Beszólt egy román szabadkőműves nagymester a politikába

Érdekes dolog történt a román belpolitikában. Mint egy blogból kiderül, az egyik romániai, magát regulárisnak tartó nagypáholy (MLNAR = Marea Loja Naţionale a României) vezetője a következőket mondta: (idézet a blogból)

"Közben érdekességképpen, a romániai szabadkőművesek vezetője kijelentette, hogy a Romániai Nemzeti [Szabadkőműves] Nagypáholy megvonja “minden támogatását az állam alapvető (ro. fundametale sz. megj) intézményével szemben”. Viorel Danacu nagymester szó szerint így fogalmazott (l. filmfelvétel). Erre varrjanak gombot a konspiroloógusok…

Szerintem csak egy nagyot akart mondani a nagymester ezzel, és a politikumtól akarták bizalmukat megvonni nem az állam alapvető intézményeitől, de a kijelentés mindenképpen rosszul van megfogalmazva."

(Nem ismerem a román eredeti szöveget, de vagy az, vagy a fordítás szerencsétlen abban is, hogy támogatást von meg intézményekkel szemben. Támogatást megvonni csak intézményektől lehet.)

Természetesen az illető nagymester (Viorel Danacu) nem az összes romániai szabadkőműves vezetője, hiszen mint másutt bemutattam, Romániában több (reguláris és nem reguláris) nagypáholy működik.

A blog szerzőjétől eltérően számomra a gombfelvarrás a politikai nyilatkozatról és a regularitásról jut eszembe.

A nagymester nyilatkozata egyre nagyobb port ver fel, többen is idéznek belőle:

"A Páholy ítélete. Románia Nagy Nemzeti Páholyának tanácsa a szabadkőműves év nyitóösszejövetelén megvonta a bizalmat az állam alapintézményeitől, beleértve az elnöki hivatalt és a kormányt. A szabadkőművesek „nem akarnak részesei lenni a káosznak és tolvajlásnak, amely sajnos az állam minden intézményében gyökeret vert”. Látszólag nem súlyos jelzés, valójában az."


Egy másik hivatkozás:

"Ráadásul a romániai országos szabadkőműves nagypáholy nagymestere szombaton bejelentette: megvonják támogatásukat a kormánytól és az államelnöki intézménytől, amelyet az utóbbi években segíteni akartak a káosz leküzdésében, a korrupció elleni harcban stb. Most belátták: sikertelenül. Beismerésük csattanós válasz lehet azoknak, akik a romániai szabadkőművesség óriási hatalmáról regélnek a rendszerváltás utáni időkben. Annyira nem lehetnek erősek, ha a kormányokkal együtt se mentek sokra. "


 
Források: 



http://szekelyj.wordpress.com/2009/09/13/kormanyvalsag-kovetkezik/

http://umsz.manna.ro/laptop

http://www.nyugatijelen.com/allaspont/vizvalaszto.php

http://aprofan.blogspot.com/2009/07/romania-szabadkomuvessege.html

The Lost Serenity

Még csak hatan olvasták a Da Vinci-kód írójának új kötetét


A legjobb recept egy régen várt könyv körüli hírverésre, ha titokban tartják a mű tartalmát. Ezt a példát követi Dan Brown kiadója is.

A Da Vinci-kód írójának új kötetét eddig hat ember olvasta az egész világon, de az olvasóknak sem kell már sokáig várniuk, a könyv ugyanis szeptember 15-én jelenik meg. A kiadó az utolsó pillanatig őrizni akarja a The Lost Symbol (Az elveszett jelkép) körüli titkokat, ezért a szokásoktól eltérően a média sem kapott előzetes példányt, ami alapján képet alkothatott volna a könyvről. A fordítási jogokat megszerző külföldi kiadóknak is türelemmel kell lenniük a megjelenés napjáig. Hírek szerint a világon eddig mindössze hat ember olvasta a teljes kéziratot, de ők is csak azután, hogy titoktartási szerződést írtak alá.

12 órát ölel fel

A regényről egyelőre csak annyit lehet tudni, hogy az Angyalok és démonok, valamint A Da Vinci-kód című kötetekhez hasonlóan ezúttal is Robert Langdon professzor a történet főhőse. A mű mindössze 12 órát ölel fel, Washingtonban játszódik, és a szabadkőműveseket veszi górcső alá.

Az amerikai könyvipar - amely más ágazatoknál is sokkal jobban megszenvedi a gazdasági válságot - A Da Vinci-kód példátlan sikere után újabb csodában bízik az új regény kapcsán. A 2003-ban megjelent Langdon-történet világszerte a legtöbb példányszámban eladott felnőtteknek szóló regény volt, 81 millió darab fogyott belőle.

Kódfejtők a Twitteren

Dan Brown legújabb regényének reklámhadjárata a közösségi portálokat is elérte, a kiadó által felkért cég június óta csepegtet kódolt jeleket és utalásokat a Twitteren, a rajongók lázasan ügyködnek a jelek megfejtésén. Az egyik legnézettebb amerikai hírmagazin, az NBC Today című műsora is bekapcsolódott a rejtjelezésbe, ők a regényben szereplő helyszínekről közölnek titkos utalásokat.

A könyvet fordításban olvasóknak azonban még egy darabig várniuk kell a megjelenésre, de sok országban már komoly előkészületeket tettek arra, hogy a regény minél hamarabb megjelenhessen. Németországban például hat fordító várja a mű részleteit, hogy az októberi frankfurti könyvvásáron már a polcokra kerülhessen az új Langdon-kaland.

Forrás: http://www.fn.hu/kultura/20090911/meg_csak_hatan_olvastak/

Az amerikai szabadkőművesek  nagyon aggódnak Dan Brown új könyve miatt. Ahogy az Opus Dei a Da Vinci kód olvasói szemében az ördögi szervezet megtestesülése lett, hasonló effektustól tartanak a szabadkőművesek is, ha a könyvben Langdon professzor rossz véleményt alkotna róluk.

Mindenesetre várnak és készülnek - már előzetesen is megjelentek a szabadkőművességet megmagyarázó könyvek (még a régi címre, a Solomon's key-re támaszkodva).

Sőt, legújabban egy weblapot is szenteltek a könyv állításainak helyretételére.


Még újabban kiderült a nagy titok.

* The novel revolves around Robert Landon's attempt to save his beloved mentor, Peter Solomon. (So that's where "The Solomon Key" comes in.)

* As in The Da Vinci Code, there is an important truth that mankind must learn, and a sicko pain-loving enemy, "with a hidden past and ... many faces" who must be dealt with.

* Freemasonry is prominently featured in the novel, and it looks as if the Masons are the good guys.

* In the Dan Brown universe, Freemasonry includes such luminaries as Albert Einstein and Albrecht Durer.

* Famous physicists from history make appearances, including Isaac Newton, Erwin Schrodinger, and Neils Bohr.

* The reviewer hints at a religious outlook in the novel to the effect that no religion has a monopoly on the truth.

Tehát a szabadkőművesek a "jó fiúk".

Kár volt annyira aggódnotok...

Forrás: http://lostsymboltweets.blogspot.com/2009/09/exclusive-dan-browns-novel-reviewed-in.html

Források:

http://freemasonsfordummies.blogspot.com/2009/09/nyt-booksellers-anticipate-big-week.html

http://www.voxy.co.nz/national/freemasons-statement-re-dan-brown039s-new-book/5/23903

http://freemasonsfordummies.blogspot.com/2009/09/washington-post-washington-is-about-to.html

http://blog.beliefnet.com/news/2009/09/new-dan-brown-novel-means-extr.php

http://www.freemasonlostsymbol.com/

...

Márton László: Trianoni bűnbakgyár

Élet és irodalom,

LIII. évfolyam 37. szám, 2009. szeptember 11.

Trianoni bűnbakgyár


Esküvő után szentbeszéd a Bazilikában. A pap arra hívja fel a hívek figyelmét, hogy a magyar közéletet fenyegető legnagyobb veszély a szabadkőművesség.

A magát kandúrnak nevező provokátor egy nyilvános rendezvény résztvevőit kívánja fényképezni. Miután kiutasítják, azon tűnődik, igaz‑e, hogy a trianoni békediktátum szövege azonos egy 1916-ban tartott szabadkőműves kongresszus határozataival. (Nem igaz).

A „Trianon Kutatóintézet" folyóirata, a Trianoni Szemle első számában Takaró Mihály tollából értekezés jelenik meg a Szabadkőművesek és Trianon címmel. A szerző a Károli Gáspár Református Egyetemen tanít irodalomtörténetet. Szerinte „a húszas években számtalan munka jelent meg (...) dokumentáltan bizonyítva a szabadkőművesek felelősségét az I. világháború kirobbantásában, az azt követő két forradalomban és a magyar nemzeti érdekeket teljes mértékben figyelmen kívül hagyó nemzetközi együttműködésben Trianon előkészítése kapcsán".

Papokkal és blogerekkel értelmetlen vitatkozni. Takaróval, gondoltam, megpróbálok annál is inkább, mert „történelmünk legtragikusabb eseményének ízlésterrortól, nézetdiktatúrától mentes, ám magyar nézőpontú" vizsgálatára hív fel, és ebben számítana „kortárs tudós szabadkőművesekre is". Ugyan nem tudom milyen a „tudós szabadkőműves" (a szabadkőművesség tudója avagy a szabadkőművességhez tartozó valamiféle tudós?), de ízlésterrortól, nézetdiktatúrától mentesen érdemes vitatkozni.

A baj azonban, hogy a Trianoni Szemlében nem lehet. A főszerkesztő, Szidiropulosz Archimédesz kétszer is visszautasította ajánlatomat, mondván, hogy a Trianoni Szemle tudományos folyóirat, ezért nincs levelezési rovata, ahol véleményemet kifejthetném. „Egy folyóirat tudományosságát nem az kölcsönzi - írja -, ha van levelezési rovata." Hát persze. Attól lesz tudományos, ha nyolcvanéves rágalmakat melegít fel, de a cáfolatnak nem ad helyet.

Takaró Mihály hadilábon áll a tényekkel, de ettől nem csökken tudományossága. Idéz is néhány negyedmondatot az általam szerkesztett A szabadkőművesség és Trianon című dokumentumkötetből, de - a jelek szerint - olvasni, nem olvasta. Azt állítja például Masarykról, Csehszlovákia első elnökéről, hogy szabadkőműves volt, holott az általa is idézett irodalomból megtudhatta volna, hogy nem volt az. (Fia, Jan Masaryk későbbi külügyminiszter volt a mozgalom tagja). Szerénységemről mint Magyarország volt párizsi diplomatájáról beszél. (Mivel találkoztunk, nem került volna különösebb fáradságába kideríteni, hogy bár Párizsban is éltem, diplomata is voltam, de Párizsban magyar diplomata sohasem).

Állítását, tudniillik, hogy az I. világháború kirobbantásáért és Trianonért a szabadkőművesek felelősek, bizonyítani nem tudja. Idéz jobbról-balról, utal olyan dokumentumokra, melyeket valószínűleg nem olvasott - ezekből ugyanis éppen az ellenkezője derül ki, mint amit állít. Így említi Fejtő Ferenc Rekviem egy birodalomért (Requiem pour un empire défunt) című, magyarul is megjelent könyvét, amelyben Fejtő nemcsak cáfolja a szabadkőművesség felelősségét, de megnevezi a legenda szerzőit is.

Hivatkozik az 1917-es berni, illetve párizsi szabadkőműves konferenciák határozataira is: ezeket Fejtő szó szerint idézi, a harmincas években a teljes szöveg megjelent magyarul, én pedig ismét közreadtam az idevonatkozó beszédek és határozatok szövegét és Molnár Miklósnak a cseh lobbiról szóló tanulmányát. Ezekben Magyarország neve mint olyan meg se jelenik. Az 1917-es párizsi konferencián ugyan elhangzott „Bohémia" függetlensége és „a Habsburg birodalom államainak politikai és közigazgatási szervezete által ma elnyomott minden nemzetiség felszabadítása, vagy egyesítése, melyről e nemzetiségek népszavazás útján döntenek". E mondatokat sokféleképpen lehet értelmezni és - természetesen - bírálni, de Magyarország megcsonkításának terveként bemutatni, enyhén szólva kockázatos.

Takaró tételének bizonyításához nem kisebb tekintélyt állít csatasorba, mint Szidiropulosz Archimédeszt, aki viszont Fejtőt idézi. Szidiropulosz egy 2004-ben Fejtővel készített interjúban a következőket rögzíti: „De tudni kell, hogy Trianon az egy szabadkőműves klikknek a műve volt, akiket a cseh és román vezetők befolyásoltak." Nincs okom kételkedni abban, hogy Fejtő valóban interjút adott Szidiropulosznak, de erősen kétlem, hogy ez a mondat tőle származik. Az 1988-ban kiadott, majd 1992-ben ismét megjelent Rekviemben Bardoux 1938-ban írt tanulmányát idézi: „a protestánsok és a szabadkőművesek szövetkeztek, hogy lerombolják Ausztriát, amely e körökben a klerikális és maradi szellemiség citadellája volt. (...) de ettől egy lépés választ el annak állításáig, hogy a birodalmat néhány államférfi akarata rombolta le, a szabadkőművesség földalatti tevékenységével." Ezt a lépést nem tesszük meg - írta Fejtő.

Elképzelhető persze, hogy 1992 és 2004 között Fejtő véleménye megváltozott, esetleg új tényekre akadt. Még az is elképzelhető, hogy az Európa-hírű történész ezt a revelációt éppen Szidiropulosz Archimédeszre bízta. De más is elképzelhető. Hiába kértem a Trianoni Szemle főszerkesztőjétől a Fejtő-interjú hangfelvételét vagy az ebből készült, kézjegyével ellátott szöveget. „Elküldtem Párizsba" - volt a válasz.

Két, összesen mintegy harmincórányi mélyinterjút készítettem Fejtő Ferenccel. Mindkét esetben ragaszkodott ahhoz, hogy nyomdába adás előtt átolvassa és átjavítsa. Az utolsóra 2006-ban került sor. Akkor már negyvennyolc éve ismertük egymást...

Lehet, hogy Szidiropulosz Archimédeszben jobban bízott. De az is lehet, sőt erősen valószínű, hogy a szöveget sohasem látta. Ugyanis olyan hiba maradt benne, amelyet Fejtő még élete utolsó éveiben sem engedett volna meg magának.

Takaró, a Trianoni Szemle tudós szerkesztőbizottsági tagja, a tudós Szidiropulosz közreműködésével, mondvacsinált tényekkel, megcsonkított idézetekkel manipulálja a múltat. Nem történelmet ír, vádiratot szerkeszt.

Vajon mi célból? Trianon után kilencven évvel még mindig könnyebb bűnbakot keresni, mint szembenézni a történtekkel? A Magyarországon működő négy szabadkőműves szervezet tagsága nem éri el az ezret. Ingatlanvagyonától megfosztották, kárpótlásban nem részesült, hatalma nincs.

A bűnbakképzés folyamata ismert. A kiszemelt áldozatot először meg kell jelölni, azután elkülöníteni. Azután jöhetnek a vagonok.

Márton László

Forrás: http://www.es.hu/?view=doc%3B23939

Monarchista gondolatok a szabadkőművességről

A Monarchista Gondolatok, Várjuk a királyt! címmel és alcímmel bíró blogban Maszon, ha korszerű címmel elmélkednek a mai magyar szabadkőművességről.

A szerző úgy tűnik, rájött, hogy a szenzációhajhász összeesküvéselméletek hamisak, a szabadkőművesek közönséges emberek, s emiatti csalódásában a maszonok középszerűségét panaszolja fel.

Sajnálatos módon e középszerűség a cikk szerzőjét sem kerüli el - legalábbis a magyar helyesírást és tájékozottságának naprakészségét tekintve.

Azt írja:

"Kicsit neopganaista filinggel bíró szalonparti Degen (Tonket kicsukva, NOL beengedve) ..."

Kijavítva ez így nézne ki:

"Kicsit neopaganaista filinggel bíró szalonparti Dégen (Tomket kicsukva, NOL beengedve) ..."

Három hiba 9 szóban. Nem rossz.

A szabadkőművesek titkolózásában is csalódik, felháborodottan adja meg a Jászi Oszkár páholy - régi - linkjét. A már három éve elhagyott páholy blog úgy látszik érdekesebb, mint az új. (Ami viszont már egy éve nem frissül...)

Elvárásai is vannak:

"Már várom a maszonpártoló jelvényeket, a maszonszülinapi zsúrt a Mekiben, vagy egyszerűen csak maszonos bézból sapikat, amelyeken Kossuth, Jászi, Kosztolányi vagy egyszerűen csak a "G" betű virít egy pentagrammában, esetleg a körzős hatágú csillagban."

Hát kérem, ez van is meg nincs is. Az USA-ban már rég megvalósult. Nálunk még nem.

De majd ha itt lesz Amerika...

Források:

http://monarchista.blogspot.com/2009/06/maszon-ha-korszeru.html

http://szabadkomuves.blogter.hu/

http://szabadkomuves.blogspot.com/

http://www.jophe.org/

A Francia Nagyoriens nem kér a nőkből

A Francia Nagyoriens most befejeződött éves közgyűlésén Lyonban szavaztak a nők felavathatóságáról és befogadhatóságáról a páholyaikba. Mindkét szavazás eredménye negatív lett - a felvételt 56%-kal, a máshol felavatott nők befogadását 58,7%-kal utasították el.

Jean-Michel Quillardet, az előző nagymester csalódottságának adott hangot: "Ez kétségtelenül megtorpanás, amely szemben áll a társadalmi evolúcióval." - mondta az AFP tudósítójának.

Ez a szavazás azzal a tavalyi esettel kapcsolatos, amikor néhány páholy együttes akciójával hat nőt felvettek, de emiatt a Nagyoriens felfüggesztette ezek teljes tagságának érvényességét. Ez után döntöttek úgy, hogy a jelenlegi közgyűlésen napirendre és szavazásra bocsájtják a kérdést.

Forrás:

http://www.google.com/hostednews/afp/article/ALeqM5irv11EQZtHVko8nAFGc0hF9FFPPg

http://freemasonsfordummies.blogspot.com/2009/09/grand-orient-of-france-votes-against.html

A nyíregyházi Szabolcs páholy emléktáblája

Ilyés Gábor: "Beszél a márvány", Nyíregyháza szobrai és emléktáblái című (2003., második, bővített kiadása 2008) kötetéből kimaradt, a szerző honlapján közölt emlékjelek között található a nyíregyházi Szabolcs páholy emléktáblája.

---

A BENCZÚR TÉR 18. SZ. ALATTI ÉPÜLET EMLÉKTÁBLÁJA

Már a nyomdában volt a könyvem, amikor 2008 nyarán kaptam a hírt, hogy a városháza udvarának felásása során egy összetört emléktáblára bukkantak! Az itt bemutatott fotót a munkálatokat irányító Műemléki Felügyelőség munkatársai bocsátották rendelkezésemre.

Tehát a városháza udvarán találták meg elásva ezt az emléktáblát, amelynek a darabjainak az összeállításából az alábbi szöveg rekonstruálható:

A VILÁGOSSÁGNAK EZ A TEMPLOMA A V.E.N.E.M.D. ÉPÜLT 000907/8-BAN

DR. POPINI ALBERT FŐM. T. VEZETÉSE ALATT, SOMOGYI GYULA ÖRÖKÖS TISZT. FÖM. T. KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL,

BÁRDOS GÉZA T. UTMUTATÁSAI ÉS SARKADI ADOLF TERVEI SZERINT.

FÖLAVATTA ÉS MEGVILÁGOSITOTTA 000908. VI. 12. DR. BÓKAY ÁRPÁD H. NAGYM. T.

A PÁHOLY-JELVÉNYT (VILÁG)OSSÁGOK SZERSZÁMAIT ÉS A KÖNYVEKET

I (...) KÁLMÁN T. (DEBRECEN)

(...) KET GLÜCK DEZSŐ T- (ARAD)

(...)MPÁKAT KISSLING ALFRÉD T.

(...)Y BELSŐ BERENDEZÉSÉT

(...)ULA TT (ARAD) TERVEZTÉK.

(...) LEBEGJEN A T. TILÁNC MUNK(...)

A szöveg felkeltette a kíváncsiságom: irány a könyvtár, ahol az eddigi tapasztalataim alapján abban reménykedtem, hogy a Nyírvidék megfelelő számait átolvasva (mikrofilmen), rábukkanok a teljes feliratra, hiszen a kötetben bemutatott néhány emléktábla csak a Nyírvidék tudósításaiból ismert. Azonban csalódnom kellett: a film többszöri áttekerése után sem találtam egy sort se az emléktábla avatásáról!

Margócsy József a következőképpen ír az épületről: "a szabadkőművesek 1907-ben már önálló házat építenek, nagymesterük, a kiváló Popini Albert vezetésével: a mai Benczúr tér 18. sz. alatt. A homlokzaton, a bejárat fölött, máig láthatók a felkelő nap sugarai, a szfinxek; a többi szimbólumot már elmosta a többszöri tatarozás". (Utcák, terek, emléktáblák. Nyh. 1984. 17. o.)

2009. szept. 4-én a következő képeket készítettem az épületről:

A budapesti orvos Dr. Bókay Árpád (1856-1919) 1915-től a magyarországi szabadkőműves páholyok nagymestere volt. Sarkadi Adolf MÁV-főmérnök, a zsidó hitközség gazdasági elöljárója volt. Kissling Alfréd budapesti csillárgyáros volt.

---

Forrás: http://beszelamarvany.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=941403

Dég jövője - elkótyavetyélés vagy fejlesztés?

A dégi Festetics kastéllyaal már többször foglalkoztam, bemutattam a tavalyi megnyitás óta látogatható kiállítását - köztük a szabadkőműves termet - és beszámoltam az idei szabadkőműves piknikről valamint hírt adtam egy Déggel és a szabadkőművességgel foglalkozó rádióbeszélgetésről.

Az alábbiakban Alföldy Gábornak az Építészfórumban megjelent rendkívül informatív cikkéből idézem a szerintem legfontosabb megállapításokat, vastagítással kiemelve egyes kevéssé ismert vonatkozásokat.

"

A dégi parktó helyreállítása

2009, szeptember 1 - 07:09


Kettőszázmillió forintos támogatást nyert a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága a dégi Festetics-kastély parktavának helyreállítására, a „Gyűjteményes és Történeti Kertek Rekonstrukciója” címmel az idén kiírt KEOP 7.3.1.3. pályázat keretében. Ebből az összegből hazánk legnagyobb kiterjedésű kastélyparkja helyreállításásának első üteme valósulhat meg.

...


Legnagyobb klasszicista kastélyegyüttesünk sorsa
A Pollack Mihály által tervezett dégi Festetics-kastély és parkjának revitalizációja a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága* kezelésében
A közelmúltban óriási felháborodást váltott ki a „kastély-ügy”: a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt (az ÁPV Rt és a Kincstári Vagyoni Igazgatóság – KVI – közös utóda) elnöke, Tátrai Miklós levélben arra kérte Hiller István Oktatási és Kulturális minisztert, hogy mondjon le öt állami tulajdonú, a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága által kezelt kastélyról. Az indok: azokat az MNV Zrt öt másik, saját kezelésű kastélyával együtt „piaci alapon” kívánta hasznosítani. Ez nem jelentett volna mást, mint egy francia befektető által kiépítendő kastélyszálloda-lánc létrehozását az őáltaluk kiválasztott műemlékekben. Tátrai egyúttal arra is kérte a minisztert, hogy a már elindított uniós pályázatokat is állíttassa le. Bár e példátlan eset óta Tátrait a miniszterelnök már leváltotta, a „kastély-ügy” azóta is sok hullámot kavart.

...

Átvett örökség

...

A műemlék kastély és három melléképülete a hozzájuk tartozó 34,2 hektáros parkrésszel öt évtizeden át, 1995-ig nevelőintézetként szolgált. Az intézet viszonylag gondosnak mondható gazda volt, a homlokzatokat éppen a 90-es évek elején újították fel. 1995-ben azonban megtörtént vele a legrosszabb, ami egy műemlékkel megtörténhet: az ingatlanok gazda nélkül, üresen maradtak.

Ezt követően hat éven át a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) lett a műemlék vagyonkezelője. A KVI elvileg őriztette az épületeket, valójában azonban ablakaikat betörték, a mozdítható vagy leszerelhető külső-belső fém díszeket szinte maradéktalanul ellopták. A gyermekotthon kiköltözése után még a vizet sem eresztették le, így a padláson lévő tizenötezer literes tartály elfagyott, s a víz egészen a pincéig végigáztatta a falakat és a födémeket. Az ezredfordulóra már a kastély teljes közműhálózata használhatatlanná, életveszélyessé vált, s az egyre rosszabb állapotú tetők minimális javítására sem költöttek. Egyes melléképületek állapota kritikussá vált. A kastély nem volt látogatható.

...

A felújítási munkák kezdetben (2003 és 2008 között) a parkra korlátozódtak. A Gondnokságunk kezelésébe tartozó 34,2 hektáros, korábban teljesen elbozótosodott parkrészt mára sikerült teljesen megtisztítanunk, s így a park szerkezetét meghatározó nyiladékok mára ismét érvényesülnek, s e terület ismét gondozottá vált. Ma már a szomszédos (állami, magán és TSZ) területeken halad tovább a tisztító munka, amely által lassan kezdenek kibontakozni a park valódi méretei. Mindezen munkákat gondnokunk, Zsigmond Mihály szervezi, aki egyetlen (!) állandó helybeli munkatársunk 2003 óta.

...

A kastélyban 2008-ban nyílt először lehetőségünk egy költségeire nézve rendkívül szerény, de a kastély belső megjelenését, bejárhatóságát és történeti értékeinek megértését jelentősen befolyásoló fejlesztés megvalósítására. A Fekete J. Csaba építész, műemlékvédelmi szakmérnök által kezdeményezett és tervezett teljes földszinti történeti térrendszer-rekonstrukcióból egyelőre a fő teremsor látványos egybenyitása, veszélytelenítése és kimeszelése valósult meg.

A termeket „A szalontól az angolkertig” című, a kastélyegyüttes történetét és kultúrtörténeti összefüggéseit bemutató kiállításunk által töltöttük meg tartalommal. A rekordgyorsasággal elkészült kiállításhoz neves szakemberek egész sora nyújtott önzetlen segítséget; országos és megyei múzeumok, valamint magánszemélyek kölcsönöztek értékes műtárgyakat. Báthory Gábor szervezésének és Kemler Henrik vállalkozó odaadó hozzáállásának köszönhetően néhány hónap leforgása alatt elkészülhetett a felújítási munka. A helyszín adottságaihoz jól illeszkedő, invenciózus installáció Ágh András grafikusművészt dicséri. A kiállítás jó alkalmat adott a számos kutató által felszínre hozott, addig ismeretlen adatok és izgalmas összefüggések összegzésére és nagyközönség elé tárására. E kiállítás megrendezésével célunk az egyébként üres és lepusztult kastély gazdag múltjának egyszerű eszközökkel való bemutatása volt; a revitalizáció és rekonstrukció egyfajta „nulladik lépéseként” a közönség figyelmének felhívása, a helyszín turisztikai „bejáratása”. Az első, csonka szezonban is csaknem nyolcezer fizető látogatót fogadtunk, s azóta is nő a helyszín népszerűsége.
Nagy örömünkre, a mai gazdasági körülmények között ritka nagyvonalúságról tanúságot téve vállalta magára a DÉG (Dunaújvárosi Épületgépészeti) Zrt. a látogatóforgalmat színvonalasan kiszolgáló WC-blokk teljes építési költségét. A nevelőintézet által az előcsarnok szomszédságában létrehozott vizesblokk helyén épült új létesítmény mindössze néhány hét leforgása alatt készült el.
...

Műemléki védelem
Műemléki védelemben 2005-ig csak a kastély részesült a mellette álló melléképületekkel és 34,2 hektár parkterülettel (jelenleg ennyi áll Gondnokságunk kezelésében). Emellett a katolikus templom (a plébánia helyrajzi számán) és a plébánia (a mellette álló ház helyrajzi számán) szerepelt a műemléki nyilvántartásban, s a védett ingatlanok egy részének rendeleti alapú védettsége is kétséges volt. Bár a védett és állami tulajdonú ingatlanok 1997-ben felkerültek a műemlékvédelmi, majd örökségvédelmi törvény mellékletét képező, „állami kézből ki nem adható műemlékek” kistájára, ezek az ingatlanok az egykori parknak alig több mint egytizedét és a műemléki értékű épület-állománynak is csak töredékét tették ki. Nem szerepel az állami listán sem a műemlékként védett, de TSZ-tulajdonú kúria és narancsház, sem az állami tulajdonú, de műemlékileg akkor még nem nyilvántartott, 228 hektáros, erdészeti kezelésű parkrész.

Nyilvánvaló tehát, hogy kastélyegyüttes kiterjedését senki sem definiálta a legutóbbi évekig, s e probléma nem is merült fel semmilyen hivatalos szinten. Emiatt mindenki ott és annyit haraphatott ki belőle, ahol és amennyit tetszett, s hasonló szellemben folytak a magánosított telkeken az építkezések is. Fillérekért, sőt, privatizációs „maradék területként”, ingyen is kerültek magánkézbe stratégiailag kulcsfontosságú parkrészek. A privatizált ingatlanokon az egyéni érdekek (bontások, új beépítések, megosztások) domináltak. A közösségi érdekek háttérbe szorulásának kirívó példája, hogy a helyi önkormányzat még az egykori vásártér (vagyis a 18. századi Festetics-kúria előtt elterülő Szabadság tér) közterületének egy jelentős részét is magánosította ingatlanfejlesztési célokra. A park nagyobbik, erdészet (VADEX Zrt.) által kezelt területén műemléki beleszólás nélkül folyt a gazdasági célú üzemterv szerint az erdészeti termelés.

E problémákkal szembesülve 2004-ben Gondnokságunk kezdeményezte a védelem kiterjesztését a teljes egykori kastélyegyüttes területére. 2005 februárjában készítettük el a védési dokumentációt, s az év szeptemberében már alá is írta a kulturális örökség minisztere a teljes kastélyegyüttes egységes műemléki védelméről szóló rendeletet.

...

Sajnos, a védetté nyilvánító miniszteri rendeletből az Oktatási és Kulturális Minisztérium illetékesei törölték az állami elővásárlási jog biztosítására vonatkozó kitételt, holott az Örökségvédelmi Hivatal még ennek határozott javaslatával terjesztette fel a rendeletet. Ennek köszönhető, hogy például a park közepén álló, magántulajdonú erdészházat, illetve az északi szélén álló istállókat azok adásvétele kapcsán – Gondnokságunk szándéka ellenére – nem sikerült az állam számára megvásárolni. Sürgősen kezdeményezni kellene a rendelet kiegészítését az állami elővásárlási jog biztosításával.

...

A helyreállítás és a hasznosítás koncepcionális kérdései
2007-ben, a falkép-kutatást követően Fekete J. Csaba készítette el a kastélyegyüttes részletes értékvizsgálatát, amely hazánkban úttörő módon az angolszász conservation plan gyakorlatának megfelelően összegezte az egész műemlék-együttesről és annak egyes elemeiről tudható adatokat, majd mindezek alapján értékelte a maradványokat, és világosan meghatározta a műemlékvédelmi feladatokat és prioritásokat, valamint a hasznosíthatóság lehetőségeit és korlátait is.
E munka képezte alapját a teljes kastélyegyüttes műemléki felújítását célzó előzetes megvalósíthatósági tanulmánynak, amelyet Dippong Magdolna ingatlanfejlesztési gazdasági szakértő és Fekete J. Csaba készített 2007-ben. Ennek alapján a főépület állandó és időszaki kiállításoknak adhat helyet, emellett kisebb konferenciák, kurzusok, képzések és reprezentatív rendezvények helyszínéül, valamint kutatóbázisként szolgálhat. A falkép-kutatások eredménye alapján szálláshelyek a főépületben egy-két lakosztályon túl semmiképp nem alakíthatók ki az értékek károsítása nélkül. (Ezért is elfogadhatatlan a dégi kastély esetében a luxusszálóként való hasznosítás.) Az alagsorban további kiszolgáló helyiségek mellett egyéb szolgáltatások és közösségi terek hozhatók létre.
A kiskastély földszintjén található egykori istálló a kastélyegyüttes legnagyobb történeti helyisége. Ebben étterem és/vagy előadóterem alakítható ki, akár tetszés szerint mobil válaszfalakkal, a bővítendő pinceszinten konyhával. Az emeleten szállások és/vagy szekció-ülések helyiségei, illetve továbbképzésre alkalmas tantermek, esetleg szálláshelyek kaphatnak helyet.
A két kocsiszín tágas terei egyaránt alkalmasak a látogatóforgalom fogadására (jegypénztár és boltok, információs központ) vagy előadótermek céljára. A hollandi-házban kávézó („tejszalon”), vizesblokk és kiállítóhely is megvalósítható.
...

Az is nyilvánvaló, hogy pusztán nyereség-orientált gazdasági alapon egy ilyen nagyságrendű műemlék nem kelthető életre és nem tartható fenn minden elemében. Jól mutatja ezt az a tény is, hogy az elmúlt évek során – sőt, napjainkban is – időről-időre jelentkeztek kül- és belföldi hasznosítók és „vevők”, akik „beleszerettek” a kastélyba. Némelyikük „kész tervekkel” jött, amelyek változatos exkluzív turisztikai (elsősorban luxusszálló) vagy diplomáciai hasznosítást és jelentős építészeti fejlesztéseket tartalmaztak, csak a ma egybetartozó ingatlanokra vonatkozóan és a műemléki értékek figyelembe vétele nélkül. (Csak egy példa: volt, akinek bőrbe kötve átnyújtott elképzelésein a park kapujaként a fertődi Esterházy-kastély rokokó kovácsoltvas kapuja köszönt vissza…)

Természetes, hogy bizonyos egységek helyreállításához és üzemeltetéséhez elkerülhetetlenül szükséges a magántőke bevonása, de csakis egy egységes, „műemlékbarát” koncepció keretein belül. Az is nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a kastélyegyüttes egykori egységének helyreállítása nem lehet érdeke egyetlen magánbefektetőnek sem, hiszen hosszú távon is igen nehéz nyereségessé tenni bármilyen létesítményt egy nagy területen szétszórt, rendkívül rossz állapotú épületegyüttes felújítása és egy több száz hektáros park fenntartása révén. Egy exkluzív rendeltetésű helyszín (luxusszálló, diplomáciai központ) esetében pedig nehéz érvényt szerezni a látogathatóság és a bemutatás szempontjainak, holott a tartósan állami kézben tartandó, kiemelt műemlékek esetében az állam legfontosabb szerepe a helyreállítás hitelességének biztosítása mellett a közösségi hasznosítás lehetőségeinek kidolgozásában és megteremtésében áll.

A dégi kastély és parkja gazdag szellemi örökségének újraélesztése, továbbéltetése nehezen volna összeegyeztethető a pusztán „piaci hasznosítás” bevett gyakorlatával, pedig ezen örökség számos eleme, témája ma is aktuális és igen népszerű. Ezek közül ki kell emelni a kastély múltjával szorosan összefüggő szabadkőművességet (itt őrizték a Habsburg Birodalom 18. századi szabadkőműves levéltárát 1945-ig) és az építtető tulajdonosok botanika iránti rajongását (a kastély egykor „botanika-szalonnak”, a park pedig növénykülönlegességek sorának adott helyet), de az egész birtok 19. század eleji, lenyűgözően nagyszabású és korszerű rendezése is olyan üzenetet hordoz a mai ember számára, amely mind lefordítható a hasznosítás/bemutatás sikeres „programjaként” is. Közülük egyesek inkább múzeumi témák (pl. szabadkőművesség-történet, természettudomány-történet, kerttörténet, építészettörténet), ugyanakkor a „terepen” elsajátítható, tanulmányozhatóak az ökológia, biológia, építészet, tájrendezés, műemlékvédelem stb. témakörei, amelyek kimeríthetetlen tárházát adják továbbképzéseknek, konferenciáknak, erdei iskoláknak, vagy akár népszerű szabadidős programoknak is. E törekvések során érdemes például olyan alapokra építeni, mint az építtetővel azonos nevű leszármazott, a Németországban élő Festetics Antal, aki Konrad Lorenz közvetlen munkatársaként, a göttingeni egyetem professzoraként öregbíti a család nemzetközi hírnevét.


Összegzés
Ha a rendszerváltozás óta elmúlt lassan két évtized tendenciáit áttekintjük a dégi kastélyegyüttessel kapcsolatban, a teljes szétaprózódás és a magánérdekek korlátlan érvényesülése után lassan kezd kialakulni a műemlék valódi értékéhez méltó közösségi érdek képviselete. Az elmúlt évtizedek alatt felhalmozódott problémák legtöbbje nyilvánvalóan az értékek felismerésének hiányára vezethető vissza. Reméljük, hogy a Műemlékek Nemzeti Gondnokságának törekvései e hiány pótlására nem hiábavalók.
A dégi kastélyegyüttest műemléki értékei és sokszínű kulturális kötődései hazánk legkiválóbb, kertművészeti szempontból feltétlenül nemzetközi rangú műemlékeinek sorába emelik. Gondozását, egyesítését, helyreállítását, bemutatását és részben hasznosítását is – megítélésünk szerint – csak a Magyar Állam vállalhatja magára, amelynek ezt kötelessége is megtennie mindaddig, amíg a kastély az állami tulajdonból ki nem adható műemlékek listáján szerepel.
A Műemlékek Nemzeti Gondnoksága a maga részéről arra törekszik, hogy az állam és a „közösség” képviseletében, a nehéz körülmények között is keresve a lehetőségeket, a korszerű nemzetközi műemlékvédelmi normáknak megfelelően lássa el ezt a gyakran lehetetlennek látszó feladatot a mindennapi fenntartási feladatoktól az európai uniós pályázatokig. Reméljük, különböző egyéb érdekek nem akadályozzák meg ebben.
Alföldy Gábor

A szerző Europa Nostra díjas tájépítész, kerttörténész, műemlékvédelmi szakmérnök; a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága főkertésze, tudományos munkatársa, a dégi kastély egyik felelőse, a Parktó-helyreállítási projekt vezetője.

"


Kapcsolódó linkek:

http://www.architectforum.hu/

http://www.architectforum.hu/node/13854

http://aprofan.blogspot.com/2009/06/szabadkomuves-piknik-degen.html

http://aprofan.blogspot.com/2008/07/szabadkomuves-kiallitas-degi-festetics.html

http://aprofan.blogspot.com/2009/07/szabadkomuvesek-degi-kastelyban.html