Fessler Ignác Aurél, a szabadkőműves

Fessler Ignác Aurél, a szabadkőműves

Szemem elé került egy eszmetörténeti dolgozat, amelyik Fessler Ignác Aurélnak Marcus Aureliusról írt könyvét elemzi, s bár megemlíti Fessler szabadkőművességét, de nem ismeri mélyebben annak a szabadkőművességet megreformáló - szertartás átdolgozó - munkásságát.

http://minerva.elte.hu/mfsz/MFSZ_9813/98_Hell.htm

Ennek kapcsán utánanéztem Fessler munkásságának az interneten, s nagyon érdekes információkat találtam életéről és tevékenységéről. Ezek közül mutatok be néhányat.

Kezdjük Hell Judit fentebb megemlített tanulmányával:

"A szabadkőműveseket illetően Fessler ismeretei alaposak, tapasztalatai gazdagok voltak: ezek alapján győzte meg a herceget, hogy a valódi szabadkőműves szellem a felvilágosodás szelleme, amelyből azonban a páholyokban csak színjátékokat csinálnak. A feladat tulajdonképpen bensőleg volt kényes Fessler számára, hiszen ő maga is szabadkőműves elvi álláspontot foglalt el, s a herrnhuti Herzensreligion elve is — mint látni fogjuk — közel állt hozzá."

Fessler szabadkőművességet megreformáló munkájáról így ír FEKETE IGNÁCZ: A SZABADKŐMŰVESSÉG RÖVID TÖRTÉNETE című 1891-ben megjelent művében:

"Az 1703-ban az angol nagypáholy védelme alatt Freiburgban alapított «Royal York zur Freundschaft» páholy 1778-ban kivált a német országos nagypáholy kebeléből s szintén a magas fokokat fogadta el. A reformtörekvéseknek e páholyban volt a legtöbb hive. Ezek megbízták Fessler Aurél Ignáczot, a magyar születésű s nevelésü szerzetest, későbbi lembergi tanárt s jeles történetírót, a reform keresztülvitelével. Fessler a magát különben is anyapáholynak nevező páholyt 1798-ban nagypáholylyá alakította, alkotmány- és szertartáskonyveit átdolgozta s a német nagypáholyok között 1801-ben szabadkőműves egyesületet alkotott."

http://www.fszek.hu/?tPath=/view/&documentview_type=save&documentview_site=2679&documentview_id=5784

Kissé részletesebben szól erről Hollós László: A SZABADKŐMŰVESSÉG TÖRTÉNETE KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A MAGYAR SZABADKŐMŰVESSÉG FEJLŐDÉSÉRE című 1873-ban kiadott könyve:

"De ennél még sokkal nagyobb horderejű lökést adtak a reform ügyének a berlini „Royal York” kebelében F e s s l e r Ignácz Aurél által foganatba vett újítások. Fessler, még mint a Carolath herczegi gyermekek nevelője megalapította az evergeták (azaz jóltevők) szövet- ségét, kőművesi alapon, államtól és egyháztól szorosan elkülönítve. A szövetség azonban csak kísérletnek bizonyult s megalapíttatása után nemsokára összement. Fessler Lembergben lépett a szövetségbe 1783-ban, honnan 1796. jún. 2-án a berlini „Royal York” páholyhoz affiliáltatott, melynél a ”Conseil Sublime”-be is meghíva lőn. A páholy azon megbízást ruházta rá, mint kőművesi dolgokban szép jártasság- gal bíró férfiúra, hogy e páholy összes rituáléit revideálja és dolgozza át. Ő nagy szorgalmával rövid időn nem csak e föladatot oldotta meg sikeresen, hanem alkotmánykönyvet is készített és keresztül vitte, hogy a Royal York nagy páholylyá constituálta magát, helyettes nagy- mesterévé Fesslert híván meg. Ő azonban nem soká maradt meg e minőségében, mert félreértések következtében, melyekhez talán Fessler természetének szögletessége is adhatott tápot, megválni kényszerült a Royal Yorktól és freibergi páholyába vonult vissza.

Fessler sajátszerű műve a scientificus-szabadkőművesszövetség megalapítása, mely 1802-ben egy egységesülési acta alapján jött létre. A szövetség czíme megmondja sajátképi czélját is, mely a kőművesség tudományos fejlesztésében állott és e czélra a kőművesség színét javát egy külön testületbe iparkodott összehozni. "

http://www.fszek.hu/?tPath=/view/&documentview_type=save&documentview_site=1327&documentview_id=2753

De hát ki is volt ez a sokoldalú ember?

Az Életrajzi lexikon száraz szövege szerint:

"Fessler Ignác Aurél

(Zurány, 1756. máj. 18. - Szentpétervár, 1839. dec. 15.): történetíró, az MTA kültagja (1831). Kapucinus barát volt, a rendből azonban kilépett. 1784-ben a lembergi egy.-en a keleti nyelvek tanára lett, de egy. aufklärista színműve miatt ezt az állását is elvesztette. 1791-ben protestáns hitre tért. 1796-tól Berlinben élt, ahol többek között Fichtével együtt a szabadkőművesek szervezeti programján dolgozott. 1809-ben Pétervárra hívták a keleti nyelvek és a bölcsészet tanárául. 1810-ben Szaratov vidékén nevelőintézetet alapított, 1820-ban helyi ev. szuperintendens, 1833-ban oroszo.-i ev. főszuperintendens lett. Mo. történetéről külföldön írt összefoglaló fő műve - amely elsősorban a középkort részletezi - kultúrtörténeti szempontból is jelentős anyagot dolgozott fel, de már jelzi áthajlását a felvilágosodás eszméitől a romantika ellenforradalmi idealizmusa felé. Több misztikus, pszichologizáló történelmi regényt is írt. - F. m. Mathias Corvinus König der Hungarn und Grossherzog von Schlesien (I-II. Breslau, 1793-94); Attila, König der Hunnen (Breslau, 1794); Die Geschichte der Ungern und ihrer Landsassen (I-X. Leipzig, 1815-25); Dr. F. s. Rückblicke auf seine siebzigjährige Pilgerschaft (Breslau, 1824). - Irod. Abafi Lajos: F. I. A. (Századok, 1878.); Koszó János: F. I. A. a regény és történetíró (Bp., 1923); Fenyő István: F. Oroszországban (Irod. tört. Közl. 1963. 6. sz.)."

Ennél színesebb, de egyoldalúbb az Evangélikus Élet évfordulós emlékcikke:

"A szabadkõmûves irányzattal is foglalkozott."

http://www.evelet.hu:8080/ujsagok/evelet/archivum/2006/21/104

BERECZ ÁGNES: A janzenizmus hatása Magyarországon Ráday Gedeon könyvtárának teológiai állománya tükrében című írásában - amely a Magyarországi Református Egyház Dunamelléki Egyházkerülete Ráday Gyűjteményánek weblapján található. (dr. Berecz Ágnes a gyűjtemény igazgatója):

"Fessler Ignaz Aurel (1756–1839) születése révén hagyományosan magyar szerzőként szerepel, noha kizárólag német nyelven írt. Fiatal éveit Magyarországon töltötte, Győrben és Pozsonyban tanult, majd a besnyői kapucinus kolostorban időzött. 1779-ben Bécsbe települt, és ebben a korszakában – döntően olvasmányélményei alapján – meggyőződéses janzenista lett. Pár évvel később a felvilágosodás híve, szabadkőműves; a 19. század elején azonban – ekkor már Berlinben él – ismét visszatér a janzenizmushoz; de egyre inkább valamilyen meghatározhatatlan misztika felé hajlik. Végeredményben egész életében sodródott eszmék, országok és magánéleti válságok közepette – sok hányattatás után Szentpéterváron halt meg, mint az orosz evangélikus egyház szuperintendense. Életrajzát maga írta meg Rückblicke címen, 1824-ben. Zolnai Béla hosszú fejezetben méltatja pályáját (pp. 73–85.); Koszó János monográfiát írt róla (Fessler Ignác Aurél, Bp. 1923)."

http://www.rgy.hu/ber3.htm

Kazinczy Ferenc véleménye:

"Tudvalevőleg e nyughatatlan vérű ember, az ág. hitvallást elhagyva, katholikussá lett, majd a kapucinusok szerzetébe lépett. Aztán beállott szabadkőművesnek, majd visszatért ősei hitére s megnősült, de nyughatatlan természete újabb bajok forrása lett. A szabadkőművesek 1802-ben minden páholyból való kilépésre rákényszerítették ; első feleségétől is kénytelen volt elválni és e pöre szintén 1802-ben ért végett. Majd újra házasodik, Berlin mellett birtokot vásárol - - de csakhamar kénytelen azon is túladni s nyomorba jut. Végre 1810-ben az orosz kormány Sz.-Pétervárra hívja meg a keleti nyelvek tanárának. Eseményekben továbbra is gazdag pályafutását, mint ág. év. fősuperintendens, Sz.-Pétervárott végzi be 1830-ben, 83 éves korában. A sors így hozza össze e két magyart: Rombauert és Fesslert � Oroszországban ! E beszélgetés eredményéről szólván, ezeket írja Rombauer elbeszélése nyomán Kazinczy Kis Jánosnak : Sándor, az orosz czár, haragszik Fesslerre. A nagyok nem akarják Fesslert ismerni s az okosak kinevetik. Ez alig is lehet másképen, mert "minden nap más meg más. Közel 70 esztendős s egy fiatal leányt vesz el. (Ez a 3-ik felesége !) Infulát, püspöki süveget tesz fel Sareptában (mint Herrnhuter) s mindennel veszekedik. . . Nem lehet az én gondolkozásom az ő godolkozása" "

http://www.mke.hu/lyka/03/3-3-7-kronika.htm

1802-s válásával is kapcsolatosak egy nővérünnepen mondott beszédének nőkkel kapcsolatos részei:

"On the first day of January, 1801, Ignaz Aurelius Feßler spoke at a Grand Freemasonic lodge in Berlin in a meeting titled, Fest der Humanität (Gerlach 370). The title of his address was, Über die Bestimmung und Bildung des weiblichen Geschlechts. Feßler was a professor (of theology, Oriental languages, and history), a freemason, a priest, and a legislator. Soon after he converted to Lutheranism he "contracted an unhappy marriage, which was dissolved in 1802," after ten years.10 This speech about the calling and role of women was given at the close of his apparently difficult and endured marriage. Those gathered at the lodge for the quasi-Masonic meeting were male Freemasons and their wives, mothers, or daughters (Gerlach 379).

Copyright © 2005. All Rights Reserved. 18 While proclaiming that society had made significant progress in finding the path to a compassionate life and embarking thereon, Feßler discussed "der höhere Beruf des weiblichen Geschlechtes." He began with a poem that praised women as the thread or braid of a heavenly rose in the tapestry of earthly life, saying that gentle persuasiveness (an attribute of women that 10 The 1911 Edition Encyclopedia. 1911Encyclopedia.org. 03 May, 2003. Women and Freemasonry ought to be coveted), though not conventional, would erase conflict and riotousness (Gerlach 371).

"Das Weib soll ihre erhabne Bestimmung erkennen, würdigen und achten." What is the calling that women ought to fulfill with respect to men and humanity? ...soll das Weib in dem Manne die Menschlichkkeit hervorrufen, sein Gefühl der Beduerfnisse zur freien Selbsttätigkeit erheben, in das ungeregelte Spiel seiner Kräfte Ordnung und Harmonie bringen, seine Schöpfungen den Formen der Schönheit anpassen und seinen Charakter durch das aufgedrückte Siegel der Humanität vollenden.

The Freemasons and their female guests were told that there was a "magic" associated with this gender that would bring joy and harmony to the soul; order, beauty, tolerance, and joy are the four essential points in the female realm, according to Feßler. But the relationship between men and women was to be equal. "Nicht der Mann, nicht das Weib, sondern der in beiden vereinigte und vollendete Mensch soll die Natur beherrschen, soll wirken, damit etwas werde, soll ordnen und verschönern, was geworden ist" (Gerlach 373). If pride overcomes society, there will never be nobility in leadership, poised characters in citizens, order and harmony in the world, nor freedom, "solange das Weib unter uns und nicht neben uns steht." The progress of humanity was dependent upon the relationship between men and women, as also the successful implementation of the characteristics evident in women into society. There was to be fidelity and mutual respect between the sexes, and whatever station in society one found oneself, these attributes were to govern actions."

(Casey R. Huffmire: Women and Freemasonry in France and Germany, 2005, The Sophie Journal, Articles and resources about works by German-speaking women)

http://sophie.byu.edu/sophiejournal/New/Huffmire-format.pdf

A Wikipédia egy angol és egy bővebb német nyelvű cikkben foglalkozik Fesslerrel:

http://en.wikipedia.org/wiki/Ignaz_Aurelius_Fessler

http://de.wikipedia.org/wiki/Ignaz_Aurelius_Fe%C3%9Fler

Persze számunkra Abafi Aigner Lajos, a neves szabadkőműves történész életrajzi írása lenne a legérdekesebb, amely 1878-ban jelent meg Fessler Ignác Aurél címen (Századok). Ez sajnos egyelőre nem érhető el online...

[Ebben, mint később kiderült, tévedtem: http://aprofan.blogspot.com/2007/09/abafi-fesslerrol.html]

Eredetileg: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=71055307&t=9027376