A szabadkőműves Kazinczy
SZÉPHALOM
A 13-16. században épült katedrálisok, kastélyok, erődök
kőművesmesterei közül a legnagyobb tisztelet a munkájukat tökélyre
fejlesztő épületszobrászoknak járt: ők a jobban munkálható szabad kővel
dolgoztak. Így lett nevük: szabadkő-műves.
| Szathmáry-Király Ágnes |
2014-02-25 07:40 |
Orpheus
A szabadkőművesség asszociációja a köznyelvben a titkos társaság, az
alkímia, a templomos lovagok kincse, a Szent Grál, a pénzvilág
totalitárius diktatúrája és az ezekhez hasonló misztikus, többnyire
pejoratív tartalmak. Ezt közvetítik, sugallják és sulykolják a
hollywoodi sikerfilmek. Ezért sem véletlen, hogy a Széphalomra látogatók
egy része egyetlen ítélettel elintézi Kazinczy Ferenc illuminátusokhoz
való viszonyát, amikor szabadkőműves kötényét, szalagját vagy melltűjét
meglátja az Emlékcsarnok vitrinjében. A nyelvújítót 1783-ban
Orpheus néven avatták az
Erényes kozmopolitához
címzett rend miskolci páholyának tagjává, titkárhelyettesi tisztséget
kapott, majd egy évre rá a rózsakeresztes kör tagjává emelték
Fichtenbaum Kálmán néven. A gyűléseket a széphalmi mester olvasókörnek,
irodalmi körnek és művelődési fórumnak tekintette, ahol vitaesteket,
előadásokat szervezett. Ezeket a tényeket azonban kevesen tudják. Néhány
éve egy fiatalember az Emlékcsarnok vendégkönyvébe becsmérlő szavakat
írt Kazinczy Ferencről szabadkőműves múltja miatt. Tavaly tavasszal ez a
férfi családjával együtt visszatért a széphalmi birtokra, és megkérte a
tárlatvezetőt, adjon lehetőséget egykori bejegyzése törlésére, mondván,
hogy annak idején őt félretájékoztatták Kazinczy Ferenc és a rend
viszonyáról, de ma már – alaposan tanulmányozva a témát – tisztán látja,
hogy a mester hithű keresztényként, protestáns főgondnokként távol
tartotta magát az okkult tudományoktól. A vendégkönyvben hagyott egykori
bejegyzése –tájékozatlanságának jele – pedig nyomta a lelkét, és
zarándoklatával kívánta jóvátenni azt.
Kevés olyan előadást hallani, amely tudományos kutatásokra alapozva
közelíti meg az okkult tevékenységeket, alkimistákat,
rózsakereszteseket, illuminátusokat vagy a maszonériához kapcsolt nagy
összeesküvés-elméleteket, pláne Kazinczy Ferencet a középpontba állítva.
A Magyar Nyelv Múzeuma
Testvérmúzsák címmel indított
közművelődési előadás-sorozatán – melyet a korszak jobb megismerése
miatt indított az intézmény – Kiss Endre József, a Sárospataki
Református Nagykönyvtár igazgatója beszélt a birtok egykori
tulajdonosának maszonériához fűződő viszonyáról: „Azért fontos ezt a
helyzetet tisztázni, mert a 18. századi szabadkőművesség – melyhez
Kazinczy Ferenc is csatlakozott – még a 19. századival sem mérhető
össze, nemhogy a 20. századival vagy napjainkéval. Ennek hiányában pedig
torzul annak megítélése, hogy Kazinczy hogyan viszonyult valójában az
illuminátusokhoz.”
Az építészettől a politikáig
A máig csodált, 13-16. században épült katedrálisok, kastélyok,
erődök kőművesmesterei közül a legnagyobb tisztelet a munkájukat
tökélyre fejlesztő épületszobrászoknak járt, akik a jobban munkálható
szabad kővel dolgoztak. Innen kapták nevüket: „szabadkő-művesek”. Az
építkezéseken külön pihenőhelyet, páholyt alakítottak ki, ahol
szerszámaikat tartották, és ahol sajátos rituálé keretében átadták
tudásukat a következő nemzedék arra érdemes tagjainak. Az idővel
intézményesült páholyok szétmorzsolódásához a nagy megrendelések
megszűnése vezetett inkább, mintsem az a tény, hogy e zárt társaságokat
más céhek és sok közember is Isten törvénye ellen vétő testületeknek
tartotta. Ez a közvélekedés ugyan a betiltásukat eredményezte, mégis
titkos társaságként – sajátos szimbolikát, jelrendszert használva –
tovább működtek. Közösségi összejöveteleiken ekkor már a szaktudás
helyett egyre nagyobb hangsúlyt kapott a spiritualitás. Az eszmék
helyett mégis fontosabb volt a betevő falat, így a munkakeresés
szétzilálta a páholyokat.
A maszonéria újabb hulláma a 18. században jött el, amikor tucatjával
alakultak titkos és nem titkos társaságok, amelyek a középkorihoz
hasonló szimbolikával éltek, jelképrendszerük hagyományosan a szobrászok
szerszámait – körző, szögmérő, függőón, kalapács stb. – használta, de
éltek más, általában a természettudományokhoz köthető tárgyak képeivel
is. Ez a szabadkőműves eszme viszonylag későn érte el az Osztrák-Magyar
Monarchiát. Európa nyugati országaiban már a ’20-as években megalakultak
az első páholyok, míg a birodalomban csak Mária Terézia uralkodásának
elején, 1742-ben, Bécsben hozták létre azt főúri és nemesi családok
tagságával. Sőt, egyházi méltóságok is csatlakoztak, hiszen a rend
feltételként szabta a belépéshez a keresztény vallás gyakorlását, a béke
tiszteletben tartását, azt, hogy nem vesznek részt egyházi vagy világi
hatalom elleni összeesküvésben. Az a nemesi értelmiség gyűlt össze
ezekben a páholyban, amely tenni akart a hazáért.
Kazinczy
korát a szalonképes szabadkőművesség jellemezte. A rendbe többeket az
itt szerezhető kapcsolati tőke, a karrier lehetősége csábított, vagy
éppen a humanista programokhoz kapcsolódás, de persze akadt olyan is,
akit mégis inkább a titkos társaság misztikuma, az alkimista kutatások
csábítottak. A szabadkőműves mozgalmat idővel a hatalom és a közvélemény
is a francia forradalmat előkészítő folyamatok szervezőjeként, eszmék
terjesztőjeként azonosította. Ezért működését több országban
betiltották, a szervezetet felszámolták, az illegálisan tovább működő
csoportok pedig jelentéktelenné váltak. Ha ezt a történetiséget
évszámokban nézzük, akkor látható Kazinczy tényleges
páholytevékenységének tiszavirág-életű volta: 24 évesen, 1783-ban
belépett a rendbe, egy évre rá II. József meghozta az első rendelkezést a
szabadkőművesség ellen, majd az I. Ferenc által 1795 júniusában hozott
törvény az egész Monarchiában betiltotta a működését. Ez Kazinczyt már
nem érinti, mert egy évvel korábban börtönre ítélték a jakobinus
mozgalom egyik szereplőjeként a Martinovics-perben. Magyarországon a
köztársaságpárti szervezkedés résztvevőit a szabadkőművesekkel
azonosították, ami Kazinczy számára hat és fél év várfogságot, valamint
kettétört karriert jelentett. 1801-ben szabadult, de ekkorra már a
magyar szabadkőművességnek is vége volt, az összes páholyt törvényen
kívül helyezték.
A nyelv a „Nemzet aranya”
Kazinczyt főnöke, későbbi apósa ajánlására avatták be a rendbe. A
kassai tanulmányi kerület igazgatóját, Török Lajost a természettudomány
szenvedélyes vegyészként tartja számon. Kolera ellen alkalmazott
Rusz
tinktúrája a kor csodaszerének számított. De az alkímia is vonzotta: az
örök ifjúság titkának kutatása is felkeltette figyelmét. Apósának
ezeken a próbálkozásain Kazinczy csak mosolygott feleségével, Sophieval.
A rokonságon kívüli, okkult szertartásokban részt vevő
szabadkőműveseket azonban megvetette, iszonyodott az „ördögöket
segítségül hívó” praktikáktól, ezeket „haszontalanságnak,
esztelenségnek, bolondságnak” tartotta, és ezt a véleményét többször is
papírra vetette, többek között Aranka Györgynek. Apósával talán azért is
volt elnézőbb, mert látta, hogy Sophie milyen sikerrel alkalmazza a
növényeket gyógyításra nemcsak családjában, de a hozzá forduló falusiak
körében is. A könyvet – melyet ma a Kazinczy Emlékcsarnok őriz – Török
Sophie az apjától kapta, és az abból szerzett tudása miatt majd száz
évvel korábban még boszorkánysággal vádolták volna.
Kazinczy Ferenc a szabadkőművességben egy nemesebb erkölcsiséget,
tisztább gondolkodásmódot keresett. A nyelvújító a maszonériát éppúgy
művelődéspolitikai eszköznek tekintette, mint a levelezést, a
publicisztikát, a megteremteni vágyott Magyar Tudós Társaságot. A haladó
és emelkedő nemzet látomásának jegyében művelte nyelvünket és szervezte
irodalmunkat ebben a körben. Egy ilyen fórum alkalmával tett javaslatot
arra, hogy az eddig német és latin nyelvű páholyok mellett indítsanak
magyar nyelvűt is. Indítványára évek múltán az erdélyi testvériség
nyelvművelő társaságot hozott létre, melynek előremozdítója barátja és
levelezőtársa, Aranka György volt.
A felolvasások Kazinczy publicisztikájában is folytatódtak.
Orpheus
címmel Kassán indított folyóiratának célja a felvilágosult eszmék
propagálása, a nyelvművelés és a nemzeti önismeret gyarapítása volt.
A fogság utáni Kazinczy Ferenc, akiről a tankönyvek is írnak, már
levetkőzte fiatalkori naivitását, idealizmusát, amit ezekben a
„szektákban” szívügyeinek – irodalomszervezés, nyelvújítási és
népművelési feladatok – megvalósításához akart felhasználni. Ezután
karriert már nem futhatott be, mégis megtalálta a módját, hogyan
szolgálja nemzetét.
Forrás:
http://www.magyarmuzeumok.hu/tema/1693_a_szabadkomuves_kazinczy_
Az egyik első Szabdkőműves szervezetet, amelyre mint a Magyar
királyi korona alatti szabadkőművesség kezdetére tekintünk, Draskovich
János gróf és Niczky István gróf hozták létre. Draskovich rendi neve
Jacobus, és Niczky-é Hyeronimos volt. A Horvátország, Magyarország,
Ausztria, Szlovákia, Románia területére kiterjedő új Nagypáholyt
Brezovicában hozták létre 1772-ben, és “Latomia Libertatis sub Corona
Hungariae in Provinciam redactae”, nevet kapta, amely röviden:
“Draskovich Observance” néven ismert. Az alapító okiratot latin nyelven
írták, és tartalmazza a szabadkőművesség részletes leírását, a katonai,
nevelési, vallási, gazdasági és politikai kérdéseket, és lefektet egy
alapszabályt is, - és részletesen tárgyalja a tagok kötelességeit és a
páholyi rangokat is.
Bejegyzések
