Kövesdy Pál
1945-50 között, Magyarországon csak a Symbolikus
Nagypáholy alá tartozó páholyok léteztek. Nem volt többféle kőművesség.
Közel 3000 testvérünk volt, és én nem hiszem, hogy volt köztük akárcsak
egy is, aki gondolta volna, hogy létezik másfajta szabadkőművesség is.
1948-ban vettek föl a Kőművességbe. A Martinovics páholyba.
A Martinovics páholyon belül, de az egész Podmaniczky utcai épületben,
endkívül magas színvonalú előadások, ahogy mondjuk, munkák voltak. A
páholyok tagjai látogatták egymást. Tartottak nővér napokat, színvonalas
koncerteket, írók kitűnő előadásokat. Ennek egyik oka természetesen,
hogy volt egy tiszteletre méltó helyiség, ami lehetőséget adott arra,
hogy több ember jöhessen össze. Rengeteg intellektüellel volt szerencsém
ott megismerkedni, amire mindig szeretettel emlékezem, annál is inkább,
hogy amikor később, Amerikába kerültem, ilyet soha többé nem találtam.
Sem Európában, sem Amerikában.
A Martinovics és a Petőfi páholy, baloldalinak számított és ezt sokan felrótták nekik.
Az 1950-ben egy szép napon, be akartam menni a páholyházba, de Polgár
Tibor barátom, aki közismert zeneszerző és karmester, zongorakísérő
pianista, azzal hívott föl, hogy „Pali vigyázz, ne menj be!".
És
aztán tudtam meg, hogy mi az ok. Bezárták a Székházat, betiltották a
szabadkőművességet. Arról nem tudunk, hogy bárkit letartóztattak volna
azon a címen, hogy szabadkőműves. Talán én vagyok az egyetlen, aki
lebuktam, de ez inkább engem jellemez, hogy én olyan ember vagyok.
A
betiltás után megállapodtunk, mivel féltünk, tíznél többen soha ne
jöjjünk össze. Lakáson találkoztunk egymással, és én voltam az
összekötő, én szerveztem meg, hogy más páholyból is jöjjön mindig
valaki. Ezekre az összejövetelekre viszonylag sok ember járt.
De új tagokat nem mertünk felvenni.
Sajnos 1952-ben lebuktam, és akkor mindez megszakadt, és aztán 1953 elején szabadultam, akkor folytattam, egészen 1956-ig.
1956 augusztusában fölhívott telefonon Szegő János, akinek az apja a
Haladás páholyban volt. A Haladás páholy szintén pénteken működött a
székház bezárása előtt. Akkoriban minden héten volt munka, és pénteken
működött a Martinovics, a Petőfi és a Haladás. Természetesen így aztán
többen ismertük egymást. Vakolni együtt vakoltunk. Volt a székházban egy
rendes vendéglő is. És ismertem Szegő papát, aki szappangyáros volt.
Amikor a fia 1956-ban Pesten járt Párizsból, a szüleit meglátogatni, az
apjától megtudta, hogy én vagyok az, aki kapcsolatban áll a többi
páhollyal, eljött hozzám és elmondta, hogy szándékukban van régi magyar
szabadkőművesekből Martinovics néven egy magyar páholyt létrehozni
Párizsban.
Néhány nevet, akikről beszámolt nagyon jól ismertem.
Mit tudnék segíteni ebben az ügyben, kérdeztem.
Adj egy meghatalmazást, átadod, amitek van, jelek, vagy ilyesmik...
Bevallom, fogalmam sem volt ilyesmiről, de természetesen mivel a
Martinovics páholy titkára voltam, meghívtam a lakásomra a főmestert,
dr. Posta Lajost és a szónokot, dr. Beck Salamont, világhírű nemzetközi
jogászt. Így, hárman, kiállítottunk egy dokumentumot, Szegőnek, azzal,
hogy megkértük, nagyon vigyázzon, mert ebből nekünk itthon bajunk lehet.
Úgy gondoltuk, miután a magyar szabadkőművesség belátható időn belül
nem lesz életképes, és mivel ez a szabadkőművesség teljes joggal
nemzetközi elismertséggel bír, fölhatalmazzuk és felkérjük Szegőt, hogy a
Martinovics páholy a magyar szabadkőművességet Párizsban folytassa.
A dokumentumot átadtam Szegőnek, aki rögtön továbbadta Kemény
Istvánnak, és ők ketten alapították meg Párizsban a magyar páholyt, a
Martinovics páholyt.
Ez 1956 augusztusában történt. Az október 23-i
eseményeket ismerjük, majd november 20-án én is elhagytam
Magyarországot. Bécsbe érkeztem, és eszembe jutott Szegő. Fölhívom
Párizst, Szegő nincs otthon, de átadják az üzenetem. Délután 5-kor
megszólal a telefon, Szegő jelentkezik: a francia állam megbízásából
Bécsben vagyok. Az a feladatom, hogy a magyar menekülteknek segítsek.
Ezután Bécsben részt vettem szabadkőműves munkákon, minden további nélkül elfogadták szabadkőműves jogaimat.
A Martinovics páholy igazi fénykora az első világháború előtt volt, amikor Jásziék létrehozták, kilépve egy másik progresszív páholyból, ahol
szintén politizáltak. Politizálás alatt, egy társadalomalakító mozgalmat
kell érteni, amire akkor, egy zavaros, félpolgári, feudális
Magyarországon hatalmas szükség volt.
Az volt a NAGY MARTINOVICS.
© 1995
KP, DA
© 1995 Kövesdy Pál és Dávid András
Ez a szöveg egy videointerjú része.
Forrás: https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1669347486427554&id=164817436880574https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1669347486427554&id=164817436880574
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése