyarázta a részleteket. A Podmaniczky és a Vörösmarty utca sarkán áll a szabadkőművesek egykori székháza. Lentről nem sokban különbözik a többi bérpalotától a környéken, a Westend tetőteraszáról nézve azonban jól kivehető a rizalit, mely a szertartástermet rejti. Az Ávó 1950-ben átvette az épületet, mely a rendszerváltás óta üresen állt, míg egy ingatlanfejlesztő cég el nem kezdett butik-hotelt építeni benne. A válság miatt évek óta áll a sztori, így Krisztián szakújságírónak adta ki magát, aki egy befektetőcsoportot képvisel, hogy bejusson.
- Nehéz volt elintézni, hogy kapjak pár szabad órát a székházban. Régi feljegyzések alapján nagyjából sejtettem, hova rejtették az irataikat. Engem a hajléktalanszállók ügye izgatott leginkább, de sokkal több feljegyzést találtam. Az ávósok túl hülyék voltak hozzá, hogy utánaolvassanak a témának. Eredetileg a rendbe jelentkezők idejük nagy részét a sötétkamrában töltötték, ahol kiszellőztették a fejüket. Az ottani padlóköveket kellett iránytű alakban letámasztanom, hogy a kisszentély fala megnyíljon és végre hozzájuthassak a dokumentumokhoz. Az egyik csomag különösen érdekelni fog, és talán meg tudod ítélni a hitelességét is. Ekkor felém fordította a címlapot
Gróf Széchenyi István Hitel c. traktátusának a cs. és kir. cenzúra által mellőzött részletei. Bizalmas. Bécs, 1830.
A Hitelt Pesten adták ki, de az eredeti verziót nyilván megküldték Bécsbe, szóval akár igazi is lehet. Egész éjszaka a papírok felett görnyedtem, megettem két gramm műanyagot, most meg nem tudok aludni, szóval holnap el kell mennem az Országgyűlési Könyvtárba korabeli cenzúrázott iratokért. A katolikus egyház sokáig bűnnek tekintette a kamatszedést, és a középkori királyoknak egy csapat teológust kellett alkalmazniuk, hogy jogi kiskapukat keressenek rá: szerencsére kiderült, hogy felvenni szabad csak adni nem, és a királyoknak a közhiedelemmel ellentétben nem állt birtokukban nagy vagyon, teljes mértékben a hűbéres főuraik jóindulatán múlt megélhetésük, ezért turnéztak folyamatosan a vidéki várak között. A katolikusok kiszervezték a banki tevékenységet a zsidóknak, a helyi oligarchák erősek maradhattak, a központi hatalom meg egy-egy távoli országrész vagy bánya zálogba adásával finanszírozta magát baj esetén.
A hivatalos verzió szerint Széchenyi fel szeretett volna venni tízezer forint hitelt a birtokai fejlesztésére, de az osztrák bank fedezet hiányában elutasította a kérelmét. Az ország leggazdagabb emberének mai értelemben semmiféle ingatlantulajdona nem volt. De nem azért, mert a földjei a királyé voltak, ellenkezőleg, a birtokai egy közös feudális tulajdont képeztek, melyben a jobbágy felel a telkéért, és azt tőle nem idegenítheti el senki. Cserébe 10 százalékos adót fizetett a földesúrnak, és tízet az egyháznak, a többi termésével azt csinált, amit akart, ráadásul mivel nem bérből élt, így a háborúk idején jellemző infláció sem érintette. Azt gondoltam régen, hogy Széchenyi csak egy mocskos kapitalista volt, aki Angliában rájött, hogy a földjétől felszabadított jobbágy csóró bérmunkásként sokkal nagyobb százalékos adózásra kötelezhető, és jóval kiszolgáltatottabb urának. De a legnagyobb magyar nem olvasott Marxot, tényleg szeretett volna fejleszteni ezen a porfészken, és főleg ez irányú gondolatait húzták ki a cenzorok. A jobbágyfelszabadítást úgynevezett örökváltság útján képzelte el: a koncepció lényege, hogy egyes, jól teljesítő jobbágyok extra munkával függetlenséget vásárolhattak volna uruktól, így szabadságukat csakis maguknak köszönhetik, melyet szerződéses viszonyok tisztáznak. A magyar oligarchia jelentős része hevesen ellenzte ezt és Kossuthék aztán az állam mindenható kegyelméből szabadították fel a jobbágyokat, akik nem is tudták magukénak érezni, és értékelni, valamint érdemben kihasználni a megváltozott tulajdonviszonyokat. Így lettünk az egymillió koldus országa.
Bár sokan ma elitizmusáról beszélnek, egy külön fejezetet szentelt annak a kihangsúlyozására, hogy semmilyen körülmények között nem adhatnak hitelt a majdan felszabadult jobbágyoknak. Ők ugyanis nem rendelkeznek tőkével, így fogalmuk sincs a kamat működéséről. Csak néznék a szerződést, mint valami titkos jegyzőkönyvet és képtelenek lennének megérteni. Ha ezeket a szabályokat nem tartják majd be az egyszerű emberekkel szemben, - figyelmeztetett Széchenyi – mind adósrabszolgává válnak. Persze Krisztián ezekre a felfedezéseimre nem volt kíváncsi, de talált egy jelentést A hontalanok hasznáról címmel.
- A szabadkőművesek nagyon korán rájöttek, hogy a kapitalizmusban a hitel és az adó helyettesíti a korábbi feudális előjogokat. A hontalanok és koldusok sokan voltak a régi időkben is, de mindig az abnormalitást jelképezték, míg mára a gazdaság megbecsült tagjaivá váltak. Voltam tavaly a CEU-n egy konferencián, ahol kiszámolták, hogy egy átlagos hajléktalan nagyobb adóbevételt generál, mint egy minimálbéres munkavállaló. Csupa jövedéki adóval terhelt terméket fogyaszt. Tudtad, hogy a sarki kisboltok szinte kizárólag a kávéautomatáikból élnek? Egy HL az éjszakai pihenőhelyen nem aludhat, mert kirabolnák. Nappal meg alkoholra van szükségük, hogy kellően ráhangolódjanak a szerepükre, és kedvesek legyenek az ügyfelekkel. A hr-eseink szerint a leggyakrabbi motivációt egy korábban bedőlt hitel jelenti kollégáinknak.
- Akkor ezek szerint a Harper's mögött is ők vannak? - kérdeztem félve Krisztiánt.
- Lófaszt, nincsenek már rózsakeresztesek, kőművesek meg Bilderberg csoport. Addig szervezkedtek, amíg a világ szépen lassan át nem alakult automatikusan olyanná, amilyet szerettek volna. Senki nem tart pisztolyt az emberek fejéhez, hogy elmenjenek otthonról, vállaljanak valami szarul fizető melót, fizessenek egy albérletet vagy lakáshitelt, közben jövedéki adóval terhelt termékekkel fojtsák magukba az életük értelmetlensége felett érzett fájdalmukat. És ha besokallnak, otthagyják a melót, bedől a hitelük, mennek az utcára, ahol ugyancsak pénzt keresnek és adóznak: nincs menekvés, és kibaszottul nem kellenek hozzá börtönőrök.
- Valakinek akkor is kell vezetnie az átmenetet, és ha a korabeli Pesten voltak számítások a hontalanok hasznáról, mi lehetett Franciaországban, ahol a fél arisztokrácia be volt avatva valami szarságba.
- Sokat nem értek vele, mert ma meg a 68-as diáklázadók viselekednek úgy, mintha valami bárók vagy grófok lennének, attól függően, hogy a zöldpártot vezetik, egy antifasiszta improvizációs színházban rendeznek, vagy épp az Amnesty International nevében kifogásolják, hogy Taiwan nem engedélyezi a meleg pároknak a gyorsított örökbefogadást.
- Európa egy elbaszott hely az elitjével egyetemben, valakik akkor is jól járnak ezzel.
- Jólvan, higgy, amiben akarsz, engem a szabadkőműves téma csak a könyvem miatt érdekel, amit aztán majd megvesz pár tucat kultúrantropológia tanszék és magasról le lesz szarva, de legalább megírom.
szerző: álszerző
Forrás: http://reklamzaj.blogspot.hu/2013/02/kilencedik-resz_11.html
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése