Nagy Zsófia: Vakolókanalas bölcsek?

A Pallas Klubháló Olvasólámpa rovatában találtam a következő írást:

Olvasmányélmény

Vakolókanalas bölcsek?

A „felvilágosodás eszméjének bajnoka”, Gotthold Ephraim Lessing „műveiben az elsők között fogalmazta meg a vallási türelem, a gondolatszabadság, és a szolidaritás szükségességét” - áll a Szabadkőműves párbeszédek című tandrámája („a kor eszmei szintézise és jövőképe”) fülszövegében. Igen ám, de hiába a magyar szakos múlt és a leckekönyvben díszelgő jeles a felvilágosodás irodalmából, a szabadkőművesség jelensége fölött valahogy mindig elsiklott a szemem. Rögtönzött közvélemény-kutatásom szerint gyakorló magyartanárok számára sem tiszta a kép: Mi is a szabadkőművesség valójában?

A Pallas Kiadó gondozásában megjelent, mindössze hetvennégy oldalas könyvecske ezt a láthatatlan csomót igyekszik kibogozni a két szereplő párbeszéde során. A siker azonban nem egyértelmű. Maga a szabadkőműves szó a felvilágosodás helyett nekem valahogy mindig a szocializmus korát idézte. Ekkor kapcsoltak össze előszeretettel olyan ambivalens fogalmakat, mint a szabadság és kőművesség. A kötetet sajtó alá rendező és a fordításra is vállalkozó Márton László előszava a megértéshez szükséges történelmi alapot fekteti le.

Megismertet Lessing életrajzával, a műben kifejtett eszmerendszer főbb tényeivel, és egyúttal röpke műelemzést is nyújt. Az előszó voltaképpen tanulmány, amely a témát belengő fehér foltokat, hiányzó ismereteket igyekszik feltölteni. A lap alján olvasható jegyzetek is ugyanezt a célt szolgálják. Ezekből ugyan számtalan adatot tudhatunk meg, alapkérdésünkre mégsem kapunk választ: Mi is a szabadkőművesség valójában?

Az első három párbeszédben Lessing tapasztalatlan, naiv hőse, Ernst szerepébe bújik, míg a másik kettőben a rezignált öreg gondolkodóval, Falk-kal azonosul. Az egyszerű, egysoros kérdések és válaszok mögöttes tartalmat rejtenek. A jegyzetek a szavakban megbúvó eszméket, gondolatrendszert és az ellentéteket is megmagyarázzák. A tandráma lassacskán vezet e tévhitekkel terhes, szeánszokkal, jelképekkel és rangokkal teli világba. „Az ifjúság és tapasztalat heves vitája így válik a szabadkőművesség azóta sem meghaladott apológiájává.” A fiatal és bizakodó Ernst mintha egy görög jóshely papjához intézné kérdéseit. Homályos, titkokat sejtető feleletet kap a világos kérdésekre. Nehezen megy a megvilágosodás.

Soká tart, míg a magamfajta olvasó is összeillesztgeti a mozaikokat, és legalább derengeni kezd neki, mit hisznek e felvilágosult gondolkodók, s miben áll a tevékenységük. Hála a köznapi szófordulatoknak, mégsem válik lapossá, modorossá az egész kötetet kitöltő, cselekvés nélküli elmélkedés. Fennkölt ideológiáról olvashatunk anélkül, hogy elménknek túlcizellált mondatokon kellene átvergődnie. Akárha két ókori bölcselő filozofálását hallgatnánk. A szóhasználat, stílus híven tükrözi a vitapartnerek korát, vérmérsékletét.

Lessing téves feltételezései következtében azonban könnyen komolytalanná válhat a magasröptű társalgás a huszonegyedik századi olvasók szemében. Történelmi ismereteket nyújt ugyan, mégsem képes átfogó, lineárisan fölépített, áttekinthető képet adni a témáról. Fölismertette velem, hogy a szabadkőművesség több futó, nem túlságosan jelentős eszmei irányzatnál. Ám mégsem képes eloszlatni a ködöt: Mi is a szabadkőművesség valójában?

Nagy Zsófia

Forrás: http://www.klubhalo.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=7602


Kapcsolódó könyv: http://szkp2.blogspot.com/2008/05/lessing-ephraim-gotthold-szabadkomuves.html


Kapcsolódó hír: http://szkp3.blogspot.com/2008/06/konyvbemutato-g-e-lessing-szabadkomuves.html