Szabadkőművesség a Szegedi Fantasztikus Táborban

A Szegedi Tudományos-Fantasztikus Író-Olvasó és Alkotótábor, azaz Szefantor (a rövidítés keresztanyja Trethon Judit) 1985 nyarán jött létre. A rendezvény Magyarország legrégebbi és leghosszabb (9 napos) scifi eseménye. Ezen 2014-ben az elő előadás a szabadkőművességről szólt.

---

Páholyból nézve, avagy a nyíltan titkos társaságok legkőmívesebbike

Posted by sheenard on 22nd augusztus , 2014 Többszöri halasztást, időpontváltozást, titkolózást követően, az est beálltával végre sor kerülhetett az idei nyári tábor első – nem zenés –előadására. A sötét drapériával bevont kisteremben a projektor fénye villódzott az arcokon, a Fehér-tó környéki szúnyogok pedig tömeges véráldozatot mutattak be a kószán kaszáló emberlábakon.
A kínos csittek, tétova pisszek és „nem mondhatom meg, hová ment apa ma este” világába kívánt betekintést nyújtani Kerekes B. „Chookee” László vallástörténész, ős-tábortag. Az alapfogalmaknál kezdve először is azt körvonalazta, mitől titkos egy társaság. A csoportosulás, a tagság, szabályzat, felépítés, beavatás, tanítás és tevékenység legalább valamelyikének titkossága az alapkövetelmény.
Léo Taxil estén keresztül léptünk közelebb a főtémához, a szabadkőművességhez. A jezsuita tanulmányokat folytató francia kilépve az egyházból szabadkőműves lett, majd újabb pálfordulással onnan is kiugorva tömegesen jelentetett meg írásokat a titokzatos társaságról, beavatási szertartásaikról. Az „itt egy testvér, ott egy hulla” jellegű orgiák leírásán bőven csámcsoghatott a katolikus egyház, az általuk újra megbecsültté vált Taxil azonban önleleplező előadáson vallotta meg, minden írása porhintés, és szerinte kár, hogy nem ment messzebbre.
A fenti példa mutatta, nem bízhatunk meg a titkos társaságokról szivárogtatott információkban. A forrásokat legalábbis kétkedve kell kezelni, nehéz fogódzót találni a hiteles ismeretek szerzéséhez.
A szabadkőművesség, mint erkölcsi értékeket, a szellem szabadságát valló mozgalom alapítása homályba vész, skót vagy angol eredetű.
Az andersoni alkotmány értelmében a szabadkőműves (mason / maçon) békés, erkölcsös és megfontolt alattvaló, akinek tartoznia kell egy páholyhoz, tisztelettel tartozik páholytársai iránt, vallásról és állampolitikáról nem vitázik, az ember és társadalom szüntelen jobbításáért fáradozik. A Beavatott Kereső a Műveltség segítségével közelít a Nagy Mű felé (László B. meglátása szerint ez utóbbi nem más, mint a görög ábécé egy betűje).
Bárki nem lehet páholytag, érett korú, jó és igaz, szabadnak született férfi, lehetőleg nem szegény sorú, nem lehet rossz erkölcsű. A felvételi procedúra közel sem sétagalopp, ajánlás, ellenőrzés, fekete és fehér golyókkal történő titkos szavazás (már egy fekete golyóval is lehet vétózni!), újabb ellenőrzés (indiszkrét vendég a könyvtárszobában), meghívás és szellemi végrendelkezés utáni beavatás során válhat valaki a titok részévé. A beavatáson nincsenek hullák, nincsenek csontvázak, nincsen torokra tartott tőr, sőt, beavatás sincs, sőt, ez az előadás sincs. De kanyarodjunk vissza: a beavatott szabadkőműves lehetőséget kap, hogy „átlásson a leplen”, közel kerüljön a mélyebb összefüggések megértéséhez.
Egyesek 33 szintről beszélnek a szervezeten belül, de 3 biztosan (?) létezik: inasok, legények és mesterek (Énoch királyi boltíve, a Rézkígyó lovagja és némely szint mindenesetre izgalmasan hangzik, a 23. szintet képező Sátor Ura pedig egyből sok táborlakót gyanússá tett a másik szemében…).
A szabadkőműves jelképeket az amerikai egydollároson is szép számmal megfigyelhetjük, a beavatási szerszámok a mindennapok részei: véső, kalapács, körző és vonalzó, emelő, szögmérő, vakolókanál és szintező.
Szóba került a kereszténység finoman szólva is ambivalens viszonya a társasághoz (többszöri tiltás, kiközösítések, húzd meg – ereszd meg viszony), a fenyegetést a nagy egyházak részére elsősorban az jelentette, hogy a szabadkőművesség – legalábbis annak irreguláris, francia eredetű ága – nem vár el vallásosságot a tagoktól.
Közismert magyar szabadkőműveseket is említett Chookee, ahogy a magyar páholyok történetét is sorra vettük.
Egy érdekesség: Magyarországon egyedülálló módon egyesült 1886-ban az angolszász típusú, vallásosságot elváró reguláris és az irreguláris nagypáholy. A szabadkőművességet nálunk is hol tűrték, hol tiltották, II. József királynak például kalapos, kőművesnek viszont alapos volt, míg 1795-ben utódja, Ferenc császár vagy 1950-ben Kádár János erőteljesen tiltotta a tevékenységet. 1989 óta újra működhetnek a páholyok, a róluk szóló megbízható információk száma viszont nem lett sokkal több.
Végezetül igazolásra került, hogy nem helyes oly módon feltenni a kérdést: vallás-e a szabadkőművesség. A kultusz, a papság és a transzcendenssel való kapcsolatteremtés hiánya, a liturgiák különbözősége mellett kevés egyezést jelent, hogy mindkettő eszmerendszer erkölcsi szabályokat foglal magába. Kacskaringós beszélgetést, nézetcserét eredményezett a lezáró szakasz, a hallgatóság soraiban ülők hosszan találgatták egymás szintjét, na meg hogy kit visz el legközelebb a félelmetes Kadosh lovag oda, ahol már csak beavatási kellék lehet belőle.

S. Z.
A cikk a Szefantor Kurír 2014 augusztus 10.-i
számában jelent meg.

---

Forrás: http://szefantor.sfblogs.net/2014/08/22/paholybol-nezve-avagy-a-nyiltan-titkos-tarsasagok-legkomivesebbike/