A vegyes szabadkőművesség a gyógyír?

A témát Carlos Antonio Martineztól vettem, akinek "Is Co-Masonry the Antidote?" címmel tavaly jelent meg egy három részből álló cikksorozata a "Rising Point" nemzetközi szabadkőműves magazinban, amelyet a Bonisteel Szabadkőműves Könyvtár (Bonisteel Masonic Library) ad ki. Cikksorozatát egyre több helyen közlik újra.

A Skót Rítus 32. fokozatán levő szabadkőműves szerző a címben ugyan kérdőjelet használ, de írása végén igen határozottan kiáll a vegyes szabadkőművesség mellett:

"In short, Is Co-Masonry the Antidote?... I have no doubt!"

Martinez sorra veszi azokat az érveket, amelyek alapján a nőket nem lehet az andersoni alkotmányhoz szó szerint ragaszkodó páholyokba és nagypáholyokba felvenni és rendre megcáfolja vagy átértelmezi ezeket.

Mivel Anderson szerint Ádám volt az első szabadkőműves, felmerül a kérdés, hogy kivel mással dolgozhatott volna a páholyában mint Évával?

"... from that standpoint Jean Marie Ragon de Bettignies (1781-1866) concluded: “… If our father Adam labored in Lodge, he could not have done it with anyone else, but, with his woman …”."

A mítikus eredet után áttér az operatív szabadkőművességre, bemutatja, hogy számos nőről tudunk, akik fizikai és szellemi munkát végeztek ezekben a céhekben, illetve számos fennmaradt irat emlegeti tagjaikat mint Testvéreket és Nővéreket.

Tehát nem igaz, hogy a nők nem vettek volna részt az építők szervezeteinek munkájában - pedig hát ezt az érvet szokták legtöbbször felhozni a nők részvételével szemben.

A továbbiakban a szerző elemzi az andersoni alkotmány kialakulását, francia fordítását és a szabadkőművesség európai elterjedését - kiemelve a számos olyan iniciátikus szervezetet, amelyben nők is részt vehettek.

Leírja, ahogy kialakult egy vita a nők részvételével kapcsolatban, kiemelve a talán máig is ható további ellenérveket mint pl. a nők képtelenek titkot tartani; a szebbik nem részvétele a páholyban megbontja a harmóniát, viszálykodáshoz vezet; s hogy ne vádolhassák a páholyokat erkölcstelenséggel. Ezek vezették az ún. reguláris, angolszász szabadkőműves irányzatot a nők részvételének merev elutasításához. Vagy legalábbis ez hangzott, hangzik el, bár a mélyben talán még mindig a férfiak dominanciára törekvése munkálkodik.

A kontinesen megalakult közismert női és vegyes páholyok mellett a szerző kiemeli azokat a mexikói és délamerikai példákat, ahol a nemek egyenjogúsága a szabadkőművességen belül is érvényesül.

Lelkesülten kiáltja, bebocsátásra várnak a szabadkőművességre alkalmas és kiváló nők!

"Our membership is still declining, regardless of our Enthusiasm, Official Optimism, and the momentary “Increase” of alleged “quality brethren”. It is Time to open our Third Eyes and begin seeing! THERE ARE PLENTY OF ELIGIBLE AND WORTHY WOMEN OUT THERE!"

Ennyi tömören összefoglalva a cikk. A részletek után is érdeklődők egyre több helyen megtalálhatják az Imterneten, pl.:

http://web.mac.com/vjmns/htmc/Co-1.html
http://web.mac.com/vjmns/htmc/Co-2.html
http://web.mac.com/vjmns/htmc/Co-3.html

vagy:

http://www.freemasoninformation.com/category/sojourners/

vagy:

http://www.calodges.org/ncrl/index.html

De vajon miért pont most került elő ez a témakör? Hiszen régebben is időről időre foglalkoztak ezzel a kérdéssel mind a világ szabadkőművességében, mind Magyarországon.

Ahogy Martinez is megjegyzi bevezetőjében, számosan kongatják a vészharangot az észak-amerikai szabadkőművességgel kapcsolatban, hiszen létszáma egyre csökken (manapság már csak másfél millióra teszik a tagságot), nincs utánpótlás, a meglevő páholyokat is főként az idősebbek látogatják.

Azon kívül, hogy egy nagy múltú szervezet elsorvad, ott van még a jótékonysági alapítványaik, kórházaik kérdése. Ha nincs tagság, nincs tagdíj és nincs szponzor - mindezek bezárhatnak.

Ezért indítottak számos kampányt az USA-ban a tagság növelésére - beleértve a sokak által megkérdőjelezett tömeges felvételeket, a szabadkőművesség népszerűsítésére kitalált akciókat, mint a nyílt napok vagy a tisztségviselők beiktatásának nyilvánossá tétele.

De úgy látszik ez sem elég. Martinez és mások a merítési alap megduplázódásában bíznak, ha a nőket is beengedik a páholyokba.

Játsszunk el a gondolattal, hogy sikerülne elképzeléseiket megvalósítani. Akkor az USA-ban. a legnagyobb létszámú szabadkőműves közösség megszegné az UGLE (az angol nagypáholy) által megkövetelt regularitási feltételeket. Milyen reagálás követhetné ezt angolok részéről?

a) Kitagadják az USA nagypáholyait a reguláris szabadkőművességből. Újabb schizma a latin-angolszász szakadás után. Nem túl bíztató.
b) Nemtetszésüket megtartják maguknak, hallgatnak. Látensen, de mégis csak szétforgácsolódik az angol irányzat.
c) Elfogadják és az élére állnak az ügynek. Ezzel látványosan a modernizáció bajnokai lehetnek, leelőzve a francia irányzatot, emelyik ezen a téren nem jutott túl a szólamok hangoztatásánál.

Én legalábbis így látom a dolgokat. De várom mindenkinek az észrevételét, akinek ezzel kapcsolatban mondanivalója van.

Kapcsolódó linkek:

http://www.bonisteelml.org/MASONIC_REVIEW.htm

http://www.bonisteelml.org/

http://www.freemasoninformation.com/category/sojourners/

http://web.mac.com/vjmns/htmc/Co-1.html
http://web.mac.com/vjmns/htmc/Co-2.html
http://web.mac.com/vjmns/htmc/Co-3.html

http://www.calodges.org/ncrl/index.html

http://aprofan.blogspot.com/2009/04/szabadkomuves-tisztsegviselok-nyilvanos.html