A bejegyzések listája

2008. október 13., hétfő

A szabadkőművesek és a Nyugat

Nyugatos szabadkőművesek – szabadkőműves nyugatosok címmel jelent meg a szolnoki Eső című irodalmi folyóiratban Benedek Szabolcs tanulmánya a Nyugat írói és a szabadkőművesség közötti kapcsolatokról. Szerencsés módon a lapszám mára felkerült az Internetre és ott elolvasható.

http://szkp4.blogspot.com/2008/09/benedek-szabolcs-nyugatos.html

A tanulmány módszeres áttekintése a Nyugat szerzői és a szabadkőművesek közötti lehetséges kapcsolatoknak, személyi átfedéseknek, sajnos - a kérdés természetéből fakadóan - sok bizonytalansággal. Az írás a lehetőségek szerint pontosan és olvasmányosan mutatja be a Nyugat szabadkőműves szerzőit és támogatóit, de egy-két kisebb és egy nagyobb hiba belekeveredett, ezekre szeretném felhívni a figyelmet, nehogy későbbi téves hivatkozások alapjául szolgálhassanak. A szerző ezeknek a tévedéseknek az ódiumát jelentősen csökkenthette volna, ha kijelentéseit több és pontosabb hivatkozással támasztotta volna alá, s ahol ilyenre nem lel, ott állításai elé odabiggyeszti a "tudomásom szerint" kitételt.

Az első megjegyzésem Laczkó Gézára, pontosabban nevének "c"-vel írására vonatkozik. Laczkó Géza törvénytelen gyermeke volt egy ünnepelt kolozsvári színésznőnek - Laczkó Arankának. Apja Pázmándy Géza, a Kömlőd melletti Parnak-puszta birtokosa volt, s Laczkó Géza "...ennek a történelmi nevet viselő családnak a vér szerinti leszármazottja, de mivel törvénytelen gyermek volt, nem viselhette apja nevét, s nem részesülhetett az örökségből sem. Ifjúkorában lázadozott is emiatt, és mindent elkövetett, hogy visszaverekedje magát a történelembe, amelyből érzése szerint kidobták. Végül azonban le kellett számolnia a dzsentricsaládhoz fűződő illúziókkal." (http://www.itk.iti.mta.hu/megjelent/2001-34/gyuszi.pdf)

Ne vegyük hát el tőle legalább azt a "cz"-t, amit az anyai ág nagynevű színészőseitől örökölt! (A Nyugatban megjelent első öt novellája valóban Lackó név alatt futott, de a többi mintegy negyedfélszáz (350) művének aláírása már Laczkó volt.)

Benedek szerint: "Karinthy Frigyes neve, csakúgy, mint Márai Sándoré, szintén olvasható egyes listákon, tagságukról azonban nincs pontosabb adat (a Palatinus-névsorban sincsenek benne)."

Pontatlan a fogalmazás, ugyanis az eredeti Palatinus féle névsorban, ami az 1868-1920 közötti időszak szabadkőműveseit sorolja fel, valóban nem szerepelnek, de "A hazai és külföldi páholyokban illegálisan működő magyarországi szabadkőművesek névsora 1920-1938." című opuszban már igen.

Továbbmenve, azt olvashatjuk, hogy "Kosztolányi Dezső ellenben egy másik emblematikus alakja a magyar szabadkőművességnek."

Pontosabb lenne a fogalmazás, ha az emblematikus helyett ellentmondásos szerepelne. Én ugyanis más, ilyen kaliberű írástudóról nem tudok, aki úgy szembefordult volna a szabadkőművességgel, mint ahogy Kosztolányi tette 1919-1921 között a szélsőjobboldali Új nemzedék hírhedt Pardon rovatában; ezzel és antiszemita kirohanásokkal kiszolgálva az új rezsimet.

Egyetértek a következő megfogalmazással, szerintem is valószínűnek tűnik, hogy "... a páholyok a Tanácsköztársaság és a román megszállás idején óvatosságból, külső, informális intésre fölfüggesztették ténykedésüket", azaz nem került sor formális betiltásra, de jó lenne erre nézve konkrétumokat felhozni.

Tamási Áronnal kapcsolatban azt írja Benedek Szabolcs: "... akinek néhány novelláját szintén közölte a lap, és valamikor 1945 után avatták szabadkőművessé."

Ez kérem a legsúlyosabb tévedés! Egyrészt Tamási életrajzának torzítása, másrészt jelentős történelmi események figyelembe nem vétele.

Tamási Áron saját szavai szabadkőművességéről:

"... az 1930-adik esztendőben beléptem a kolozsvári „Unió” páholyba. Arra a biztatásra tettem, hogy a páholy megfelelő keret lesz olyan munka számára, melyet az erdélyi magyarság belső erősítése és védelme céljából folytatnunk kell. ... Erőteljes és izzó magyar mozgalmat vártam. Ehelyett azonban azt kellett látnom, hogy a társaság gyakorlati munkája jótékony szolgálatban jóformán kimerül; szellemi téren pedig nem haladja túl azt a színvonalat és tartalmat, melyet egy értelmes felnőttekből alakult önképzőkör bárhol kifejthet. Nélkülöző gyermekeket tápláltak, szegényeken segítettek, és magyar munkanélkülieket juttattak keresethez. ... jótékonyságon és a szokványos eszmecseréken túl én ennek a magyar és emberi eszménynek szerettem volna a páholyban is szellemi hevületet szerezni. Az első esztendőkben meg is próbáltam, hogy ilyen értelemben tüzet csiholjak a magyar jótékonyságból és az emberi értelemből. Be kellett látnom azonban, hogy megállapodott, vagyongyűjtő és állást szerető emberekből ilyen tüzet csiholni nem lehet. ... Így hát nem tehettem mást, mint 1935-ben feladtam a reménytelen harcot, és magamban leszámoltam a kerettel, mely az én harcomban alkalmatlannak bizonyult."

Ezzel a "Vallomás"-sal - mert ezzel a címmel jelent meg először 1942. ápr. 25-én az Ellenzék című lapban - szerette volna Tamási Áron kivonni magát az erdélyi szabadkőműves perből, amelyben "... az Unió páholy tagjait állították a vádlottak padjára. Az ügyészségi iratok szerint többek között Jancsó Elemért, Mikó Imrét, Mikó Lőrincet, Asztalos Sándort, a vásárhelyi találkozó alelnökét, valamint Tamási Áront, a találkozó elnökét vádolták." A perről L. Nagy Zsuzsa és Csatári Dániel ír részletesen, s amelynek kimenetele felmentő lett. A viszontperben végül a vádak alapjául szolgáló szabadkőműves listák összeállítóját, Palatinus Józsefet ítélték el. Persze ehhez a fordulathoz a frontvonalak közeledése is hozzájárult...

Kapcsolódó cikkek és források:

http://aprofan.blogspot.com/2008/03/nyugat-es-szabadkomuvesek.html

http://aprofan.blogspot.com/2008/05/szabadkomuves-tagnevsorokrol.html

http://aprofan.blogspot.com/2008/10/malleus-latomorum.html

http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/TAMASI/tamasi00126_kv.html

A Nyugat online:

http://www.epa.oszk.hu/html/vgi/boritolapuj.phtml?id=00022

Nincsenek megjegyzések:

A legolvasottabb bejegyzések

Blogarchívum