Fűlöp Zsigmond dr.: A szabadkőművességről.

A szabadkőművességről.

A "Jövendő" érdemes szerkesztője cikket kért tőlem valamely aktuális kérdésről, teljesen rám bízva a tárgy megválasztását. Nos, én úgy akarok élni vagy visszaélni e liberális engedelemmel, hogy egy bár nem kiabáló aktualitású, de olyan szervezetet akarok megismertetni a "Jövendő" olvasóival, melynek munkásságát s főleg működésének eredményét csak előmozdítja, ha azt minél szélesebb körökben ismerik meg. Kűlönösen nem árt ez olyan helyeken, ahol a szabadkőművesség szervezete - páholy - közvetlenűl nem működik.

De nem nélkűlözi a téma az aktualitást sem. A szabadkőműves műhelyektől távol álló közönség az utóbbi években mind sűrűbben olvas a napilapokban e szervezetről s megállapíthatjuk, hogy alig valamivel több jót, mint rosszat. Kűlönben lapja válogatja. Még inkább fokozta a közönség érdeklődését, mikor közel egy esztendő előtt a szabadkőművesség e tájékozatlanság eloszlatására, de főleg eszméinek terjesztésére s a magyar társadalom életjelenségeinek ez eszmék szeművegén át való megvilágítására napilapot indított meg: a "Világ"-ot.

A "Világ" kielégítő sikerrel kezdte meg hódító útját. A közönségnek amaz intelligensebb és gondolkodó részénél, mely valóságos nyűgnek érezte azt, hogy a társadalmi és gazdasági életjelenségeket és energia-áthelyeződéseket soha a maguk valóságában és igazi értékében ne láthassa a mindent eltorzító pártpolitikai vagy osztályérdekből való megvilágitás miatt: valóságos oázisként hatott egy lap, mely a társadalmi történéseket tisztán és kizárólag az egyetemes emberi, a kulturális haladás szempontjából itéli meg.

Talán védekeznem sem kell az ellen, hogy ezzel nem a Világnak akartam reklámot, vagy előfizető-gyűjtési beharangozást csinálni, hanem elmondtam ezeket, mert általuk egyszersmind megjelöltem a szabad kőművesség és minden más társadalmi szervezet céljai közötti kűlönb séget is. S ha a további hasonló megállapitásokra valaki azt mondaná, hogy azok elfogultak s hogy azon szervezet iránti lokál-pátriotizmus mondatja ezeket velem, melyhez magam is évek óta tartozom; azt arra kérem, hogy a maga legjobb tudása és a társadalmi szervezetekről való objektív tájékozottsága szempontjából ellenőrizze az általam mondandókat.

A tudományos társulatokat (akadémia stb.) leszámítva, nincs - nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon se - olyan társadalmi szervezet, mely minden mellékcél nélkűli feladatának tisztán és kizárólag az emberi haladás előmozdítását, a jelenlegi igazságtalan tár sadalmi rend minden irányú nyomorúságainak eloszlatását, nagy enyhítését tekintené. Egyetlen ilyen szervezet a szabadkőművesség. Ha ezzel szemben valaki a vallásos vagy egyéb jellegű jótékony egyesűlésekre s ehez hasonlókra hívatkozik, annak csak azt válaszolhatom, hogy ezek vagy valamely rejtett célnak - pl. a vallásos jellegűek az egyházhoz való tartozandóság érzésének, illetve ez érzés erősítésének - elleplezésére valók, vagy hogy amaz egyetemes célnak csak igen-igen piciny körben szolgálnak s keletkezésűket és fennmaradásukat egyes nagyon ráérő személyeknek szereplési vágya, vagy a túlgazdagok nem tudatos lelkiismeretfurdalása magyarázza. Ujból ismétlem - s ezt főleg a klerikális sajtó tudatos ferdítései szempontjából tartom fontosnak - egyedűl a szabadkőművesség az a szervezet, mely e célra a társadalomnak minden értékesebb s erre alkalmas egyénét maga köré gyűjtvén, a maga kizárólagos feladatának, a társadalmi nyomorúságok enyhítését tekinti.

És most valamit az e cél elérésére szolgáló eszközökről. A magyarországi páholyok egyik - szerencsére ma már kisebb - része a jótékonyság útján akar e nyomorúságokon, annyira amennyire lehet, segíteni. E páholyok alapították a legtöbb közismert jótékonysági intézményeket: az ingyenkenyeret, ingyentejet, nyomorék-gyermekek otthonát stb. stb. Kétségtelenűl ez is valami: egy-egy éhező gyomor korgásának csillapítása, egy-egy könnycsepp felszárítása. A páholyoknak, illetve szabadkőműveseknek másik, u. n. progresszív része, akiket megérintett a természettudományi gondolkodásnak és a szociális haladásnak a szellője, egészen más álláspontnak a hívei s így ama nagy célt is más és más eszközökkel akarják elérni. Ezek azon megismerés alapján állanak, hogy az összes szociális nyomorúságok okozatok, melyek gyöke resen csak akkor orvosolhatók, ha az okokat szűntetjűk meg. Az orvos is csak akkor gyógyítja meg igazán a betegséget, ha annak okait eltávolította a szervezetből, ellenkező esetben csak a szimptomákat szűntette meg ideig-óráig.

De hát mik ezek ez okok? Egész nagy könyvtárra valót írtak már össze erről s az eredmény abban foglalható össze, hogy mint az emberiség minden szellemi és anyagi javát a kulturának köszönheti, úgy megfordítva, e javak egyenlőtlen elosztásának, tehát a társadalmi nyomorúságoknak oka a kultura hiánya. Ezen pedig csak a tudás, felvilágosodás, műveltség terjesztésével, a szellemi béklyók és narkotikumok eltávolításával lehet segíteni. Nagy tévedés volna azt hinni, hogy erre csak a legalsóbb és legműveletlenebb néposztálynál van szűkség, mert szociális nyomorúság közvetlenűl csak annál észlelhető. A Magyarországon még csak most fejlődő, de még öntudatra nem ébredt polgári osztálynál e felvilágosító munkára ép oly szűkség van. Persze nem oly értelemben, hogy a polgárságot írni-olvasni kellene tanítani, hanem meg kell tanítani a maga igazi gazdasági és kulturális érdekeinek a felismerésére, amiben megakadályozzák őt az iskola által belénevelt s később a napilapok által tovább szított vallás-erkölcsös és görögtűzes, nemzetiszínű ideologia, az önálló gondolkodásnak legfőbb és legnehezebben kiirtható akadályai. A dolog természete hozza magával, hogy az ilyen irányú felvilágosító munka sokszor érintkezik, sőt összefolyik a napi politikával. Ezért fogják rá a progresszív szabadkőművességre, hogy politizál, mikor pl. az általános választójogért, vagy a felekezetnélkűli, ingyenes, állami népoktatásért, vagy a szekularizációért harcol. Ezek bizony az aktuális politika kérdései. De aki nem látja ezeket első sorban kulturkérdéseknek, azzal nem lehet vitatkozni.

Minden objektíven gondolkodó ember el fogja ismerni, hogy ez nem pártpolitika, nem kicsinyes egyéni vagy osztály-érdekek propagálása, hanem az egyetemes emberi kulturáért folyó harc. Ugyanilyen - persze nagyobb arányú - harcot kűzdött végig az olasz szabadkőművesség, mikor fél századdal ezelőtt megteremtődött az egységes Olaszország. Szabadk őműves munka volt az egyház és állam szétválasztása s a szerzetesrendek kiűzése Franciaországban, a portugál köztársaság és a modern Törökország megteremtése. Nem oly értelemben, hogy mind ezt egyedűl az illető országok szabadkőművesei csinálták volna meg, de mindenesetre hatalmas részűk volt a fejlődésnek ilyen irányban való terelésében. A magyar szabadkőművesség - sajnos - még gyermek korát éli.

Vádolják a szabadkőművességet vallás-ellenes tendenciákkal is. Pedig minden vádak közűl ez a legalaptalanabb. A szabadkőművesség nem kéri számon tagjainak vallásos meggyőződését, felekezeti hovatartozandóságát. Ezekkel egyszerűen nem törődik, mivel ez mindenkinek legbensőbb magánűgye. Kinek-kinek az érzelmi hajlandóságától, intelligenciájától és tudásától fűgg, hogy a lét legvégső - metafizikai problémáinak megoldását, a keresztény, buddhista, zsidó vagy ateista tanításokban találja-e meg. Ezek akármelyike is többé-kevésbbé primitív metafizikai elmélet; tárgyuk kívűl esik a tapasztalás, az indukció, kutatás, szóval a tudomány körén; mindenkinek az érzelmi konstituciójától, de főleg gondolkodásának anyagától és irányától, más szóval tudásától fűgg, hogy melyiket fogadja el. Akár egyik, akár másik szélsőség vallója egyformán derék, becsűletes ember lehet. E közömbösség a vallási kérdésekkel szemben már csak azért is szűkségszerű álláspontja a szabadkőművességnek, hogy elkerűlje kebelében a felekezeti surlódásokat, amelyek a kulturhistória folyamán is a haladás legrettentőbb akadályainak bizonyultak s amelyek lehetetlenné teszik erőknek egy közös célra való egyesítését.

Ezen talán kissé tulságosan elméleti és szűkre szabott fejtegetéseket megint csalódottan fogják félre lökni azok, akik minden, a szabad kőművességről szóló írást mohó kíváncsisággal és azzal a várakozással vesznek a kezűkbe, hogy most a szabadkőművesi titkokból fognak valamit megtudni. Nem mondom, hogy nincsenek ilyen titkok, de ezek csupán a szertartásokra, ismertető-jelekre stb. vonatkoznak s évezredes hagyományokon alapulnak. Állítólag a Salamon-templomának építésekor keletkeztek. Egyebekben a szabadkőművesség belűgyminiszterileg jóváhagyott alapszabályokkal biró, tehát a nyilvánosság ellenőrzése alatt álló szervezet. Céljainkat és törekvéseinket pedig ime magunk visszűk a nyilvánosság elé. Ha valaki egyetért velűnk, mellettűnk vagy közöttűnk fog kűzdeni azok kivívásáért. De ha valaki érdekből vagy tudatlanság miatt szemben áll velűnk, az se fog céljainktól eltéríteni!

Irta: Fűlöp Zsigmond dr.

A Jövendő
Irodalmi, művészeti és kritikai szemle
Hódmezővásárhely

1911 február 15.

2-ik szám.

II-ik évfolyam.

Forrás: http://www.nlvk.hu/jovendo/show_document.jsp?page=tart&documentId=1911_2.xml